KOMMUNIKÁCIÓ, KÖZVÉLEMÉNY, MÉDIA
2012/1-4. szám
|
|
KOMMUNIKÁCIÓ, KÖZVÉLEMÉNY, MÉDIA 2012/1-4. szám |
DOI: 10.20520/Jel-Kep.2012.1-4.3
Az Európai Bizottság álláspontja szerint fontos a természettudományos kutatások és technológiák társadalmi dimenzióinak vizsgálata. A nyugat-európai országokhoz képest ugyanakkor Magyarországon a természettudományok és technológiai alkalmazásaik társadalomtudományi szempontú vizsgálata sokkal kevéssé van jelen. Cikkünk a hírközlési keretek (framing) perspektíváját alkalmazva mutatja be, miként jelent meg a génmódosított növények és élelmiszerek kérdése a 2007. május 1. és 2009. október 31-i időszakban a legolvasottabb magyar bulvár és politikai napilapokban. Az elemzés során egyrészt kvantitatív tartalomelemzést, másrészt kvalitatív adatelemzést hajtottunk végre. Eredményeink azt mutatják, hogy a nyugati országoktól eltérően az elemzett lapokban a téma nagyon háttérbe szorult, különösen a bulvársajtóban. Elemzésünkben két jól elhatárolható hírközlési keretet (frame) különböztettünk meg: a domináns ANTI-GMO (Veszélyforrás) hírközlési keretet, valamint a ritkábban előforduló PRO-GMO (Tudományos haladás és előnyök) keretet. Bár számos tekintetben eredményeink hasonlóak a nyugati országokban végzett médiaelemzések eredményeihez, több eltérés is megállapítható a magyar és a nyugati országok sajtóképe között. Egyik meghatározó különbség, hogy a magyar lapokban sokkal hangsúlyosabban jelentkeztek a technológia ellen felhozott gazdasági érvek.
Kulcsszavak: génmódosított növények, génmódosított élelmiszerek, biotechnológia, médiakép, hírközlési keretek (frames)
'Génpiszkált vagy génnemesített?'- ez volt a címe a tudományos gondolkodás népszerűsítését célul kitűző Szkeptikus Társaság egyik közelmúltbeli rendezvényének. A találkozó elnevezése a génmódosított növények támogatói és ellenzői között fennálló ellentétekre utal. Ez az ellentét a magyar tudományos életben is jelen van [1].
A génmódosítás egyik meghatározó támogatója Dudits Dénes, növénygenetikus, akadémikus. Dudits Dénes a Barabás Zoltán Biotechnológiai Egyesület elnöke. Az egyesület a genetikailag módosított növények termelésére vonatkozó szabályozás enyhítése mellett áll ki. A szervezet tagjai között találhatunk kutatócsoportokat, valamint biotechnológiai eljárásokat felhasználó cégeket is, mint például a Monsanto és a Syngenta (Dudits, 2009). A génmódosítás iránt óvatosabb álláspontot képviselő tudósok táborának egyik fő alakja Darvas Béla. Létrehozta a GMO-kerekasztalt, melynek résztvevői között egyaránt vannak szakértők és aktivisták. A szervezetet a génmódosítást pártolók elfogultnak, a génmódosítás ellenzőjének tartják. A Kerekasztal munkássága 2006-ban hozzájárult a géntechnológiát szabályozó törvény megváltoztatásához (Darvas, 2008). Mind Dudits, mind Darvas számos médiumban kifejtette már álláspontját.
A parlamenti pártok együttesen léptek fel a genetikailag módosított MON810 kukorica magyarországi termesztése ellen. Kutatásunk időpontjában (valamint a mai napig is) Magyarországon tilos volt kereskedelmi forgalomba hozatal céljából génmódosított növények termesztése. Bár az Európai Unióban engedélyezték a MON810 kukorica termesztését, Magyarország védőzáradéki tiltásra hivatkozva eltért a szabályozástól. Az Európai Bizottság több alkalommal sikertelenül indítványozta a magyarországi moratórium feloldását [2]. A génmódosított növények témakörét érintő magyar civil szervezetek jelentős része szintén a termesztés ellen foglalt állást, emellett 2005-ös és 2010-es reprezentatív mintán végzett felmérések azt mutatják, hogy a magyar közvélemény sem támogatja a génmódosított növények termesztését (Gaskell et al., 2005, 2010).
Feltáró kutatásunk célja annak feltérképezése, hogy a génmódosítás kérdése mennyire hangsúlyos témája a magyar sajtónak, valamint annak vizsgálata milyen hírközlési kereteket alkalmaz a téma kapcsán. Az elemzés a 2007. május 1. és a 2009. október 31-e közötti időszakban a két legolvasottabb politikai napilap, valamint a két legnépszerűbb bulvárlap cikkeire terjedt ki.
Egyik indok, amely miatt a génmódosítás témakörére esett választásunk az, hogy egy olyan technológiáról van szó, amelyet a termesztésben a világ számos területén alkalmaznak és ezeknek a területeknek a kiterjedtsége egyre növekszik. A technológia körül számos országban nagy viták zajlanak: a támogatók az előnyöket hangoztatják, miközben az ellenzők a technológiához kapcsolódó kockázatokra fektetik a hangsúlyt (Shineha & Kato, 2009; Amin-Ahmad- Jahi- Nor- Osman-Mahadi, 2011). A magyar fogyasztók is találkoznak étkezésük során a technológiával, ugyanis az országban kapható hústermékek közül számos termék olyan állatok húsából származik, amelyeket génmódosított takarmánnyal tápláltak.
A médiaelemzés relevanciáját indokolja, hogy a lakosság nagy részének a génmódosított növények kérdésében a média potenciálisan a legfőbb információforrás. Egyes más országoktól eltérően hazánkban nem volt génmódosított élelmiszer ellenes kampány a boltokban, és az állampolgárok lényegében nem találkoznak az élelmiszereken a génmódosított tartalomra vonatozó címkékkel. Mióta azokat a termékeket címkézni kell, amelyek GM tartalma meghaladja a 0.9 százalékot, azóta az ebbe a kategóriába tartozó termékek egyszerűen eltűntek a polcokról. (A fentebb említett hústermékeket, amelyeknél a hús olyan állattól származik, amelyet génmódosított takarmánnyal tápláltak, nem kell címkével ellátni).
A média tehát a lakosság nézeteire vonatkozóan az egyik fontos befolyásoló tényező lehet (erről bővebben a szakirodalmi hátteret tárgyaló alfejezetben írunk majd). Miért releváns a lakosság véleménye? A természettudományok és a különféle technológiák társadalmi aspektusaival foglalkozó nemzetközi szakemberek és szakpolitikusok egy része immár egy ideje hangsúlyozza, hogy lényeges a lakosság bevonása is a tudomány kérdésfeltevéseibe. Fontos felkelteni a tudomány iránti fogékonyságukat és növelni az informáltságukat, hogy "tudományos állampolgárokká" váljanak (Király 2007). Az Európai Unión belül is ezek a kérdések hangsúlyosan jelentkeznek a tudomány és technológia területével kapcsolatosan. Az Európai Bizottság kiemeli, hogy fontos a lakosság perspektíváját figyelembe venni már a kutatáspolitika kialakításakor is (EC 2009).
A lakosság véleménye ráadásul gyakori hivatkozási alap a technológiát támadók és pártolók körében egyaránt: az ellenzők érvként hozzák fel a technológia ellen, hogy a lakosság sem támogatja. A technológiát pártolók viszont egyfelől arra hivatkoznak, hogy a laikusok keveset tudnak a technológiáról, másfelől úgy gondolják a lakosság véleménye a politikai döntéshozatalt is befolyásolja. Úgy vélik, egyes politikusok azért állnak ki a génmódosított növények ellen, hogy népszerűek legyenek a lakosság körében.
Génmódosított növények médiaképével foglalkozó elemzéseket számos országban készítettek már kutatók, azonban a publikációk leggyakrabban a nagy-britanniai, valamint az Egyesült Államokból szerzett adatokat értékelték (Augoustinos, Crabb, & Shepherd, 2010; Bauer, 2005; Bauer, Kohring, Allansdottir, & Gutteling, 2001; Cook, Robbins, & Pieri, 2006; Hughes, 2005, 2007; Hughes, Kitzinger, & Murdock, 2008; Kohring & Matthes, 2002; Maeseele & Schuurman, 2008; Marks, Kalaitzandonakes, Wilkins, & Zakharova, 2007; Navarro, Panopio, Malayang, &Amano, 2011; Nisbet & Huge, 2006; Parales-Quenza, 2004; Priest & Eyck, 2003; Shineha- Hibino- Kato, 2008; Shiena-Kato, 2009; Vilella-Vila & Costa-Font, 2008).
