Reflexiók

Rácz Judit: A tudásmenedzsment kommunikációs aspektusai
Vizsgálat hazai (Magyarországon működő) szervezeteknél, az üzleti, a civil és a közszférában

(2007.04.02) c. témafelvető előadására

[Demeter Márton], [Gagyi Ágnes], [Haász Sándor], [Herendy Csilla], [Kató Linda], [Knapp Ádám], [Körtesi Gyopár Tekla], [Kovács Lajos], [Mucsi Eszter], [Munk Veronika], [Németh Mihály], [Németh Viktor], [Péterfi Rita], [Sipos Tünde], [Suhajda Virág], [Zsigmond Andrea]

[vissza a listához]

Judit témájával kapcsolatban a legkevésbé szimpatikus embertípus kategóriájába sorolom magam: vagyis nem vagyok jártas a témában, viszont jelentős prekoncepcióim vannak, összeesküvés - elméleteim, ráadásul - gyarló módon - ezek némelyikében szinte megingathatatlan vagyok. Hiszem viszont, hogy az indukció nem igazolhat egyetemes tételeket, így meggyőzhető vagyok arról(ha nem is könnyen), hogy rossz tapasztalataim csupán véletlen 'balszerencsék'.

A 'tudás' fogalmával magával viszont foglalkoztam egy keveset, így - ha már Polányit említi - ajánlom hozzávenni Poppert, Lakatos Imrét, valamint részben ellene Kuhnt, Carnapot, Quinet, Hempelt, és abszolút ellene Feyerabendt.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Két megjegyzés:

1. nekem úgy tűnik, ez pont egy olyan téma, ahol a participációs modell nagyon jól kézre áll. A tudás és a kommunikáció közti viszonyra kérdezel rá, és problémásnak tartod a tudás meghatározását. A participációs modellben a kommunikáció a problémamegoldásban játszott funkciója felől van meghatározva: a kommunikáció az, amikor problémamegoldáshoz szükséges felkészültségeket szerzünk. A tudás ilyen felkészültség. A tudásmenedzsment egy intézményen belül problémamegoldás eszköze lehet, de kérdés, hogy felismeri-e a szervezet a problémát problémaként, összeköti-e a tudásmenedzsmenttel mint megoldással, és hogy adekvát viselkedéshez jut-e így. Stb - ezek nekem hasznos kiindulópontoknak tűnnek.
2. kicsit egybemosódik a témafelvetőben a tudás és a tudásmenedzsment funkciója. Számomra a tudásmenedzsment egy szervezeten belüli sajátos funkcióként határozható meg, ami messze egyszerűbb és szűkebb dolog, mint a tudás, vagy akár a tudás társadalmi termelése és elosztása. Külön kérdés, hogy a különböző tudásoknak, tudást termelő és elosztó gyakorlatoknak a tudásmenedzsmenttel való "kezelése" mikor adekvát és mikor inadekvát, hogy a célzott hasznokon kívül milyen diszfunkciók is adódhatnak ebből.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Egy szösszenet a témádhoz, amit az interneten találtam és rendkívül érdekes.:
Az emberi tőke a dolgozók ismereteiből, készségeiből, tudásából tevődik össze, és a munkatársak távozása után sajnálatos módon elvész a vállalat számára (Sellin, 1998). Épp erről írt Leandro Herrero egy gyógyszeripari magazinban: "Ha eltűnik egy kétezer dolláros laptop az irodából, azonnal vizsgálat indul; ha kilép a cégtől egy százezer dollárt érő munkavállaló, akkor - látszólag - nem történik semmi." Pedig Herrero szerint a vállalatoknak pánikszerűen reagálniuk kellene minden IQ-veszteségre (és -nyereségre); ezeket az eseményeket figyelembe kellene venniük a vezetők teljesítményértékelése során, hiszen "brain-holder value" nélkül nincs "shareholder value"; sőt, a ROI (return on investment) mintájára be kellene vezetni a ROK (return on knowledge) mutatót, mi több: IQ-egységekkel kellene mérni a vállalatokat, és a vezetőkön számon kellene kérni ezeket az értékeket... (Herrero, 2000). http://www.ki.oszk.hu/3k/valcikkek/valcikkek0202/sandori.html/
Sándori Zsuzsanna: Mi a tudásmenedzsment.
http://www.mek.iif.hu/porta/szint/tarsad/konyvtar/vezetes/tudasmen/
A témaválasztás izgalmas, különösen a szervezeti tudás "tőke" konstruálódásának folyamata. Még érdekesebb vetülete szerintem, hogy a közös tudásból (humán tőkéből) milyen kommunikációs folyamatokon keresztül érkezhetünk el a kollektív tudatig. Pl.: "Mi ezt tudjuk, ilyen szinten és színvonalon nyújtani... "

