KOMMUNIKÁCIÓ, KÖZVÉLEMÉNY, MÉDIA
2013/1-2. szám
|
|
KOMMUNIKÁCIÓ, KÖZVÉLEMÉNY, MÉDIA 2013/1-2. szám |
DOI: 10.20520/Jel-Kep.2013.1-2.4
| "A méltó elismerés nemcsak valamiféle udvariasság, amellyel felebarátainknak tartozunk, hanem életbe vágó emberi szükséglet." [1] |
A kommunikáció, mint tudományág lényegében vezérdiszciplínának számít, hiszen lehetetlen lenne bármely tudománytipológia megkülönböztetése és létezése kommunikáció hiányában. A minket körülvevő világ jelenségeit kizárólag akkor tudjuk leírni, amennyiben rendelkezünk olyan jelrendszerrel, amely mindenki számára érthető módon prezentál.
Számos megközelítés létezik a kommunikáció definíciójára vonatkozóan, ami utal komplexitására, elemzési lehetőségeinek széles spektrumára. A különféle definíciók mögött egy-egy szemléletmód körvonalazódik, melyek közül néhányat a későbbiekben bemutatandó fogalmi meghatározások tükröznek.
A kommunikáció vizsgálatának egyik lehetséges módja a kommunikáció hatására való összpontosítás, pontosabban annak feltérképezése, hogy a kommunikációban részt vevőkre hogyan hat a kommunikált tartalom. Nyilvánvaló, hogy vizsgálata során számos különféle tényező befolyását figyelembe kell venni, így többek között a társadalmi környezetet, az adott szituációt, az interakcióban résztvevők attitűdjeit. Az összes elhangzó és leírt kommunikált tartalom hatásának általános vizsgálata lehetetlen vállalkozás, azonban egy adott terület kiemelése és hatásvizsgálata fontos eredményekhez vezethet. Ennek érdekében vizsgálatom fókuszába az elismerés hatását helyezem.
Az elismerés mechanizmusa a pszichológiából ismert, melynek több évtizedes előtörténetét a megerősítés témaköre öleli fel, jóllehet a filozófia tudományának szintén az egyik elemzési területe. Míg a téma szempontjából a pszichológia elsősorban az individuum viselkedésére orientál, addig a filozófiai megközelítés globálisabb, társadalmi szemléletre is kitekint. Pszichológiai aspektusból a klasszikus kondicionálás, az instrumentális kondicionálás, valamint a kognitív elméletek egyaránt felismerték a megerősítés jelentőségét úgy a tanulási folyamatban és a viselkedés befolyásolásában, mint az érzelmi reakciók kialakulásában.
Jelen kutatás szempontjából konkretizálva az elismerés fogalmát, mint direkt módon kommunikált pozitív megerősítés értelmezendő, amely feltételezi az empatikus képességet és a segítségnyújtás szándékát. A megerősítés bármely szférában jelentőségteljes: kutatások támasztják alá, hogy az intern kommunikációban, a nevelés, oktatás területén, valamint a munkahelyi szervezetben is számottevő hatással bír.
Célkitűzésem a pozitív megerősítés konkrét manifesztációinak és jelentőségének bemutatása az intern és a szervezeti kommunikáció területén. Az alapvetően a személyközi kommunikációra visszavezethető kutatásokon túlmenően munkám a tömegkommunikáció egy újabb szegmensét is bevonja az online hírekben jelentkező elismerés vizsgálatával.
A kommunikációt etimológiai megközelítésben a latin communicatio, a communis - cum, valamint a communicare szavakból származtatják. Az előbbi részvételt jelent, szó szerinti jelentésben közzétételt. A communis az egymás közötti összeköttetésre utal. A kommunikáció tehát a közöst, a közösséget, a megosztást sugallja, mint a kommunikáció alapvető feltételeit. (Cheli, 2004).
A kommunikáció definíciója a retorikai lexikonban: "jel- és közlésfolyamat, az üzenetek átadásának módja, szimbolikus, kölcsönös cselekvés."[2] (Adamik T. et al., 2010) A humán kommunikáció jelenthet információátadást a jelek, jelrendszerek segítségével. Az egyik tipikus jelrendszer a beszéd, melynek legkisebb egysége a jel, másképpen kód. A jel valamilyen információt hordoz; segítségével szavakat formálva juttatjuk el az általunk közölni kívánt információt a másik félhez. (Buda; László, 1981)
Ez a speciális jelrendszer szolgál arra, hogy megértsük egymást, hiszen a kognitív, a konatív és az affektív információk közvetítésére egyaránt alkalmas. (Atkinson, R.L. - Hilgard, E.R. et al., 2005)
Az információcsere az eddigieknek megfelelően valamely elfogadott, közös nyelvi jelrendszeren alapul. A kommunikációs folyamat, mint interakció azon az alapfeltevésen alapul, hogy a kommunikációs folyamatban több résztvevő aktív vagy passzív módon közreműködik. A közlő és a befogadó közötti kapcsolat akkor jöhet létre, ha a kontextus értelmezhető a befogadó számára. Az értelmezés lehetőségét nyilvánvalóan számos tényező befolyásolja, mely a nyelvismeretén (közös jelrendszer) túlmenően feltételezi az egyén felkészültségét az adott helyzetben, valamint emocionális állapota is meghatározó a kontextus befogadása során. A kommunikációs helyzet, a kommunikációs csatorna, a résztvevők száma újabb lehetőséget kínál a kommunikáció értelmezésére.
A közvetlen emberi kommunikáció Buda Béla megfogalmazásában: "A közvetlen emberi kommunikáció elmélete azt a helyzetet tekinti egységnek, amikor egy személyiség a másik felé olyan jelzést bocsát ki, amely azt eléri, s abban "dekódolásra" kerül, vagyis valamilyen reakciót vált ki."[3] A kommunikációs tértől függően megvalósulhat személyes jelenléttel vagy információközvetítő eszköz segítségével. (Buda B., 2001)
A kommunikáció vizsgálatának nélkülözhetetlen aspektusa a partecipációs elmélet, amely a kommunikációt a résztvevők problémamegoldásának eszközeként jeleníti meg. "Ha a kommunikáció fogalmát a partecipáció fogalmára óhajtjuk alapozni, akkor az egymással kommunikációban álló ágenseknek felkészültségekben (tudásokban, hiedelmekben, szokásokban és más ezekhez hasonlókban) való kölcsönös részesedéséről érdemes gondolkodnunk, amelyek a sikeres (emberi) problémamegoldás szükséges feltételeként mutatkoznak meg."[4] (Horányi Ö., 2007)
Számos kommunikációs modellt alkottak, melyek különböző aspektusát emelik ki a folyamatnak, megalkotásuk céljától függően. Itt most csak néhány olyan modellről teszek említést, amelyeket a továbbiakban használni fogok.
A legegyszerűbb modell, mint a jelek kódolását és dekódolását értelmezi a kommunikációs folyamatot (Shannon-Weawer matematikai modell, 1949). Wilbur Schramm (1954) kiegészítette a shannoni modellt a visszacsatolással (feed-back). A feed-back jelentőségét emeli ki és annak két fajtáját különbözteti meg: a közvetlen és a késleltetett verziót. Míg az első az interperszonális, a második a tömegkommunikáció területére jellemző. Motivációja elsősorban a visszacsatolás tényének kiemelése volt, mely a korábbi shannoni modellből hiányzott.
A megerősítés vizsgálatának aspektusából a legalkalmasabb modell Lasswell (1948) transzmissziós modellje, mely a kommunikációt pszichológiai oldalról is elemzi. A modell narratív, elbeszélő típusú tömegkommunikációs modell, mely kiemeli a téma szempontjából hangsúlyos kommunikált tartalom hatását.
1. ábra
Lasswell transzmissziós modellje [5]
A transzmissziós modellben a fő kérdések: Ki mondja? (a kommunikátor személye), Mit mond? (az üzenet), Milyen csatornán keresztül? (a médium), Kinek mondja? (a hallgatóság) és végül mindez milyen Hatást vált ki? (Lasswell, H. D., 1948) A későbbi fejezetekben ezen modell alapján mutatom be a kommunikációs folyamatot a megerősítés különböző vizsgálati szféráiban.
A kommunikáció, mint folyamat vizsgálata a mögöttes jelentéstartalmakba is betekint, s a humán reakciókat, a kommunikáció során manifesztálódó személyiséget is elemzi. A pszichológia, a neveléselmélet, a pedagógia, a szervezeti elméletek egyaránt a kommunikációs jelentéstartalmak felé fordulva kutatták és kutatják a személyiségfejlesztés, a motivációs faktorok potenciális eszköztárát, melyhez a tartalomelemzés is hozzátartozik.
