DOI: 10.20520/Jel-Kep.2014.2.8

Simon Miklós

A BERÚGÁS FOLYAMATÁNAK KOMMUNIKATÍV ÁLLAPOTAI - SZEMLÉLET, ÁLLÁSPONT, SZEMPONTOK

1. Szemlélet

A súlyos dependenciában szétesett, tartását, önbecsülését, kontrollját, egzisztenciáját vesztett ember viselkedése az addikt jelenségkör töredékét fedi csupán le. (Bár kétségkívül, ez a leglátványosabb, legriasztóbb). Hibás és veszélyes felfogás ennek alapján, vagy akár ebből a nézőpontból, a populáció egészére vonatkozó következtetések, vizsgálati tervek, preventív elgondolások kockáztatása. Ehhez képest éppen ellenkező utat javaslok: tárgyunkhoz, annak jóval szélesebb, köznapi, "normál" jelenségei felől közelíteni, s az imént leírt állapotot szélsőségnek, balesetnek felfogni természetesebb és célravezetőbb, figyelmeztetőbb, hitelesebb lehet. Ezt az állítást kiindulópontként, következményét célként kezelem. (Ezt javaslom, ennek megoldására teszek kísérletet, és próbálom megalapozni elvi és gyakorlati lehetőségeit.) A megközelítésnek ez az iránya - e felfogás szerint mind az addikt balesetet szenvedett emberek segítésében, mind pedig a mindennapi nevelésben, (előítéletek, beidegzések, sablonok, protokollok, nevelési tervek, stb. újragondolása révén) - a korábbi "prevenciós" gyakorlattal szemben, jelentős egyéni- és társadalmi haszonnal kecsegtet.

Ehhez, fel kell adnunk azt a hibás elképzelést, miszerint az addikt jelenségek kizárólagos kiváltó okát ("kórokát") keressük (és persze meg is találjuk) különféle (külső) körülményekben. Az addiktológiai kommunikáció (Simon M. 2012) az addikt jelenségek lényegét - széles körben elterjedt felfogásokkal ellentétben[1] - nem tárgyában ("drog"), nem bizonyos személyiségjellemzőkben (addictive personality), genetikai-, társadalmi meghatározottságban, agyi, zsigeri, humorális, stb. elváltozásokban vagy egyéb, külső/belső, testi/lelki körülményekben stb. igyekszik megragadni (Bruce, K. A. 2001, Ball, D. 2007 etc.[2]), önmagában nem is ezekben keresi.[3]

A kommunikáció jelenségszintje az addikt jelenségkör megnyilvánulásának kitűntetett területe. Ennek a jelenségkörnek a manifesztációja, percepciója, szabályozása, befolyásolása legtöbb ember számára ezen a szinten hozzáférhető, döntően ezen a szintéren zajlik. Kézenfekvőnek tűnik, hogy az addiktivitás közös vonásainak kutatása a.) olyan színtéren történjen, amelyen genetikai, szociális, kulturális meghatározók eredői rendre megnyilvánulnak, b.) az egyes szakterületek szakemberei (genetikus, pszichológus, társadalomkutató) számára jelentőséggel bíró tünetei (kommunikatívként) rendre megjelennek, a kommunikáció-tudomány számára hozzáférhetővé, elemezhetővé válnak.

Pszichológus, társadalomkutató, genetikus vagy toxikológus szakemberek - addikt jelenségeket kutatva is - a maguk szakterületén, saját szakmájukat művelik, ennek rendszerében gondolkodnak, ennek terminusaiban értekeznek. Ahhoz hogy közös tárgyukról tett fontos szakmai megállapításaik hangsúlyaikban, összefüggéseikben, dinamikájukban egymás számára kielégítően értelmezhetők legyenek, megfelelő közös nyelvet kell találniuk gondolataik kicserélésére. Eredményeik áttekinthetősége, egymást értő, közös nyelve, az addiktológia tudománya kialakulásának fontos feltétele.

1.1 háttér

Vitatott tárgyánál, soktényezős eredeténél, különböző (genetikai/szociális) háttereken történő megjelenésénél, különböző felkészültségű szakemberek eltérő percepciójánál fogva hatalmas, ám rendkívül elaprózott az addiktológiával kapcsolatos irodalom. Nagy az elméletek száma, kicsi az átjárás közöttük. Folyamatosan történnek kísérletek ennek a kusza boglyának, használható formába, áttekinthető, egymás számára hasznosítható, koherens rendszerbe szervezésére. Az elméletek, modellek csoportosítása különféle szempontok szerint, időről időre megtörténik. Tematikus különszámok, szerkesztett kötetek (J. Abnorm. Psych. 1988, 97, Addiction 2001, 96) a bőség hamis látszatát keltve voltaképpen a szűkség zavarát demonstrálják. A teljes fragmentáltság alig múlt korszakához (kis- és nagyfröccsnek külön elmélet) unos-untig visszatérve, még mindig egyre újabb addikt jelenségek "felfedezésénél" tartunk. Mindez pedig annak ellenére, hogy az "addikt jelenség" tárgyától független vonásainak óvatos felismerése[4] évtizedekkel korábban megtörtént, mégis úgy tűnik, változatlanul napirenden van.[5]

Történnek kísérletek ugyanakkor az elaprózottság csökkentésére is szép számmal. Az egyes elméletek választóvonala többnyire "elvi" vs. "gyakorlati", "szociális" vs. "biológiai" hagyományos megosztottságok mentén húzódnak. (Bozarth, M. A. 1990) Ezeket igyekeznek a szerzők "egyeztetni" részint a régiek újra-keretezésével (Room, R. 1996, Drummond, D. C. 2001), részint új elméletek új szempontjainak létrehozásával, (Peele, S. 1977, 1979, Hirschman, E. C 1992, Kovač, V. B. 2013), meglévők elemzésével, (Rachlin, H. 1997), olykor már feladva, részint ki sem tűzve valamiféle viszonylag önálló, koherens "addiktológia-tudomány" létrehozásának igényét.[6]

1.2 keretek

A kommunikációt a participáció jelensége köré szervező elméletében (PTC), Horányi professzor az ágens probléma-kezelését, megoldásra való törekvéseit,[7] az ágens pozícióját, az ebben a (kommunikatív) térben való részvétele állapotait, kommunikatívként definiálja. Ágensnek ebben a térben zajló jelentésadási, jelentés-tulajdonítási (szignifikációs) aktivitása, társas-, társadalmi kapcsolatrendszere, ill. a probléma-kezeléséhez szükséges felkészültségeinek elérhetőségei határozzák meg részvételi állapotát, adott színtéren kifejtett tevékenysége lehetőségeit, mozgásterét. (Horányi Ö. 1999, 2009).[8] Kommunikatív állapot a PTC rendszere ágensének szignifikációs (jelentés-adó/jelentés-tulajdonító) és a kommunikatív összetevőiből álló probléma-kezelési potenciálja. Mint ilyen, e felkészültségében magában hordozza testi/lelki-, társas/társadalmi állapotából (jelentés-tulajdonítási és információ-hozzáférési lehetőségeiből) adódó aktuális állapota összetevőit, ám külön-külön nem azonos egyikükkel sem. Sajátos, egyedi meghatározottságú kommunikatív állapot. (Speciális esetünkben olyan állapot, amelyben ágens problémakezelése kapcsán szignifikációs rendszere megnyilvánulásai visszatérőn addikt [jellegű] kommunikatív állapotot mutatnak).[9]

