DOI: 10.20520/Jel-Kep.2014.2.9

Szekfü András

FILMGYÁRTÁS A KERETEKEN KÍVÜL - A "HORTOBÁGY" (1936) GYÁRTÁSA ÉS FINANSZÍROZÁSA

"Barátomnak - sokféle módon - segíteni próbáltam. Óvatosnak kellett lennem, hogy saját intézetem [a Magyar-Olasz Bank - Sz.A.] szabályaiba s gyakorlatába ne ütközzek." - írja önéletrajzában Passuth László[1]. Majd így folytatja: "Évek múlva, a Höllering ügyre visszatekintve, megállapíthattuk, hogy ez a zseniális magiszter tökéletesebben kiismerte magát a Magyar Nemzeti Bank devizarendeleteinek hálózatában, mint a szakemberek. Nagy összegekkel operált, melyeket külföldről utaltak át javára, ezek változtak át felszabadított zárolt pengőkké. Ahogyan később láttuk, mindez merész, csodálatos játék volt - a semmivel. Barátom e nemzetközi ügyletek során, a javára maradó szerény haszonkulccsal teremtett annyi pénzt, hogy megvalósíthassa a Hortobágy-film tervét."[2]

Sem a "Hortobágy" film költségvetése, sem Höllering pénzügyi műveleteinek dokumentációja nem maradtak fenn. Amikor megpróbáljuk összefoglalni azt, amit a "Hortobágy" finanszírozásáról tudni és sejteni lehet, más típusú, gyakran közvetett forrásokra kell hagyatkoznunk.

Nem tételezhetjük fel erről a 37 éves filmszakemberről, hogy feleséggel, kisgyerekkel, munkatársakkal mindenféle pénzügyi fedezet nélkül vág bele 1934-ben az utazásba és a filmkészítésbe. Ekkor már túl volt a Kuhle Wampe[3] bonyolult pénzszerzési és gyártásvezetési feladatain, tudnia kellett, hogy mit csinál. Abból tehát kiindulhatunk, hogy 1934 kora tavaszán Hölleringnek voltak bizonyos pénzügyi tartalékai, azaz számíthatott arra, hogy takarékosan élve és dolgozva, az év végéig meg tudja valósítani filmjét.

Voltak-e külső támogatói, társ-finanszírozói? Két negatívumot állíthatunk, több-kevesebb bizonyossággal. Andrew Hoellering, a rendező fia több beszélgetésben is megerősítette, hogy édesanyja, Dora Lehmann családja nem támogatta anyagilag a filmprojekteket. A család korábban igen jómódú volt, Dora nagybátyja bányatulajdonos volt német-Sziléziában. Azonban egy évvel vagyunk Hitler hatalomra jutása után, és már nagy erővel folyik a zsidó tőke ellehetetlenítése és kiszorítása. Tehát nem biztos, hogy a rokonságból bárkinek módja lett volna egy film készítését jelentősebb összeggel támogatni. De nem is biztos, hogy volt ilyen szándék.

A másik negatívum: nincs nyoma annak, hogy a svájci Praesens Film, illetve annak tulajdonos-igazgatója, Lazar Wechsler hozzájárult volna a "Hortobágy"-film alaptőkéjéhez. Höllering és Wechsler kapcsolata alapján, mely még a múlt század ötvenes éveiben is élő volt, ezt akár el is képzelhetnénk. A mai Praesens cég azonban nem őrzi a régi cég vagy Wechsler iratait. A cég munkatársa határozottan cáfolja, hogy a film gyártásában vagy forgalmazásában a Praesens-nek része lett volna.[4] Állítását a magunk részéről azért is el tudjuk fogadni, mert amikor 1939 február elején Svájcban "Pusztareiter" [A puszta lovasa] címen bemutatják a "Hortobágy" filmet, a forgalmazó cég a Film-Gilde, és nem a Praesens. Ha akárcsak egy kis összeggel is finanszírozták volna a filmet, egészen biztos, hogy ők lettek volna a forgalmazók is. Ugyanakkor a Pesti Hírlap - 1937. március 19-i rövid kritikájában a csak betűjellel megnevezett szerző azt írja, hogy Höllering "svájci tőkével" készítette filmjét. Vajon honnan tudja ezt a kritikus? Filmszakmai pletykát idéz? Vagy előző évben hallotta volna Hölleringtől? (Höllering akkor már egy éve elutazott Magyarországról.) Amíg valahonnan újabb dokumentum nem kerül elő, a kérdőjelek megmaradnak.