Magyarországon a biotechnológiák társadalmi vetületéhez kapcsolódó kérdéseket eddig kevés kutatás vizsgált [3].
A korábbi külföldi vizsgálatok elsősorban a politikai lapokban megjelenő cikkeket vizsgálták. Mi azonban fontosnak tartottuk az elemzésbe a bulvárlapok cikkeinek bevonását is, hiszen a bulvár médiumokban megjelenő írások széleskörű közönséget érnek el, egy másik szegmensét a lakosságnak, mint a politikai napilapok (Gfk - Szonda Ipsos 2007). A korábbi külföldi kutatások közül, amelyek a "framing" perspektívát alkalmazták, elsősorban a médiakép kvantitatív elemzését végezték el, ahelyett hogy egy átfogó, gazdag és árnyalt képet festettek volna a hírközlési keretekről (Bauer, 2005; Bauer et al., 2001; Kohring & Matthes, 2002; Marks et al., 2007; Nisbet & Huge, 2006; Parales-Quenza, 2004; Priest & Eyck, 2003). Kutatásunk során, a kvantitatív vizsgálat mellett a hírközlési keretek kvalitatív elemzését is elvégeztük.
Nap, mint nap történnek a világban olyan események, amelyek kapcsolatba hozhatóak a génmódosított növények kérdéskörével, ezek közül egyesek megjelennek a médiában, míg a többiről nem jelenik meg tudósítás. Ugyanazt az esemény többféle értelmezési keretben is felbukkanhat. A nyilvánosság előtt, valamint a háttérben tevékenykedő médiaszereplők próbálják elérni, hogy a témáról való tájékoztatás során az általuk preferált hírközlési keret (frame) domináljon (Kitzinger, 2009).
A hírközlési keretek "a hírek alapvető jellegzetességei" (Tuchman, 1978, p. 193). A hírközlési keretekre vonatkozóan számos meghatározás létezik a szakirodalomban (Entman, 1993; Gamson, 1992; Gitlin, 2003; Iyengar, 1991; Kitzinger, 2007; Scheufele, 1999). Közös jellemzője számos definíciónak, hogy a hírközlési kereteket az "információk koherens csomagjai"-ként fogják fel (Schuck & de Vreese, 2006, p. 6). Több szerző hangsúlyozza, hogy nem szükséges a keret minden jellemzőjének az egyidejű megjelenése, ahhoz, hogy a keret felismerhetővé váljon. Az újságírók, amikor keretbe helyeznek egy történetet, bizonyos módon kategorizálják is az eseményt: egyes jellemzőit hangsúlyozva, másokat elrejtve mutatják be. A keretbe helyezés során a téma egyes "releváns" tényezőit hangsúlyozzák, valamint az általuk megfelelőnek vélt kontextusba helyezik. Olyan módon "mesélik" el a történetet, hogy ezzel előtérbe helyezik az esemény természetéről kialakított egyes vélekedéseket (Kitzinger, 2007).
Tanulmányunkban kétpólusú értékelő hírközlési kereteket elemzünk. Az értékelő keretek "az egyes politikai kérdéseket vagy helyzeteket pozitív vagy negatív színben tüntetik fel" (Schuck & de Vreese, 2006, p. 6). Kitzinger (2007) például az embrionális őssejtkutatások hírközlési keretelemzése során megkülönböztetett egy az embrionális őssejtkutatásokat támogató keretet, valamint egy a kutatásokat ellenző keretet, amely szerint az embrió az élet hordozója és ennek alapján védeni kell.
Egyes kutatók "téma-független" hírközlési kereteket elemeznek framing kutatásaik során. Ezeket a kereteket úgy alkották meg, hogy egyszerre több kérdés elemzésére is alkalmasak. Ugyanakkor számos kutatás téma-specifikus hírközlési keretek elemzését végzi el. Téma-specifikus hírközlési keretekre példa a fenti embrionális őssejtkutatásos eset is. Előnyük azoknak a kereteknek, amelyek csak egyes témákra alkalmazhatóak, hogy "magas szinten specializáltak és precízek", hátrányuk ugyanakkor, hogy "kevésbé általánosíthatóak" (Dahinden, 2002, p. 191). Kutatási eredményeink értelmezése során ezeket a szempontokat érdemes tehát figyelembe venni.
A hírközlési keretek befolyásolhatják azt, ahogyan a közönség az egyes témákat megkonstruálja (Schuck & de Vreese, 2006). Nem szabad elfeledkezni ugyanakkor arról, hogy egyes esetekben a média hatása akár várakozásainkkal ellentétes is lehet, a közönség a médiaüzenettel ellentétes olvasatokat is kialakíthat (Hall, 1980; Kitzinger, 2002). A tudomány és technológia kérdésköre speciális abból a szempontból, hogy "a tudományos kérdések kapcsán a mindennapokban sok embernek nincs más forrása a szakértői információknak vagy értelmezésnek" (Crawley, 2007, p. 341; Priest & Eyck, 2003), mint a média.
Ugyanakkor az, hogy sokak számára a média jelenti a legfőbb információforrást egyes új technológiák témakörében, még nem jelenti azt, hogy a domináns hírközlési keretek szükségképpen visszatükröződnek abban, ahogyan a biotechnológiákról gondolkodnak. Ahogyan Hornig Priest (1994) rávilágított, az egyének analógsémákat is alkalmazhatnak egyes témák értelmezésénél; így ha egy adott dologgal kapcsolatban nincs is saját tapasztalatuk, érvelésüket építhetik arra is, hogy egy másik, általuk hasonlónak értékelt dologra vonatkozó érvelést alkalmazzák rá.
Egy korábbi, az őssejtkutatások témájában végzett kutatásunk során, a fókuszcsoportos beszélgetések elemzésénél azt találtuk, hogy bár a résztvevők valóban támaszkodtak analógiákra is az érveléseik során, mégis leginkább a domináns hírközlési keretek tükröződtek vissza a fókuszcsoportokon megfigyelhető diskurzusban (Vicsek 2011, Vicsek-Gergely 2011).
Számos kutatás foglalkozott már a médiában megjelent, a génmódosított növényekkel kapcsolatos hírközlési keretekkel (Bauer, 2005; Bauer et al., 2001; Kohring & Matthes, 2002; Marks et al., 2007; Nisbet & Huge, 2006; Parales-Quenza, 2004; Priest & Eyck, 2003; Navarro- Panopio- Malayang-Amano, 2011). Bauer és kollégái (2001, p. 41) tizenöt ország politikai lapjait elemezték. A tizenöt vizsgált ország között szerepelt az Egyesült Államok, Kanada, valamint számos európai ország. A magyar sajtót nem vizsgálták. Elemzésük során arra a következtetésre jutottak, hogy 1996/1997 előtt a legtöbb ország sajtója "elsősorban olyan fogalmakkal ünnepelte a biotechnológiát, mint a fejlődés és a gazdasági lehetőségek" és ezekhez kapcsolódó hírközlési kereteket alkalmaztak. Idővel az elemzett sajtó egyre inkább különbséget tett a gyógyászati célú biotechnológiák (pl. őssejtkutatás), valamint a mezőgazdasági felhasználások között. 1996/1997 után a mezőgazdasági alkalmazásokat negatívabb színben mutatták be, többször utalva a veszélyekre és kockázatokra, mint a gyógyászati alkalmazások esetében. Emellett a veszélyekkel kapcsolatos kereteket gyakrabban alkalmazták, mint korábban.
Más, később készült elemzések, - amelyek többek között a nagy-britanniai, amerikai, spanyol, belga és a japán sajtót vizsgálták (amelyek különböző analitikus megközelítéseket alkalmaztak,beleértve a keretek elemzését) - szintén azt emelték ki, hogy a kilencvenes évek utolsó évei után a GMO-val kapcsolatos híreket a vizsgált médiumok ellenmondásos kérdésként mutatták be (Augoustinos et al., 2010; Bauer, 2005; Hughes et al., 2008; Maeseele & Schuurman, 2008; Marks et al., 2007; Nisbet & Huge, 2006; Shineha-Hibino-Kato, 2008; Vilella-Vila & Costa-Font, 2008).
Kifejezetten kevés kutatás vizsgálta eddig a génmódosított növények magyarországi médiareprezentációját. Krista Harper (2004) antropológus amellett, hogy beszámolt a magyarországi környezetvédelmi aktivisták körében végzett terepmunkájáról, egy cikkében megírta benyomásait a kilencvenes évek végén és az ezredforduló utáni években a sajtóban megjelent tájékoztatásról is. Harper azt hangsúlyozza, hogy 1998 és a Pusztai-ügy [4] után a GMO-ról szóló hazai tájékoztatásokban előtérbe kerültek az ellentmondásos kérdések, valamint a cikkek hangvétele is negatívabbá vált (Harper, 2004).
