Reflexiók

Fellner Zoltán Ákos: A valláspatológia szerepe a társadalmi konfliktusok kommunikációs feloldásában

(2006.10.16) c. témafelvető előadására

[Füri Katalin], [Gagyi Ágnes], [Ganzler Orsolya], [Herendy Csilla], [Kardos Zoltán], [Kárpáti György], [Knapp Ádám], [Körtesi Gyopár Tekla], [Kovács Lajos], [Magyar Ábel Ágnes], [Margitházi Orsolya], [Mucsi Eszter], [Munk Veronika], [Nagy István], [Nagy Károly Zsolt], [Németh Mihály], [Palovits Ildikó], [Péterfi Rita], [Sebestyén Eszter], [Simon Miklós], [Sipos Tünde], [Suhajda Virág], [Szentistványi Rita], [Török Marianna], [Zsigmond Andrea]

[vissza a listához]

Az előadáson elhangzottak nem egyeztek a közzétett témafelvető vázlat tartalmával. Ez némiképp megzavart. A szöveg érthetően tagoltnak és jól felépítettnek tűnt, talán egy kicsit a definíciók felhalmozása a lényeget számomra itt is elhomályosította. Az előadáson viszont minden összezavarodott: "uniós pályázat, hollandiai központú kutatás, hogy alakul a társadalmak vallásos képe" - eddig rendben - "aztán vallási belsőmozgás, pluralizáció, egyházak finanszírozása, fogyasztói társadalmi szokások" (?) Aztán kiderült valami, hogy "egyes vallási felekezetek önidentitása érdekel és hogy ezek egymás közt hogy tudnak kommunikálni", továbbmentél: "az egyén identitásának pszichológiai aspektusait vizsgálnád". Mindegyik vizsgálati szempont izgalmas, utólag találtam párhuzamot a szövegben leírtakkal is (vallási konfliktus - adaptációs konfliktus - identitás konfliktus - korai kötődés zavarai), de mégis úgy érzem, hogy valami, illetve minden homályos és akármennyire is definiált, a lényeg nem világos. Érdeklődve várom a következő beszélgetést.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Nem állítom, hogy tökéletesen értem, mire vonatkozik a kutatásod, elsősorban amiatt, hogy nem látom eléggé, mit jelent a szekularizált vallási konfliktus.
Azt azonban úgy tűnik, értem, hogy társadalmi konfliktusok, a vallás és az egyéni psziché összefüggésére kérdezel rá, s ebben egyfelől kiemelt szerepe van a konfliktus kommunikációs megoldásának, mint célnak, másfelől pedig a pszichés működéseknek, mint okoknak, vagy legalábbis kiemelt jelentőségű dinamikáknak.
Ezekkel az összefüggésekkel kapcsolatban én a közösség szerepét hangsúlyoznám, ami talán kevésbé jelent meg a modelledben. Az identitást, a vallást vagy a konfliktust egyaránt hasznos társadalmi öszefüggésekben vizsgálni, s ezen belül a számodra különösen érdekes lehet különbséget tenni a referenciacsoport vagy csoportok és a tágabb társadalmi kontextus között. Ez ahhoz segíthet hozzá, hogy az identitás-gyakorlatokat, vallási gyakorlatokat vagy a konfliktus gyakorlatait inkább társadalmi térben történő dolgokként követhesd nyomon, mintsem rögzült esszenciákként próbáld a kutatási alanyokban kimutatni. Ez a perspektíva módszertanilag is megkönnyítené a dolgot.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Emlékeim szerint a témafelvető szóbeli bemutatásán Ákos arról igyekezett beszélni, hogy Pécsett részt vesz egy kutatócsoport munkájában, amely az uniós csatlakozás vallásképre gyakorolt hatását vizsgálja. Az írásbeli dolgozat ehhez képest másról szól: a valláspatológiával kapcsolatos definíciókat boncolgatja és a szekularizált vallási konfliktusra épülő kutatást vezeti fel.

