Barkóczy László

Az internetes fórumok diffúziós lehetőségei

Azt, hogy az Internet alapvetően kommunikatív természetű, számos tanulmányban olvasható, és ha magunk is használjuk ezt a digitális világot, az állítás helyessége könnyen belátható. Azt azonban, hogy ez a kommunikációs tér hogyan alakult ki, milyen elvek mentén szerveződött a ma tapasztalható - és mind a mai napig gyorsan változó - formára, inkább csak technológia szempontból közelítették meg, az Internet vizsgálatának más kontextusai nem kerültek annyira előtérbe.

Pedig a társadalomkutatók, tudósok lassan két évtizede vizsgálják az Internetet, illetve, hogy ezen új infokommunikációs technológia milyen változásokat generál a társadalmakban. A Metcalfe törvény szerint "egy hálózat értéke a hozzá csatlakozók számának mértani haladványa szerint növekszik". Tehát a hálózati terjeszkedés ideológiai megalapozásául is szolgál, hiszen minél több csomópont (használó, intézmény, számítógép) található egy adott hálózatban, annak értéke nem elemi hozzáadással, hanem a gyarapodás arányában sokszorozódással nő. Következésképp a hálózat (értéknövekedése) szempontjából nincs kifizetődőbb dolog, mint a hálózathoz csatlakozók számának növelése. A mértani haladványt tehát a Metcalfe-törvény a méretbeli növekedés és az értékváltozás közé helyezi. Márpedig az Internet - pontosabban a World Wibe Web - esetében éppen ez a helyzet: míg 1994-ben alig 3 millió használót regisztráltak 2000-ben ez a szám már meghaladta a 377 milliót, a legfrissebb becslések szerint ez év végére elérheti a félmilliárd felhasználót. Mégis az optimista prognózisokkal óvatosabban kell bánnunk. A digitális technológiák, így az Internet fejlődésének mérésének esetében is előszeretettel használják a kutatók alapvetésként a Moore törvényt, melyet ő múltbeli tapasztalatok alapján fogalmaz meg, de igazán megvilágító erővel a jövőre vonatkozóan rendelkezik. Bár pontosan kiszámítható, hogy ha a törvényt igaznak vesszük, mikor kell bekövetkeznie egy technológiai paradigmaváltásnak (2007-2008), de már most 2005-ben is látszik, hogy a töretlen fejlődés, és ezzel párhuzamosan a növekedés üteme lassul. Mint később látni fogjuk, ez a várható lassulás nem csak az infotechnológia gyökeres változásának lesz gátja, hanem magának az Internet fejlődése is lassulni fog. És a lassulást nem elsősorban megjelenésbeli, technológiai formában kell elképzelni, hanem sokkal inkább a kommunikációs lehetőségek variációinak állandósulásában, az Internet közreműködésével végzett tevékenységek számának egy konstans érték felé haladásában. Ha meggondoljuk, az Internet 2 projekt lassú terjedése, az IPv 6 szabvány látszólagos kudarca, már most előrevetítheti számunkra, hogy újfajta, a világhálót még jobban kihasználó kommunikációs lehetőségekkel, a technológia pillanatnyi megtorpanása okán, nem számolhatunk

Ha ezt a folyamatos (technológiai, Internet-értékbeli) növekményt grafikonon ábrázolnánk, a görbe nagy hasonlóságot mutatna egyes társadalmi diffúziós görbékkel.

Az Internet esetében tehát talán valamivel árnyaltabb kell, legyen ez a szabályszerűség. Barabási szerint a természetben és a társadalomban fellelhető legtöbb kapcsolatháló nem Poisson, hanem hatványfüggvény eloszlású. Szerinte az Internet is egy ilyen hatványfüggvény eloszlású hálózat, vagyis ebben a hálózatban a pontok többségének csak néhány kapcsolata van és ez a számtalan kis pont együtt létezik néhány nagy középponttal, olyan pontokkal, amelyekhez szokatlanul sok kapcsolat tartozik.