A médiaelemzés során a 2007 május 1-je és 2009 október 31-a közötti időszakban a két legolvasottabb politikai napilapot (Népszabadság, Magyar Nemzet) és a két legolvasottabb bulvárlapot (Blikk, Bors) vizsgáltuk. A cikkek kiválasztása két lépésben valósult meg. Az első lépés a kiválasztott médiumok cikkeit tartalmazó elektronikus adatbázisban [5] történő keresés volt, melynek során az elemzett időszakban megjelent cikkek közül azok kerültek kiválasztásra, amelyekben megjelent a "génmódosítás" szó, vagy számos más rokon értelmű kifejezés (többek között: "GMO", "genetikailag javított", "genetikailag manipulált", stb.). A következő lépésben, az így kapott cikkekből - alapos olvasás után - a kódolók (a cikk szerzője, valamint egy független kódoló) kiválasztották azokat a cikket, amelyek a génmódosított növényekkel, valamint a génmódosított élelmiszerekkel foglalkoztak. Ez a kiválasztási folyamat 196 cikket eredményezett. A tanulmány további részében az egyszerűség kedvéért csak génmódosítással foglalkozó, vagy GMO cikkeknek nevezzük ezeket, holott témájuk szűkebb, valójában csak a növényekkel és az élelmiszerrel foglalkoznak.
Először kvantitatív tartalomelemzéssel elemeztük a cikkeket. A kódolók számos meghatározott változó alapján, az SPSS statisztikai szoftver használatával kódolták a megjelenéseket. A kódutasítások között szerepelt: 1. az adott cikk melyik napilapban jelent meg, 2. milyen hosszan foglalkozott a GMO témával, 3. az újság hányadik oldalán jelent meg, 4. milyen hírközlési keretet alkalmazott.
A cikkek hírközlési kereteit az alábbiak szerint kategorizáltuk:
1. Génmódosítás mellett állást foglaló keret (PRO-GMO keret) kategóriája: a kódolók úgy vélték, hogy a cikkben a génmódosított növények/élelmiszerek előnyei kerültek előtérbe, a GMO-k támogatása volt a cikkben a dominánsabb, mint a hátrányainak bemutatása, vagy a GMO-k elutasítása.
2. Génmódosítás ellen állást foglaló keret (ANTI-GMO keret) kategóriája: a kódolók úgy találták, előtérbe kerültek a negatív aspektusok, illetve az elutasítás, háttérbe szorultak az előnyök vagy a támogatás. Emellett ide sorolták azokat a cikkeket, amelyek a génmódosítás előnyeit kizárólag az előállítókhoz kapcsolták és ezt negatívan ítélték meg.
3. mindkét keret (egyik hírközlési keret sem dominál) kategóriája: egyik hírközlési keret (sem a pozitív, sem a negatív) dominanciája sem volt egyértelműen megállapítható, de a cikkben mindkettő jelen volt.
4. egyik keret sem jellemző: a cikk nem foglalkozott a következők közül egyik témával sem: GMO előnyei, támogatása, pozitív aspektusai, kockázatai, negatív aspektusai, elutasítása.
A kódolás megbízhatóságának vizsgálatához a 196 cikkből 50 cikk került véletlenszerű kiválasztásra. A megbízhatósági teszt során a konzervatív Cohen kappa érték (Landis & Koch, 1977) a változók tekintetében elfogadható eredményeket mutatott (még a szubjektívebb keret változó esetében is, értéke ennél a változónál 0,65 volt).
A kvantitatív elemzésen kívül egy kiterjedtebb, mélységekbe menő kvalitatív elemzést is végeztünk. Elemzési szempontjaink kiválasztása során építettünk Entman (1993) elképzeléseire, valamint figyelembe vettük Kitzinger (2007) javaslatait, amelyek ahhoz kapcsolódtak, hogy milyen elemeket érdemes a hírközlési keretek vizsgálatakor elemezni. Kitzinger (2007) szerint a keretek elemzésénél a következő szempontokat célszerű figyelembe venni: mi definiálódik problémaként?; ki a probléma forrása?; mik a javasolt megoldások a problémára?; milyen képek, címkék és definíciók jelennek meg?; milyen metaforák jelentkeznek?; kiket idéznek a cikkekben?; hogyan jellemzik a cikkekben a különböző szereplőket?; milyen stílus jellemzi az írásokat?, stb. Emellett a kutatási anyagot kitevő cikkek tanulmányozása alapján más elemzési dimenziók is kidolgozásra kerültek- Kitzinger (2007) tanácsai alapján.
A Morse és kutatótársai (2002, p.18) által javasolt verifikációs stratégiákat is követtük annak érdekében, hogy növeljük a kvalitatív kutatás érvényességét és megbízhatóságát, valamint a kvalitatív elemzés során figyelembe vettük azokat a tapasztalatokat, amelyet a szövegek többszöri kódolása során szereztünk. Az összes cikket a szerző elemezte, valamint 30 cikket még egy független kutató is kódolt.
A génmódosítás kérdésének az elemzett lapok nem szenteltek nagy figyelmet és nem tárgyalták hangsúlyosan. A 196 elemzett cikk közül 60,2 százalék mindössze legfeljebb egy bekezdésben foglalkozott a génmódosított növények vagy élelmiszer témájával. A vizsgált két és fél éves időszak alatt mindössze három (!) cikk jelent meg az elemzett újságok címlapján, valamint a cikkek átlagos kezdő oldalszáma 12,6 volt. Itt fontos megjegyeznünk, hogy a vizsgált időszakba nem tartozik bele a 2011-es nyári GMO botrány, amikor is megnőtt a témához kapcsolódó címlapsztorik száma.
Szintén releváns, hogy a megjelent GMO cikkek egyenlőtlenül oszlottak meg az egyes médiumok között. Mint ahogy az 1-es táblázatban látszik, a génmódosítás témája különösen marginális volt a bulvárlapokban, az összes cikk közül mindössze 16 jelent meg a tabloid médiában.
1. táblázat
ANTI- and PRO-GMO hírközlési keretek a politikai és bulvárlapokban
| ANTI-GMO keret dominál Cikkek száma (%) |
Mindkét keret megjelenik Cikkek száma (%) |
Egyik keret sem jelenik meg Cikkek száma (%) |
PRO-GMO keret dominál Cikkek száma (%) |
Összesen Cikkek száma (%) |
|
| Politikai napilapok | 101 (56,1%) |
40 (22,2%) |
16 (8,9%) |
23 (12,8%) |
180 (100,0%) |
| Bulvárlapok | 6 (37,5%) |
3 (18,8%) |
3 (18,8%) |
4 (25,0%) |
16 (100,0%) |
| Összesen | 107 (54,6%) |
43 (21,9%) |
19 (9,7%) |
27 (13,8%) |
196 (100,0%) |
Az ANTI-GMO (Veszélyforrás) hírközlési keret dominált a tájékoztatásban: a cikkek 54,6 százalékában ezt a keretet alkalmazták. A PRO-GMO (Tudományos haladás és előnyök) keret sokkal kevesebb cikkben jutott szerephez: mindössze a cikkek 13,8 százalékánál érvényesült, mint meghatározó hírközlési keret. A génmódosítás kérdését a bulvárlapokban kevésbé negatívan tálalták, mint a politikai napilapok.
A továbbiakban a két keret további jellemzőit mutatjuk be. A két keret eltérő probléma definíciót tartalmazott és eltérő nyelvezetet. Más morális értékelés jellemezte, mások jelentek meg bennük felelősként stb.
A PRO-GMO kereten belül a génmódosítás számos előnyét felvetették. A cikkek kis hányadában a génmódosítást, mint környezetbarát technológiai fejlődést kezelték, amely hozzájárulhat egyes betegségek gyógyításához, segíthet az éhínségek leküzdésében, hasznos lehet üzemanyag előállításában. A génmódosítás úgy jelent meg, mint aminek alkalmazásával a nemzeti agrárpiac előnyösebb versenypozícióba kerülhet a nemzetközi piacon, miközben magasabb profitot realizálhatnak a termelők, akiknek terménye rezisztensebb lenne a betegségekre illetve a rovarok kártevésére, és toleránsabbá válna a sók és víz hiányára.
