KOMMUNIKÁCIÓ, KÖZVÉLEMÉNY, MÉDIA
2014/2. szám
|
|
KOMMUNIKÁCIÓ, KÖZVÉLEMÉNY, MÉDIA 2014/2. szám |
DOI: 10.20520/Jel-Kep.2014.2.5
A települési kommunikáció hagyományos formái, például a lakossági fórum vagy a falugyűlés, olyan találkozási lehetőségeket teremtenek a település lakói számára, ahol a helyi közügyekről beszélgethetnek, terveket szövögethetnek, preferenciákról vitatkozhatnak. Ezek a találkozások nem csak a nagyobb méretű települések életében fontosak, hanem a falvakban is jelentős szerepük lehet azáltal, hogy a közéleti eseményekkel összefüggő vélemények, perspektívák közvetlen és nyilvános megvitatására adódik lehetőség szervezett, kiszámítható körülmények között. Vajon mennyire eredményesek ezek a fórumok? Hogyan, milyen keretek között biztosítják a közéleti problémák megtárgyalását? A lakossági fórumok hagyományos formáinak már számos modern alternatívája létezik, például a konszenzus konferencia, a polgárok tanácsa vagy a "kávéház". Egyes vélemények szerint a hagyományos formák nem alkalmasak a társadalmi részvétel gyakorlására (Dobos 2012), mások éppen a modern alternatívákat kritizálják, mert szerintük ez utóbbiak csak ideáltipikus formái a szintén ideáltipikus deliberatív vitának. (Kelshaw et al 2007 6) Talán azért érdemes nagyobb figyelmet fordítani a hagyományos részvételi formák működésére, mert a magyarországi településeken ezek vannak leginkább jelen, és az elemzésükből nyert tapasztalatok kiindulópontot jelenthetnek más, modernebb csoporttechnikai formák hatékony bevezetéséhez.
A lakossági fórum a település szervezeti és működési szabályzatában meghatározott körülmények között működhet. A közösség tagjai számára közvetlen kommunikációt tesz lehetővé, de közvetlen döntési jogkörrel nem rendelkezik. A fórum - az Mötv.[1] szerint - a lakosság, az egyesületek közvetlen tájékoztatását, és a fontosabb döntések előkészítésébe való bevonását szolgálja. Részletes szabályozása a képviselő-testületi szervezeti és működési szabályzatokra van bízva. A kommunikáció módja szempontjából a falugyűlés és a közmeghallgatás is fórumnak nevezhető, csak szabályozottságuk tekintetében térnek el az egyéb fórumoktól. A falugyűlés általános formájának konstituálása fakultatív, kivéve a területszervezési kérdésben összehívandó falugyűlést, mely a településrész leválását előkészítő bizottság felállításáról dönt. A közmeghallgatás pedig évente egyszer kötelező minden településen.
A falugyűlés elsősorban a kisebb településeken rendelkezik hagyományokkal, és speciális jogintézménynek tekinthető abban az értelemben, hogy községi státuszhoz kötött, így nem minden önkormányzat gyakorolja. Közvetlen döntési jogkörrel általában nem rendelkezik, azonban két speciális jogköre van, és kommunikációs szempontból a résztvevők számára közvetlen kommunikációs lehetőséget biztosít. Egyik speciális jogköre a falugyűlés hatáskörébe utalt népszavazás,[2] a másik jogkör a területszervezési eljárásokkal kapcsolatos falugyűlés intézménye.[3] Területszervezési eljárásnak számít például az új község alakításának a kezdeményezése, mely során a falugyűlésen megjelent lakosság legalább háromtagú előkészítő bizottságot választ a településrészi képviselőkből,[4] vagy ha a képviselők nem vállalják, akkor más választópolgárokból.
