A vizuális kommunikáció változatainak
összehasonlító elemzése

Sándor Zsuzsa

tartalom:

A vizuális kultúra és vizuális kommunikáció áthatásai

Struktúrák és szerepek:
a vizuális kommunikáció struktúrája és a vizuális nyelv szerepe a kommunikációban
a vizuális nyelv struktúrája, vizuális nyelvi minőségek és együttállásaik jelentései, hatásai

Kísérlet a vizuális kommunikációváltozatok áttekintésére

A vizuális közlések jellemzői és a vizuális nyelvben rejlő hatásmechanizmusaik
a praktikus közlések egyezményes és közérthető vizuális ismérvei
a művészi közlések és nem művészek díszítő-szépítő-expresszív közléseinek vizuális nyelvben megragadható üzenettartalmai

Élethelyzetek komplex képi együttesei és komplexitásuk vizuális nyelvi jellegzetességei és kommunikációs szerepe

Vizuális kultúra és vizuális kommunikáció

Ha kiindulásként elfogadjuk az alábbi vizuális kultúra meghatározást,

VIZUÁLIS KULTÚRA

a szemmel (is) érzékelhető tárgy- és jelenségvilág:	a szemmel (is) érzékelhető tárgy- és jelenségvilág használata:	a szemmel (is) érzékelhető tárgy- és jelenségvilág használatának képessége:
természeti tárgy- és jelenségvilág	a természeti világ vizuális megismerése- befogadása, felhasználása	a természeti világra vonatkozó vizuális megismerő-befogadó, felhasználó képességek
emberalkotta tárgy- és jelenségvilág praktikus ...................... praktikus és esztétikai célú ...................... esztétikai / művészi célú	az emberalkotta világ vizuális megismerése- befogadása, felhasználása, alakítása, megalkotása	az emberalkotta világra vonatkozó vizuális megismerő-befogadó, felhasználó, alakító, alkotó képességek

(Miklós Pál hatására)

akkor azonnal láthatjuk, hogy a vizuális kommunikáció szerves része a vizuális kultúrának:

VIZUÁLIS KULTÚRA

Az emberalkotta tárgy- és jelenségvilág valójában alkotások összessége. (Vigyázat! alkotás 1: folyamat, alkotómunka; alkotás 2: a tárgyiasult, láthatóvá tett gondolat, vagyis a mű, avagy alkotómunka eredménye). A vizuális alkotómunka, az alkotás és a befogadás együtt eredményezik a vizuális kommunikációs folyamatot. A vizuális kommunikációs műveltség a vizuális kultúráltság szerves része.

A(z érintetlen) természetbe az ember belelátja az esztétikumot, az emberit, így kultúrájának részévé teszi és így ez már önmagában a kommunikáció szándéka lesz. (Bár az ember sokszor hajlamos arra, hogy elhiggye: a természet szólítja meg őt.)
Kérdés: az érintetlen természet milyen értelemben része a vizuális kommunikációnak, avagy minden látható kommunikál [vizuálisan is]?

A vizuális kommunikáció struktúrája és a vizuális nyelv szerepe a kommunikációban

A vizuális kommunikáció struktúráját az alábbi összefoglaló ábra szerint értelmezzük:

VIZUÁLIS ÚTON KÖZLŐ / ALKOTÓ személy	KÖZLÉS /ALKOTÁS: ÜZENET (közvetítő közegben tárgyiasult tartalom)	VIZUÁLIS ÚTON BEFOGADÓ / MEGISMERŐ személy
tevékenysége: szellemi és fizikai		tevékenysége: szellemi
ANYAGBAN HASZNÁLJA A VIZUÁLIS NYELVET:	VIZUÁLIS NYELVEN ANYAGBA FORMÁLT üzenet:	A VIZUÁLIS NYELVET ÉRTELMEZVE/ÁTÉLVE
k ó d o l j a az üzenetet	k ó d o l t r e n d s z e r	d e k ó d ol j a az anyagban rögzített üzenetet
ábrázol-kifejez: rajzol, fest,... tárgyat készít, ... épít,...	kifejező-ábrázoló jellegű ábra, jel, ... tárgy, festmény,...	megfigyel, szemlél, gondolkodik, elemez

A vizuális nyelv áthatja a vizuális kommunikáció egészét.
Az alkotómunka folyamatában a vizuális nyelv által formálódik a gondolat, az alkotás (avagy a közlés) maga speciális-egyszeri vizuális nyelvi együttállások összessége, a vizuális befogadásnak pedig közege a vizuális nyelv.

