A konferenciaelőadások tézisei

[Banai Tibor Péter], [Bodoky Tamás], [Bogdán Mária], [Bota Szidónia], [Ferenczi Andrea], [Gagyi Ágnes], [Haász Sándor], [Ilg Barbara], [Kardos Zoltán], [Kovács Lajos], [Munk Vera], [Murai Gábor], [Németh Mihály], [Péterfi Rita], [Simon Miklós], [Sipos Tünde], [Somogyi Zoltán], [Terenyi Zoltán], [Velics Gabriella], [Wild Judit], [Wilhelm Gábor]

Banai Tibor Péter: A néma terrorizmus. Merényletek a beduinok földjén

1.) A történet

2.) A történet háttere

a. elkövetők?
b. üzenet? (Lehetetlen nem kommunikálni, Paul Waclawick),
c. Oknyomozás, résztvevő megfigyelés.

3.) Kereszt a félholdban. (Mgr. Damianus és a St. Caterina kolostor a Sínai-félszigeten. Van remény - példa a világnak!)

[vissza a lap tetejére]

Bodoky Tamás: Választási kampányplakát-folklór az interneten

1.) A 2006-os magyar országgyűlési választási kampány közterületi pártkampány-plakátjainak képszerkesztő programokkal manipulált, és az interneten terjesztett átköltései az "irodai másológép-folklór", illetve a hírfolklór és a netfolklór Dundes és Pagter, valamint Ellis és Russel által definiált valamennyi feltételének megfeleltek.

2.) Ez a fajta digitális folklór kommunikációs technológiák - esetünkben elsősorban az internet - közbeiktatásával terjed, mégis hasonlóképpen variálódik, mutálódik, mint az orális hagyományhoz sorolt viccek és narratívák.

3.) A választási kampányfotosopokon számos visszautalást találunk a fotosop-folklórt korábban, akár évekkel ezelőtt foglalkoztató témákra, fotosop-folklórelemekre, ugyanakkor azonnal, szinte valós időben reagálnak az aktuális eseményekre, illetve ezek médiareprezentációira is.

4.) A választási kampányplakát-átköltések fő humorforrása a kontextusváltás, ugyanakkor ezeknek a fotosopoknak csak kisebb része reflektál direktben a választási plakátokon elhelyezett üzenetekre vagy a kampány híreire, túlnyomó többségük csupán keretnek használja ezt a kontextust, és valójában a kortárs tömegkultúra egészére, a politikán túli lokális és globális médiavilágra reagál a maga sajátos módján.

5.) A fotosopokon az eredetileg is a plakátokon szereplő politikusokon kívül a kortárs tömegkultúra számos emblematikus, az online közönséget foglalkoztató figurája, témája felbukkan, ugyanakkor sok a reakció a plakátok által tolmácsolt politikai üzenetekre és a rajtuk szereplő politikai pártok, politikusok egyéb kijelentéseire, valamint a választási kampány eseményeire, és az ezekről az eseményekről szóló médiahírekre is.

6.) Az online választási plakátkampány-folklór a társadalom spontán reakciójának tekinthető a pártok köztéri plakátháborújára, noha a hivatalos választási plakátok némelyikének készítői nyilvánvalóan merítettek a fotosop-szubkultúra hagyományaiból, kifejezési eszközeiből és felhasználták a fotosop-szubkultúrára jellemző kontextusváltásokat, asszociációs humort is.

7.) A professzionális politika ugyanakkor az online megjelenés más formáit választotta: a hivatalos párthonlapokon túl elsősorban a blogot, de tettenérhető volt az online vírusmarketing eszközeinek felhasználása is a 2006-os országgyűlési választási kampány során.

[vissza a lap tetejére]

Bogdán Mária: Média-romák-objektivitás. Szimbolikus világ, rejtett előítéletek

Előadásomban George Gerbner televíziózással kapcsolatos kutatási eredményeire alapozva teszek kísérletet a magyarországi televíziós csatornák romákkal kapcsolatos attitűdjének feltérképezésére.

1.) A televízió kulturális környezetünk alapvető része, a történetmesélés és az értékközvetítés népszerű eszköze. Az egyes csatornák különböző érdekek hatására alakítják ki arculatukat, értékrendjüket (saját világ), ezeken keresztül alakíthatják a néző valóságról alkotott fogalmait, formálhatják az ízlést, gondolkodást, attitűdöket, szokásokat.

2.) A televíziós csatornák közönsége különböző társadalmi csoportokból tevődik össze, olyanokból, melyeket a valóságban egymástól különböző értékek határoznak meg. Azonban bizonyos érték-különbségek a fogyasztás során elhalványulnak és a különböző csatornák közös értékrendet alakítanak ki a társadalmi csoportok között. Mit tükröznek a magyarországi tévécsatornák, hogy tekintenek a romákra? (Mint fogyasztókra? Mint homogén, vagy mint heterogén csoportra?)

3.) A változatos, sokszínű, polarizált műsorstruktúra - objektív bemutatás - átfogóbban képezi le a valóságot. A különböző tévécsatornák a saját érdekeiknek/értékeiknek megfelelően alakítják a műsorpolitikát/műsorstruktúrát, ennek függvényében változik a reprezentáció. Az érdekek tekintetben jól elkülöníthető a különbség a közszolgálati és a kereskedelmi televízió között, kérdés viszont, hogy a magyarországi csatornák esetében hogyan különülnek el a kialakított szerepek. Mennyire, hogyan tud objektív lenni a televíziók szimbolikus világa?

4.) A televíziós csatornák által a romákról közvetített kép. Milyen szerepeket látni? Milyen szerepeket nem látni?

5.) A különböző tudományterületeken végzett kutatási eredmények (romákkal, előítéletességgel kapcsolatban) megjelennek-e, megjelenhetnek-e szempontként a televíziós csatornák műsor-struktúrájának kialakításakor? Lehetséges minta: A Budapesti Iskola (hetvenes évek) kezdeményezése és törekvése a tudomány és a művészet - filmművészet összekapcsolására, abból a célból, hogy ne szülessenek a "valóságtól elrugaszkodott" dokumentumfilmek.