Egy kutatás szerint (Kiss 2012), mely összesen száz település (ötven község és ötven város) önkormányzatának szervezeti és működési szabályzatát hasonlítja össze többek között abból a szempontból, hogy milyen intézményesített fórumokat neveznek meg, a falugyűlést a községek fele intézményesíti, és tizenhárom település évente egyszer kötelezően megtartja. A falugyűléseken túl a vizsgált községek egyharmada valamilyen más önkormányzati fórumról is rendelkezik (Kiss 2012 127), így létezik polgári gyűlés, községpolitikai fórum, településrészi tanácskozás, településszemle, fogadónap. A változatos elnevezésű fórumok megtartását csak négy község rendelete teszi kötelezővé a vizsgált települések közül. A kutatásában szereplő ötven város fórumkonstrukcióival kapcsolatban elmondható, hogy a városoknak több mint a fele konstituál valamilyen speciális hatáskörű részvételi formát is a kötelező közmeghallgatás mellett, például városrészi tanácskozást, lakossági fórumot, városi gyűlést, fogadónapot, civil fórumot. A szerző azonban megjegyzi, hogy a települések többsége még az évente egyszeri kötelező közmeghallgatást sem rendezi meg. (Kiss 2012 133)
A részvételi formák karakterisztikusan különbözőek, és a karakterisztikus különbségeknek megfelelően a közösségi élet szempontjából különböző módon lehetnek hasznosak (például közösségépítés, közösségi tanulás) és különböző eredmények elérését teszik lehetővé (például döntéshozatal, informálás vagy tájékoztatás). A részvételi alakzatok karakterisztikus különbségei az eseményeket konstituáló elemek különböző kombinációival magyarázhatók. (Kelshaw et al 2007, 2008) Konstituáló elemnek tekinthetők az esemény kezdeményezői és résztvevői, a résztvevők különböző céljai, elvárásai és elképzelései, melyek a szerepek szűrőjén keresztül jelennek meg, és a résztvevők által jellemzően használt kommunikációs módok is. A konstituáló elemeknek a leírása a kommunikáció participációs perspektívájából valójában a kommunikációs színtér jellemzőinek a bemutatását jelenti. Ebből a perspektívából a résztvevők nem ügyfelek és hivatalnokok, vagy választópolgárok/képviseltek és képviselők, hanem problémamegoldó ágensek, akik különböző elvárások mentén bonyolódnak bele az intézményi keretek között zajló részvételi folyamatokba, hogy problémákat oldjanak meg, miközben a társas viszonyokra jellemző vonásokat, a bizalmat, az empátiát vagy az adekvát és egyenlő megszólalási feltételeket sem lehet figyelmen kívül hagyni.
A Balaton északkeleti ívében fekvő, a Balaton keleti kapujaként is emlegetett kisvárosban,[5] Balatonkenesén 2012-ben a város jövője szempontjából meghatározó folyamat zajlott le: a városhoz tartozó Balatonakarattya településrész[6] lakóinak egy csoportja a településrész önállósodását kezdeményezte, majd a sikeres és eredményes népszavazást követően a köztársasági elnök községgé nyilvánította a településrészt.[7] A helyi kormányzást kommunikációelméleti perspektívából szemlélve érdekes kérdésnek tűnik, hogy a települési kommunikáció hagyományos formái hogyan járulnak hozzá egy olyan folyamathoz, amely a közösség életében kiemelt szereppel bír. (Bajnok 2013) Hogyan működnek a törvény által biztosított participációs formák a gyakorlatban?
Az általam vizsgált hagyományos részvételi formák igen különböző arcot mutatnak a konstituáló elemek tekintetében. Az eseményeket kezdeményezők köre és az események célja is különböző, valamint az eltérő céloknak megfelelően más-más kommunikációs formák dominálnak a találkozók során. A falugyűlés összehívását az önállósodási folyamat kezdeményezői érték el, és a falugyűlés általános tájékoztató és döntéshozó funkciójának megfelelően - a résztvevők kommunikációjára a tájékoztatás, az informálás, a kérdések, és a retorikai fordulatok voltak leginkább jellemzőek. Az előkészítő bizottság által kezdeményezett tájékoztató fórumon is elsősorban a tájékoztató, informáló funkció dominált, de már jóval több kérdés, ötlet és javaslat hangzott el, illetve az ötletek és a javaslatok megvitatására is sor került az aktív lakossági részvételnek köszönhetően. A polgármester által kezdeményezett kenesei lakossági fórumon a megszólalók többsége elsősorban személyes történeteket osztott meg a hallgatósággal. A három találkozó közös vonása, hogy ugyanaz az esemény, Balatonakarattya településrész önállósodási törekvése aktivizálta a résztvevőket. A falugyűlés és a lakossági fórum elemzése során a konstituáló elemek feltárására és bemutatására törekedtem. Kik kezdeményezték az eseményt? A résztvevők milyen szerepekhez, milyen csoportokhoz tartozva, milyen mozgástérrel