Ami mindenképp dicséretes: Ákos igazán jártasnak bizonyul a témában és határozott elképzeléssel rendelkezik a kutatásával kapcsolatosan. A két, némileg eltérő témabemutatás azonban nem teszi egyértelművé, mi is lesz a kutatás tárgya.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Ákos, a témádra és a dolgozatodra februárban szeretnék reagálni, ha újból bemutatod - egyelőre nem derül ki számomra, hogy pontosan mi a kutatásod tárgya, és hogy mi a hipotézised.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Sokat gondolkodtam ezen a témafelveton. Számomra nem teljesen egyértemu, hogy a társadalmi konfliktusok kategorizálhatók volnának pusztán vallási eredetuekre és szekularizáltakra, bár lehet, hogy félreértettem valamit. Valamiért mégis az az érzésem, hogy a szerzo által felvázolt modell korántsem teljes. Annak ellenére gondolom ezt így, hogy a szövegbol világosan kitunik: az alkotó magabiztos ismeretekkel rendelkezik a modell- és elméletalkotás szabályairól, nehézségeirol.

Ezt a problémát kezelném elsoként, s lehet, hogy ezután könnyebben megoldhatóvá válik a kutató aggodalma a „ modell falszifikálhatóságával” összefüggésben.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Az én szakterületemtől távol áll a kutatási téma, a témafelvezető azonban kompakt, kerek, tudatos. Kíváncsian várom az eredményt.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Anyagiassá váló, az értékek értéktelenségét hirdető érdekorientált és hitetlen, fokódzó nélküli világunk torzulásaihoz és az ebből adódó (amennyiben ebből adódik) társadalmi konfliktusokhoz mennyiben van szerepe a vallásnak vagy éppen a szakrálishoz fűződő viszony zavarainak érdekes felvetés.
A vallásosság kérdése mellett érdemes lenne a személyes hitvilág egyéb zavarainak kérdését is a kutatás tárgyává tenni és nem redukálni a kérdést a vallásosság mint olyan területére. Ugyancsak érdekes kutatási terület lehet a vallásos túlbuzgóság, a részben ebből adódó szektásodás és a szekták társadalomra gyakorolt hatása. (Ehhez dr. Süle Ferenc Valláspatológia című munkája adhat alapot)
Ami a témafelvetőt olvasva nem teljesen világos számomra, hogy a mélyinterjú és a kérőíves felmérések pontosan mire irányulnak majd, illetve konkrétan milyen társadalmi zavarra kérdeznek rá. Mindenesetre kíváncsian várom a kutatási terv részleteit.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Nagyon tetszik a témafelvetésed. Sokszor találkoztam én is azzal a helyzettel, hogy két ember pont azért állt ellentétben egymással mert más volt a vallási meggyőződésük. Ezt a történelem során is láthatjuk, hogy sokszor ez vezetett, vagy vezet egy háborúhoz, vagy e mentén vívtak és vívnak háborút. Nem azért, mert rossznak tartották volna egymást, csak egyszerűen emberi ésszel nem tudták elfogadni, hogy az ő vallása egy és a másiké pedig egy másik szintén ugyan olyan értékű vallás és egymás vallásainak tiszteletben tartása, vagy elfogadása, hogy az ő vallásán kívül is létezik egy másfajta szemléletű, de ugyanolyan értékes vallás ezt kevés embernek lehet elmagyarázni. Érdekes, mert a kérdést tágabban is lehet értelmezni ideológiák, gondolatok, felfogások mentén is. Ha valakinek van egy meggyőződése valamivel kapcsolatban, amelyben feltétel nélkül és megingathatatlanul hisz, akkor nagyon nehéz, vagy képtelenség elfogadtatni vele, hogy az ő elmélete is lehet rossz, vagy van rossz vetülete, oldala vagy azt, hogy egy másik elmélet ugyanolyan hatásos és jó lehet.
Én azt hiszem, hogy bár te nagyon eléggé lemondóan írtál a mélyinterjúk fontosságáról én azt hiszem itt valahol a kettő együtt működhet csak kérdőíves vizsgálat és mélyinterjú. A kérdőívnek megvan a maga kötöttségből származó negatívuma, illetve a megfelelő, érthető és mérhető kérdések buktatói is benne vannak. Míg a másik oldalt a mélyinterjúknak hiányossága is felvethető. Mindkét formának megvannak az előnyei és hátrányai, de talán ezt ötvözve lehet ennek a kérdésnek a megválaszolásának útvonalán elindulni és valamiféle eredményt elérni.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Ez a témafelvető volt számomra a legtanulságosabb. Köszönhető annak, hogy szerzője szinte lexikális módón fogalomtisztázásba és teológiai, illetve pszichológiai meghatározásokba fogott. Jó volt mindezt egyszerre, ilyen tömören, minden utánajárás nélkül megszerezni. Ez azt is jelenti, hogy ha valamikor ez a kutatás tárgyára talál, akkor mindez az információ (kibővítve és kifejtve) a dolgozat elméleti kereteként szolgálhat. A témafelvetőből nem derült ki számomra, hogy a kutatás mivel is akar konkrétan foglalkozni. A professzori szemináriumon ugyan lett utalás arra, hogy valahol, valakik, valamilyen európai uniós pályázatot nyertek és e kutatás annak részeként fog szolgálni, de az nem kapcsolódott nagyon a témafelvetőhöz, mert ha jól emlékszem annak témája az európai uniós csatlakozás és annak hatása(i) a vallási életre (az emberek vallásosságra?) volt. Talán ezt jó lenne beépíteni ebbe témafelvetőbe vagy a témafelvetőt kellene egy konkrét projekthez újrafogalmazni.