A domináns ANTI-GMO kereten belül a génmódosításhoz kapcsolódó különböző kockázatokra és negatív aspektusokra helyezték a hangsúlyt. Ebben a hírközlési keretben a génmódosítást olyan technológiaként mutatták be, amelyet az európaiak/magyarok egyértelműen elutasítanak. Olyan technológiának festették le, amelyet eddig nem támasztottak alá megfelelő kutatási eredménnyel, így nem lehet tudni, milyen hosszú távú következményekkel bír az emberek egészségére, az állatok életére, valamint a környezetre. Egy meghatározó ellenérv volt, hogy a génmódosított növények termesztése Magyarországon gazdaságilag nem megvalósítható. Ezt a kijelentést a következő érvekkel támasztották alá: 1. A génmódosított terményeket nem lehet eladni a piacokon, mivel az emberek a termékek iránt negatív érzelmeket táplálnak mind Magyarországon, mind más országokban. 2. Amennyiben a génmódosított növények termesztése engedélyezett lenne Magyarországon, akkor az összes terméket fel kellene címkézni (feltüntetni a GMO tartalmat), és ez költségeket jelentene. 3. A magyar agrártermékek akkor képviselik a legnagyobb értéket, ha azokat a tradicionális módon állítják elő. 4. Ha a GMO-k termelését akár csak egy kis területen is megengedik, akkor felmerülhet a genetikai szennyezés lehetősége. A génmódosítás ellenzői megkérdőjelezték a támogatók által említett előnyöket. A génmódosítás ellenzői a MON810 kukorica termesztésének esetében azt említették érvként, hogy értelmetlen ennek a típusú kukoricának a termesztése, hiszen Magyarországon nem is fordul elő az a moly-fajta, amelyre rezisztens.
A PRO-GMO hírközlési keretben a haszonélvezők az éhezők, a gazdák, a betegek és a fogyasztók. A diskurzusból gyakorlatilag hiányoztak a multinacionális vállalatok, mint potenciális haszonélvezők, vagy csak az merült fel, hogy ha a technológia kizárólag csak a multinacionális vállalatok számára jelentene hasznot, akkor nem is maradna életben. Ezzel ellentétben az ANTI-GMO keretben, amennyiben egyáltalán felmerültek a haszonélvezők, gyakorlatilag csak a GMO-kat előállító vállalatokat említették - és ezt általában negatívan értékelték.
A PRO-GMO keret esetében problémaként az definiálódott, hogy a tudományos technológia fejlődés útjában különböző jogi és szakpolitikai akadályok állnak. Érvelésük szerint a génmódosított növényeknek tudományos kísérletek által igazoltan nincsenek komoly kockázatai, ugyanakkor jelentős előnyei vannak, de túl szűk körben engedélyezett alkalmazásuk. Az ANTI-GMO keretben a technológiát úgy mutatták be, mint egy olyan kockázatos és hátrányos technológiát, amelyet az emberekre/Magyarországra akarnak kényszeríteni, erőltetni.
A támogatók szerint a génmódosítást ellenző magyar politikusok a felelősek, hiszen túl szigorú szabályokkal korlátozzák a technológiát. Ezekben a beszámolókban a politikusokat úgy mutatták be, mint akiket elvakított az ideológia, és csak azért támogatják a génmódosítást ellenző törvényeket, hogy ezzel elnyerjék az emberek rokonszenvét. A politikusok bemutatásánál fontos elemként jelent meg, hogy a vitákban és a törvényhozás során szakértelmük híján hibás kutatási eredményekre támaszkodnak.
A génmódosítás ellen állást foglaló keretben a legfőbb problémaokozóként külföldi szervezeteket jelöltek meg, többek között a génmódosított terményeket előállító multinacionális vállalatokat. Egyes esetekben a megnevezett negatív szereplő a WTO (World Trade Organization), az Egyesült Államok, vagy az Európai Bizottság volt. A leírásokban a génmódosítás legfőbb támogatójaként az Egyesült Államokat nevezték meg, és - elsősorban a Magyar Nemzetben - azt hangsúlyozták, hogy agresszív politikájával és nyomásgyakorlásával megpróbálja rávenni az Európai Uniót arra, hogy megnyissa piacait az amerikai génmódosított termékek befogadására. Az Európai Bizottságot "erőtlennek" ábrázolták, és különösképpen a konzervatív napilapban olyan szereplőként mutatták be, akit jelentősen befolyásol a génmódosítás melletti lobbi, és amely meghajol az Egyesült Államok vagy a Világkereskedelmi Szervezet által gyakorolt nyomás előtt. Ebben a keretben a génmódosított termények előállítóit olyan óriási multinacionális vállalatokként mutatták be, amelyeknek célja, hogy a piacokat monopolizálják, profitjukat maximalizálják és ehhez gyakran tisztességtelen eszközöket is bevetnek. Amikor olyan országokról szóltak a tudósítások, ahol engedélyezték a génmódosított termények termesztését, az ilyen vállalatok működéséhez hátrányos társadalmi következményeket kapcsoltak.
A támogatók a probléma megoldását a génmódosítást korlátozó szabályok eltörlésében látták, azaz ebben a keretben a GMO-k szélesebb körű termelése és eladása jelentené a megoldást. Emellett a technológia fejlesztésére is több pénzt áldoznának. Úgy vélték, hogy a szakmai döntések meghozatala során a legfőbb tekintély forrásának a legmagasabb tudományos ismeretekkel rendelkező tudósokat kellene tekinteni. Ez a felfogás, a kockázat-elemzés során gyakran alkalmazott formatív-normatív, technikai hozzáállást tükrözi, amely szerint a magas szinten művelt tudományos kutatások során objektíven meghatározhatóak az esetlegesen felmerülő kockázatok. Ezeket a kockázatokat elsősorban a tudomány kérdéseinek tekintik, amelyet nem szabadna, hogy "megfertőzzenek" olyan különböző tényezők, mint az ideológia, vagy személyes érdekek. A tudományos perspektívának előnyt kellene élveznie az álláspont szerint, hiszen az a legjobb perspektíva.
Az ANTI-GMO hírközlési keretben gyakran a kinyilvánított cél a teljes génmódosítás mentesség volt. Az ellenzők szerint a kutatási forrásokat olyanoknak kell odaítélni, akik a kockázatokat "megfelelően" mérik, azaz a korábbi kutatásoknál alaposabban és "függetlenül". A függetlenség itt azt jelentette, hogy a kutatásokat nem lehet összekapcsolni a génmódosítás melletti lobbival, a kutatókat nem befolyásolják, illetve anyagilag sem támogatják. Amellett érveltek, hogy a GMO termelőinek magmintát kellene adni a kutatóknak. Ebben a keretben a tudománynak tulajdonított státusz alacsonyabb volt, mint a korábban bemutatottnál. Az ellenzők más, a tudományostól eltérő nézőpontokat szintén értékesnek találtak, úgy vélték, hogy a döntéshozóknak ezeket is figyelembe kell venniük (mint például a génmódosítást ellenző közvéleményt).
Mindkét hírközlési keretben a GMO-kat elsősorban élelmiszeripari kérdésnek tekintették, de a PRO-GMO keretben jobban hangsúlyozták a további felhasználási lehetőségeket (pl. üzemanyag, vagy orvosság), mint a másik keretben.
Különbséget tehetünk a génmódosítás szűkebb és tágabb koncepciója között. A meghatározás az alkalmazott kerettől függött. Dudits Dénes biotechnológia kutató megpróbálta a médiában a génmódosítást támogató szélesebb koncepciót népszerűsíteni. Szerinte nemcsak azok a termények génmódosítottak, amelyeket manapság annak bélyegeznek, hanem a spektrum ennél sokkal szélesebb: számos olyan nemesítési eljárás van, amely során alkalmaznak génmódosító eljárásokat (mint például a keresztezés). Ezek az eljárások pedig széles körben elterjedtek, törvényesek, az emberek által is elfogadottak. Évszázadok óta jogszerűek és elterjedtek Magyarországon, csak általában nem génmódosításként említik a társadalmi diskurzusban. Ezt a széleskörű felfogást a PRO-GMO hírkeret is csak néha jelentek meg, általában azokban a cikkekben, amelyeknél Duditsot szakvéleményének kifejtésére kérték. Hozzáállása azt feltételezi, hogy a génmódosítás (tágabb értelemben) nem egy új eljárás.
Ezzel szemben általában a szűkebb értelmezés jellemezte a médiatájékoztatást, melyben a génmódosítást olyan ellentmondásos új technológiának tekintették, amelyet egyes országok engedélyeztek, mások viszont betiltottak.
Egy másik tágabb koncepció, amely megjelent a sajtóban azonban negatívan viszonyult a génmódosítás kérdéséhez. Egyes tájékoztatásokban, amelyek az ANTI-GMO keretet alkalmazták, a génmódosítás megtestesítette a jelenben zajló negatív jelenségeket, szimbóluma volt a negatív globalizált, modern világnak, többet jelentett magánál a génmódosítás folyamatánál.