rendelkeztek, és milyen elvárások és elképzelések mentén szólaltak meg? Milyen problémákat vetettek fel, esetleg milyen probléma megoldási javaslatokkal álltak elő? A lakossági fórumok résztvevőinek egyik csoportjába általában a meghívottak, a másik csoportba a meghívók, a fórum kezdeményezői sorolhatók. A két, egymással általában szembenálló csoport résztvevői egymás meggyőzésére, illetve optimális körülmények között a két csoport érdekeinek az összehangolására, és egymás értékeinek az elfogadtatására törekednek. A gyakorlatban ez a lakossági érdeklődők és a helyi képviselők csoportját jelenti. Közelebbről megvizsgálva a fórumokat azonban szembetűnő, hogy nem csak két jól körülhatárolt csoportról lehet beszélni, hanem jóval differenciáltabb a résztvevők köre. Az önállósodási folyamat hivatalos kiindulópontját jelentő falugyűlésen például sokkal differenciáltabb a kép a résztvevő kollektív ágensek szempontjából. A falugyűlésen jelen voltak az önállósodási folyamat kezdeményezői (a későbbi előkészítő bizottság tagjai), a folyamat szakértője (az ügyvéd), az akarattyai nyaralótulajdonosok és a kenesei állandó lakosok egy szűkebb csoportja, képviselő testületi tagok, valamint a város polgármestere. A kenesei fórumon értelem szerűen külön csoportot alkottak az akarattyaiak, az akarattyai fórumon pedig a keneseiek. A csoportokhoz, és a csoportokon belüli szerepekhez különböző perspektívájú elvárások, érdekek és prioritások tartoznak, melyek meghatározzák a részvétellel kapcsolatos szemléletmódokat, az elvárt célokat és az eredményeket. A szerepeknek megfelelően különbözhet a kommunikáció irányultsága és a kommunikáció tartalma is. A résztvevők viselkedése tehát szorosan kötődik a szerepeikhez, a szerepeken keresztül változik a mozgástér. A szereplők viselkedésére erős befolyással vannak a színtér jellemzői is, például a színtér fizikai dimenziói, az idő és a tér, vagy a társadalmi-kulturális környezet, mely magában foglalja a normákat, a kulturális és társadalmi kapcsolatokat, amelyek az adott közösségre jellemzőek.
Az eseményen megjelenő célok feltárása szempontjából különösen fontos a találkozót kezdeményezők köre, hiszen általában ők fogalmazzák meg az esemény explicit célját. A kezdeményezők kimondott célján túl általában megjelennek másfajta célok is, például a meghívott szereplők elvárásainak megfelelő célok, melyek előzetesen nincsenek kimondva, de a részvétel során váratlanul előkerülhetnek. A falugyűlésen például a kezdeményezők kimondott célja az előkészítő bizottság megválasztása volt, miközben a nyaralók az érdekképviselet problémáját szerették volna megoldani, a résztvevő keneseiek pedig a kezdeményezők valós szándékairól, motivációiról akartak többet megtudni. Az esemény kezdeményezői által nem várt, a többi szereplő által megfogalmazott cél gyakran vezet konfliktushoz.
Az eseményeken elhangzott hozzászólások vizsgálata nem csak a résztvevők céljainak a feltárására alkalmas, hanem a kommunikáció egyéb aspektusaira is felhívja a figyelmet. A fórumokon megfigyelhető kommunikációs módok az esemény funkciójával hozhatók összefüggésbe, így válhat egy részvételi esemény informatívvá, tájékoztató jellegűvé, vagy vélemények, kritikák és javaslatok megvitatására is alkalmas fórummá. Az elemzés során a résztvevők neve helyett olyan elnevezések átvételére törekedtem, melyek a résztvevők társadalmi szerepeivel vannak összefüggésben, például polgármester, lakossági érdeklődő, kezdeményező, és amelyeket a résztvevők maguk is többször használtak. A kezdeményezők között megkülönböztettem az adott fórum kezdeményezőit és az önállósodási folyamat kezdeményezőit általában. Az elnevezések alapján az önállósodási folyamat aktív szereplői két csoportba sorolhatók. Az egyik csoportba tartoznak azok az ágensek, akik a már meglévő hivatali státuszuk, pozíciójuk miatt kerültek a folyamatba, mint például az önkormányzati képviselők, a polgármester, a képviselő testület, a hivatali dolgozók. A másik csoportba tartoznak azok az ágensek, akiknek a szerepe a folyamat során, a folyamat által került definiálásra. Ezeket a szerepeket a személyes interjúkban elhangzottak alapján azonosítottam be, az elnevezéseket az interjúalanyoktól vettem át. Így a továbbiakban kezdeményezőről, hangadóról, kívülről jelöltről, szakértőről (ügyvéd, főépítész), civil támogatóról, egyesület vezetőjéről beszélek még akkor is, ha a szereplők valós személye a településen élők számára könnyen és bármikor beazonosítható.
Jelen írásban az önállósodási folyamat egyik legfontosabb eseményének, a falugyűlésnek az elemzésére vállalkozom.