A kommunikáció participációra épülő elmélete (Horányi Ö. 2009) természetszerűen kínálkozik különböző kommunikációs színterek kommunikatív állapotainak leírására, színterek és állapotok egybevetésére, rendszerszerű összefüggések feltárására. Ez a megközelítés a konkrét jelenségszint szem elől tévesztése nélkül képes általános törvényszerűségek felismerésére, addikt jelenségek összetevőinek elemzésére (rekonstruálására), sokféle addikt jelenséggel kapcsolatos sokféle felfogás kibontására. Olykor közvetlenül, olykor a háttérben alkalmazva, szempontrendszere a dolgozat elméleti keretéül szolgál.

2. Álláspont

Felfogásomban (Simon M. 2012) a függőség nem "káros következmény", hanem természetes (fiziológiás) állapot, "életjelenség", valós "lelki szükséglet" az ágens életkorának, személyiségének, kultúrájának, tevékenysége tárgyának (vagy /így-úgy-amúgy/ kiváltott élményének) intenzitása, tartama (minősége és mennyisége) függvényében különböző egyéni/társadalmi hasznossággal, eltérő egyéni/társadalmi veszélyességgel.

Az addiktológiai kommunikáció (Simon M. 2012) a függőség alakulását metszeteiben és ezek (kommunikatív állapotról kommunikatív állapotra történő) folyamatában szemléli. Másképpen: a kommunikatív állapotok egy folyamat (addikt folyamat) sajátos szempontok szerint szabályos időközönként exponált pillanat-felvételei. A folyamat tevékeny és alakító részvevője az addikt folyamat ágense. A folyamaton belüli metszet az addikt folyamat (genetikai, kulturális, szociális, élettani, pszichológiai) összetevőinek sajátos mintázata, a kommunikáció színterein kifejezésre jutó addikt kommunikatív pattern. Az ágens kommunikatív állapotainak változásai - megfelelő kategoriális szempontok felvétele esetén - időről időre képet kell adjanak a folyamat esetlegesen (enyhén, vagy veszélyesen) addikt jellegéről, ennek aktuális állapotáról, változásairól, tendenciáiról. Az elemzett kommunikatív állapotok változásaiban ugyancsak tükröződnie kell ezen állapotok addiktív jellege mértékének,a változás irányának, trendjének.

Az addikt állapot nem sorscsapás: folyamat, karakteres szakaszokkal. Nem derült égből jövő, előzmény nélküli villámcsapás valamely külső kór ("drog", mi más!) okaként, hanem jól körülhatárolható kommunikatív folyamat valamely pontján bekövetkező kritikus változás. (Ahol "kritikus pont" a raport elvesztésének/átengedésének pillanata.) Hogy ez a folyamat a raport kontrollált, tervezett, szándékos átadása-átengedése (pl. "önkéntes áldozat") vagy szándéktalan, akaratlan, örvényszerű folyamat ("baleset") következménye-e, az a jelenség mozgatója szempontjából közömbös, ennek megítélése természetesen külön mérlegelés tárgya. Ennek kapcsán azonban célszerűen, különbséget kell tennünk:

o hasznos/közömbös/káros függőségek, illetve

o életkori (fiziológiás) függőség-szükségletek akár veszélyessé (pl. "túlhajtottá", "egyoldalúvá", "kizárólagossá") váló állapotai között.

Ezekben az esetekben éppúgy fennáll a fennragadás veszélye, csábítása (olykor igénye, vagy szükséglete)[10] változatos kommunikatív állapotainak lehetősége.

2.1 tézisek

A függőség természetes, a pszichológiai, fiziológiai szabályozás normális (többnyire átmenti) állapota (olykor kisebb, olykor nagyobb zavara).

Addikt állapotok kommunikatív állapotként való felfogása a jelenség megértésének új lehetőségeit nyújtja. (Simon M. 2012.)

A raport elvesztésének bekövetkezése többnyire nem tervezett ("baleset"). Ugyanakkor nem véletlen, nem váratlan: előzménye és következménye van. Társadalmi kommunikatív folyamat része.[11]

A függőség nulláról induló skála kontinuuma mentén határozható meg. "Független" kommunikatív állapot nincs,[12] kritikus pont a raport (egzisztenciát veszélyeztető mértékű) elvesztése/átadása kommunikatív állapotának meghatározása, ahonnan az odavezető folyamat szakember számára visszafejthető, ennek alapján egyénre szabott korrekciós terv készíthető.

A folyamat meghatározott kritériumok mentén szakaszolható, erre többféle lehetőség nyílik:

a.) mintavétel valamely elméleti kritérium vagy stádium (pl. Funk S. 1999) szerint (inkább eltérő jellegű addikt-tárgyak esetében),

b.) mintavétel meghatározott időnként (inkább azonos típusú addikt-tárgyak esetében),

c.) rugalmas mintavétel egyedi sajátosságok, újonnan felismert, leírni, elemezni kívánt jelenségek feltárására (pl.: esettanulmányhoz).

Szakaszai kommunikatív állapotokként felfogva, elemezve a PTC rendszerében rekonstruálhatók, színtereinek kommunikatív jellemzői idősoron összevethetők. (Idővel "veszélyeztetettség", "raport-vesztés", "megszaladás" stb. lefutásának különböző kódjai, jellegzetes mintázatai lehetnek felismerhetők.)

Különböző addikt-tárgyak (hasonlóképp: attitűdtárgyak) eltérő színtereken mutatkozó párhuzamos fázisainak egybevetésével az addikció általános jellemzői azonosíthatók, pontosíthatók. Egy ennek alapján felismert addikt kód nyomán, addiktív folyamatok (egyéni és általános) modellje állítható fel.

Az addikt állapot ár/érték aránya: (egyéni-, ill. társadalmi) nyeresége/vesztesége csak így, esetenként, folyamatában (előzményeiben és következményeiben), tárgyában, színtere és jelentései összefüggéseiben mérlegelhető. (példák: Karel Čapek, Erőss Zsolt, stb.)[13]

És végül: egy idővel kialakuló általános addikt kommunikatív modell a későbbiekben alkalmas lehet kollektív ágensek társadalmi kommunikációs tevékenysége addikt jellegének (folyamatának és mintázatának) feltárására, ezzel egyes nehezen felismerhető társadalmi kommunikációs jelenségek új aspektusból történő leírására.