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Judit, ahogy írod: "a tudásmenedzsment elsősorban kommunikációs kérdés".
Úgy érted, hogy a tudás egymás közötti megosztása? Ha igen, akkor a tudás átadásával kapcsolatban érdekes lehet számodra a hálózat-elmélet, azon belül is a gyenge és az erős kapcsolatok fogalma. Csermely Péter A rejtett hálózatok ereje c. könyvében több fejezet is található az emberek erős és gyenge kapcsolatairól. (Csermely szerint a társadalmi hálózatokat, és azokon belül az egyének biztonságát is leginkább a gyenge kapcsolataik stabilizálják.) Erről Barabási Albert László is ír. És ahogy Suhajda Virág is említette a konferencián: két szervezet között a tudás átadásában fontos lehet azon emberek szerepe, aki sok külső, gyenge kapcsolattal rendelkeznek, és transzportálnak tudást az egyik szervezettől a másikba.

Pl.:
Csermely Péter - A rejtett hálózatok ereje. Mi segíti a világ stabilitását?

Hálózatok >> skálafüggetlen hálózatok >> fraktálok

Az idegrendszeren belüli gyenge kapcsolatokhoz találtam egy idézetet:
"Tanulás során információkat tárolunk el agyunkban. Ebben a folyamatban is szerepük van a gyenge kapcsolatoknak?"
"- Igen, több módon is. A társadalmi hálózatok gyenge kapcsolataival érhetjük el azoknak a számunkra új és fontos információk jelentős részét, amelyek érdemesek arra, hogy megtanuljuk őket. Magát a tanulási folyamatot is segíthetik a gyenge kapcsolatok. Például nemrég fény derült arra, hogy az énekesmadár által megtanult ének alvás közben egy kicsit "összezilálódik", és a madár másnap reggel egy "puhább", jobban fejleszthető énekkel indul útjára. Estére aztán - a gyakorlás eredményeként - egy sokkal jobb szintre jut. Ebben az igen kifinomult tanulási sorozatban az énekesmadár ideghálózatának gyenge kapcsolatai minden bizonnyal periodikus változásokon mennek keresztül, ami a megtanult ének stabilitását növeli az ébrenléti, és csökkenti az alvási időszakok alatt."
http://www.mindentudas.hu/magazin2/20050909agyenge.html?pIdx=1

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Közgazdasági oldalról, a vállalat menedzselésének egyik pilléreként sokat olvashatunk a tudásmenedzseléssel kapcsolatosan.

Nehézkesen megoldhatónak érzem a vállalati, a civil és közszféra egy kalapba dobását, hiszen ezek a szervezetek, bár igen, mindegyik egy szervezet rendkívüli különbségeket mutat a struktúra, az irányítás, a filozófia, stratégia, célok stb. tekintetében. Véleményem szerint még vállalatok között is olyan nagy mértékű lehet az eltérés, hogy kidolgozott kutatása kitölti egy disszertáció kereteit. Elengedhetetlen tartom az úttörő amerikai elképzelés megvizsgálását és megvilágítását, amely rányomja a bélyegét sok multinacionális vállalatban alkalmazott tudásmenedzsmentre.
A különböző kultúrák alapján vállalati szempontból meghatározott angolszász, amerikai, vagy akár japán vállalati filozófia is különbözőképpen értelmezi és vélekedik a tudásmenedzsment fontosságáról, illetve az ahhoz kapcsolódó tevékenységekről.

