Ivaskó Lívia:

Neuropragmatika és kommunikációkutatás

 

"a kognitív megközelítés megjelenése egyszerre jelent új irányzatot, új hozzáállást a hagyományos tudományos fejezetek kidolgozásában, és ugyanakkor egy sajátos új diszciplína arculatának formálódását is." - írja Pléh Csaba a Magyar Tudomány lapjain 2007 őszén (Pléh, 2007, 1118.). Számos korábbi írásából is kitűnik az a szemlélet, melyről az itt idézett tanulmányban is kifejt: a kognitív szemléletmód az egyes diszciplináris területeken nem egy az egyben azonosítható jelenség a kognitív tudománnyal, mely önálló tudományként jeleníti meg önmagát. Sokkal inkább olyan interdiszciplináris együttműködésen alapuló kutatásokat és vizsgálódási eljárásokat kell tehát értenünk a kognitív kutatások hátterében, melyek alapvetően az emberi megismerési folyamatok felől tekintik vizsgálatuk tárgyát.

Hogyan értelmező ez a kommunikációkutatással foglalkozó munkákra?

Nyelvészként az általam közelebbről ismert tudományterületről hozott terminológiával próbálom meg megmutatni, mit jelent, mit jelenthet az a sajátos találkozás, mely az emberi kommunikáció kutatásának kognitív szempontú feldolgozásából származhat.

A chomskyánus gyökerekből táplálkozó kognitív nyelvészet mára olyan szempontokkal gazdagítja a nyelvhasználatról alkotott nézeteinket, melyek túlmutatnak a szimbólumfeldolgozás kontextusfüggetlen keretein, és az emberi nyelvi viselkedés hátterében meghúzódó döntési folyamatokról, értékelési szempontokról is nyilatkozni kívánnak (Paradis, 1988; Perkins, 2000; 2007). A társalgást vezérlő elvek, a humán kommunikációt motiváló és egyben korlátozó, az emberi magatartásformák intencionális és racionális voltát tételező nézetek találkoznak az idegtudományok és a neuropszichológia sokszor eszközösen monitorozott vizsgálatainak eredményeivel, és olyan integratív elméleti keretet kívánnak, mely ötvözni tudja szemléletmódjukat, és részben egységesíteni tudja terminológiájukat a közös párbeszéd folytatásához (Tomasello, 2000; Németh T., 2006; Csányi, 2007; Ahlsén, 2006).

1986 óta a kommunikációkutatás a relevancialméletnek köszönhetően rátalálhatott egy olyan tartományra, ahol az itt felsorolt tudoányterületek metszetében érvényesülhet a kognitív szemléletmód (Sperber - Wilson, 1986).

Előadásomban ezen aktuális tudománytörténeti változások és lehetőségek szerepének kiemelésével szeretnék számot adni azokról az általam és munkatársaim által végzett újabb vizsgálatokról, melyek az emberi kommunikációt fejlődéses és neuropragmatikai szempontok alapján próbálják tekinteni az alábbi kérdések köré szervezve munkánkat:

1. Az adekvát jel/nyelvhasználat szabályszerűségeit kutatva: Milyen feltevésekkel él a kommunikátor, amikor a releváns jelhasználati formát megalkotja? Milyen motivációk alapján dönt konvencionális, vagy ad hoc formák mellett?

2. Agysérültek adatainak összevető elemzéséből számos, a grammatikai, illetve a pragmatikai kompetencia szétválásának neuronális és patolingvisztikai jegyére történtek már vizsgálatok szerte a világon. Hazánkban elsőként foglalkozunk a kommunikációs helyzetnek megfelelő nyelvhasználatra vonatkozó differenciáldiagnosztikus teszt validálásával (számos egészségügyi intézménnyel együttműködve).

3. A humán kommunikáció fejlődéses és szerzett zavarainak megismerése a sheffieldi és a göteborgi egyetem humán kommunikációtudományi kutatásainak figyelemebevételével valósul meg: Rendelkezünk-e olyan összerendező képességgel, mely a szituációknak megfelelő jelhasználatot hívja elő, és ha igen, ez azonosítható-e a pragmatikai kompetenciával?

Több mint tíz éve dolgozom együtt a szegedi Kognitív tudományi csoporttal, az Általános Nyelvészti Tanszékkel, az Elméleti Nyelvészeti Doktori Programmal, az SZTE ÁOK Ideg- és Elmeklinikájának munkatársaival és számos, a kommunikációjukban korlátozott személyek ellátásával és rehabiliátálásával foglalkozó intézménnyel, így előadásomban a kognitív szemléletnek a tudományközi együttműködésen alapuló felfogása mellett érvelek.

Nem diszjunktív "vagy" tehát a címben szereplő "vagy" ebben a felfogásban, hanem sokkal inkább egy metszetképző "és".

 

 

 


[vissza a programhoz]