Ha nem volt a háttérben jelentős pénzügyi támogatás, Höllering valószínűleg bajba került, amikor kiderült, hogy a filmet csak a második évben tudja befejezni, valamint hogy írói honoráriumot is kell fizetnie. Erre nem számított, mivel kezdetben dokumentumfilmet (kulturfilmet) akart készíteni. Mivel csak ekkor, azaz 1934 őszén nyit bankszámlát a Magyar-Olasz Banknál, feltételezhető, hogy azelőtt nem foglalkozott Magyarországon spekulativ pénzügyi műveletekkel.

1934/35 telén amúgy sem forgathatott a Hortobágyon, tehát Budapesten dolgozott. Írta az új forgatókönyvet, vitatkozott majd megbékült Móricz Zsigmonddal, és folytatta banki műveleteit. A módszer annyiban valóban zseniális volt, hogy sok pénzt futtatott át a bankon, amit minden bank szeret. Ebből ugyan az övé csak a szerény jutalék maradt, de a forgalom jelentős volt. A jelentős forgalom alapján - és persze hűséges barátja, Passuth támogatásával - a bankból különböző kölcsönöket is tudott kapni.

1. kép

Passuth László munkahelyén, a Magyar-Olasz Bank fiókjában

Passuth beszámol arról, hogy a bankban volt, akinek mindez feltűnt:

"Amikor [Hölleringet] körülhordoztam a főintézetben [a Magyar-Olasz Bank központjában], nagyjából rokonszenvet váltott ki - hiszen nagyszerű alakító, előadó, mondhatnám színjátszó volt. Csak K. Dezső igazgató puritán ítéletét nem sikerült a maga oldalára fordítania. Amikor - nemsokára, első ízben - valami kisebb kölcsönműveletre kellett engedélyt kérnem, Höllering javára, K. Dezső így fordult hozzám: 'Kívánom, hogy ezt az összeget veszítsék el. Ezért engedélyezem. Mert akkor ez talán megkíméli önöket valami sokkalta nagyobb veszteségtől.' Próféta szólalt meg K. Dezsőben."[5] Passuth László, a tapintatos úriember és a jóbarát ennél többet nem árul el önéletrajzában a konkrét problémákról, csak egy 1937-es bejegyzés ad több támpontot - de erről később.

Smolka János könyvében egy ekkoriban készülő átlagos magyar film összköltségét 110.000 pengőre teszi.[6] Ezen belül szerzői jogok címen 3.000 pengő olvasható, és forgatókönyv címen újabb 3.000. Biztosak lehetünk benne, hogy a "Hortobágy" film jóval kevesebb, mint 110.000 pengőből készült. Néhány tétel eleve kiesett a költségvetésből: nem kellett díszlet (12.000 p.), sem színészek, sem statiszták (18.000 p.), és nem kellett műtermet bérelniük a felvételekhez (12.000 p.). Ugyanakkor a forgatócsoport kétszeri többhónapos hortobágyi tartózkodása külön költségekkel járt, és külön költség volt, hogy a "Hortobágy" utószinkronnal készült, ami a korabeli magyar filmekre nem volt jellemző, Smolkánál nem is szerepel.

