Reflexiók Németh Viktor témafelvetõjére

Németh Viktor: A crackelés és a társadalom
(A crackelés kommunikációs, szubkulturális és társadalmi hatásai)

Ha a crackerek a szubkultúra szepontjából is érdekesek számodra, javasolnám elolvasásra Vályi Gábor készülõ disszertációját (biztosan olvashatóak belõle már részletek is), õ nem errõl a témáról ír, de a szubkultúra fogalmát nagyon jól körbejárja.

A Viktor által felhozott téma engem is nagyon érdekel. Szociológus/politológus végzettségû kutatóként tekinve rá elvárhatjuk tõle, hogy hipotézise alá következetesen söpörje az empíria adat - halmazait. Továbbá jogosan feltételezhetõ, és ez valójában már a témafelvetõbõl kiderül -, hogy Viktor képes lesz a problémát a társadalmi kommunikáció egy szélesebb palettájára felkenni.

Az elitizmus emlegetésével utal rá, hogy a c.s. sem fenékig tejfel, és a hozzá fûzött reményeket talán ugyanazon - emberi - tényezõk aknázzák alá, mint a tradicionális utópiákét. Tulajdonképpen azt gondolom, hogy az 'inter -aktivitás' nem szabadítja fel különösképpen a teret az elitista tortaféltéssel szemben. Nem, mert az interaktivitás benyomulásával párhuzamosan történik a marketing - PR - reklám penetrációja, és a 'nyilvánosság' terepe - nézetem szerint - a VR - ben nem bináris nyilvános/nem nyilvános demarkációs vonal által felosztott, hanem kvantitatív alapú. Vagyis: minden nyilvános, elvileg az ún. 'elit' nem gyakorol cenzúrát, viszont patronációt igen. Így a VR nyilvánosság valójában olyan rizóma, ahol az 'útjelzõ táblák' száma határozza meg a nyilvánosságot, ezzel együtt a hatalmat és az elit pozicionáltságát.

Viktor témafelvetõje és elõadása - a konferencián - fentiek megtorpedózhatóságának ígéretét hordozza (melyben bármikor részt vennék, de még a zsöllyérõl is végignézném). Valódi kommunikációs kérdést ismerhettünk meg.

Nekem a két feltett kérdés közül (láncszemek, illetve crackelés társadalmi hatása) a második tûnik izgalmasabbnak. Problémásabb is, mert nehéz operacionalizálni. Nekem úgy tûnik, a kulcskérdés, még ez elõtt, a konceptualizáció lesz, s a dolgozat teljesítménye ennek a kidolgozásában is állhat. Engem ez olyan általánosabb, a saját témámmal összefüggõ problémák miatt érdekel, mint hogy az intézmények hogyan támaszkodnak olyan módokon is informális társadalmi gyakorlatokra, amely módokról nem létezik intézményes, s esetleg informális diskurzus sem. A legutóbbi könyv, amiben ehhez hasonló problémafelvetést olvastam, a Hardt és Negri Multitude címû mozgalmi ideológia-könyve. Szerintük a kapitalizmus mai állapotára az jellemzõ, hogy mélyebben hatol be az életvilágok szövetébe, mint korábban bármi olyan intézmény, aminek a kiterjedsége és ereje túlnyúlt a lokalitáson. Negriék azt mondják, hogy ez egyfelõl a hatalom növekedését jelenti, másfelõl viszont egyre törékenyebbé teszi azt, mivel egyre több színtéren teszi érezhetõvé a piaci logikának és az életvilág logikájának az ellentmondása (és a piac az életvilágból él). A szoftverek szempontjából az érdekes szerintem ebben az, hogy éppen ezen az új színtéren, ahol a javak lényegük szerint kommunikatívak (abban az értelemben is, hogy nem fogynak el a megosztás révén), hogyan támaszkodik a piac intézménye a nem piaci aktivitásokra, hogyan tudja bevonni õket, hogyan nem tudja - és fõleg, hogy miért.