[vissza a lap tetejére]

Az Erdélyről szóló magyarországi útikönyvek, honlapok, utazási irodák prospektusai Erdélyt leggyakrabban az egykori Magyarország legautentikusabb részeként és egzotikus, természetközeli, hagyományos helyként mutatják be. Az utóbbi években viszont egyre több fórumon problematizálódik az erdélyiség, az Erdélyre vonatkozó reprezentációk relevanciája, az Erdélyben élők és a kívülről odalátogatók szemszögéből egyaránt. Az erdélyi mítosz és valóság közötti rés különböző ún. alternatív fórumokon is tematizálódik. Ilyen fórumnak tekinthető a 2005-ben a Transindex által megszervezett Erdély-imázs ötletverseny, ahova számos önreflexív, a hagyományos, romantikus Erdély-képbe nem beleillő, a létező szimbólumokhoz, sztereotípiákhoz, frázisokhoz kellő iróniával és konstruktívan viszonyuló pályamunka érkezett. Az előadás ezekből az ötletekből mutat be néhányat.
Az erdélyi imázstermelés egyik konkrét alternatív gyakorlatának tekinthetőek a témafelvető esszémben szóba hozott ún. székelyes reklámok is, amelyek látszólag a székelyekről szóló anekdoták modern változatai. De valójában ezek a médiaszövegek elsősorban egy helyi közösség lokális világában kapnak fontos funkciót, és csak ebből a kontextusból kikerülve válnak a székely imázs alkotóelemeivé, ráadásul tudatosan megkérdőjelezik a csavaros eszű népszerű székely anekdotahős figurájának relevanciáját, az agyafúrt székely alakját gyakran a kisszerű, földhözragadt székely figurájával váltva fel. Az előadás ezekből a reklámokból is ízelítőt ad.

[vissza a lap tetejére]

Ferenczi Andrea: A kommunikatív konfliktusmegoldás lélektani aspektusai

Az élő kapcsolat nem más, mint konfliktusok keletkezésének és megoldásának folyamata.

1.) A konfliktus értelmezésében megfigyelhető paradigmaváltás következtében egy olyan új konfliktus-megoldási kultúra van kialakulóban, amely során a kommunikációs keretből nem lépnek ki, hanem azon belül keresik az együttműködő szövetség platformját, a konszenzust és igyekeznek egyezményeket kialakítani. Ezt jelenítik meg az úgynevezett alternatív konfliktusmegoldó (AKM) stratégiák, amelyek egyike a mediáció.

2.) A konfliktus összetevőinek bemutatása egyre több problémát vet fel, ha a belső érzelmek és pszichológiai szempontok is vizsgálat tárgyát képezik. Értékrendek, önbecsülés, a választás szabadsága, vágyak és életértelmek mind fontos tényezővé válnak a konfliktus megértésében. Ahogy a mediátor viszonyul a konfliktushoz, az meghatározó lesz mediációs tevékenységében; konfliktusértelmezése jelentősen befolyásolja attitűdjét és közvetítői szerepét a mediáció során.

3.) Jean-Paul Sartre A lét és a semmi c. művében, amelyben az emberi létnek saját világához, önmagához és másokhoz való viszonyát írja le, azt állítja, hogy a konfliktus eredeti jelentése a másokért való lét. Azaz az egyén igyekszik a másikat egyenrangú személyként tisztelni, viszont ez a szándék eleve megteremti az egyének közötti különbség élményét, s ez maga a konfliktus. Sartre szerint minden emberi interakció már önmagában egy konfliktus; a konfliktus az emberi egzisztencia kikerülhetetlen része.
Szabad akaratról vallott nézetei a mediációs modell alapját alkotják. Szemléletében az ember természete nem előre determinált, hanem ő maga dönti el, mit választ lehetőségei közül. Szerinte az is egy választás, ha nem választunk. Filozófiájának ez a nézőpontja igen fontos része a konfliktusmegoldó paradigmának, amelyben a feleknek mindig adott annak szabadsága - ha korlátozottan is -, hogy a konfliktushoz való viszonyulásukon változtassanak, vagy egy elég jó megoldás mellett döntsenek.
A mediátor tehát fogadja el a konfliktust, mint az élet állandóan jelen lévő eseményét, amely az ellentét és a kibékülés, megállapodás körforgásában zajlik, amelyet ily módon természetes eseményként kell kezelni.

4.) A konfliktust nem lehet önmagában szemlélni, mert szorosan összefügg a felek világfelfogásával, életszemléletével, mindazokkal az értékekkel, hiedelmekkel, meggyőződésekkel, szándékokkal és életértelmekkel, amelyek az egyén viselkedését, személyközi kapcsolatait, világhoz való viszonyulását mozgatják. A mediációnak fel kell tárnia, használnia kell ezeket az összefüggéseket.

5.) A pszichoterápia számos eleme hasonlatos a mediáció gyakorlatához. Mindkettő eleme az együttműködési készség befolyásolása, pár- és családterápiákban az egymással kapcsolatos személypercepciók és attribúciók pozitív változtatása, a belátás és az önkorrekció segítése, kommunikációs zárlatok megnyitása, érzelmi gátak feloldása, konszenzusok kialakítása stb. A pszichoterapeuták tehát eleve a mediáció légkörében dolgoznak. Mindkettő bizonyos paradigmaváltás elérésére törekszik: a terapeuta a kliens saját életéhez való átfogó viszonyulása vonatkozásában, a mediátor a felek vitában tanúsított attitűdjében igyekszik azt elérni.