A technológiát támogatók amellett érveltek, hogy az eljárásra jelenleg széles körben használt elnevezések negatív konnotációjúak. Ennek ellenére a támogatók egy része használta azért ezeket a széles körben elterjedt kifejezéseket a média megnyilatkozásaik során - miközben utaltak a címke problematikus voltára. Az egyik legfőbb támogató - Dudits - más címke, a "géntechnológiával nemesített" használata mellett érvelt. Ezáltal azt kívánta hangsúlyozni, hogy a technológia a nemesítés egyik verziója, mivel a nemesítés fogalmához nem kapcsolódnak negatív konnotációk. A nyelvhasználat változtatásáért folytatott küzdelemben alul maradt, hiszen az említett kifejezést a mai napig alig használják, az elemzett időszakban a génmódosítást támogató keret néhány írásában fordult csak elő. A sajtóban a következő kifejezéseket használták gyakran: "génkezelt", "génmódosított", "genetikailag módosított", "GM", "GMO", vagy "géntechnológiával módosított". A "génpiszkított" vagy "génmanipulált" kifejezések, amelyek negatív konnotációkkal bírnak, szintén előfordultak a sajtóban - elsősorban az ANTI-GMO hírközlési keretben.
Mindkét keretben az illusztrációk sokszor ábrázoltak úgy terményeket, hogy a képeken jelen volt egyfajta utalás, hogy ezek emberi beavatkozás által módosított termények: például egy kémcső formájában. A támogató keretben a képeken a termények - azon túl, hogy esetleg a képen utalt valami az emberi beavatkozásra - gyakran átlagos terményeknek néztek ki, nem voltak kimagaslóan szépek, nagyméretűek vagy egyéb tekintetben különlegesek. Az ANTI-GMO keretben olyan képek is megjelentek, amelyeken károsodott növényt ábrázoltak. A PRO-GMO keret egyes illusztrációiban tudósok szerepeltek - akik a cikk szövegében a génmódosítás előnyei mellett érveltek. Az ellenző keretben használt képek témája változatosabb volt, többször nem növényekkel és tudománnyal voltak kapcsolatosak, hanem magukat az ellenzőket ábrázolta: a protestálókat, a szakértőket, a génmódosítást ellenző hírességeket, politikusokat, aktivistákat, illetve magáról a tiltakozó eseményekről szerepeltetett képet. Az ANTI-GMO demonstrációk csak ritkán jelentek meg a cikkek szövegében, egy kivételével a híradások kizárólag külföldi ellenállásról számoltak be. Érdekes, hogy ezzel szemben a képi illusztrációkban több alkalommal is mutattak a tüntetéseket- még abban az esetben is amikor a cikk nem érintette a demonstrációk témakörét.
A megszólaltatott kutatók a PRO-GMO keretben a technológiai fejlődés retorikáját alkalmazták, amelyben a legfőbb pozitívumként a technikai fejlődés és tudományos előrelépés definiálódott; amellett érveltek, hogy a technológia előrelépés szükséges és megállíthatatlan. A génmódosítás kérdését ebbe a diskurzusba illesztették bele. A génmódosítás ellenzői azonban nem tekintették a legfőbb célnak a technológiai előrelépést, a génmódosítás témakörét sem illesztették bele a technológiai fejlődés diskurzusába. Ezzel szemben egyes esetekben a hanyatlás retorikája érvényesült. A narratívában a negatív társadalmi változásokat hangsúlyozták, ebbe illesztették bele a génmódosított növények kérdéskörét.
Mindkét esetben különböző háborús metaforákat használtak a szemben álló felek ellentétének leírására (csatatér, harc, háború, győzelem).
A támogató, és ellenző írások egy része olvasói levél volt: a leveleket beküldők között sok szakértő is szerepelt. Mindkét oldalon voltak olyan levelek, amelyekben a beküldő meglehetősen hevesen fejtette ki véleményét. Egyes újságírók aktív résztvevői voltak a vitáknak. Például Hargitai Miklós számos drámai hangvételű cikket írt, amelyben a génmódosítás potenciális veszélyeiről értekezett. A PRO-GMO keretet alkalmazó cikkekben gyakran tudós szakértők véleményét kérték ki, míg az ANTI-GMO keretben tipikusan számos különböző foglalkozású ember fejtette ki aggályait a génmódosítással kapcsolatosan, nemcsak tudósok, hanem civil és szakmai szervezetek képviselői, politikusok és minisztériumi alkalmazottak, valamint aktivisták. A biotechnológiai vállalatok hivatalos képviselőit egyik keretben sem szólaltatták meg.
Az érvelések során mind az ellenzők, mind a támogatók utaltak a génmódosítás kapcsán felmerülő kockázatok feltárására irányuló kutatásokra. Mindkét oldalra jellemző volt, hogy beszámolóikban a kutatásokat asszimetrikusan értékelték. Mindkét csoport úgy érvelt, hogy a másik fél által idézett kutatások inadekvátak, ezzel megkérdőjelezve tudományos legitimitásukat. A saját érveiket alátámasztó kutatásokat ilyen formában nem vitatták. A kritikájukat a másik fél kutatásaira vonatkozóan ún. kontingens retorikára építették. A kontingens retorikában a tudományos eredményeket és hiedelmeket úgy ábrázolják, mint amelyeket más, nem tudományos tényezők is befolyásolnak, többek között a személyes hajlamok, a kutató társadalmi helyzete, vagy inkompetenciája (Gilbert & Mulkay, 1984; Juanillo Jr, 2001). Esetünkben a génmódosítást támogatók olyan beszámolókat konstruáltak, melyekben azokat a kutatásokat, amelyek eredményei a kockázatokat hangsúlyozták inadekvátnak bélyegezték, azt állítva róluk, hogy nem érik el a megfelelő szakmai színvonalat, a kutatókat pedig azzal vádolták, hogy karrierjük előrelendítése érdekében meglovagolják az anti-GMO hullámot. Ezzel ellentétben azok a kutatásokat, melyek végkövetkeztetésében nem figyelmeztettek a génmódosítás káros hatásaira, a PRO-GMO keretben, mint magas szintű, a nemzetközi sztenderdeknek megfelelő kutatásoknak ábrázolták, nemzetközileg megfelelőnek tekintették, eredményeit nem támadták meg, nem kérdőjelezték meg a résztvevő kutatók motivációját, érdekeit. Ebben az esetben az ún. empiricista retorikát alkalmazták - mely során a tudósok tetteit úgy ábrázolják, mint amelyek "általános válaszok a világ realitásaira" (Gilbert & Mulkay, 1984, p. 57). A génmódosítást ellenző keretben ellenben a kontingens retorikát csak azon kutatásokra alkalmazták, amelyek következtetéseikben nem tulajdonítottak kockázatokat a génmódosításnak. Ezek a kutatások az ANTI-GMO beszámolókban elfogultként jelentek meg, amelyek GMO lobbi befolyása és finanszírozása alatt állnak. Nem megfelelőnek bélyegezték ezeket a kutatásokat, mivel nem foglalkoznak a GMO-k hosszú távú hatásaival (pontosabban mivel nem foglalkoznak a hosszabb távon érvényesülő kockázatokkal - hiszen a GMO ellenzők úgy vélekedtek, hogy olyan előnyök a jövőben sem jelenhetnek meg, amelyeket korábban nem mértek). Bár az ANTI-GMO keretben megkérdőjelezték, hogy a tudomány lenne az egyetlen hiteles nézőpont a GMO kérdésben, de a kockázatokat hangsúlyozó kutatásokat viszont elfogadták, mint saját érveiket alátámasztó tényeket.
Eredményeink azt mutatják, hogy a vizsgált lapokban az adott időszakban a génmódosítás témája háttérbe szorult. Összehasonlítva egyes nyugat-európai országokkal az elemzett magyar médiumokban a GMO téma kevésbé volt napirenden: szinte alig szerepelt vezető hírként (az elemzett időszakunkba nem tartozott már bele a 2011. nyári GMO botrány). A témával foglalkozó cikkek száma is kevésnek tekinthető, ha összevetjük közelmúltbeli kutatások eredményeivel, amelyek nyugat-európai országok, mint például Nagy-Britannia médiaképével foglalkoztak (Cook et al., 2006).
A megjelenések számában nagy különbséget találtunk a különböző médiatípusoknál: a bulvárlapokban sokkal kevesebb cikk jelent meg a témában. Ennek következménye, hogy a bulvár sajtó fogyasztói a génmódosításról ezekből a sajtóforrásokból csak nagyon kevés információra tettek szert.