Egy véletlen hálózatban a pontok fokszámának van egy jellemzo nagysága, egy skálája, amelyet a fokszámeloszlási grafikon csúcsa határoz meg, és amelyet egy átlagos pont segítségével képzelhetünk el. Ezzel szemben az Internet esetében az eloszlás csúcsának hiánya arra utal, hogy ebben a hálózatban nincsen tipikus pont. Ezért említi ezt a világméretű hálózatot skálafüggetlen hálózatnak. Így válik érthetővé az a fajta Internet-térkép, melyet Barabási felvázolt. Bár a térkép alapvetően ezen "digitális birodalom" technológia szerkezetét vázolja fel, érdekes lehetne annak kutatása is, vajon készíthető-e, és ha igen, milyen eloszlású hálózatot rajzolna elénk egy, az internet felhasználóiról készített térkép. Egy az előbbihez nagyon hasonló feladatra vállalkozott a magyar fejlesztésű Wiw portál is, ám az az alapján felrajzolható felhasználói kapcsolatháló több ponton is eltér Barabási - igaz részben más perspektívából közelítő - eredményeitől.

Viszont ha az Internet felépítését elfogadjuk ilyennek, melyet az előbb bemutattam, szükségszerű azt is megvizsgálni, hogy az egyének a társadalmon belül, hogyan profitálnak ebből a hálózatból, egyáltalán kinek milyen szinten hozzáférhető ez a világméretű hálózat.

Be kell látnunk, hogy a technológiai teljesítőképesség erősödése és a hozzáférés akár robbanásszerű növekedése önmagában még nem vezet az Internet-kínálta lehetőségek optimalizálásához. Ennek figyelembevételével az Internethez való hozzáférésben Wilson megkülönböztet fizikai és formális hozzáférést. Ez utóbbihoz a következő típusú hozzáférések szükségesek még:

A "pénzügyi hozzáférést", vagyis megengedheti-e az adott közösség vagy egyén, hogy használja és fenntartsa a fizikailag elérhető szolgáltatást?

A "kognitív hozzáférést" vagyis azt, hogy a potenciális felhasználók rendelkeznek-e azzal a tudással, képességgel, amelyek lehetővé teszik számukra, hogy az adott technológiát sikeresen használják

A "tartalmi hozzáférés" vagyis hogy vannak-e a felhasználók számára érthető nyelven és érdeklődést kiváltó témákban tartalmak.

A "politikai hozzáférés" vagyis azok a szabályozók és ellenőrzési mechanizmusok, amelyek azt befolyásolják, hogy miként lehet élni a fenti három hozzáférésből adódó lehetőségekkel.

Felmerül viszont a kérdés, hogy ha mind fizikailag, mind formálisan képesek vagyunk az Internet használatára, az hogyan hat ránk, felhasználókra? Tudjuk-e használni az Interneten megszerzett tudást, a hálózaton elsajátított kommunikációs technológiákat?

Ezekre a kérdésekre a választ már többen kutatták.

Neil Postman utal arra, hogy az additív technológiákkal szemben a kommunikációs technológiák - így az Internet is - inkább ökológiai jellegűek. Az additív technológiák nem alakítják át a használói közösséget, míg az ökológiai technológiák megváltoztatják azt. Az új kommunikációs technológia adoptálása után például nem a tévét és a korábban ismert közösséget találjuk: a tévé megváltoztatja azt, ahogy a világról gondolkodunk, következésképp azt is, amiként cselekszünk. Természetesen az Internet a televíziónál jóval radikálisabb változásokat indukálhat. Egyszerűen azáltal, hogy pont a felépítéséből fakadóan kevésbé szabályozható, a hálózatra feltöltött, és így legtöbbször bárki által elérhető tartalmak kevésbé korlátozottak, ezzel párhuzamosan pedig a társadalmi "filter" még kialakulóban van, és eddigi territoriális megalapozottságát jórészt elveszítve bizonytalan fejlődési ütemű.

Ezek után persze könnyen belátható, hogy ha a világháló ilyen változásokat képes létrehozni az egyén életében, akkor az átalakíthatja az offline világ beli társas kapcsolatainak szerkezetét, de akár teljes társadalmi szerepét is. Ehhez a megállapításhoz kapcsolódik a 2000 februárjában megjelent tanulmánykötet, mely a Stanford-i Egyetemen Norman Nie és Lutz Erbing gondozásában jelent meg. Ebben amellett érvelnek, hogy az Internet izolálja a felhasználókat, kiszakítja őket a társadalmi hálózatokból, hiszen a használat miatt kevesebbet érintkeznek családtagokkal, barátokkal és közösségekkel. Megjelenésekor a kutatás hatalmas vitákat váltott ki, sokan még a módszertan helyességét is megkérdőjelezték. És valóban: számos olyan elmélet létezik, melynek felhasználásával vizsgálva az Internetet, ellenkező eredményt kaphatunk. Az egyik ilyen fontos elmélet alap lehet a társadalmi tőke vizsgálata, értem ezalatt elsősorban a putmani társadalomi tőke fogalmat.