6.) A mediáció pszichoterápiás megközelítésében többféle irányzat ismeretes. Ezek egyike az ún. "időlimitált egzisztenciális problémamegoldó terápia", amely az egzisztencialista pszichológia emberképéből indul ki. A módszer mögött az a koncepció áll, hogy az időben szigorúan behatárolt találkozás - amikor a klienssel meghatározott időtartamban foglalkoznak - az emberi lét végességét tükrözve fokozza a kliensek elkötelezettségét a terápiás folyamat iránt; hamarabb fölvetik azokat a témákat és problémákat, amelyeket esetleg visszatartanának, ha nem szorítaná őket az idő. A mediációban az időlimit segít a feleknek, hogy az eredménnyel kapcsolatos elvárásaikat újraértékeljék, s azt egy ésszerű szintre csökkentsék. Ennek során tisztázódhat, hogy mit értenek nyerés alatt; felszínre kerülhetnek a vita olyan rejtett okai - mint a büntetés, megalázás, önigazolás, nyerészkedés - amelyekkel egymást akarják befolyásolni, illetve amelyek segítségével - a "reaktív leértékelés" vagy a problémák eltérő keretbe állítása - önmagukat győzik meg; tisztázható, melyik fél kudarckerülő, s melyik kockázatkerülő, ami meghatározza a konfliktushelyzethez való hozzáállást.

7.) Freddie Strasser kerékmodellje:
A kerék paradigma a mediációs folyamat pszichológiai szerkezetét szemlélteti: a külső körben helyezkednek el a megváltoztathatatlan adottságok, a belső körben azok, amelyek mindannyiunkra jellemzők, de amelyekben képesek vagyunk attitűdünket befolyásolni, megváltoztatni. Ugyanakkor emlékeztet az emberi lét minden aspektusában összefüggő természetére, hogy a felek által felvetett valamennyi kérdés összefügg egymással, s mindig a többi probléma kontextusában értelmezendő.
A személyt béklyóban tartó adottságok között a megváltoztatható adottságok feltárása a változás igazi terepe, mind a pszichoterápiában, mind pedig a mediációban
Esettanulmány - szimulált mediáció.

Bonus track: Eszkimók dalversenye

[vissza a lap tetejére]

Gagyi Ágnes: "Squat-kultúra Budapesten" - hogyan keretezzük?
"(Mi a) házfoglalás? Hát, szerintem nem lehet elmondani, az ember akármeddig beszél róla" (interjúrészlet)

A kortárs civil mozgalmak egyik szám szerint is legnagyobb ágát a több mozgalmat magába foglaló globalizációkritikus mozgalom jelenti. A jelenség a mozgalomkutatás hagyományos fogalmaival nehezen konceptualizálható, elsősorban azért, mert nem egyetlen témára irányul, nem rendelkezik jól körvonalazott céllal. A mozgalom nagy megjelenései, a globális vagy regionális ellencsúcsok leírására már kialakulóban van valamilyen paradigma, sokan azonban azt hangsúlyozzák, hogy a kutatásnak valójában a nagy csúcstalálkozók közti hálózatos kapcsolattartásra és mindennapi gyakorlatra kellene irányulnia. A mozgalom mindennapi gyakorlatainak, lokális beágyazódásának értelmezése egyben a fogalmi keret átalakítását is megköveteli.
Az előadás az új budapesti házfoglalások (Úttörő áruház, Kazinczy 41.) példája mentén a vázol fel egy elméleti keretet, amelyben a kortárs globalizációkritikus mozgalmak jellegzetes újdonsága, a globális és a lokális közti sajátos viszonyt létrehozó hely- és identitás-fogalom értelmezhető.

[vissza a lap tetejére]

Haász Sándor: Intencionalitás a professzionális segítés hatékonyságának tükrében

1.) Az egyéni esetmunka, mint a szociális munka gyakorlatának interaktív, fejlesztő, generatív tere, egy olyan kölcsönösen definiált segítő kontextus, melyben a definiáló felek egymás kongruens világáról alkotott gondolataik, viszonyszintű vélekedéseik és egymásnak tulajdonított szándékok alapján hozzák meg a változás irányába ható vagy azzal ellentétes reprezentációikat. Ez egy olyan generatív állapot, mely komplexitását tekintve befolyásolja a segítés folyamatának eredményességét.

2.) Az esetmunka praxisában jól követhető generalizációs folyamat, az individuális probléma-kontextus (a saját világ egzisztenciális értelmezése) és annak demisztifikálására, újrafogalmazására irányuló intervenció, mely egy közös "világ"-konstruktum konceptuális megerősítését szolgálja. A segítő híd és kapocs ebben a generalizáló, reszocializáló folyamatban egyén és környezete között. Szerepe egyrészt a szakma által behatárolt kompetenciák keretei között értelmezhető, másrészt egy minőségi változóként, kvázi omnipotens státuszba emelve, a kliens eredeti kapcsolati rendszerében felüldeterminált. A segítő kapcsolatban érvényesülő eme szereptudat a kölcsönösségi relációk szintézisében nyer értelmet, melyben a segítés azonosul a változással összefüggő életeseménnyel.

3.) A kapcsolat fejlődése az esetmunka fejlődésének záloga, melyben a problémamegoldás folyamatának tematizációján túl az egyes kommunikatív egységekhez rendelt intencióknak, kognitív-affektív explorációknak eredménybefolyásoló hatásuk lehet.

4.) Összefoglalva az egyéni esetmunka egy olyan kettős perspektíva (Kagan) által meghatározott szupportív életesemény, mely a folyamatjellegét követő intencionális változókkal (attitűd, vélekedés, stb.) mérhető, s feltételezésem szerint korrelál a változás irányába ható intencionális kódokkal.

5.) A kölcsönös (segítő-kliens) intenciók rendszerét intencionális alrendszereknek nevezem, mint a segítő kapcsolat módszertani hátterében működő ösztönző, generatív tényezők rendszerének.

[vissza a lap tetejére]

Ilg Barbara: A magyar nemzeti identitás vizsgálata a Vajdaságban felvett életútinterjúk narratív elemzésével

1.) A Vajdaságban kialakult magyar nemzeti identitás gyökerei elválaszthatatlanok a régióra speciálisan jellemző társadalmi és történelmi gyökerektől. Úgy tűnik, hogy mind a szociológiában mind a történettudományban hasonló modellből indulnak ki az elméletalkotók, amely a Kelet-Közép Európában kialakult modern társadalmakat "kultúrnemzetnek" nevezi.

