A konferencialőadások absztraktjai

[Andok Mónika], [Árendás Zsuzsa], [Barkóczy László], [Bácsván László], [Beke Tamás], [Blaskó Ágnes], [Bódi Jenő], [Bodó Balázs], [Bodoky Tamás], [Bogdán Mária], [Boros Viktória], [Doboviczki Attila], [Fejes Edina], [Felföldi Barnabás], [Ferencz Angéla], [Frazon Zsófia], [Fülöp Zoltán], [Gyenge Zsolt], [Kardos Genovéva], [Kiss Ákos], [Magyar Vera], [Molnár Csilla], [Nemescsói Katalin], [Sándor Zsuzsa], [Simon Miklós], [Skrabski Fruzsina], [Sólyom Barbara], [Süvecz Emese], [Szabó Levente], [Szakács B. István], [Szekfű Balázs], [Szentistványi Rita], [Szilágyi Sándor], [Terenyi Zoltán], [Tóth Benedek], [Tóth Pál], [Török Marianna], [Vályi Gábor], [Velics Gabriella], [Wilhelm Gábor]

Andok Mónika:
A kommunikáció rituális modelljének alkalmazhatósága a hírek kutatásában
Amikor az ember a médiatartalom vizsgálatára adja a fejét - legyen az akár hír, akár reklám, akár fikciós műfaj, talk-show - azonnal több könyvtárnyi szakirodalommal találkozik. Azt se tudja mit olvasson, hova kapjon, azt pedig pláne nem, hogy vajon végére ér-e valaha.
A mostani előadásomban azt szeretném bemutatni, hogy a hírek - hír műfaj / hír szövegtípus - a vizsgálata során milyen elméleti keretek kínálkoztak, milyen módszertanok és jómagam végül is melyiket választottam és miért.

Árendás Zsuzsa:
A hibriditás néhány elméleti és módszertani kérdéséről egy Dél-Szlovákiai terepmunka kapcsán
Az etnicitás fogalma körül megindult újragondolási kísérletekhez csatlakozik ez az előadás. A hibriditás fogalmával igyekszik leírni azokat az etnikai átmeneteket (ez esetben dél-szlovákiai példákon át, szlovák-magyar viszonylatban), melyek korábban egyfajta esszencialista fogalami megközelítésben tálalták a (pl. szlovák és magyar) etnikai kategóriákat. A felajánlott analitikus keret egy olyan etnikailag hibrid közlekedő-zónát feltételez, mely nem a kizárás elvén múlik, hanem egyfajta speciális mellérendeléssel operál. Kérdés persze, hogy mindez hogy viszonyul a korábbi klasszikus asszimiláció-modellekhez.

Barkóczy László:
On-line közősségek jellemzői az Interneten
(...)

Bácsván László:
Fél lábbal máshol (A Krisna-tudat és az idegenség problémája)
Témám, hogy a hazai vaisnava közösségek milyen módon próbálják az idegenségből fakadó feszültségeket és konfliktuslehetőségeket minimalizálni, vagyis milyen kommunikációs, önprezentációs stratégiákat alkalmaznak. Az előadásban az idegenség fogalmát és az adott csoporttal kapcsolatos sajátos jellegét emelném ki: mit is jelent ebben a kontextusban az idegenség, hogyan konstruálódik a krisnások sajátos "fél-idegensége", és hogyan, milyen szerkezeti sajátosságokkal jelenik meg különböző kommunikációs színtereken.

Beke Tamás:
A rémhír keletkezése és terjedése, különös tekintettel a válsághelyzetekben megjelenő információhiányra
Előadásomban a krízishelyzetekben hatványozottan jelentkező információ iránti igény kérdéskörét kívánom vizsgálni. Álláspontom szerint az ilyen helyzetek természetéből adódó, szükségszerűen kialakuló információhiány az esetek többségében rémhír kialakulásához vezet.
A válságkezelés és válságkommunikáció valamint a rémhír keletkezésének és terjedésének, sajátos szerveződésének és természetrajzának elméleti alapjait vizsgálva kívánom bizonyítani alapfeltevésemet.
Kutató munkám során a későbbiekben megszervezésre kerülő empirikus vizsgálattal is szeretném alátámasztani hipotézisemet.