L. J. Hanifan egyik megfogalmazása szerint társadalmi tőkéről akkor beszélhetünk, ha a mindennapi élet során az egyének, családok között létrejött társadalmi viszonyrendszerekben megjelenik a jóindulat, szimpátia, barátság. Hanifan szerint, amikor kapcsolatot alakítunk ki szomszédainkkal, munkatársainkkal, azok pedig további ismeretségeket kötnek másokkal, akkor gyakorlatilag a társadalmi tőke létrejöttéről van szó. Ennek révén, egyrészt társadalmi szükséglet elégíthető ki, másrészt a kialakult kapcsolathálót használva javítható, jobbá tehető az egyén és az adott közösség élete.

Putman a társadalmi hálózatok értékét a társadalmi tőke meglétében látta. Társadalmi tőkének a társadalmi élet azon jellegzetességeit - hálózatok, normák és bizalom - tekinti, amelyek lehetővé teszik a részvételt valamilyen kollektív cselekvésre. Röviden fogalmazva, a társadalmi tőke utal a társadalmi kapcsolatokra és az ezekkel együtt járó normákra és bizalomra. A társadalmi tőke teremtődhet informális és formális együttműködésekben, köz- (public good) vagy a magánszükségletek (private good) kielégítése során, de az egyik legfontosabb megkülönböztetés a "kötés-jellegű" (bonding), és a "híd-jellegű" (bridging) tőkeformák közt lelhető fel.

A "kötés-jellegű" társadalmi tőke nagyon kedvez a közösségen belüli reciprocitás, szolidaritás, lojalitás kialakulásának. Ezek a hálózatok képesek társadalmi vagy pszichológiai támogatást, segítséget nyújtani azoknak, akik a hálózaton belül vannak.

Ezzel szemben, a "híd-jelleg" szélesebb identitást és reciprocitást generál. Ezek a társadalmi tőke egymást kiegészítő formái, de természetesen nem az a kérdés, hogy melyik létezik és melyik nem, hanem az, hogy melyikből mennyi van jelen, amit azért fontos hangsúlyozni, mert gyakran látni, hogy az Internet használata és a társadalmi tőke kapcsolatában csak az erős kötéseket elemzik. Azonban a putnami társadalmi tőkekoncepció két alappillérének ez még csak az egyik eleme:

1. a társadalmi hálózat: baráti találkozók, látogatások, szomszédi kapcsolatok, társadalmi események és

2. a civil elkötelezettség: közösségekben való részvételi hajlandóság, véleménynyilvánítás, tagsági viszonyok, választásokon való részvétel stb. (Molnár, 2003).

A társadalmi tőke tehát egyszerre két jelenséget foglal magába, egy strukturális (társadalmi hálózatok) és egy kulturális (társadalmi normák) komponenst (Norris, 2000), viszont a társadalmi tőke kifejezésénél, mérésénél igen gyakran csak az egyiket vagy csak a másikat veszik figyelembe.

Forrás: Norris 2000

Putnam bevezet egy új kategóriarendszert, amelyben megkülönbözteti az informális és a formális szervezetekben résztvevők csoportjait. Ennek kapcsán végzett kutatásaiban megállapítja, hogy ezen szervezetben való részvételi hajlandóság nagyságát befolyásolják a kulturális normák, az utóbbiakat viszont a strukturális pozíciók határozzák meg. Természetesen ennek okán felmerülhet a kérdés, hogy vajon a különböző internetes szolgáltatások (fórumok, levelezési listák, chat) ugyanúgy a strukturális kapcsolatokat erősítik-e? Más szavakkal fogalmazva: releváns-e az a megfogalmazás, miszerint a felhasználók ugyanazon felépítésű hálózatokat keresik az Interneten is mint a valós társadalomban, így növelve a kötés jellegű társadalmi tőke értékét?

