KOMMUNIKÁCIÓ, KÖZVÉLEMÉNY, MÉDIA
2014/3. szám
|
|
KOMMUNIKÁCIÓ, KÖZVÉLEMÉNY, MÉDIA 2014/3. szám |
DOI: 10.20520/Jel-Kep.2014.3.5
Azok a sokféle és szétszórt diplomáciai levelezésekből, az itáliai "gazetták"-ból vagy északi sajtótársaik hírelemeiből merítő kompilációk, amelyek a keresztény Európa török-ellenes háborús híreiről folyamatos jellegű, a kölönböző hadszinterekre kiterjedő beszámolókat adtak az érdeklődők kezébe az Ibér-félszigeten, spanyolul "relación" portugálul "relação" megjelöléssel éltek a címükben. Ezt magyarra jelentésnek, illetve elbeszélésnek, vagy akár, kissé szabadabban, hírmondónak is egyaránt fordíthatjuk. Formailag röplapok, jellegüknél fogva pedig egyfajta rendszeres, tematikusan szerkesztett és szekvenciális jeleket mutató sajtótermékek, amire a Continuación Histórica illetve Continuação Histórica címük is utal. A portugál szövegek szerzőségének tisztázásánál is fontosabb, hogy úgy a portugál, mint a spanyol szövegek egy nagyobb hírhálózatnak és kiadói együttműködésnek köszönhetően láthatottak csak napvilágot. A spanyol beszámolók elszórtan arról tudósítanak, hogy néha Franciaországban vagy Flandriában volt az a forgatókorong ahonnan származnak, igaz minden más csatornán túltett Itália[1] hatása. A kiterjedt háború számos - szárazföldi és tengeri pontjain - itáliai katonák százaival, ezreivel találkozunk, úgy önkéntesekkel, mint hivatásos kardforgatókkal, akik az érdeklődés okát jelenthették otthon, de egyben állandó hírforrást is a háborús hadszíntéren, ahol olykor maguk is "haditudósítóvá" léptek elő. Nem érdektelen megjegyezni, hogy ekkorra már több kiadói központ is kialakult Itáliában, és éppen a török háborúk hatására itt megjelennek az első nyomtatott hírújságok is. Ezek között már vannak olyanok, amelyek kifejezetten a keresztény-török háborúra szakosodtak, és egyfajta "hírügynökség" is felállt mögöttük, aminek a hadszíntéri információ gyűjtése volt a feladata. Giacomo Monti újságja állandó hasábot szentelt ennek a kiemelt napihírnek, de vannak kifejezetten erre a témára specializálódott hetilapok is, mint pl. a Giornale és a Raggiounglio dal Campo Cesareo. Ezek megjelenését a hadi események sajátos ritmusa diktálja: leginkább nyaranta, a kedvező időjárási körülmények között évről évre zajló katonai kampányok értelemszerűen ugyanarra a nyári időszakra estek, és évente átlagosan 19-26 lapszámot eredményeztek.[2]
Bár kiéhezett e hírekre - amit a spanyol és különösen katalán önkéntesek nagy száma indokolt[3]-, az Ibér-félsziget jóval kevesebb hasonló "szakosodott" kiadványt indít útjára. Ezt némileg ellensúlyozza a diplomáciai csatornák illetve az egyházfiak levelezése terén mutatkozó komoly aktivitás, illetve az, hogy a helyszínről küldött levelek és az itt készített hadinaplók egyaránt megjelentek Spanyolországban.[4] Portugália nem vesz részt sem az 1660-as, sem az 1680-as években komolyabb csapatokkal az össz-keresztény vállakozásban, amit leginkább belpolitikai okokkal magyarázhatunk. További eltérés az is, hogy a híreket egy ideig itt még vissza is tartották, és csak az erre külön jogosítvánnyal rendelkező kiválasztott műhely (maga az udvar vagy a Szent Hivatal hivatalos nyomdásza) útján jelenhettek meg. Ami az éppen ekkortájt kialakuló közvéleményt[5] illeti, a fenti lépcsők mintegy szűrőként vagy retranszmissziós állomás gyanánt is működtek, és a helyi érdeklődés és/vagy a hírnek az egész keresztény ügy szempontjából ítélt fontossága döntött további sorsukról.
