MTA-ELTE Kommunikációelméleti Kutatócsoport

Terestyéni Tamás

terestyeni@ppk.elte.hu

Az MTA-ELTE Kommunikációelméleti Kutatócsoport 1991. végén jött létre a jogutód nélkül megszüntetett Magyar Közvéleménykutató Intézet (jogelődje a Tömegkommunikációs Kutatóközpont) azon munkatársaiból, akiket a Magyar Tudományos Akadémia addigi tudományos tevékenységük alapján átvett kutatói állományába. A Kutatócsoport akadémiai támogatású egyetemi kutatóhelyként az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karának Társadalom- és Neveléslélektani tanszéke mellett működik. Fő feladatának a kommunikáció, a nyilvánosság, a média és a közgondolkodás egymásra vonatkoztatott empirikus és elméleti vizsgálatát tekinti. Bár nem jódutód, örökölte a Tömegkommunikációs Kutatóközpont, illetve a Magyar Közvéleménykutató Intézet könyvtárát, amelyet Magyarország legnagyobb, több mint 20 ezres állományú kommunikációs közgyűjteményévé fejlesztett. 1994-ben a Magyar Médiáért Alapítvánnyal együttműködve kifejezetten kommunikációtudományi profillal újraindította a Magyar Közvéleménykutató Intézet felszámolásával szintén megszűnt Jel-Kép (kommunikáció, média, közvélemény) című negyedéves folyóiratot, amelyhez Jel-Kép Könyvtár címmel szakkönyvi sorozat is társul. Jel-Kép szerkesztőség: a Kutatócsoport címén és telefonszámán; e-mail: terestyeni@ppk.elte.hu

A Kutatócsoport néhány fontosabb kutatása az utóbbi évekből

Média

Az országos televíziók műsorszerkezetének longitudinális vizsgálata

A Kutatócsoport több mint másfél évtizedre visszanyuló tartalom-elemzéses vizsgálatsorozata adatszerűen dokumentálta, hogy az elmúlt másfél évtizedben olyan mennyiségi és tartalmi változások mentek végbe a hazai televíziózásban, amelyek vitathatatlanul rányomták bélyegüket kultúránk és közéletünk főáramára. A legszembetűnőbb változás a műsorkínálat mennyiségének megsokszorozódása: míg a nyolcvanas évek közepén az alig másfél csatornás Magyar Televízió mintegy 850 műsort sugárzott egy hónap alatt, a XXI. század első éveiben öt országos csatorna több mint 4600-at, és ugyanezen időszak alatt az átlagos napi összes műsoridő 22-23 óráról 100 óra fölé emelkedett. És akkor még nem is említettük a helyi adók, a kábelen és műholdon elérhető magyar és idegennyelvű csatornák kínálatát, és a videózás lehetőségeit. Az elemzések azonban arra is rámutattak, hogy a műsorkínálat látványos gyarapodása aggodalmakra is okot adó tartalmi változásokat is eredményezett. A televíziós műsorfolyam egészében egyre inkább a tömegkultúra jellegzetességeit mutató könnyű és sokszor igénytelen szórakoztatás lett a domináns tartalmi kategória, és a tájékoztatás is egyre inkább eltolódott a könnyed szórakoztatás jegyeit hordozó infotainment irányába. Közben az országos csatornák kínálatában az új évezred kezdetére csökkent a hazai, és jelentősen emelkedett a külföldi gyártású produkciók mennyisége. A fiction műfajokban meghatározóvá vált az Amerikai Egyesült Államokból és Nyugat-Európából származó programok jelenléte, de egyre gyakrabban tűntek fel dél-amerikai (brazil, argentin, mexikói) szappanoperák is. A kereskedelmi televíziók kínálatában különösen nagy szerepet játszottak a külföldi gyártású anyagok, mégpedig elsősorban az USA-ból érkezettek. Mindeközben a gyermekek és a fiatalkorúak által is nézett idősávokban elszaporodtak az erőszakot gyakran öncélúan ábrázoló fikciós történetek. A globali-zálódásnak a kulturális színvonalat és a nemzeti jelleget kikezdő hatásaira az egyre inkább a politika játékszerévé vált közszolgálati média sem talált, de a nézőszám emelésért folytatott ádáz versenyben nem is nagyon keresett megfelelő válaszokat. (Terestyéni Tamás: A magyar-országi országos tévécsatornák műsorkínálata 2003-ban. Jel-Kép, 2004/1. 27-58.)