Az üzenet konkrét-konstans vagy képlékeny - ez alapvetően a közlési céltól függ. Vajon az alkotásnak milyen összetevői biztosítják, hogy az üzenet bármely vevő számára ugyanaz legyen?
A visszacsatolás mennyiben szükséges ő a kommunikációban? (Az alkotó nem igényli vagy időben nem lehetséges.) Egyidejűség és időben (térben) történő szétszakadás.

A testbeszéd mint alkotás: a közlés folyamata a közlés (és az üzenet) maga. A közlő személy egyúttal a közlés közvetítője, hordozója is.

A vizuális nyelv struktúrája, vizuális nyelvi minőségek és együttállásaik jelentései, hatásai

A vizuális nyelv - nagyon egyszerűen fogalmazva, és most beérjük ennyivel - nem más, mint a látás nyelve. A nyelv szó félrevezető lehet, mert a "nyelv" hallatán általában csak a beszédre gondolunk. Természetesen itt éppenhogy nem ezt jelenti, hiszen a vizuális nyelv karakteresen nemverbális nyelv. (Ugyanúgy, mint ahogyan nem verbális például a zenei nyelv sem.)
Kicsit más megközelítésben a vizuális nyelv nem más, mint a vizuális kommunikáció intellektuális közege. (És az is nyilvánvaló, hogy természetesen nem választható el a vizuális kommunikáció üzenethordozó közegének másik összetevőjétől, az anyagtól, pontosabban az emberalkotta tárgy- és jelenségvilág esetében az anyag-eszköz-technika-technológia együttesétől.)
A vizuális nyelv mibenlétének tárgyalására, tartalmának felfejtésére két megközelítés különíthető el: egyrészt struktúrálisan gondolkodhatunk (mint minden nyelv, a vizuális nyelv is építkezik, avagy fordítva: elemeire bontva értelmezhető), másrészt a különböző képi közlések egymástól különböző vizuális nyelvi jellegzetességeit vizsgálhatjuk. Az első az elvontabb, a másik a gyakorlatközeli. Az első esetben a legkisebb elemből (pl. a kárminvörös színből, az egyenes vonalból, stb.), mint nyelvi alapegységből kiindulva jutunk el a legbonyolultabbig, a sokrétegűen összetettig (ami nem más, mint a kompozíció, vagy a látvány vizuális egésze); ez tehát a vizuális nyelvtan kérdése. A másik esetben az egészből indulunk és azt vizsgáljuk, hogy milyen vizuális összetevői eredményezték éppen azt a változatot, amit szemlélünk; vagyis ez a használt vizuális nyelv területe. Most a magyarázat kedvéért mégis a verbális nyelvből vett párhuzammal élek. Ez a nyelv alapegységként hangokból, avagy betűkből építkezik és hoz létre igen sokféle nyelvtani formációt, illetve változatos beszélt vagy írott "szövegfajtát". Ugyanakkor kétségtelenül - bár egyformán a magyar nyelvet használják - igen erő sen különbözik egymástól egy szépirodalmi író írói nyelve és egy politikus parlamenti előadói nyelve, avagy egy baráti beszélgetésben használt nyelv.

A vizuális nyelv használatának egyik legfontosabb összetevője a vizuális észlelés alapmuveleteként értelmezett viszonyítás (: a vizuális nyelvi minőségek és tárgy/látvány-egészek vizuális minőségeik alapján történő összevetése), a másik a viszonyítást követő a vizuális ítélet (: döntés). Az egyéni beállítódás nagyban befolyásolja a vizuális nyelv használatát. Egyes minőségek és nyelvi együttállások azonban ugyanúgy hatnak minden emberre.

A kerek formák szelídséget, békét sugallnak, a szögletes-hegyes formák nyugtalanítóak, támadók. A vörös szín és általában a telt színek izgatóak, vidámak, a telítetlen színek nem ritkán szomorkásak.
A vizuális ellentét általában feszültséget kelt, izgalmat, dinamizmust visz a látványba, mint ahogyan mozgásérzetet eredményez az átmenetesség is. Az egészen kisléptékű hasonlóság, a nüansznyi eltérés finom modellációjával általában nyugtató hatású.
A szimmetria és általában az egyensúly a kompozícióban nyugodtságot mutat, az erőteljes aszimmetria feszültségkeltő hatása közismert.
És így tovább, számtalan példát sorolhatnánk még a vizuális nyelvi hatásokból...

