A szubkultúrákkal kapcsolatos társadalomtudományos érdeklődésnek ma már több évtizedre visszatekintő hagyományai vannak. A szubkultúra-kutatással foglalkozó, alapvetően amerikai és angol gyökerekből táplálkozó irányzat napjainkban világszerte meghatározó, jól kidolgozott interpretációs keretet biztosít számos társadalmi és kulturális jelenség tanulmányozásához. Az elmúlt bő egy évtized során azonban egy olyan új értelmezési lehetőség feltűnését is megfigyelhettük, amely a szubkultúrák kialakulásának és működésének dinamizmusait már alapvetően a vizuális médiumok által uralt médiatársadalom elméleti kontextusában helyezi el. A poszt-szubkulturalizmusként ismertté vált áramlat különösen izgalmas lehetőségeket kínál fel abban az esetben, ha a kortárs kulturális képződményeket és csoportformáló tényezőket a vizualitás jelentőségét hangsúlyozó, a posztmodern korszakra jellemző identitásformálás és a posztmodern médiakultúra összefüggéseiben vizsgáljuk. Tervezett előadásomban ezekre a lehetséges összefüggésekre mutatok rá az emó közösséget jellemző médiareprezentációk és tágabb értelemben vett médiahasználatokon keresztül, szem előtt tartva azt is, hogy a jelenséggel társítható stílus, divat és identitás koncepciók kapcsán kibontakozó morális pánik jellegű attitűdök miként jelennek meg a klasszikus társadalmi intézmények - például az oktatás, vagy az egészségügy - kommunikációjában.