A magyarországi médiumok közönsége az ezredforduló után

A Kutatócsoportnak az ORTT megbízásából 2002-ben végzett nagyszabású közönségvizsgálata a televíziózás egyre fokozódó térnyerését mutatta ki a szabadidő felhasználásában: az átlagosan napi 4 és fél órás tévénézés egyre inkább kiszorít minden más szabadidős tevékenységet az emberek mindennapjaiból. A közönség rétegződésének vizsgálatából kitűnt, hogy a fiatalok, a magasabban iskolázottak, a városokban élők és a munkában aktívak az átlaghoz képest kevesebb, az idősebbek, az alacsonyabban iskolázottak, a vidékiek, községekben lakók és a nyugdíjasok több időt töltenek a képernyő előtt. Az iskolai végzettség emelkedésével párhuzamosan erősödik a televízió tájékoztató, ismeretátadó funkciójának szerepe, és csökken a szórakoztató, kikapcsolódást segítő, magányűző funkció jelentősége. Az életkor is erőteljesen differenciálja a tévézés szerepét: az idősebb, különösen az egyedül élő emberek körében egyre fontosabbá válik a tévé szórakoztató és magányűző szerepe, és ugyanez a helyzet a kistelepüléseken élők esetében is. Az alacsonyabb jövedelmű rétegek tagjainak többsége számára - az idősekhez és az alacsonyan iskolázottakhoz hasonlóan - a televízió az egyetlen elérhető szórakozási lehetőség, a fiatalabb korosztályokhoz tartozók, és a több gyermeket nevelők körében viszont másoknál jobban érvényesül a televíziózás ismeretátadó és pihentető funkciója. A kutatás eredményeit Magyarországi médiumok a közvélemény tükrében címmel tanulmánykötet foglalta össze (szerk. Terestyéni Tamás, Budapest, ORTT, 2002). Néhány fejezetcím: Vásárhelyi Mária: Médiahasználat, tájékozódási szokások, médiumok presztízse; Angelusz Róbert - Tardos Róbert: Televíziós nézői típusok a kereskedelmi televíziók térhódítása nyomán; Terestyéni Tamás: Napirendek a televíziós tájékoztatásban és a közgondolkodásban; Tölgyesi János: A számítógép és az Internet használata 2001-ben)