A hírátadásnak egyre letisztultabb, ugyanakkor összetettebb formáival találkozunk a XVII. század vége felé közeledve. A "relációk" maguk is a hír más és más szintjeivel foglalkoznak, és mivel tárgyuk is lehet eltérő, szerkesztésük, ill. kiadásuk is más és más eszközöket követelt meg. Lássunk egy példát. A Relação da segunda e muy notável vitória campal conseguido pelo Principal Exercito Cesareo, que governa o Serenissimo Heroe Duque de Lorena, contra o mayor poder dos Turcos, em distancia de tres leguas de Buda, esetében például, harminchárom napig is eltart, mire a Madridba rendkívüli postán érkezett információ a hír formáját ölti, és napvilágot lát.[6] Innen azonban felgyorsul az útja, hiszen a portugál udvarban 1684. augusztus 28-án, mint a röplap precízen közli, egy "hétfői napon" jelenik meg. Teljesen egyetérthetünk Eurico Gomes Dias álláspontjával: "figyelemre méltó az a gyorsaság, amivel a spanyol relációt beszerezték, kompilálták, cenzúrázták, és a lefordított híranyagot a közönség számára elérhetővé tették, úgy, hogy ebben az engedélyeztetési eljárás is benne foglaltatott."[7]
Az általunk példaként tetszőlegesen kiválasztott híranyag (Relação...) tehát hat nyomtatott oldalon Lisszabonban Miguel Deslandes nyomdájából, immár "a szükséges új engedélyek" birtokában került az utcára. A szokott pontokon lehet hozzáférni, a zsinegre csíptetett röplapot (a másutt vásárokon a leterített ponyváról értékesített népszerű művek portugál neve éppen ezért "literatura de cordel") azonban értékesíthették az arra jogosítványt szerző vándorárusok is, többnyire vakok, invalidusok.[8] Ennél azonban sokkal érdekesebb abba gondolni bele, hogy a viszonylag kevés példányszámú röplapokat nem csak az azt megvásárló magányos olvasók veszik a kezükbe, hanem azt tovább is adhatják, a "közvélemény" formálásának olyan köz/terein, mint pl. az udvar, a kolostorok, borozók, stb., mi több, újra kézírásos kivonatokat is készíthettek belőle, és azt az un. "levelező hálózatok" révén az erre vállalkozók a saját köreikben is terjeszthették. A José Freire Montarroio Mascarenhas köré csoportosuló un. "gazeteiro"-k, akik valójában az első portugál "újság-tudósítók", terjesztők, de egyben író értelmiségiek is voltak, hiszen a tovább másolt újságba beillesztették a maguk helyi jellegű híreit és/vagy újdonságait. Visszatérve a nyomtatott lap információértékéhez a mai kutató számára forrásként a szerepük már csak azért is meglehetősen relatív, mert, mint láttuk, valójában csak egy mutánst jelentenek, lévén az analóg spanyol hírforrás fordításai. Anyaguk azonban a hír útja vonatkozásában nagyon is tartalmazhat fontos utalásokat: azt állítja az általam, ismétlem, csak találomra kiemelt Relação, hogy az alapinformációt hordozó levél Linz-ben több órát késlekedett, mert be kívánta várni későbbi megerősítő híreket,[9] ami miatt, mint utóbb kiderült hiába várakoztatták meg a postát. Ami itt figyelemre méltó az nem az elvesztegetett idő, hanem az, hogy már itt, ezen a jobb híján "hír-relén" is törekednek arra, hogy a hadszíntérről (a "tudósítótól" vagy más megbízott és/vagy eseti fül- s szemtanútól) származó információ megerősítést nyerjen. Vagyis a hír információtartalmát, már - ha úgy tetszik- "út közben" is törekednek hitelesíteni, át- illetve feldolgozni. Apropó, hírfeldolgozás. A Relação... záró mondatai között az alábbi olvasható: "Egy időben a jelen kiadványunkkal lát napvilágot egy másik Relação do Estado, Sucessos & Progressos da Liga Sagrada contra os Turcos (A Szent Liga török-ellenes harcának állapota, sikerei és előmenetele, R.I.), amelyben hosszabb terjedelemben tesszük közzé a Császári Csapatok hadműveleteit attól kezdve, hogy elindultak táborukból június 21-én". Mindez azért különlegesen fontos nyom, mert egyben a kiadó szándékairól is tanúskodik. Mai szóhasználattal élve először egy kivonatos hírcsokrot szerkesztettek a "headline" köré, ami azonnal felhívja a figyelmet a következő "lapszámra", miközben arra is gondosan ügyelnek, hogy a már archivált anyagok újra hasznosításra kerüljenek. Ugyanitt bejelentik ugyanis, hogy a szelíd olvasó "ne feledje, a teljes igazság kívánalma miatt kiadásra kerül még a Floro Historico"- azaz a hadszíntéri események éves szintű, már letisztult képet közölni szándékozó összefoglalója. Igaz, ezt az eljárást sem tekinthetjük teljesen új, lisszaboni kiadói fogásnak, hanem