Nem is beszélve természetesen arról, hogy az eltérő vállalati struktúrákban, úgymint mátrix, funkcionális, divizionális a tudásmendezsment vállalaton belüli helye és értelmezése is különböző módon ragadható meg.

A vállalaton belüli tudásmenedzsment számomra egyik érdekes kérdése talán az, hogy kialakulhat-e a munkavállalóktól független vállalati tudás. Ez természetesen alapulhat az alkalmazottak egyéni tudásának aggregációján, de képes-e létezni tőlük függetlenül?

Szerintem egyébként nagyon is van értelme foglalkozni ezzel a témával, hiszen a vállalatok és egyéb szervezetek körében ez még mindig nem egy elterjedt fogalom, illetve nem a megfelelő eszközöket használják a tudás menedzselésére. Várom a fejleményeket, csak így tovább!

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Mindenképpen úttörő vállalkozásnak tűnik a hazai cégek vizsgálata a tudásmenedzsmenthez fűződő viszonyuk kapcsán főképpen annak tükrében, hogy - miként azt a szerző kritikaként megfogalmazta - Magyarországon a terminológiához hasonlóan a gyakorlat is tele van gyerekbetegségekkel. (Az okokat kutatva talán érdemes lenne áttekinteni a tudás és a kultúra viszonyát.)
Ennek ellenére a tudás kezelése még mindig hatékonyabb a profitorientált nagyvállalatoknál mint a köz- vagy civil szférában.
Talán azért is, mert a tudás szervezeteken belüli átadásnak, kezelésének, felhalmozásának sikeressége alapvetően olyan kommunikációs technikák adekvát alkalmazásának függvénye, melyek behelyezhetőek a vállalti kommunikáció kialakult hálózatába. Ráadásul egyre több multinacionális nagyvállalat helyezi kutatási, továbbképzési központját Magyarországra.
Kicsit vitatkoznék azzal az állítással, hogy a tudás - amennyiben ezen az értelmiség tudását értjük - felértékelődött volna a fizikai munkához képest. A gyakorlat éppen azt mutatja, hogy a fizikai munkás manapság hiánycikk a piacon, míg értelmiségiből "tele van a padlás". Egyetértek ugyanakkor azzal az állítással, hogy az oktatási rendszer hiányosságai a kormányzati tudásmenedzsment vagy inkább tudáselosztás hiányából fakadnak, amennyiben nem támogatja megfelelően a technológiai tudás megszerzését.
Izgalmasnak tartom a tudás és az információ szembeállítását érdemes lenne azonban a tudás és az innováció viszonyát is górcső alá venni, illetve megvizsgálni, hogy a különböző szervezetek rendelkeznek-e önálló tudással és ha igen, miképpen fejlesztik azt.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Ez szerintem egy nagyon nehéz kérdés, illetve úgy érzem, hogy a témafelvető túlságosan nagy területet próbál kutatásában lefogni- üzleti, civil és közszféra. Ez számomra elég hatalmas kutatásnak tűnik és talán egy embert meghaladónak. Úgy érzem a téma szűkítésével kézzelfoghatóbb, reálisabb eredményeket lehetne kapni. Egy-egy vállalatnak a szervezete is sokszor elég átláthatatlannak tűnik. Itt talán ennél a kutatásnál jól lehetne alkalmazni a rendszerelmélet kutatás kérdéseit.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Felmerült bennem a kérdés a témafelvető kapcsán, hogy ha igaz a texasi egyetem megfogalmazása, miszerint "a tudásmenedzsment az információ megtalálásának, válogatásának, szervezésének, szűrésének és bemutatásának rendszerezett folyamata, amely a szervezet tagjai számára megkönnyíti valamely speciális terület megértését", akkor valóban tudásról beszélünk-e, ha az "információ" pl. nem "tudás"?