Közélet, nyilvánosság, közgondolkodás

A választási részvétel kontextuális-kapcsolathálózati összefüggései

2002-ben "kiválóan megfelelt" besorolást nyert a Kutatócsoportnak az az OTKA kutatása, amely a választási részvétel társadalmi-kulturális összefüggéseit vizsgálva, rávilágított azokra a kapcsolathálózati jellegzetességekre és kontextus-specifikus eltérésekre, amelyek a választói magatartást befolyásolják. Az elemzések egyértelműen azt jelezték, hogy a magas részvétel a hálózati erőforrásoknak, a társadalmi beágyazottságnak a magas szintjével jár együtt (a magas aktivitással jellemezhető településeken a legsűrűbbek a kontaktusok, sőt a társadalmi integráció közösségi mutatói is itt mutatkoznak a legintenzívebbeknek). Lényeges eltérés ugyanakkor, hogy míg a fejlettebb nyugati régióban a szélesebb körű - többek közt a településen túli kapcsolatokra is kiterjedő - "gyenge kötések" indikátorai mutatkoznak e téren (sőt általánosabban a hálózati szerveződésben is) a leghatékonyabbaknak, a hátrányosabb helyzetű, jóval izoláltabb keleti területen a - mindenekelőtt a családi-rokonsági kötelékekre alapozó - "erős kötések" szerepe viszonylag meghatározóbb. Az egyéni szintű megközelítésből adódó eredményeket több ponton a családi aggregáción alapuló szerkezeti elemzések megállapításai egészítették ki. A magas részvétellel rendelkező településeken, ahol a kontaktusok egyébként is jóval sűrűbb szövetűek, a kapcsolathálózati centralitás magas fokával rendelkező családok egyben a települések magas részvételi aktivitású csoportjához tartoznak. Más a helyzet a nagyarányú távolmaradást megjelenítő falvak esetében, ahol nem csak a kontaktusok gyérebbek, hanem az előbbi kisugárzó hatás is másként jelenik meg: a centrális pozíciókban komoly súllyal tűnnek fel összességében alacsony részvétellel jellemezhető családok. A nyolcvanas és kilencvenes évek összehasonlításán, a network-erőforrások más tőkefajtákkal való összefüggésein alapuló elemzések az erőforrások közül növekvő szerepet jeleztek az anyagi tényezők esetében, valamelyest csökkenőt a kulturálisaknál, míg a politikai involváltság tekintetében változatlanul jelentős befolyást konstatáltak. (Angelusz Róbert - Tardos Róbert: Pártok között szabadon. Budapest, Osiris, 2000.; Angelusz Róbert - Tardos Róbert: Lokalitás és választói magatartás - állandó és változó jegyek a 2002-es választásokon. In: Kurtán, S. - Sándor, P. - Vass, L. (szerk.) Magyarország Politikai Évkönyve 2003. Budapest, DKMKA, 2003.; Angelusz Róbert - Tardos Róbert: Miért mennek el mégis? - választási részvétel, kapcsolathálózatok, társadalmi integráció. Századvég, 2003/4.; Angelusz Róbert - Tardos Róbert: A konszolidáció/interszekció fogalompár perspektívái a szociológiában. Szociológiai Szemle, 2003/4.; Angelusz Róbert - Tardos Róbert: Törések, hálók, hidak. Választói magatartás és politikai tagolódás Magyarországon. Demokrácia Kutatások Magyar Központja Alapítvány, 2005.)

A közkommunikáció defektusai

A Kutatócsoportnak a nyilvánosság témakörében végzett vizsgálatai többek között arra hívták fel a figyelmet, hogy napjaink magyarországi közéletére egyre inkább jellemzővé váltak a nyilvános kommunikáció olyan defektusai, mint

az információk igazságértékével kapcsolatos értékérzés és felelősség elhalványulása: hazugságok, ferdítések, csúsztatások;

közügyek politikai állóháborúkká kommunikálódása, vagyis az olyan esetek, amikor egy terv vagy probléma körül kibontakozó viták, kölcsönös vádaskodások, sárdobálások végül elfedik, elnyomják a tulajdonképpeni közügyet;

közérdekű információk elzárása a nyilvánosság elől, ami egyértelműen a demokratikus társadalmi-politikai berendezkedés egyik legalapvetőbb szabályának semmibe vételét jelenti;

a közkommunikációk személyiségi jogokat sértő behatolása a magánszférába;

a nyilvánosság erőtlensége, az a jelenség, hogy a törvényeket vagy legalábbis az erkölcsi megítélést sértő cselekedetek nyilvánosságra kerülése nem jár semminemű következménnyel a vétkes közszereplőkre nézve.

Az írott és íratlan kommunikációs normák napi gyakorlattá váló felfüggesztése, megkerülése vagy éppen nyílt megszegése általános bizalomvesztést eredményezhet, és nemcsak a nyilvános információk megbízhatóságába, hanem általában a demokráciába vetett hitet is megingathatja. Hasonló veszélyeket rejt magában az az alapállás, amely csak abból a hatalmi szempontból mérlegeli és szelektálja az információkat és a nyilvános kommunikációs aktusokat, hogy milyen mértékben segítik a saját pozíciók erősítését és a (politikai) ellenfelek legyőzését, vagyis ha az információnak és kommunikációjának az igazsággal szemben a hatékonyság válik a legfőbb, esetleg az egyetlen releváns aspektusává. (Terestyéni Tamás: Együttműködés és konfrontáció a közéleti kommunikációban. In: Buda Béla - Sárközy Erika (szerk.) Közéleti kommunikáció. Budapest, Akadémiai Kiadó, 2001.)