A Passuth-hagyatékban több levél és nyugta is utal az anyagi problémákra. Az első, német nyelvű átvételi elismervény dátuma 1935. május 16., tehát a második év felvételi munkáinak elejéről való.[7] Höllering ebben 5.250 pengő átvételét ismeri el, és kötelezi magát, hogy az összeget két hónap múlva kamatostól visszafizeti. A levelet budapesti szállása, a Renaissance Pensio levélpapírján írja, és Passuthnak a bankba címzi. Mivel egy bankkölcsön felvételét egészen más nyomtatványon nyugtázzák, valószínű, hogy ez az összeg már Passuth privát kölcsöne volt.

Miközben Höllering a Hortobágyon 1935. júliusában a játékfilmes jeleneteket forgatta, a produkció anyagi helyzete drámai módon romlott. Betekintést enged ebbe az a három fél-oldalas német nyelvű levéltöredék, melyet szintén a Passuth-hagyatékban találtam, és amely nyilvánvalóan egy félbetépett kézírásos levél egyik része. A másik rész nem került elő.

2. a-b-c kép

Höllering levele Mátáról (Nagyhortobágy) Passuth Lászlónak. (Sérült) 1935. július 11.

A töredékesen fennmaradt levél fordítása:

Georg M. Höllering

Máta, Nagyhortobágy

Máta, 11. 7. 35

Herrn Direktor L. Passuth

Ungarisch-Italienische-Bank

Budapest, Károly Krt. Fiókja

Igen tisztelt Passuth Doktor Úr!

Köszönöm e hó 8.-i írását, valamint az 1000,- Pengő átutalását.

Remélem, hogy nem ért félre, ha most Önnek elpanaszolom a bánatomat.

Amikor mi, még budapesti tartózkodásom idején, egy 6.500 Pengős hitelről tárgyaltunk, Ön beszélt a Központtal és aztán úgy vélte, hogy az Aram[?]-Filmmel kapcsolatos felvilágosítás ellenére, ami Önt nem elégítette ki ...

****

... hogy minden üzletem, amelyet eddig az Ön bankjában lebonyolítottam, rendben ment, érthetetlen számomra, hogy további 2.500 Pengő miatt most komplikációk vannak. Az Ön bankjánál én már jelentős forgalmat bonyolítottam le, és Ön is tudja, hogy én a következő filmemnél is szívesen hű maradok Önhöz. Azonban másfelől kell, hogy annyi nagyvonalúságot követelhessek az Ön bankjától, hogy az az ilyen szerény kívánságokat, mint amilyet számára előterjesztek, kielégíti. Én magam csak akkor tudok a további befizetésekről gondoskodni, ha már ismét Budapesten leszek. Ezt Ön maga is be fogja látni, mivel ezekhez beszerzem a meghatalmazásokat, és...

****

...hogy kívánságaimat előadhassam és egy pozitív döntést elérjek. Egy elutasítás esetén 3-4 napra Budapestre kellene utaznom, hogy saját magam magamon segíthessek, ami nekem lényegesen többe kerülne időveszteségben és a közben futó tiszteletdíjakban, mint az az összeg, amelyet átmenetileg az Ön bankjától igénybe kívánok venni.

Már nagyon várom az Ön látogatását és remélem, hogy tudok szerezni 2 szobát Mátán. .. csak táviratozzon nekem ...[8]

Egy nagyon kétségbeesett és nagyon elszánt ember levele ez. A levél sejtteti a Passuth Lászlóhoz fűződő emberi kapcsolat ellentmondásosságát. Miközben már-már erőszakosan további kölcsönt követel, a végén megerősíti a meghívást Passuth (és menyasszonya) részére.

Nota bene: mint tudjuk, Passuthék el is mennek, és Passuth két héten át barátságból, ingyen dolgozik a produkcióban, mint asszisztens. És 1935. július 18-án átad Hölleringnek 2.000 pengő kölcsönt, amint erről egy nagyhortobágyi, ceruzával odafirkantott nyugta tanúskodik[9]:

3. kép

Höllering nyugtája Passuth Lászlónak

Hogy a pénzügyi témát lezárhassuk, most egy kicsit előre kell ugranunk az időrendhez képest, az 1936. februári helyzetre. Elkészült a "Hortobágy" játékfilm, és Höllering pontosan tudja, hogy (hibáival együtt) jelentős alkotás született. Mindent egy kártyára tett fel: eladósodott fűnél és fánál, de különösen a filmet kidolgozó (a szakmában jó nevű és piacvezető) Kovács és Faludi filmlaboratóriumnál.