újfent csak egy ibér átvételnek, hiszen a szomszéd fővárosban, Madridban, két kötetben nem sokára kapható lesz a Floro Historico de la Guerra Sagrada contra Turcos, (Parte 1 e 2, En Madrid...4º 1684, 1686). Másrészt viszont erről is kiderül, hogy csak részben annak a Don Francisco Fabro Bermudannak a műve, aki jegyzi, de alkalmasint valójában csak kiegészíti az események elbeszélését a Bécs felmentése óta eltelt elemekkel, mert műve többi része maga is csak "az olaszból készített spanyol fordítás". Bermudan művét, amelyet Ausztriai Maria Ana királynőnek dedikál, Madridban adják ki, előbb Bernardo de Villa Diego, majd pedig Antonio Roman műhelyében, Sebastian Armendariz költségére.[10] Ennek portugál megfelelője is még ugyanebben az évben jelenik meg Eclipse da lua otomana, ou compendio historico de todos os successos desta ultima guerra contra os otomanos, desde seu principio até a destruição dos turcos: pelas armas da Liga Christaã, estabelecida entre Leopoldo I... e Joam Terceiro, Rey de Polonia, & outros principes do Imperio címmel. A Liszabonban 1684-ben megjelent munkát a lisszaboni Nemzeti Könyvtár (BNP) katalógusa - nézetünk szerint tévesen - José Freire de Monterroio Mascarenhasnak tulajdonítja.[11] Ezzel el is jutottunk az absztrakció egy következő, harmadik lépcsőjéhez, hiszen itt a kronológiai elem pusztán arra szolgál, hogy immár könyv formájában is újra kivonatolhatóak és összefoglalhatóak legyenek a hírekből már jól ismert információk, az un. "kortárs történelem" tágabb perspektívájába helyezve el ugyanazokat az eseményeket.[12] Fokozottan így van ez José Correia de Brito Epitome Histórico...[13] című műve esetében, ahol nem egyetlen esztendő hadjárataira szűkíti a figyelmet az ismert szerző, hanem a császári erők többnemzetiségű csapatainak "dicső hadjáratait" Bécs felmentésétől (1683) egészen Buda visszavívásáig (1686) egyben tárgyalja. Fontos megjegyezni, hogy Esztergom és Párkány 1683-as elfoglalása, majd Buda 1684-es sikertelen első ostroma egy és ugyanazon keretben kerül tárgyalásra. Mint már tudjuk, ezt a korszakolást a mai, kortárs hadtörténetírás[14] is teljes mértékben elfogadja.
E sorok írója sokáig abban a meggyőződésben volt, hogy a bennünket leginkább érdeklő és szimbolikus jelentőségű 1686-os budai várostromról nem született portugál szemtanú tollából semmilyen használható és eredeti forrás. A lisszaboni Biblioteca de Ajuda egy iratcsomójában azonban utóbb mégis négy olyan ismeretlen levelet sikerült találnom, ami portugálok (és/vagy megbízottaik) Budavár alatti jelenlétét dokumentálják.[15] Három e levelek közül beszámoló jellegű, amit egy milánói ágens, Giovanni Baptista Novelli írt, és akit éppen a későbbi portugál királynő, D. Maria Sofia Neuburg érdekében korábban a pfalzi választófejedelem küldött még először Lisszabonba. Itt sajátította el azt a portugál nyelvet is, amelyen jelentései születtek. A Buda vára alól már João Batista Novelli néven és aláírással küldött levelek címzettje António Freitas Branco, különleges megbízott. Az ő kíséretében utazik egyébként vissza egykori megbízója pfalzi udvarába Novelli, amikor letér uticéljától, és jelen van Buda visszavívásánál. Az elbeszélés kitér a harcok hevességére, a faltörő aknák előtte sikertelen bevetésére a falak ellen, utal a török pártján álló rebellis "Tekely" érkezésének elmaradására s megjegyzi, hogy "igen nagy mészárlásnak" a szemtanúja. Egy másik, személyes hangvételű levelében a szerző saját balsorsáról is értekezik. Először arra panaszkodik, hogy két nappal az első roham előtt érkezik meg, utána arra, hogy egy leomló résen maga is betör a falakon, de kénytelen mégis meghátrálni, amikor a vele levőket egy szálig "levágják". Szerencsére ő csak könnyebben sérül meg ("a hús és a bőr között, csont és szerv érintése nélkül"- írja.