Tartalomelemzést valójában minden ember végez a különböző kommunikációs helyzetekben. A kommunikációs források igénybevétele során szubjektív megítéléssel minősíti a tudatába érkező információkat kvalitatív módon: egyes dolgokat például jónak, másokat rossznak minősít. Ez az úgynevezett ösztönös tartalomelemzés, mely bár nem tekinthető tudományosnak és módszeresnek, alapját képezi a tudományos módszerek kialakulásának.
Általánosságban elmondható, hogy a tartalomelemzés több tudományterületről származik. Kiemelkedően a társadalomtudományok körében vált ismertté, majd az utóbbi időben a közgazdaságtudomány, kiemelten a piackutatás részéről is jelentőségteljessé vált. A tartalomelemzés definícióját tekintve többféle megközelítés létezik. Tágabb értelemben bármilyen típusú humán közlési forma elemzését a verbális, a non verbális és textus alapú kommunikációt egyaránt felöleli. Szűkebb értelemben a szövegek tekinthetők az elemzés alapjának, ahol vizsgálják a látens tartalmakat, azaz következtetéseket vonnak le a szöveg struktúrájából, az egyes elemek előfordulási gyakoriságából, valamint a törvényszerűsíthető összefüggésekből egyaránt.
Számos kutató törekedett a tartalomanalízist jól átfogó definíció megalkotására, azonban egységesen elfogadott fogalom meghatározás nem alakult ki. Antal László a következőképpen definiálta a tartalomelemzést:
"Tartalomelemzésnek nevezünk minden olyan eljárást, amelynek során közlemények, üzenetek törvényszerűen visszatérő sajátságai alapján módszer és objektív eljárással olyan következtetéseket vonunk le, amelyek a közleményekben nyíltan kimondva nincsenek, de az üzenet megszerkesztettségének, azaz kódolásának a módjából kiolvashatók, s esetleg más eszközökkel, más módon (nem tartalomelemzéssel) nyert adatok segítségével megerősíthetőek, igazolhatók." [6]
A tartalomelemzés más megközelítésben olyan szisztematikus és objektív kutatási módszerként is értelmezhető, amely leír és számszerűsít egy jelenséget. Krippendorff szerint a tartalomanalízis célja, hogy megismételhető és érvényes következtetéseket tudjanak levonni az adatokból a kontextusukra vonatkozóan. (Krippendorff, 1980)
A megerősítés a pszichológia területéről közismert és eredetileg "arra a folyamatra utal, amely során egy appetitív inger megjelenése vagy egy averzív inger megszűnése növeli a viselkedés valószínűségét."[7] A megerősítés, másképpen affirmációként definiálják, angol terminusban reinforcer. Két alapvető formája a pozitív és negatív megerősítés. Míg a pozitív megerősítés a valamilyen jutalmat helyez kilátásba, addig a negatív verzió a büntetés elmaradását feltételezi. (Atkinson, R.L. - Hilgard, E.R. et al., 2005)
A pozitív megerősítés elsősorban a viselkedés vagy a gondolkodásmód helyeslésének eszköze. Manifesztálódhat olyan jutalomként, amely a biológiai szükséglet kielégítésétől (például a víz vagy étel) a szociális szükséglet (például verbális és nonverbális megerősítési formák) kielégítéséig egyaránt terjedhet. A vélt jutalom azonban egyéni helyzettől függ, hiszen - szélsőséges példával élve - annak, aki nem szomjas hiába is kínálunk jutalomként bármilyen innivalót. A cél tehát a kielégítő állapot elérése, mely szituáció és individuum függő. Mint a kutatások bizonyították, jutalom formájában jelenhetnek meg a vizuális ingerek, amennyiben valamely dolog tetszést vált ki az individuumban. (Hayes, S. C., Rincover, A. & Volosin, D., 1980)
A pozitív vagy appetitív effektus esetében megkülönböztethető az elsődleges és másodlagos megerősítő szerepet betöltő jutalom. Az elsődleges megerősítők a biológiai szükséglet kielégítéséhez kapcsolódnak, míg a másodlagosak valamilyen asszociációhoz kötődnek, mely egy korábbi tapasztalatot feltételez. Ez utóbbi a klasszikus kondicionálás elméletével van összefüggésben.
A megerősítés ellenpólusa a büntetés, mely egy bizonyos cselekvést követő averzív hatás megjelenéséhez vezet. A büntetéshez kapcsolódó asszociáció általában fájdalommal, rossz érzéssel, félelemmel párosul. A büntetés egyik sajátos válfaja a megvonás, azaz a pozitív megerősítés elmaradása. A büntetés elmaradása jutalomként értelmezhető, jóllehet minden esetben félelem vezérelte cselekvésről lesz szó. Ez a például gyermekeknél alkalmazott módszer az agresszív cselekedetek felváltását célozza a cselekvés helytelenségének tudatosításában. (Carver, C. S., Scheier, M. F., 2006)
A megerősítés elméleti hátterének alapkövét a klasszikus és az instrumentális kondicionálás jelenti.
A klasszikus kondicionálás lényegében egy tanulási folyamat, mely Ivan Petrovics Pavlov orosz tudós munkásságának egyik eredménye. Alapját a különféle ingerekhez kapcsolt asszociációk képezik. Konkrétabban Pavlov azon megfigyelésén alapul, hogy a kutya nyáladzása megindult már a tányér látványától. Az étel - Pavlov kísérletében a húsliszt - a feltétlen inger (UCS - UnConditioned Stimulus), amely kiváltja a feltétlen választ. A nyáladzás a kutyáknál az étel érzékelésére megindul, így ez egy feltétlen válasz (UCR - UnConditioned Response), mely előzetes tanulás nélkül is működőképes.
Pavlov arra a kérdésre keresett választ, hogy más ingerekkel kombinálva a tányér elhelyezését, kiváltja-e később az új inger önmagában is a nyáladzást. Az új inger egy fényjelzés volt, melyet felkapcsoltak a tányér elhelyezésével egyidejűleg. A kutyánál ezt követően beindult a nyáladzás a fényjelzés esetén is, független attól, hogy kapott-e ételt vagy sem. Az új inger - a fényjelzés - egy feltételes inger (Conditioned Stimulus - CS), a tanult inger, melyet mesterségesen hoztak létre. A nyáladzás a feltételes ingerre adott feltételes válasz (Conditioned Response - CR), mely egy tanult válasz, hiszen korábban a fényjelzés semmiféle reakciót nem váltott ki a kutyából.
A további kísérletek arra is rámutattak, hogy a feltételes válasz kioltható, amennyiben megszűnik az ingerhez kötődő eredmény (azaz például a fényjelzés). A kioltás azonban nem teljes mértékű, mivel spontán felújulás módján előfordulhat, hogy újra megjelenik. A feltételes inger újbóli összekapcsolása a másik ingerrel ismét előmozdítja a feltételes választ. A klasszikus kondicionálással az érzelmi válaszok is befolyásolhatók. Így a félelem kialakulása a patkány kísérletekkel vált ismertté, amikor az áramütést hangjelzés előzi meg, a hang ezt követően automatikusan kiváltja a félelem érzetet.
Egyes ingerek az emberben is feltételes választ válthatnak ki, melynek megjelenési formája lehet egy érzelmi reakció vagy más jellegű feltételes válasz (például a citromra való összpontosítás nyálelválasztást indíthat el). (Atkinson, R.L. - Hilgard, E.R. et al., 2005)
A másodlagos vagy magasabb rendű kondicionálás azon az előfeltevésen alapszik, hogy már létezik egy feltételes inger és az ehhez kapcsolódó feltételes válasz. A feltételes ingert egy újabb ingerrel társítják és ekkor anélkül, hogy például az ételt a kutya megkapná a feltételes válasz kialakul. Ebben az esetben tehát a feltételes inger egyáltalán nincs párosítva a feltétlen ingerrel (a kutya esetében a húsliszttel), mégis kialakul a feltételes válasz. Konkrétabban, ha a fény mellé egy hangjelzést is bekapcsolnak kiváltja a feltételes választ, a nyáladzást akkor is, ha a húslisztet nem kapja meg a kutya.