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Nagyon jó ötletnek tartom, hogy három szférában szeretnél kutatni, mert szerintem érdekes különbségek fognak adódni, amelyek új szempontokat adhatnak. Akár az is felvetődhet, hogy vajon tudnak-e egymás példái lenni, módszereket vagy stratégiákat átvenni egymástól a különböző szférákba tartozó szervezetek. Véleményem szerint nagyon fontos a külföldi példákat alaposan megvizsgálni: a tudásmenedzsment szerkezetét, stratégiáit, megnyilvánulásait a dolgozók mindennapi munkájában. Ebben a kutatásban szerintem sem a kvantitatív reprezentativitás a cél, hanem minél szélesebb paletta bemutatása, a "mélyfúrások" és az összehasonlítások.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Kevéssé értek a témához, így csak egyetlen ötletem lenne: az intellektuális tőke kapcsán érdemes lenne majd a Bourdieu tőke fogalmát használni. Bourdieu szerint a tőkének három alapvető formája létezik, ezek: a gazdasági, a kulturális és a társadalmi tőke. A társadalmi tőke a társadalmi kötelezettségekből vagy kapcsolatokból fakadó tőke, ami bizonyos feltételek mellett gazdasági tőkévé alakítható. Bourdieu szerint a társadalmi tőke azon jelenlegi és lehetséges erőforrások együttese, amelyek a kapcsolatok egy olyan tartós hálójához kötődnek, amelyek a kölcsönös ismeretségen és elismertségen alapulóan többé-kevésbé intézményesítve vannak (itt szerintem van kapcsolódás a tudásmenedzsmenttel). Az intézményesítettség egy olyan csapathoz való tartozáson alapszik, amely nem csupán közös tulajdonságokkal rendelkezik, hanem egyesítve vannak tartós és hasznos kötelékekkel. A társadalmi tőke nagysága, amellyel az egyén rendelkezik, függ egyrészt annak a kapcsolathálónak a kiterjedtségétől, amelyet mozgósítani tud, másrészt azon (gazdasági, kulturális vagy szimbolikus) tőke nagyságától, amelyet azok birtokolnak, akikkel kapcsolatban áll.
Irodalom ehhez:

Bourdieu, Pierre. (1998): Gazdasági tőke, kulturális tőke, társadalmi tőke. In: Tőkefajták: A társadalmi és kulturális erőforrások szociológiája (Szerk.: Lengyel Gy. - Szántó Z.). Aula Kiadó, Budapest. 155-176.

Pokol Béla. (1995): Bourdieu elméletének alapkategóriái. In: Elméleti Szociológia, 2. 75-94.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Számomra is az az egyik legérdekesebb kérdés, hogy hogyan lesznek részei (vagy nem) ezek a tudásmenedzsmentek az adott cég HR-struktúrájának.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

A témafelvető aktualitása természetesen megkérdőjelezhetetlen.
Ahogy olvastam, hallgattam a sok-sok (releváns) kérdést a témafelvetődben azon gondolkodtam, hogy melyik kérdést, kérdéskört tartod központinak? Mi az a konkrét "mag" ami köré szeretnéd fűzni az egész témát?
Ha már a sok kérdést említettem, had tegyek hozzá én is egyet, amely talán számodra is fontos lehet: Milyen másodlagos - a munkahelyen közvetlenül nem hasznosítható - tudásra tehetnek szert az általad is megfelelőnek, jól működőnek tartott képzésben résztvevők? Azaz mi a profitja a szaktudáson túl az egyének -egyáltalán van-e ilyen járulékos (másodlagos) tudás?
Szerintem nincs, így a tudásmenedzsment inkább szaktudás menedzsment. De jókat fogunk még erről beszélgetni!