[16] A Bécsből, 1686. augusztus 19-én adresszált sorok aláírója arról is beszámol, hogy ő bár inkább a viadal helyszínén maradt inkább volna, de ezt kizárta, hogy sebe elmérgesedett, ő belázasodott, és felettesei a "vonalak mögé" küldték. Itt ellátása sikeresnek bizonyult, de nem részesülhetett a kegyben, hogy a végső ostrom szemtanúja legyen. Fontos adalék, hogy a még Budáról, a császári táborból" augusztus 12-én küldött kétoldalas levél[17] kitér a levelek továbbításának a módjára is. Megjegyzi, hogy célja informálni, azaz, hogy a hírek a leggyorsabban a címzetthez, a katolikus és német fejedelemségekben házassági puhatolózó tárgyalásokat folytató portugál António Freitas Branco kezébe kerülhessenek - aki ekkor Frankfurtban tartózkodott - s mivel levelének a hajóra várakoznia kellett, a többiek híradása az övét így megelőzi. Nem tudjuk, hogy a diplomata küldött-e királyának hasonló gyorshírt, (mint titkos misszió vezetőjének erre eleve csak korlátozott lehetősége lehetett), minden esetre Buda vára végső, sikeres ostromáról Portugáliába tartó örömhír Linzig szintén a Duna vonalát követi, és huszonöt nappal a sikeres ostrom után egy új rendkívüli kiadás adja tudtul a jeles eseményt. A Domingos Carneiro által jegyzett újabb Relação... érdekessége a címlap illusztrációja, amelyen Lotaringiai Károlyt a hadvezéri pálcával, és "Abdi Paxá"-t szablyával a kezében, egy lovagi párviadal szereplőiként ábrázolja a korabeli hírmondó. A bájos és főleg naiv illusztráció arra is utal egyben, hogy Lisszabonban az adott pillanatban semmilyen "képanyag" nem állt kiadója rendelkezésére, és így a figyelem felkeltésére szánt rajz fantáziavilága szöges ellentétben állt a valósághoz hű szöveges információval. Mindez három évtized múltán szintén jelentős változáson megy át, amikor a magyarországi felszabadító harcoknak nemcsak véletlen szemtanúja, hanem valódi főszereplője is akad D. Manuel, a "Luzitán Mars" személyében[18], akinek útja egyfajta episztemológiai ugrást jelent a híranyag eredetiségében és ikonográfiai gazdagságában is.
1717. augusztusában újra a hadszíntéren és Savoyai Eugén mellett találjuk a portugál királyi herceget, aki miatt a XVIII. század elején Portugáliába érkező információk[19] immár sokkal fontosabbakká, gyorsabbakká és pontosabbakká váltak.[20] Éppen ezért érdemes újra áttekinteni maguknak a hadszíntérről érkezett hírek útvonalát, és továbbításának a módját is. A Relação da gloriosa victoria alcançada do Exercito Ottomano, pelas armas Imperiaes, mandada pelo Principe Eugenio de Saboya Entre Salankemen, & Carlowitz, no dia 5 de Agosto deste mesmo anno de 1716[21] című röplap utolsó olalán olvasható a hír útvonala:
"Ezt a hatalmas hírt a mindig győztes és híres hadvezér Savoyai Eugén a legyőzött nagyvezír sátorában maga vetette papírra és szárnysegédje, Keverhuller grófja vitte egyenesen Ő császári felségéhez. /.../ A bécsi udvarból de Luc gróf, francia követ saját csatornán keresztül továbbította Párizsba, ahonnan ő királyi felségének, (ti. Portugália királyának, V. Jánosnak) augusztus 18-án kelt levelében Ribeira Grande gróf hozta a tudomására, ami Ő Császári Felségétől is eljutott már hozzá, illetve udvara külföldi követeihez és képviselőihez, a császári rezidens, D. Joseph Zignony útján. Mivel ily hirtelenséggel küldte el Bécsbe Savoyai Eugén a híradását e csodálatos haditettről, ez azt is jelenti egyben, hogy nem rendelkezünk egyelőre részletekkel. Bár ilyen kurta hír áll csak rendelkezésünkre, sietünk mégis örömmel közre bocsátani. LAUS DEO".[22]
D. Manuel infáns péterváradi csatában játszott dicsőséges szerepéről, mint láttuk, ugyancsak diplomáciai forrás, Mr. de Koch beszámolója állt először rendelkezésre. Az Eclipse da Lua Ottomana, ou Relaçam Individual da famosa batalha de Peter-varadin, em que as Armas Imperiaes em beneficio universal da Christiandade, vençeraõ e desbarataraõ as forças do Império Ottomano[23] prológusában a szerző, José Freire de Monterroio Mascarenhas[24] az ugyanannál a kiadónál kiadott, és egyben az előző hírmondó folytatásaként tekinthető művet VI. Károly császár követének, Joseph Zignony-nak ajánlja. Ez arra enged következtetni, hogy a kiadói hír a diplomáciai csatorna információjára épít, amiben nyilván, maga a császári követ is úgymond érdekelve volt. Egy év és két hét naptári különbséggel történik Belgrád bevétele, amiről a röplapok formájában terjesztett hírmondók rendes- és rendkívüli kiadásaikban siettek beszámolni. Erre kiváló példa A Noticia summaria da glorosa Victoria alcançada pelo Serenissimo Principe Eugenio de Saboya, Lugar-tenente de Sua magestade Cesarea, generalissimo de suas Armadas, no dia 16 de agosto do presente anno, Contra a formidavel exercito dos turcos nos campos de Belgrado. Kiadója 1717-ben is Pascoal da Sylva, királyi nyomdász "nyugat lisszaboni"[25] vállakozása volt, ami ezúttal is természetesen rendelkezett a szokásos engedélyekkel és a király támogatásával. A hír érkezésének a módjára ugyancsak az utolsó oldalon olvasható megjegyzés enged egyfajta betekintést, előtte azonban szól még az információáramlás folyamatosságáról:
"A múlt hét hírei között már beszámoltunk róla, hogyan álltak fel egymással szemben június 30-án a hadseregek. Azokkal a hírekkel együtt, amelyek az Angol csomaghajón e hónap 13-án érkeztek immár az alábbiakkal tudjuk kiegészíteni mondandónkat."[26] A portugál résztvevő, D. Manuel hadiszerencséje vonatkozásában azonban az újság továbbra is kénytelen még a bevett diplomáciai hírforrásokra építeni.:
"Még a bécsi posta ideérkezése előtt a győzelem már kitudódott Flandriában és Angliában is, mert a müncheni választó érsek ilyen tartalmú gyorshíradást kapott magából a táborból, amit tudatott Gornsfeld gróffal, Luxemburg kormányzójával, aki azonnal ágyútűzzel ünnepelte ezt meg és megüzente Odenard vikomtnak, Namour kormányzójának. Ez Prié márkinak, Flandria kormányzójának küldte meg Brüsszelbe, és onnan jutott el a hír augusztus 24-én Anveres-be, ahol a garnizon, az öröm jeleként ugyancsak háromszoros ágyú- és muskétasortűzet adott le. Ebből a városból jutott át Londonba, ahol azonban az, hogy nem Bécsből közvetlenül érkezett ez a nagy fontosságú hír, bizonyosságát valamelyest visszavetette, mindaddig amíg a császár kiküldötte, Volxra gróf, egy az udvarból augusztus 21-én küldött és itt szeptember 1-én megkapott gyorshírrel ezt meg nem erősíthette. Ezt tette Mons. Hoffman, Ő császári felsége rezidense is, aki Hamptoncourt-ban, Őfelsége a Brit Uralkodóház feje tudomására hozta, amint azt Jacinto Borges de Castro, e királyság ( értsd Portugália) a londoni udvarhoz kiküldött követe is megerősítette. D. Manuel Infáns úrról csak annyi vált külön is tudhatóvá, hogy annak ellenére, hogy szokása szerint újfent a lehető legnagyobb veszélyeknek tette ki magát, Istennek hála, mindegyikből megmenekült, és hogy Eugén herceg azt reméli, hogy Belgrád vára is nem sokára megadja magát. Már elment a posta Falmouth-ba, abba az angol kikötőbe, ahonnan e királyságba ( Portugália) indulni szoktak a postahajók, amikor erről a dicsőséges haditettről is megérkezett a visszajelzés, és hogy három nappal a csata után maga az erődítmény is megadta magát, ami a nyertes ütközetből egyenesen következett."[27]
Fernand Braudel a magyarul "Anyagi kultúra, gazdaság és kapitalizmus XV-XVIII. század. A mindennapi élet struktúrái" címen megjelentetett monumentális művének 426-427. oldalán három térképet közöl "Hírek útban Velence felé"[28] címmel. A Velence felé tartó levelek útját mérő izokron vonalak remek lehetőséget nyújtanak az összehasonlításra, hiszen 1500, 1686-1700, illetve 1733-1765 olyan időpontok, amelyek eleve feltételezik a változást, elég, ha az utak vagy a kommunikáció gyorsaságának változó elemére gondolunk. Ezek a vonalak - túl azon, hogy területeket és nem időket jelenítenek meg, lévén térképek és nem grafikonok -, arra alkalmasabbak inkább, hogy azt mutassák ki, hogy vajon a Velencétől egyforma távolságra levő európai pontokból kiinduló "rádiuszból" elindított a hír sebessége mennyit változik. A mostani kísérletünk más: azt törekedett - egy régi baráti felkérésnek eleget téve[29] -, mindössze tisztázni, hogy mennyi idő alatt és milyen csatornákon keresztül érkezett el Buda vára visszavívásának a híre Lisszabonba, a Braudel által is feltüntetett és mért Délnyugat- Európa legtávolabbi pontjára. Amikor magunk ezek változását vizsgáltuk: 1684-ben, 1686-ban, illetve 1715 után, arra a következtetésre jutottunk, hogy a relációk szövegei több helyen "egybecsúsztak", vagyis, pontosabban szólva egymásra rakódtak: részben az itáliai minták és mintázatok a spanyol relációkban találtak maguknak újra helyet, majd átszűrve a portugál hírmondók alapjává váltak. Ezek nemcsak irástöredékek, esetleg reciklált információk, hanem hogy akár Derrida palimpszesztus értelmezését is kísértsük, olyan szövegek is, amelyeknek az egymásba- vagy összeolvasása is lehetségesnek bizonyult.[30] Végül engedtessék meg egy kis öngúny: a tanulmány egyúttal lehetőséget teremtett a mintegy harminc éve tartó, elsősorban történeti és filológiai jellegű, a portugál-magyar kulturális kapcsolatok története tárgyában született több tanulmányom "egybeírására" is, amivel reményeim szerint, nem radírozza ki az előbb születetteket, hanem csak láthatóvá teszi azok többszörösen összetett jellegét.