A humán reakcióra vonatkoztatva, ha egy bizonyos dalt egy adott helyen hallunk, akkor később a hely önmagában előidézheti tudattalanul az érzelmi reakciót. Az egyes ingerek tehát összekapcsolhatók és kiváltják ugyanazon reakciókat. A kutatások további tapasztalata a generalizáció, mely arra mutat rá, hogy a nagyon hasonló ingerek is előidézhetik a feltételes választ. Így például, ha egy bizonyos hang kiváltja a feltételes választ, akkor az attól alig eltérő hangok ugyanazt a hatást idézik elő. (Atkinson, R.L. - Hilgard, E.R. et al., 2005) Erre lehet példa a színekhez kapcsolódó esetleges feltételes válasz, mely valamilyen oknál fogva kellemes vagy kellemetlen érzetet kelt az egyénben. Amennyiben az adott szín valamely árnyalatát észleli hasonló érzelmi reakciókat tapasztal, jóllehet nem annyira intenzíven. (Carver, S. C., Scheier, M. F., 2006)
Az instrumentális kondicionálás esetében nem egy már meglévő feltétlen válaszból indulnak ki, hanem egy olyan jellegű cselekvést kívánnak elsajátíttatni, melyet még nem tud az egyed, azaz egy új feltételes válasz kialakítása a célkitűzés.
A feltételes választ jutalommal honorálják, így stimulálva az adott cselekvés ismételt végrehajtását. A cselekvés elsajátításával a kísérleti alany tehát nem egy külső ingerre ad választ, inkább a viselkedésével a környezete befolyásolására törekszik. Leegyszerűsítve például, ha a kutyát jutalomban részesítik, mert behozza az újságot, akkor valószínűleg meg fogja ismételni cselekedetét. Lényegében tehát egy bizonyos viselkedés megtanulásáról van szó egy meghatározott cél érdekében.
Az instrumentális kondicionálás egyebek között Thorndike kísérleteihez kötődik. Kísérletének alanya egy ketrecbe zárt macska volt, amelynek a ketrece elé helyezték az élelmet. Sokféle módon megpróbált hozzájutni a ketrec előtti élelemhez, majd sikerült felismernie, hogy a ketrecen lévő retesz a megoldás kulcsa. A megismételt kísérletek során többszöri próba esetén sem azonnal ismerte fel, hogy a retesz a megoldása az élelemszerzésnek, azonban fokozatosan egyre kevesebb felesleges cselekvéssorozatot hajtott végre mielőtt a reteszhez nyúlt. Thorndike ezt nevezte az effektus törvényének: a véletlen válaszok száma egyre kevesebb lesz és azok maradnak fenn, amelyek jutalommal járnak.
Az instrumentális kondicionálás jelentős része Skinner kísérleteinek eredményeihez kapcsolható. Patkányt zártak egy olyan dobozba, amelyben egy pedál nyomás hatására ételt adagolt. A patkány hamarosan ráébredt tettének pozitív következményére, azaz, hogy a pedálnyomás ételt biztosít, ezért egyre többször nyomta meg a pedált. Amikor azonban az étel helyett áramütés érte a pedál lenyomása után, abbahagyta cselekvését.[8] Míg tehát a jutalom, a pozitív megerősítés a viselkedés megismétlésére ösztönzi az élőlényt, addig a negatív következmények a viselkedés elkerülését eredményezik.
Külön vizsgálati terület a válasz és a megerősítés között eltelt idő: minél később érkezik el a megerősítés, annál gyengébb a válasz reakció. A közvetlen megerősítés tehát sokkal hatékonyabbnak bizonyult, mint a késleltetett.
A megerősítés gyakorisága a megerősítési tervek címszó alatt vált kutatási témává. Nyilván nem mindegy, hogy minden egyes választ megerősítés követ-e vagy sem. Így például amennyiben csak minden negyedik alkalom után következik be a jutalmazás, rögzített arányú (RA) a megerősítési terv. Változó arányú (VA) megerősítési terv esetében nem tudni előre mikor várható a jutalom. Másrészt az időbeliséget vizsgálták a megerősítés során, így megkülönböztethető a rögzített időközű (RI) és a változó időközű (VI) megerősítés. (Atkinson, R.L. - Hilgard, E.R. et al., 2005) A rögzített időközű megerősítésnél a viselkedést a megerősítés meghatározott időtartam után követi, míg a változónál kiszámíthatatlan a megerősítés időbeli bekövetkezése. Az utóbbinál a válaszgyakoriság kisebb, jóllehet konzisztens viselkedést von maga után és nehezebben következik be a kioltás jelensége.
A kondicionálásos elméletek hátránya, hogy figyelmen kívül hagynak bizonyos tényezőket, így a tanulás szempontjából a megfigyelésen alapuló elsajátításnak, a kognitív tanulásnak a képességét. A kognitív tanulás elméletet szociális tanuláselméletnek is nevezik, mivel kiemeli a társas viszony fontosságát. A teoretikusok nagy hányada felismerte, hogy a megerősítés fontossága jellemzően nem kötődik a fiziológiai szükségletekhez. Rotter, Bandura, Kanfer és Martson álláspontja szerint a humán kísérletek esetében a szociális megerősítők különösen eredményesek, így az elfogadás, a mosoly, a dicséret, az elismerés, az egyetértés, stb. a lényeges. A kísérletek eredményéből egyértelműen levonható az a következtetés, hogy a tanulás során a tanulásra fordított idő megkétszereződik a szociális megerősítő alkalmazása esetében.
A kognitív elméletek képviselői arra hívták fel a figyelmet, hogy a tapasztalatok behelyettesítő módon is átélhetők, mások megfigyelése által. Ehhez természetesen a mások helyzetének átélésére, empátiára van szükség. (Carver, C. S., Scheier, M. F., 2006)
Kohut (1959) elmélete alapján az empátia egy olyan képesség, amellyel mások tapasztalatait éljük át. Rogers (1957) olyan képességnek vélte, amely egy terapeuta és kliense között alakul ki, azzal a feltétellel, hogy különbséget tesz önmaga és a másik között.
Clifforson (2002) és Davis (1996) hangsúlyozták az empátia sokoldalú dimenzióit, mely magában foglalja a tudatosságot és az emóciók szabályozásának képességét. Hoffman (2002) kiegészítette az empátia több-dimenziós jellegét azzal, hogy az empátia egy fejlődési folyamat, melynek során az individuum fejleszti az önkéntelen mimikát, valamint a kognitív folyamat során képes elképzelni a másik tapasztalatait. Decety és Jackson (2004) többek között kiemelte annak fontosságát, hogy a másik tapasztalatainak átélése során érzelmileg ne vonódjon be az egyén. (Lietz, A., Gerdes, E., et al., 2011)
Buda Béla általános meghatározása is kiemeli az átélés képességét:
"Általánosan meghatározva, az empátia a személyiség olyan képessége, amelynek segítségével a másik emberrel való közvetlen kommunikációs kapcsolat során bele tudja élni magát a másik lelkiállapotába. Ennek a beleélésnek nyomán meg tud érezni és érteni a másikban olyan emóciókat, indítékokat és törekvéseket, amelyeket az szavakban direkt módon nem fejez ki, és amelyek a társas érintkezés szituációjából nem következnek törvényszerűen. A megérzés és megértés fő eszköze az, hogy az empátia révén a saját személyiségben felidéződnek a másik érzelmei és különféle feszültségei. Ezt úgy is ki lehet fejezni, hogy a személyiség beleéli, mintegy a másikba vetíti önmagát."[9]
Az empátia feltétele a személyek közötti kommunikáció, mely különböző kommunikációs csatornákon keresztül valósulhat meg. Így például nem feltétlen szükséges a beszéd az empátia átélésére a hallás vagy a látás is elegendő. A tiszta racionális megközelítés azonban lehetetlenné teszi az empátiát, mivel érzelmi és indulati elemeket is feltételez a valós átélés képessége. Szubsztanciája a kommunikáció, azaz az egymás közötti jelek cseréje. Az empátiás megértés azonban nemcsak a közvetlen kommunikáció útján valósul meg, hanem úgy is, hogy egy másik személy kommunikációját technikai eszközön figyelik meg. Ennek megfelelően a tömegkommunikáció által közvetített egyes tartalmak hatással vannak az empátiára. (Buda B., 1978)
Bandura és Walters kiemlte, hogy az empátia képessége azonban nem pusztán a másokkal való együtt érzést jelenti, hanem azt is, hogy képesek vagyunk megítélni a másokra gyakorolt hatásunkat is.
Az empatikus képesség összetett folyamatok révén alakul ki, meghatározza a személyiségfejlődési folyamat, a környezeti hatások, az átélt tapasztalatok. (Buda B., 1978) Általánosan megfogalmazható, hogy az alacsony empatikus képességgel rendelkező egyén hajlamosabb például az agresszív cselekedetekre, révén, hogy képtelen átélni a másiknak okozott fájdalmat.