3. Szempontok ("add-komm" rekonstrukcióhoz)

3.1 folyamat

Köznapi tapasztalat, hogy a függőség kialakulásának folyamata (nem feltétlen lineáris, nem feltétlen egyirányú) etapokra oszlik - akár a WHO által is ajánlott DSM-IV. hivatalos felosztását, saját mindennapi élményt, beszámolókból ismert súlyos addikt tapasztalatot,[14] akár más szakaszolásokat (pl. Jaffe 1970 /id: Bozarth, M. A. 1990/, Graham, M. D; Young, R. A; Valach, L & Wood R. A 2008), akár az elhíresült "kapu" elmélet (Kandel, D, Yamaguchi, K. 1993, Kandel D. 2003) régebbi vagy újabb verzióit vesszük is alapul -, nem sorscsapásszerű. Az addikció kialakulása hosszabb-rövidebb egyéni történet, egy-egy szakasz jól körülírható jellegzetességeivel, melyet kontrollált és kevésbé kontrollált állapotok, jobb-rosszabb időszakok, javuló és visszaeső trendek jellemeznek. Sarokpontjai kritikus kommunikatív állapotok kritikus pontjainak kritikus értelmezési, döntési helyzeteiből rekonstruálhatók. Ez a tanulási folyamat a végjáték felé közeledve exponenciálisan gyorsul: gyakori kérdés, lesz-e elég idő tanulságainak levonására? Ezek ma gyakran csak utólag megválaszolható kérdések, a tapasztalat megszerzése olykor a raport elvesztésével jár.[15]

Az addikt folyamatok fontos jellemzői az aktuális (genetikai meghatározottságú, személyiségfüggő, szociális és kulturális) állapotainak időbeni változásai, ezek sebessége, iránya, dinamikája. Hivatkozott elméletek egyetlen közös vonása, hogy mind valamiféle folyamatot regisztrálnak, ám a hasonlóságok tárháza itt ki is merül. Kritikus áttekintésükkor kiderül, hogy legtöbbjükkel több probléma is adódik. Egyes problémák több megközelítésben is visszaköszönnek.

A gyakoribbak:

- Definiálatlan fogalmakkal ("drog"), ("kapu"), ("drogos") operál, a leírások többsége ebből következően annyira általános, hogy - ebben a formában - inkább közhelyszerű, mintsem valódi (használható) információ forrása.

- Helytelenül megválasztott (vagy másodlagos jelentőségű) szekvencia-tárgy folyamatában sem adhat értékelhető eredményt. Leginkább az addikt-tárgyak összemosása jellemző (Jolly-joker "drog" fogalom) az addiktív folyamat szimptomatikus etapjainak összevetése helyett.

- Az időbeni egymás-utániságot ok-okozati kapcsolatnak tételezi.

- Az alap-elmélet az általa létrehozott kategóriával "definiálja" a létrehozó elvet (Petitio principii).

- Az erre az elvre épülő kutatások egyirányúnak tételezik a folyamatot, ez súlyosan stigmatizál (lásd: "kapudrog", vagy "drogkarrier" fogalmai). Ez a visszaút esélyét lebecsüli, kivételes lehetőségnek tartja ("bukott angyal" szindróma), a szabadulás lehetőségét jelentősen gátolja. (Megállapítása: "aki elveszti a szüzességét, ’prosti’ lesz").[16]

- Valamennyien adósak annak (igen lényegesnek tűnő) megállapításával, hogy - legalább hozzávetőlegesen - hol van olyan "kritikus pont",

a.) ahol veszélyeztetettség felmerül,

b.) ahonnan a visszafordulás vagy újrakezdés egyre inkább külső segítséget igényel.[17]

Funk Sándor (1999) több szempontot is figyelembe vesz. Különböző nézőpontokból életszerű példákkal gazdagon illusztrálja "stádiumoknak" nevezett szakaszait. Ilyen módon - sok éves klinikusi tapasztalata alapján - bizonyos következtetéseket is leszűr kliensei viselkedésének megítélése során. Leírása meglehetősen szkeptikus. Felosztása a következőképpen fest:

> Kialakulás - elsődleges instabil szakasz (függőségről nincs szó, keresgélés, próbálkozás jellemzi).

> Stabil függőség szakasza (a dependencia stabilizálódásával és egyidejű tagadásával).

> Secundaer instabilitás (összeomlás, végső kontrollvesztés szakasza).

Funk doktor nagy tapasztalatú pszichiáter, álláspontját (a "drogbetegség progressziója") nézőpontja, szakmája, beosztása, kliensköre, természetszerűen határozza meg. Fontos érdeme, hogy már igen korán párhuzamot próbált vonni az általa "drogbetegségnek" nevezett jelenség egyes stádiumai között. Így kísérelve meg - addikt-tárgytól többé-kevésbé elvonatkoztatva - tüneteiben megragadni, körülírni az egyes stádiumok általa jellegzetesnek ítélt mintázatait. (Funk S. 1999)

Vanyukov és munkatársai nemrégiben a "kapudrog hipotézis" (GH) elmélete ellenpontjaként a "függőséggel szembeni általános felelősség" (Common Liability to Addiction CLA) elméletével álltak elő. Evolúciós és társadalmi hatások eredőjeként zajló folyamat tételezésével az előbbinél jóval összetettebb, szisztematikus vizsgálatokra épülő nézőpontot képviselnek. (Vanyukov, M. M. et al. 2012) Tanulmányuk mellékleteként Funk doktor cikkében közölt vázlatos görbékhez hasonló ábrát közöltek az általuk feltételezett mechanizmus folyamatáról. (1. ábra)

1. ábra

A hypothetical individual developmental trajectory of the CLA phenotype. The outset phenotype (Pi) is formed at conception. Genetic and environmental factors, acting as vectors (v1,  v2, ...) whose salience changes over time, projected on the liability dimension, form a resultant vector (R) determining the phenotype location at each time point. When connected, these phenotypes comprise a trajectory leading to a resultant phenotype (Pr) at the time when a diagnosis can be made.

Éppen ellenkező irányú, károsnak ítélt, ám feladni kívánt rossz szokások, szenvedélyek elhagyásának a folyamatát írták le Prochaska, J. O. és munkatársai (2009). A változás szakaszait (stages), ezek egymás-utánjának folyamatát több ezer rossz szokásától, nem kívánatos szenvedélyétől önerejéből megszabadult ember története alapján szűrték le. Ezekben bizonyos közös vonások és bizonyos szakaszok meglepő egyezéseket mutattak. Transzteoretikus modelljük (TTM) visszatérő ciklusaiban a következő szakaszokat sikerült elkülöníteniük:

2. ábra

http://socialworktech.com/intervention/stages-of-change-prochaska-diclementi/

3. ábra

http://homepage.ntlworld.com/gary.sturt/health/healthat.htm

Megállapításuk szerint, a változás többnyire nem első kísérletre történik, minden egyes visszaesés újabb hasznosítható tapasztalattal jár. A szakaszváltások (Change of Stages) modellje vélekedések, idő, valamint költségek és előnyök változás során fellépő, dinamikus természetét hangsúlyozza. (2. és 3. ábra) (Prohaska, J. O. és DiClemente, C. C.) A két megközelítés (az addikt folyamat és a szabadulás folyamata) lényegében az érem két oldala. A változások élethű követéséhez egyik szemünket sem csukhatjuk be. Az addikt folyamat elemzéséhez időszakos relapszusok, újabb nekibuzdulások, megtorpanások, kudarcok tartoznak. Az aktuális tendenciák valós dinamikájának leképezéséhez az addikt folyamat bármely irányba történő elmozdulását, az ágens egyre újabb problémáját, megoldási kísérleteit, aktuális felkészültségének lehetőségeit megbízható objektivitással kell tudni elemezni.