[1] Az itáliai köztársaságok közül értelemszerűen Velence, a Szent Liga tagja tölt be központi szerepet a török háborúkról szóló hírek terjesztésében Vö: Hans J.Kissling: "Venezia come centro di informazione sui Turchi", In: Venezia, centro di mediazione tra oriente e ocidente, a cura di Hans Georg Beck, 1977, 99-109 old. és lásd António Jesús Alías Bergel "As relações de sucessos nas origens do jornalismo, aproximação ao mercado de informação na Lisboa do século XVII" In Leituras, Revista da Biblioteca Nacional de Lisboa, s. 3. nos 14-15, abril 2004- abril 2005, p.231 a hírátadás egy különös esete kapcsán.
[2] Ugyancsak fontosak a Giornali (Antonio Doménico Ércole, Roma, 1684), illetve az azonos című (Giuseppe Giuliani, Spoleto, 1684) és a Marescandoli-féle kiadványok (Lucca, 1684). Lásd Kelényi Ottó et alii., Buda és Pest 1686.évi visszafoglalásának egykorű irodalma 1935, III. köt p. 42-43
[3] Ezeket nem célom még csak érintőlegesen sem tárgyalni, részben azért, mert e relációknak kiterjedt magyar nyelvű szakirodalma Karl K. Lajostól Bán Mónikáig az utóbbi száz esztendőben már számos forrásismertető tanulmányt publikált, részben pedig azért, mert e művek néha úgy tűnik, elölről kezdenek egyfajta leíró jellegű felsorolást. Fallenbüchl Zoltán mindenestre kiemeli, hogy "Egyedül Katalóniából háromszázan jelentkeztek, hogy zsold nélkül, ingyen hadakozzanak a török ellen" "Spanyolok Magyarországon a 18. században", In: Századok, 1977, 6. szám, 1193. old.
[4] A portugál vonatkozásokhoz lásd: Rákóczi István: "Folhas volantes sobre a primeira etapa da guerra do Turco na Hungria 1683-1686) In: Manuel Calderón- José Camões-José Pedro Sousa: Por s'entender bem a letra- Homenagem a Stephen Reckert, INCM, Lisboa, 2011, 273- 282. old.
[5] Lásd még a kéziratok és a nyomtatott könyvek gazdasági köreinek viszonyához: José Augusto dos Santos Alves, O Poder da Comunicação. A história dos média dos primórdios da Imprensa aos dias da Internet, Casa das Letras, Lisboa, 2005, 32-33. old. A "közvélemény" természetesen sokféle szempontból fontos és vizsgálható: az információtörténet hajlamos az információt csupán a tartalma és minősége szempontjából kezelni, azt amit a kommunikáció története a hír terjedésének a térbe és időbe rendezett vonatkozásaiként (gyorsaság, hatékonyság, akadályozó tényezők, stb.) fókuszál. Vö. Lugosi Győző- Z. Karvalics László, "Információtörténelem - történeti informatika,Világtörténet, 1996 ősz-tél, 3-9 old.
[6] A röplap címe magyarul "Híradás a nemes és hős Lotaringiai Herceg által vezetett Császári Főhadak második és igen jelentős győzelméről a Török főerejével szemben Budától hárommérföldnyire". Ezek a hírek Bécsből 1684. július 26-án kelt levelekből származtak a kiadvány homloklapja tanúsága szerint.
[7] Eurico Gomes Dias, Representações da Idade Média na Imprensa Periódica portuguesa entre a Restauração de 1640 e a Revolução Liberal, Doktori disszertáció, Porto, 2008, 59. old.
