Z. Karvalics László:
Artemisz gyermekei
Közelítések kognitív örökségünk forrásvidékéhez
A nyelv keletkezését a sikeresebb vadász-tevékenység érdekében ható kommunikációs nyomásból levezető elképzelések évtizedes uralma akkor kezdett megrendülni, amikor az etológusok sorra mutattak rá a zsákmányt csoport-együttműködésben elejtő ragadozók nyelv- és eszközhasználat nélkül is tökéletes teljesítményére. A néprajzkutatók is számos példán igazolták, hogy a Föld legkiválóbb vadászai szinte egyáltalán nem nyelvi eszközökkel, hanem kézjelekkel koordinálják akcióikat, de sok esetben erre sincs szükségük: a tevékenység sodrában a korábbi tapasztalatokra épülő helyes egyedi döntésekre épül az eredményes csoportviselkedés.
Evvel jellegadó tevékenységként szinte eltűnik a "kognitív tárgylemezről" a vadászat. Elman R. Service szerint "...senki nem fedez fel ... dolgokat, amelyeket széles körben elterjeszthetne a társadalom javára. Talán a specializáció hiánya az oka az absztrakció és az általánosítás hiányának is, akár a természetről való filozofálás nemlétének."
1980-ban aztán Carlo Ginzburg izgalmas tanulmányt tett közzé arról, hogy az apró jelekből helyes következtetésekig jutó lélekbúvár és detektív, ill. a képek hitelességét megállapító művészettörténész "módszerének" közös gyökere az orvosi észjárás. A szimptómától a Jelenségig való eljutás képessége - voltaképpen maga a szemiózis - azonban Ginzburg szerint még ennél is jóval régebbi korba: egyenesen a neolit vadászok nyomkövető tevékenységére vezethető vissza. Tőle függetlenül Endrei Walter 1992-ben arra mutatott rá, hogy az automatizálás (ill. a programozás) kortárs csúcsáig, a számítógépig futó történeti út első lépését a neolit vadászok önkioldó csapdái jelentik.
Az előadásban amellett érvelek, hogy e korai kognitív innovációk valójában ugyanarra a tevékenységre, a vadászattal összefüggő megfigyelésre (obszerváció) vezethetőek vissza, és ezeken túlmenően számos további alapvető "intellektuális szerszám" megszületését is magának a megfigyelésnek köszönhetjük: az abduktív okoskodást és a reflektív modellalkotást, a tervezést és a képzelet funkcionális mozgósítását, sőt ebből nő ki a paleoasztronómia és válnak értelmezhetővé a jelhagyó tevékenység kezdetei is - a kognitív forradalom bölcsője a vadászó ember.