3.2 rekonstrukció

"Rekonstrukción (...) általában, olyan leírást célszerű érteni, amelyben a leírás metodológiájának megfelelően leírókategóriák olyan konfigurációjaként lehet bemutatni a leírandót, amelyben a leírókategóriák és konfigurációjuk is a rekonstrukció nyelvének determinációjában állnak. A leírás problémája pedig arra vonatkozik, vajon a leírandóban esetlegesként megragadott jelenségeket a kategoriális leíráson kívülálló tényezőként vagy éppen ellenkezőleg, belső, azaz nem valódi esetlegességként tekinti-e a leírás ágense. Minthogy a rekonstrukció mindig valamely (rekonstruáló) ágens aktivitásának eredménye." (Pete K. 2007)

Rekonstrukció, esetünkben, az addikt jellegű folyamat, meghatározónak tűnő kommunikatív állapotai és változó színterei rekonstrukcióját jelenti. Szabó Levente, kommunikáció-elméleti disszertációjában (2012) sajátos rekonstrukció-fogalmat és hozzá tartozó vizsgálati eljárást dolgozott ki. Munkájában a rekonstrukció olyan értelmezési mód, amely az egyes elméleti rendszereket, elemzés és összehasonlítás céljából, nyelvi rendszerként azonosítja. Lényegében nyelvként (kódként) határoz meg egy konstrukciót (az ő esetében a klasszikus fizika és a speciális relativitás elméleteit). Nyelvi rendszerként azonosítható egy összefüggésrendszer,[18] ha elégségesen megadható a szintaxisa, szemantikája és pragmatikája. A rekonstrukció ez esetben is arra irányul, hogy e nyelvi rendszerben a PTC alapfogalmai szerint értelmezhető összefüggéseket keressen:

Szabó L. (2012)

Szabó Levente szerint egy (nyelvi) rendszer vizsgálata esetén, a rekonstrukció:

- vizsgálja a szignifikációs rendszerben található összefüggéseket,

- vizsgálja ezen összefüggések világra vonatkoztathatóságát és

- vizsgálja ezen használatok következményeit.

A továbbiakban, az addiktológiai rekonstrukció kibontása során, rekonstrukciós elemzés lehetőségeinek vizsgálatára térünk rá, addikt kommunikatív állapotok elemzése területén.

3.3 addiktológiai rekonstrukció

(Addikt /jellegű/ folyamatok rekonstrukciója.)

Bármely (kommunikatív) rekonstrukció két alapvető nézőpontot feltételez. Egyrészt rekonstruálni igyekszik ágens probléma-kezelését, megoldási törekvéseit, szignifikációinak, szignifikációs rendszerének és színterének leírásával (intern nézőpont), másrészt ugyanezen változóknak a külső megfigyelő nézőpontjából, a számára rendelkezésre álló, további felkészültségek (szaktudás, tapasztalat, mérési- megfigyelési- adatok, stb.) szignifikációs rendszerének (fent bevezetett három szempont szerinti) rekonstrukciójával (extern nézőpont). Közelebbről:

Az összefüggések vizsgálata, - esetünkben, - egyrészt, a rekonstruálni kívánt (addikt) kommunikatív állapot (intern nézőpontú), másrészt pedig az erről készült rekonstrukció (extern nézőpontú) koherenciáját jelenti.

Jelenti továbbá ezen összefüggések világra vonatkoztathatóságát, amely esetünkben adott vonatkoztatási rendszer (belső- és külső aspektusú) szignifikációi világra vonatkoztatható érvényességét, illetve adott kommunikatív állapot rekonstrukciójának validitását jelenti.

Ezen használatok következményeit, fenti két követelmény teljesülése esetén, a két konstrukció ("participátor ágens" megfigyelése által rekonstruált-, és "spektátor ágens" saját konstrukciója)[19] - jövőképére vonatkozóan adhat áttekintést.[20]

Ez leginkább, említett két ágens felkészültségének, (probléma-identifikáló, ill. probléma-elimináló potenciáljának), választásaik következményei bejósolhatósága miatt lehet jelentős. (Előbbinek főként lehetőségei felméréséről, (és annak hozzáférhetőségéről), utóbbinak inkább felkészültségéről, helyes, vagy helytelen szakmai következtetéseiről, segítő lehetőségeiről adhat képet.)

3.3.1. színtér

(Az addikt kommunikatív színtér lehetséges szerkezete, szempontjai.)

Alábbi szempontok példaként szolgálnak egy addiktológiai rekonstrukcióhoz. Kutatási, vizsgálati célnak, a kommunikatív színtérnek, ágens állapotának, vagy az addikt-tárgynak megfelelően, - rugalmasan változtathatók, bővíthetők, szűkíthetők.

Ágens szignifikációinak elemzése: (a szignifikatív ágense)[21]

- szignifikatív aktus és szignifikatív az addikt folyamat egyes szakaszaiban,

> például: önmaga, környezete, helyzete, kapcsolatai megítélésében, tolerancia és drive változásai fényében:

>(Általános tapasztalat, hogy míg a tolerancia kezdetben nő, (nem kívánatos mellékhatások csökkennek) drive (az addikt-tárgy utáni sóvárgás) nincs, vagy gyenge, később azonban, a függő állapot előre haladtával jelentősen, - akár teljesen kontrollt vesztetten - megnőhet. Ezzel párhuzamos kompenzációs mechanizmus a saját helyzet egyre kétségbeesettebb tagadása (deniel), ágensnek a valósághoz való "torz" ragaszkodásaképpen. Ez az addikt gondolkodásmódra olyannyira jellemző, hogy megléte a szakember számára már szinte az addikt állapot egyik kritériumává vált.)

- elérhetőség/hozzáférhetőség (kognitív önszabályozó stratégiák)

- szakaszonkénti összehasonlító elemzés, folyamatábrák, diagramok (Kövesi J. Topár J. 2006) segítségével.