A rendszerváltással és a demokratikus intézményrendszerrel kapcsolatos közgondolkodás

Az a több mint másfél évtizede folyó kutatássorozat, amely a magyar társadalom különböző rétegeinek a rendszerváltáshoz, a demokráciához és a piacgazdasághoz fűződő viszonyát, valamint az emberek történelmi ismereteit, a XX. századi diktatúrákkal kapcsolatos beállítódását és vélekedését igyekszik megragadni, azt jelzi, hogy a rendszerváltás óta a közgondolkodásban nem a modernizációs, hanem olyan restaurációs tendenciák erősödtek, amelyekben a XX. század két nagy tekintélyelvű, illetve diktatórikus korszakára jellemző értékpreferenciák és mentalitások érhetők tetten. A közgondolkodásban nem a demokratikus normák és értékek iránti elkötelezettség, a jelen folyamatainak megértése és egy demokratikus jövőkép kontúrjainak kirajzolódása, hanem az identitás keresésében a múlt felé fordulás, a történelmi tévhitek és hazugságok továbbélése, illetve újraélesztése voltak a meghatározó folyamatok. Minthogy társadalmi szinten elmaradt a történelmi tisztázás az egész XX. századi történelmet illetően, a magyar társadalom többségének fejében ma éppen olyan zavaros, tévhitekkel és hazugságokkal terhes kép él Magyarország elmúlt századi történelméről, mint a Kádár-rendszer idején. Miközben a demokrácia intézményrendszere többé-kevésbé sikeresen kiépült, a demokratikus értékek és ideológiák iránti elkötelezettség inkább csökkent, semmint növekedett az elmúlt másfél évtizedben. Az utóbbi évek megosztó politikai harcainak eredményeképpen elmélyült a társadalom kettészakadása, a szakadék felett azonban nem kétféle demokrácia felfogás hívei, és még csak nem is a demokraták és a demokrácia ellenségei néznek farkasszemet egymással, hanem a két oldal történelmi előképei. Az ideológiai küzdőtéren nem a bal-, illetve jobboldali vagy a liberális és konzervatív értékek versengenek, hanem a két tekintélyelvű, illetve diktatórikus rendszer - a horthyzmus és a kádárizmus - vív küzdelmet. (Vásárhelyi Mária: A szavak elviselhetetlen könnyűsége. Budapest, Irodalom Kft. 2004.; A csalódások kora. A rendszerváltás alulnézetben. Budapest, MTA Társadalomkutató Központ, 2005.)