Egy apró adalék: fennmaradt dr. Nagy Béla debreceni ügyvéd 1936. február 24-i levele, melyben Móricz Zsigmond közbenjárását kéri ügyfele, a Trnka Henrik és fiai debreceni kútfúró cég érdekében. Mint írja, ügyfele szállította azt a kútfúró berendezést, melyet a filmben a történetnek megfelelően elégettek. "Amikor a film felvételek befejeződtek, Höllering György úr az ügyfelemnek járó tartozás kiegyenlítése nélkül távozott el és bírói ítélet hatása alatt, a kényszer eszközök kilátásba helyezése folytán csak a tartozás egy részét fizette meg (...) ügyfelemnek a mai napon 707 P. 53 fill.-ben áll fenn ezen felvételekkel kapcsolatban Höllering György úrral szembeni követelése." Az ügyvéd ezután Móricznak, mint a film[10] írójának közbenjárását kéri, "ismerve Nagyságod magyar egyéniségét és erkölcsi felfogását".[11] (Az ügy folytatásáról nem találtam dokumentumot.)

Ha a film megkapja a cenzúra engedélyt, néhány héten belül bemutatják, és az átütő siker nyomán minden adósságát rendezheti - bizonyára ez volt Höllering elképzelése. A valóság azonban más lett. A cenzúra durván megcsonkította filmjét.

Most ismét átadjuk a szót Passuthnak:

"S hajnalban Höllering elutazik. Bucsu nélkül, anélkül, hogy tovább törődött volna a film itteni sorsával. A mű elkészült: egyszerre elszállt belőle a lelkesedés. S utána mint fekete varjuk, jöttek a kárvallott hitelezők. Túlontúl eleget tettek a filmcenzúra kívánságának: kivágtak mindent, ami a folklór legszebb gyöngyszeme volt, kivágták a legszebb állatképeket. A filmlaboratórium, mely 'kézizálogában' tartotta a filmet - összeházasította minden idők legostobább, legalpáribb bohózatával - hogy így kijöjjön a teljes játékidő. Minthogy Höllering Londonból tiltakozott csonkított filmjének forgatása [mozibeli játszása] ellen - az egész premiert úgyszólván álköntösben, a nyilvánosság s a sajtó lehető kizártásával hajtották végre..."[12]

A Hortobágy finanszírozásának valamiféle lezárására utal, hogy Höllering, már Londonból, 1936. augusztus 18-án írógéppel, de még nem céges levélpapíron írott német nyelvű levelet küld Passuth Lászlónak. (Figyeljük meg, hogy míg előző év júliusban még magázta, itt már tegezi barátját.) Részlet a levélből:

"Összes, a filmmel kapcsolatos üzletem, beleértve a múltat és a jövőt, minden valószínűség szerint egy angol cégbe fog átmenni. Az alapítási tárgyalások már nagyon előrehaladtak. Most csak fel kell állítanom egy egyenleget, és kérlek, hogy ebből a célból közöld velem a következőket: I. Milyen összeggel tartozom a bankfióknak, ami nincs lefedve a zárolt pengőkkel. 2. milyen összeggel tartozom a Bank központjának, 3. egy igazolás az én zárolt pengő számlám állásáról, 4. mennyivel tartozom Neked privát, a kamatok nélkül - ez utóbbiakat én magam fogom javasolni Neked, mivel tudom, hogy jobb szereted így. Ami a Te követelésedet illeti, arra kérlek, hogy ezt velem egy személyes hivatalos levélben közöld, mivel ezt be kell mutatnom az angol konzorciumomnak. Azt az igazolást, amire a Banktól van szükségem, kérlek, németül írjátok meg. Számlakivonatra nincs szükség, csak egy egészen egyszerű igazolásra, éspedig: 'Kívánságára igazoljuk Önnek, hogy Ön egyfelől ......... összeggel tartozik nekünk, másfelől ............ követeléssel rendelkezik.' Nagyon hálás lennék neked, ha ezt a levelet gyorsan el tudnád küldeni, mivel 8 napon belül az összes mellékletemet össze kell gyűjtenem, hogy mindezt bemutathassam az angol konzorciumomnak.

