KOMMUNIKÁCIÓ, KÖZVÉLEMÉNY, MÉDIA
2012/1-4. szám
|
|
KOMMUNIKÁCIÓ, KÖZVÉLEMÉNY, MÉDIA 2012/1-4. szám |
Tátrai Szilárd: Bevezetés a pragmatikába. Funkcionális
kognitív megközelítés. A Segédkönyvek a nyelvészet
tanulmányozásához sorozat 131. tagja. Budapest,
Tinta Könyvkiadó, 2011. 236 oldal, 2500 Ft.
Minket kommunikációkutatókat az foglalkoztat elsősorban, hogy mi történik a társas interakciók során. Többek között olyan kérdésekre keresünk válaszokat, mint hogyan működnek a kommunikációs interakciók, milyen stratégiákat alkalmazunk azok során, valamint üzeneteink miként juthatnak el minél hatékonyabban beszélgetőpartnereinkhez. A kérdéseink megválaszolásához számtalan diszciplína kérdésfeltevéseit, elméleti és módszertani megközelítéseit, valamint eredményeit olvasztottuk be a kommunikáció interdiszciplináris tudományába, a nyelvészet, szociológia, pszichológia területeitől a humánetológián át egészen az antropológiáig.
A nyelvészethez való kötődés ezek között is különösen meghatározó. A kommunikációkutatók számára a nyelvi tevékenységgel foglalkozó pragmatikai kérdések mindig is a legérdekesebb nyelvészeti problémák közé tartoztak. Grice társalgási maximái, a beszédaktus-elmélet, vagy a nyelvi relativizmus teóriája mai napig meghatározó elemei tudáskészletünknek.
A pragmatika kifejezést a keresőbe írva közel 2 millió találatot kapunk. Nincs tehát könnyű dolga annak, aki ezek alapján próbál eligazodni a számtalan megközelítést, irányzatot képviselő szövegfolyamban, és a könyvtárban sem sokkal egyszerűbb a helyzet. A számtalan pragmatikai megközelítés útvesztője könnyen elkedvetlenítheti és elbizonytalaníthatja a területtel ismerkedőket. Tátrai Szilárd nyelvész könyvében, Magyarországon elsőként, funkcionális kognitív megközelítést alkalmazva nyújt segítséget e terület megismeréséhez. Emellett hiánypótló munkája az olyan különösen izgalmas, kommunikációs szempontból releváns problémákra is ráirányítja a figyelmünket, mint a társalgás szerveződése, a történetmondás, az irónia vagy a deixis.
Tátrai Szilárd neve mára ismerősen cseng a nyelvészettel foglalkozók számára. A szerző az ELTE Mai Magyar Nyelvi Tanszékének és a krakkói Jagelló Egyetem Magyar Filológiai Tanszékének oktatója, emellett alapító tagja az ELTE DiAGram Funkcionális nyelvészeti műhelyének is. Többek között szövegtani, stilisztikai és pragmatikai kurzusokat tart. Most megjelent harmadik önálló kötete habilitációs dolgozatának javított változata.
A hagyományos formális megközelítés - kevésbé termékeny módon - a nyelvészet egyik részdiszciplínájaként tekintett a pragmatikára, olyan papírkosárként, amibe beletartozott minden egymástól bármilyen messze is eső probléma, amely a szintaktika és a szemantika keretein belül nem volt értelmezhető. A szerző ezzel szemben a pragmatikát mint szemléletmódot (pragmatic perspective) határozza meg, "amely a nyelvi tevékenységet annak társadalmi, kulturális és kognitív feltételei felöl, azok kölcsönviszonyából kiindulva közelíti meg, és a különböző kommunikációs körülmények között létrejövő megnyilatkozásokhoz kapcsolódó jelentésképzés dinamikus folyamatát helyezi kérdésfeltevéseinek középpontjába." Ez a megközelítés számunkra azért is érdekes, mert a nyelv formális leírására törekvő grammatikai megközelítés a nyelv használatával kapcsolatos kérdésekre problémákra nehezen tudott elfogadható válaszokat adni. Olyanokat, amelyek számolnak a kontextus által meghatározott, az interakció során - a benne résztvevő felek eltérő kognitív és szociokulturális meghatározottságainak függvényében - alakuló dinamikus jelentéssel, valamint az interakciót alakító társadalmi, kulturális összefüggésekkel.
A könyvben mindvégig következetesen érvényesülő szemlélet úgy tekint a pragmatikára, mint amely esernyőt tart a többi nyelvészeten belüli és azon kívüli határdiszciplina fölé, a nyelvi tevékenység vizsgálatából kiindulva, a közös pontok mentén párbeszédet kezdeményez és tart fent azokkal.
A kötet borítóján Alberto Giacometti: Three Man Walking című bronzszobra látható. A szobor három különböző irányba induló férfit ábrázol, amely a választható kiindulópontok és irányok sokféleségére reflektál. Ez párhuzamba állítható a szerző azon szándékával, hogy szeretné elkerülni mind saját kiindulópontjának abszolutizálását, mind pedig azt, hogy választott kiindulópontja okán polemizálnia kelljen más modellekkel.