Az empátia mérésére az empatikus attitűdök szolgáltatnak alapot, melyhez különféle mérőeszközöket használnak. (Például: Davis' IRI (Interpersonal Reactivity Index): több- dimenziós empátia mérőeszköz, Hogan Empátia Skála, Toronto Empátia Kérdőív, Jefferson Pszichikai Empátia Skála, stb.) (Lietz, A., Gerdes, E., et al., 2011). Hazánkban az empátiának, mint tendenciának a mérésére egy 33 állításból álló kérdőívet alkalmaznak, melyben az állítások elutasítása vagy éppen elfogadása alapján értékelik az empátia mértékét. (Buda B., 1978)
A használt mérőeszköztől függetlenül a kutatási eredmények hasonlóságot mutatnak az empatikus képességre vonatkozóan. Így például a nők esetében az empátia faktorok jelentős mértékben magasabbak voltak, mint a férfiaké, mely szoros összefüggésben van a szocializációs folyamat eltérő jellegével. (Dymond, 1949, 1950; Mehrabian & Epstein, 1972)
A kutatások másrészt az introvertált és az extrovertált személyiség, valamint az empátia kapcsolatát mérték fel. Az eredmények egy jelentősebb hányada az introvertált típus empatikus képességét találta magasabb fokúnak.
Az empátia képességének növelése számos szempontból nélkülözhetetlen, mivel elősegíti a kapcsolatok magasabb szinten történő megélését, az összetartozás érzését. Az empátia a humán kapcsolatok javításának kulcstényezője, a formális és informális kapcsolatokban egyaránt. A formális kapcsolatok esetén az empátia elősegíti, hogy az egyén megtalálja helyét a munkahelyi szervezetben. Az empatikus vezető pedig a kommunikáció megfelelő alkalmazásával találhat utat beosztottjaihoz, szükség esetén megpróbálva beleélni magát helyzetükbe. "Az empátiát olyan hatékony és alig helyettesíthető eszköznek tekintjük, ami képessé tesz arra, hogy az emberi együttélés növekedő problémáival az eddiginél eredményesebben küzdjünk meg."[10]
Az empatikus képesség erősödéséhez vezetnek például a problémás élethelyzetek, kudarcok, jóllehet nem kívánatos részei az életnek. Ezzel szemben az empatikus képességet csökkentő tényezők közé tartozik az önelfogadás hiánya[11], a félelem, a szorongás és bármely a kommunikációs folyamatot nehezítő vagy zavaró tényező.
Az empatikus képesség feltétele az empatikus kommunikáció kialakulásának, melynek az első lépcsőfoka az önbecsülésben rejlik. "Az olyan ember, akinek fejlett az önbecsülése, birtokában van azoknak a kritériumoknak, amelyekkel megállapíthatja és mérheti szubjektív jó közérzetének feltételeit. Ennek megfelelően optimisztikusabban tudja megítélni a többi ember és azoknak vele szemben tanúsított viselkedését is."[12] Az önelfogadás egyik eszköze a következő fejezetben kifejtésre kerülő önmegerősítés.
A pszichológiai kutatások korábban bemutatott eredményei arra engednek következtetni, hogy a kommunikáció során alkalmazott megerősítésnek fontos szerepe van a kondicionálásra épülő és a kognitív tanuláselméletek alapján egyaránt. A megerősítés vizsgálati területei közé tartozik az individuum belső kommunikációja, a mikrokörnyezetével folytatott kommunikáció, valamint a makroszféra - a tömegkommunikáció területe -, mely a média világa által kínált tartalmakat öleli fel. A szférák a 2. ábrával illusztrálhatók.
2. ábra
A megerősítés vizsgálati szférái
Az individuum a vizsgálati szférák magja, az origó, ahonnan a megerősítés vizsgálata elkezdődik. Az a kommunikáció, mely az egyénre vonatkoztatható nem más, mint a belső kommunikáció, melynek tartalmát alapvetően a személyközi kommunikáció határozza meg.
"Identitásunkat mindig a másokkal való dialógusban alakítjuk ki, néha harcban azzal, ahogy a számunkra szignifikáns mások akarnak látni minket. Még ha kinőttünk is közülük néhányat, és eltűnnek az életünkből, mint a szüleink, a velük való társalgás akkor is folytatódni fog, amíg csak élünk."[13] A belső kommunikáció folyamatát a 3. ábra szemlélteti.
3. ábra
Lasswell modell és önmegerősítés
A Lasswell modell alapján a beszélő (ki) és a hallgató (kinek) megegyezik, a csatorna a belső gondolatok révén alakul ki. "Az önkommunikáció az a dialógus, amit minden ember önmagával folytat kisebb vagy nagyobb mértékben. Nem ismer kötelékeket; sokszor próbál ki alternatívákat; örökösen megkérdőjelezi, amit az én tenni akar, és bizonyos értelemben akkor kezdődik, amikor a külső, hangos kommunikáció félbeszakadt."[14] (Horányi, 2003) A hangsúly a "mit" kérdésen van, mely optimális esetben megerősítő szavakat vagy kifejezéseket jelent.
Bandura elmélete alapján azok a kutatók, akik csak a külső hatásokat vizsgálják az emberi viselkedés tanulmányozása során, megcsonkítják a humán természetről kialakított képet. Az önszabályozás képességén belül rendkívül fontos helyet foglal el az önmegerősítés.
Az önmegerősítés megfelelő alkalmazásának különböző kritériumai vannak. Nyilvánvaló, hogy az önmegerősítés lényegében az önjutalmazással valósulhat meg, mely irányulhat valamely dolog megszerzésére vagy önelismerésre, melynek meghatározása az első kritérium. Az önjutalmazás realizálása minden esetben az individuum által meghatározott teljesítményhez kötődik. Tehát a második kritériuma az önmegerősítésnek az individuum tudatos teljesítmény elvárása. A következő kritérium szorosan összefügg az előzővel, melynek során meg kell határozni azt a viselkedés típust, amely megfelel a megerősítéshez szükséges minimális követelményeknek. A nem megérdemelt megerősítés negatív következményeket von maga után, nem ösztönöz a cselekvés vagy viselkedés megismétlésére, úgy mint a következetlenség vagy a kiszámíthatatlanság. Az önjutalmazás feltételeinek megteremtésével a teljesítmény elérése esetén az individuum csökkenteni tudja viselkedésének averzív hatásait, mivel az erőfeszítéseinek jutalmazásához természetes erőforrása van. A súlycsökkentésben, a dohányzás csökkentésében vagy elhagyásában, a tanulási aktivitás növelése által az eredmények javulásában egyaránt szerepe van. Az önmegerősítés megvalósulhat öndicséret formájában, mely arra ösztönöz, hogy az egyén megnövelje teljesítményét, emelje a saját maga által kialakított limiteket. Hangsúlyozva, hogy az individuum határozza meg a valóban elégedettséget kiváltó tevékenységeket vagy viselkedési módot, melynek elérése erőfeszítéssel jár. A feleslegesen és folyamatosan ismétlődő önmegerősítés ugyanolyan haszontalan, mint teljes nélkülözése. (Bandura, 1976)
A megerősítés hatását kutatták többek között depresszív személyek esetében is. A depresszió tanulmányozói kiemelték annak fontosságát, hogy összefüggés van a pozitív megerősítés ritka alkalmazása és a probléma fennállása között. Ferster (1973) megállapította, hogy a depressziós személyt többek között erős önkritika jellemzi, mely összefüggésben van más tevékenységek iránti érdeklődésének elvesztésével, valamint a pozitív megerősítés hiányával, a negatív megerősítés gyakoribb alkalmazásával az önkommunikáció során. Lewinson, Festerhez hasonlóan felismerte, hogy a depresszív személy diszfória érzete a viselkedés pozitív megerősítésének hiányából ered. Jóllehet Lewinson kutatása alapján megállapították, hogy nem minden depresszív személy egyformán fogékony a pozitív megerősítésre. Skinner álláspontja alapján a pozitív megerősítés nem pusztán fokozza a megerősített viselkedés gyakoriságát, hanem elősegíti a "kellemes" válaszokat, így úgy hat, mint az antidepresszáns. (Abreu, P. R. & Santos, C. E., 2008)
Az elismerés tehát nélkülözhetetlen szerepet tölt be a mindennapi életben, mely erőforrást biztosít az egyén számára az olyan időszakokban, melyekben nehézkes az elismerés még halvány jelét is fellelni a külvilágban.
