Reflexiók

Nagy Károly Zsolt: Interaktív etnográfia

(2007.03.19) c. témafelvető előadására

[Demeter Márton], [Gagyi Ágnes], [Herendy Csilla], [Knapp Ádám], [Körtesi Gyopár Tekla], [Kriskó Edina], [Munk Veronika], [Németh Mihály], [Németh Viktor], [Sipos Tünde], [Zsigmond Andrea]

[vissza a listához]

Egészen lenyűgöző az a bátor és invenciózus megközelítés, amellyel a szerző prezentációjában találkoztam. Nem különben meglepő is, főként egy olyan laikus számára, mint én vagyok: ha valamit, hát az etnográfiát - talán a Néprajzi Múzeum egyébként csodaszép épületében járva kialakult tapasztalatok alapján - konzervatív, vagy legalábbis lassan mozgó tudománynak képzeltem.

A szerző említi a cyberetnography és az autoetnography fogalmait, amelyeknek s cyberstudies oldalain utánanéztem, és konkrét projekteket is találtam, amelyeket ezennel ajánlok a szerző figyelmébe. Ebben a reflexióban, a továbbiakban etnográfiai kérdésekben elcsendesülök, és inkább a VR, jobban mondva a cybertér vonatkozásában szólalok meg.

Azt gondolom, hogy az 'adat' és az 'információ' kategóriáit fordítva használod: az én tudomásom szerint információ adatokból lesz, akkor, amikor azok közt értelmes kapcsolatok létesülnek. Lehet, hogy ezek a fogalmak tudományterületenként változóak, ha így van, azt elég durvának tartom.

Az általad használt kifejezések közül a 'homlokzat' fogalmát nagyon találónak érzem. A színpadkép azonban erősen telített fogalom, mióta a cyber guru Ph. D. Brenda Laurel megírta híres Computers as Theatre című munkáját. A Manovich és a többi új-média teoretikus által is használt színpadkép fogalom a virtuális környezetekben tapasztalható 'Akik építik - 'Akik látják' distinkcióra épül, és kimondja, hogy a valóságnál sokkal fontosabb a prezentáció során létrehozott percepció. A 'Demo or Die' szellemében értelmezett kifejezés főként akkor lehet terhes, ha a te értelmezésed ettől eltér. Az interfész metafora szintén kissé kockázatos ebben a közegben, persze nem zárom ki, hogy lényegét tekintve az interaktív etnográfia HC interfész fogalma megfeleltethető a komputermedializált környezet hasonló kifejezésének.

A multimedialitással kapcsolatban: nagyon jó módszernek látom a komplexitás megragadására az általad prezentált formát. A Szűts féle meghatározást - ha van rá lehetőséged - én kissé újraértelmezném. Általában elmondható, hogy a Windows - kódú közlekedés erőteljesen rányomja bélyegét a kibertér formájáról való gondolkodásra. Mindazonáltal látni kell, hogy a 'képpel, klippel válaszolás' pusztán szegmentumsorrendet jelent, és nincs köze a valódi fluid - komplexitáshoz. Ugyanúgy, ahogy a multitasking sem párhuzamos feldolgozás. Az általad multilineáris - ként megfogalmazott kogníció cyber - vonatkozásban omnidirekcionálisra kellene, hogy változzon. Ilyen kamerák léteznek, persze a kvázi - animálható körpanoráma - fotó, amit találtam az oldaladon, azt mutatja, hogy a dolog gondolatisága nem áll messze a projekttől. Nagyon tetszettek a PIP-re hajazó fotónagyítások, bár - sajnos - az ablakos rendszer pont a multitasking ízt erősíti.

Gondolom, hogy a (mozgó) képi funkciók közül elsősorban a dokumentációs funkció a fontos ezen a területen. Ez a fenti helyzeteket - az animációval összehasonlítva - kissé megnehezíti, de nem teszi lehetetlenné. Ha gondolod, erről szívesen beszélgetnék veled, hátha tudok segíteni is.