2.) Ez a hagyományosan elfogadott modell olyan panelekből építkezik, mint az anyanyelv, származás, szülőföld, kultúra ismerete, valamint a név által teremtett szimbólumok, mint haza, és a hozzá kapcsolódó rítusok, amelyek mindegyikére utalnak az interjúalanyok. Mindezeket részletesen elemezve a hagyományos modell alapján egy tudatosabb nemzeti identitás rajzolódik ki a Vajdaságban, mint az anyaországban, amely azonban tulajdonítható az állandó fenyegetett helyzetnek is.

3.) A szociális reprezentáció elmélete egy másfajta keretet kínál a nemzeti identitás vizsgálatára, azaz lehetőség nyílik a történelmi események személyesen átélt bemutatására, valamint olyan visszaemlékezésekre, amelyek magára a történelemre reflektálnak. A történelem szociális reprezentációi mellett megjelennek tehát az egyénre jellemző narratívumok is.

4.) A narratív elemzés azonban sokféle szempontból történhet, egyrészt vonatkozhat az egyes személyek nemzeti identitásának stabilitására, amikor az elbeszélt eseményeket a narrátor lehetséges perspektíváiból szemléljük, másrészt, amikor a narratívumot, mint koherens egészet vizsgáljuk, és az esetlegesen hasonló történéseket keressük ki az egyes interjúkból.

5.) Megállapítható, hogy az interjúk mindegyikében létezik egyfajta eseménysor, amely természetesen időrendben az életút eseményeit követi, de az időrendet követve hasonló elemek bukkannak fel a nemzeti identitásra vonatkozóan is, mind a 10 interjúalanynál. (pl. középiskolába kerülésükkor tudatosult bennük, hogy nem Magyarországon élnek, vagy az 56-os eseményekről való értesülés értette meg velük, hogy nem a szerb nemzethez taroznak, stb.) Mindemellett azonban felfedezhetünk az egyes személyekre vonatkozó narratívumokat is, amelyek ismert narratív sémákba sűrítik az egyes identitáskonstrukciókat. Így van, aki az örökös lázadó szerepébe bújik, és életének minden egyes szakaszában képes megvédeni magyar identitását, de megtalálható ennek ellentéte, a belenyugvó típus is.

Összességében tehát kibontakozik egy sajátos narratívum, amelyet kezelhetünk kisebbségi nemzeti identitás narratívumaként, az azonban nem biztos, hogy ez csak a vajdasági magyarokra jellemző.

[vissza a lap tetejére]

Kardos Zoltán: "A vélemény szent, a hír szabad" - avagy a rádiós tényközlő műfajokban megjelenő elkötelezettség hazai sajátosságai

1.) A főváros és környéke vételkörzetében fogható, a hírszolgáltatásnak kiemelt szerepet biztosító rádióállomások a legtöbb esetben valamilyen (elsősorban politikai) érdekcsoporthoz kötődnek; tájékoztató funkciójukban e kötődés tettenérhető.

2.) Ez az elkötelezettség megjelenik a szigorúan tényközlő sajtóműfajokban is; azokból aprólékosabb vizsgálattal ugyan, de szintén kimutatható.

3.) Ezekről a kötődésekről az adott médiumok közönsége nagyobb részben tudomással bír, azokat természetesnek tartja, az információk megszerzésekor, értelmezésekor "kalkulál" velük.

4.) A hírekben megjelenő vélemény és annak relatív elfogadottsága arra utalhat, hogy kudarcra van ítélve az angolszász médiamodell Magyarországon.

[vissza a lap tetejére]

Kovács Lajos: Kommunikáció az Egyházban mint "szuper-humán" szervezeti strúktúrában

1.) Új problémafelvetés: Az Egyház a nyugati világ egyik legősibb és legjelentősebb komplex szervezete. Bürokratikus, hierarchikus, évezredes hagyományokba beágyazva. Időtálló, önmagát korrigáló, minden kultúrába adaptálodott élő szisztéma. Számtalan szervezet szervezete, érdekcsoportok és mozgalmak összetevője. Határokon, gazdasági rendszereken, megszámlálhatatlan kultúrán és szubkultúrán átívelő szervezet. Határain (körein) belül található a római kúria, nemzeti és regionális püspöki konferenciák, papi testületek, szerzetesi közösségek (férfi és női), lobby csoportok, szociális (kórházak, öregotthonok) és nevelői (iskolák) intézmények stb.

2.) Az Egyház a társadalomtudományok szervezet-elméleteinek a fényében: Mivel az Egyház egy rendkívül összetett társadalmi képződmény, ezért lehetetlen összes jellemzőit és alkotórészeinek minden kapcsolódását egyetlen elméletben megragadni. A tudományos kutatás megközelítheti a makro- (szervezetek közötti kapcsolatok), mezo- (a szervezet belső struktúrája) és mikro- (a tagok viselkedése) szempontjából. A nagy elméletek közül (ejtve a weberi, human relation, magatartástudományi vagy evoluciós stb. elméleteket) úgy tűnik, hogy a kontingencia-elmélet alkalmazása tudja leginkább megragadni és tanulmánya tárgyává tenni.

3.) Az Egyház a szervezeti kultúra szempontjából: Eddigi kutatásaim alapján arra jutottam, hogy az Egyházat mint struktúrát a mai kommunikációs elméletek lencséjén keresztül lehet leginkább megragadni, annak is a szervezeti kultúrában leírt szempontjai alapján. A szervezet kultúrájának kialalkulása, a kultúra szintjei, a nemzeti és szubkultúrák megjelenése is mind ebbe az irányba mutat. Szervezet kultúrák modelljei: Handy kultúratipológiája, Quinn hatékonyságtipológizálása, Shein szakmakultúra modelljei, Alvesson "organikus" kultúra modellje stb.