A falugyűlésnek a magyarországi községekben több évtizede kialakult hagyománya és gyakorlata van, 1971 óta törvény által intézményesített formában létezik. Eredeti célja szerint a lakosság és a községi tanács közötti közvetlen kapcsolat kialakítására való igény hívta életre, és lényegében ma is az önkormányzat és a lakosság közötti közvetlen kapcsolat kereteinek a megteremtését szolgálja. A falugyűlés intézménye a legtöbb esetben csak a problémák kibeszélésének biztosít teret, a területszervezési kérdésekben azonban ennél jóval jelentősebb súlya van, mivel kizárólag a falugyűlés résztvevői dönthetnek a településrész önállósodási lehetőségeit kivizsgáló és előkészítő bizottság felállításáról. A falugyűlés kezdeményezői számára azért is fontos a falugyűlés összehívása, mert a nyilvánosság bevonásával meggyőződhetnek a napirendre tűzött téma, például az önállósodási folyamat közösségi támogatottságáról, vagy alkalmuk van megvilágítani, elmagyarázni céljaikat a közösség tagjai számára, ezáltal egyben befolyásolhatják is őket a cél megvalósításának elfogadásában és támogatásában. Az önállósodási folyamat során a falugyűlés nem csak a kezdeményezés első nyilvános megvitatási lehetősége volt, hanem a kezdeményezők itt szerezhettek először visszajelzéseket a folyamat közösségi támogatottságát illetően.
Az akarattyai falugyűlés összehívásáról a kezdeményezők aláírásgyűjtési akciójára hivatkozva két képviselő előterjesztése alapján határozott a képviselő-testület, 2012 februárjában. A falugyűlésen a helyi lakosok megszavazták az előkészítő bizottság létrehozását, és megválasztották a bizottság tagjait is, akik vállalták az önállósodási folyamat előkészítését. A falugyűlés összehívása előtt alig két héttel a helyi kábeltelevízióból, az Öböl Tv híradójából értesült szélesebb körben a lakosság az önállósodási törekvésről. A kábeltelevízió ugyan nem minden háztartásban fogható, de a híranyag felkerült a Balatonakarattyai Fürdőtelep Egyesület honlapjára is, amelynek híreit nem csak az állandó lakosok, hanem a nyaralótulajdonosok is figyelemmel kísérik. A híradó a kezdeményezők köréről, szándékairól és a kezdeményezés okáról közölt részleteket az akarattyai nyugdíjas klub egyik rendezvénye kapcsán. A nyugdíjasok az önállósodási tervekről első kézből, személyesen szerettek volna értesülni, ezért beszélgetésre hívták a részönkormányzat vezetőjét és a kezdeményezőket. A beszélgetésen a részönkormányzat vezetője elmondta, hogy a település állandó lakosai közül többen megkeresték, és körülbelül ötvenen írták alá azt a levelet, amelyben Akarattya leválásának kezdeményezését kérik a részönkormányzat vezetőjétől.
A falugyűlésen elhangzottak empirikus elemzése során arra voltam kíváncsi, hogy kik szólaltak meg, és a megszólalókat milyen témák, kérdések foglalkoztatták elsősorban. A lakossági fórumok hanganyagát vizsgálva - azt is megnéztem, hogy az önállósodási folyamat során hogyan alakultak át ezek a témák, illetve milyen új problémák és célok jelentek meg. Az összehasonlításból kiderül, hogy a falugyűlésnek a folyamat eredményessége és a folyamatra jellemző témák szempontjából meghatározó szerepe volt. A folyamat eredményessége szempontjából azért volt meghatározó a falugyűlés, mert nyilvánosan itt vonódtak be azok a szereplők, akik a későbbiekben az egész folyamatot jellemezték, meghatározták és irányították. A jellegzetes témák szempontjából pedig azért érdekes elemezni a falugyűlést, mert a résztvevők itt fogalmazták meg és mondták ki először nyilvánosan azokat a kérdéseket és problémákat, amelyek leginkább foglakoztatták az érintetteket, és amelyek a lakossági fórumokon és a helyi nyilvánosság egyéb színterein (helyi lap, internetes oldal) is előkerültek.
A falugyűlés 2012. március 1-én délután öt órakor kezdődött az akarattyai közösségi házban, az Iskola utca 7. szám alatt. Az alig 50 fő befogadására alkalmas épület zsúfolásig telt, az előtérben és az ajtón kívül is sokan álltak, körülbelül 150 ember volt jelen. Hangosításra volt szükség, hogy az udvaron tartózkodók is hallhassák a teremben elhangzottakat. A Képviselő-testület részéről jelen volt a polgármester, három települési képviselő, valamint az önkormányzat részéről (jegyző hiányában) tanácskozási joggal vett részt az igazgatási csoportvezető, és a kezdeményezők által felkért ügyvéd. A jelenléti ívet végül 91 balatonakarattyai állandó lakos írta alá. Az állandó lakosok egy bélyegzővel ellátott kék szavazó cédulát kaptak, melyekkel a bizottság megalakítására és a bizottsági tagokra szavazhattak a későbbiekben. A napirend tárgyalására a jegyzőkönyv vezetőjének és a jegyzőkönyv két hitelesítőjének megválasztása után került sor.