A tájékoztatásban a génmódosítás témaköre, mint vitatott terület jelent meg. Dominánsan két hírközlési keret került alkalmazásra a cikkekben. Ezen belül az ANTI-GMO (Veszélyforrás) keretet sokkal gyakrabban alkalmazták, mint a PRO-GMO (Tudományos haladás és előnyök) keretet. Összehasonlítva egyes angolszász országokat vizsgáló, közelmúltban megjelent médiaelemzésekkel (Cook et al., 2006; Marks et al., 2007), megállapítható, hogy Magyarországon az elemzett lapok kiemelkedően gyakran használták az ANTI-GMO hírközlési keretet: közel négyszer annyi cikkben jelent meg az ANTI-GMO keret, mint a PRO-GMO keret. Míg a közelmúltban megjelent kutatások azt találták, hogy az Egyesült Államokban, Nagy-Britanniában voltak olyan sajtóorgánumok, amelyek sokat foglalkoztak a témával és ugyanakkor pozitív hangvétellel (Cook et al., 2006; Maltese-Nehrbass et al., 2006), ez az általunk elemzett sajtótermékek egyikére sem volt jellemző. A politikai napilapokban kiemelkedően negatívan jelent meg az ügy, a bulvársajtóban megjelenő cikkek hangvétele enyhébb volt, ugyanakkor ezekben a médiumokban szinte alig jelent meg a témával kapcsolatos tájékoztatás.
Annak egyik lehetséges okaként, hogy a téma miért szorult inkább háttérbe a hazai sajtóban, felvethető, hogy a magyar lakosság kevésbé érdeklődik a környezetvédelmi, posztmateriális ügyek iránt, mint a nyugat-európai országok lakossága (Inglehart & Welzel, 2005; Karácsony, 2001). Ez pedig befolyásolhatja azt, hogy mi jelenik meg a sajtóban, hiszen az újságírók és a szerkesztők szemében szempont lehet az olvasók érdeklődése. Szintén oka lehet az alacsony számú megjelenésnek, hogy a génmódosítás ügye nem szerepel a hazai legfontosabb belpolitikai témák között.
Az, hogy a téma kevésbé közvetíthető magyar vonatkozással is bíró puha hír formájában, mint más témák, oka lehet annak, hogy a bulvárlapok sokkal kevesebbet foglalkoztak a génmódosítás kérdéskörével (puha híreken azokat a human interest story-kat értjük, amelyek nem híres emberek személyes küzdelmét mutatják be, vagy hírességekhez kapcsolódó nem politikai történések a központi témájuk - Vicsek 2011). Szinte az összes cikk, amellyel találkoztunk a "komoly" kemény hírek kategóriájába tartozott. Egy korábbi kutatás során azt találtuk, hogy egy másik biotechnológiával - az őssejtkutatással és terápiával kapcsolatosan - sokkal nagyobb számban jelentek meg cikkek a bulvár médiumokban, és a bulvárlapokban megjelent őssejtes írások jelentős része a puha hírek kategóriájába tartozott (Vicsek-Gergely 2011) .
Az ANTI-GMO hírközlési keret dominanciáját nem az magyarázza, hogy az újságírók minden esetben kétkedően viszonyulnának a technológiai/tudományos újításokhoz/változásokhoz- hiszen más technológiai újításokról (mint például az őssejtkutatás és terápiáról) szóló tájékoztatás nem volt a magyar médiában negatív hangvételű. Emellett az sem fogadható el kielégítő fő magyarázatnak, hogy a génmódosításokkal kapcsolatos híradások hangvétele azért negatív, mert a médiában ez a hangvétel a népszerű: hiszen bizonyos időszakokban más biotechnológiai előrelépésekről (többek között az őssejtkutatás területén) meglehetősen pozitív médiakép rajzolódott ki (Vicsek 2011, Vicsek-Gergely 2011).
Az ANTI-GMO keret dominanciája potenciálisan részben magyarázható azzal, hogy sikeresen érték el az ügyben érintett politikai elithez tartozók, valamint a civil és környezetvédelmi szervezetek képviselői, hogy az ő álláspontjuk domináljon a médiában.
Újabb indokként értelmezhetjük az újságíróknak a témával kapcsolatban felmerülő negatív érzelmeit. Venetianer (2010), biokémikus ezt az ellenérzést az újságírók képzésére vezette vissza. Az ellenérzés szerinte ugyanis azzal áll összefüggésben, hogy az újságírók elsősorban humán területen szerzik képzésüket. Véleménye szerint azok, akik humán képzésben vettek részt hajlamosabbak inkább előtérbe helyezni a zöld érveket a technokraták érveivel szemben.
A Magyar Nemzetben a témát még negatívabban mutatták be, mint a Népszabadságban. A Magyar Nemzetben az ANTI-GMO hangvétel illeszkedett a lap számos írása által képviselt, Amerika-ellenes, multi-ellenes, anti-globalizációs ideológiához.
A framing kutatások rámutattak, hogy azokat a tényezőket is fontos elemezni, amelyek kimaradnak egyes hírközlési keretekből (Kitzinger, 2007). A két megfigyelt hírközlési keretben eltérően jelentkezett, hogy mi tekinthető a problémának, kik a probléma forrásai, milyen megoldások lennének megfelelőek. A génmódosítás kérdésének egyes lehetséges értelmezései hiányoztak a magyar sajtóból. Nem volt olyan érvelés, mely szerint a génmódosítás hátrányosan érintené a magyar gazdaságot és ezzel egy időben amellett érvelne, hogy a génmódosított növények nem jelentenének veszélyt az egészségre. Olyan álláspont sem jelent meg, amely elismerte volna a technológia gazdasági előnyeit, ugyanakkor hangsúlyozta volna az egészségügyi veszélyeit. A génmódosított termékeket előállító vállaltok kritikája, amely része volt a génmódosítást ellenzők retorikájának, a támogatóknál teljesen hiányzott.
Kvalitatív keretelemzésünk eredményeit más kvalitatív módszereket is (beleértve a diskurzuselemzést) alkalmazó brit kutatásokkal összevetve sok hasonlóságot tapasztaltunk. A brit eredményekhez hasonlóan a magyar médiában is gyakran használtak háborús metaforákat (Cook et al., 2006); az embereket általánosan úgy ábrázolták, mint akik elutasítják a biotechnológiát; a kormányzatot olyannak festették le, mint amelyre nyomást gyakorol az USA; a génmódosítás tudományterülete ellentmondásosan jelent meg; a biotechnológiával foglalkozó vállalatokat nagy hatalommal rendelkező lobbinak mutatták be (Augoustinos et al., 2010). Mind a brit, mind a magyar sajtóban a génmódosítást ellenző írásokban gyakran olyan óriási vállatokként jelentek meg ezek a cégek, amelyek egyetlen szempontja a profit (Augoustinos et al., 2010). Nagy-Britanniához hasonlóan a szóhasználat kapcsán nem a génmódosítást támogatók által propagált szóhasználat a jellemző, valamint a génmódosított növények kérdéskörét elsősorban az élelmiszerekkel kapcsolták össze és nem egyéb felhasználási lehetőségeivel (Hughes et al., 2008).
A hasonlóságok mellett számos különbséget is felfedezhetünk a saját és a korábban említett külföldi kutatások eredmények között. A brit kutatások (Augoustinos et al., 2010; Cook et al., 2006; Hughes et al., 2008) eredményeitől eltérően a magyar sajtóban: a demonstrációk a híradásokban csak marginálisan voltak jelen; az embereket és a politikusokat úgy mutatták be, mint akiknek a génmódosítással kapcsolatban azonos állásponton vannak; nem teremtettek kapcsolatot a GMO téma és a migrációval, valamint a terrorizmussal foglalkozó politikai kérdések között; a frankenstein-i szimbólum (vagy más sci-fire utalás) gyakorlatilag hiányzott.
A tüntetésekről szóló beszámolók ritkaságát magyarázhatja részben az a tény, hogy a génmódosítással kapcsolatos tüntetések száma Magyarországon sokkal alacsonyabb, mint Nyugat-Európában. Az ANTI-GMO demonstrációk alacsony száma azzal is magyarázható - ahogyan ezt környezetvédő szervezetek képviselői elmondták nekünk - hogy itthon több demonstrációra került sor más olyan kérdések miatt, ahol ellentétes állásponton voltak a zöld szervezetek és a kormányzat. Demonstrációk szervezése helyett a legtöbb szervezet a génmódosítás kapcsán sajtónyilatkozatokat adott ki. Az, hogy a külföldön zajló megmozdulásokról is csak elvétve számolt be a sajtó az részben annak tudható be, hogy a magyar sajtó gyakran a hazai hírekre koncentrál. Ugyanakkor az is igaz, hogy még ha szerveznének is demonstrációkat az nem biztos, hogy megjelenne a sajtóban. Erre példa a 2009. februárjában rendezett hazai demonstráció, amelyen részt vettek a nagy pártok szakpolitikusai, számos zöld szervezet képviselői, gazdaszervezetek képviselői is, de erről is alig tájékoztatott a sajtó.