4.) Az Egyház a XX. században elterjedt tömegtájékoztatási rendszerekhez, valamint a mai társadalom által előnyben részesített párbeszéd formához nehezen adaptálódott (vagy legalábbis nagy késéssel). Ezt azt jelenti, hogy a kommunikációs mátrix nagyon komplex jelenségnek tűnik fel és olyan kihívásokat állít ma az Egyház elé, mint például:
- hogyan lehet integrálni az új társadalmi feladatokat, hogy ugyanakkor a küldetésének a lényege se vesszen szem elől.
- hogyan lehet alkamazni a kollegialitást és pluralizmust úgy, hogy az ne ássa alá a hierarchikus tekintélyt.
- hogyan lehet elfogadtatni és motiválni a tagjait minél nagyobb körben a társadalmi cselekvésre, ugyanakkor a tőlük jövő impulzusok különböző típusait is befogadni.
- hogyan lehet egyensúlyt teremteni a helyi egyházak és az egyetemes egyház problémái, kérdései, kihívásai közt.

5.) További kutatási módszer: a szervezeti kultúra területén tett eddigi kutatásaim azt mutatják, hogy két irányba érdemes megközelíteni az általam felvetett fenti próblémát: 1) a társadalmi jelenségek szintjén (ceremónia, történetek, sztorik, nyelv, szakzsargon, szimbolumok stb); vagy/és 2) a tagok identifikációjának a szintjén (értékek, feltevések, hiedelmek, érzések, attitűdök stb). A kommunikáció-elméletek szervezeti kultúrával foglalkozó feltételezése szerint egy szervezet annál inkább működik jól, minél inkább azonosulnak belsőleg a tagok a szervezettel és azt ki is fejezik külső szinten (a társadalmi cselekvés szintjén). Ehhez a tagoknak ismerni kell az intézmény múltját, követni kell az alapítókat, élni az értékeket és képviselni azokat belső és külső fórumon egyaránt.

[vissza a lap tetejére]

Munk Vera:

Az eset
2005 május 8-án kora délután, a II. kerületi Várfok utcai megállóban, a 21-es autóbuszon két - később magát roma származásúnak valló - fiatalkorú fiú máig nem teljes mértékben tisztázott módon konfliktusba keveredett, majd egyikük egy nyolcvan centiméteres szamurájkarddal mellkastájon átszúrta a másik testét. Az áldozatot (Patai József) életveszélyes sérülésekkel szállították a János kórházba. Az esetet túlélte, két hét kórházi tartózkodás után tért haza, az orvosok nyilatkozata szerint körülbelül egy év a teljes felépülés időszaka. Az elkövetőt (Gyurcsa Mihály) a rendőrség 2005 május 20-án elfogta, május 22-én előzetes letartóztatásba helyezte. Tizenkét napra rá, június 2-án a bíróság megszüntetette az előzetes letartóztatást, arra hivatkozva, hogy nem merül fel az elrejtőzés veszélye, azóta lakhelyelhagyási tilalommal szabadlábon van. 2005 december 23-án a támadó ellen emberölés kísérletének gyanújával emelt vádat az ügyészség, 2006 március 21-től tárgyalta az ügyet a Fővárosi Bíróság, ítélet még nem született.

1.) Etnicizálás. A legelső híradásokban megjelenik a roma származás, és a rasszista indok lehetősége, mivel az áldozat szülei azt nyilatkozzák, azért szúrták át fiukat, mert roma. Innentől a nyilvános diskurzust jelentősen meghatározó keretté fejlődnek a rasszista indíték melletti és elleni érvelések, illetve a származás kérdésköre. Az orgánumok állásfoglalása élesen elkülöníthető a diskurzusban.
1.1. Anti-rasszizmus
A rasszista indíték mellett érvelő orgánumok (ÉS, Népszabadság, RTL Klub Híradó, TV2 Tények) számára az áldozat szüleinek véleménye az "ürügy", amelyre alapozzák az állásfoglalást, eltérő szerkesztési és stiláris eszközöket alkalmaznak az állásfoglalásra. A médiumok döntő többsége egészen addig következetesen ébren tartja a rasszista tematikát, amíg május 20-án el nem fogják a támadót, és ki nem derül, hogy roma származásúnak vallja magát.
1.2 Anti-anti-rasszizmus
A másik hangsúlyos keret nyilvános térben az antirasszista érveléssel szembehelyezkedő tematizáció, amely szerint a rasszista indíték melletti érvelés hibás. A rendőrség és a Magyar Nemzet interpretációja.
1.3 Anti-anti-antirasszista keret
Miután elfogják az elkövetőt, és ő is romának vallja magát a cigány identitás kérdése körül forgó keret középpontjában az elkövető stratégiájának elemzése áll. A nyilvános diskurzus kérdése, hogy az elkövető számára a roma származás megvallása vajon mennyiben védelmi stratégia (a rasszista indíték, mint súlyosbító körülmény elkerülésének stratégiája).

2.) Felelősség: Önkritikai keret a médiában, ami a média, és a közbeszéd felelősségét firtatja, normaként azt határozva meg, hogy egy ilyen eset mellett az "ember" és a "média/közbeszéd" nem mehet el szó nélkül, fel kell hívnia a társadalom figyelmét az ügy súlyosságára.

3.) Az áldozat identifikációja
3.1.Józsika, mint kisgyermek
3.2. Az áldozat kriminalizációja és etnicizálása - Józsika, mint cigány bűnöző

4.) Az elkövető identifikációja
4.1 Gyurcsa Mihály (Mortimer), a "rendes kölyök", aki önvédelemből szúrt
4.2 Mortimer, a misztikus, kegyetlen, démoni gyilkos
4.3 A szerepjáték, mint homályos tényező
4.4 Mortimer, az égi seregek ura

[vissza a lap tetejére]

Murai Gábor: Az ellenszegülés képei - Hajas Tibor

A témafelvető/értekezés egy viszonylag pontosan behatárolható korszak, a magyar filmtörténet 1959-től 1985-ig tartó időszakának egy sajátos vonulatát, az avantgarde/underground mozgalmat vizsgája a következő szempontok alapján:

1.) Az identitás problémája a korszak vizuális kommunikációjában.
Az identitás-válság a korszak vizuális kommunikációjában egy sajátos kulturális képződményt hozott létre: a Balázs Béla Stúdiót, az avantgarde film legfőbb bázisát.