A kérdések és a hozzászólások szakaszában a jelen lévők olyan problémákat fogalmaztak meg, amelyek az egész folyamatot végigkísérték a népszavazásig és azon túl is Az önállósodási folyamat központi problémái a részvétellel kapcsolatos kérdések, a határmegrajzolás és a bizalmatlansággal kapcsolatos kérdések. A részvétellel kapcsolatban leginkább a nyaralók lehetőségei kerültek szóba, a bizalmatlanság a lakosság és a kezdeményezők, valamint a lakosság és az önkormányzat között is megfigyelhető, hatalmi versengés és manipuláció vádja is elhangzott, valamint megfogalmazódtak az előkészítő bizottság működésével, tevékenységével kapcsolatos lehetséges problémák is.
A részvétellel kapcsolatos témák egyik körét azok a hozzászólások alkotják, amelyekben a részvétel általános kérdései kerültek elő, például a helyi népszavazás jogi szabályozása. A részvétellel összefüggésben megjelent a településrészen kiugróan magas számban jelen lévő nyaralótulajdonosok képviseletének és részvételi lehetőségeinek a problémája is, mely a településrész üdülőövezeti sajátosságának a következménye. Az önkormányzat illetve az előkészítő bizottság tagjainak a hozzászólalásai és válaszai alapján a falugyűlés célja elsősorban az "informálás" és a "véleményformálás" volt. A településrész önállósodásával kapcsolatos konkrét, konstruktív javaslatokkal azonban elsősorban a lakossági résztvevők álltak elő. A falugyűlésen elhangzott a határ meghúzásának a kérdése is, de a probléma fontosságához képest viszonylag keveset beszéltek róla.
A falugyűlés első felében a polgármester köszöntötte a megjelenteket és elmondta, hogy két részönkormányzati képviselő kérésére történt a falugyűlés összehívása. Mivel a falugyűlés egyetlen napirendi pontja Balatonakarattya településrész leválásának megvitatása volt, ezért kötelezően akarattyai helyszínt kellett választani. A polgármester, miután külön hangsúlyozta azt is, hogy az Akarattyán élő emberek többségének a véleményét kívánja támogatni, átadta a szót az ügyvédnek. Az ügyvéd elsősorban azokat a kérdéseket igyekezett előzetesen tisztázni, amelyek a falugyűlés jogintézményével, annak hatáskörével kapcsolatosak. Így elmondta, hogy a falugyűlésen megjelentek nem Akarattya különválásáról döntenek, hanem lehetőségük van határozni az előkészítő bizottság felállításáról. Az ügyvéd a továbbiakban ismertette az előkészítő bizottság törvény által meghatározott szerepét az önállósodási folyamatban, majd kitért az önállósodási folyamat jogi szabályozás által előírt további lépéseire: a helyi népszavazásra, a szakminisztérium és a köztársasági elnök szerepére. Az ügyvéd "szakminisztériumként" tévesen a Belügyminisztériumot nevezte meg, mely a továbbiakban további félreértések forrásává vált.[8]
A falugyűlésen az ügyvéd ismertette, hogy a kezdeményezők egy hattagú bizottság felállítására tettek javaslatot. Az ügyvéd amellett érvelt még, hogy a települési képviselők eleve tagjaivá válnak a bizottságnak, így rajtuk kívül a kezdeményezők még négy személyt javasoltak. A jelen levőknek természetesen lehetőségük volt más személyek jelölésére, és ezzel a lehetőséggel éltek is. Az ügyvédi tájékoztató és a kezdeményező képviselők hozzászólása után lakossági kérdések és hozzászólások következtek, melyek tartalmukat tekintve három nagyobb csoportba sorolhatók. A kérdések és hozzászólások többsége a nyaralók részvételi lehetőségeit igyekezett tisztázni, a másik nagyobb tematikai egység a határkijelölés problémája, illetve megjelentek a bizalmatlanság első hangjai is.
A nyaralók részvételének a problémája a falugyűlés első lakossági hozzászólásában megfogalmazódott és az önállósodási folyamat során minden nyilvános fórumon előkerült.
"Kérdésem lenne jogász úrhoz. Tudtommal Akarattya állandó lakosa körülbelül 750 fő, nyaralókkal 1500 főre nő, esetleg többre. A törvény szerint az szavazhat, aki bejelentett állandó lakos. A nyaralókat meg lehet-e kérdezni, mit gondolnak a szavazásról? A demokráciához a plusz 800 ember megkérdezése is hozzátartozik, úgy gondolom."