Kísérlet a vizuális nyelv struktúrájának feltárására (vázlat):

a vizuális nyelvi együttállásokban ragadható meg vizuális úton a tér és idő;
a térábrázolás és az időábrázolás módjai, valamint a térhatáskeltés és az időbeliség (mozgás, folyamat, változás) érzetének keltése (illetve a hatás erősítése vagy csökkentése) a komponálás összetevői

optikai ábrázolási módok

(A vizuális ritmus értelmezési alaphelyzete: valamely vizuális minőség sokszorozódása / ismétlődése az elrendezésben - azaz az általánosan elfogadott ritmusértelmezést kitágul a vizuális érzékleteknek megfelelően)

Kísérlet a vizuális kommunikációváltozatok áttekintésére

(Egyúttal kísérlet a képi világ áttekintésére.)
Az áttekintést-rendszerezést egyrészt a közlési cél vezérli, ez közléscsoportokat eredményez; másrészt a csoportok sorrendezése a szárazon tárgyilagostól a szabadon (ön)kifejezőig halad. (A linearitás megkérdőjelezhető ...)

praktikus közlések
praktikus és tudományos céllal

1. műszaki ábrázolás
1.1. tárgy/építmény (téries) szerkezeti rajza
1.2. nézetrajz
1.3. metszetrajz [téries, nézeti]
1.4. alaprajz
1.5. szerelési rajz
1.6. tervrajz és makett/modell

2. ábrázoló geometriai (és mértani) szerkesztések

3. térképészeti ábrázolás
3.1. földrajzi, domborzati
3.2. közlekedési, úthálózati
3.3. idegenforgalmi/tájékoztató, túrista

4. értelmező, magyarázó és szemléltető (szabadkézi) ábrázolás
4.1. tárgy felépítését magyarázó rajz [téries, "átlátszó"; nézetszerű, metszetes]
4.2. útvonalrajz
4.3. folyamatot értelmező rajz [tárgy összeszerelése, gép működése, eszköz használata, természeti változás, élőlény fejlődése és sorvadása, élőlény mozgása

5. szemléltető célú, illusztratív ábrázolás; ábra [nem vizuális tartalmak vizualizálása]
5.1. grafikon, diagram
5.2. működési elv elvont jelekkel

6. praktikus köznapi és műszaki tárgy
6.1. köznapi szükségletek egyszerű tárgyai (mint a facsemetéhez kötözött karó)
6.2. gépek belső szerkezete, alkatrészek (mint egy villanykapcsoló belseje, vagy egy elektromotor-tekercs) [design kapcsolódású]

7. látvány/tárgy leképező ábrázolása speciális elektrotechnika-függő kódolással
[a nem látható láthatóvá tétele]
7.1. röntgenkép
7.2. hődiagram
7.3. csillagászati felvétel
7.4. elektronmikroszkópos felvétel

praktikus vonatkozással

8. látványhű/tárgyhű és látványra visszavezethető ábrázolás [képzőművészeti kapcsolódású]
8.1. leképező naturalista ábrázolás
látszatszerű (szabadkézzel)
látvány, tárgy ábrázolása / figuratív/imitatív ábrázolás (szabadkézzel)
látványfotó, fotódokument, filmdokument képanyaga (ábrázolás kamerával)
mesterrajz, tudományos illusztráció (tárgyi hűségre figyelő: minden vizuális elem egyenrangú)
makett, modell
8.2. látványszerű szelektív ábrázolás [mint iskolai gyakorlat]
(látvány ábrázolása valamely vizuális nyelvi elem hangsúlyozásával)
tónusos tanulmány
tömegvázlat síkon és térbeli plasztikus ábrázolás (makett is)
térszerkezeti vázlat térmélységekkel
kontúrrajz / vonalrajz
színtanulmány, színvázlat
8.3. látványt idéző (erősen) redukált ábrázolás (mint iskolai gyakorlat)
színes homogén folttal
fekete-fehér homogén folttal
körvonallal kerített homogén folttal