Érdekes amivel foglalkozol és ha valóban jól látom két kérdés izgat a legjobban: a cracker és az átlagos internet felhasználók közti kapcsolat alakulása, a funkcionális láncszemek összekapcsolása, valamint a jelenség társadalomban elfoglalt szerepe, jelentõsége (talán az elismertségtõl a népszerûségig). Érinted a szubkultúra jellemzõit ami számomra több érdekességgel szolgál, az individuális jellemzõkön keresztül a szlengek világáig. Átlagos internet felhasználónak tartom magam, ugyanakkor nagyon messze állnak ezek az ismeretek tõlem - rejtett vagy az informatikai társadalom részének tartanám inkább mint populáris modulnak. Ebbõl a szempontból talán nem tûnik egyszerûnek a funkcionális láncszemek kutatása. Érdekelne hogyan képzeled a folyamat szempontjából releváns (vagy kevésbé releváns??) célcsoportok feltárását. Egyáltalán kit gondolsz még átlagos felhasználónak, és látod e mögöttük ezt a funkcionális tudást vagy ismeretet.

Viktor témáját érdekesnek és aktuálisnak találom, többek között azért, mert mindig érdekes, ha valaki sikerrel hackel meg egy rendszert, pláne ha ez "nagyban" is mûködik. Ami a témához eszembe jutott: A kakukk, a rovarok túlnyomó többsége vagy a botsáska túlélését köszönheti a rendszer meghackelésének (halottnak tettetik magukat vagy beleolvadnak a környezetükbe, vagy olyan dologhoz hasonlít, ami a ragadozó számára veszélyes). Aki telefonkártyát hamisít, az pénzt spórol vele, könnyebb lesz valamivel az élete. De: egészen másfajta motivációja lehet a médiahack-nek: aki elköveti annak nem lesz semmi sem könnyebb (vagy igen? ... késõbb egy álláskeresésé során hasznos is lehet neki?) egyszerûen rávilágít arra, hogy a rendszerben hiányosságok vannak, amitõl nem mûködik. Vagyis: rávilágít arra, hogy sokan hackelhetik meg a rendszert észrevétlen? Ez olyasmi, mint amikor egy madárfaj - meglátva egy ragadozót, ami rá nem veszélyes - a szokásostól eltérõen kezd el nagy hangokat kiadni, amivel jelzi a többi állatnak (nem a fajtársainak!), hogy veszélyes ragadozó van a közelben?

A konferencián már beszélgettünk arról, hogy a hackerek motivációinak megértésében esetleg segítségedre lehet az etológia. Az említett - javasolt könyv: Csányi Vilmos - Az emberi természet (Vince kiadó, Budapest)

Ez nem etológia: Ropolyi László: Az Internet természete - Internetfilozófiai értekezés (Hálólételmélet) /Typotex, 2006, Budapest/ c. könyvének a cégén terjedelmes irodalomjegyzék van, itt több könyvet és online elérhetõ irodalmat is felsorol a szerzõ, ami kapcsolódhat a hackeléshez.

A szerzõ által felvetett problémakör tapinthatóan túlmutat önmagán. A digitális kultúra megjelenése közvetve katasztrofális hatással volt és van a szellemi termékek elõállítóira és forgalmazóira. Vajon van-e válasz arra a kérdésre, hogy a mit sem érõ kódok és egyéb másolásvédõ programok jelentik-e az egyetlen megoldást a szellemi termékek - így a számítógépes szoftverek - illegális felhasználói ellen? Egyáltalán megakadályozható-e bármi módon is a "minden szellemi termék közös" irányába haladó folyamat?
Olvastam valahol, hogy néhány éven belül - az online kultúra hatására - gyakorlatilag megszûnik a fejlett országokban élõ, egyszerû számítógép felhasználó ember privát szférája, vagyis nem lesz olyan területe az életüknek, amely ne lenne nyilvános...
Ha ezekre a kérdésekre is kitér az értekezés szerzõje, egészen biztosan az elsõk között veszem meg az anyag nyomtatásban megjelenõ változatát!

