Wilhelm Gábor:

Tárgy, kommunikáció, kogníció

 

A tárgyak iránti érdeklődés, úgy látszik, a kommunikáció- és kogníciókutatásokban (is) az utóbbi két évtizedben látványosan növekedőben van. Talán részben amiatt, hogy az ágensek leírása mellett a környezet (minden esetben adott perspektívából való) leírása is egyre inkább előtérbe kerül. A fizikai, környezeti tárgyak szerepeltetése valamely elméleti keretben azonban óhatatlanul felveti az ágens és a környezete közötti határ meghatározásának, megvonásának kérdését.

Ebben a felvetésben a fizikai hétköznapi tárgyak és az ágensek relációival és interakcióival szeretnék foglalkozni. Ehhez megpróbálom elkülöníteni a tárgyakról való reprezentáció néhány típusát (észlelés, fogalmi kategorizálás, enciklopédikus ismeretek, történeti ismeretek), és ezek esetében megvizsgálni, milyen következményekkel jár, ha eltérő (kognitív, kommunikációs) perspektívából tekintünk rájuk.

Az egyik kérdésem, hogy az ágens gondolkodása, tudása, illetve a környezetében levő adottságok leírhatók-e egyetlen megközelítés keretében. A kérdés feltehető úgy is, hogy az úgynevezett belső és külső reprezentáció között van-e érdemleges különbség. Továbbá vajon hol helyezkedik el ebben a felosztásban a nyelv? A kérdés persze részben feltételezi, hogy egy ilyen határvonás az ágens és környezete között megfelelő szempontok szerint megtehető. Néhány, a tárgyak szerepére is összpontosító elmélet ugyanakkor éppen e határ radikális áthelyezésével próbálkozik.

A téma szempontjából konkrétabban igyekszem megnézni, hogy a megosztott kogníció (distributed cognition) irányzat és kritikusainak modelljei hogyan érintik az ágensről és a környezetének tárgyairól való felfogásunkat. Milyen érveket találunk a két oldalon, és mennyire radikálisak az egyik, illetve a másik nézetnek a következményei a tárgyakra és ágensekre vonatkozó ismereteinkre nézve?

A kogníció elhelyezése és ennek révén a meghatározása történhet az ágensen belül vagy kívül is. Az első esetben a kogníció internalista felfogásával van dolgunk, a másodikban a kogníció integralista megközelítésével. Előbbi szerint a klasszikus jelhordozók manipulálása eltérő mechanizmusok szerint történik, míg az integralisták szerint a kognitív folyamatokat részben a környezetbeli struktúrák testi manipulációja konstituálja, mivel a külső és belső folyamatok között szoros kauzális kapcsolat van.

Van-e diszkrét, eleve megformált kognitív ágens? A kiindulópont eleve más a két nézetben (lásd például a memória kérdését).

Az előadás végén szeretném megnézni, hogy a megosztott megismerés vitájában felvetett szempontok, érvek és ellenérvek hogyan alkalmazhatók az affordancia mint a környezet és az ágens közti reláció elemzésében.

 

 

 


[vissza a programhoz]