A megszólaló tehát azt a problémát vetette fel, hogy a törvény szerint csak az állandó lakosok szavazhatnak a helyi népszavazáson, így azoknak az ingatlantulajdonosoknak a véleménye, akik nem rendelkeznek állandó lakcímmel a településen, nem artikulálódik. A hozzászóló a kérdést az ügyvédnek címezte, aki rövid válaszában a jogi lehetőségek mellett utalt a részvétel egyéb módjaira is: "A felvetést a jogszabályok rendezik. A települési állandó lakos vehet részt a népszavazáson. Megkérdezni meg lehet a nyaralókat, de nem vehetnek részt a szavazáson. Ha részt kíván venni és ennek érdekében valamilyen lépést tesz, ez mindenki saját dolga."
A következő hozzászóló - aki szintén nem állandó lakos, hanem nyaraló - azt javasolta, hogy az előkészítő bizottságba hívjanak meg egy nyaralót is "megfigyelőként". Az egyik képviselő ígéretet tett, hogy mindent elkövetnek majd annak érdekében, hogy "a nyaralótulajdonosok is megkapják az információkat. A Balatonakarattyai Fürdőtelep Egyesület honlapjára és a balatonkenesei honlapra is fel fogjuk tenni az anyagokat és mindenki elmondhatja a véleményét a távolból is." A polgármester ezt azzal egészítette ki, hogy a törvény ugyan valóban nem teszi lehetővé a nyaralók részvételét a helyi népszavazáson, de a bizottságnak foglalkoznia kell a kérdéssel, és mivel hosszú folyamatra lehet számítani, "véleményformálásra is lesz ideje mindenkinek". Az önkormányzat felől érkező válaszok rutinszerűnek nevezhetők. A résztvevők megnyugtatása érdekében még több információt ígérnek és további lehetőségeket arra, hogy a véleményét bárki elmondhassa. Valódi, konstruktív megoldás azonban nem hangzik el.
A következő lakossági hozzászóló azonban konkrét javaslatot tett a korábban felvetett nyaralói státusz problémájának megoldására. A megszólaló egy olyan tag beválasztását javasolta a bizottságba, aki két éve állandó lakos, de előtte hatvan éven keresztül nyaralóként járt Akarattyára. Később ő lett a "kívülről jelölt" előkészítő bizottsági tag.[9]
Egy állandó lakos véleménye szerint a kettős képviselet megoldható úgy is, ha a bizottság figyel azokra az ingatlantulajdonosokra, akik nem állandó lakosok, de a hozzászóló ennél részletesebben nem fejtette, ki, hogy mit ért "figyelés" alatt.
A továbbiakban az előkészítő bizottság munkájával kapcsolatban is elhangzottak javaslatok, például az, hogy az előkészítő bizottság a gyakorlati kérdésekről kezdeményezzen konzultációt olyan településsel, amely a közelmúltban vált önállóvá. A bizottság ezt a tanácsot megfogadta, és valóban értékes információkhoz jutott a leválási dokumentáció elkészítéséhez.
A határral kapcsolatos probléma, mint lehetséges konfliktusforrás, a falugyűlésen fogalmazódott meg először. A falugyűlés egyik résztvevője, aki korábban a nyaralók részvételével kapcsolatos problémát is megfogalmazta, a következő kérdést tette fel a leendő település határaival kapcsolatban: "az üdülőtelep volt Akarattya és Kenese határa, ezen elkezdünk majd veszekedni?" A polgármester egyfelől megerősítette a kérdező feltételezését a "veszekedéssel" kapcsolatban, másfelől az előkészítő bizottságra testálta a probléma megoldását: "Valószínűleg így van, mert gyakorlatilag nem volt szükség arra, hogy elkülönüljön a két településrész, és nem kellett határt húzni. De vannak térképek és anyagok, az előkészítő bizottság ezt is ki fogja dolgozni, nem csak a pénzügyi dolgokat..." Az ügyvéd a határral kapcsolatban még hozzátette, hogy "a bizottság egyik feladata az lesz, hogy javaslatot tegyen a területhatárokra, ami térképek alapján történik. Megalapozott javaslatot kell készíteni, mert ha a két településnek nem sikerül megegyeznie, akkor a bíróság dönt." A határral kapcsolatban még arra kíváncsi volt az egyik résztvevő, hogy az önállósodás befolyásolja-e Kenese városi rangját. A határral kapcsolatban más felvetés, hozzászólás nem hangzott el a falugyűlésen, azonban a balatonkenesei fórum szinte kizárólagos témája a határok meghúzása volt, és érthető módon a további konfliktusok forrását is leginkább ez az ügy jelentette.[10]