2.) Ennek az identitás-válságnak a gyökere a kultúra-ellenkultúra dichotómiában található.
A hivatalos, preferált kultúrával szemben létrejön a magyar neoavantgarde szubkultúra.
A hatalommal való ellenszegülés egyik intézménye lesz a magyar neoavantgarde film.

3.) Ezzel párhuzamosan a Mi a kép? kérdésre új definíciókkal jelentkeznek, a teoretikus alkotók is.
A fenomenológia segít megválaszolni azt a kérdést, hogy a magyar neoavantgarde film, mint a képértelmezésben bekövetkező változás színtere, mint ágens, hogyan teszi láthatóvá és elgondolhatóvá az ellenállási stratégiákat.

4.) Végül, konkrétan, Hajas Tibor egyetlen elkészült filmjében, az Öndivatbemutatóban ez hogy is működik.

[vissza a lap tetejére]

Németh Mihály: Kispárti kommunikációs stratégiák a magyar választási kampányokban

1.) A társadalmi beágyazottság és elfogadottság jelenti a párt szavazóbázisának és hatalmi helyzetének stabilitását. Ez a stabilitás elengedhetetlen a párt túléléséhez, megbízható alapja a jó választási szereplésnek.
2.) Az 1998-2002 közötti időszakban jelentős változáson ment keresztül a hazai pártrendszer. A jobb- és a baloldalon is kiemelkedett egy-egy párt (a Fidesz illetve az MSZP), amely nagyságrendekkel nagyobb támogatottságot élvez, mint a többi: létrejött a kvázi kétpártrendszer. Egy kis párt számára ilyenkor hatványozottan fontosabbá válik identitásának megerősítése, önmaga meghatározása és "elkülönítése" a versenytársakhoz képest.
3.) Az SZDSZ belátta, hogy kis párt, így nem szólíthat meg nagy tömegeket. A Demszky-féle stratégia nem jelenthetett többé megoldást, nem volt reális, hogy "az SZDSZ középen ideológiailag önálló pólust képez." (Csizmadia Ervin: Az SZDSZ - mint kis párt - kampánya. In: Hol a határ? Kampánystratégiák és kampányetika 105. o.) Ugyanakkor ez nem jelentette azt, hogy a pártnak le kellett mondania a közéletben játszott jelentős szerepéről: a kampány előtt megrendelt közvélemény-kutatás is azt mutatta, erős a liberalizmus jelenléte a közvéleményben.
4.) A kétpárti polarizáció 1994-ben elindult, a kisebb pártok fokozatosan háttérbe szorultak.

[vissza a lap tetejére]

Péterfi Rita: Változás közben az információszerzés eszközrendszere. Könyv-és sajtóolvasás, ill. könyvtár- és számítógép-használat egy országos vizsgálat adatainak tükrében

1.) Az utóbbi években végbement változások, amelyek a infokommunikációs eszközök megjelenésével és elterjedésével hozhatók összefüggésbe, valószínűsíthetően olvasási szokásainkra is hatással voltak. A korábbi gyakorlattal ellentétben, amikor is 15-20 évenként került sor egy-egy, az ezen a területen végbement változásokat leíró és az okokat felderítő kutatásra, jelen esetben ez mindössze 5 év különbséggel történt meg. Vagyis a 2000-es adatfelvétel után az Országos Széchényi Könyvtár és a TÁRKI 2005-ben egy csaknem 4000 főt érintő országos reprezentatív vizsgálatba fogott. A következőkben bemutatásra kerülő jelenségek az ebből a kutatásból származó adatokra támaszkodnak.

2.) Az olvasási gyakoriság felől közelítve a kérdést láthatjuk, hogy míg az évente egy könyvet sem olvasók 2000-ben mért 52%-os tábora mára 60%-ra duzzadt, addig a rendszeres olvasóké - vagyis azoké, akik havonta legalább egy könyvet olvasnak - 12-ről 16%-ra nőtt. Vagyis a társadalom különböző alrendszereiben már leírt kettészakadás a kultúra területén is jelen van. A rendszeres olvasók számának gyarapodása egy csaknem négy évtizedes - 2000-ig tartó - folyamatos csökkenés után vett fordulatot, s kezdett emelkedni, bár mind a mai napig nem éri el az először '60-as évek közepén mért szintet.

3.) A különböző típusú sajtótermékek rendszeres olvasóinak száma folyamatos csökkenést mutat, legyen szó akár a napilapokról, hetilapokról vagy folyóiratokról. Az utóbbi öt évben felére csökkent a napilapot olvasók száma (2000-ben 44%, 2005-ben 22%).
A Máté-effektusként ismert kulturális javak kumulálódása a periodikaolvasás és a számítógép-használat összefüggésében is megmutatkozik. Ugyanis a folyóiratokat nem olvasók döntő többsége (84%-a) számítógépet sem használ.

4.) A digitális szakadék jelensége, vagyis hogy a társadalom egyes csoportjai között jelentős eltérések regisztrálhatók a számítógéphez és internethez való hozzáférés, illetve használat tekintetében. Magyarországon a 2005-ös évig sem csökkent a digitális megosztottság: az életkor és az iskolai végzettség az a két tényező, amely leginkább meghatározza az intenethasználatot, s ezen mutatók erősen korrelálnak.