Érdekes lehetne megvizsgálni azon mûvészeti és kulturális hatásokat amelyeket a crackelésnek köszönhetünk. Szinte már tradicionálisan létezõ médiamûvészeti irány, amely a 80-as években alakult ki az intro, a demo, a scene, a demoscene a low-tech art, stb. (De Te errõl biztos többet tudsz.) Szerintem jól össze lehetne kapcsolni a témáddal. Ezen médiamûvészeti irányoknak ma már történelme van és mind a creckelésnek köszönhetõ, hiszen a creckelt programok jelentették azt a hordozó felültet (médiát) amely segítségével a mûvek terjedni tudtak.

Egy másik témakör amit említettél és érdekesnek tartanék tovább kifejteni, a kapcsolat a nyílt forráskódú szoftverek világa és a crackerek között, hiszen a Linux is az Unix visszafejtett kódjából indult ki.

Az elköszönõ konferencián tartott elõadásod témája szerintem nagyon izgalmas, érdemes vele foglalkoznod!

A crackelésnek a társadalmi kommunikáció kertében történõ vizsgálata rendkívül izgalmas, egyéni vállalkozás. Olyan jelenségrõl van szó ugyanis, ami régen túlnõtte eredeti jelentõségét és társadalmi tényezõvé vált. Hogy milyen mértékben és milyen hatással, arra Viktor kutatása ad majd választ. Az eredmény érdekes pillanatfelvételt adhat a magyar társadalom állapotáról, különösen annak ismeretében, hogy hazánkban rendkívül magas az illegális szoftverek használatának aránya. Ugyancsak tanulságos lehet a hazai eredmények nemzetközi összehasonlítása, illetve annak vizsgálata, - amennyiben ez lehetséges - hogy a cracker hierarchiában milyen szerepet játszanak a magyar crackerek.
Érdekes felvetés az "információs szocializmus" kérdése, ami véleményem szerint az idõk során az Internet egyik, ha nem a legfontosabb alapelvévé vált. Ez az alapállás nem csupán a fejlõdés irányát, hanem az Interneten zajló kommunikációt is meghatározza. Egyre nagyobb szerepet kap az Internet csoportképzõ funkciója, aminek jele a p2p - és más virtuális - közösségek számának ugrásszerû növekedése. Ezek a közösségek saját logika és szabályrendszer szerint szervezõdnek, melyek vizsgálata szintén hasznos lehet a kutatás szempontjából. A legfontosabb kérdés azonban valóban az, hogy a cracker "termékek" elfogadása mennyiben hat károsan a társadalom értékítéletének változására, egyáltalán befolyásolja-e a társadalmi normákat.

A témafelvetõ nagyon sokszor ismétli a crackerekkel kapcsolatban a bûncselekményt elkövetõk kifejezést. Ami igaz is hiszen mást megkárosítanak ezzel a cselekedetükkel, azonban, ha megnézzük a másik oldalát ezért nem várnak el pénzbeli juttatást, ezt is érdekes lenne kutatni.
A törvényalkotás egyik érdekes momentuma, hogy azt nem tekintik viszont bûncselekménynek, hogy vannak olyanok, akik mások nem-tudását, vagyis hozzá nem értését kihasználva hatalmas pénzeket kérnek el olyan programokért, aminek valószínûleg a létrehozatala a piaci érték egytizedét se éri el. És mindezt monopol helyzetben, és a törvény teljes támogatása mellett teszik, ami erkölcsileg legalábbis nem egy korrekt cselekedet. De hát a piac kérdését kevés erkölcsi kérdéssel lehet összekapcsolni - sajnos egyre inkább.
Hasonló kérdésével találkozhatunk társadalmi szinten is, amikor egy bizonyos márkájú árut megveszünk. Amíg a piacon kevesen vannak egy terület képviselõi addig a szolgáltatások árát addig emelhetik, amíg akarják, hiszen viszonylag egyeduralkodók. Azonban, ahogy megjelenik a piacon több és több szolgáltató, úgy kezd a verseny kiegyenlítõdni. Valószínûleg, ahhoz hogy meg tudjon jelenni új szolgáltató, olcsóbb minõséggel, felszerelésekkel, olcsóbban, valahogy hozzá kell jusson termékekhez fekete piac, lengyel piac stb. Valószínûleg mindig is voltak olyanok, akik megszerezték az árut valahogy, valószínûleg inkorrekt módon, de ez segített a piac kiegyenlítõdésében.
Érdekes lehet azonban még a cracker személyiségek vizsgálata, mert ezek a megfogalmazások eléggé általánosításnak tûnnek számomra. Szóval nagyon érdekes ezeknek a személyiségeknek a vizsgálata, mik motiválják erre õket? Külsõ belsõ motivációk. Miért pont ebben találják meg önmaguk kifejezõeszközét?
Nagyon érdekes még, hogy tulajdonképpen a cracker egy-egy program gyenge pontjára is felhívja a figyelmet azáltal, hogy be tud törni egy rendszerbe, hogy fel tudja törni. Akár úgy is fogalmazhatnánk, hogy szívességet tesznek ezáltal a vállalatok rendszerprogramozóknak, akik az állandó rendszer finomításokat csinálják. Ez egyfajta tesztelés, ezáltal tud fejlõdni is egy-egy program. Tehát akár szélesebb spektrumot véve lehetne vizsgálni a program készítõk és a crackerek-hackerek viszonyát is. Kik kit ismernek el stb. Ez talán a legjobban az online rpg játékokhoz köthetõk. Egymás legyõzése, tesztelése a játék erõssége, gyengesége stb. Talán ezt az oldalát is lehetne vizsgálni, hogy ez is egyfajta játékféléhez lehetne hasonlítani.