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Azt gondolom, mindannyiunknak vannak személyes tapasztalatai arról, hogy az egyes vállalatok, intézmények miként viszonyulnak a tudásmenedzsment kérdéséhez. Hogy például a vezetők vagy a beosztottak tisztában vannak-e azzal, hogy a személyes és közösségi sikeresség milyen mértéknem múlik azon, hogy tudásunkat miként szerezzük, hogyan továbbítjuk vagy gazdagítjuk.
A témafelvetődben ismertetett példában ezt írod: "Megeshetik tehát, hogy az említett példában a megszerzett tudás a szervezetet gazdagítja, érdemes volt kifizetni a drága képzést, mert a tudás beérkezik és bent marad a szervezetben. Ugyanakkor az is előfordulhat, hogy - megfelelő kommunikáció híján! - a megszerzett tudás elsorvad, a szervezet kilöki vagy be sem fogadja, vagy az adott személy csak a magánszférájában hasznosítja."
Az utóbbi időben az általad leírt jelenség egy sajátságos változatának meglétét több helyen is tapasztaltam. Vagyis hogy a beosztottak szándékosan tartanak vissza bizonyos tudásokat, egyszerűen azért, hogy nélkülözhetetlennek tűnjenek, hogy a pótolhatatlanság képzetét keltsék. Tehát ilyenkor nem a tudásátadás, tudásmegosztás bevett gyakorlata, formái és eszközei hiányoznak, hanem egy nagyos erős személyes érdek él, amely úgy véli, hogy a közösség sikere nélkül is elképzelhető személyes siker.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

A szemináriumon feltett kérdésemet, javaslatomat ismétlem meg írásban: Hogyan történik, mit jelent a tudásmenedzselés egy szervezet alsóbb szintjei számára? Ők hogyan látják, értékelik a szervezet eme "hatékonyság fokozó erőfeszítéseit"? Mi motiválja az egyes embert, munkást, beosztottat arra, hogy tudását - amelyet jelenlegi és más munkahelyein gyűjtött (s amelyek tartalma elválaszthatatlan) - szervezett vagy spontán módon átadja saját munkatársainak? Milyen kapcsolat vagy szakadék van az ő tudásmenedzselési gyakorlatuk és a szervezet vagy a HR elképzelései, tudás-definíciója között?
És főleg: hogyan, milyen módon, milyen tudatos és tudattalan eszközökkel gátolja egy szervezet, a HR, a vezetők, a cégkultúra a tudásmegosztás folyamatát "saját házon" belül.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

A tudásmenedzsment nekem is egy nagyon nehezen megfogható dolog - mi az tudás? És hogyan lehet "menedzselni"? (Én inkább az "áramoltatás" kifejezést szeretem használni.)
A témafelvető nagyon jól hozza ezeket a kérdéseket, és az összes többit ebben a kialakuló tudományágban, ami kérdéses, hogy mennyire válik valóban önálló menedzsment-irányzattá, vagy pár év múlva mennyire "cseng le" mint egy egykori divatos trend…
Persze ha lecseng is, az alapkérdései akkor sem fognak változni, hiszen valamilyen formában a tudást át kell adni szervezeten belül.

A stratégiai rács modellt, amit ugyan információrendszerekre dolgoztak ki (Cash-McFarlan-McKenny, stratégiai rács modell), lehetne alkalmazni annak felosztásában, hogy melyik cégnek (szervezetnek, iparágnak) mennyire fontos alkalmazni a tudásmenedzsmentet:

Támogató - az IT kiegészítő szerepet tölt be - pl. cementipar, elég egy egyszerűbb adatfeldolgozó rendszer
Termelési - az IT kulcsszerepet játszik a mindennapi feladatok elvégzésében, de nem szükséges fejleszteni - pl. gyártósorok
Átalakuló - az IT-forradalom most éri el őket - pl. kiskereskedelmi áruházláncok az elmúlt évtized folyamán kezdtek áttérni az EDI-re, automatizált logisztikára
Stratégiai - a IT szerepe kritikus az iparágon belül - pl. pénzügy

Ahogy az információrendszereket, úgy a tudásmenedzselési rendszereket is kb. így lehet felosztani, talán. Szerintem a szektorok között kevésbé van különbség, mint a különböző iparágak között. A tudásintenzív szektorban - és az iskola, a HR projekteket vivő NGO és a trénercég mind ilyen - stratégiai szerepet tölt be, míg talán egy biogazdaságban vagy egy gyárban termelési szerepet

Még a méret fontos aspektus: nagy NGO és nagyvállalat tudásmenedzselésben szerintem jobban hasonlít, mint nagy és kicsi NGO (most nagyon a tényleg nagyot, Vöröskereszt, Save the Children, whatever) értem), tehát a szektorálás helyett stratégiai - méret mátrixot ajánlok a vizsgálathoz.