Az Európai Unióhoz való csatlakozás

Az Európai Unió a magyar sajtóban

Az Európai Unióról és Magyarország csatlakozásáról kialakított sajtókép feltárása céljából a Kutatócsoport tartalomelemzést végzett a hazai mértékadó sajtó országos és regionális termékein. Az EU-val kapcsolatos sajtóanyagot - mind a magyar vonatkozású, mind a magyar vonatkozás nélküli írásokat - diplomáciai, külkapcsolati események, intézményi, szervezeti, szabályozási kérdések és gazdasági ügyek uralták. Olyasféle, a kultúrát és az értékrendet érintő témakörökről, mint az EU általános elvei, a gazdaságon túlmutató célkitűzései, az európaiság jelentése a tagországok polgárai számára, az európai hagyományok őrzése, a nemzeti tradíciók és értékek tiszteletben tartása, a multikulturalitás, stb. alig vagy egyáltalán nem esett szó. Igaz ugyan, hogy viszonylag nagy számban akadtak olyan írások, amelyek a csatlakozás várható hatásait mérlegelve egy-egy terület, többnyire az agrárágazat vonatkozásában aggodalmaknak és fenntartásoknak adtak hangot, egyetlen olyan terjedelmileg és tartalmilag jelentősnek mondható közlés sem fordult elő, amely kétségbe vonta volna Magyarország uniós csatlakozásának jelentőségét és szükségességét, és érdemben amellett érvelt volna, hogy az ország az unión kívül biztosabb jövőre és gyorsabb fejlődésre számíthat. Az EU-n kívüli élet lehetőségét emlegető politikusi nyilatkozatokhoz fűzött értelmezések is arra utaltak, hogy ugyan van élet az EU-n kívül is, de belül azért jobb. A napilapok EU vonatkozású anyagaiban igen erősen az átlagolvasótól távoleső, számára idegen külpolitikai és intézményi-szabályozási perspektíva érvényesült, és csak meglehetősen mérsékelt sajtófigyelem irányult az emberek mindennapi világához közelebb álló témákra, amelyek képesek lehettek volna felkelteni az érintettség és érdekeltség érzését. Az elidegenítő hatást fokozta, hogy a sajtó tükrében az Európai Unióval kapcsolatos magyar vonatkozású fejlemények nem ritkán belpolitikai jellegű verbális összeütközések apropójává váltak. (Terestyéni Tamás: Magyarország és az Európai Unió a sajtó tükrében. Szociológiai Szemle, 2001/2. 16-34.)

Az Európai Unióval kapcsolatos közgondolkodás Magyarországon

Az Európai Unió Kommunikációs Közalapítvány megbízásából a Kutatócsoport 2004. tavaszán az EU-képviselők választásának időszakában 1400 fős országos reprezentatív mintán adatfelvételt végzett az Európai Unióval és a magyar csatlakozással kapcsolatos közgondolkodás jellemzőiről. Az EU és a választás iránti érdeklődésen és a részvételi motívumokon túl a felvétel az EU-ról meglévő tudáselemek, továbbá a csatlakozás kiváltotta remények és szorongások vizsgálatára is lehetőséget adott a lakosság különböző rétegeiben, a tájékozottság meghatározóit és bizonyos következményeit is bevonva. Az elemzések az iskolai végzettség és a személyes érintettség mellett olyan tényezők - közvetlen vagy közvetett - befolyását emelték ki, mint a nyelvtudás, a (személyes kontaktusokon, utazási stb. tapasztalatokon alapuló) külső beágyazottság és az országon belüli regionális eltérések. Az ismeretszint és a tájékozódási aktivitás jól kitapintható hatás gyakorolt egyebek között az EU-participáció (így a népszavazási, választási részvételre) mértékére, vagy a mezőgazdaság perspektíváinak megítélésére a csatlakozás után. A témához kapcsolódó nemzetközi összehasonlítások különösen a kis országokra vonatkozóan húzták alá az integrációs tudás jelentőségét. (A kutatás eredményei a Jel-Kép 2004/4. EU tematikus számában olvashatók. Pörzse Katalin: Közvélemény az EU-tagságról a csatlakozást megelőző években; Tardos Róbert: Tudás (és nem tudás) az EU-ról: ismeretek, tapasztalatok, külső beágyazottság; Vásárhelyi Mária: Magyarország Európa szívében. Aggodalmak és remények, szorongások és várakozások; Terestyéni Tamás: Az Európai Unióval kapcsolatos közérdeklődés; Tölgyesi János: Vélemények a mezőgazdaság problémáiról az EU csatlakozás kapcsán.)