A szerző a "közbevetésben" (3.2.1.) egy nagyon érdekes megállapítást fogalmaz meg: "A vallási konfliktus szerkezeti szinten mindig a vallási tapasztalat értelmezésének különbségéből ered, valójában egy adaptációs konfliktus." ... Majd később ezt két lépésben értelmezi: 1) "a közösségek közötti adaptációs konfliktusok" (szervezetek szinten); és 2) az egyéni szinten mely "gyökere az egyénben mindig identitáskonfliktus (Erikson, 1979) és ezért jogos, hogy a vallási konfliktusok kialakulásának melegágyát a mindenkor aktuális korai kötődés zavaraiban keressük." Ha a szerző az órán megfogalmazott európai uniós projektet választja elemzése tárgyául, akkor érdemes más elemeket is megvizsgálni (pl. nyelvi vagy kulturális másságokat), mert a fent említettek valószínű csak részben és általánosságban mondhatók el.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Nagyon izgalmas és aktuális téma, noha a "valláspatológia" illetve az "egészséges vallás, vallásosság" meghatározásai kissé talán önkényesnek tűnnek. Ákos szerint az "egészséges vallásosság" a tanrendszerben, a személyiségben és a közösségi dinamikában integrált formában van jelen. De hol van ebben a rendszerben a személyes istenélmény (a misztérium, önmagunk elvesztésének élménye, a Semmivel való szembesülés Lét és Semmi határán, a kontingencia elvesztése, az emberi passió), a válsághelyzetben, hiányában "megtapasztalt" Istennel való szembesülés? Ez egy nagyon személyes élmény (amolyan "beavatás"). Nevezhetjük-e a személyes istenélményt patológiásnak a kritériumok mentén (véleményem szerint nem), habár lehetnek kifejezetten patológiás tünetei, melyek komoly hatással lehetnek egy nagyobb közösségre is. Ebből a szempontból hasznos lehet megvizsgálni a vallási ünnepek köré szerveződő rítusokat, melyek közösség-szervező funkciója akár patológiás természetűnek is tekinthető, mégsem gondolnám, hogy közvetlen hatással lennének bármilyen vallási konfliktusra. Ilyenformán tehát vagy nem jól értelmeztem a használt "patológia" fogalmat, vagy nem tűnik kellően megalapozottnak a hipotézis.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Első olvasásra a témafelvető nagyon precíz, követhető, behatárolt, logikus. Talán kicsit túl precíz is. A használt fogalmak ki vannak röviden, tömören fejtve, de talán a téma inkább egyfajta bővebb, kissé akár problematikusabb megközelítését, értelmezését kívánná meg ezeknek. Talán éppen abból adódik az átláthatóság, az egyértelműség, hogy leválasztod és elhagyod a kérdéseket, a kételyeket, ami esetleg éppen a továbbgondolásban, a továbblépésben, az összefüggések elmélyítésében lehetnének segítségedre.
Mivel a vizsgált területet nem ismerem behatóbban, és a felvető megvitatásán sem tudtam jelen lenni, így inkább a laikus érdeklődésből származó kérdéseket, javaslatokat írnám le.
Ahogy az adaptációs konfliktus esetében egy egyszerű példával könnyen érthetővé tetted, hogy miről beszélsz, ugyanez alkalmazható lenne a szekularizált vallási konfliktusra is. Sőt itt talán indokoltabb lenne, hiszen ez az egyik kulcsfogalmad, fontos lenne pontosan érteni, hogy mit értesz alatta.
Ami a témát és a felvetőt is érdekessé teszi az annak a lehetősége, hogy egyfajta eszközt, módszert ismerhetünk meg, amivel a társadalmi konfliktusokat kommunikatív módon sikerülhet feloldani. Azonban a valláspatológián belül nem körvonalazódik ez a lehetőség egyértelműen, kevés utalást találunk erre. Talán egy konkrét példa itt is segíthetné a folyamat felismerését.
Érdekes lehetne annak a vizsgálata, hogy vajon az ateista személyeknél hogyan működnek, avagy éppen nem működnek ezek a folyamatok. Így egyfajta összehasonlítási alap is keletkezne, amihez képest, ami mellett hangsúlyozottabban jelenhetnének meg a vizsgált területed eredményei.
A mélyinterjúk alkalmazását mindenképpen ajánlanám, az ezekből gyűjthető információkat nem hiszem, hogy helyettesíteni lehetne a kérdőíves felmérésekével.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