A határ kérdése a közösségi részvétel egy fontos elemének, a közösség terének a megvitatásáról szól. A közösségi részvétel egy másik fontos eleme a helyi kormányzás tagjai között lévő bizalom, melynek hiánya bármilyen részvételi folyamat sikertelenségéhez, eredménytelenségéhez vezethet. A közösségi bizalommal kapcsolatban érdemes idézni a falugyűlés egyik résztvevőjének a hozzászólását, mely egyben az önállósodási folyamat első nyilvános kritikája: "Furcsának tartom, hogy meg vagyunk vezetve. Személyek próbálnak olyan valamit tenni valaki érdekében, ami a két település szétcincálását jelenti. ...Olyan hátsó gondolatok vannak, amit nyílt kártyával kellene elmondani. Ha a belügyminiszter idejönne, nem találna el, mert nincsenek kint az utcatáblák. Örülök, hogy ez a lehetőség megnyílik, de nagyon fájdalmas lesz Kenesének és önöknek is." A megszólaló szerint tehát nem csak Akarattya, hanem a település egésze rossz állapotban van, és véleménye szerint egyéni motivációk és érdekek mozgatják a kezdeményezést. A hozzászólásra az a képviselő válaszolt, akinek vélhetően leginkább szólt a kijelentés, és a részvétel egy újabb dimenziója kerül elő a hozzászólásában: "Visszakérdeznék, hogy az úr balatonkenesei állandó lakos?" Vagyis a kérdés a hozzászóló közösséghez tartozását firtatva azt sugallta, hogy a falugyűlésen elsősorban az akarattyai településen élőknek van joga hozzászólni, kirekesztve ezzel a kenesei résztvevőket. Majd a képviselő, a bizalom építése érdekében a "barátságos megegyezés" lehetőségét, és az előkészítő bizottság szakértő munkáját hangsúlyozta. Ezután a korábbi hozzászólásokhoz képest konstruktívabb hozzászólás következett, amelyben a felszólaló a polgármester és a képviselő-testület segítségét kérte az adatszolgáltatásban, véleménye szerint ugyanis "az ellentéteteket a számokkal fel lehet oldani... polgármester úr segítségét kérem, hogy a bizottságnak az adatszolgáltatásban legyen partnere."
A bizottságba jelölt tagok bemutatkozása utána a bizalomról szóló diskurzus folytatódott. Az a résztvevő, aki korábban a nyaralók részvételi lehetőségeit és a határproblémát is felvetette, elmondta, hogy hét éve állandó lakos Akarattyán, Kenesére is sokat jár, és a korábban hozzászóló állítása igaz: "a településen elterjedt érdekszövetségek vannak, az lenne jó, ha oda tudnánk jutni, hogy ez megszűnjön. A véleményem, és szeretném, hogy a település egyben maradna, és összedolgozva szeretetben, megbecsülésben többet tudnánk elérni." Tehát a hozzászóló véleménye szerint a két településrész között rég fennálló széthúzás következménye a jelenlegi önállósodási folyamat, ami helyett kölcsönös bizalomra épülő összefogásra bíztatja a megjelenteket.
A falugyűlés végül, a kezdeményezők szempontjából, eredményesen zárult. A nagy számban megjelent településrészi lakosok megszavazták az előkészítő bizottság felállítását, és az előkészítő bizottságba többségében azok a jelöltek kerültek be, akiket előzetesen elterveztek, kiegészülve egy "kívülről" jelölttel. A közösség szempontjából azonban kevésbé nevezhető sikeresnek a falugyűlés, hiszen a legfontosabb problémák kimondásán túl érdemi vitára és a konstruktív javaslatok kibontására, továbbgondolására nem került sor. A kezdeményezők célja inkább az információnyújtás, a tájékozódás és a tájékoztatás volt, miközben a meghívott résztvevők a lehetséges motivációk feltárására és a problémák megoldására törekedtek, hangot adva támogatásuknak és kételyeiknek egyaránt.
[1] Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény
[2] Ötv. 47§ (4) bekezdése. A népszavazást a képviselő-testület a falugyűlés hatáskörébe utalhatja az 500 fő alatti községekben, de csak abban az esetben, ha a választópolgároknak legalább a fele részt vesz.
[3] Ötv. 52. § (2) bekezdése szerint az előkészítő bizottság javaslatot tesz az új község területére, szakértői vélemény alapján a község elnevezésére, a vagyon, valamint a vagyoni jogok és kötelezettségek megosztására, a költségek viselésére. A javaslat elkészítéséhez - az előkészítő bizottság felkérésére - a megyei közigazgatási hivatal vezetője szakmai segítséget ad, más szerv pedig szakmai segítséget adhat. Az Mötv. 98. § (3) bekezdése ezt gyakorlatilag változatlanul hagyta. Új község alakításának a kezdeményezése esetén a falugyűlés, város esetében a községalakítással érintett településrész lakossági fóruma (a továbbiakban együtt: falugyűlés) legalább háromtagú előkészítő bizottságot választ a településrészen lakó települési képviselőkből vagy más választópolgárokból.