A személyközi kommunikáció során a tanulmány szempontjából a beszélő (speaker) az a személy, aki a megerősítő kifejezéseket mondja. A "mit" optimális esetben a megerősítő kifejezéseket jelenti, mely kiemelt szerepet tölt be a kutatás szempontjából. A csatorna többnyire verbális; a hallgató az a személy, akinek a megerősítő kifejezések szólnak. A beszélő (speaker) lehet például szülő, tanár, házastárs, gyermek, stb. A hallgató a szituációtól függően lehet gyermek, diák, beosztott, házastárs, stb. A munkahelyi szervezetben a vezető jelenik meg, mint beszélő és a beosztott kerül a hallgató szerepébe.
4. ábra
Lasswell modell és megerősítés
A külső elismerés jelentőségét számos kritika érte. Fellelhetők az ellentábor képviselői, akik feleslegesnek és értéktelennek vélik az elismerést, sőt olyan tényezőnek titulálják, amely csökkenti az egyén belső motivációját és befolyásolják a szabad választását. Hivatkoznak továbbá arra is, hogy önmagában a munkavégzés eredménye motiváló hatású, ezért a pozitív megerősítés nem szükséges. Így Deci, Koesner és Ryan (1999) kutatásaikat azzal a konklúzióval zárták, hogy a kézzel fogható külső jutalom, mint a fizetés, a díj, az érmek csökkentik a belső motivációt. Deci megállapította, hogy amennyiben a jutalmat nem helyezik kilátásba, kevésbé választják a feladat elvégzését, azokhoz képest, akiket korábban nem jutalmaztak. Deci további megállapítása szerint a jutalom csökkenti a belső motivációt. Ezen véleményeket azonban a kutatók (például: Eisenberger, R., Pierce, D. W., Cameron, J.) nem hagyták válasz nélkül, és konkrét kutatási tapasztalatokkal felfegyverkezve bizonyították be az elismerés jelentőségét. Azon tényben egyetértettek, hogy az elismerés és az önmeghatározás, valamint az elismerés hatása a belső motivációra szoros összefüggésben áll a teljesítmény elvárással. A bizonytalan teljesítmény elvárás esetében a jutalmazás csökkenti a feladatvégzés hatékonyságát és nincs hatással az egyén motivációjára. A magas teljesítmény elvárásokhoz kapcsolódó jutalom viszont megnöveli az egyén intrinzik motivációját és nem befolyásolja az egyén szabad választását a további feladatok során. Továbbá a teljesítmény célokhoz kapcsolódó jutalom nem csökkentette az egyén által kijelölt feladat iránti érdeklődést.
Harackiewitz és Sansone (1991) bizonyították, hogy a teljesítmény elváráshoz kapcsolódó jutalom megnöveli az intrinzik motivációt azáltal, hogy az individuum figyel arra, hogy jól végezze el a feladatát. Továbbá megállapították, hogy a teljesítmény elváráshoz kapcsolódó jutalom megnövelheti az intrinzik motivációt azáltal, hogy az egyén kompetensnek, önhatékonynak érzi magát. (Bandura, 1997; Rosenfield, Folger and Adelman, 1980) Nyilvánvalóan az intrinzik motivációnak számos más befolyásoló tényezője lehet, így meghatározó a feladat tartalma, prezentálási módja, a jutalom lehetősége. Amennyiben a feladatot úgy kommunikálják, mint irreleváns dolgot vagy a szükségletekkel, elképzelésekkel ellentétes az intrinzik motiváció csökkenését érik el a jutalom ellenére is. Abban az esetben növeli az intrinzik motivációt, amennyiben a feladat elvégzése elősegíti a szükségletek, vágyak teljesülését, valamint a feladat közvetítője is jelentőséget tulajdonít fontosságának. (Eisenberger, R., Pierce, D. W., and Cameron, J., 1999)
A megerősítés, mint jutalmazás vagy ellentéteként a büntetés a nevelés szerves részeként jelen van a mindennapokban. Jóllehet kutatásom fókuszában kiemelten a pozitív megerősítés áll, a nevelés témakörének tanulmányozása szorosan összekapcsolódik a büntetéssel, így nem tekinthetek el betekintő vizsgálatától.
A megerősítést vagy a büntetést a nevelők többnyire valamely viselkedés következményeként alkalmazzák, lényegében oly módon, ahogy a klasszikus kondicionálás fejezetében bemutatásra került. A jutalmazást a cselekvés megismétlésére, a büntetést a cselekvés elkerülésének érdekében preferálják, a megfelelő cselekvéssorozat kialakulását remélve.
A nevelésben hosszú ideig a büntetés alkalmazásában látták a hatékonyságot, később a büntetést kilátásba helyezése is elegendő eszköznek bizonyult. (Zrinszky L., 2006)
A különböző nevelésfelfogások eltérő módon tekintenek a jutalmazás és a büntetés szerepére, alkalmazásának fontosságára. Nyilvánvalóan lehetetlen eltekinteni az adott társadalmi közegtől, a társadalom fejlettségétől a neveléstörténet során. A következőkben néhány büntetés ellenes gondolkodó ismerhető meg.
A büntetés/jutalmazás elméletének kidolgozója Friedrich Paulsen (1846-1908) úgy vélte, hogy a hierarchikus szervezetekben, mint az állam, az egyház, az iskola, a család mindkét formára szükség van. Véleménye szerint a nevelésben a büntetés kap nagyobb hangsúlyt, a hivatali életben pedig a jutalmazás kerül előtérbe. A büntetést azonban csak indokolt esetben látja alkalmazható eszköznek és oka nem lehet például a bosszú, inkább a viselkedés megváltoztatása. Jóllehet a büntetés korlátozott alkalmazására is felhívja a figyelmet, mivel a túl sok büntetést nem véli hatékonynak, valamint a túl sok tilalom is inkább a megszegési vágyat ösztönzi.
Helmut Wehr a kreatív-kommunikatív konfliktuskezelő módszerek alkalmazásának fontosságát emeli ki, véleménye szerint a büntetés nem foglalhat el jelentős szerepet a nevelés során.
Bruno Bettelheim szintén a büntetés ellen foglal állást, mivel az rendkívül hatástalannak tartja. A büntetés véleménye szerint pusztán arra tanítja meg a gyermeket, hogy az erősebbnek van igaza, valamint következményeként kialakítja a neheztelés érzetét a büntető személy irányában. Továbbá nem feltétlen váltja ki a büntetés a viselkedés elkerülését, inkább arra sarkalja az elkövetőt, hogy eltitkolja tetteit. Bettelheim kiemeli, hogy a büntetés következményeinek súlyossága az egyént még alattomosabb cselekvésre késztetheti. "Éppen így megtanulja azt is, hogy bűnbánatot tanúsítson, amikor elvárják tőle, akár érzi azt, akár nem. Valójában talán csak azt sajnálja, hogy rajtacsípték, és most kénytelen viselni a következményeket."[15] (Bettelheim, B. 2000) A megoldás kulcsa a megfelelő kommunikációban rejlik, melynek során a nevelő tudatosítja, hogy biztos benne, hogy a viselkedést az egyén elkerüli, ha tudja, hogy az nem megfelelő. (Zrinszky L., 2006) A büntetés tehát olyan érzelmi reakciókat vált ki, mint a félelem, mely ugyan a viselkedés elkerüléséhez vezet, azonban gyakori alkalmazása a személyiség fejlődésre káros hatással van. Amennyiben egyetlen cselekvésre vagy viselkedési formára nem érkezik pozitív megerősítés az egyén azt hiheti, hogy személyisége semmilyen szempontból nem felel meg az elvárásoknak, értéktelennek érezheti magát.
A büntetés és jutalmazás aránya azonban a következőkben leírtak szerint alakult egy kutatás alapján: "Ha az ember egy éven keresztül figyelné a szülők nevelési módszerét, és megszámolna minden egyes dicséretet és minden egyes megrovást, észrevenné, hogy egy dicséretre tíz helytelenítő megjegyzés jut. Egy felmérés, amelyet német szülők körében végeztek, azt mutatta, hogy sok szülő sokkal gyakrabban büntet, mint dicsér. Sőt, némelyek azt hiszik, hogy gyermekeik nevelés dicséret nélkül is lehetséges. Ez természetesen nem múlik el nyomtalanul a gyermek lelkében. Hogyan tartsa magát értékesnek, mikor annyi mindent rosszul csinál, mikor olyan kevés dicséretre érdemes? A felnőttek és különösen a gyerekek csak akkor tudják teljesen kibontakoztatni lehetőségeiket, ha az az érzésük, hogy képesnek tartják őket valamire. Ez az érzésük pedig leginkább akkor van meg, ha elismerik és megdicsérik őket."[16]
A jutalmazás - büntetés kérdéskörével foglalkozó kutatók elméleteiből csak ízelítőt adtam, azonban világosan látszik, hogy az erőszakmentes nevelés rendkívül fontos szerepet kapott napjainkban. Az erőszakmentes nevelés önmagában is sugallja a pozitív megerősítés szükségességét, mivel ellenpárja a büntetés alkalmazása a félelemmel párosul, így negatív érzéseket vált ki az egyénből. A büntetés esetében az individuum a cselekedetre gondolva is bűntudatot érezhet, mintha feje felett ott lebegne Damoklesz kardja.