Nem ismerem ki magam a crackelés világában és nem is tudom megítélni, hogy mennyire gazdasági, erkölcsi vagy éppenséggel társadalmi kommunikációs oldaról lehet a problémát megközelíteni. Egy egészen fura dolog jutott eszembe viszont a témafelvetõ olvasása kapcsán: mivel a crackerrek világa egyfajta "földalatti" (dungeon) mozgalom, a kutatás szempontjából nem lehetne-e úgy megközelíteni, mint a különféle titkos társaságokat, szervezeteket, amikrõl végtelen irodalom szól, akár titkos vallási közösségekrõl, a szabadkõmûvesekrõl stb. Vagy épp fordítva: a dolog sokkal banálisabb, mint amit mi róla képzelünk?

Viktor témafelvetõjében számomra a társadalmi változás kérdése izgalmas. Kérdésem persze, hogy itt mire gondol? A lopásra és annak megítélésében bekövetkezett változásokra (törvénytisztelõk és törvényt megszegõk közötti határok elmosódására?) vagy az információ szabad áramlására, ami a tudás alapú törésvonal tekintetében idéz(het) elõ változásokat? Illetõleg hol kerül kapcsolatba egymással cracker és átlagos felhasználó? (A felhasználó által letöltött programon keresztül, amirõl a felhasználó nem tudja, hogy ki tette számára hozzáférhetõvé?)

Mind a témafelvetõ szövegben leírt crack-téma, mind a konferencián elõadott médiahekk nagyon érdekes téma. A crackhez annyi lenne az ötletem, hogy a társadalmi, kommunikációs hatás mellett érdekes lenne a magyar cracker-társadalmat is feltérképezni (akár online bonyolított) interjúkkal. Bár alapvetõen offline személyiségüket tekintve rejtõzködõ tagokból álló szubkultúráról van szó, mivel elsõsorban a sikerorientáltság (híresnek lenni) a tevékenységük döntõ motivációja, talán szívesen válaszolnak a kutatói kérdésekre is. A médiahekk témához Robert Dunbar pletyka-elméletét ajánlom, Szvetelszky Zs.: A pletyka címû mûvet (Gondolat Kiadó, Budapest, 2002.), illetve Angelusz Róbert rémhírrel kapcsolatos munkáit.
Pl:

Angelusz: Mondják, mert hallották: A híresztelés és a rémhír természetrajzához In: Pál Eszter (szerk.) Útközben. Tanulmányok a társadalomtudományok körébõl Somlai Péter 60. születésnapjára, Budapest, -:Új Mandátum Könyvkiadó, 2001. pp. 315-333

Illetve a médiahekk és a média viszonyához Marshall McLuhan: Media Is the Message szövegét.

Érdekes lehet a témáddal kapcsolatosan, hogy egyre többen vélik úgy, hogy hosszú távon nem lehet érdeke egy társadalomnak tagjai kriminalizálása. Lásd csak az illegális letöltõprogramok használatának szankcionálásával kapcsolatos társadalmi-politikai vitákat.