Ágens és színterei (környezeti-, és állapotváltozók): (intern/extern nézőpont, nézőpontok eltérései)

- élés/visszaélés manipulálás (élménnyel, anyagi/szellemi javakkal, információval)

> visszaélés típusa: mennyiségi-, minőségi-, életkori-, helyzeti-, időbeni, stb. visszaélések

- döntési szabadságfok (1...5)

- kockázati tényezők (veszélyeztetettség) összetevői

> életkor (!), - csábíthatóság, - környezet, - különböző célirányos felkészültségek,

- felkészültség:

> szabályozó, kompenzáló mechanizmusok (kihasználtsága, lehetősége, zavarai, túlfeszítettsége, megszaladása, végállapotai)

> elhárító, feldolgozó mechanizmusok típusai

- választási lehetőségek, alternatívák,

- megelégedettség, örömképesség, kiegyensúlyozottság

Intézményi háttér:

- legális/illegális kapcsolati háló

- beszerzési, ellátási lehetőségek, zavarok,

- fogyasztási szokások, rutinok, stratégiák,

- kulturális, szubkulturális minták, hagyományok, (vagy ezek hiánya!).

Társadalmi/egyéni hasznosság/veszélyeztetettség konstellációi:

Probléma-azonosítás (Külső szemlélő /extern-/ és az ágens saját, /intern/ nézőpontjából), szakaszonként.

Valamint egyéb, az elemzett példa által igényelt, rugalmasan választott minőség-ellenőrzési- és kontrolling eszközök (folyamatábra, Ishikawa, vagy halszálka diagram, Pareto-elemzés, pókháló diagram, stb.) lehetőségeinek bevonásával.  (Kövesi J, Topár J. 2006)

Erre építve, szükség és igény szerint: helyreállítási/fenntartási stratégia, cselekvési terv, időről időre (célzott) helyzetfelmérő (v. diagnosztikus) és segítő célú (v. terápiás) kontroll-elemzés készíthető, a meglévő kiegészíthető. (Visszacsatolás.) [22]

Összehasonlító esetelemzések (cross-case study) alkalmával:

- színtér-variánsok,

- ágens-variánsok,

- eltérő megoldások (a szignifikáció és probléma-kezelés variánsai)

- addikt-tárgy variánsok...

A kommunikatív állapotai, (kritikus szakaszaikban, idői lefutásukban), az esettanulmány elemzés tárgyául választott, aktuális fókusza szerint lehetnek egybevethetők (Yin, R.K 2006).

3.3.2 demonstráció ("hajnali feles" modell)

(fiktív eset elemzése, 4 "felesben" ...)[23]

"(S1.5) A probléma identifikálása és/vagy eliminálása is mindig csak individuális lehet: általában nem lehet problémát eliminálni; csak ezt-és-ezt a valamely ágens számára megjelenő problémát itt-és-most.

A színtér kategorizálja mindazt, ami az in vitro problémát in vivová teszi. Amit a színtér kategorizál, az része a világnak, de nem alkot valami olyan egységet, ami az adott individualitástól független volna. A problémaidentifikálás konstituálja saját színterét; a problémaeliminálás ugyancsak. A problémaidentifikálás színtere felöleli mindazt, ami a probléma identifikálásában részes. A problémaeliminálás színtere felöleli mindazt, ami a problémaeliminálásban részes.

Vagyis megváltozik a problémaidentifikálás színtere, ha változik az identifikálható probléma, ha változik az ágens, ha nem itt-és-most, hanem ott-és-akkor. Ugyanígy a problémamegoldás színtere is. És nem beszélhetünk ugyanarról a színtérről, ha az egyik esetben identifikációról van szó, a másikban eliminálásról, még akkor sem, ha maga a probléma azonos marad is.

A szintér alapvetően, mint egy eset a világban rekonstruálható. A szintérnek van, pontosabban lehet dinamikája, amelyet ez a diszkusszió, mint esetek időben rendezett viszonyát javasolja rekonstruálni." (Horányi Ö. 2009)

Esetünk kitalált. Főként az elemzés módjának, és szempontjai alkalmazásának egyszerű demonstrálására szolgál, leginkább talán a "gondolatkísérlet" műfajával lehet rokonítható. (Meg kell említeni, hogy bár az addiktív folyamatok legtöbbje több éves, olykor több évtizedes folyamat, mégis, ez esetben - az átláthatóság és a változók könnyebb és gyors áttekinthetősége kedvéért, - az elemzés menetét egy ezekhez képest igen gyors lefutású, "mikro" jelenség kommunikatív elemzése kapcsán kívánom demonstrálni.) [24]

Az alaphelyzet: hajnali 1/2 5h, esik az ónos eső, novemberi sötétség. Fel kell kelni, (kibújni dunyha alól, asszony mellől), és megetetni az állatokat. (Rövid távon nem túl csábító, hosszú távon nem kihagyható). Ágens számára problémaként az elvégzendő, aktuálisan kellemetlen, ám hosszú távon előnyökkel kecsegtető befektetés két ellentétes késztetése jelentkezik. Az igényelt perzisztencia jelentős. Megélt élmény (jó meleg) és felismert racionalitás (muszáj etetni), tipikusnak mondható, rendszeresen visszatérő konfliktus-forrás, amelyre az adott színtéren ágens korábbi tapasztalata, tudása, közösségének kultúrája, ágens ebben való részvétele, meghatározónak bizonyul. A probléma feszültségének csökkentésére, az örömháztartás kiegyenlítésére, feles kitűnő áthidaló megoldásnak látszik.[25] Kísérleti elrendezésünk azonban, (akár az életben), a probléma-helyzetet újra, s újra előállítja, ágenst egyre újabb döntési helyzetekbe sodorva. Ágens gyorsan változó szignifikációja révén, ágens és újra-termelődő problémája, egyre újabb kommunikatív színterek részesévé válik.

1.) Vizsgálatunk az újabb helyzeteket (első lépésben), független kommunikatív állapotokként elemzi, hisz - feltevésünk szerint, - az egymást követő kommunikatív állapotok ágense, szignifikációi, színtere, - a "fiktív eset" elrendezésből következően, - minden esetben, jelentősen eltér a korábbiaktól. Ahogy a probléma azonosítása, szakaszonként (stádiumonként) eltérő, az új szignifikatívban,[26] az egyes kommunikatív állapotok (stádiumok) ágensei, színterei és szignifikátumai is jelentősen eltérnek. A probléma (a kívánatos és valós állapotok szignifikánsai, s a köztük lévő feszültség), felesről felesre változik. Az első felest követően, (és minden egyes újabb döntési helyzetben), ágens az új színtéren, problémája megoldásához szükséges potenciálja (felkészültsége elérhetőségének, hozzáférhetőségének = részvételének), - új, megváltozott kommunikatív állapotába kerül.