Blaskó Ágnes:
A torontoi iskola történeteinek előfeltevései technika és ember viszonyáról
A XX. század azon történetei, amelyek a jelen gondolkodásmódját a kommunikációtechnikai eszközök változásából igyekeztek megérteni, a történelem egyik főszereplőjének tekintik a technikát. Az előadás egyrészt azt próbálja meg felfejteni, hogy ez a szemlélet milyen technika-ember viszonyt feltételez, másrészt - a deklarált kapcsolat alaposabb megértése végett - megnézi, hogy néhány korábbi gondolkodó milyen szerepeket szánt a technikának az ember életében.

Bódi Jenő:
Helyek a margón - turistatermészetek. Kulturális földrajz, tér, táj, természet, turizmus.
(...)

Bodó Balázs:
A köztér kisajátítása: utcai művészet, kommunikáció és ellenállás
A matrica, a plakát, szórólap, stencil, vagy épp a grafiti különböző ágai a városi kommunikáció decentralizált, autonóm, individuális és mégis meglehetősen hatékony eszközei. Hatékonyságuk magyarázata a disztribúció szabadságán (az üzenetek mindenütt jelen való agresszivitásának mértékén) túl az általa kommunikált üzenetek (üzenet alatt egyaránt értve a konkrét mondanivalót, s annak megfogalmazásául választott fizikai környezetet egyaránt) szabadságában rejlik. E szabadság mindkét esetben fennálló normák, jellemzően a tulajdont szabályozó törvényi és kulturális normák semmibevételén alapul:  Nem csak a magántulajdonban lévő házfalak, de a magántulajdonban lévő kulturális elemek is érvényes, korlátozás nélkül felhasználható elemei e kommunikációnak.
Az előadásban arra keressük a választ, hogy a hagyományként értelmezett tudások versengő értelmezései közül az emancipatorikus, romantikus-idealista, az információ megosztását, közös tulajdonként kezelését propagáló irányzat, illetve a  hatalmi struktúrák fenntartásához szükséges információs aszimmetriában érdekelt megközelítés milyen konzekvenciákkal jár a jelen társadalmi-kulturális kontextusában.

Bodoky Tamás:
Memetika és megismeréstudomány: Hogyan szelektál az elme?
Dawkins eredeti mémkoncepciója szerint a mémek imitáció, vagyis utánzás útján terjednek az egyik emberről a másikra, ám más szerzők az imitáción túl számos további mémterjedési mechanizmust vélnek felismerni, memetikusnak tartják például a fertőzést, az individuális tanulást, és a nem-imitatív szociális tanulás bizonyos fajtáit. A mémek terjedésében, megnyilvánulásában és továbbörökítésében döntő szerepet játszik a kognitív mediáció: az egyes emberek elméi, és a bennük lejátszódó kognitív folyamatok a mémek elsődleges szelekciós területei.

Bogdán Mária:
Multikulturalizmus - Média - Identitás
A multikulturalista felfogás, a média, az identitás viszonya. Megvalósulhat-e a multikulturalista felfogás a médiában? A média szerepe az identitás formálásában. Multikulturalizmus/Közszolgálatiság - modell: a magyarországi roma kisebbség médiareprezentációja a közszolgálati televízió műsorstruktúrájának tükrében.

Boros Viktória:
Kommunikációs stratégiák a szexuális zaklatás elhárítására
(...)

Doboviczki Attila:
Immanens struktúrák a vizuális kommunikációban - új típusú képfajták példáin keresztül
A kommunikáció vizsgálata szempontjából két irányban érdemes ezen gondolkodni:
- metamédia-elemek redukálása a "hagyományos média" szüzséjére (tipológia)
- alapfogalmi orientáció: a megértés (feltételeinek) falszifikálása (rendszertan).

Fejes Edina:
A magyar pszichológiai gondolkodás változásai
A pszichológia Magyarországon kb. az 1900-as években kezdett külön tudománnyá válni. A kezdeti szárnybontogatás három ágon indult el. A filozófiai-társadalomtudományi vonal, a pszichoanalitikus hagyomány és a kísérleti-természettudományos ág különböző alapállásokból közelítettek az emberhez, ebből következően a különböző ágaknak elkötelezett pszichológusok más-más emberképpel dolgoztak.
A második világháború kezdetéig - figyelmbe véve a társadalmi, történelmi és tudományos aspektusokat - három idői struktúrára tagolható a pszichológiai gondolkodás fejlődése.
Megvizsgálva a korabeli pszichológiai publikációkat és szem előtt tartva a fenti megállapításokat, felrajzolhatók az emberképben bekövetkezett változások.

Felföldi Barnabás:
A szervezeti kutatások diszkurzív irányzatai
(...)