A továbblépés iránya persze sokirányú - lehet a vezetés-szervezési irány (máshogy menedzselik a tudás a funkcionális, divizionális, mátrix és projektszervezetek), lehet egy információmenedzsment - technicista irány, - és én például a tudásmenendzsment felől a kognitív irányba léptem.

Jó munkát!

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Írod, hogy "A tudásmenedzsmentben is megvan a kommunikációs alapséma, azaz megvan benne a saját üzenetét sajátos módon kódoló küldő, az azt sajátos módon dekódoló fogadó, és a kettőt összekötő kommunikációs csatorna, módozat, nyelv, technika, "zaj", torzító környezet stb." A kommunikációnak, a közésnek miért épp ezt a jakobsoni definícióját akarod használni? Az idézet szerint a tudást is olyanszerű dologként fogod fel, mint egy csomagot, ami kézről kézre adható. Ha mégsem így fogod fel a tudást (problematizálod ezt több helyen is), vigyáznod kell a szószerkezeteidre: "a tudás átvitele, átadása", írod… ezek a halott metaforák ugyanazt a szerkezetet lopják vissza a szövegedbe, a gondolkodásodba.
Különben tetszik, hogy meg tud maradni személyesnek a téma, miközben objektiválni is tudod. Átlátható a gondolatmenet, tetszik, hogy sok benne az önreflexió. Hogy figyelsz a tudásmenedzsmentet ért kritikákra, meg feltárod, hogy milyen diszciplínákból merít. Izgalmas az is, hogy figyelsz a nem használt tudásra.
A fogalmazásmód azonban néha pongyolának tűnik: "ez egyébként a mérések bonyolultságának a gyakorlatilag soha teljesen meg nem oldható kérdése". Mi nem oldható meg? Az, hogy bonyolult legyen a mérés? Tényleg ezt akartad mondani? Vagy: "a tudásmenedzsment nem a legújabb divat". Vagyis vannak ennél újabb divatok is? :
Tényleg iszonyú nehéz lesz mérned a tudást (lásd az előző bekezdés elejét)… főleg ha a tudás meghatározása is olyan nehéz. Idézem tőled: "… csökkent a tudás régi tisztelete, az ügyeskedés nyílt elismerésének és jutalmazásának javára". Itt két egymásnak ellentmondó dologról lenne szó? Az ügyeskedés nem egyféle tudás? Hiszen később ezt is írod: "a tudás olyasvalami, ami a gyakorlatban működik stb."
Írod, hogy a tudás menedzselése függ attól, "léteznek-e megfelelő szervezeti struktúrák, formák a behozott tudás felvételére és továbbadására". Ez ugye nemigen lehet érvényes az általad fontosnak tartott tacit tudásra. Itt érdemes talán arra figyelni, vannak-e közös dohányzóhelyek, közös lazítós programok, mert a tudás nagy része valószínűleg ilyen környezetben áramlik. Említesz még presztízs-kérdést, érzelmi akadályokat is: szerintem is érdekes annak a vizsgálata, vajon inkább csak fentről lefele áramlik a tudás (vagyis a főnök a fő megmondó, a legújabb alkalmazott meg kussol), vagy ez fordított irányba is történhet (a 63 éves főnök kíváncsi-e arra, mit hoz magával a zöldfülű alkalmazott - ilyesmi, gondolom, leginkább az informatikai tudást töményebben használó cégeknél fordul elő).

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]