2.) Második lépésben a már elemzett kommunikatív állapotok színterei dinamikájának rekonstrukciója történik, elsősorban az esetleges raportvesztés fordulópontjának meghatározásához. A többnyire innen datálódó (ágens számára "problémaként", többnyire csak ekkor azonosított) helyzet, a folyamat előzményei és egyedi összetevői ismeretében, a probléma-azonosítást követően - olykor külső segítség bevonásával, - eredményesebben korrigálható. A folyamat (add-komm) előzményeinek részletes feltárása és probléma-azonosítása, súlyosabb esetek kezdeti korrekciós (terápiás) lépése, - míg a probléma, segítő célú identifikálása/eliminálása már egy eredményes korrekciós (terápiás) folyamat rekonstrukciója lehet. (4. ábra).

4. ábra

Folyamatábra a lehetséges eseményekről, döntési helyzetekről, belső-, és külső perspektívából.

Válaszutak, döntési helyzetek:
	1.) munka, vagy munka + feles () 2.) munka folytatása, vagy munka folytatása, + még egy feles () 3.) munka X, feles X, vagy még egy feles, (kreatív indoklással) () 4.) még egy feles, vagy még egy feles. ()
Addiktív kommunikatív állapot-típusok[27] :
	(Közepes képességű osztályelső, "magot maggal" evő vega, mindent kontrollálni kívánó extrém sportoló kommunikatív állapota.) Ki nem használt lehetőségek.
	Kontrollfüggő, vagy arra hajlamos állapot. (*).
	Adott színtéren, a helyzetnek megfelelő, adekvát kommunikatív állapot, a rendelkezésre álló eszközök célnak megfelelő használatával. Célszerű használat. (Use.)
	Döntési szabadságfok maximuma.(*).
	A rendelkezésre álló eszközök (ágens eredeti céljaihoz képest) visszaélés-szerű használata, új, korábbival ellentétes, rövid távú, szűk perspektívájú, konkurens célok megerősödése Lehetőségek: felfüggesztés, vállalás, újratervezés, értékelés. Helytelen használat (Misuse.).
	Tanulási lehetőségek maximuma.(*). Veszélyeztetett állapot.
	Függő helyzetben lévő, vagy arra hajlamos kommunikatív állapot.
	Kapcsolatok, felkészültségek beszűkülése, korlátozott döntési lehetőségek.
	Kapcsolatok, felkészültségek visszaélésszerű használata, rövid-távú, szűklátókörű helyzetmegítélés, sodródás, sodortatódás. Korlátozott választási lehetőségek. Visszaélés-szerű használat. (Abuse.)
	Egysíkú (mélységi) ismeretszerzés. (*).

4. Értékelés

Az addikt jellegű kommunikatív folyamatok itt alkalmazott kommunikációs aspektusú újragondolása, - annak ellenére, hogy szemléletével a hagyományos (orvosi) addiktológia tárgykörét ismét a patológia alkalmazott tudományterületére korlátozza, - az addikt jelenségek, s a benne végezhető empirikus kutatások tárgyát, körét, lehetőségeit, - jelentősen kiterjeszti.

4.1 összegzés

Már az eddigiek alapján megállapíthatjuk, hogy a PTC perspektívájában átgondolt addiktológiai rekonstrukció, szemléleti- és módszertani újításaival

- A szintér, és ágens probléma-kezelése sajátosságaiként, képes lehet jól kezelni, (időben és tendenciáiban követhetővé, hitelesen leírhatóvá tenni) a klinikumban oly fontos egyediséget, és változékonyságot

- Egyediségük megtartásával, képes lehet egybevethetővé, összehasonlíthatóvá, kutatás számára feldolgozhatóvá tenni eltérő színterű, tárgyú és mintázatú addikt kommunikatív állapotokat.

- Különböző szakmák eltérő aspektusait és eltérő módszereit teheti a vizsgálatokba bevonhatóvá, eredményeiket (metszetben, vagy idősoron) egybevethetővé, közös szemléleti keretben értelmezhetővé.

- A rekonstrukciós folyamatelemzés módszertani bevezetésével, képes folyamatként kezelni szakaszok, stádiumok típusos vagy atípusos, kedvező, vagy nem kívánt irányú addikt jellegű változásait, és ezek ambivalenciáit (M. A. Bozarth 1990, Funk S. 1999, Vanyukov, M. M. et al. 2012, Vanyukov, M. M. 2012), az egyéni-, (intern), valamint a segítő szakmák (extern) lehetőségeit a választási és döntési pontok meghatározásával, egyeztetésével.

- Képes továbbá az addikt, vagy addikt jellegű folyamatokat magától értetődően együtt kezelni a szabadulás szándékai (Prochaska J. O. et al. 1992, 2009), szintén ambivalens, rivalizáló, kompenzáló kommunikatív állapotainak ciklikus folyamataival.

4.2 Lehetőségek

A kommunikáció-tudomány, - kommunikatív állapotaik változása során, - a jövőben képes lehet kezelni a sajátos addikt mintázat (még jórészt feltárandó) problémáit, szinergia problémát (Kovač, B. 2013), rendszeren belüli interferenciákat, kiegészítő, átfedő, kompenzáló, rivalizáló, és szinkron jelenségeket, valamint genetikai és szociális hatások fenotípusos megjelenését (Vanyukov, M. M. et al. 2012), addikt jelenségek interkulturális hatásait (Room, R. 1996), illetve (vertikálisan), különböző történelmi korok és kultúrák jelenben hasznosítható (függőségekkel kapcsolatos) tanulságait.

Az addikt jelenségek kommunikatív összetevői feltételezett, közös rejtett kódjának, (addikt kód) lépésről-lépésre történő feltárásával párhuzamosan, az erről való diskurzus régtől nélkülözött, egymást értő szakmai nyelve jöhet létre. Ez idővel (visszacsatolása által), az addikt jelenségkör megújuló kutatásához, az emberi kultúra addikt jelenségei összetett mintázatának megértéséhez, átértékeléséhez, konstruktív egyéni- és társadalmi- lehetőségeinek felszabadításához, veszélyei minimalizálásához nyithat utat.

Jegyzetek

[1] http://lifeprocessprogram.com/the-nature-of-addiction/

[2] Nem tagadva ugyanakkor, sem ezek rendszerelemként jelentős, - ám önfelmentésre, önigazolásra (sőt: politikai célok érvényesítésére) oly gyakran igénybe vett, - probléma-hárító/disszonancia-csökkentő szerepét sem.

[3] A különböző jelenségszintek közt szinergiák egymással ellentétes, kiegészítő, kompenzáló, vagy szinkron jellegű összefüggések állnak fenn. (V.B. Kovač 2013). Mindig komikusan hat, vagy egyszerűen furcsán fest ezek keverése, felcserélése, ("érzem, hogy megy fel bennem az adrenalin") szűkre szabott keretezéssel köztük ok-okozati viszony felállítása ("az alkoholizmus oka az alkohol") stb.