5.) Míg a magyar társadalom egyelőre egy kisebb csoportjában a meglévő előnyök - szövegértő olvasási készség, könyvtár- és számítógép-használati ismeretek, információs jártasság - elemei egymást erősítve összeadódnak, addig a másik oldalon a hiánytünetek halmozódása írható le: ide tartoznak az olvasás-szövegértésben rosszul teljesítők, a könyvtárba nem járók, a munkát nem vagy alig találók, az információtechnológia eszközeinek használatához.

[vissza a lap tetejére]

Simon Miklós:

tézisek (1)

A tudás aktuális reakció, adaptív funkció. Nem egységes, nem abszolút, nem következetes és nem koherens. Üzemmódok, stratégiák, stílusok, helyzetek, nézőpontok, állapotok együttesen ható, aktuális szabályozó hatásainak eredője.

Kialakulása során egy-egy belső ágens dominanciája "konstellációt" szervez maga köré. Az ily módon különböző kognitív szisztémák más-másként szelektálnak az őket érő ingeráradatból, s így, - az eltérő feldolgozásból adódóan -, eltérően is reagálnak. A feldolgozási folyamatok különbözősége az ingerszelekció kezdeti eltéréseit, a megélt élmény egyediségét erősíti.

A körkörös folyamat természetszerűen a differenciáció /szeparáció/ irányába hat.
(Az integráció ezzel ellentétes, párhuzamos kognitív folyamat. /Ezzel most nem foglalkozom./
E kettő - funkciónként (és részfunkciókként) esetenként akár eltérő, de magasabb egységekbe szerveződő finom szabályozása a megismerő rendszerek affektív és energetikai komponenseit egyaránt magába foglalja.)

tézisek (2)

Míg a társadalom- és természettudományok módszertani és szemléleti közeledése, a "magyarázó" mellett a "megértő" /C. Rogers, Geertz és mások/ technikák egyre szélesebb körű alkalmazása a tudományos kutatás ígéretes trendje, a "tudományos" és "köznapi", "elméleti" és "gyakorlati" tudások megkülönböztetése, sőt elkülönülése - változatlanul mindennapi tapasztalat.

Mindez új kérdéseket vet fel a tudás mibenléte, alkalmazása, gyarapodása, s méginkább oktatása, és oktathatósága tekintetében.

(Két terület: a művészképzés és a terapeuta-képzés, ahol ennek bizonyos hagyományai vannak. Ellenpélda: a pedagógusképzés, és az itt vizsgálat tárgyává tett Állig tapasztalat)

A két ismeretrendszer hátterében ezúttal a Bruner által definiált "narratív" ill. "paradigmatikus" gondolkodásmódra ismerhetünk, - eredményeként eltérő (más esetben egymást építő, /kiegészítő/) tudások szerveződését feltételezem.

(Minthogy az eltérő tudásokat eltérő élethelyzetek mozgósítják, valójában ritkán okoz gondot a rendszerben meglévő, akár ellentétes tudások diszkrepanciája. E különálló élményvilágok szeparáltsága egyben az énkép konzisztenciájának biztosítéka.) (Az énkép stabilitása, a kognitív komplexitás-tűrés növekedése, a látásmódok, nézőpontok növelésével, //-os tudások elfogadásával, a határok növekvő permeabilitásával, magasabb szerveződési szintek elérésével, az integráció folyamatát segítik).

Feltevésem szerint a speciális vizsgálati helyzetben, az államigazgatásban dolgozó levelező hallgatók szövegeiből tartalom-elemzéssel

- a kettős tudás kimutatható,
- sajátosságairól információ nyerhető,
- a "tudás szegmentáltsága" értelmezési lehetősége segítségével ezekből további elvi- és gyakorlati megállapítások tehetők.

[vissza a lap tetejére]

Sipos Tünde: Mutasd a segítőd, megmondom, ki vagy! Mediáció, pszichoterápia, igazságszolgáltatás

A személyközi konfliktussal egyedül megbirkózni képtelen ember - amennyiben változást akar - segítségért fordulhat mediátorhoz, pszichoterapeutához vagy ügyvédhez. Mindhárom segítségkérés mögött más indíttatás, más cél, más folyamat és másféle típusú segítség áll.

1.) A mediáció, a pszichoterápia és az igazságszolgáltatás mint segítő intézmények
A mediáció és a pszichoterápia alapvetően az együttműködés irányába viszi a feleket, míg a per megindítása és lefolytatása a versengést erősíti és tereli nagyobb volumen felé.

2.) A mediáció, a pszichoterápia és az igazságszolgáltatás mint fogyasztási cikkek
A fogyasztói társadalom tagjai pénz fejében vásárolják meg maguknak a problémák megoldásához szükséges segítséget, a pártfogókat, ügyvédeket, végső soron az igazságot.

3.) Különbségek és hasonlóságok a segítségnyújtás válfajaiban
A legszembeötlőbb hasonlóság a pszichoterapeuta és a bíró munkája során a felek egyenlőtlen viszonya. Freud: "az analitikus és az analizálandó páciens közötti pszichoanalitikus viszonynak olyannak kell lennie, mint a feljebbvaló és az alárendelt közötti kapcsolatnak." "A pszichiáter mentális tevékenysége tehát kissé hasonló a bíróéhoz, magatartásmódokat ítél meg, minősít különféle normákhoz, és ennek alapján különféle akciókat, beavatkozásokat határoz el."
Kivételnek tekinthető a Rogers féle humanisztikus pszichológia és a Milánói iskola, stb.

4.) A segítségkérés mögötti szemléletek és tényezők
Az orvoshoz fordulás, a betegszerep felvételével jár annak minden előnyével (betegségelőny) és hátrányával együtt (stigmatizáló hatás).
Bírósághoz fordulás szemlélete: ha valakit sérelem, veszteség ér, mindig létezik valaki más, aki ezért felelős.
A mediáció igénybevétele az érettség próbájának tekinthető - Rogers személyiségelmélete értelmében.

5.) A per és a kór folyamatos virágzásának felelősei
Az ügyvédeknek, terapeutáknak, mediátoroknak (?) anyagi és erkölcsi érdeke a per és a kór folyamatos virágzása.

