MKTT KONFERENCIA 2014

KOMMUNIKÁCIÓ, KREATIVITÁS, KULTÚRA


Tóth János, Demeter Márton: Krízisjelenségek vagy túlzott elvárások? Rendhagyó problémák a szakértői bírálatok intézménye körül

Az előadás kulcsszavai: tudománykommunikáció, tudományszociológia, tudományos folyóiratok, szakértői bírálat, publikáció

Az előadás első felében a tudományos cikkek lektorálásának intézményét igyekszünk egyrészt elméleti (logikai), másrészt gyakorlati szempontból az ész ítélőszéke elé állítni, nem feledkezve meg a történeti perspektíváról sem. A lektorálást, mint a tudományos legitimáció intézményét annak tágabb, akadémiai kontextusában értelmezzük, ezáltal kapcsolódva általában a tudományos és képzési bírálatokkal összefüggésben tárgyalható részben ismeretelméleti, részben etikai kérdésekhez.

Az előadás második felében a szakértői bírálatok szerepét próbáljuk meg szerkesztői nézőpontból, egy kötelezően végrehajtandó kapuőr-mechanizmus egy elemeként bemutatni. Ezzel kapcsolatban három állítást fogalmazunk meg: 1) A kézirathoz rendelt szerkesztőnek tudatában kell lennie annak, hogy a szakértői bírálattól leginkább csak a minimálisan elvárható tudományos standerdeknek való megfelelés megállapítását reális várnia az adott területen. Ezt a várakozást egyfelől a szakirodalom utóbbi évtizedekben tapasztalható, nem-reduktív módon leszűkíthetetlen burjánzásának és a nemepisztémikus értékek jelenlétének együttese, másfelől pedig annak ténye alapozza meg, hogy a szakértő nem feltétlenül ért jobban ahhoz, amit szakértenie kell, mint annak írója. Ahhoz viszont, hogy a véleménye minőségbiztosítási szempontból is releváns legyen, a bírálónak relatíve, a kézirat szerzőjéhez képest is szakértőnek kell lennie, ennek biztosítására ugyanakkor nincs mód. 2.) A szerkesztőnek tudatában kell lennie annak, hogy a jelenlegi szakértői bírálati rendszer alkalmazása során nem csak kommunikációs hatalmat gyakorol, de a bíráló megválasztásával az akadémiai függőségek rendszerét (Alatas) is erősíti vagy rombolja. 3.) A szakértői bírálat különféle szimulációi etikátlanok, és erre utaló jelek láttán a szerkesztőség legalább annyira felelős a bírálati folyamat adott pontjain közbelépni, mint a szerzőnek a bírálati folyamat végén. Végezetül kitérünk még a szakértői bírálatok különböző kiadóknál tapasztalható standardizációs kísérleteire is.