Például az UCLA Internet Project 2002-ben készült kutatása is azt bizonyítja, hogy a WTC tornyait ért szeptember 11-i terrortámadások után az érzelmileg megerősítő tartalmú e-mailek tömeges küldözgetése átalakította a személyközi kommunikáció korábbi mintáit. A közel 100 millió amerikai polgárt elárasztó e-mail áradat minimum négy fontos jelenségre világít rá:

Továbbra is a televízió a legfőbb információforrás (a megkérdezettek 80%-a a tévéből szerzett információt, és csak 3,1%-a az internetről).

A szeptember 11-i eseményekhez hasonló rendkívüli történések (pl. spanyolországi vonatrobbantás, hurrikánok) láthatóvá teszik a technológiák látens diffúzióját.

A webes tartalomszolgáltatás iránti érdeklődéssel szemben a személyközi kommunikációt segítő elektronikus eszközök használata igen jelentős.

Az Internet társadalmi elidegenítő hatását hangsúlyozó elméletekkel ellentétben az érzelmi megerősítő e-mailek elsősorban azt bizonyítják, hogy a számítógép közvetítette kommunikáció (CNC) erősítheti a meglevő kapcsolatokat, illetve újakat hozhat létre.

Vagyis már ebből a kutatásból is világossá válhat számunkra, hogy Nie és Erbring által végzett vizsgálat nem állja meg a helyét, hisz az informális kapcsolatok háttérbe szorultak, míg a formális kapcsolatok erősödtek az elektronikus levélözön kapcsán, melynek pozitív kihatásai voltak a társadalmi kapcsolatokra is. A nagy visszhangot kiváltó stanfordi kutatás megállapításaival szemben további számos olyan kutatási eredményt lehet felsorakoztatni (lásd például a Pew Internet & American Life Project kutatásait, vagy a US Department of Commerce NTIA jelentéseit), amelyek azt mutatják, hogy a társadalmi tőke egyes komponenseinek növelését elő tudja segíteni az Internet kiterjedt használata.

A kutatók számára egy másik releváns elméleti perspektíva lehet Rogers-i társadalmi diffúziós elmélete. Ennek alaposabb vizsgálatával szintén megkaphatjuk azt az előbb már általam alátámasztani próbált állítást, miszerint az Internet, és azon belül is az általam vizsgált fórumok, nem elidegenítik, hanem épp ellenkezőleg, elősegítik az egyén társadalmi kapcsolatainak fenntartását, vagy új kapcsolatok létrehozását.

Gabriel Tarde "Az utánzás törvényszerűségei című" művében foglalkozik azzal, hogy a változások milyen módon terjednek a társadalomban. Szerinte az újítások az adott társadalomban az elitek interakciójából születnek, majd ezek után az elitek köréből koncentrikus körök mentén terjednek el a társadalomban. Ez az elterjedés az imitáció, vagyis az utánzás mechanizmusa révén történik, melyet egyfajta kölcsönhatásként képzelt el. Az egyenletes terjedés egészen addig halad, míg a folyamat kulturális vagy gazdasági korlátokba nem ütközik. Megfigyelése szerint a terjedés időben szakaszokra bontható: kezdetben lassú ütemben bővül az elfogadók száma, majd egy lényeges fellendülés következik, amit egy lassúbb ütemű növekedési szakasz után teljes leállás követ. Az elterjedés időbeli alakulásának ez a mintázata az úgynevezett normál növekedési S-görbe.

Tarde-dal ellentétben Sorokin a normál S-görbe általános érvényességét kétségbe vonta, szerinte a különböző típusú innovációk diffúziója eltérő S-görbékkel ábrázolható.

Rogers egy, az előbbieknél általánosabb diffúzióelmélet kidolgozására törekedett. Elméletében az újítások elterjedésének folyamatát alapvetően kommunikációs folyamatnak tekinti. Az adott innovációra vonatkozó, különböző jellegű információk, meghatározott csatornákon keresztül, bizonyos idő alatt terjednek el az adott társadalmon belül. Tehát az elterjedés egy idődimenzióban leírható döntéshozó folyamat, amelynek egyes állomásain különböző információtípusok és tudásátadó mechanizmusok kapnak szerepet. A diffúziós folyamat négy alapvető összetevője: maga az innováció, a kommunikációs csatornák, az idő, valamint az adott társadalmi rendszer, amelyben az elterjedési folyamat lezajlik.

