A magyar reformátusság azonosságtudatának "mélyrétege" a 19. század végére zömében rögzült, s különböző előjelekkel azóta is meghatározza e felekezeti közösség önmagáról való gondolkodását. Olyan motívumok tartoznak ide, mint a kiválasztottság és az erre alapozott történelmi küldetéstudat, az olyan sztereotípiává is vált identitásjegyek, mint az egyszerűségre és célszerűségre való törekvés ("puritán" életvitel) vagy a hajlíthatatlan - más értelmezésben: konok - ("vastag nyakú" kálvinista) természet, és azok a határkijelölő stratégiák, melyekre a közösség társadalmi cselekvési programjai is épültek, mint például a függetlenség-pártiság, vagy a katolicizmussal való állandó polemizálás, stb.
E réteg alkotóelemeinek hagyományos értelmezése azonban a 20. század történeti földindulásainak következtében többnyire elveszítette érvényességét. Az 1989-es politikai rendszerváltást követően az egyház leginkább anyagi környezete és szervezeti infrastruktúrája rekonstrukciójával volt elfoglalva, s miután így nem kristályosodtak ki az identitás új, érvényes koncepciói, az egyre égetőbb hiány pótlását folyamatosan a két világháború közötti narratívák felélesztésével próbálták megoldani.
Ezen a helyzeten látszik változtatni a 2009. május 22-én Debrecenben tartott alkotmányozó zsinat és a Kárpát-medence reformátusságát összefogó egységes Magyar Református Egyház megalakulása. Előadásomban azt próbálom bemutatni, hogy
a) egyfelől a Kárpát-medence magyar református egyháztestei között fennálló, korábban valós majd képzelt közösség helyreállítására tett kísérletként elgondolt egységes egyház létrejöttével hogyan jönnek létre újabb törésvonalak a reformátusságon belül;
b) másfelől az "egyesülés", az "egység" koncepciójának kommunikációja során a felekezeti elit által felhasznált stratégiák, melyek kimondott célja a közösség szorosabbra vonása a tradicionális szimbólumok által, hogyan vezet éppen e szimbólumok tradicionális értelmezési kereteinek erodálódásához, s olyan új kontextusok felvázolásának lehetőségéhez, melyek a felekezet határait is - nemhogy megerősítenék, de éppen - szétfeszítik.
Mindkét problémát a vizuális reprezentációk vizsgálatán keresztül közelítem meg. Ezt a módszert - amennyiben a kutatás állapota megengedi - kiegészítem egy, a közösségi tudástermelésre alapozott, internetes felületen megvalósított kollaboratív etnográfiai kísérleti projekt eredményeivel.