Manapság a köztudatban a hecker és a crecker fogalma jócskán eltorzult, összemosódott, ebben nagy szerepe van a médiának is. Mint azt Viktor is írta, a heckerek valójában a számítástechnika bizonyos területéhez magas szinten értõ emberek. A crackerek viszont kifejezetten illegális vonalon tevékenykednek. Sajnos összemosódik a két csoport közti határvonal. Valójában a klasszikus értelemben vett hekkertársadalom "kiközösíti" a crackert, vagy azokat a magukat hekkernek valló egyéneket vagy csoportosulásokat, akik tudásukat illegális tevékenységre használják. Ezért javaslom, hogy a dolgozatodban tegyél kitérõt ennek a társadalomnak a bemutatására, valamint vizsgáld meg, hogyan járulnak hozzá az informatika fejlõdéséhez.
Nagyon érdekesnek tartom a témádat, sok sikert kívánok hozzá. A konferencián vetített film is tetszett, tanulságos volt.

Az általad ismertetett téma számomra számos újdonságot tartogatott. Én magam például ezidáig csak a hacker kifejezést hallottam. Témafelvetõd után azonban felfigyeltem rá, hogy a jelenség más területen is létezik, nevezetesen a hagyományos, nyomtatott alapú dokumentumok világában. Történetesen részletes leírásokat találtam, amelyekben azt ismertetik, hogy a nem másolható kurrens kiadványokat, többnyire könyveket, miként lehet közgyûjteményekben az intézményeket megkerülve úgy lemásolni, hogy arról az ne szerezzen tudomást. A hasonlóság a közösség tagjainak ingyenes információhoz vagy termékhez való juttatásában van. Vagyis például nyilvánosságra hozzák, hogy milyen fényképezésre alkalmas eszközzel hová kell ülni az egyes könyvtárakban, hogy a kamerák látószögébõl kikerülve zavartalanul lehessen "dolgozni". Másrészt az így megszerzett másolatokat személyes körben ellenszolgáltatás nélkül terjesztik is.

A témád számomra egy olyan fehér terültetet fedett le, hogy tulajdonképpen ismeretterjesztõ írásként olvastam, amely számos általam kevésbé ismert információt és definíciót tartalmaz. Köszönöm, a nagyobbik fiammal is el fogom olvastatni.
Femerült bennem azonban, hogy az általad vázolt információs lánc nem szorul-e kiegészítésre. "A teljes információs lánc feltételezésem szerint így nézhet ki:
cracker - cracker csoportok - jól informált felhasználók - általános tudással bíró felhasználók - Internetet nem használók."
A lánc elejét venném megfontolás alá: a crackerrel indul be a folyamat, vagy megelõzi egy igény a felhasználók részérõl? Lehet, hogy nem elõzi meg, lehet, hogy tyúk-tojás problémaként van együtt a cracker és a felhasználóktól jövõ igény, így én mindenesetre nem a crackerrel indítanám a láncot. (Persze én nem értek ehhez a leveshez.)
Egy apró megjegyzésem van még: a felhasznált irodalom felsorolás alatt Em Briffinnek írtad Em Griffin nevét.

Szerintem az általad felsoroltakon kívül még több dolog motiválja mint a crackereket, mind az up2date felhasználókat, és érdemes ezt végiggondolni.
Nekem így hirtelenjében három dolog jut eszembe: a valahová tartozás vágya (két jól informált, ha egymásra talál, melengetõ jó érzés, hogy a másik tudja, mirõl beszél), a saját referenciacsoporton belül betöltött fontos és adott esetben "nélkülözhetetlennek" tekintett szerep (csak én tudom megszerezni a többieknek), és az infomációmaximalizálás vágya (x ezer filmem van - nincs olyan film, amit egy napon belül ne adnék meg) az információ saját problémamegoldásra - igényre való felhasználása nélkül. Szóval szerintem az ilyen emberek énképét is érdemes megvizsgálni - miért is olyan fontos ez neki...
Említetted a cyber szocializmust, az is megér egy misét. Szerintem az illegális szoftverhasználat mögött jóval nagyobb arányban áll ez, mint a pénzmegtakarítási vágy. A kalózkodás össznépi cinkosság - épp akkor rívok ki, ha én nem teszem, akkor tekintenek hülyének, ha megbeszem ötezerért, amit ingyen letölthetek.