A témafelvetőt nagyon jól áttekinthetőnek és érdekesnek találom, mindazonáltal néhány dolog nem egészen világos számomra:
Hogyan segíthet a valláspatológia a társadalmi konfliktusok kommunikációs feloldásában? Milyen hipotézis vagy sejtés van erre vonatkozóan?
A hipotézis szerint "számos társadalmi konfliktus hátterében valójában szekularizált vallási konfliktus áll". Nem teljesen derült ki számomra, hogy: mi is a szekularizált vallási konfliktus? Például (vagy tipikusan) melyek azok a társadalmi konfliktusok, amelyeknek hátterében szekularizált vallási konfliktus állhat (vagy áll)?
A kérdőíves vizsgálatban hogyan kérdezhető meg a "válaszadó azon mélylélektani dimenziói, melyek összefüggésbe hozhatók vallásos meggyőződésével vagy a vallásos csoporthoz való tartozással"?
A kutatási téma véleményem szerint nagyon izgalmas és sokat ígérő!

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

A terv rendkívül érdekes a definíciók, értelmezési keretek, és a kutatás problémás elemeinek tisztázását illetően. Mégis, az egyik legfontosabb definíció hiányzik, ami elvileg a kutatás középpontjában áll: a szekularizált vallási konfliktus jelentése. Emiatt - feltehetően a témában hiányos olvasottságom miatt - több mindent nem értek, főként azokat a szempontokat, amiket a témafelvető előadásakor kialakult vitában sem sikerült tisztázni: pontosan mit vizsgálsz, illetve hogy az általad említett EU-s kutatásba hogyan illeszkedik a téma, miért marad ki a gondolatmenetből a szocializáció, illetve a közösségi lét hatásainak szempontja. A témafelvető előadás (illetve a vita) viszont éppen erre való, irányt mutat a szerzőnek a felmerülő kérdésekkel, és szakmai felkészültséged alapján biztos vagyok abban, sikeres lesz a kutatás.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Már a disputa alkalmával is látható volt, hogy érdekes és sokrétű témát sikerült választanod. Az is kiderült azonban, hogy nem egyszerű ebben a témában sem eredményt felmutatni.
A vallás - önmagában vagy megjelenéseiben vagy hatásaiban stb. - aktuális, örök és jelenős társadalmi tényező.
Az szerintem is jó, hogy nem önmagában, hanem változásában akarod vizsgálni, mert így talán sokkal jobban megérthető. Viszont nem elég, ha egy jól paraméterezhető környezeti változást találsz, olyat kell találnod, ami hatással is van (mégpedig közvetlen hatással) a vallásra mint olyanra. Emellett, természetesen elengedhetetlen a vallás nagyon pontos definiálása és minden hétköznapi konnotációtól való mentesítése.
Ehhez természetesen át kell lépned az olyan szókincsen, kontextusokon és lényeglátáson, ami a napisajtóban vagy egyes színvonaltalan népszerűsítő kiadványban formálja a közvéleményt.
A szakrális kommunikáció szakosztályban végzett tevékenység és a tagok sok segítséget fognak nyújtani ehhez a munkához.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