Egyidejűleg írok Kerpelnek, Erdősnek, Franknak és Kovács és Faludinak[13], hogy mindent tisztázzak. A Hortobágy-filmet Angliában ez a társaság, mely körülöttem létrejön, egy itteni forgalmazóhoz kapcsolódva saját maga fogja bemutatni. Amint az egész dolgot lezártam, azonnal értesítelek, vagy inkább a leggyorsabb úton egyik partneremmel magam jövök Budapestre."[14]

Nem tudunk róla, hogy Höllering ekkor újra Budapestre jött volna, bár ilyen szándékáról más barátainak is szólt.[15] Arról sem tudunk, hogy az itt részletezett adósságrendezés megtörtént-e és ha igen, hogyan.

Az angol céget (Film Traders Ltd.), prominens angol partnerekkel, később mindenesetre bejegyezték.

A finanszírozással kapcsolatos utolsó adalékunk az, hogy 1937-ben azon a napon, április 27-én, amikor Krisztina lánya megszületett, Passuth László éppen egy, a Höllering-ügyekkel kapcsolatos tárgyaláson vett részt.[16]

"Aznap a Höllering-érdekeltek megbeszélése zajlott le hivatalomban. Ide vártam a jogtanácsost, a filmgyár megbízottját, a filmkölcsönző tulajdonosát. Célunk az volt, hogy kiszabadítsuk a Hortobágy-filmet a hitelezői béklyókból, s lehetővé tegyük a film forgalmazását. Kemény vita volt, a megbeszélés mégis barátságos tónusban folyt. Senki nem mondta ki ugyan, de ez volt a közös érzés, hogy akik itt ülnek, szeretik Hölleringet, aki művész, egyedülálló művet csinált. Mint később kiderült, néha gyalog járt a filmgyárba, fillérje sem volt, mindent arra költött, hogy valahonnan előkaparja a költségeket. Eléggé bonyolult, kilátástalannak tűnő casust bogozgattunk, amikor telefonhoz hívtak.

Anyósom hangja vidám, megnyugtató volt. 'A kislány szépen jött a világra; nem nagyon nagy, de egészséges, szép kis baba. Jöjjön ki, ahogyan tud.' Bent a kisszobában ül öt-hat férfi, Höllering jelszava alatt. Engedelmet kérek, ugye, Kerpel Jenő vállalja, hogy Höllering jogtanácsosaként ő vezesse tovább a megbeszélést? Leányom született. Mind felugrálnak; a vita emberhangra transzponálódik. Kedves, felejthetetlen emlék. Az első kapcsolat a gyerekemmel - in nomine Höllering történt."

Ez tehát egy évvel Höllering elutazása után volt, és öt héttel azután, hogy a "Hortobágy" filmet megcsonkított változatban, és egy igénytelen rövid vígjátékkal egy műsorban, Budapesten bemutatták. Passuth önéletírásában nem közöl több információt a pénzügyek végső alakulásáról, és levéltári adatot sem sikerült szerezni. Az elkövetkező években, évtizedekben azonban a "Hortobágy" film, a filmforgalmazás lassabb logikája szerint okvetlenül hozott további (nemzetközi) bevételeket, részben Hölleringnek, részben másoknak.

* * *

Miért kellett Hölleringnek a "Hortobágy"-ot ilyen nem-szokásos módon finanszíroznia?

A válaszunk kettős.