A filozófia tudományterületéről Honneth azt az álláspontot képviseli, miszerint az elismerés viszonyai során alakulnak ki a gyermekek kognitív képességei. (Weiss J., 2010)
A pozitív megerősítést a pedagógus támogató hozzáállással, dicsérettel és biztatással valósíthatja meg annak érdekében, hogy elősegítse a tanulók önhatékonyságát. A tanári visszajelzés akkor eredményes, ha azonnali és közvetlenül összefüggésben van az erőfeszítés a sikerrel. A tanuló hatékonyabbnak érzi magát egy új tananyag elsajátításában, ha azt egy szignifikáns személy külsőleg megerősíti. A külső megerősítés sikerélményt eredményez, mely egyrészt ösztönzőleg hat a tanulási tevékenységre, jó érzéssel töltheti el saját teljesítménye, másrészt a tanuló valóban érzi, hogy az oktatási tevékenység szereplője. (Kobus, T., Maxwell, L., Provo, J., 2008)
Hall, Lund és Jackson (1968) egyik kísérlete arra irányult, hogy szociális megerősítőket alkalmaztak olyan diákok esetében, akik az iskolában eltöltött idő kevés hányadát szentelték a tanulásnak. Gyakorlatilag amikor a megfigyelt diákok a tanulásra összpontosítottak a kutatók olyan szociális megerősítéseket alkalmaztak, mint a dicséret, a kivételes figyelem. Megdöbbentő hatást eredményezett a kísérlet, mivel a tanulási idő megkétszereződött a vizsgált tanulók esetében. (Carver, C. S., Scheier, M. F., 2006)
A "Rosenthal-effektus" néven ismertté vált hatásmechanizmus egyértelműen jelzi az elvárás minőségének jelentőségét. "Robert Rosenthal amerikai pszichológus érdekes kísérletet végzett ezzel kapcsolatban. Először négyszáz tanuló intelligenciáját tesztelte. Azután teljesen önkényesen - és az intelligenciateszt eredményének figyelembevétele nélkül - kiválasztott olyan tanulókat, akikről azt mondta a tanároknak, hogy különösképpen intelligensek. Amikor Rosenthal a négyszáz diákot egy idő után újra tesztelte, a különösen intelligensnek minősített diákoknál olyan teljesítménynövekedés mutatkozott, amely akár 50 százalékkal is meghaladta a többi tanulóét."[17] A tanárok pozitív elvárása úgy öltött formát, hogy minden egyes jó teljesítményért vagy annak bármely apró jeléért megdicsérték a diákot, a hibák jelentéktelenné váltak. Ennek hatására a tanulók önbizalma megnőtt és maguktól növelték teljesítményüket. (Lauster, P., 1994.)
A behaviorista álláspont szerint a kívánt viselkedés megismétlődik, amennyiben megfelelő időben és módon jutalmazzák. (Tóth, L., 2008) Így a megerősítés megfelelő alkalmazásának alapfeltétele, hogy az egyén ismerje a jutalmazáshoz és a büntetéshez kapcsolódó szabályokat. Nyilvánvalóan az igazságosság szempontja is felmérendő: az indokolatlan büntetés vagy jutalmazás egyaránt negatív következményeket vonhat maga után.
A megerősítés az iskolai környezetben manifesztálódik az osztályzatok, egyéb materiális eszközök (könyv jutalom), valamint a szociális megerősítők által.
A szociális megerősítők esetében a megerősítés külső forrásból származik, valamely megfelelőnek ítélt cselekvés hatására. Nem kizárólag az iskolai közegben jellemző, így származhat valamely az egyén számára releváns személytől, szülőtől, tanártól, kollégától, baráttól, stb. Megjelenésükre különféle kommunikatív módok szolgálnak:
a. Nonverbális: lehet a mosoly, vállveregetés, taps, stb.
b. Verbális: szóbeli kommentek formájában, mint például: "Szép munka!"
c. Textus formában: "Kiváló" (Smith, K., 2006)
A megerősítés iskolai közegben nem pusztán az osztályzatok vagy egyéb materiális eszközök által valósítható meg. A következő csoportosítás jól meghatározza az iskolai közegben alkalmazható megerősítési formákat:
Természetes vagy direkt megerősítés: a megfelelő viselkedésből eredő belső megerősítés. Példa lehet erre a csoportmunka, melyben egyenrangúan kezelik egymást a tagok, így ez önmagában feloldódáshoz vezet, erősítheti a részvételi szándékot, mint viselkedési formát. Természetes megerősítés az ún. belső megerősítés a megfelelő módon történő segítségkérést jelenti, amely eredményezi a segítségnyújtást, más oldalról belső motivációt eredményez a külső közvetett megerősítés által.
Szociális megerősítés: a megerősítés külső forrásból származik a megfelelő cselekvés hatására. Nem csak az iskolai közegben jellemző, így származhat valamely az egyén számára releváns személytől, szülőtől, tanártól, kollégától, baráttól, stb.
Aktivitásra késztető megerősítés: elsősorban iskolai közegben, például a páros feladat megoldás ösztönzően hathat a diákokra, mivel saját maguk választhatják meg a partnerüket. Különösen eredményes, ha valamilyen játékos tevékenységhez kapcsolódik a feladat.
Materiális megerősítés: valamilyen tárgyiasult formát ölt, mely lehet élelmiszertől kezdve valamilyen díjig bármi. A gyermeknevelés területén az élelmiszer és a játékok alkalmazása megerősítésként nem túl praktikus, hiszen például, ha valaki az étkezést jutalomként interpretálja, folyamatos táplálkozáshoz vezethet vagy épp ellenkezőleg a magát büntetni szándékozó személy megvonva magától a táplálékot anorexiás lehet. A játékok formájában nyújtott jutalmazás irigységhez vezethet másokban. A leginkább motiváló formák az oklevelek, írásos elismerések, a munka eredményének nyilvános bemutatása, stb.
Jelzés értékű megerősítések: leginkább iskolai közegben alkalmazható, kevésbé jelentőségteljes megerősítési forma, mely lehet például a piros pont, vagy a kis jegyek. Megerősítési értékét növeli, amennyiben bizonyos mennyisége után egy nagyobb jutalom van kilátásban. (Smith, K., 2006)
"Miért is olyan fontos a munkahelyi elismerés? Mindenki szereti tudni, hogy számít, amit csinál. Amennyiben a munkatársak nem érzik, hogy feletteseik vagy kollégáik értékelnék őket, egy idő után pusztán gépnek vagy eszköznek kezdik érezni magukat. Ha senkinek sem tűnik fel, hogy egy kolléga igyekszik a lehető legjobban dolgozni, akkor idővel az illető sokat veszít motiváltságából."[18]
A megerősítés, mint motivációs módszer a munkahelyi szervezetekben is jelentőségteljes a szervezeti célok elérésének érdekében. Nyilvánvalóan az elsődleges motivációs eszköz a pénzben testesül meg, továbbá kiemelkedő szerepe van a megfelelő munkahelyi környezetnek, a státusznak és a biztonságnak.
A munkahelyi elismerés önálló vizsgálati szféraként jelent meg és a MER (munkahelyi elismerés) teszt segítségével vizsgálják a megfelelő elismerő motiváció típusát. Az elismerés formája ugyanis egyénileg eltérő lehet, így például megtestesülhet elismerő szavak, ajándék, jutalom formájában azaz az elismerés akkor hatékony, ha motiváló elismerésként ölt alakot.
