Az előadás egy szociálkonstruktivista keretben (Nahalka 2002) zajló komplex anyanyelv-pedagógiai vizsgálat eredményeiből válogat. A vizsgálat 2009-ben zajlott alap- és középfokú intézményekben, 1-4., 7. és 11. évfolyamon diákok és tanáraik körében interjúk (110 diák, 24 magyartanár), óralátogatások (62 szakóra) és kérdőívek (1192 fő) alkalmazásával. Feltérképezi a megkérdezettek anyanyelvi szabályokkal és azok követésével kapcsolatos problémáit és az ezekre alkalmazott stratégiáit (vö. Preston 2004).
A kutatás során különböző, formálisan szervezett beszélőközösségek - iskolai osztályok - hallgatólagosan elfogadott normái és az egyes beszélők reflexszerű kommunikációs rutinjai kerültek a középpontba. A mintegy 48,5 órás, lejegyezve 330 000 szavas interjúkorpusz elemzésével elsősorban azt mutatja meg az előadás, milyen nyelvi jegyekkel jellemezhető beszélőktől határolják el, illetve milyenekkel azonosítják szívesen magukat és saját csoportjukat a megkérdezettek. A diákok egy feladat keretében definiálták a szlenget és a káromkodást, valamint megítélték a szleng beszélőket és a káromkodókat. Válaszaik különösen érdekesek, ha az elemzéskor figyelembe vesszük, hogy az interjúk rendszerint több fővel zajlottak, így a diákok egymás megnyilatkozásait is a csoporton belül formálódó normához igazították, miközben vélhetően a kutatóra is tekintettel voltak. Az előadás azt is bemutatja, milyen stratégiákat ismernek a diákok, amelyekkel kortársaik - vagy akár saját maguk - a szleng használata, illetve a káromkodás használatával magasabb presztízsű referenciacsoportba kívánnak asszimilálódni. Eközben ennek az asszimilációs folyamatnak a buktatóiról is nyilatkoznak.
Hivatkozások:
Nahalka István 2002. Hogyan alakul ki a tudás a gyerekekben? Konstruktivizmus és pedagógia. Budapest, Nemzeti Tankönyvkiadó.
Preston, Dennis R. 2004. Folk metalanguage. In: Jaworski, et al. (eds.): Metalanguage. Social and Ideological Perspectives. 75-104. Berlin-New York, Mouton de Gruyter.