9. modell nélküli (nonfiguratív) ábrázolás a vizuális nyelv tanulmányozására
9.1. minőségek
9.2. minőségviszonylatok
9.3. ritmusok
9.4. kompozíciós megoldások

praktikus közlések művészi vonatkozással

10. információközlő jelszerű ábrázolás [alkalmazott grafikai/művészeti kapcsolódás]
10.1. nonfiguratív vizuális jelek
irányított nyíl
tagadás, tiltás
írásjel, betű
10.2. tájékoztató jelrendszerek/piktogramok
térképészeti
közlekedési
menetrendi
Windows, Internet
10.3. tulajdont, hovatartozást közlő jelek
címer, zászló
védjegy, pecsét, billog, mesterjegy
embléma, cégjel, cégtábla

11. tárgy és környezet /kézmű és szériatermék/ (népművészet, iparművészet, építőművészet, design)
11.1. használati tárgy
11.2. építmény
11.3. település, kert/park
11.4. dísztárgy

12. ún. alkalmazott művészetek (a vizuális közlés is "alkalmazkodik")
12.1. csomagolás
12.2. plakát, meghívó, reklám
12.3. díszítés, díszítmény
12.4. dekoráció

művészi /esztétikai céllal

13. más művészetekkel társulva művészetet teremtő
13.1. díszlet, kellék
13.2. színpadkép-, játéktér-terv
13.3. jelmez, maszk
13.4. testbeszéd (mozdulat, mimika, gesztus) képisége
13.5. báb
13.6. fényhatások
13.7. képregény-rajz, animációs filmek képei, mozgófilm-kép
13.8. happening, perfomance, ... látványelemei

14. más művészeteket illusztráló módon
14.1. miniatúra, iniciálé
14.2. szépirodalmi illusztráció
14.3. zenei illusztráció

15. más vizuális művészetekhez kapcsolódó, ill./és/vagy társadalmi vagy vallásos célokat szolgáló
15.1. oltár
15.2. emlékmű és köztéri történelmi szobor
15.3. plakett, érme
15.4. falfestmény, mozaik, pannó, üvegablak

16. független
16.1. művészfotó
16.2. kisplasztika, "nagyplasztika" (dombormű és kerekszobor)
16.3. táblakép festmény
16.4. sokszorosító grafikai lap (mély-, magas-, síknyomás)
16.5. egyedi grafikai lap (rajz, monotípia)

(mindegyiken belül tematikailag:
portré, csendélet, táj, életkép, vallás, mitológia
élmény, élet/érzés, hangulat, gondolat figuratív ábrázolása
élmény, élet/érzés, hangulat, gondolat nonfiguratív ábrázolása)

Vizuális közlések jellemzői és a vizuális nyelvben rejlő hatásmechanizmusaik

A képi közlések objektivált képek, azaz a tárgyiasultak, mások számára is láthatóvá tettek, azaz anyagban megjelenítettek. Kommunikálni csak ezekkel lehet. A közlésben a gondolati kép tárgyiasul: papíron vagy vásznon ceruzával vagy festékkel, szoborban vagy tárgyformában agyagban vagy fémben stb. átlényegülve jelenik meg.
Az objektivált kép tárgyi jellege hol előtérbe kerül, hol háttérbe szorul. Művészi és nem művészi tárgyak esetében a tárgyszerűség vitathatatlannak látszik - de például elveszíti tárgyi jelentőségét a használatból kivont, vitrinben tárolt népművészeti tárgy. A képzőművészeti alkotások tárgyisága általában elhanyagolható, de nagyon is fontos a múzeumi restaurátor vagy az aukción a kép állapotát vizsgáló műgyűjtő számára, a műalkotás ezekben az élethelyzetekben műtárgy is. A szobormű tárgyiságával is összefügg, hogy tapintási érzékleteket indít be - nem véletlenül fényesedik ki a bronz és koszosodik el a kő némely köztéri szobrok különböző felületein. Még egy műszaki rajz is rögtön tárggyá válik, ha tekercseben vagy mappában tárolni vagy szállítani kell.

A képet mindig valamilyen közlési vagy kommunikatív szándék hozza létre. (A közlési szándékot iskolai helyzetben általában feladathelyzet váltja ki.)
Ilyen értelemben tehát a közlés anyagban stabilizált, archivált, rögzített vizuális nyelvi konstellációk együttese.