Arra is vannak jelek, hogy az ún. sci-fi metaforák más technológiai témák esetében is kevésbé lennének jelen a magyar médiában - nemcsak a génmódosítás témaköréhez kapcsolódóan (Vicsek 2011).
Markáns különbség van a magyar és a nyugat-európai országok médiaképe között, abból a szempontból, hogy Magyarországon a génmódosítás ellenzői gyakran hivatkoztak gazdasági érvekre. A magyar médiában erőteljesen jelen volt az az érv, hogy a génmódosítás hiánya pozitív hatással van a magyar gazdaságra, ezzel ellentétben a nyugati elemzések azt mutatják, hogy egyes időszakokban a génmódosított növények termesztése kapcsán hangsúlyosan jelentkezett a gazdasági fellendüléssel és üzleti lehetőségekkel kapcsolatos érvelés (Bauer et al., 2001). Szakértők szerint az utóbbi években is marginálisak a GMO-ellenes gazdasági érvek a nyugati médiában.
A hírközlési keretek az elemzett lapokban általunk megállapított tipikus jegyeinek egy részéről nem tudható, hogy szintén jelentkeznek-e a külföldi sajtóban, hiszen számos elemzési szempontunkat nem tárgyalják a külföldi kutatások (ez azzal van összefüggésben, hogy nem találtunk olyan mérvadó nemzetközi tudományos folyóiratban megjelent cikket, amely korábban végzett a hírközlési keretekhez kapcsolódó szisztematikus, mélyreható, átfogó kvalitatív keretelemzésről számolt volna be).
Kutatásunk eredménye releváns lehet a kockázat-társadalomról zajló elméleti vitákhoz kapcsolódóan is. Beck (1992, p. 71) amellett érvelt, hogy amennyiben a különféle technológiák kockázatai nyilvánosságot kapnak, az emberek visszanyerhetik "döntési autonómiájukat" az egyes technológiák kapcsán. Ebből a szempontból értékelve a média szerepét azt mondhatjuk, hogy a kérdéskört érintő nem túl nagy cikkmennyiségen belül, a GMO-khoz kapcsolódó sok olyan veszély szerepelt, amelyeket a civil szervezetek, vagy tudósok neveztek meg. A politikai napilapok jobban teljesítettek ebből a szempontból, mint a bulvársajtó.
Egyes szerzők szerint a tudomány (vagy a tudomány egyes területei) fokozatosan egyre inkább "medializálttá" válnak. Shafer (2009) a medializációnak három dimenzióját emelte ki: 1. jelentősen növekszik a megjelenések száma és kiterjedtté válik a téma tárgyalása, 2. növekszik az aktorok és a tartalom sokszínűsége, 3. a bemutatásban hangsúlyt kapnak az ellenvélemények is, jelen vannak a technológiához kapcsolódó viták. A génmódosítást bemutató magyar médiaképben tapasztalható az aktorok sokszínűsége, valamint megjelent a nem tudományos nézőpont álláspontja is a diskurzusban, és a génmódosításhoz kapcsolódó kutatások ellentmondásossága is felmerült. Ugyanakkor nem beszélhetünk mediatizáltságról, hiszen a génmódosítás kérdése nem lett releváns téma a sajtóban, a megjelent cikkek alacsony száma miatt nem beszélhetünk a korábbi időszakokhoz képest a tájékoztatás jelentős bővüléséről sem.
A tanulmány korlátai közé tartozik, hogy mindössze négy újság cikkeit elemeztük. Ugyanakkor, vannak arra utaló jelek, hogy a génmódosítás kérdése a többi magyar nyomtatott médiumban és a televízióban is hasonlóan alacsony relevanciájú, valamint negatív hangvételű .
A szerző köszönettel tartozik Jenny Kitzingernek, hogy megosztotta korábbi kutatásának tapasztalatait, amelyben a génmódosítás kérdéskörét vizsgálta a brit médiában. A szerző köszönetét fejezi ki Bauer Zsófiának, Cynthia Colemannek és Martin W. Bauernek a cikk korábbi verzióihoz fűzött konstruktív javaslataikért. A cikkben bemutatott kutatás az OTKA támogatásával (PD 73032) valósulhatott meg. A szerző munkáját a Magyar Tudományos Akadémia Bolyai János ösztöndíja támogatta.
[1] A magyar kontextus jellemzése a szabályzás részletes megismerése, valamint a következő szakemberekkel készített szakértői interjúk alapján készült: Vértes Tímea (vezető tanácsadó, FVM Biotechnológiai Osztály), Maczák Béla (Magyar Élelmiszer-biztonsági Hivatal munkatársa), Venetianer Pál (biokémikus, molekuláris biológia kutatója, akadémikus), Vay Márton (Greenpeace Magyarország sajtószóvivője). Emellett konzultációra került sor a következő szakértőkkel: Tömöri Balázs (Greenpeace Magyarország kampányfelelőse), Jellen Sándorné (Magyar Agrárkamara vezető főtanácsosa). Az interjúkat egyfelől Gergely Júlia kérdezte le (a szerző útmutatásai alapján), másrészt a cikk szerzője.
[2] A téma kapcsán az egyik legfrissebb fejlemény a 2012. január 1-én életbe lépett Alaptörvény, amely kitér a genetikailag módosított növények magyar mezőgazdaságban történő használatának tilalmára. Ez a fejlemény azonban már kívül esik az általunk elemzett időszakon.
[3] Lásd például Acsády, J., & Ferencz, Z. 2008, Harper 2004, Matolay 2005, Vicsek, 2011, Vicsek & Gergely 2011.
Az ügy akkor kezdődött, amikor a magyar származású biokémikus Pusztai Árpád bemutatta azon kutatási eredményeit, amelyek szerinte bizonyítják a génmódosított élelmiszerek veszélyeit.
[4] A cikkeket az Observer Budapest Médiafigyelő Kft. elektronikus adatbázisából szereztük.
A puha hírek témája elsősorban az a küzdelem volt, amely során egyes betegek a külföldi kezelés magas költségeit összegyűjtötték.
[5] Az interjúk során számos szakértő azt állította, hogy a tájékoztatás negatív hangvételű volt és a téma marginális jelentőséggel jelent csak meg a magyar médiában. A televíziós tájékoztatás esetében is feltételezhető ez a negatív hangnem valamint az alacsony számú megjelenés az Observer adatbázisából szerzett televíziós hírek átiratai alapján (itt figyelembe kell ugyanakkor azt is venni, hogy nem álltak rendelkezésünkre a képi anyagok, amelyek akár ellentétben is lehettek az írott szöveggel).
Acsády, J., & Ferencz, Z. (2008). Perception and Attitudes towards Biotechnology in Hungary. In F. Molfino & F. Zucco (Eds.), Women in Biotechnology: Creating Interfaces (pp. 93-106): Springer.
Amin, L., Ahmad J., Jahi J. Md., Nor Abd. Rahim Md., Osman, M., Mahadi, N.M. (2011): Factors influencing Malaysian public attitudes to agro-biotechnology. Public Understanding of Science, 20(5), 674-689
Augoustinos, M., Crabb, S., & Shepherd, R. (2010). Genetically modified food in the news: media representations of the GM debate in the UK. Public Understanding of Science, 19(1), 98-114
Bauer, M. W. (2005). Distinguishing Red and Green Biotechnology: Cultivation Effects of the Elite Press. International Journal of Public Opinion Research, 17(1), 63-89.
Bauer, M. W., Kohring, M., Allansdottir, A., & Gutteling, J. (2001). The dramatisation of biotechnology in elite mass media. In G. Gaskell & M. W. Bauer (Eds.), Biotechnology 1996-2000: The years of controversy. (pp. 35-52). London: Science Museum.
Beck, U. (1992). Risk society : towards a new modernity. London; Newbury Park, Calif.: Sage Publications.
Cook, G., Robbins, P. T., & Pieri, E. (2006). " Words of mass destruction": British newspaper coverage of the genetically modified food debate, expert and non-expert reactions. Public Understanding of Science, 15(1), 5-29.
Crawley, C. E. (2007). Localized debates of agricultural biotechnology in community newspapers - A quantitative content analysis of media frames and sources. Science Communication, 28(3), 314-346.
Dahinden, U. (2002). Biotechnology in Switzerland: Frames in a Heated Debate. Science Communication, 24(2), 184-197.