Végül még egy apróság: azt gondolom, hogy ma - mint a Demo or Die fogalmával utaltam rá - a demonstráció szerepe a tudományos kutatások szempontjából is ugyanolyan fontos, mint - például - a digitális művészek kurátorok előtt tartott bemutatói alkalmán. Mivel a dolgozatban is végig prezentáció/publikációról -ról beszélsz, szeretném azt ajánlani, hogy a demonstrációt is vizsgáld meg. Maga a "Demo or Die" éppen a "Publish or Perish" szlogent váltotta fel a MIT - nél. Szükségét érzem, hogy egy ilyen - ha újdonsága miatt is - bonyolult, összetett formát némi sorvezetővel lássanak el. A demonstráció ebben az esetben természetesen nem a helyes értelmezést jelenti, hanem - egy prerenderelt navigációs lehetőséget, amely felvonultatja a közlekedés módjait.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

A kutatás számomra több szempontból is nagyon érdekesnek ígérkezik. Arról a tágabb keretről, ami az antropológia pozíciójának változását illeti az átalakuló modernitásban, remélem még lesz alkalmunk többet beszélni.
A saját kutatásom leginkább az általad említett auto-antropológia körébe esik, s mivel a mozgalmak esetében a saját magunkról való tudásnak közvetlen politikai értelme is van, az a kérdés, hogy mit ír le a mozgalomról egy kutató, eléggé kényes ahhoz, hogy külön tárgyalandó problémát jelentsen. A mozgalmárok önmagukról való tudása és a kutatónak a mozgalomról való tudása közti kapcsolat ennyivel hangsúlyosabb az általad említett etnográfiai "interfész" alapeseténél. Az interaktivitás kérdése, amely körül az antropológia pozicionálásának a kérdése dereng, ezért annyira érdekes számomra. Az egyik döntő csomópont itt éppen a terep komplexitásának megjeleníthetősége, illetve az, hogy mi csatolható vissza ebből a kutatás alanyaihoz, és mi nem. Az érdekelne, mire jutottál azt illetően, hogy a különböző viselkedések különböző reprezentációi hogyan tudnak az "adatközlőkhöz" visszacsatolva valamit jelenteni. Mi ezeknek a lehetőségeknek a struktúrája? Hiszen világos, hogy a viselkedések reprezentációinak befogadása nem ugyanaz, mint maga az ábrázolt viselkedés, s a kettő között vagy van, vagy nincs közvetlen átjárás.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Zsolt antropológiai témája kicsit távol áll tőlem, de a vizualitás, a képek értelmezése és az interaktív felület terén találok kapcsolódási pontot. A legutóbbihoz fűzök reflexiót: az interaktív felhasználóbarát felület jó eszköz arra, hogy a Zsolt által bemutatott téma komplexitása megjelenhessen. Érdekes és továbbmutató ötlet, hogy a kutatás alanya a kutatáshoz később hozzá tudjon szólni, képeket, videót, interjút tudjon feltölteni, és az elméletet közösen lehessen továbbgondolni.
A témafelvetőben említett link-típusok érzékeltethetik az olvasó, befogadó számára az egyes témák, kapcsolódó anyagok helyzetét, szerepét. Jó ötletnek tartom ezeket különböző színnel megjeleníteni, de a jelzéseket egyértelműen kell alkalmazni, hogy a szerkezet az olvasó számára mindig nyilvánvaló legyen. Az aktív - meglátogatott linkek színére vannak internetes, kialakult szokások, érdemes lenne ezektől eltérő színeket alkalmazni.
Arról nincsenek információk a szövegben, hogy a kutatás anyagai netes szokás szerint oldalakra bontva tennéd-e hozzáférhetővé. Ha igen, akkor azt javaslom, hogy tedd egyben is, letölthető PDF-ben hozzáférhetővé annak, aki egyben szeretné az egészet elolvasni.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

A lokalitásnak a témafelvetőben megfogalmazott megragadása mindenképpen egyéni vállalás.
Mivel jómagam is a lokalitás kérdésével foglalkozom, lenne néhány kérdésem: az általad "színpadképeknek" nevezett jelentéshordozók és a hozzájuk tartozó narratívák kialakulása mennyiben hely, illetve kultúra specifikus?
Ezek vizsgálatának eredményei érvényesek más településekre is? Hogy érted azt, hogy a tárgyak sajátos helyi jellegzetességként való megfogalmazása, kialakítása helyett egyre inkább a lokális jelentéssel történő felruházásuk válik sajátossá?
Azt írod, hogy a tér, térelemek, tárgyak és tárgyi rendszerek lokalizálásának egyik módja hogy a fizikai (élet)tér kitüntetett pontjain jelentéssel telített csomópontokba szerveződnek - megfigyelhető ez a nagyvárosokban is?
Mit értesz lokális szubjektumok alatt? A Te olvasatodban ők lennének az Opinion leader-ek?