A megjegyzések korrektúrák formájában az eredeti szövegben

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Neked is ajánlom Carlo Maria Martini és Umberto Eco lebilincselő könyvét Miben hisz, aki nem hisz? címmel. A könyv Carlo Maria Martini milánói érsek, nagytekintélyű jezsuita hittudós és Umberto Eco világhírű író, nyelvfilozófus egymásnak írott leveleit tartalmazza melyeket a Liberal folyóirat felkérésére írtak egymásnak 1995-96-ban, valamint az olasz közélet néhány jeles személyiségének a levelezéshez fűzött kommentárját.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Úgy tudom Ákos, a témafelvetődet februárban hallhatjuk, engedd meg, hogy bővebben akkor reagáljak, de addig is javasolnám, hogy dolgozatod kapcsán vedd fel a kapcsolatot, Tomka Miklóssal és Rosta Gergellyel, két kiváló vallásszociológussal.
Illetve ajánlanék olvasnivalókat: http://www.mtapti.hu/mszt/19961/tomka.htm
és http://www.rel.u-szeged.hu/tomka/pdf/publ.pdf

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Fellner Zoltán Ákos témafelvető dolgozatát rendkívül izgalmasnak tartom. Mivel előadását nem hallottam, ezért annak csupán írott változatára hagyatkozhatom.
Számomra a következő két kérdés fogalmazódik meg a téma kapcsán:

1. A vallási tapasztalat értelmezésének különbségeiből eredő vallási konfliktust, valamint az adaptációs konfliktust taglaló részben azt írod, hogy "...a vallási konfliktusok kialakulásának melegágyát a mindenkor aktuális korai kötődés zavaraiban keressük."
Kérdezném, hogy minden esetben egészen biztosnak tekinthető-e a dolgozat ezen megállapítása. Nem tételezhetők-e olyan helyzetek, amelyek más okokra vezethetők vissza, amelyek gyökerei nem a kora gyermekkorba nyúlnak vissza.

2. Az adatgyűjtés nehézségeiről írva kizárod a mélyinterjús adatfelvétel lehetőségét. De csupán kérdőíves módszerrel hozzájuthatsz-e a kutatáshoz nélkülözhetetlen információkhoz. Ugyanis kétségtelen, hogy vannak buktatói, nehézségei egy mélyinterjúnak, de a kérdőíves adatfelvétel sok szempontból szűkebb kereteket jelent. Nem jár-e információvesztéssel a mélyintejús adatfelvétel lehetőségének kizárása?

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

A témafelvető nagyon érdekfeszítő - igazi interdiszciplináris téma. Az írás hihetetlenül tömör, mégis egyértelmű, szerkezete pedig tiszta és érthető. Csak egy dolgot nem értek: a felekezetek egymástól igen eltérőek, és az se mindegy, milyen a kulturális környezet - összességében tehát a társadalmi környezet nem figyelmen kívül hagyható.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Kérdéses, vajon az emberi megismerésnek az a specifikuma, amelyet "vallási problémának" (vagy az "ismeretrendszer zavara" (?) esetén "vallási patológiának") definiálsz, különbözik-e a megismerő folyamatok bármely más esetétől?

