A hazai közigazgatás és védelem két évtizede húzódó problémája a Magyar Rendőrség közjogi státusának rendezetlenség, feladat- és célrendszerének akció tervek szintjén megrekedt kijelölése, a szervezet előző rendszerből örökölt struktúrájának őrzése.
A szervezet válságtünetei az elmúlt 4-6 esztendőben koncentráltan és nagy médianyilvánosságot kapva jelentkeztek. Válsággócok kerültek felszínre, s lettek a szakmai, illetve médiadiskurzus, s reméljük, lesznek további társadalmi diskurzus tárgyaivá.
Előadásomban röviden reflektálni kívánok azokra a rendőri és rendőrségi ügyekre, amelyek nyomán napirendre került a bűn és bűnüldözés etnicizálása, a szóvivői rendszer hatékonyságának megkérdőjelezése, a rendőrség és sajtó kapcsolatának újragondolása.
E kérdések új lendületet adtak a rendőrség stratégiaalakotó kezdeményezéseinek: konferenciák, tudományos pályázatok, kerekasztal-beszélgetések, műhelyviták zajlottak az elmúlt években, az eredmények pedig, a "Tanulmányok a rendészeti stratégiához" című kötetben öltöttek testet.
Ez a kötet adta az ötletet, hogy kommunikációs szemmel referáljak mindarra, ahogyan a rendőrség jövőbeni működését a szerzői kör - köztük rendőrök, határőrök, kriminológusok, kommunikációs szakemberek - elképzeli.
Előadásomban arra keresem a választ, a stratégiaként most kiadásra nem kerülő dokumentum és kapcsolódó tanulmányai, mennyiben válaszkeresők a rendőrségi reform célterületei, végrehajtásának lehetséges útjai, a rendőrség kommunikációs gyakorlata tekintetében. Megjelennek-e benne a törekvések, olyan mulasztással terhelt területek vonatkozásában, mint a többszörösen hátrányos helyzetű településekkel, etnikai kisebbségekkel, a társadalom széles rétegeivel folytatott kommunikáció.
Mindez egy részvétel alapú elemzésben kerül kifejtésre, hiszen a rendőrségi munka középpontjában egy olyan komplex biztonság fogalom áll, amelynek megteremtésében eltérő kompetenciájú szervezetek, csoportok és egyének együttesen vesznek részt.