Internet és információs társadalom

Az MTA és az IHM közötti kutatási megállapodás keretében a kutatócsoport Tudások a digitális kultúra világában címmel nagyszabású projektet kezdeményezett az Internet magyarországi terjedéséről és használatáról. A projekt első szakaszában - 2003. végén, illetve 2004. elején - kérdőíves adatfelvételt végzett az Internet használatáról egyfelől országos 1000 fos reprezentatív mintán, másfelől aktív internetezők 640 fos speciális mintáján. Míg a kutatás első fázisa - részben az országos reprezentatív felvételre és annak idősorokat megalapozó előzményeire alapozva - az Internet terjedésére és a digitális szakadékok főbb vonásaira és lehetséges mérséklődésükre fókuszált, a második fázis az Internet használatának minőségi vonatkozásait állította középpontba. A használat és igénykielégítés - "uses and gratifications" - kommunikáció-szociológai megközelítéséből kiindulva, a kutatócsoport munkatársai empirikus Internet-használati tipológiát dolgoztak ki, először négy funkcionális válfajt: "élmény", "tudás", "közügy" és "e-commerce" hangsúlyú profilokat, majd ezek empirikus konfigurációjaként négy használói típust: "e-elit", "tudás", "élmény" és "extenzív" felhasználói csoportokat megkülönböztetve. Míg a tipológiai munkálatok 2004. első félévi részében e funkcionális válfajok és használati típusok körülhatárolása és alapvető társadalmi-demográfiai, illetve Internet-használati jellemzők szerinti jellemzése állt előtérben, 2004. második felében ezeknek a szélesebb kommunikációs folyamatokba történő beágyazása került középpontba. Az utóbbi elemzések során már olyan kérdések kaptak kiemelt figyelmet, mint az Internet-használatnak (így például a "tudás" vagy "élmény" jellegű profilnak) a hagyományos médiafogyasztás különböző válfajaival, a személyes kommunikáció, illetve a véleményirányítás folyamataival való összefüggése. A tudás-stílusok kutatási előzményeire is építve, kísérlet történt olyan életstílus-tipológia kidolgozására, amelynek bevonása további lényeges adalékokat nyújthat az Internet-használat minőségi jellemzőinek átfogóbb leírásában. Az Internet mellett komolyabb figyelmet fordítottunk a mobil kommunikációra is, amely - nem utolsó sorban az sms és újabb alkalmazások igénybe vételén keresztül - Magyarországon különösen fontos befolyást gyakorol a digitális kultúra meghonosodásának konkrét módjára. Végül a vizsgálat utolsó - 2005. első félévi - szakasza az Internet terjedésének a társadalmi egyenlőtlenségekkel való összefüggésére koncentrált. Az adatok alapján megállapítható, hogy - mivel a terjedés ma is inkább a felső, mint az alsó gazdasági-kulturális státuscsoportokban megy végbe - a digitális szakadékok egyelőre inkább nőnek, mint csökkennének. Különösen élesen jelentkezik ez a tendencia az iskolázottság és az életkor esetében. Az Internet használatának meghonosodása a középiskolai végezettség alatti csoportokat még egyáltalán nem fogta át, és ugyanez mondható el az ötven éve feletti (jelentős részt már inaktív csoportokról is.) Az össznépességen belül 5-6 százalékra tehető a viszonylag magas szinten már szaturált szegmens aránya, míg közel egyharmadnyira azoké, akiket az utóbbi években ért el az infokommunikációs ellátottság dinamikus bővülése. Míg ez a harmadnyi népesség a diffúzió további tartalékát képezi, a népesség felében, háromötödében már jóval komolyabb - társadalmi törésvonalakba is beágyazott - inerciával kell a továbbiakban számolni. A növekedés meglévő tartalékait is figyelembe véve, túlságosan gyors felzárkózásra nincs reális esély, valójában a felső, felső-közép rétegek európai szintű bekapcsolódása mellett a társadalom alsó rétegeinek egy lényegesen visszafogottabb, lassúbb felzárkózása a valószerű perspektíva a közeli évekre. (Tardos Róbert: Az Internet terjedése és használata Magyarországon. Jel-Kép, 2003/1.7-22.; Angelusz Róbert - Tardos Róbert: Túl az egyötödön - a tudás vagy az élménytársadalom felé? Jel-Kép, 2004/2.; Tölgyesi János: Intenzív Internet használók 2004 elején. Mélyinterjú elemzések. Jel-Kép, 2004/2.; Angelusz Róbert - Tardos Róbert: Internet és egyenlőtlenség. Egy "digitális Máté-effektus" körvonalai. Jel-Kép, 2005/2.)