MKTT KONFERENCIA 2014

KOMMUNIKÁCIÓ, KREATIVITÁS, KULTÚRA


Terenyi Zoltán: Központosítás és identitásdiffúzió az egészségügyben: a kezelési keret sorsa

Az előadás kulcsszavai: központosítás - periféria - krízis - pszichiátria

Az egészségügyben is végbemenő centralizációs folyamat hatását a pszichiátria többszörösen periférikus perspektívájából elemzem.

A pszichiátriai intézményrendszer kultúrájába a 60-70-es évektől Magyarországon is integrálódott a pszichoterápia mint részben nyilvános (ön)reflektivitást és privát változási célt implikáló komplex kommunikációs színtér. Ez a színtér a pszichiátriai betegség rekonstrukciója révén a társadalmi diskurzus részévé is válhatott, hiszen a terápiás keret ebben a kontextusban a reflexió szempontjából optimalizált határkezelést támogat. A pszichoterápiás kultúra nagyban hozzájárult a pszichiátria humanizálódásához és társadalmasodásához, a normalizáló kényszer mellett/helyett más típusú, kölcsönös megértést lehetővé tevő cselekvések is teret kaptak. Mindez egyben értékképző folyamat is, a kezelés ágenseinek partneri viszonya, az autonómia, a nyílt kommunikációra törekvés, a rendszerszemlélet ennek részelemei. A 80-as évekre jól differenciált pszichiátriai intézményrendszer jött létre, melynek része volt számos decentralizált elem, mint a gondozói hálózat, pszichoterápiás osztályok. E differenciáltság a szakmai kommunikáció színterei számára is kedvező feltételt jelentett.

A rendszerváltást követően több hullámban, az utóbbi években intenzívvé váló centralizációs folyamat ment végbe. Az egészégügy egészét, de közvetlenül a pszichiátriát is érintő gyógyszerpiaci hatások, hatalomkoncentráló politikai döntések, a társadalmi diskurzus tereinek beszűkülése eredőjeként áll elő a mai, elemezni kívánt helyzet, amely a pszichiátriai évtizedes társadalmi krízisének egyik meghatározó rétege.

Esetpéldán keresztül mutatom be, hogy

- a központosítás nehezíti olyan típusú kezelési keret fenntartását, amely a reflektivitást támogatja;

- centralizált rendszerben gyakran összekeveredik a rendszer egészére irányuló reflexió (kritikai attitűd) és a terápiás kereten belüli munkamód;

- a központosítás az ágensek részvételét az identitás szintjén is módosítja;

- a centralizáció távolítja a perifériát a központtól, nehezíti a felzárkózást.