Demeter Márton:

A közösség láthatatlan teste: az újmédia anatómiája

Az Egyház látható teste a Láthatatlannak. Az újmédia közössége pedig tekinthető úgy, mint a láthatónak, - ti.: a közösségben szervesülő ágenseknek - a láthatatlan teste.

A tervezett előadás: kísérlet, mégpedig arra, hogy egy szokatlannak tűnő perspektívából tekintsen egy egyre jobban megszokott látványra: az újmédia-közösségre. Számos kifejezés nevesíthető, melyek az Egyház, illetve az újmédia vonatkozásában egyaránt relevánsak. Az előadásban kísérlet történik ezek közül néhánynak a megvitatására, mint például a 'látható - láthatatlan' fogalompár, a 'médium', a 'részesedés' és a 'közösség'. Az összevetés alapjául azon hipotézis szolgál, hogy az egyházi Thesaurus alkalmasint hasznosabb lehet az újmédia-jelenségek konceptuális analíziséhez, mint a "klasszikus" kommunikációelméleti megközelítések. Először is, az újmédia - mely alatt itt minden komputermediált közösségi hálózat értendő - a klasszikus médiaelméletek perspektívájából nem is igazi médium, sőt, szigorúan szólva, egyáltalán nem is az. Másodszor, valami nagyon hasonló mondható a klasszikus kommunikációelméletek alapján: ha a kommunikáció tranzitív, információátadást hangsúlyozó modelljei szolgáltatják az újmédia leírásának teoretikus nyelvét, akkor az újmédiában talán nem is történik kommunikáció. Végül, az előadás amellett is megpróbál érvelni, hogy az ún. virtuális közösségekben valójában nincs semmi virtuális (legalábbis nem több, mint bármely más közösség esetében).

Az Egyház fogalmi készletével az újmédia talán sokkal természetesebb módon írható le: mégpedig a benne részesülő ágenseken keresztül, melyek egy testet formálnak, ami nem más, mint épp egy közösség. Sokféle kérdés lehetne itt diszkutálható: ezek közül egy az ágensek (a test szervei) közti kapcsolat ontológiai természetére vonatkozhat. Mindazonáltal az előadás amellett érvel, hogy a kapcsolatok ontológiai státusza a priori a kommunikáció módjához képest. Ebből adódóan a közösség, illetve a kapcsolat logikailag, episztemikusan és ontológiailag is elsődlegesek a médium koncepciójához képest: többek közt ezért nem lehet egy közösséget virtuálisnak tekinteni pusztán a (fő) médiuma alapján. Egy kapcsolat az újmédia, - és ezért bármely médium - esetében nem érthető meg a közelség/távolság hagyományos dichotómiája alapján. A kapcsolat épp annyira szoros, amennyire az ágens részesedik a közösségben. Egy úgynevezett "virtuális" közösségben a résztvevők annyira vannak egymáshoz közel, amennyire a kommunikáció elsődleges médiumai - a közös hitek, vágyak és a szeretet - jelen vannak. E médiumok az ágensekben és köztük vannak (mint a Mennyek Országa). A 'láthatóság', vagy, egyszerűbben mondva, 'a materiális' kategóriája itt nem érdekes többé. Valami akkor test, ha testként viselkedik. A 'testként viselkedni' tekinthető az újmédia közösségére jellemző nyelvjátéknak. Az 'egy test' pedig tekinthető a közösség (communio, ) valódi értelmének, melynek Mennyei Prototípusa a Szentháromság.