Az elismerés szükségességének okát Steven Covey a következőkben fogalmazza meg: "A fizikai létfenntartás után az ember legfontosabb szükséglete a pszichológiai létfenntartás - az, hogy megértsék, megerősítsék, értékeljék és elismerjék." A megerősítés, az elismerés tehát, mint motivációs módszer a munkahelyi szervezetekben is jelentőségteljes a szervezeti célok elérésének érdekében. A motivált munkaerő elősegítheti a munkahelyi szervezet hatékonyabb működését, ezáltal a profitcélok megvalósulását. Nyilvánvalóan az elsődleges motivációs eszköz a pénzben testesül meg, továbbá kiemelkedő szerepe van a megfelelő munkahelyi környezetnek, a státusznak és a biztonságnak a munkahelyeken. A munkaerő számára továbbá fontos, hogy ne érezze jelentéktelennek magát, hanem a szervezet nélkülözhetetlen részeként élje meg tevékenységének végzését. Ennek megvalósulása érdekében különböző motivációs faktorokat vizsgáltak a kutatók. Megállapították, hogy a pénzben kifejezett elismerés mellett a pozitív megerősítés az egyik leghatékonyabb formának bizonyul a motivációban.
Nelson kutatásainak eredményeként kiemelkedőnek vélik többek között az elismerés hatását. Mintegy 1500 alkalmazottat kérdeztek meg és azt a konzekvenciát vonták le, hogy az egyik leghatékonyabb motivációs eszköz a tevékenység elvégzését követően közvetlenül történő személyes elismerés. (Nelson, 1996) Nelson az általa összefoglalt motivációs tényezők között szerepelteti még a személyes köszönetnyilvánítást a jól végzett munkáért, melyet egyénenként szóban, írásban vagy mindkét formában egyidejűleg javasol realizálni. Hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a köszönetnyilvánítás, illetve az elismerés őszinte legyen és a megfelelő időben történjen. (Smith, K., 2000)
A pozitív visszajelzés szükségessége tehát vitathatatlan, azonban egy Gallup kutatás szerint, mely a világ országainak munkahely helyzetét vizsgálta, a legkevésbé alkalmazott tényezőnek tűnik. A megállapítást az a tény támasztja alá, hogy igen kevesen jelölték meg a Gallup kérdőívben szereplő "Az elmúlt hét napban elismerést vagy dicséretet kaptam a jól végzett munkámért" kijelentést.[19] A Gallup leírásában kiemelik, hogy a teljesítmény szempontjából fontos szerepet tölt be a visszajelzés, az elismerés mind személyes, mind vállalati szinten. Ennek ellenére különösen a volt szocialista országokban alacsony az elismerés vagy a dicséret aránya, melynek okát részben abban látják, hogy az individuumban nem tudatosított egyéni szerepének jelentősége. Ezzel kapcsolatosan Rodd Wagner és Jim Harter egy lengyel közraktár menedzserének tapasztalatát írták le, mely szerint a menedzser elkezdte dicsérni és elismerni a beosztottak munkáját. Az alkalmazottak reakciója nem volt pozitív: megijedtek és nem tartották jelentőségteljesnek saját teljesítményüket. A menedzser úgy vélte, hogy még meg kell tanulniuk, hogy nem lesznek lefejezve, ha nyilvános elismerésben részesülnek. (Gallup, 2011)
Az elismerés elfogadása tehát kultúrafüggő is, a befogadónak késznek kellene lennie arra, hogy kellemes élményként tapasztalja meg hatását. Úgy tűnik a negatív, gúnyt tartalmazó elismerés annyira elterjedt korábban, hogy a pozitív hatása esetenként várat magára. "Mindezt figyelembe véve a rossz értelemben vett elismerés nem egyszerűen a méltányos megbecsülés hiányának tűnik. Fájdalmas sebeket okozhat, áldozatait megnyomorító öngyűlölettel terhelve meg."[20] (Taylor, C., 1997) Nyilvánvalóan nem az efféle elismerés növeli a hatékonyságot, hanem a valós teljesítményhez kapcsolódó, egyénre szabott formája, mely jó érzést vált ki és a feladat megismétlésére ösztönöz.
A kommunikáció egyik jelentős területe a tömegkommunikáció, melynek jellegzetessége, hogy a tömegeket célozza. A tömegkommunikáció által a közlések nyilvánosan terjesztett speciális eszközök és információhordozók útján kerülnek széles néptömegekhez. Célja az egyének szubjektív tudatának befolyásolása. Az emberek számára az egyik legjelentősebb tanulási forrás lényegében már gyermekkortól. A tömegkommunikációs eszközök közé tartoznak az írott sajtó, valamint a hangzó és vizuális jeleket közvetítő eszközök, mint a rádió, és a televízió, továbbá az Internet. (Schmerz I., 2002)
A médiának kiemelt szerepe van a kultúra bármely területének közvetítésében. A média, mint szocializációs ágens lényegében meghatározza a tematizációt (agenda setting) társadalmi szinten, azaz bizonyos értelemben azt, hogy a társadalom tagjai miről gondolkodjanak és beszéljenek. (Rosengren, K. E., 2004.) Franklin Fearing (1954) kiemelte azonban, hogy bármilyen jellegű média tanulmányozása során alapvető szempont az, hogy milyen az adott társadalomban az elfogadott értékrend mintája. Hipotézise szerint a média által közvetített tartalmak, ha esetlegesen tudattalanul is, de visszatükrözik a társadalmi értékrendet. (Fearing, F. 1954)
A Lasswell modellt alapul véve, a tömegkommunikációnak, ezen belül a kutatási területként kijelölt online híreknek az értelmezését az 5. ábra szemlélteti.
5. ábra
Lasswell modell és az internet
A "Ki" az online újságírókat jelenti, a "Mit" az online híreket, a "Csatorna (vagy Médium)" az Internet, a Kinek: az online hírolvasók, a "Hatás" a korábbi kutatási tapasztalatokat figyelembe véve a megerősítés effektusát jelenti.
A megerősítés fellelése számos dilemmát okozott számomra az online univerzumban, mivel önmagában megerősítésnek tekinthető a felhasználók részéről például a legolvasottabb online hírek köre. A tartalmak olvasottsága arra mutat rá, hogy a felhasználó mely tartalmakat "erősíti meg" érdeklődésével. E tekintetben a kezdeti kutatásaim arra engedtek következtetni, hogy a felhasználó leginkább a negatív kicsengésű tartalmakat erősíti meg, így tragédiákat, vitákat, szidalmazást, stb.
Tekintettel arra, hogy nehézkes lenne általánosítva kutatni a megerősítést, úgy határoztam, hogy konkrét szavakra orientálom a keresést. Azok a szavak és kifejezések azonban, amelyek egyértelműen pozitív megerősítést jelentenek a közvetlen kommunikáció során, így például az iskolai közegben a "Jól van!", vagy "Szép munka!" ilyen formán nem kutathatók a hírtartalmakban. Általánosítva azonban ezek a kifejezések elismerésként értelmezhetők és online hírtartalmakban is könnyebben fellelhető.
A leírtaknak megfelelően az elismerésre korlátoztam kutatásom. A kutatás szempontjából kijelölt hírek körét a Hírstart által nyújtott szolgáltatás segítségével jelöltem meg, mely lényegében különböző forrásokból gyűjt össze hírtartalmakat.[21]
Témák: Autó-motor, belföld, bulvár, egészség, életmód, ezotéria, gaming, gazdaság, határtalan, infotech, kultúra, külföld, mobil, receptek, sport, tudomány, baleset-bűnügy, Forma1.
A hírtartalmak közvetlen forrásai a Hírtstart szolgáltatásában: Hír6.hu, Turizmus Online, KultúrPart, MNO, Ittlakunk.hu, Zene.hu, Prae.hu, Dunaújvárosi Hírlap Online, Magyar Nemzet, HVG.hu, NOL, Fejér Megyei Hírlap Online, MiNap Online, Kisalföld.hu, Zalai Hírlap Online, Napló Online, Mohácsi Újság, Sport24.hu, Vas Népe Online, Nemzeti Sport, Stop, Pest Megyei Hírhatár, Story Online, Fidelio.hu, Élelmiszer Online, hirado.hu, Hír24, Színház.hu, Gödöllői Hírek, Szeged Ma, Tolna Megyei Hírhatár, SzegedCafé.hu, Tudósítók.hu, Heti Válasz, EgriSzín, Pécsi Újság, Piac és Profit.
Az elismerés szót kiválasztva vizsgáltam a különböző hírtartalmakat 2013. január hónaptól 2013. június 15-ig. További szempontként szerepeltettem az olvasói értékelést, mely tetszik vagy javaslom ikon megjelölésével volt lehetséges.[22]
Minthogy fontosnak véltem, hogy az olvasóközönség részéről is megerősített híreket vizsgáljak, kizárólag azokat a hírtartalmakat vettem figyelembe, amelyeket legalább öt személy értékelt. Az értékelő személyek kilétéről, demográfiai adatairól nem áll rendelkezésemre információ.