Ferencz Angéla:
Olvasói levelek
(...)

Frazon Zsófia
A múzeum-laboratórium etnográfiai elemzése (avagy a múzeumi tárgyak nem magukért beszélnek)
Az előadásban megpróbálom összefoglalni a néprajzi/antropológiai/kultúrtörténeti tematikával dolgozó múzeumok kiállításaival kapcsolatban: a kiállításkészítés (koncepció, tárgyválogatás, kidolgozás, megvalósítás) során „mozgósított” tudományos tudás empirikus megfigyelésének és etnográfiai/antroplógiai leírásának, elemzésének néhány lehetőségét. Ebben a megközelítésben nemcsak a „termék” (a kiállítás), hanem a „háttérben” zajló „apróbb mozzanatok” is a megfigyelés és az elemzés tárgyát képezik.

Fülöp Zoltán:
Paradigmaváltás a horrorfilmben
(...)

Gyenge Zsolt:
A filmes befogadás fenomenológiai vizsgálata
(...)

Kardos Genovéva:
A hírvilág munkatársaira ható tényezők - pszichológiai aspektusok
A kutatási témám egyik irányvonala megmutatni, hogy a hír világában dolgozó hírmunkatársakra milyen komplett és összetett hatások hatnak, illetve ezek hatást gyakorolhatnak-e, illetve milyen mértékben hathatnak ki személyiségükre, ezáltal hírfeldolgozásukra. Mintegy, némi pszichológiai hátteret téve a kutatásba.

Kiss Ákos:
Konfliktus és játszma fogalmainak és folyamatainak összehasonlítása
A konfliktus fogalma többféle megközelítésben. A konfliktus folyamata a megelőző helyzettől a következményekig. Beszélhetünk-e konstruktív és destruktív konfliktusokról? A játszma fogalmának, okainak, folyamatának rövid elemző áttekintése. A konfliktusok és játszmák azonosságai és különbségei. A két fogalmat sokáig szinonímaként használták. A két fogalom elválása a tranzakcióanalízis elméletének fejlődése során történt meg. Kérdés, hogy a tranzakcióanalízis fogalomrendszere alkalmazható-e interdiszciplináris szemléletben?

Magyar Vera:
Szümbola
Az ókori görög kultúrában a szimbólum és a jelképezett tárgy, cselekvés egy felől úgy viszonyult egymáshoz, mint a teljesség két fele, másrészt egymásnak egyenértékű, felcserélhető tükörképei. A szümbola: az összetartozás szellemi tartalmának hordozója. Tartalmazza azt a tudást, hogy ki, és hol vagyok, de nem a világtól (világunktól) különálló módon, hanem azzal összefüggésben, sőt, arról is. Azonosít és megkülönböztet: egyesít.
Az adott kultúra konnektív struktúrája (Assmann) összefűző és elkötelező hatását két síkon fejti ki: társadalmi és idődimenzióban. Az identitás legfontosabb kötőszövete a "szimbolikus", mely a tudás és napi gyakorlat összefüggéseit, a közösen használt jelentések életvilágának és társadalmi cselekvéseinek kitüntetett terepét adja. Az emberi társadalmak - társaságok, csoportok - számára alapvető fontosságú az, hogy tagjaik - mind egyéni, mind csoportos szinten - hogyan értik meg a világot, hogyan értelmezik történéseit, s mindezek révén milyen mértékben és milyen hatékonyan képesek alkalmazkodni azokhoz, mennyire képesek maguk is formálóivá, használóivá válni világuknak.

Molnár Csilla:
Hivatások konfliktusa a burgenlandi Felsőpulyán
Felsőpulya középburgenlandi, jelenleg 20%-ban magyarok által lakott település, Soprontól 30 km-re. A katolikus magyar kisebbségnél évek óta konfliktushelyzetet okoz, hogy nincs magyar papjuk. A helybéliek vezetőiktől várják ennek megoldását, miközben egyre gyorsul az asszimilációs folyamat,és a helyi világi vezetők ennek okát szintén az anyanyelvű pap hiányában látják. A helyzetet bonyolítja, hogy Pulyán lakott a legutóbbi időkig két idős, magyar nyelvű szerzetes. Előadásomban interjúk révén próbáltam a konfliktus okaihoz közelebb jutni.

Nemescsói Katalin:
Mobilkommunikáció a pszichológia szemszögéből
(...)

