Reflexiók

Kató Linda: Vállalati társadalmi felelősségvállalás versus társadalmi elvárások

(2007.02.12) c. témafelvető előadására

[Bota Szidónia], [Demeter Márton], [Gagyi Ágnes], [Haász Sándor], [Herendy Csilla], [Kardos Zoltán], [Knapp Ádám], [Körtesi Gyopár Tekla], [Kovács Lajos], [Kriskó Edina], [Mihalik Judit], [Mucsi Eszter], [Munk Veronika], [Németh Mihály], [Németh Viktor], [Rácz Judit], [Sipos Tünde], [Suhajda Virág], [Wild Judit], [Zsigmond Andrea]

[vissza a listához]

Érdekes lenne megvizsgálni azt, hogy a civilek milyen kommunikációs stratégiákkal próbálják meggyőzni a nagyobb piaci szereplőket a CSR-ről? Vannak már cégek, szervezetek, amelyek erre a közvetítésre, esetleg ilyen jellegű tanácsadásra szakosodtak? Ráakadtam erre a honlapra: www.csrhungary.eu, de gondolom neked ez már megvan, itt lehet olvasni erről a CR Szerdáról, talán követhető lesz, hogy milyen témák kerülnek be fokozatosan a köztudatba.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Mivel a közgazdaságtan elég távol áll tőlem - és ebben elsősorban tudatlanságot, nem pedig érdektelenséget kell keresnünk - megpróbálok olyan perspektívából közelíteni a témához, amely idevágó lehet, és valamennyire még értek is hozzá.

Tehát Japánt szeretném figyelmedbe ajánlani, ahol a poszt - Meidzsi időszak nyugati átstrukturálása mellett megmaradt az az alapvetően feudális - vazallus jellegű társadalmi szerkezet, ami a nagyvállalatok és a dolgozók között egyfajta daimyo - samurai viszonyt alakított ki. Ennek a lényege tehát az, - és ebben látom a témádhoz tartozó vonatkozást - hogy a nagyvállalatok előnyökkel és egyfajta pszichés kondicionálással kialakítanak egy szervezeti függőséget az alkalmazottakban. Az, hogy egy cég önálló egyéniséggel rendelkező ágensként lép fel társadalmi kérdésekben is, talán náluk a legjellemzőbb. Az, hogy ki melyik cégnél kezd el dolgozni, mint gyakornok, még az egyetemi évek alatt kiderül, és a cég - ideológiai kondicionálás már ekkor megkezdődik, és leggyakrabban a nyugdíjazásig tart.

Mindezzel arra akarok célozni, hogy a cégek társadalmi szerepvállalása - minden előnyével együtt - egyfajta hozzáadott értékkel ruházza fel azokat, amelyek aztán könnyen feljogosítják az egyénekre, és végső soron a társadalomra való "rátelepedésre". Jó - e, ha a munkahely nem "csak" az a hely, ahol "dolgozó - szerepünknek" megfelelünk, hanem rányomja bélyegét lakóhelyünkre, barátainkra, szabadidős tevékenységünkre, stb. stb.? Természetesen a cégeknek ez jó, ezért is terjedt el számos nyugati államban és valójában a magyar multiknál is egy hasonló tendencia - erősíti a csapatszellemet, jó közérzettel jobb munkát lehet végezni, megnő az egyének bevontsága - személyes érdekeltsége a cég ügyeibe. Persze félő, hogy - a mi individuális kultúránkban - könnyebb csinovnyikká, mint szamurájjá válni.

Ajánlom figyelmedbe ezt a könyvet:

Ferber Katalin (1998): A siker ára: Japán. Budapest, László és Társa BT.

A szerző magyar közgazdásznő, a Tokiói egyetem tanára.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Egyetlen plusz szempontot javasolnék: úgy tűnik, hogy a kutatásodban a vállalatok és a civil szektor kapcsolódási lehetőségeinek csak azokat a vonalait szándékozol lekövetni, amelyekre a CSR-en belül intézményesen lehetőség van. Nekem a grassroots és intézményes civil mozgalmak kapcsán nagyon sokszor azok a jelenségek jönnek elő, amikor valamilyen diszfunkció van: amikor ezek az intézményes kapcsolódási lehetőségek nem működnek, erőfölényből fakadóan egyenlőtlenül működnek, nem ott lehetségesek, ahol a szükség lenne rájuk, stb. A CSR kutatásához ennek az oldalnak a kutatása is szükséges lehet.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

A CSR kommunikáció és tevékenység egy bizonyos szempontból nyomon követhető már a magyar üzleti szférában is, melynek legjellemzőbb megnyilvánulási formája a civil vagy társadalmi érdekek patronálása, támogatása, különböző adományok nyújtása. Ezt, mint szociális intézmény vezetője, közvetlenül a gyakorlatból tapasztalom. Ugyanakkor a család és környezetbarát vállalati szerveződés, így a humánközpontú működési irányelvek is nyomokban megfigyelhetők (lásd: családbarát munkahelyek). Valami talán elkezdődött, ami témád vizsgálata szempontjából talán már ismert kiindulópont lehet. Amit talán a legnagyobb szemléletformálásnak vélek felfedezni a vállalati és önkormányzati vagy államigazgatási szféra társadalmi problémákra nyitott kommunikációja: így a tartós munkanélküliség felszámolása és a foglalkoztatáspolitikai helyzet javítása érdekében. Ebben számos kormányzati elképzelés és jogszabályi harmonizációs törekvés is találkozni látszik. A humánerőforrás-fejlesztés, mint társadalmi, humánpolitikai érdek szempontjából, figyelmedbe ajánlom az uniós forrásból biztosított humánpolitikai célokat támogató operatív programok (TIOP, TÁMOP), mint pályázati lehetőségek szerepét, mely mindhárom szférát érinti.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Linda, a CSR-rel kapcsolatban EU-s anyagokat volna érdemes még megnézni (EU, fenntartható fejlődés stratégiája) és az ezzel kapcsolatos CSR ajánlásokat. EU-s szinten egyelőre ajánlások vannak csak, kötelező szabályozás még nincs.
Az is érdekes lehet még a témában, hogy az egyes kampányok változtatnak-e valamit a vélekedésünkben, attitűdjeinkben? Tervezed-e konkrét esettanulmány segítségével vizsgálni a CSR hatását - fogadtatását? Pl. változik-e a szépségről alkotott véleményünk a Dove kampánya után? Meddig fogadjuk be a CSR-t? Meddig hihető és honnantól lobbi: pl.: meggyőző-e, ha egy dohánytermékeket gyártó vállalat "társadalmi párbeszédet" kezdeményez (lásd: BAT és a sajtóvisszhang)?