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

A hypertex kérdéséhez hozzáfűzném, hogy - bár lehet nem kerülte el a témafelvető figyelmét sem- a következő könyv esetleg hasznos olvasmány lehet: Márton Róza Krisztina (szerk.): Egyben az egész. Egytől egyig. Budapest Typotex, 2007., Úgy tűnik nekem, hogy ez ügyben a szemiotikai kutatások is sokat segíthetnek. A Jakobson modell is hasonló dolgokat tárgyal.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Az én legfőbb kérdésem (a témafelvető előadáson elhangzottakkal összhangban), hogy mennyire lesz "közös" az egyes szövegek így (interaktívan) létrejövő olvasata? Kritikusnak gondolom a "hozzáférés" és "hozzászólás" mozzanatait, amennyiben az internet ilyen közösségi célú használata bizonyos rétegek kiváltsága és az lesz még egy ideig biztosan. Hogyan kerülnek be a közös és kölcsönös tudások tárházába azon csoportok olvasatai, akik az ilyen típusú felületekre, közösségi terekbe nem vagy csak elvétve jutnak el/be?

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

A webes megvalósítás nagyon tetszik, annyi a kérdésem csupán, hogy a vizsgált csoporttól az interaktív antropológiában elvárt technológiai tudás (a wiki rendszerű, 2.0-s webes részvétel) nem gátolja-e az adatgyűjtés minőségét és a holisztikus szemléletet? Képes-e a közösség minden tagja részt venni az interakcióban, ha az a technológiai tudás szempontjából erősen meghatározott?

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Nincs megjegyzésem ehhez a témához.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Gratulálok az eddig elvégzett munkádhoz!
Zsolt témájában - az általa használton kívül - megfontolásra érdemesnek tartanám más, a linktipológia kialakításához könnyebbséget, és szélesebb lehetőségeket biztosító programozói nyelvet.
Úgy látom, hogy kizárólag a hypertext markup language világában mozogsz (htm, html, xhtml). Ezért egy ehhez illeszkedő, az előbbieknek bővített verzióját a dhtml-t (dynamic hypertext markup language) ajánlanám. A témafelvetődben leírt decens linkelési lehetőségek hatványozott tárházát lehet általa megvalósítani, sőt ingyenesen letölteni, alakítani.
www.dynamicdrive.com

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Érdeklődési körömtől elég messze esik az általad bemutatott kutatási terület, amelyet így is nagyon izgalmasnak és vonzónak találok.
Ami nem volt egészen világos a honlapon található anyag elolvasása és a témafelvető előadás után sem az az, hogy készítettél-e már egy teljes, totális, elejétől a végéig tartó interaktív kutatást vagy még csupán a felénél jársz - például Homrogd esetében. Természetesen érdekes kérdésnek vélem azt is, hogy mikor van tulajdonképpen vége egy ilyen interaktív kutatásnak, hisz bármely anyagot újra és újra vissza lehet vinni a terepre, újabb és újabb reflexiókat kérve a kutatott személyektől. Ehhez kapcsolódik utolsó kérdésem is: a "kutatottakkal" folytatott interakciók, beszélgetések tapasztalatai, információi hogyan épülnek bele a kutató munkájába, vagyis hogyan folyik tovább a munka az interakciók után?
Végül zárójelben jegyzem meg, hogy az interakció kölcsönös egymásra hatást jelent. Arról beszéltél, hogyan hatnak a kutatás alanyai és észrevételeik a kutatóra és kutatására, de ha valóban interakcióról van szó, hogyan hat a kutató a kutatottakra és azok tudatos, reflektált válaszaira?

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Elméleti tájékozottság, érettség, lenyűgöző (ön)reflexivitás...
Talán az egyes szám első személy használata - a szöveg első felében - vesz vissza kicsit a dolgozat erejéből.
Furcsa volt, hogy az "interpretatív" szó helyett ezt használod: "interpretív". De biztosan van ennek oka, hagyománya. Egy másik szóhasználattal összefüggő megjegyzés: a "hipermédia" szót, azt hiszem, nem definiálod. Nekem szükségem lenne rá... persze kikövetkeztethető, mit értesz ezalatt, de mégis.
Még egy dolog: a dolgozat elején különválasztod a terepmunkát annak értelmezésétől. De hát az értelmezés nem egyidős (minimum) a tapasztalással? Később, az elmélet alcím alatt te is ezt vallod ("az adat is ... konstrukció"). Ez a hol így, hol úgy fogalmazás zavaró...
Egy másik kérdéskör, amire talán sok energiát érdemes szánni: a lakosok pozíciója nem ugyanaz az első adatok felvételekor, illetve mikor önmagukat nézik a felvételeken. Időbeli, reflexivitásbeli, a nyilvánosság tágulásából adódó eltérések állnak elő viselkedésükben. (Gondolni lehet arra is, hogy sokan nem bírják visszahallgatni a magnóra vett hangjukat, nem szeretik nézni a róluk készült fényképeket. Az ebből adódó viszonyulásokat el kell majd tudni választani az etnográfiailag relevánsaktól.)

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]