Sándor Zsuzsa:
Vizuális közlésváltozatok a városi kommunikációban
A dolgozat sorraveszi a város életébe ágyazott, vizuális vagy vizuálisan is értelmezhető közléseket, vizuálisan értelmezett vagy tudattalanul ható tényezőket. Meglehetősen széles, az építészeti térszervezéstől a köztéri szobrászaton át a cégjelekig tartó áttekintésben vizsgálom ezeknek a város kommunikációjában betöltött szerepét.
A témát a város-organizmus-dinamizmus-tér-információ-kommunikáció gondolatköreiben a város mindennapi életének vonatkozásaiban tárgyalom. A záró mozzanat egy esettanulmány, amely egy kisváros (Sárospatak) vizuális kommunikációjának legfőbb vonásait mutatja be.

Simon Miklós:
Élményvilágok Kommunikációja
Elménk azon szerveződése, melyet megismerő-, feldolgozó- és kommunikatív funkciói után - jobb híján - megismerő rendszernek nevezünk, legkevésbé sem homogén szisztéma. Aktuális működésének, változásainak, fejlődésének körülményeit perceptuális jellemzők, adaptációs hatások és még sok egyéb, például tudatállapotbéli változások befolyásolják. Önreflektáló képességünk erősen szegmentált, az egyes szegmensek élményvilágának kapcsolata korántsem evidens. A dolgozat olyan jelenségek számbavételét tűzi ki céljául, melyekben e többé-kevésbé szeparált jelenségvilágok, valamint a köztük esetlegesen létrejövő kommunikáció feltételei élményszinten megragadhatók.

Skrabski Fruzsina:
A magyar és román gimnáziumi tankönyvek összehasonlító vizsgálata
Az Európa Tanács miniszteri bizottsága 2001. őszén Strasbourgban közzétette az európai értékekre támaszkodó történelemoktatásról kidolgozott ajánlását, melyben hangsúlyosan állapította meg, hogy a történelemhamisítás ellentétes  az Európa Tanács meghirdetett elveivel. A páneurópai szervezet miniszteri bizottsága a tagállamok figyelmébe ajánlja, hogy az európai történelem tanításnak a tolerancia, a kölcsönös megértés, az emberi és demokratikus jogok, valamint az emberiségellenes bűnök megelőzésének alapvető értékeit kell képviselnie.
Előadásomban olyan kérdésekre keresek választ, hogy az előbb említett értékrendet képviselik-e a magyar és román gimnáziumi tankönyvek. Ismertetem a magyar és román gimnáziumi történelemkönyveket összehasonlító vizsgálatomat. Valamint bemutatom néhány Romániában élő magyar személyes beszámolóját az oktatásról.

Sólyom Barbara:
Az erkölcsi érzék fejlődése
(...)

Süvecz Emese:
A kurátor szerepe a múzeumi kommunikációban
Előadásomban az információ közvetítés kurátori gyakorlatának vizsgálatáról lesz szó kortárs képzőművészeti kiállítások kapcsán. Gondolatmenetem kiindulópontja, hogy az információközvetítés kurátori gyakorlatának elemzése lehetővé teszi egy kiállítás kommunikációs folyamatának a feltárását, lehetőséget ad az eredményes közvetítés meghatározó faktorainak megállapítására. A vizsgálat hozzájárulhat a kortárs művészet által képviselt tartalmakat hatékonyan közvetítő technikák fejlesztéséhez és szakmai népszerűsítéséhez. A vizsgálat elméleti keretét a vizualitással, a szervezetekkel foglalkozó elméletek szolgáltatják. A vizsgálat tárgykörének meghatározásában megkísérli a bemutatás tipológiai felosztását követve (önálló kiállítás, csoportos-tematikus kiállítás, monografikus kiállítás, köztéri vagy egyéb intervenció) a különféle kurátori gyakorlatokat értelmezni, különös tekintettel a befogadó és kurátor viszonyának elmélyült analízisére.