[4] Egy példa: "Ez a gyűjtemény tükrözi azt az implicit feltételezést, hogy az egyes függőség típusok jobban hasonlítanak, mint amennyire különböznek egymástól." írja Baker, T.B. a J. Abnorn Psyhol. 97. (2) May 1988 már említett tematikus száma szerkesztőségi cikkében. Models of addiction: Introduction to the Special Issue

[5] Magyarázatul kínálkozik, hogy kétség kívül, nagy a társas/társadalmi hozadéka. Az addikt jelenségek sok-összetevős komplexéből részletek, aspektusok, egyedi jellemzők, de esetlegességek is könnyen kiragadhatók, (akár bűnbakká tehetők), általános szintre emelve anyagi-, karrier-, vagy politikai célokra, szükség és igény szerint meggyőzően újrahasznosíthatók.

[6] A helyzet leginkább a hetvenes-nyolcvanas évek szociálpszichológiájának "salátástálhoz" hasonló helyzetére emlékeztet, amely végül csak a kognitív tudomány előretörését, ill. Smith, E. R. és Mackie, D. M., forradalmian új tankönyve megjelenését (1995) követően vált összességében is konceptualizáltabbá.

[7] "Azt a komplex helyzetet, amit az ágens problémaidentifikálásban és/vagy problémaeliminálásban kezel, a problémát, tekinthetjük olyan különbségnek, amelyet az adott ágens valamely alkalommal való helyzete és egy számára ugyanakkor kívánatos helyzet között fennáll, és meghaladja az ágens számára akkor-és-ott tolerálható mértéket (a kritikus küszöbértéket); természetesen akkor és csak akkor, ha az ágens ezt identifikálja és/vagy eliminálja." (HÖ 7.3 /S1.2).

[8] "Az egyes ágensek kategoriális leírásukkal jellemezhetők, következésképpen jellemezhető, hogy miféle felkészültségeik lehetnek eredendően (s ennek következtében miféle problémák kezelésére lehetnek felkészültek), illetőleg miféle lehetőségeik vannak felkészültségük (és így problémakezelő kapacitásuk) gyarapítására." (Horányi Ö. 2009. S1.4.1.2)

[9] ASAM Board of Directors April 19, 2011
http://www.asam.org/for-the-public/definition-of-addiction

APA Diagnostic and Statistical Manual of Mental Disorders. DSM-IV Substance Dependence Criteria Washington, DC: APA, 2000
http://www.danya.com/dlc/bup/pdf/Dependence_DSM.PDF

Ez a ma széles körben elfogadott hivatalos álláspont erősen orvosi szemléletet tükröz. Ennek a dolgozatnak a szemlélete ettől jelentősen eltér. (lásd később) Feltevésem szerint, a folyamatukban (processes) és mintázatukban (patterns) vizsgált kommunikatív rekonstrukciók az "addikt jelleg" új vonatkozásait tárhatják fel. (lásd később).

[10] Ez olykor megítélés vagy nézőpont kérdése, melyek a PTC rendszerében felváltva, vagy akár párhúzamosan, jól kezelhető változók. (Extern/intern perspektívák).

[11] Ebben a témakörben - legalább elviekben - el kell fogadnunk azokat a helyzeteket is, amikor ágens szűkíteni kívánja mozgásterét, így kívánva szabadulni problémái okozta többlet-feszültségtől. (Ennek szélsőséges állapota suicidum, vagy ezzel kvázi-ekvivalens, destrukcióba hajló addikt kommunikatív állapot.)

[12] Helyette inkább rész-függőségek dinamikusan változó, egymást kiegyenlítő, kompenzáló "egyensúlyáról" beszélhetünk.

[13] Lásd: Karel Čapek: A szenvedelmes kertész Winner K. Budapest, 1997. (ford: Mayer Judit) 2. kiadás vagy: Kalmár András Erőss Zsolttal készített utolsó interjúját, közvetlenül a hegymászó tragikus halála előtt
Szimpatika, 2013. május.

[14] "Az anyagozásomat három fázisra tudnám osztani: Buli van - Baj van - Végem van. "
http://www.harmonet.hu/psziche/60152-leszokni-a-drogfuggesrol-egy-varosi-jo-fiu-vallomasa.htmll

[15] Funk doktor megállapítása szerint, a folyamat tragikus lényege, hogy mire betegségtudat kialakul, már nemigen lehet segíteni, ameddig lehetett volna, a "beteg" nem volt kész a segítség fogadására. (Funk S. 1999) 

[16] Ez mintavétel és reprezentativitás kérdése. Prostituáltakat vizsgálva, a megállapítás igaznak tűnik.

[17] "Pedagógiai" (és "prevenciós") céllal a "zéró tolerancia" tisztázatlan elvi hátterű, álszent, nehezen értelmezhető álláspontja ma világszerte a legelterjedtebb.

[18] (esetünkben ez egyedi addikt folyamat egyes stádiumait leíró elemzés)

[19] "Mind a "participátor", mind a "spektátor" (vö. S0.1) ágens szerepek jelölésére alkalmas terminusok. Minden tapasztalat és megfontolás azt erősíti ugyanis, hogy szükséges megkülönböztetni a problémakezelő participátor aktivitását és a participátor aktivitásáról beszámoló spektátor aktivitását (valamint mindezek eredményét). Minthogy különbség van a participátor problémakezelésének sikere vagy sikertelensége, illetőleg a spektátor beszámolójának leíró, de akár magyarázó értelemben vett adekvátsága vagy inadekvátsága között. Mindazonáltal, mondható, hogy a spektátornak a participátor aktivitásáról való beszámolása is problémakezelés: egy másik problémáé, amelynek problémakezelő ágense a maga problémáját illetően participátor. Más módon bonyolódik bele a kezelendő problémába a participátor, mint a spektátor. A "belebonyolódás" helyett használható volna az "elkötelezettség" terminus is." (Horányi Ö. 7.3 2009)

[20] Például szakmai konzultáció, vagy szupervízió számára.

[21] (2.2.1) A szignifikatív konstituensei a szignifikátum és a szignifikáns, valamint a szignifikatív konstitutív alapja és a szignifikatív funkciója. (Horányi Ö. 2009.)

[22] Súlyos esetekben (az addikt folyamat kritikus pontjain túl), ágens kompetenciája (pl. önálló élet vitelére) részben vagy egészben csorbulhat. Szerepét (átmenetileg) külső ágens (orvos, pszichológus, terapeuta) veheti át. A folyamat nyomon követése kommunikatív rekonstrukció eszközeivel történhet.

[23] A reggeli "szempattintó" féldecinek ("felesnek") a paraszti kultúrában komoly hagyományai vannak. Ennek továbbélését és elterjedtségét jól mutatja, hogy a 70-s évek közepén a csepeli Hév Boráros téri végállomásánál álló bódé mellett, reggel 6h órára, naponta kb. 1m3-es halom gyűlt össze, csak a Csepeli Vasmű dolgozói által, műszakkezdés előtt felhajtott "felesek" egy mozdulattal letéphető fém kupakjaiból.