Vagyis:

Különböznek-e lényegileg a megismerési/szabályozási/kommunikációs folyamatok működésének törvényszűrségei attól függően, hogy mely tárgyra vonatkoznak, milyen közegben működnek, miféle eszközöket vesznek igénybe? Valamint:
Áthidalhatók-e az egyes jelenségszintek (társadalmi-, vallási-, lelki konfliktusok) közti értelmezési és definiálási nehézségek? Találhatók volnának-e olyan közös vonások, amelyek nem túláltalános banalitást eredményeznek, ellenben amelyek fényében újragondolva legalább az egyik (leginkább a vizsgálat tárgyául jelölt vallási-) jelenségszint újraértelmezhető volna?

Az emberi megismerés feltételei sokféle közegben, sokféle szintéren vizsgálhatók. Ezek egyike lehet a vallásos gondolkodás területe. De azért ez megismerés-kutatás, csak sajátos terepen. Törvényszerűségei éppúgy a kognitív szabályozás ismert és ismeretlen feltételrendszerében mozognak.

A probléma (ahogy én látom), abban áll, hogy egy környezetével szemben részben zárt-, részben nyílt rendszerként viselkedő - s ezt különböző funkciói tekintetében dinamikusan változtatni is képes, (adaptív) - szervezet környezetétől való részbeni elhatárolódása, részben abban való feloldódása optimális arányainak fenntartása érdekében, a körülötte lévő ("külső") s az önmaga által generált ("belső") jelenségekkel, mint ingerekkel (információkkal) mindenkori céljai érdekében alkotóan kommunikál ("gazdálkodik").

Ilyen értelemben, -beszéljünk bármilyen típusú vallásról, (akár "valláspatológiáról") [1], -így például: "élményszerző" (karizmatikus), ill. "feldolgozó" (elmélyülő, meditatív) típusú, esetleg akár "tudat-tágító" ill. "tudat-szűkítő" típusú vallásokról-, csak leíró szinten maradunk. A jelenség dinamikájáról vajmi keveset tudunk meg. Ennél lényegesebbnek tűnik, hogy az egyén mire és hogyan használja - többnyire kulturálisan örökölt - vallásosságát, (ahogy bármi egyebét is), aktuális információ-menedzselő szükségletei eszközeként. Az már, - hogy ilyen irányú igényét felkészültsége és társadalmilag adott lehetőségei közül mely területeken érvényesíti -, egyéni játéktér, és különféle érdekektől vezérelt választás ("érdekorientáció") kérdése. A kínálati oldal a társadalom által nyújtott lehetőségek sora, ahol "szegényes", vagy "gazdag" társadalmi kínálat esetén az egyén -belső egyensúlya fenntartása érdekében- más-más egyéni stratégiákkal operál.

A társadalmi konfliktusok szabályozása többnyire ettől nagyságrendekkel eltérő, generációkon átívelő folyamat. Elemzésekor ennek megfelelő mértékű felbontás, a mindennapi konfliktusok megértéséhez akár történelmi léptékű áttekintés szükséges. A probléma különös nehézségét az adja, hogy a mindennapok történéseiben kell egy jóval nagyobb léptékű tendenciákat is magába foglaló jelenség-csoportot felismerni.

Bár az írásban és szóban elhangzottakban a módszertani felvetéseket különösen problémásnak tartom, mégsem gondolom, hogy most ennek kidolgozása volna az elsődleges feladat. Az elvi alapvetések, nézőpontok tisztázása előtt módszertani problémákról korai beszélni.

Jegyzet:
(Ebben az összefüggésben tudományos igényű kutatáshoz értékítélet-mentesebb távolságtartást tartanék ideálisnak. Úgy érzem, könnyelműség bármit is "patológiásnak" nevezni, különösen, ha sejthető, hogy adott funkció, vagy működésmód a rendszer működésének tágabb összefüggéseiben akár annak jól értelmezhető /sőt konstruktív/ része lehet.)

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Fellner Zoltán Ákos témafelvető dolgozatát roppant vonzónak találom. Az írás hihetetlenül tömör, mégis egyértelmű, szerkezete pedig tiszta és világos.