Egyrészt ez nála alkati kérdés volt. Egész életében kerülte a nagy filmgyártó vállalatokat, bár interjújában tett célzást arra, hogy dolgozott ilyennek is, de ennek nem sikerült adatszerű nyomát találni. Mind rövidfilmjeit, rendelt oktatófilmjeit, mind pedig két nagyfilmjét (Hortobágy, Gyilkosság a katedrálisban) saját produkcióban hozta létre. A jelek szerint semmiféle alkura, kompromisszumra nem hajlott e tekintetben, függetlenségét szinte kényszeresen őrizte.

Másrészt azt is meg kell állapítanunk, hogy azt a fajta filmet, amilyenné Höllering a "Hortobágy"-ot alakította, akkor nem is lehetett volna sem a magyar, sem a nemzetközi filmipar szokásos keretei között elkészíteni. (A filmtörténetek hosszan részletezik azokat a nehézségeket, melyekbe a művészi játékfilmek és a művészi dokumentumfilmek készítői ütköztek.) A filmgyártó vállalatok elzárkózása összefüggött azzal is, hogy a nem-szokványos filmeket ekkoriban nemigen volt hol forgalmazni. A művészmozik az 1920-as és 1930-as évek fordulója körül kezdtek elterjedni, de igen kevés volt belőlük. A későbbi értelemben vett filmklubok is alig voltak. Televízió nem létezett, videóról, internetről majd csak félszáz év múlva lesz szó.

Jegyzetek

[1] Passuth László (1900-1979) író, ekkoriban bankfiók igazgató. Höllering barátja, hagyatéka és regényes önéletrajza a Höllering-kutatás fontos forrása.

[2] Passuth László: Gyilokjáró. Budapest, 1973. 179.o.

[3] Kuhle Wampe oder: Wem gehört die Welt? (Kuhle Wampe, avagy kié a világ?) (1932) - német játékfilm, rendezte Slatan Dudow, írta Bertolt Brecht és Ernst Ottwald.

[4] Elektronikus levél Pete Gassmann-tól, Praesens G.m.b.H. Zürich, 2011. 6.15.

[5] Passuth László: Rézkor. Budapest, 1969. 624.o.

[6] Smolka János: Mesegép a valóságban. Budapest, é.n. [1936 körül] 65.o.

[7] Höllering levele Passuth Lászlónak. 1935. május 16. A Passuth hagyatékban. Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM).

[8] Höllering levele Mátáról (Nagyhortobágy) Passuth Lászlónak. (Sérült) 1935. július 11. A Passuth hagyatékban, PIM. Ezt és a következő idegennyelvű szövegeket saját fordításomban közlöm.

[9] Passuth hagyaték, PIM.

[10] Lásd erről Szekfü András: Georg Höllering - Magánkalóz a filmdzsungelben (Portré) (2012. márc.21.)
http://magyar.film.hu/filmhu/magazin/georg-hollering-magankaloz-a-filmdzsungelben.html Utolsó letöltés: 2013.dec.15.

[11] PIM, Móricz Zsigmond hagyaték.

[12] Passuth László: Vázlat. Írógépelt kézirat, 5 o., 1954. jun.8. keltezéssel a PIM Passuth-hagyatékban. Passuth ezt a vázlatot egy, a "Hortobágy" film történetéről szóló dokumentumfilm vázlatának szánta és a filmgyár számára készítette. A javaslat további sorsáról nincs tudomásunk, a film nem készült el.

[13] Kerpel Jenő: Höllering ügyvédje; Erdős Aladár: a Renaissance Panzió tulajdonosa, ahol a csoport lakott; Frank (másik neve ismeretlen): Höllering német asszisztense; Kovács és Faludi: a filmlaboratórium, melyre Passuth fentebb idézett emlékezése is utal.

[14] Levél a Passuth-hagyatékban. PIM.

[15] Elsbeth Roda-Roda levele Ulrich Bechernek. Wien, Stadtarchiv.

[16] Passuth László: Gyilokjáró. Budapest, 1973. 385.o.

A tartalomhoz >>