Általánosságban becslésem szerint körülbelül ezer hír kerül bemutatásra napi szinten a hírstart felületén. Átlagosan öt-tíz hír tartalmazza az elismerés szót naponta, ami a 0,5%-1%-át jelenti az összes hírnek. A legelső tapasztalatok tehát arra engednek következtetni, hogy mindössze 0,5% - 1%-ban manifesztálódik az elismerés a hírtartalmakban. Kevés hozzászólás jellemző és körülbelül 20-30%-át egyáltalán nem értékelik az olvasók. A vizsgált hírtartalmak témánkénti százalékos megoszlását a 6. ábra mutatja.
6. ábra
Az elismerést tartalmazó hírek a Hírstart internetes oldalról, témánkénti %-os megoszlásban
A témák tekintetében a kultúra nyilvánvalóan kiemelkedik az elismerő hírtartalmak között: a 78 vizsgált hír közül 24 kulturális tevékenységhez kapcsolódik; ez a vizsgált hírek közel egyharmada. A kultúra területén értékelt hírek magyar írókra, színészekre, rendezőkre, énekesekre vonatkoznak, de szerepelnek közöttük bölcsődei, önkormányzati, közművelődési, szakemberek, polgármesterek részére nyújtott elismerések is.
A megyei hírtartalmak második helyet foglalnak el, ahol az elismerés vonatkozik "a hétköznapok hőseinek" (rendőrök, tűzoltók, egészségügyi dolgozók, szociális munkások és pedagógusok) tevékenységére, különös tekintettel egy kedvezőtlen időjárási viszonyok által teremtett helyzet esetén bizonyított helytállásra. Az elismeréssel azonban nem mindenki ért egyet, ami néhány a nyomdafestéket alig bíró hozzászólásban manifesztálódik.[23] Érdemes ezekkel szemben kiemelni a kultúra területéről megszólaló Kossuth-díjas Pap Vera színművésznő vélekedését: "Az elismerés mindenkinek fontos. Már 35 éve vagyok a pályán, jól esik a visszajelzés - mondta Pap Vera az MTI-nek, hozzátéve: a közönség azt hiszi, hogy a színházi szakma csupa fény és pompa. Amikor az előadás végén tapsolnak, az valóban az, a tapsért azonban keményen meg kell küzdeni. A mai celebvilágban a 'fény és a pompa' nem a színészeket övezi."[24]
A gazdasági hírek 12%-ot, a belföldi hírek 10%-ot képviselnek az összes vizsgált hírtartalomból. Meglepő módon azonban a sportra vonatkozó értékelt hírtartalmak száma jelentősen elmarad a többitől. Mivel a kutatás nem terjed ki az összes sporthírre, így lehetséges, hogy nem az általam vizsgáltak a sport iránt érdeklődők preferált online hírei.
A tudomány és a zene alig képviselteti magát az elismerést tartalmazó cikkek között. A zenére vonatkozó következtetések levonására valószínűleg praktikusabb a YouTube által tartalmazott értékeléseket figyelembe venni.[25]
7. ábra
Az elismerést tartalmazó vizsgált online hírek értékelésének száma témánként
A megerősítés bármely formája hatással van a viselkedésre és az érzelmekre: megerősíthet magatartásformákat, cselekedeteket, gondolkodásmódokat és az individuum számára utat mutathat az élet számos területén. Az erőfeszítésekkel elért eredmény már önmagában is jutalmat jelent, azonban az őszinte elismerés olyan érzelmi többletet kínál, amely elmélyítheti az egyén elköteleződését és fokozhatja tevékenysége hatékonyságát. Így az elismerés egy jobb világ megteremtésének eszközévé válhat, ezért megfelelő alkalmazása egyéni és társadalmi felelősség.
[1] Charles Taylor: Az elismerés politikája, In: Multikulturalizmus, 125. oldal
[2] Adamik T., Aczél P., et al.: Retorikai
lexikon, Kalligram, Pozsony, 2010., 640. oldal
Kiegészítés a kommunikáció definíciójához: A humán nyelvi jelrendszer a fonémák
és morfémák kettősségéből alakul egységgé. (A fonémák a releváns hangokat képviselik
nyelvészeti értelemben, a morfémák a jelentéssel bíró minimális egységek). A
hangok a legalacsonyabb szintet képviselik, míg a legmagasabb szinten állnak
a szavak és a mondatok. Minden nyelvről elmondható, hogy viszonylag kisszámú
beszédhangot tartalmaznak, így például a magyar és az angol nyelvben negyven
hang különböztethető meg. A hangok kombinációs szabályai számos szó kialakítását
és megértését teszik lehetővé, így egy felnőtt személynél ez elérheti a 20-30
ezer szót. A szavak kombinációjából több millió mondat alkotása lehetséges.
(Atkinson, R.L. - Hilgard, E.R. et al., 2005)
A nyelvi jelrendszerünk magában foglalja: a fonológiát (a kiejtésre vonatkozó
szabályok rendszerét); a szintaxtist (a nyelvi jelek összekapcsolásának szabályrendszerét);
a szemantikát (a nyelvi jelek és a valóság összekapcsolásának szabályrendszerét);
és a pragmatikát (a nyelvi jelek és a kommunikáló felek cselekedetei összefüggéseinek
szabályrendszerét). (Rosengren, K. E., 2004.)
[3] Buda Béla: A közvetlen emberi kommunikáció szabályszerűségei, 17. oldal
[4] Horányi Özséb: A kommunikáció, mint participáció, 14. oldal
[5] Lasswell Modellje alapján saját szerkesztés
[6] Antal László (1976) A tartalomelemzés alapjai, Magvető Kiadó, Budapest, 15. oldal
[7] Atkinson, R.L. - Hilgard, E.R. et al.: Pszichológia, Osiris Kiadó, Budapest, 2005., 269. oldal
[8] Az állatkísérlet napjainkban tiltott tevékenység.
[9] Buda Béla: Az empátia - a beleélés lélektana, 55. oldal
[10] Forray R. Katalin, Tar Katalin: Együttérzés, önzetlenség, felelősség, 91. oldal
[11] 0. fejezet: Az önelfogadás egyik kiemelt eszköze lehet az önmegerősítés alkalmazása.
[12] Horányi Özséb: A kommunikatív jelenség: Sorensen, R.: Hatékonyság és érték a kommunikációban, General Press Kiadó, Budapest, 2003, 226. oldal
[13] Charles Taylor: Az elismerés politikája, In: Multikulturalizmus, 129. oldal
[14] Horányi Özséb: A kommunikatív jelenség: Sorensen, R.: Hatékonyság és érték a kommunikációban, General Press Kiadó, Budapest, 2003, 227. oldal
[15] Bruno Bettelheim: Az elég jó szülő, Könyv a gyermeknevelésről, Cartaphilus Kiadó, Budapest, 2000, 122. oldal
[16] Lauster, P.: Ki, ha én nem? Hogyan legyünk önérzetesek, Magyar Könyvklub, Budapest, 1994., 40-41. oldal
[17] Lauster, P.: Ki, ha én nem? Hogyan legyünk önérzetesek, Magyar Könyvklub, Budapest, 1994., 41. oldal
[18] Chapman, G., White, P.: A munkahelyi elismerés 5 nyelve, Harmat Kiadó, Budapest, 1995., 24. oldal
[19] GALLUP: The State of the Global Workplace, A worldwide sutdy of employee engagement and wellbeing, 2011., 9. oldal
[20] Taylor, C.: Az elismerés politikája, In: Multikulturalizmus, Szerk. Feischmidt Margit, Budapest, 1997. Osiris., 125. oldal
[21] Hírstart forrás: http://www.hirstart.hu/keres/elismerés/_/mind/4/0/
[22] A tetszik vagy javaslom megjelölése a Facebook közösségi oldal felhasználói számára lehetséges.
[23] Forrás: http://www.stop.hu/belfold/hokaosz-utan-elismereseket-adott-at-pinter-sandor-a-mentesben-reszt-vevoknek/1132051/
Letöltés dátuma: 2013. 06. 05.
[24] Forrás: http://www.zene.hu/20130316_pap_vera_kossuthdijat_kapott_az_elismeres_mindenkinek_fontos
Letöltés dátuma: 2013. 06. 05.
[25] Youtube: A videók megosztásának egyik jeles képviselője. Népszerűségét alátámasztja többek között, hogy naponta közel 4 milliárdra tehető a videó megtekintések száma a Youtube statisztikája alapján.