Jean K. Chalaby: Journalism as an Anglo-American Invention A Comparison of the Development of French and Anglo-American Journalism, 1830s-1920s

Az adott kommunikáció-elmélet (elmélet-töredék) szokásos megnevezése
A sajtó működésének, kialakulásának eredete

Az elmélet érvényességi területe
Nyomtatott sajtó

Az elmélet leíró vagy magyarázó?
Leíró

A koncipiálásba bevont színterek
Nyomtatott sajtó

Az elmélet-alkotás célja
A mai értelemben használt újságírói tevékenység gyökereinek bemutatása, kialakulásának társadalmi-gazdasági háttere.

Az elmélet eredeti alkalmazási terepe
A cikk azon tényezőket és okokat térképezi fel francia és az angol-amerikai újságírói hagyományok segítségével, melyek révén az újságírásnak az angol-amerikai értelmezése terjedt el a világban, és amit ő újságírásnak nevez: olyan mező, melynek megvannak a maga diszkurzív normái és értékei, mint például az objektivitás és semlegesség.

A legszembetűnőbb különbség a 19. századi angol és francia újságok között, hogy az angol újságokban jóval több és pontosabb hír (információ) volt, mint a francia újságokban, s ez egészen az első világháborúig jellemző volt. További különbségek a korabeli francia és angol-amerikai lapok között: 1) frissebb hírek 2) pontosabb hírek 3) több nemzetközi információ 4) inkább tényeken alapuló hírek 5) megbízhatóbb információk az angol-amerikai lapokban.

Mi volt ennek az oka?

Az angol-amerikai lapok több oldalban jelentek meg. Míg a francia lapok általában 4 oldalasak voltak, addig az angol lapok általában 8 oldalasak.
Az oldalak megtöltéséhez kiterjedtebb és jobban szervezett külföldi tudósítói hálózata volt. (1857-ben a Times-nak például 19 külföldi tudósítója volt, míg a francia lapoknak az 1870-es évekig egy sem.) Az igazi változást az első világháború hozta a háborús tudósítói posztok kiépülésével. Mivel a francia lapoknak nem volt tudósítói hálózata, ezért a brit lapok híreit vették át.
Az újságírók részt vehettek a Parlament és a Kongresszus ülésein, tudósíthattak onnan. (Ennek történetét lásd: Fred S. Siebert, Theodore Peterson, Wilbur Schramm: The four theories of press - The Authoritarian, Libertarian, Social Responsibilty and Soviet Communist Concepts of What the Press Should Be and Do, a recenziója itt). Mindemellett a bírósági tárgyalásokra is beülhettek az amerikai és angol újságírók. (p. 308) A francia újságoknak ezzel ellentétben az 1870-es években arra volt joguk, hogy a parlament hivatalos újságjából átvegyék a közleményeket.
Az 1870-es években néhány párizsi lap alkalmazott parlamenti tudósítókat, akik egy ideig az újságírói társadalom alsóbb rétegeibe tartoztak. Ezek lettek a riporterek - a franciák átvették az elnevezést -, mely foglalkozás korai meghatározása szerint "az a furcsa szokásuk van, hogy a tényeket tényeknek gondolják, s ezért kommentár nélkül közlik őket". (p. 309)

A tények köré épülő újságírás az angol-amerikai lapok hasábjain született meg (objektivitás, semlegesség, tény-vélemény elválasztása), mivel a francia újságok hosszú ideig az irodalmi élet hatókörébe tartoztak. Ebből kifolyólag míg az angol-amerikai újságokban a véleményektől leválasztott cikkek a tények köré szerveződtek, addig a francia lapokban inkább az újságíró véleménye, világlátása köré. Ennek egyik fő oka, hogy a vezető újságírók egyben a francia irodalmi élet vezetői is voltak, (Emile Zola, Albert Camus, Antoine de Saint-Exupery stb.) míg Angliában egyetlenegy irodalmi író töltött be újságírói vezetői posztot (Charles Dickens) három hétig, de azt is később hibának nevezte. (p. 314). A francia újságírók általában első lépcsőfoknak tekintették az újságírást az irodalmi pályájuk elején, mivel a társadalom, és az annak értékrendszerét tükröző szervezeti rendszer az irodalmi téren alkotókat honorálta. Ebből fakadóan azon újságírói műfajok voltak népszerűek, ahol az író bemutathatta stílusát, vitakészségét: ezek szinte mindegyike ma a publicisztikai műfajba tartozik.

A francia újságírás eltérő fejlődésének másik oka politikai-gazdasági: 1877-ig a francia kormányok számos törvénykezési és gazdasági módon igyekeztek cenzúrázni a lapokat. Mindemellett az angol-amerikai lapoknak sikerült távol tartaniuk magukat a politikától, míg például a 19. század végén a 46 párizsi lapból 40-nek volt deklarált politikai nézete. Az angol-amerikai lapok gazdasági értelemben is hamar függetlenítették magukat a kormányoktól azzal, hogy hirdetéseket jelentettek meg: 1910-re az amerikai lapok bevételének 60 százalékát adta a hirdetési bevétel. Ugyan a francia újságokban is voltak hirdetések, de jóval hosszabb időre szólóak, így a francia lapok bevételének sokkal kisebb hányadát adta a hirdetési bevétel; a Harmadik Köztársaság ideje akadt alig akadt olyan lap, amelyik ne fogadott volna el pénzt - akár külföldi - kormányzati szervezetektől, pártoktól (p 321-322.).

Chalaby megállapítja Jeremy Tunstall-ra hivatkozva (aki szerint az angol-amerikai kulturális hegemónia a tömegsajtó feltalálásával kezdődött a 19. század végén): az újságírás - amit a cikk írója annak tekint - speciálisan angol-amerikai találmány.

Néhány fontosabb bibliográfiai tétel:

Jean K. Chalaby (1996): Journalism as an Anglo-American Invention A Comparison of the Development of French and Anglo-American Journalism, 1830s-1920s. European Journal of Communication, Vol. 11, No. 3, 303-326

Az összefoglalót készítette: Wild Judit
2009. január 7.