Terenyi Zoltán dr.:

Részesedés a köztes létben

 

Az előadás a közösséghez kapcsolódás, a közösséggel való kapcsolat létrejöttének mozzanata, a közösség létrejötte, a közösségtől elszakadás, a közösség feloldódása jelenségeinek leírására törekszik. Olyan jelenségekről van szó, amelyeket az egyes diszciplinák saját, de sokszor homályos jelentésű fogalmakkal illetnek. A csoportdinamika határjelenségnek mondja, a szociálpszichológiában szerepfelvétel, a pszichológiában esetleg interszubjektivitás, az etnográfiában a résztvevő megfigyelés kettős természete. Lecsupaszítva vagy közelebbről nézve e köztesség lehet a belebonyolódás/kihátrálás terminus párjával is jelölhető.

Azt a köztes állapotot tekintjük tehát, ami a senkiföldje, vagy éppen a mindenség univerzuma, az egyikhez sem tartozás átmenete és a mindkettőhöz tartozás diszpozíciója. Az individuum éppenhogy kapcsolódása a communitashoz, a személy csaknem beépülése a szervezetbe, a privát pillanatos nyilvánossá válása, az egyedi átalakulása kölcsönössé, az egyének szolidaritása - részjelenségei illetve éppen megvalósuló formái, esetei a köztes létnek. Hogyan részesedhetünk ebben - miközben a részesedés maga a köztesség megszűnésével jár? Hogyan élhetjük meg az átmenetet, az átmenetiséget?

Vannak e köztességnek reprezentánsai, Szindbád a nagy utazó, Hermész a hírnök és terapeuta, s vannak tipikus viszonylatai: a haldoklás mint kilépés az élők közösségéből, a szuicidium mint kikerülés az emberi közösségből, az emigráció mint otthonváltás, az intuíció mint nézetváltás. Az előadás tipikusan köztes: a képviselt, megjeleníteni próbált gondolatkör, nyelvezet és a közönség felkészültsége közötti mezsgyén egyensúlyoz, mindkettőhöz tartozni igyekszik. Az eladó köztessége még jellemzőbb: saját szakmája és tudós szakemberek közt építget törékeny hidakat.

A pszichiátriai betegség szolgál a köztes leírásához illusztrációként: a betegség élménye mint szélsőséges emberi létállapot, a betegszerep mint a számkivetettség, a normalitás közösségétől való elszakadás eredője, a betegség kezelése mint a köztes létre való reflexió esélye vagy esélytelensége jelenik meg. S a pszichoterápia paradoxona: a köztességben való osztozás lehetetlensége. Hol találunk közösségre?