Rogers az innovációt egy olyan gondolatként, gyakorlatként vagy tárgyként definiálja, amelyet az egyén vagy más egységnyi alkalmazó újnak értékel. A tapasztalatai szerint az adaptálás ütemét jelentősen megszabják az adott innováció jellegzetességei. Attól függően, hogy a potenciális adaptálók szempontjából az adott újítás a következő tulajdonságokkal rendelkezhet: relatív előny, kompatibilitás, a kipróbálhatóság mértéke, komplexitás, megfigyelhetőség.

A Rogers-i elmélet második elemét, a kommunikációs csatornákat aszerint is tipizálhatjuk, hogy inkább lokális, vagy inkább kozmopolita jellegűek. A kozmopolita jellegű csatornák túlnyúlnak, vagy külsődlegesek a vizsgált közösséghez képest, és főképp a döntéshozatali folyamat kezdeti szakaszában jelentősek. A lokális csatornák elsősorban az attitűdök kialakulásakor és az alkalmazás vagy elvetés döntésekor fontosak. Rogers szerint az interperszonális kapcsolatok különféle kommunikációs hálózatokat hoznak létre, melyeknek jellemzőik befolyásolhatják a diffúzió folyamatát. Ezeket diffúziós hálózatoknak is nevezhetjük, mivel a terjedés valódi folyamata ezen hálózaton belül zajlik le.

Egy adott innováció társadalmi diffúziójának vizsgálatakor az idő tényezőjét is figyelembe kell venni. Ekkor kapjuk meg a diffúzióra jellemző S, vagy haranggörbét.

Az egyének csoportokba oszthatók aszerint, hogy milyen hamar adaptálják az újítást. Rogers, miután megadja az egyes csoportoknak az érintettek teljes köréhez viszonyított százalékos részarányát, és jellemzést ad róluk, általánosításokat fogalmaz meg arról, hogy mik a legfontosabb különbségek a korai és később adaptálók között.

Rogers vizsgálatai alapján elmondható, hogy a korai adaptálók általában iskolázottabbak, magasabb társadalmi státusszal és jövedelemmel rendelkeznek, valamint társadalmilag mobilabbak, mint az őket később követő társaik. Továbbá a legtöbb esetben empatikusabbak, kevésbé ragaszkodnak a megszokott, hagyományos értékekhez, hitekhez és racionálisabban gondolkodnak. A vizsgálatok szerint ezenkívül általában pozitívabban viszonyulnak a változásokhoz és a tudományhoz, jobbak a kockázatkezelési képességeik, valamint ambiciózusabb személyiségek. Ha a kommunikációs kapcsolatokat és viselkedést figyeljük meg, a korai adaptálókra jellemző, hogy több interperszonális kapcsolattal, külső kapcsolattal, tömegkommunikációs eszközökhöz való hozzáféréssel rendelkeznek, mint a kései adaptálók.

A diffúziós folyamat negyedik eleme az a társadalmi rendszer, amiben lezajlik az innovációk elfogadása. Az adott közösség struktúrája, normái számtalan módon befolyásolhatják egy újítás elterjedésének folyamatát. Egy újítás megjelenése és elterjedése természetesen számos változással, következménnyel jár, mind az adaptáló egyénre, mind pedig az egész közösségre nézve. Rogers kiemeli az ezen hatások tanulmányozásának fontosságát, különös tekintettel arra, hogy az innovációk elterjedésének következményei viszonylag kevéssé kutatott területet képeznek.

A magyar társadalmon belül az Internet elterjedését többen is vizsgálták az elmúlt időszakban. A Hírközlési Felügyelet által évről évre közreadott diagrammokon jól látszik az Internetnek, mint innovációnak a társadalmon belüli elterjedésének folyamata. Vagyis jól nyomon követhető annak időbelisége. De hasonló kutatásokat és eredményeket kapott a World Internet Project is.

A WIP vizsgálta azt a - Rogers-féle elmélet alapján felvethető - kérdést, hogy a társadalmi státusz szerinti különbségek mennyiben tükröződnek vissza az internet használatában. Az elmélet alapján várható volt, s be is bizonyosodott, hogy a társadalomban elfoglalt magasabb pozíció, státusz együtt jár az új infokommunikációs technológiák használatával, és így az internetezéssel is. Míg az alacsony státuszúaknak csak 12 százaléka, addig a legfelső csoportba tartozóknak 48 százaléka használja - kisebb-nagyobb intenzitással - az Internetet.