Szabó Levente:
Kommunikatív és káosz. A participációs elmélet néhány megállapítása káoszelméleti perspektívában
Szinte kézenfekvő kérdés: azért kommunikálunk, hogy csökkentsük a káoszt vagy inkább azért, hogy növeljük? Ha csak a tudománytörténetet tekintjük, egyszerre jelenik meg az a törekvés, hogy tudások rögzüljenek, és ugyanígy, hogy újfajta perspektívákban gyökeres újragondolási szükségességek jöjjenek létre. Egy elmélet akkor jó, ha nemcsak megválaszol, de kérdéseket is hagy maga után. Lehetőséget önmaga megkérdőjelezésére? A kommunikációra?
Felmerül azonban az a kérdés is, hogy mi is valójában a káosz? Vagyis: a káosz fogalma vajon nem a modellezést szolgáló eszközeink (akár ontológiai) korlátairól árulkodik? És káosznak tekintjük mindazt, amit nem tudunk magyarázni, modellezni, szignifikálni? A kommunikáció azonban jól elboldogul az olyan jelentésekkel is, amelyek nem létező modellező-képességekre, még meg nem határozott leírásokra, jövőben létrejövő egyetértésre hivatkozik. Ezek a hogyan típusú tudásaink mentén jönnek létre.
A participációs elmélet szerint a hogyan típusú tudások intézményeknek tekinthetők. Egy ilyen intézményi szerkezetre épülő kommunikatív megjeleníthető-e fraktálmintában? (A káosz ugyanis mindig fraktálszerkezetekkel kapcsolatos.)
Az ágens és kollektív ágens fogalma egy önmagát ismételő fraktálszerkezet két elemeként is azonosítható?
Egy bizonyos: a káoszelmélet eredeti vizsgálati terepén, a természeti jelenségekben, az irreverzibilitás a káosz eredménye. Az kommunikáció pedig (lehetetlen, hogy ne legyen) irreverzibilis folyamat...

Szakács B. István:
Közös szótár-teremtés: identitás-szervezés
A tavalyi előadás folytatásaként: a szimbólumok helyi jelentőségéről szóló "alkudozás" azáltal, hogy a közösségalkotás eszköze ez előbbi, önmaga körül csoportosít nem csak helyben alkalmazott jelentéseket (ezt lehetett pl. hipokrízisként érteni), hanem olyan szimbólumokat is, amelynek jelentősége az adott közösség számára valamilyen módon vitális: ennek elfogadtatása a csatlakozóval meggyőzés szintű, csoportidentitás képző tehát beépül a csatlakozó identitásába is.

Szekfű Balázs:
Humanoidok, hiedelmek, hálózatok
Hipotézis: az emberek és csoportjaik hitekre és cselekvésekre programozhatóak akkor és úgy, ha figyelembe vesszük a mémkészletüket és társadalmi network-öt amelyben a kommunikatív cselekvéseiket végzik. Célunk, hogy megmutassuk: hogyan használhatóak a memetika és a networkology kutatási eredményei a diffúziós vizsgálatokban, melyeknek egyaránt tárgya lehet egy gondolat, egy reklám szlogen, egy viselkedés vagy egy eszközhasználat társadalmi elterjedése. A kutatás során egyszerre vizsgáljuk majd az adott epidemiológia jelenséget humánetológia környezetében, egyszersmind hálózati modellezéssel az egyéneket összekapcsoló network szintjén.

Szentisványi Rita:
A társadalmi kommunikáció mint probléma jelentkezése a katolikus egyházban
Miután tervezett kutatásom a katolikus egyház égisze alatt készített televíziós műsorokra vonatkozik, első lépésben azt szeretném tisztázni, hogyan merül fel maga a társadalmi kommunikáció, mint probléma az egyház belső diskurzusában, összefüggésben az egyház önértelmezésében bekövetkezett változásoknak a II. Vatikáni Zsinat hatására. Peter Berger szerint a zsinat jelenti a fordulópontot a katolikus egyház plauzibilitás krízissel kapcsolatos stratégiájában. Előadásomban az ő kategóriáit alapul véve elemzem a társadalmi kommunikáció kérdéséhez kapcsolódó irodalmat. A majdani kutatásom empirikus anyagára vonatkozó kutatói kérdéseket ennek alapján tudom majd feltenni.

Szilágyi Sándor:
A fotográfia mint művészi fenomén
Mi a fotográfia? Mi a fotóművészet? Mi a kettő viszonya egymáshoz? Mikortól kezdve beszélhetünk egyáltalán fotóművészetről? És miért? Ugyanaz-e a fotóművészet médiuma, mint a többi fotóhasználaté? Ha nem (márpedig nem): mi következik ebből? Mik a fotográfia kamera- és printingszintaxisának alapvető jellegzetességei?