Darvas, B. (2008). A GMO-Kerekasztal története, ülésrendje és kézirat-készítési szabályai. Letöltve: 10.10., 2010, oldal http://www.bdarvas.hu/gmo/idn39
Dudits, D. (2009). 10 év a hazai biotechnológia szolgálatában: Mérlegen a Barabás Zoltán Biotechnológiai Egyesület. Letöltve: 10.10., 2010, oldal http://zoldbiotech.uw.hu/index.php?option=com_content&task=view&id=1&Itemid=4
European Commission (2009): Challenging Futures of Science in Society - Emerging trends and cutting-edge issues. Luxembourg: Publications Office of the European Union.
Entman, R. M. (1993). Framing - toward Clarification of a Fractured Paradigm. Journal of Communication, 43(4), 51-58.
Gamson, W. A. (1992). Talking politics. Cambridge [England] ; New York, NY, USA: Cambridge University Press.
Gaskell, G., Allansdottir, A., Allum, N., Corchero, C., Fischler, C., Hampel, J., et al. (2006). Europeans and biotechnology in 2005: Patterns and trends. Final Report on Eurobarometer 64.3. Letöltve: 24.2.2010., oldal http://ec.europa.eu/research/biosociety/pdf/eb_64_3_final_report_second_edition_july_06.pdf
Gaskell,G., Stares, S., Allansdottir, A., Allum, N., Castro, P., et al. (2010). Europeans and biotechnology in 2010Winds of change?. A report to the European Commission's Directorate-General for Research. Letöltve: 2012.01.16. oldal: http://ec.europa.eu/public_opinion/archives/ebs/ebs_341_winds_en.pdf
GfK Hungária Market Research Institute, & Szonda Ipsos Media Opinion and Market Research Institute. (2007). Mindenki olvas - Tömegeket és speciális célcsoportokat is elér a nyomtatott sajtó. Letöltve: 18.11.2009 http://www.gfk.com/imperia/md/content/gfk_hungaria/pdf/press_extra_h/press_extra_20070828_h.pdf
Gilbert, G. N., & Mulkay, M. (1984). Opening Pandora's box: A sociological analysis of scientists' discourse. Cambridge University Press.
Gitlin, T. (2003). The whole world is watching: mass media in the making & unmaking of the New Left. Berkeley, CA: University of California Press.
Hall, S. (1980). Culture, media, language: working papers in cultural studies, 1972-79. London: Hutchinson ; Centre for Contemporary Cultural Studies, University of Birmingham.
Harper, K. (2004). The genius of a nation versus the gene-tech of a nation: Science, identity, and genetically modified food in Hungary. Science as Culture, 13(4), 471-492.
Hornig Priest, S. (1994). Structuring public debate on biotechnology. Science Communication, 16(2), 166-179.
Hughes, E. (2005). The contaminated risk of GM crops: nationalism and the genetic modification debate. Journal of Public Affairs, 5(3-4), 251-262.
Hughes, E. (2007). Dissolving the nation: Self-deception and symbolic inversion in the debate. Environmental Politics, 16(2), 318-336.
Hughes, E., Kitzinger, J., & Murdock, G. (2008). Media Discourses and Framing of Risk. Working Paper 27. Letöltve: 8.12.2009., oldal http://www.cardiff.ac.uk/jomec/resources/KitzingerWkPaper27.pdf
Inglehart, R., & Welzel, C. (2005). Modernization, Cultural Change and Democracy. New York: Cambridge University Press.
Iyengar, S. (1991). Is anyone responsible? How television frames political issues. Chicago: University of Chicago Press.
Juanillo Jr, N. K. (2001). The risks and benefits of agricultural biotechnology: can scientific and public talk meet? American Behavioral Scientist, 44(8), 1246-1264.
Karácsony, G. (2001). Értékek és választások [Values and choices]. Educatio(3), 504-516.
Király G. (2007): Democratization of Science and Technology in Europe. Participation of Citizens in a Post-national community. Ph.D. értekezés, ELTE, Budapest.
Kitzinger, J. (2002). Impacts and Influences. Media influence revisited: an introduction to the 'new effects/influence research'. In A. Briggs & P. Cobley (Eds.), The media: an introduction (2nd edition ed., pp. 272-281). New York: Pearson Education.
Kitzinger, J. (2007). Framing and frame analysis. In E. Devereux (Ed.), Media studies: key issues and debates (pp. 134-161). London: Sage.
Kitzinger, J. (2009). Risk, news coverage and public responses. Paper presented at the 'Managing the Social Impacts of Change oldal a Risk Perspective' Conference. Letöltve: 17.04.2009, oldal http://www.kent.ac.uk/scarr/events/beijingpapers/Kitzinger.pdf
Kohring, M., & Matthes, J. (2002). The face(t)s of biotech in the nineties: how the German press framed modern biotechnology. Public Understanding of Science, 11(2), 143-154.
Landis, J. R., & Koch, G. G. (1977). The measurement of observer agreement for categorical data. Biometrics, 33, 159-174.
Maeseele, P. A., & Schuurman, D. (2008). Biotechnology and the Popular Press in Northern Belgium: A Case Study of Hegemonic Media Discourses and the Interpretive Struggle. Science Communication, 29(4), 435-471.
Maltese-Nehrbass, M., Pollock, J., Corbine, K., & Braddock, P. (2006). Nationwide Newspaper Coverage of Genetically Modified Foods: A Community Structure Approach. Paper presented at the Conference Papers - International Communication Association.
Marks, L. A., Kalaitzandonakes, N., Wilkins, L., & Zakharova, L. (2007). Mass media framing of biotechnology news. Public Understanding of Science, 16, 183-203.
Matolay, R. (2005). A biotechnológiai közösségek. 69.sz. műhelytanulmány. Budapest: Budapesti Corvinus Egyetem, Vállalatgazdaságtan Intézet.
Morse, J. M., Barrett, M., Mayan, M., Olson, K., & Spiers, J. (2002). Verification Strategies for Establishing Reliability and Validity in Qualitative Research [Electronic Version]. International Journal of Qualitative Methods, 1, 13-22. Letöltve: 9.3.2010. oldal http://ejournals.library.ualberta.ca/index.php/IJQM/article/view/4603/3756
Navarro, M.J. - Panopio, J.A. - Malayang, D.B., Amano Jr, N. (2011). Print media reportage of agricultural biotechnology in the Philippines: a decade's (2000-2009) analysis of news coverage and framing. Journal of Science Communication, 10(3), 1-12.
Nisbet, M. C., & Huge, M. (2006). Attention cycles and frames in the plant biotechnology debate - Managing power and participation through the press/policy connection. Harvard International Journal of Press-Politics, 11(2), 3-40.
Parales-Quenza, C. J. (2004). Preferences need no inferences, once again: germinal elements in the public perceptions of genetically modified foods in Colombia. Public Understanding of Science, 13(2), 131-153.
Priest, S. H., & Eyck, T. T. (2003). News Coverage of Biotechnology Debates. Society, 40(6), 29-34.
Schafer, M. S. (2009). Oldal Public Understanding to Public Engagement: An Empirical Assessment of Changes in Science Coverage. Science Communication, 30(4), 475-505.
Scheufele, D. A. (1999). Framing as a theory of media effects. Journal of Communication, 49(1), 103-122.
Schuck, A. R. T., & de Vreese, C. H. (2006). Between Risk and Opportunity. European Journal of Communication, 21(1), 5-32.
Shineha, R- Hibino, A.- Kato, K (2008). Analysis of Japanese newspaper articles on genetic modification. Journal of Science Communication, 7(2),1-9.
Shineha, R., & Kato, K. (2009). Public engagement in Japanese policy-making: a history of the genetically modified organisms debate. New Genetics and Society, 28(2), 139-152.
Tuchman, G. (1978). Making news: a study in the construction of reality. New York: Free Press.
Venetianer, P. (2010, September 28.). A GM növények (és élelmiszerek) társadalmi elutasításának okai [Why are GM plants (and foods) rejected by the public?]. Paper presented at the GMO Polemic conference, Pannon University, Keszthely, Hungary.
Vicsek Lilla (2011): Costs and benefits of stem cell research and treatment: media presentation and audience understanding in Hungary, Science Communication, 33(3), 309-340.
Vicsek, Lilla - Gergely, Júlia (2011): Media presentation and public understanding of stem cells and stem cell research in Hungary, New Genetics and Society, 30(1),1-26.
Vilella-Vila, M., & Costa-Font, J. (2008). Press media reporting effects on risk perceptions and attitudes towards genetically modified (GM) food. Journal of Socio-Economics, 37(5), 2095-2106.