[24] Hasonlóan, gyors lefutású, bár egész más jellegű "mikro" jelenség pl. a licitálás, vagy a gyors nyerés lehetőségének lázától elkapott ember "mohó" szenvedélye.

[25] A "megágyazni/szétcsapatni" évszázados vitában az elemzés nem foglal állást.

[26] (S2.1.0) "A szignifikatív a problémakezeléshez szükséges felkészültség egy lehetséges helye, amely a szignifikatív eredményeként adott körülmények között van jelen." (Horányi Ö. 2009)

[27] A *-gal jelölt fogalmak nem feltétlen a fiktív eset sajátjai, sokkal inkább általános kategória-jellemzők. Egy később kibontandó addikt kommunikáció-modellben kerülhetnek bővebben kifejtésre.

IRODALOM

Alexander, Bruce K. and Schweighofer, Anton R. F. (1988) Defining "Addiction". Canad. Psychol. 29:2
http://www.u.arizona.edu/~tjvi/Fall2012/Addiction12Step-Research/define_addic.pdf

Alexander, Bruce K. (2001) The Roots of Addiction in Free Market Society. Canadian Centre for Policy Alternatives April 2001.

Ball, David (2007) Addiction Science and its genetics. Addiction, 103, 360-367.

Bozarth, M. A. (1990) Drug Addiction as a Psychobiological Process. In: DM Warburton (Ed.) Addiction controversies (pp. 112-134.+ refs.). London: Harwood Academic Publishers.

Drummond, D. C. (2001) Theries of drug craving, ancient and modern Addiction 96, 33-46.

Funk Sándor (2000) A drogbetegség progressziója - terápiás következtetések. HIPPOKRATES II. évf. 2. szám 98. old. http://www.medlist.com/HIPPOCRATES/II/2/98.htm

Graham, Matthew D., Young, Richard A., Valach, Ladislav & Wood R. Alan (2008) Addiction as a complex social process:An action theoretical perspective. Addiction Research and Theory April 2008;16(2): 121-133

Hirschman, Elizabeth C. 1992. The Consciousnss of Addiction: Toward a General Theory of Compulsive Consumption. J Consumer Res Vol. 19. (Sep. 1992), pp.155-179.

Horányi Özséb, Béres István (1999szerk.) Társadalmi Kommunikáció. Osiris, 1999.

Horányi Özséb (szerk.) A kommunikáció, mint participáció. (Typotex - ORTT-AKTI, 2006.)

Horányi Özséb (2009) Arról, ami szignifikatív és arról, ami kommunikatív; valamint arról, ami problematikus (szinopszis, 7.3 változat). In: Polihistória. Köszöntők és tanulmányok Buda Béla 70. születésnapja alkalmából. (szerk: Bagdy Emőke és tsai), Budapest, Akad. Kiad. (2009) 201-235. 2009. http://ozseb.horanyi.hu/participacio/szinopszis7_3.htm

Kandel, Denise B, and Yamaguchi, Kazuo (1993) From Beer to Crack: Developmental Patterns of Drug Involvement. American Journal of Public Health June 1993, Vol. 83, No.6

Kandel, Denise B. (2003) Does marijuana use cause the use of other drugs? JAMA 289, 482-483.

Kovač, Velibor Bobo (2013) The more the ’Merrier’: A multi-sourced model of addiction. Addiction Research and Theory 21 (1): 19-32.

Kövesi János, Topár József (2006) A minőségmenedzsment alapjai. Budapest, Typotex Kiadó, 2006.

Peele, Stanton (1977) Redefining AddictionI. Making Addiction as a Scientifically and Socially Useful Concept. Int. Journal of Health Services Vol 7. No. 1.

Peele, Stanton (1979) Redefining AddictionII. The Meaning of Addiction in our Lives. J. Psychedelic Drugs Vol. 11 (4) Oct-Dec.

Peele, Stanton: The Meaning of Addiction. Compulsive experience and its interpretation. San Francisco, Jossey-Bass, 1998 (originally published, MA: Heath, 1985.) http://lifeprocessprogram.com/lp-blog/library/the-meaning-of-addiction/ (részletek) http://lifeprocessprogram.com/the-meaning-of-addiction-1-the-concept-of-addiction/

Peele, Stanton (2007) Addiction as DiseaseIn: J. Henningfield, W. Bickel, and P. Santora (Eds.), Addiction Treatment in the 21st Century: Science and Policy Issues. Baltimore: Johns Hopkins, 2007. pp. 153-163. http://lifeprocessprogram.com/lp-blog/library/addiction-as-disease/

Pete Krisztián (2006) A rekonstrukcióról, a leírásról és a magyarázatról. In: Horányi Ö. (szerk.) A kommunikáció, mint participáci. Typotex - ORTT-AKTI, 2006.

Prochaska, James O., DiClemente, Carlo C, Norcloss, John C. (1992) In Search of How People Change - Applications to Addictive Behaviors. American Psychologist. (September 1992)

Prochaska, James O., Norcloss, John C., DiClemente, Carlo C. (2009) Valódi Újrakezdés URSUS LIBRIS, 2009. (Ford: Turóczi Attila)

Rachlin, Howard (1997) Four teleological theories of addiction. Psychonom. Bull.& Rev. 4 (4) 462-473.

Rácz József (2002szerk): Drog és Társadalom. Az addikció mintázatai. Budapest, Új Mandátum.

Room, Robin (1996) The Cultural Framing of Addiction.Revised from paper presented at a conference on Addiction and Culture, Claremont Graduate School, CA. February 29-March 2.

Simon Miklós (2012) Addiktív állapot // Kommunikatív állapot. In: Bajnok Andrea és tsai (szerk). A Kommunikatív állapot. Diszciplináris rekonstrukciók. Horányi Özséb 70. Születésnapjára. Typotex, Budapest.

Szabó Levente (2012) Terek színterei - A fizika egyes nyelveinek kommunikációelméleti rekonstrukciói. Doktori Disszertáció Pécs, 2012 (Témavezető dr. Horányi Özséb)

Yin, Robert K.: Case Study Research:Design and Methods. Applied Social Research Methods Series Vol. 5. SAGE Publications, London.

Vanyukov, Michael M. (2012)(Editorial)Common liability to addiction: Theory, research, practice. Drug and Alkohol Dependence, 2012.01.005.

Vanyukov, Michael M. et al. (2012) Common liability to addiction and "gateway hypothesis": Theoretical, empirical and evolutionary perspective. Drug Alcohol Dependence. June 2012.

Vanyukov, Michael M. (2012) Substance-Specific Symptoms and General Liability to Addiction(Editorial). Am J Psychiatry 169. 10. October 2012

West, Robert 2001.Theories of Addiction Addiction 96, 3-13.

Zinberg, Norman E. Függőség és Kontroll - Drog, egyén, társadalom - Nyitott Könyvműhely Kiadó 2005. (ford: Békési József)

A tartalomhoz >>