[4] Ötv. 52. § (2) bekezdése
[5] Balatonkenese 2009. július 1. óta város, állandó lakosainak a száma (Balatonakarattyát is beleértve) 3210 fő. Belterülete 958 ha.
[6] Balatonakarattya településrész állandó lakosainak száma 833 fő, ebből 735 választópolgár. Településszerkezeti érdekesség, hogy a lakóingatlanok fele (összesen 2600) ezen a településrészen található az üdülőtulajdonosok magas száma miatt.
[7] A köztársasági elnök 13/2013. (I. 8.) KE határozata tartalmazza Balatonakarattya községgé nyilvánítását. A területszervezési eljárásról szóló 1999. évi XLI. törvény 4 § (3) bekezdése alapján ez a határozat a kihirdetését követő önkormányzati általános választás napján lép hatályba.
[8] A sikeres és eredményes népszavazás után például a polgármester a belügyminiszternek címezte polgármesteri saját véleményét az önállósodási folyamattal kapcsolatban, valamint megyei és országos napilap is arról számolt be, hogy a Belügyminisztériumhoz került a leválási dokumentáció. Miközben a kezdeményezők számára is csak szeptember elején tisztázódott, hogy az önállósodással kapcsolatos dokumentáció nem a Belügyminisztériumba, hanem a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumba került.
[9] A "kívülről jelölt" az egyetlen olyan bizottsági tag, akit nem a kezdeményezők jelöltek, hanem kívülről került a folyamatba. Gyermekkora óta Akarattyán tölti a nyarakat, 2008 óta állandó lakos. Anyai nagyapja alakította a Balatonakarattyai Fürdőtelep Egyesületet, ezért tősgyökeres akarattyainak vallja magát. A hangadókhoz hasonlóan ő is gyakran járt testületi ülésekre. Amikor megtudta, hogy Akarattya önállósodását kezdeményezik, elment a falugyűlésre, ahol az egyik barátja ajánlotta őt tagként, hogy képviselje a nyaralók érdekeit. "Így kerültem bele az előkészítő bizottságba, amiben szívesen vettem részt annak ellenére, hogy kicsikét kívülálló vagyok a bizottság többi tagja között, akik régebb óta helyi lakosok."
[10] Balatonkenesén végül helyi népszavazást kezdeményeztek, hogy megkérdezzék a lakosságot, egyet értenek-e az előkészítő bizottság által meghúzott határvonallal.
Bajnok, A. (2013) Akad vélemény, szabad a párbeszéd. Balatonakarattya önállósodásának reprezentációja a helyi sajtóban. Médiakutató, Ősz.
Dobos, Á. (2012) Citizen Engagement in the Practices of American Local Governments. Communication with the Public from the Local Government Perspective. Szerk.: Jenei Ágnes, Budapest, Ad Librum.
Horányi, Ö. (2001) A társadalom kommunikatív szerkezetéről. Közélet és kommunikáció. Szerk.: Jenei Á., Budapest, BKÁE Államigazgatási Kar, 55-86.
Horányi, Ö. (2003) Arról, ami szimbolikus és arról, ami kommunikatív, szinopszis, 7.1. http://ozseb.horanyi.hu
Horányi, Ö. (2006) A kommunikáció mint participáció. Budapest, AKTI - Typotex Kiadó.
Jenei, Á. (szerk.) (2012) Communication with the Public from the Local Government Perspective. Budapest, Ad Librum.
Kelshaw, T. - Gastil, J. (2007) When citizens and officeholders meet (Part 1): Variations in the key elements of public meetings. International Journal of Public Participation, 1(2). http://www.iap2.org/associations/4748/files/Journal_Issue2_Gastil_Kelshaw.pdf Letöltve: 2013. 02.07.
Kelshaw, T. - Gastil, J.2008 When citizens and officeholders meet, part 2: A typology of face-to-face public meetings. International Journal of Public Participation, 2 (1), 33-54. http://www.iap2.org.au/sitebuilder/resources/knowledge/files/776/journal_issue3_kelshawgastil.pdf Letöltve: 2013. 02.07.
Kiss, M. D. (2012) A közmeghallgatás helyi önkormányzati jogintézménye. Doktori értekezés. http://real.mtak.hu/3890/1/%C3%89rtekez%C3%A9s.pdf Letöltve: 2012.11. 07.