Két kérdés merült fel bennem:

1. A cím egyértelműen arra utal, hogy a konfliktusok feloldásában van szerepe a valláspatológiának (A valláspatológia szerepe a társadalmi konfliktusok kommunikációs feloldásában) ugyankkor a dolgozat nem említi, milyen módon képzeli a szerző ezt a feloldást. Sőt magáról a konfliktusfeloldásról szó sem esik. Lehet, hogy azért, mert egyértelműnek tartja a feloldás mikéntjét, bár ezt nehezen hiszem el. A konfliktus feloldható személyes tárgyalással, mediátorral, facilitátorral, jogi úton, erőszakkal és még bizonyára számos módon.
Meglátásom szerint, azért nem tér ki a konfliktusfeloldásra a szerző, mert a valláspatológiának (a dolgozat címétől eltérően) kevésbé a konfliktusok feloldásában, mint inkább kialakulásában és fennmaradásában, tovább megyek: feloldhatatlanságában van szerepe.

2. Második kérdésem a 2. 2. Társadalmi konfliktus című részhez kapcsolódik.
"Társadalmi konfliktus akkor áll elő, amikor olyan egyéneknek ütközik a személyes érdekorientációjuk, akik időben egybeeső, ugyanakkor véges számú eszközt vagy javakat akarnak kisajátítani."
Az idézett mondat mintha azt sugallná, hogy minden társadalmi konfliktus érdekellentéten alapul. A megállapítással nem értek egyet. Megjegyzem, a szóbeli előadáson is elhangzott, hogy vannak információ hiányon, többleten alapuló konfliktusok, ott viszont az érdekellentétet felölelő vitákról nem esett szó. E két típus mellett érdemes lenne tekintetbe venni az értékalapú konfliktusokat, vagy akár a Sennett említette karakterológiai konfliktust: Ki az igazi radikális? Ki igazán forradalmár? Ki az igazi árja? Stb.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Érdekesnek találom a társadalmi konfliktus (mögött) - vallási konfliktus (mögött) - lélektani konfliktusok szűkítést. Én kicsit túl szűknek találom azt a megközelítést, miszerint a vallási konfliktusok kialakulása a korai kötődés szakaszában eredeztethető.
Számomra nem egyértelmű, hogy a munkahipotézist milyen módon alapozzák meg a kérdőívek, éppen a felvetett problémák miatt- kérdőíves módon feldolgozhatóak-e, illetve milyen egyéb forrásokra támaszkodik az író az elemzéshez.

Sajnos, személyesen nem vettem részt a témafelvetőn, ezért lehet, hogy lemaradtam arról, hogy a teológiai aspektusok miképpen kerülnek kifejtésre. Mennyire van szerepe az adott vallás belső szabályainak, dogmatikájának a társadalmi konfliktusok kialakulásában? Miképpen járulhat hozzá az egyház, az egyházi kommunikáció a konfliktusok feloldásához?
Illetve a vallásos szocializáció szerepe miként jelenik meg az egyéni érdekorientáció fejlődéslélektanában? Különbséget mutat-e a rejtett vallási konfliktus társadalmi konfliktussá eszkalálódásában az egyén(ek) vallásos szocializációs háttere?

Az egyház és kommunikáció különböző aspektusait elemzi a következő könyv:
Egyház és kommunkáció (szerk. Hamp G-Szöllősy Á), Balassi Kiadó, 2000