A közlési szándék, cél határozza meg az objektivált kép egészének milyenségét: hogy síkon vagy térben jelenik meg, hogy milyen ábrázolási móddal és milyen anyagban valósul meg, hogy tartalmazhat személyes töltetet avagy nem, és így tovább.
A kép (avagy a közlés) életrehívó célja szerinti meghatározottsága egyúttal objektív és szubjektív tartalmait is közvetíti. Sőt, még tovább: közvetíti azt is, hogy mennyire közérthető (kisebb nagyobb közösség vagy akár egy kor számára) vagy mennyire engedi meg, netalán egyenesen igényli a személyes értelmezéseket.
A vizuális alkotómunka kétfélesége, vagyis az ábrázolás és a kifejezés különböző alaphelyzetet igényel az alkotótól és ugyancsak különböző hozzáállást és gondolkodásmódot a befogadótól.
Az eredet és a cél - vagyis a honnan származik? a hogyan jött létre? a milyen szándékkal született? - alapvetően meghatározza az embernek a látotthoz való viszonyulását. Azaz karakteres példákkal közelítve: másképpen szerveződnek gondolataink egy dokumentumfotó vagy egy ábra értelmezésekor, mint egy Rembrandt- vagy egy Kandinszkij-festmény szemlélése közben; másféle alaphelyzetből közelítünk egy képzőművészeti alkotáshoz és egy géphez vagy egy szőlőkaróhoz. (Az alaphelyzetek mindegyikében természetszerűleg ott vannak a nagy közös emberi tulajdonságok: a megérteni-akarás és a szép keresése.)
A képfajta öndefiniáltsága határozza meg tehát mind az alkotói alaphelyzetet, mind az elemzési irányultságot.
A típusok karakterek szerinti elkülönülése olyannyira fontos tényező, hogy a vizuális nevelést is befolyásolja az alkalmazott pedagógiai metodikában. Így a vizuális kultúra tanulása-tanítása során a közlésváltozatok két nagy alaptípusához elkülönített módszertani alapelvek kapcsolódnak: az ábrázolás dominanciájú képcsoporthoz a vizuális kommunikáció oktatása, míg a kifejezés dominanciájúhoz az esztétikai-művészeti nevelés tartozik.

A közlések jellegzetességeinek feltárása a vizuális nyelvi jellemzők és ezzel együtt az ábrázolási módok megállapításával történik.
Kérdés: az egyes közlésfajta ezek közül melyiket (vagy melyeket) igényli az üzenet közvetítése szempontjából.
A kreativitásnyomok megléte vagy hiánya, vagyis a kéz alkotómunkájának visszaolvashatósága az ábrázolást lélekkel telíti, személyessé és emberivé teszi.
Szabadkézi ábrázolásról akkor beszélünk, ha az alkotó kéz szabad mozgása közvetlenül hozza létre a közlést. Mindenféle eszközt nélkülöz a képlékeny anyagok mintázással történő alakítása, vagy pl. a papírtépéses kollázs. A térben történő ábrázolásnál az anyagok alakításához használt - akár egyszerű fizikai, akár gépi- eszközök szintén kreativitásnyomokat eredményeznek - természetesen az anyag és az eszköz sajátosságain belül, azokkal együtt. A síkon való ábrázolásnál a hagyományos rajzoló és festőtechnikákban a különféle eszközök sokféle használati módja - együtt az anyagok tulajdonságaival és természetesen az alkotói szándékkal - változatos variációkat eredményez, az egyéniség jegyeit hordozza.
Egyedül a szerkesztőrajz (vagy szerkesztett rajz) az - éppen ábrázolási szabályainál fogva -, amely nem hordozhat szabad kézmozgásokat és személyes nyomokat. Ezért éppen a szabadkézi rajz ellentéteként tartjuk számon.
Nyilvánvalóan nem hordoznak semmilyen kreativitásnyomot és végletesen személytelenek - mert annak is kell lenniük - a különféle tudományokban használatos gépekkel kódolt képek (pl. a röntgenkép). Itt a kéznek persze eleve nincs is alkotószerepe.
Azonban nemcsak a kéznyom közvetíti az érzelmeket, hiszen máskor, pl. a számítógépes művészi célú képalkotások esetében, a kéz közvetlen alkotófunkciója nélkül jöhetnek létre nagyon is érzelemgazdag és egyénített művek.
Kérdés: a közlésfajta mennyi egyéni megnyilvánulást enged meg karakterének megőrzése mellett? (Pl. Egy szemléltető rajz meddig marad az, ami és mikor megy át egy "öncélú" tanulmányba?)