Terenyi Zoltán:
"Az értelmezés hatalma" - Az interpretáció kommunikatív elemzése a terápiás kiscsoport szituációjában
Az előadás a terápiás csoportfolyamat központi jelentőségű kommunikációs aktusával foglalkozik. Ennek során a csoportvezető igyekszik összekapcsolni és tudatosítani a csoport egészének illetve a csoporttagok egyéni szintjén az általa észlelt jelentőségteli, időben szerteágazó tartalmakat és sajátos, a csoport jelenidejében érvényes jelentéssel felruházni. A hatékony értelmezés a tudatosítás révén kognitíve megérthető, ugyanakkor érzelmileg kellően intenzív (katartikus) hatású. Az értelmezés aktusa számos ellentmondást (objektív és szubjektív, szakmai és személyes, orientáló és nyitott, komplex és redukált egyszerre) tartalmaz, melyek megértéséhez a kommunikáció alapú elemzés támpontokat adhat.

Tóth Benedek:
Beszélni és hallgatni - a misztika, mint a kommunikálhatatlan kommunikálása
(...)

Tóth Pál:
A dialogicitás a kommunikáció participációs modelljében
Azt szeretném megvizsgálni, hogy az emberi kapcsolatoknak milyen a státusza a participációs modellben. A késői Husserl interszubjektivitás-felfogása és Davidson trianguláció-elmélete alapján amellett szeretnék érvelni, hogy a modell alapvető összefüggéseinek szintjén feltétleznünk kell egy konkrét Másik jelenlétét.
Ha marad időm, akkor megvizsgálom a dialógus-filozófia képviselői (Buber, Bahtyin, Gadamer) érveit egy kapcsolatközpontú kommunikációmodell mellett.

Török Marianna:
Civil szervezetek kommunikációja
A civil szervezetek és magánszemélyek közti kommunikációval foglalkozik a dolgozat. A szervezetek több szerepben érintkezhetnek magánszemélyekkel, pl. tagság, felhasználó, aktivista, önkéntes segítő, ellenző, versenytárs, adományozó. Azt kívánom vizsgálni, hogy milyen kommunikáció eszközöket használnak ahhoz, hogy az adományozói szerep betöltését elérjék. A vizsgálat tárgyai: a civil szervezet, mint befolyásoló, a befolyásolandó/befolyásolt magánszemély, a köztük lévő folyamat. A kutatás során esettanulmányokon és sajtóelemzésen keresztül tervezem megnézni azt, hogy mennyire láthatók a hazai civil szervezetek, milyen üzeneteket juttatnak el a külvilágnak, illetve, hogy a szervezetek tudatos kommunikációs stratégiával rendelkeznek-e.

Vályi Gábor:
Technológia, zene, hatalom
Az előadás a kritikai kultúrakutatás (cultural studies), a médiaelmélet (media studies) és a népszerű zene kutatás (popular music studies) egy határterületéről, a hagrögzítési, -manipulációs, -terjesztési és -reprodukciós technológiák kulturális összefüggéseinek kritikai kutatásáról ad áttekintést. Ahogy - többek között Walter J. Ong, Marshall McLuhan - a textuális információval kapcsolatosan megállapították, az információ rögzítés és közlés technológiái nem semlegesek, hanem komoly hatással vannak a közölhető üzenetekre; arra, hogy ki kivel és hogyan kommunikálhat. A hangzó információkkal - többek között a zenével - kapcsolatban is jogos e megállapítás. A  20- század zenével kapcsolatos kulturális termelési és fogyasztási gyakorlatainak megértése elképzelhetetlen lenne a hanggal kapcsolatos technológiák figyelmen kívül hagyásával. A kritikai kultúrakutatás hagyományának megfelelően előadásomban a hang-technológiákkal kapcsolatos hatalmi pozíciókra és konfliktusokra kérdezek rá a zene világában.

Velics Gabriella:
Helyi rádiós kaleidoszkóp
(...)

Wilhelm Gábor:
Antropológia és tárgyontológia
A hétköznapi tárgyakat a legkülönbözőbb helyzetekben használjuk. Jogosan fogalmazódik meg a kérdés, mennyire beszélhetünk ilyen esetekben ugyanarról a tárgyról vagy tárgytípusról, hiszen a tárgy(típus)t használók számára ezek eltérő pragmatikai kontextusokban jelennek meg. Ugyanakkor az egyes tárgyak, tárgytípusok készítői mégiscsak egységként kezelik őket.
A tárgykészítés és tárgyhasználat antropológiai leírása nem kerülheti meg az egyes tárgyak egységének ontológiai problémáját és a tárgy használatának pragmatikai sokszínűségét. A dolgozat arra tesz kísérletet, hogy egy olyan típusú tárgyontológiát vázoljon fel, mely ennek a kettős kihívásnak meg tud felelni.