[8] Ezek a megállapítások jórészt João Luís Lisboa illetve szerzőtársai, Tiago C.P. dos Reis Miranda és Fernanda Olival kiterjedt kutatásaiból ismerjük, akik a kézzel írt "gazeta" (t.i. a hírmondó) különböző aspektusait főleg az Évorai Közkönyvtár kézirattára alapján rendszerezték In: Gazetas manuscritas da Biblioteca Pública de Évora, Ed. Colibri, 2002.
[9] 1683-ban, amikor a császári udvart az ostrom elől evakuálták Linz szerepe is felértékelődik.1684-ben a postautak a Duna tengelyét követik Bécs/Linz- Regensburg útvonalon, majd Nürnberg-Frankfurt-Köln-Brüsszel érintésével jutottak el Londonba. Az olasz területek felé (Roma, Nápoly), ugyanez az út Insbruck vagy Velence felé fordul, és érinti Firenze városát. Lásd: G. Etényi Nóra: Hadszíntér és nyilvánosság,Budapest, Balassi Kiadó, 2003, 39. old.
[10] Vö: Kelényi et alii., id. mű, 1935, III. köt., 36. old.
[11] Általában felcserélik egy hasonló című művel, aminek Eclipse da lua ottomana (ou relaçam individual da famosa batalha de Peter-Varadin: em que as armas imperiaes em beneficio universal da chriftandade vencèraõ e desbaratàraõ as forças do Imperio Ottomano, ami már valóban a fáradhatatlan szervező és jó tollú újdondász, José Freire de Monterroio Mascarenhas műve volt, és amit 1716-ban adott ki Lisszabonban Pascoal da Silva. Ez utóbbiról a gróf Apponyi féle hungarica-gyűjtemény is tud, ami elérhető az Arcanum Cd-kiadásában is, illetve az neten http://www.arcanum.hu/oszk/lpext.dll/rnyt/apponyi/3e85/21f4?fn=documentframe.htm&f=templates&2.0
A bennünket érdeklő Relação viszont Lisszabonban jelent meg, Miguel Deslandes műhelyében, 1684 során és a Portugál Nemzeti Könyvtár (BNP) H.G. 5912//24 P., H.G. 17060//11 P., H.G. 23766//3 P. e RES. 4287 P. jelzetei alatt olvasható, valamint digitális formában is: http://purl.pt/13830. A Portugál Haditengerészet Könyvtárában (Biblioteca Central da Marinha) ugyancsak fennmaradt egy jó állapotban lévő példány (R Cd-5), egy 1686-1688-as évekre vonatkozó hírmondókat egybefűző (és vegyes tartalmú) gyűjteményben. Utóbbi külön érdekessége, hogy nyomdai közlésre előkészített és tipográfiai jeleket tartalmazó szövege tanulsága szerint nyomdai közös kiadását tervezték e röplapoknak (ami utóbb elmaradt).
[12] Itáliában e műfajt storia contemporanea-nak nevezik, s nem örvendett osztatlan sikernek. Mascardi Dell'Arte histórica című művében azt állítja "certi cadaveri composti nel modo in cui si scrivono ogni settimana le Novelle di Roma". Lásd: Bene Sándor: Theatrum politicum, Debrecen, Kossuth Egyetemi Kiadó,1999, 341. számú jegyzet.
[13] A történeti és szinpadi kortárs feldolgozásokhoz lásd: Rákóczi István: "Sasok tiszavirág koszorúval ( A törököktők felszabadító magyarországi harcok képei a spanyol-portugál barokk színpadon)", In: Berta Tibor et alii: Az identitás régi és új koordinátái. Tanulmányok Anderle Ádám 65. születésnapjára, Szeged, Palatinus, 2008, 47-61. old.
[14] Vö. pl.Varga J. János: Válaszúton Thököly Imre és Magyarország 1682-1684-ben, Budapest, 2007 vagy a spanyol vonatkozásokhoz: Galántai Ervin. "Buda ostroma 1686 - spanyol szemmel"In: Budapesti Negyed 29-30, (2000/3-4)
[15] Jórészt e helyütt ismétlem magamat, leginkább azért, mert az "Információs láncok, hírhálózatok, és földrajzi ismeretek csatornái a töröktől felszabadított Magyarországról Portugáliában a XVII. - XVIII. század fordulóján" című tanulmányom - Déri - Menczel - Szíjj szerk.Per multos annos, Faluba Kálmán tanár úr 70. születésnapjára Budapest, 2011, 196-2007 legalább olyan nehezen fellelhető, mint az előző lábjegyzetben idézett kötet.
[16] BNP- Ajuda MS AV. 54-IX-45-7.