A szerző az előszóban és a bevezetésben is jelzi, hogy egy koherens pragmatikaelméleti modell felállítására törekszik, a funkcionális kognitív kiindulópontot követve kíván vázlatos áttekintést adni a nyelvi tevékenység leglényegesebb problémáiról. Részletesen kifejtett kiindulópontját mindvégig következetesen érvényesítve az abból a határozott nézőpontból kirajzolódó problémákkal foglalkozik. A kötetben így helyet kaphatnak a - bevezető igényű tankönyvben kikerülhetetlen - klasszikus pragmatikai elméletek és problémák, természetesen a kiindulópont alapján egy megfelelően reflektált keretben.
A szövegben vázolt pragmatika koncepció több központi fogalom köré szerveződik. A figyelemirányítás és a nézőpont fogalma kulcsfontosságú szerepet kap a különböző pragmatikai jelenségek bemutatása és fogalmak magyarázata során. A koncepció szerint a nyelvi megismerésnek a genetikai és környezeti alapjai határozzák meg, hogy milyen konstruált világreprezentációkkal rendelkezünk. Ez a testünkből kiinduló tapasztalat beágyazódik a szociokulturális praxisba, így nyelvi szimbólumok használatával képesek vagyunk azokat megosztani egymással. A nyelvi tevékenység diszkurzív megalapozottsága révén mindazonáltal nemcsak saját világreprezentációink átadására, a figyelemirányítás eszközével mások figyelmének, megértésének befolyásolására, hanem személyközi viszonyaink kezelésére is mód nyílik.
A társas interakciók során, a figyelemirányítás eszközével hozzuk létre azt a közös figyelmi jelenetet (beszédfolyamatot, diskurzust), amelyben nyelvi szimbólumok segítségével lehetővé válik, hogy a másik (a befogadó) figyelmét ráirányítsuk a világ dolgaira és eseményeire, hogy figyelmét, megértését befolyásoljuk, valamint hogy ennek az - intencionalitás és a referencialitás fogalmai mentén szerveződő - interszubjektiv aktusnak a során a világreprezentációinkat közösen újrakonstruáljuk.
A nézőpont (perspektíva) fogalma a megnyilatkozó tapasztalatainak meghatározottságára, kontextusfüggő kiindulópontjára hívja fel a figyelmet, akárcsak Giacometti szobra. Arra utal, hogy a megnyilatkozó az adott diskurzus során különböző pozícióból, nézőpontból készít saját tapasztalataiból mások számára hozzáférhető világreprezentációkat.
A kötet szerkezetileg két részből áll. A pragmatika nézőpontja című első rész elméleti fogódzókat kíván adni a nyelvi tevékenység funkcionális kognitív értelmezéséhez. Részletesen tárgyalva a nyelvi tevékenység, a kontextus, a megnyilatkozás, a dinamikus jelentésképzés és a deixis fogalmát. A nézőpont pragmatikája című második rész a megismertetett pragmatikai modell kontextusában három kiemelt problémát értelmez, ezek az idézés, az elbeszélés és az irónia.
A hangsúlyozottan elméleti megközelítés a modellt a fontos pragmatikaelméleti fogalmak (kontextus, megnyilatkozás, beszédaktus, deixis stb.) meghatározásán keresztül mutatja be működés közben. Ebben a keretben például az interakciót befolyásoló kontextus fogalma nem statikus, a megnyilatkozástól függetlenül létező ismeretként, hanem a résztvevők változó tér-és időbeli, személyközi viszonyait, mentális állapotát magába foglaló viszonyrendszer jelenik meg.
A könyvpiacon szétnézve sok divatos, főként a sikeres kommunikáció rejtelmeibe bevezetni kívánó könyvet találunk, melyek esetenként pragmatikai problémákat is érintenek. Ezek a hatékony meggyőzésnek, a sikeres üzleti tárgyalásnak, vagy a médiaszereplésnek a "tudományába" vezetnek be. A Bevezetés a Pragmatikába című könyv nem ilyen, esetében valóban tudományos igényességgel megírt, releváns problémákat feszegető egyetemi tankönyvről van szó. A didaktikai szempontok szem előtt tartása mindvégig jól érződik a köteten. A tagolt, átlátható szerkezetű könyv minden fejezete az adott rész fontos kulcsszavainak felsorolásával kezdődik, és alapos összefoglalóval végződik, miközben a fontos fogalmakat kiemelés is jelzi. A kulcsfogalmak alaposan átgondolt definíciói a kötet végén található fogalomtárban találhatóak. Bevezető jellegű tankönyvről lévén szó különösen fontos, hogy a vázlatosan érintett részekhez további tájékozódást lehetővé tevő szakirodalmi hivatkozások társuljanak, ezt az olvasói elvárást a szerző jól teljesíti, szinte minden oldalon több számozott lábjegyzeti hivatkozást, a kötet végén 13 oldalas részletes bibliográfiát találunk.
Tátrai Szilárd munkája hiánypótló, az aktuális nyelvészeti trendeket jól adaptáló, a pragmatika hagyományos felfogását sikeresen felülíró egyetemi tankönyv, mely a nyelvészeti alapképzésben tanuló egyetemi, főiskolai hallgatók mellett a doktoranduszok és a nyelvészettel határos tudományterületek művelői, így a kommunikáció szakos egyetemisták számára is haszonnal forgatható.
A tudományosan és nyelvileg egyaránt igényes szöveg a szerző mellett Kocsány Piroska, Komlósi László Imre, és Tolcsvai Nagy Gábor lektorok érdeme is, míg az elütési hibáktól mentes, gondosan szerkesztett szövegért a kiadót illeti dicséret.