A kapott adatok azt is megmutatják, hogy az Internet használók aránya minden társadalmi csoportban növekedik, ez a folyamat mégis a korai adoptálók jellemzőivel leírhatók közt a legdinamikusabb. A klasszikus diffúziós görbére vetítve: még mindig az "S"-görbe kezdeti, lanyhán emelkedő szakaszán tart a magyar társadalom.

Ha az Internetet az adaptálók előbb említett öt szempontja szerint vizsgáljuk, akkor a következő eredményeket kapjuk. A relatív előny vizsgálata az Internet esetében nehéz feladat. Mindenképpen "mellette szól" hogy ötvözi a már ismert és megszokott technológiák, valamint a teljesen újszerű felhasználás előnyeit.
Ha a kompatibilitást vizsgáljuk, elsősorban azt kell figyelembe vennünk, hogy az Internet használatához szükség van egyfajta tudásra (lásd Wilson formális hozzáférés kategóriáit). A WIP kutatása szerint minden negyedik nem internetező azért nem használja a világhálót, mert nem ért hozzá, vagyis nincs meg az ahhoz szükséges tudása.

Az Internet komplexitásának megítélésekor nem a világhálón található tartalmak, illetve funkciók már fentebb is tárgyalt sokszínűségéből kell kiindulnunk, hanem abból, hogy a potenciális használók számára mennyire tűnik egyszerűnek az internet használata. Itt meghatározó, hogy ma a használók döntő többsége, ha különböző színtereken is, de számítógépen keresztül csatlakozik a világhálóhoz, a PC-használat alapjainak elsajátítása pedig alapvető feltétel az Internet használat diffúziójában.

A kipróbálhatóságot az Internet terjedése esetében is a diffúziót segítő tényezőnek tarthatjuk. Növeli a kipróbálhatóság esélyét az iskolai, munkahelyi vagy más nyilvános használat lehetősége. E tekintetben is áttörést jelenhet a szélessávú internet, amelynek a gyorsabb hozzáférés mellett a legnagyobb vonzereje a fix havidíj (bár ennek nagyszerűségére éppen mostanában cáfol rá néhány szolgáltató a forgalomdíjas számlázással). Az otthoni kipróbálástól ugyanis a már érdeklődő nem használók nagy részét az ellenőrizhetetlen, könnyen elszaladó telefon- és internetes költségek tartják vissza.

A megfigyelhetőség kérdése az Internet esetében nehéz megbecsülni, hogy az előnyök mennyire láthatóak, nyilvánvalóak mások számára, ez még további kutatásokat igényel.

Vagyis az előbb vázlatosan elmondottak alapján észrevehető, hogy azok, akik nyitottak az új felé - így az Internet felé is - egy olyan társadalmi cselekvés részesei lehetnek, mely kapcsolatokra, kapcsolati hálókra épül. A diffúziós folyamatok kommunikációs jelentősége okán a társadalmi kapcsolatok elvben nem gyengülhetnek. A diffúziós folyamatok előrehaladtával az adaptálók száma nő, az innováció beépül a társadalmi szerkezetbe, vagyis az Internet megtalálja helyét és szerepét a társadalmi folyamatokban.

Az Internetes fórumok vizsgálatánál érdekes kérdés annak megválaszolása, hogy az egyes társadalomban megjelenő innovációk, milyen diffúziós folyamatokat gerjesztenek a fórumokon, pontosabban, hogy ezen újfajta kommunikációs helyzetben hogyan reprezentálódnak a valós társadalmi diskurzusok. Ehhez természetesen pontosan be kell határolni, hogy a felhasználók, illetve fórumhasználók, az adaptálók mely csoportjába tartozik. Ennek megítélése nehéz feladat, hisz pontosan a kommunikáció újszerűsége okán, nehéz megállapítani, hogy egy-egy nicknév, egy-egy hozzászólás valójában kit is takar. További nehézséget jelenthet, hogy a különböző topicok elsősorban téma szerint jönnek létre. Ezidáig ez utóbbi problémára sikerült megoldást találnom, oly módon, hogy létrehoztam egyfajta fórum-tipológiát, mely a fórumok dinamikáján alapszik.