[17] BNP- Ajuda MS AV.54- IX-45 -85
[18] Részletesen lásd: Rákóczi István. "Un Mars sous la figure de l'Amour - Dom Manuel infáns a magyar török-ellenes hadjáratban" In: Fejezetek a magyar-portugál kapcsolatok köréből,ami akár az Internetről is letölthető https://www.academia.edu/4177946/Fejezetek_a_magyar-portugal_kapcsolatok_tortenetebol
[19] Ezúttal létezik egy olyan - talán kiadásra szánt, de nyomtatásban meg nem jelent - levél, amit egy szemtanú, Pascoal Ribeiro Coutinho küldött az udvarnak. Carta e Relação da Vitoria que alcansarão as Armas Imperiais no Campo de Belgrado, em 16 de Agosto de e rendimento da Praça em 18 do dito mez em 1717, Biblioteca da Ajuda, leírása In. Ernesto Soares, op. cit. p. 15. A szerző különös módon részt vesz az 1716-os Korfu felmentése érdekében küldött portugál expedícióban, de utána részt vesz a Duna-völgyi harcokban is Magyarországon. Lásd
Dicionário Histórico, Corográfico, Heráldico, Bibliográfico, Numismático e Artístico Pascoal Ribeiro Coutinho címszavát, ill. ennek digitális verzióját az Interneten http://www.arqnet.pt/dicionario/vilanovac/ribeirocoutinho2html
[20] Noticia summaria da glorosa Victoria alcançada pelo Serenissimo Principe Eugenio de Saboya, Lugar-tenente de Sua magestade Cesarea, generalissimo de suas Armadas, no dia 16 de agosto do presente anno, Contra a formidavel exercito dos turcos nos campos de Belgrado, Lisboa Ocidental, na officina de Pascoal da Sylva, Impressor de Sua Magestade, Anno M.DCC.XVII. Com todas as licencas necessarias, et privilegio real.
[20] Lisboa, Na Officina de PASCOAL DA SYLVA, Impressor de Sua Magestade. MCDCCXVI. Com as licenças necessarias e Privilegio Real
[21] Lisboa, Na Officina de PASCOAL DA SYLVA, Impressor de Sua Magestade. MCDCCXVI. Com as licenças necessarias e Privilegio Real
[22] Relação da gloriosa victoria alcançada do Exercito Ottomano, pelas armas Imperiaes, mandada pelo Principe Eugenio de Saboya Entre Salankemen, & Carlowitz, no dia 5 de Agosto deste mesmo anno de 1716, Lisboa, Na Officina de PASCOAL DA SYLVA, Impressor de Sua Magestade. MCDCCXVI. Com as licenças necessarias e Privilegio Real, p. 8
[23] Lisboa, na Officina de PASCOAL DA SYLVA, Impressor de Sua Magestade. MCDCCXVI. Com as licenças necessarias e Privilegio Real
[24] Szerepéhez lásd: João Luís Lisboa- Tiago Miranda-fernanda Olival. id.mű. 25-29. old.
[25] Az 1755-ös nagy Lisszaboni Földrengés előtt V. János király idejében történt már kísérlet a középkori jellegű Lisszabon városrendészeti megváltoztatására. Az első lépés még csak adminisztratív volt: a fővárost Nyugat- és Kelet-Lisszabonra osztották. Ez tükröződik a kolofonban is.
[26] Noticia summaria [...]3(=1). old. A forrás teljes leírását lásd a 19. jegyzetben.
[27] U.o.,7. old.
[28] Ide egy maliciózus megjegyzés kívánkozik. A P. Sardella munkájaként hivatkozott első,1500-as kronológiával jelölt térképen, amiről Braudel "olvasata" megjegyzi, hogy valójában az 1496 és 1534 közötti intervallumra vonatkozik, Budapest (sic!) ebben az alakban szerepel, ami a kötet kontrollszerkesztőjének elkerülte valahogyan a figyelmét. Az alapvetés A mindennapi élet struktúrái: a lehetséges és a lehetetlen" alcímmel jelent meg Budapesten a Goldolat Könyvkiadónál, 1985-ben.
[29] Ebben a formában is szeretném megköszönni Z. Karvalits László ösztönzését, illetve Gulyás László Szabolcs meghívását a tavaly novemberben rendezett információtörténeti konferenciára, ami alkalmat teremtett arra, hogy portugál nyelvű tanulmányaim után magyarul is rendszerezzem egy sok éve zajló kutatás eredményeit.
[30] [30] Vö: Váradi Ágnes programadó "Megőrzés és felejtés - palimpszeszt" című nagy tanulmányát a Pakimpszeszt című folyóirat 1. számában. http://magyar-irodalom.elte.hu/palimpszeszt/01_szam/02.htm (letöltve 2014-03-31).