[vissza a lap tetejére]

Somogyi Zoltán: Stratégiai imázskommunikáció a 2006-os országgyűlési választások kampányában

1.) Az imázsok közötti különbségek döntik el egy választás végeredményét.
2.) Az arculatépítés egységes képet próbál festeni (imázs) a napi politikai üzenetek zűrzavarához képest. Éppen ezért egyetlen éles (nem napi jelentőségű) üzenetet sem lehet küldeni az imázsszempontok figyelembe vétele nélkül: mert az éles üzenetek az imázs részévé válnak. (Mint ahogy minden olyan üzenet, ami kampánnyá áll össze.)
3.) Az arculatépítés minősége nagyon sokat elárul egy párt (szervezet) állapotáról
4.) A párt saját imázsépítése egyszerre szól a pártról és a politikai tér helyszínéről (országról) is. Mindez fordítva is igaz: az országról épített "imázs" a pártról is szól.
5.) Egy erős politikai személyiség elegendő egy párt arculatának megváltoztatásához. A politikában a termék új neve (rebranding) mindig az új politikus.

[vissza a lap tetejére]

Terenyi Zoltán: Tekintetek - a transzcendens minőség a terápiás csoportban

1.) A csoport kommunikációjának (teljes) leírása lehetséges a kommunikáló ágens három eltérő (beszélő, hallgató, megfigyelő) pozíciójának segítségével.

2.) A működő terápiás csoportban szükségszerűen létrejövő potenciális tér - mint színtér - megfelel annak az állapotnak, amelyet a kommunikáció participációs elmélete (PTC) kommunikatív-ként értelmez.

3.) A terápiás csoportban a hatásmód meghatározó eleme a szakrális szignifikáció.

4.) A pszichoterápiás keret működése révén a terápiás csoportban hasonlóan konstatálódik a transzcendens, ahogyan a vallásos hit gyakorlásának rituális aktusaiban a szakrális jelleg megvalósul, realizálódik.

5.) A csoportban a transzcendens jelleg értelmezhető a J.P. Sartre által bevezetett felnagyított "Másik" fogalma, a tekintet konstellációja alapján.

6.) A szégyenérzés kvalitatív módszerrel történő vizsgálata révén lehetséges a transzcendens vizsgálata.

[vissza a lap tetejére]

Velics Gabriella: Globális társadalmi változások - lokális válaszok: a közösségi rádiózás tükrében

A globalizáció társadalmakat átformáló ereje nem hagyja érintetlenül az egyén és közösségének viszonyrendszerét sem.
A változások hatása egyaránt mérhető az egyén, a lokális közösség, a nemzetek szintjén, áthatja a mindennapokat a keresőtevékenységtől a szórakozásig.
A globalizációra válasz a lokális szintek megerősödése, határvonalakon átnyúló együttműködése lehet.
A globális médiarendszerek hatalma megkérdőjelezhetetlen, és egyelőre kérdéses, hogy az alternatívaként felkínált közösségi működtetésű médiumoknak (mint például a közösségi rádiók) milyen szerep jut ebben a játszmában.

[vissza a lap tetejére]

Wild Judit: Újságírók percepciója

1.) A sajtó a 20.század elején mértékadó - és egyetlen - tömegmédium, amelybe vetett bizalom a világnézetiből üzleti sajtóvá válása óta erodálódik

2.) Ennek hátterében számos tényező áll(hat):

megváltozott - decentralizálódott - információszerzési szokások
a médiumra nehezedő gazdasági / politikai nyomás növekedése
az előállítók (újságírók) és a fogyasztók (olvasók) eltérő igényei, prioritások
és ezek eltérő szerepfelfogása az újságírói tevékenységről

3.) E lehetséges magyarázatokat többször vizsgálták már más országokban (USA), összevetve a lakossági és szakmai véleményeket, de Magyarországon még nem született olyan - nyilvános - kutatás, amely egyszerre vizsgálta volna a két csoportot az adott témakörök mentén.

4.) Kutatásomban - kutatási tervemben - arra vállalkozom, hogy feltérképezzem az újságírók és olvasók - feltételezett - ellentétes szerepfelfogásának és prioritásainak szerepét a magyarországi nyomtatott sajtó - amúgy globális trendekkel párhuzamos - tér - és bizalomvesztésében.

[vissza a lap tetejére]

Wilhelm Gábor: Tárgy, leírás, kategorizálás

A kiindulókérdésem: hogyan írhatók le a hétköznapi tárgyak a társadalomelmélet szemszögéből? Ehhez, úgy látszik, először tisztázni kell a tárgyak hétköznapiságát.
Úgy gondolom, hogy bármilyen hétköznapi nézet rekonstruálása óhatatlanul deskriptív, és ez önmagában megnehezíti a más elméletek által feltett kérdések tisztázását. Éppen ezért a rekonstrukciónak összehasonlíthatónak kell lennie egyéb társadalomtudományi tárgyelméletekkel is.
A hétköznapi tárgyak esetében az egyszerűség kedvéért a materiális tárgyakra összpontosítok, ezen belül pedig az artefaktumok sajátosságaira. A materiális dogokkal foglalkozó elméletek mindegyike tárgyalja e dolgok időben való létezését és folytonosságát, illetve keletkezését és változását. Az egyik alapkérdés, hogy az eltérő elméleti megközelítések milyen kapcsolatban állnak egymással.
Az artefaktumok a materiális dolgokon belül sajátos helyet foglalnak el, mivel ezek a tárgyak általunk létrehozott dolgok. Külön kérdésként vetődik fel tehát ennek a létrehozásnak a mibenléte, ezen belül a konstitúció, a funkció, használat és intenció szerepe és egymáshoz való viszonya.
A dolgok jellegzetességeinek és a dolgokról szóló leírásoknak a kapcsolata végigkíséri a vizsgálatot. Példák segítségével utalni szeretnék néhány felmerülő kérdésre.

[vissza a lap tetejére]