Polihistória
Köszöntők és tanulmányok Buda Béla 70. születésnapja alkalmából
szerk: Bagdy Emőke, Demetrovics Zsolt, Pilling János
Akadémia, 2009. 595 old. 5500Ft
ISBN 9789630586795
Buda Béla hiánya hirtelen felerősítette a kérdőjeleket: ki volt ő, hogyan volt képes oly sok emberrel minőségi kapcsolatban állni, annyi területen alkotni, adni, adni, adni. Hetvenedik születésnapjára összeállított kötet választ ad e kérdésekre, követni lehet szellemi útját, belátni sokféle tudományterületre, amelyeknek nemcsak meghonosításában, de fejlődésükre is hatással volt.
Sok magot azért hoz egy növény, mert zord körülmények között is biztosítani kell túlélését. Buda Béla a gondolatok túléléséért küzdött, amikor ellenszélben is vállalta az ideologiailag ellenségnek de legalábbis gyanúsnak megítélt tudományterületek ismertetését, elemzését, gyakorlását.
Méltatlannak érezte az anyagi vagy eszmei korrumpálódást, emiatt nem volt használható eszköz senki részére. Átgondolt véleményét viszont éles helyzetekben sem titkolta sőt, elsöprő szakmai érvrendszerét érvényesítve veszélyes vizeken (a hatvanas-hetvenes években ilyen volt a pszichoanalízis, orvosi szociológia, pszichoterápia, szuicidológia, szexologia stb) is mert hajózni. Bagdy Emőke a hosszútávfutó magányosságát használja metafóraként, akinek nem a mások felett aratott győzelem a fontos, hanem a teljesítmény maga, az út, a futás, a szellem kiteljesedése. Következményként nem kapott katedrát. Sokan említik, hogy nem alakított ki iskolát maga körül. Formálisan emiatt nem tehette. De búvópatakként talált más utat erre. Erről tanúskodik a Polihistória című kötet. Itt pálya- és munkatársai emlékeznek arra, kiterjedt levelezésével (naponta több tucat levelet (nem mailt!) írt, könyveket, cikkeket - tudás magvakat - küldött a szélrózsa minden irányába. Levelekkel, személyes konzultációkkal, együtt gondolkodással, melléállással, baráti kapcsolatokon keresztül alakított ki egy nagy társasági kört, melyben hatása kétségbevonhatatlan.
Ezek közül 42 szerzőt kértek fel a szerkesztők. Barát, kolléga örömmel adta írását, megtiszteltetésnek érezve, hogy viszonozhatja Buda támogatását, együttgondolkodásának segítségét. Az írásokból úgy tűnik nem tanítványok írtak a kötetbe. A tanítványé alárendelt szerep. A kötet írói sokat tanultak tőle, sokakat indított el az önálló kiteljesedés útján, de mellette senki sem érezte alárendeltnek magát. Önállóság, egyenrangúság felé alakította mindenkivel - beosztottaival is - viszonyát, ami kitetszik a kötetből. Így váltak a többiek is autonóm személyiséggé, ami a kreativitás fontos feltétele. Az írásokból kitetszik, megtermékenyítő hatása hihetetlen széles területet fog be.
A kötet elején köszöntők majd tanulmányok képet adnak arról, milyen volt kollégájának, beosztottjának lenni, milyen volt ki nem mondottan, de mentor szerepben. Ezek közül informatív Kelemen Gábor elemző írása, mely szubjektív vallomása mellett áttekintést ad Buda érdeklődésének fejlődésvonaláról is. Később komoly, máshol meg nem jelent tanulmányokat olvashatunk kommunikáció, nyelvészet, antropológia, szociológia, epidemiológia addiktológia, szexológia, szuicidológia, pszichoterápia területéről, melyeknek mindegyikén megtaláljuk Buda Béla meghatározó kötetét, tanulmányait. Fermentáló hatása kihallik az utalásokból, miközben originális cikkeket olvashatunk.
Buda szintetizáló elme volt, egyszerre több síkon volt képes gondolkodni, összefüggéseket találni egymástól elzárkózó területeken is. Ennek a gondolatmenetnek a mintájára összefoglaló esszét mutat be László János a narratív pszichológiáról, Somlai Péter a szerepelméletről. Mindkét elmélet fontos, sokat használt elem volt Buda gondolkodásában. De mi ne lett volna az? Amivel találkozott, rögtön próbálta hozzáilleszteni tudástárához, pillanatok alatt megszerezve a tudományterület birtoklását jelentő részletes ismeretanyagot. Pszichoterápiás munkamódszerében is jelen volt az - Empátiában leírt - oszcilláció a kommunikációs síkok között. Ennek hatása érhető tetten az említett összefoglaló tanulmányokban. A mélyfúrás technikára pedig példa Horányi Özséb a szignifikatív problematikájáról vagy Varga Katalinnak az oxitocin pszichoemotivitásáról szóló írása.
Buda Béla - bár szellemileg messze távlatokba tekintett - mindig kötődött a klinikumhoz, a személyes kommunikáción át ható pszichoterápiához. Talcott Parsonssal hitte, hogy az emberi tapasztalatok, érzelmek, kapcsolatok jelentős része nem kutatható laboratóriumi körülmények között. Ezért terápiái során ezeket vette mikroszkóp alá. 6, de sokszor 15 oldalas elemzést írt egyetlen orvos-beteg találkozásról, ezek összegzéséből vont le átfogó következtetéseket, alakította ki véleményét. Szép példa erre Bíró Gyula pszichoterápiás esetleírásában az első interjú bemutatása.
Buda a környező világot akarta tudni, érteni. Érdeklődése határtalan volt. Kamaszkorában a kultúra alapjával, a klasszika filológiával kezdődött mindent befogadó ismeretigénye, majd jöttek a társadalomtudományok. Ezen túlmenően figyelemmel kísérte az irodalom, a film világát is. Mint egy hatalmas összerakós játékot (puzzle), próbálta élete végéig megérteni az összefüggéseket. Ezért nem meglepő Komoróczy Géza, a tízparancsolat nyelvezetének összehasonlító elemzését végző írása. Ezen intelmek is normát jelölnek - s máris ott vagyunk a szociológia, a szociálpszichologia társterületén.
Ha valaki megráz egy érett fenyőtobozt, ezernyi apró fenyőmag száll ki belőle.
A fenyőfáról pedig ezernyi toboz hull alá. Buda Béla hetente küldte levelek
százait ismerőseinek, mint megannyi gondolatcsírát, amiből néhány megeredt,
szárba szökkent. Ennek leképeződését találjuk a kötetben. Buda Béla pedig
mint fenyőóriás a bércen, utat mutat a távolból közeledőknek.
Haraszti László dr.
Buda Béla 2013. július 25-i temetésén három beszéd hangzott el:
Szabó István dunamelléki református püspöké,
Bagdy Emőke pályatársé és
Batta Andrásé, a család részéről