Egy minapi személyes élményemet osztanám meg elsõként. Taxiban utazva látva a GPS navigációt gondolkodtam el azon, hogy az elektronikus termékek, szolgáltatások mily gyorsan váltak tömegterméké, és váltak megfizethetõvé az elmúlt évek során. A térkép felbontására és naprakész verziójára irányuló és mindez mennyibe kerül kérdésemre meglepõ választ kaptam. Tud olyat, ami az interneten nem tölthetõ le ingyen ? A crackelés itt van a mindennapi életünkben.
Valóban egy macska egér harc folyik a szoftver készítõk és az azt feltörõk között. Az utóbbiak kevésbé mérlegelik cselekményük gazdasági kihatásait, viszont a gyártó oldal egy folyamatos kockázat elemzés mellett hozza meg döntéseit, hogy milyen mértékû védelemmel lássa el termékét.
Nem tudom mennyire kívánsz kitérni a digitális jogkezelésre, ebben esetleg tudnék segíteni.

Irigykedve olvasom az ilyenszerû (többnyire szociológusok által írt :) dolgozatokat: pontosak, világosak, tiszta a fogalmazásmódjuk, a vonalvezetésük. Ahol nem értem õket, ott sem a szövegben van a hiba. Kicsit mintha ismeretterjesztõ folyóiratban olvasnám.
Ebbõl adódik a bizonytalanság is, amit a szöveg gerjeszt bennem: nagyon biztosan beszélsz benne ezer dologról, például a hackerek szándékairól… Ezt honnan lehet ennyire biztosan tudni? Vannak nyilatkozatok a részükrõl, ill. mindegyiküket ugyanaz vezérli?
Még az jut itt eszembe, hogy a cím mintha kicsit sokat akarna markolni. Persze lehet, hogy a nagydolgozat mindezeket a köröket le tudja futni. Meg késõbb tisztul le, mit is tudsz megfogni igazából.
Izgalmasak ezek a következtetések: "A virtuális világ résztvevõi nem hajtanak fejet a valóságos világban kialakított normarendszereknek. Nem csak néhány elszigetelt bûnözõrõl, szubkultúráról, hanem az internetes társadalom nagyobb részének gondolkodásmódjának, kommunikációs szokásainak módosulásáról beszélhetünk." (Izgi a láncolatos felismerés is.) Kíváncsi vagyok, hová jutnál, ha továbbmerészkednél ezen a vonalon. Nem tudom, hogyan kerülhetõ meg az etikai kérdésfelvetés (amitõl, úgy tûnik, elzárkózol), ha a "bûnözés"-hez való hozzáállás fellazulását észleled. Úgy tûnik nekem, azért is óvakodsz ettõl a területtõl, mert pozitívan ítéled meg a fejleményeket, de ezt elég rázós lenne explicitté tenned, argumentálnod. Meg ugye ezt a munkát végezze el más, te nem vagy filozófus :)
Ez azt juttatta eszembe, h ugye van a fiatal kutatókban (bennem is) egy nem tudatos késztetés, hogy lehetõleg az ellenkezõjét állítsák annak, ami a trend, mert a kisebbségi, szembenállós vélemény izgibb a réginél, az általánosan elfogadottnál. Izgibb, de vajon igazabb-e? Mert ha rendesen végiggondoljuk a dolgot, nem ritkán az ósdi rend igazságainál kötünk ki…
Egy utolsó, komolytalan megjegyzés. (Ehhez tudni kell olyan furcsaságokat rólam, hogy képes vagyok éjszakákon át álmatlanul forgolódni, mert a Mammut pláza így, helytelenül írja le a rokonszenves állat nevét, nem "mamut"-nak, ahogy jelenleg az akadémiai helyesírás kéri.) Szóval: "kontrollál". Ennyi sok "l"-lel írja az idegen szavak szótára... :)