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Témafelvetődben rövid, határozott állításokat használsz - úgy gondolom, ezek mindegyikén érdemes lenne eltöprengeni.
Például: nem volna-e érdemesebb egy árnyaltabb vallásdefinícióból kiindulni? A "szakrális létezés" ill. "létező" kifejezés nekem úgy tűnik, mintha megfognánk egy darab valamit, és azt mondanánk rá, hogy ez "A" szakrális létező. Hm. Ezt azért lehetne árnyalni. És csak ismeretek rendszere a vallás? Ha ismeretek, milyen ismeretek? És más? Például motivációk bizonyos cselekvésekre, amelyek - szélsőséges eseteket leszámítva - nyilvánosak. Gyanítom, hogy a vallással kapcsolatos társadalmi konfliktusok többnyire ebből fakadnak. Mi ezekből az, ami egy adott vallás lényegét tekintve valóban érdekek(?)/értékek/ meggyőződések ütközése - és ezt hogy lehet kezelni, és mi az, ami nem? Ez utóbbi kezelése mit jelent? Szándékosan egy távolabbi példa: a kereszténység szociális elköteleződésének a hátterében az a meggyőződés áll, hogy a szenvedőben Krisztus szenved. A hinduizmus lélekvándorlásról szóló tanítása szerint mostani sorsunk egy korábbi életünk következménye, ahhoz hogy az abban szerezett rossz karmától megtisztuljon valaki, végig kell élnie a sorsát. Tehát, aki abba belaavatkozik, az tulajdonképpen rosszat tesz az illetőnek. Ez a különböző meggyőződés - ami az adott tanrendszerekben (és kultúrákban) a helyén van, és az egyén számára megnyugtató módon működik - mégis feloldhatatlan konfliktusok forrása lehet például Indiában a keresztény misszionáriusok esetében. Ezt a konfliktust a te patológiás felfogásodban hogyan lehetne magyarázni?
Más: létezik-e "ideális vallás", és miylen az?
És végül egy megjegyzés a metodológiára vonatkozóan: Azt nem nagyon értem, miért veted el a mélyinterjút, a vallási meggyőződéssel kapcsolatos kérdőívekről viszont egy megjegyzés. A Tomka féle felmérésekben elhíresült "maga módján vallásos" kategóriáról nemigen lehetett addig semmit sem tudni, amíg Gereben Ferenc el nem készítette a mélyinterjú sorozatát.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

A dolgozat igen világos logikai szerkezetet ajánl a téma feldolgozására.

A dolgozat munkahipotézise szerint "ha orvosolni akarunk egy vallási gyökerű társadalmi konfliktust, akkor annak lélektani hátterét kell feltárni". Sajnos nem derül ki a dolgozatból, hogy mi az alapja a hipotézisnek, pedig az igazoláshoz szerintem ez fontos lenne. A szerő arra utal, hogy a hipotézis gyenge pontja, hogy a patológia sémájára épül, eleve egy torzult formából következtet, pedig a modellezésnek azonban a nem patológikus jelenségekre is magyarázattal kell szolgálnia.
Különösen indokolttá teszi a hipotézis magyarázatát az, amiről a szerző is beszámol: hogy a rendelkezésre álló/választott módszerek korlátait fel kell ismerni mind a mélyinterjú (pl. a kérdező és a válaszoló kommunikációs viszonya nem szimmetrikus, a szerződéses helyzet nem állítható föl) mind a kérdőíves felmérés kapcsán.

Remélem, a szerzőnek sikerül ezt a nehéz problémát megoldania és az általa felvetett kérdéskörhöz egy komoly dolgozattal hozzájárulni.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Egy dologról már beszéltünk szóbeli előadásod kapcsán: ha több konkrét példát bemutatsz, jobban értjük, mi érdekel, mivel foglalkozol.
Emellett a következő kérdéseim lennének:
A "valláspatológia" terminust te használod először vagy mások által is használt fogalom? Kik, mire használják?
Azt írod, "a társadalmi konfliktus evolúciós képződmény". Ennek megítélése nem az én asztalom, de... ez tényleg így van? Milyen érvekkel támasztható alá?
Jól értem, szerinted a vallási életben kimutatható minden egyes konfliktus általános lélektani okokra megy vissza? Semmi speciális nincs a vallásos konfliktusokban, a vallás csupán máshol gyökerező, máshol is megmutatkozó problémák lecsapódási felülete?
Azt írod, az identitáskonfliktus melegágyát a mindenkor aktuális korai kötődés zavaraiban kell keresnünk. Ez minden esetre kijelenthető?
Tetszik, hogy minden terminust, amit bevonsz a dolgozatba, definiálsz, de kíváncsivá teszel, ezt meg azt kinek a nyomán gondolod így, kinek a definícióit alkalmazod, miért.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]