A létrehozott vizsgálati csoportok együttes elemzésével lehet összefüggéseket levonni az internetes fórumok esetleges hatásairól, másrészt pedig a létrehozott csoportok több reprezentánsának vizsgálata adja meg a megfelelő mértékű vizsgálati elemszámot, vagyis azt, hogy kellő számú felhasználó legyen a vizsgálat alanya. Az sem elhanyagolható szempont, hogy többféle topic vizsgálatakor összevethető a felhasználók valós fórumbéli aktivitása is, illetve hogy változnak-e kommunikációs helyzeteik akkor, ha változik az adott téma.

A tervezett tipológia jórészt ezen vizsgálat szempontjainak megfelelően tagolná a topicokat, de érzésem szerint jól alkalmazható lenne más fórumok elemzésénél is. Természetesen a felosztás nem végleges, sőt inkább csupán a téma vázlatos átgondolásának tekinthető.

A felosztás két szempontú. Egyrészt a hozzászólások száma, másrészt ezen hozzászólás-számok időbeni kiterjedése lenne a tematizáció alapja. Ezen kritériumok figyelembevételével a következő csoportokat lehetne létrehozni:

1. Viszonylag rövid élettartamú, magas hozzászólásszámú topicok (haranggörbe jellegű). Ide sorolnám az olyan témájú topicokat, mint például II. János Pál pápa halála, a cunami stb. vagyis azok tartoznak ide, amelyek időszerűségük okán nagy hozzászólásszámot generálnak, mindamellett várható, hogy a téma egy idő után aktualitását veszti, így a hozzászólások száma is csökkeni fog, melynek eredménye lehet akár a topic megszűnése is.

2. Hosszú élettartamú, közel állandó hozzászólásszámú, esetenként kiugró topicok (szívritmus görbe jellegű). Ilyen témák lehetnek pl. a kisebbséggel kapcsolatos vélemények, az abortusz kérdése, és minden olyan probléma, melyre a valós társadalom sem tud a nagytöbbség által elfogadott válaszokat adni. Ezek a témák közel azonos hozzászólásszámmal bírnak, mely csak akkor ugrik meg, ha valami a felvetett problémával kapcsolatos esemény történik. Ezt követően visszatér az esemény előtti szintre a hozzászólások száma. Jellegzetessége lehet még az is, hogy maga a téma okán az ilyen jellegű topicok megszűnése nem valószínű.

3. Hosszú élettartamú, állandó hozzászólásszámú topicok (egyenes jellegű). Idetartozónak gondolom pl. a különböző (hosszantartó, gyógyíthatatlan) betegségekről szóló topicokat. Ilyen téma esetén a hozzászólások száma várhatóan állandó, időben elnyúló, a hozzászólások számának mérhető emelkedése nem várható. A téma jellegéből adódóan a topic megszűnése nem várható.

4. Hosszú élettartamú, folyamatosan változó hozzászólásszámú topicok (hullámvonal jellegű). Ide azokat a topicokat sorolnám be, melyek állandóan megújuló problémákat vetnek fel, pl. szerviz topic. Az adott probléma mindig más felhasználókat érint, így a hozzászólók száma is folyamatosan változik, attól függően, hogy ki ért hozzá, illetve kinek érdeke azt olvasni.

5. Rövid élettartamú, kis hozzászólásszámú topicok. Ezek rendszerint már olyan témával indulnak mely az internethasználók többségét nem érinti, vagy nincs róla kialakult véleményük.

A felosztáshoz néhány dolgot azonban meg kell jegyeznem. Természetesen le kell szögezni, hogy egy topic életciklusát nem feltétlenül csak a téma határozza meg. Számba kell venni, hogy a hozzászólások milyensége, minősége ugyanúgy meghatározó lehet, mint pl. egy adott véleménykülönbségnél az egyik irányba történő túlzott elmozdulás.