Eddig csak az egyes képekkel foglalkoztunk és éppenhogy szeparálásukra törekedtünk.
Az ember azonban többnyire komplex képi együttállásokban, azaz életkörülmények és életjelenségek szerint, sőt: az élethelyzetek egymásba fűződő rendszereiben éli meg a képi világot.
Kérdés mostmár, hogy a komplexitás hogyan szervezi a befogadói (vagy az alkotói) folyamatokat. Azaz emberi tevékenységekben (pl. közlekedés, vásárlás) és foglalkozásokhoz-hivatásokhoz (pl. valamilyen kisiparos mester, orvos, tanár, festőművész) kapcsolódóan hogyan történik a képi világ megtapasztalása, értelmezése. A munkaköréhez kapcsolódó képfajták értelmezését az ember persze "saját érdekében" megtanulja, de más, általános vagy speciáliseseti élethelyzeteiben egyes képfajtákat jól kezel, míg másokkal nehezebben birkózik meg. Így például az orvos kiválóan olvassa a röntgenképeket, de lehet, hogy nem tud összeállítani egy asztalkát a csomagban található - egyébként jól ábrázolt - szerelési rajz folyamatábrája alapján.

Az ember élettereiben (lakás, munkahely) a képiségek összehangolására törekszik, valamint szépérzékétől indíttatva díszítéseket végez. Úgy gondolom, a lakásunkban magunk köré épített világ képi együttese mondja a legőszintébbet magunkról és jelenti a legbensőségesebb képi kommunikációt.
Végül nézzünk meg két változatot a komplex képi együttállásokból. Az egyik szándékoltan vizuális művészeti életjelenség, hogy megmutatható legyen köznapiba ágyazottsága, összefonódása a mindennapi vizuális kommunikációval.

IRODALOM

A vizuális kultúráról. Vélemények /viták. Szerk S. Nagy Katalin. Kossuth Könyvkiadó, 1982
Aragon, Louis: A kollázs. Corvina Kiadó
Balogh István: Az építészeti forma. Tankönyvkiadó, Budapest, 1984
Arnheim, Rudolf: A vizuális élmény, az alkotó látás pszichológiája. Gondolat Kiadó, Budapest, 1979
Berger, René: A festészet felfedezése. A látás művészete. I-II. Gondolat, 1977
Bialostocki, Jan: Régi és új a művészetekben. Corvina Kiadó, Budapest
Darvas György: A szimmetria a tudományban és a művészetben. In. Magyar Tudomány. 1999. 3. sz
Régi és új formák. Szerk. Zelnik József. Magyar Helikon
Hoppál Mihály - Jankovics Marcell - Nagy András - Szemadám György: Jelképtár. Helikon Kiadó, 1997
Itten Johannes: A színek művészete. Corvina Kiadó
Kállai János - Kárádi Kázmér - Tényi Tamás: A térélmény kultúrtörténete és pszichopatológiája. Tertia Kiadó, Budapest
Kepes György: A látás nyelve. Gondolat Kiadó, Budapest, 1979
Király Sándor:Az arányosításról. Tölgyfa Kiadó, Budapest, 1994
Lantos Ferenc: Képekben a világ. Budapest, 1994. Nemzeti Tankönyvkiadó
Léger, Fernard: A festő szeme. Gondolat, 1976
Nemcsics Antal: Coloroid színatlasz. Kiadja: Innofonance, 1985
Nemcsiscs Antal: Színdinamika. Akadémia Kiadó
Panofsky, Ervin: A jelentés a vizuális művészetekben. Gondolat, Budapest, 1984
Panofsky, Ervin: Az emberi arányok stílustörténete. Magvető Kiadó, Budapest
Petőcz András: A jelben-létezés méltósága. Colosseum, Budapest
Szilviczky Margit: A látás élménye. Művészeti tanulmányok az Iparművészeti Főiskolán; Budapest, 1995, Nemzeti Tankönyvkiadó
Vizuális művészetek pszichológiája 1. Szerk.: Farkas András és Gyebnár Viktória. Nemzeti Tankönyvkiadó
Vizuális művészetek pszichológiája 2. Szerk.: Farkas András. Budapest, 1997. Nemzeti Tankönyvkiadó