Z.Karvalics László:

A poszt-globális identitás keresése, avagy egy lehetséges "két lépéses törvényről"

 

Norbert Wiener egy érdekes megfigyeléséből kiindulva azt mondhatnánk, hogy a hírközlő eszközök (Wienernél a tömegsajtó, a hírügynökségek és a könykiadás is ide tartozik) a modernitás kétarcú hordozói. Az eredeti közösségi-információs funkcióra rátelepszenek azok a (tulajdonosi pozícióból fakadó) érdekviszonyok, amelyek aztán - másodlagos oldalként - torzítani, rombolni kezdik az elsődleges feladatokat, így veszélyeztetve az újonnan létrejövő makroszinteken a társadalom dinamikus egyensúlyát (homeosztázisát). Wiener azonban azt is észreveszi, hogy ahol az érdekviszonyok nem torzítanak (pl. a kisközösségek világában), ott a magasabb társadalomszerveződési szinteken az üzleti-tulajdonosi érdek által irányított innováció egyenesen forradalmi lehet.

Szerkezetében nagyon hasonlít mindehhez Arjun Appadurai elhíresült modellje, amelyben a ragadozó (predatory) identitás áll szemben az áldozat-identitással (victim identity), és ez a homeosztázis-zavaró ellentét (opposed identity) ill. megosztottság jellemzi a közösségi teret minden krízisszituációban, különösen a "nemzeti" identitás-szint megjelenése óta. De vajon változtathat-e mindezen a globalizáció, a maga transznacionális identitás-üzenetével? Appadurai szerint igen, a multikultúra erősítésével, az "etnikai" nézőpont szerepének fokozatos csökkenésével.

A globális identitás azonban csak korlátozottan látszik "felülírni" a nemzeti identitást, ám "kétlépésnyi" távolságban, a nemzet alatti közösségi tartományokban (természetesen csak ott, ahol jelen van és hat) már sikeresnek tűnő módon tünteti el az oppozíciós identitás-szerkezetet. De vajon létezik-e, létezhet-e olyan poszgtlobális identitás, amely immár a nemzeti szinttől elindulva a globális identitásréteg közbeiktatásával képez két lépést, így kínálva esélyt arra, hogy a kisközösségi szint után a nemzeti szinten is enyhíthető ill. megszüntethető legyen az identitás-oppozíció?