Gósy Mária:

Felszíni és rejtett (ön)ellenőrzési folyamatok a beszédben

 

A beszélést egyrészt az átadásra szánt gondolat megtervezése, másrészt a grammatikailag és pragmatikailag megfelelő aktuális nyelvi forma hozzárendelése előzi meg. A beszélőnek az egyes beszédaktusokat nyelvi formába kell öntenie, válogat a mentális lexikonból, tervezi az időviszonyokat. A fonológiai tervezést a fonetikai szerkezetre vonatkozó műveletek követik, amelyek az artikulációs gesztusok megformálását készítik elő. A beszédtervezési folyamatok rendszerint olyannyira egyszerre zajlanak, hogy a beszélő nincs is tudatában a párhuzamos műveleteknek. Ezek azonban diszharmóniához vezethetnek, amely a spontán beszéd folyamatosságát megakasztó ún. megakadásjelenségek formájában ölt testet.

A beszédprodukciós rendszer önellenőrzési mechanizmusa állandóan készenlétben áll a hibás üzenet kontrollálására. A felszíni folyamatok a beszédpercepció során (az észlelés és a megértés révén) végzik a korrekciót, csakúgy, mint amikor a hallgató korrigálja (tudatosan vagy nem tudatosan) a beszélő megakadásjelenségeit. A rejtett önellenőrzések a beszédtervezési szinteken működnek (nagyrészt nem tudatosan). A magyar spontán beszédben előforduló megakadásjelenségek e kétféle korrekcióját vizsgáltam akusztikai-fonetikai módszerekkel. A korrekciós időviszonyok nagy valószínűséggel utalnak a megakadásjelenség helyére a beszédtervezésben, valamint a felszíni vagy a rejtett hibadekódolásra. Az önellenőrzési folyamatok működése függ a diszharmónia helyétől, a beszélő életkorától, tovább az információ mennyiségétől. A korrekciót megelőző szünet időértékének előjelző funkciója van. A beszélő és a hallgató javítási mechanizmusa sajátos azonosságokat és különbözőségeket mutat, összefüggésben a grice-i maximákkal.

A jelen kutatás eredményei a verbális kommunikáció számos területén felhasználhatók, beleértve a beszédpatológiai vonatkozásokat is.

 

 

 


[vissza a programhoz]