Ha jól megnézzük, az általam vázlatosan felrajzolt felosztás nagyon hasonlít a valós világban felmerülő problémákra, az adott társadalom által adott válaszokra, reakciókra. Vagyis pl. a pápa halála jelen pillanatban az offline világban is rengeteg embert foglalkoztat, sokan nyilatkoznak a témáról, vagyis a pillanatnyi közbeszéd (és a média) fő témája. Azonban sejthető, hogy az idő múlásával a téma iránti érdeklődés alábbhagy. Vagyis a valós világbeli reakcióknak a fórumok csupán tükörképei, vagy többről van szó? Ezen gondolatmenetből kiindulva próbálom majd a későbbiekben bizonyítani a fórumokon keresztül azt, hogy az Internet jótékonyan hat a társadalmi folyamatokra, nem csökkenti a társadalmi tőkét, és diffúziója pozitív változásokat idézhet elő a társadalomban.

Irodalom:

Barabási Albert László: Behálózva. Magyar Könyvklub. 2003.

Bourdieu, P.: Gazdasági tőke, kulturális tőke, társadalmi tőke In Angelusz Róbert (szerk.): A társadalmi rétegzodés komponensei. Válogatott tanulmányok, Budapest: Új Mandátum Könyvkiadó, 156-177. 1997.

Castells, M.: The Internet Galaxy, Oxford, Oxford University Press, 2001

Castells, M.: The Information Age: Economy, Society and Culture. Volume 1-3: The Rise of the Network Society. Oxford, Blackwell. 1996.

Coleman, S. James: Társadalmi tőke In Lengyel György-Szántó Zoltán (szerk.): A gazdasági élet szociológiája, Budapest: BKE, 99-129. 1996.

Dányi Endre: Két ugrás - a digitális szakadék jelentősége és sajátosságai. Információs Társadalom és Trendkutató Központ. http://www.ittk.hu 2002.

Dessewffy Tibor - Dányi EndreA beomló idő és a technológia szövedéke. Információs Társadalom és Trendkutató Központ. http://www.ittk.hu 2002.

Dessewffy Tibor - Galácz Anna: "A dolgok új rendje" - technológiai diffúzió és társadalmi változás, in: Z. Karvalics László - Dessewffy Tibor (szerk.): Internet.hu, Aula Kiadó, Budapest, 2003.

Dessewffy Tibor - Galácz Anna - Gayer Zoltán: Az internet és más info-kommunikációs eszközök terjedése Magyarországon, in: Z. Karvalics László - Dessewffy Tibor (szerk.): Internet.hu, Aula Kiadó, Budapest, 2003.

Dessewffy, T. Fábián, Z.: A digitális jövő térképe, ITTK-TÁRKI, Budapest. 2001.

Galácz Anna - Molnár Szilárd: Magyarországi információs egyenlőtlenségek. Internet.hu, INFONIA Szakkönyvek, 2003.

Lyda J. Hanifan: The Rural School Community Center. Annals of the American Academy of Political and Social Science 67: 130-138. 1916.

Molnár Szilárd: Az elektronikus hálózatok társadalmi értéke. Szoftver, Internet, társadalmi tőke. Internet.hu, A magyar társadalom digitális gyorsfényképe 2. 2003

Molnár Szilárd: Az információs társadalom és a társadalmi kapcsolatok csoportszintű tőkéjének válsága. Információs Társdalom Folyóirat. Budapest. 2002.

Nie, Norman H. és Erbring, Lutz: Internet and Society Stanford Institute for the Quantitative Study of Society 2000

Nie, Norman H. és Robinson, John P.: Introduction to IT&SOCIETY Issue 1: Sociability. http://www.stanford.edu/group/siqss/itandsociety/2000.

Pew Center for the People & the Press. 1998. Internet news takes off. http://www.people-press.org/med98rpt.htm.

Pew Center for the People & the Press. 1999. The Internet news audience goes ordinary. January. Washington DC, Pew Research Center for the People & the Press.

Postman, Neil: Technopoly, New York, Random House, 1993.

Putnam, R.D.: Bowling Alone. The Collapse and Revival of American Community Simon & Schuster, New York, 2000

Rogers E. M. 1995. Diffusion of Innovations, 4th Edition. NY: Free Press. Sorokin, P. 1941 Social and Cultural Mobility, New York, Free Press

Tarde G. The Laws of Imitation New York, Henry Holt. 1903.

Wilson, Ernest J.III.: Closing the Digital Divide, Internet Policy Institute, Washington.

World Internet Project. UCLA, Center for Communication Policy, www.ccp.ucla.edu 1999.