Két irodalom:

Philip Kotler - Nancy Lee: Corporate Social Responsibility: Doing the Most Good for Your Company and Your Cause
Link: http://www.amazon.com/Corporate-Social-Responsibility-Doing-Company/dp/0471476110/ref=sr_1_14/104-4759286-8651903?ie=UTF8&s=books&qid=1180962745&sr=8-14

More than Business - Download the CSR Study in English
Link: http://www.demos.hu/Letoltes

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Élő, aktuális problémát mutat be a szerző, de világosan körülhatárolt kutatási módszerek hiányában itt talán sokkal könnyebb melléfogni, mint a társadalmi kommunikáció témakörében születő más dolgozatokban.
A nyereségérdekelt gazdasági szervezetek arculata, kommunikatív szférája - megítélésem szerint - roppant érzékeny terep. Márpedig nehezen képzelhető el konkrét példa vagy példák megjelenítése nélkül azokról a jelenségekről adekvát leírást adni, amelyekre a szerző vállalkozni kíván. Ennek a problémának a megjelenítését hiányolom a témafelvetőből, amelynek ugyanakkor számos erőssége is van: itt csak a nagy számban felsorolt idegen nyelvű szakirodalmat említeném meg, ami az értekezés tervének jelen fázisában vitán felül elismerésre méltó.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Nekem úgy tűnik, hogy a társadalmi szerepvállalás a vállalatoknak Magyarországon sokkal inkább teher, az elvárásoknak megfelelés mint felelősségteljes cselekvés. Ami ez irányú tevékenységükből a nagyközönséghez eljut inkább tűnik a társadalmi eseményekre adott ad-hoc válaszoknak mint előre eltervezett és felépített programoknak.
Picit vitatkoznék azzal a megállapítással, " egy cég céljai között szükségszerűen meg kell jelennie környezetvédelmi, szociális, továbbá emberjogi aspektusoknak... erősödik az átláthatósági igény és a társadalmi kontroll súlya."
Egy ideális, öntudatos társadalomban ez bizonyára így van, nálunk erre még várni kell. Magyarországon a fogyasztói oldal sokkal árérzékenyebb annál, hogy ereje legyen formálni a monopol, vagy nagyvállalatok piaci magatartását. Hasonló a helyzet a forráshiánnyal küzdő civil szervezetekkel, melyek erősen függenek a szponzori felajánlásoktól, sőt számos esetben megfigyelhető, hogy még a kormányzat is ki van téve a lobbyérdekeknek.
Éppen ezért tartom nagyon fontosnak a probléma vizsgálatát, hiszen napjainkban Magyarországon kétségtelenül elégtelen a nagyvállalatok társadalmi szerepvállalása. Szponzori, támogatói tevékenységük volumene mélyen alatta marad lehetőségeiknek. Ugyanakkor érdemes lenne azt is megvizsgálni, hogy vajon a cégek megfelelően kommunikálják társadalmi szerepvállalásukat, illetve ilyen irányú programjaik súlyuknak megfelelően kerülnek-e be a közbeszédbe.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

A témafelvető egy olyan kérdés sokoldalú vizsgálatát tűzi ki célul, amely a benne rejlő nyilvánvaló érdekellentétek felől is közelíthető, de tartalmaz egy külső-belső kényszert, ez az, amit win-win helyzetnek nevez a kutató, ami bár idealisztikus, szinte lehetetlennek tűnő, de mégis reális, mert parancsoló a közös érdek.

A vállalat saját eszközei közt, a "Vállalaton belüli dimenzió" keretében a legfajsúlyosabbnak a munkahelyi biztonság és egészség kérdését érzem, amit talán a munkahelyi egészségfejlesztéssel lehetne kiegészíteni, ennek az érdekében lehet talán a legkönnyebben megnyerni a munkáltatót és munkavállalót, valamint közvetve a társadalmat. Tekintve, hogy a prevenció 5-6-szor olcsóbb a gyógyításnál, és a munkáltató érdekelt a munkavállaló jó teljesítőképességének megőrzésében, a munkavállaló számára maga az egészség, a munkabírás, munkaképesség megőrzése az érték, ez egy olyan terület, ahol a megfelelő kommunikációs eszközök talán a legnagyobb hatást érhetik el. Külföldi és már hazai példák is vannak a sikeres munkahelyi egészségfejlesztési programokra, esetleg hatásuk is tanulmányozható (Nokia- Finnország, ALCOA-Köfém Székesfehérvár, Elqotec Pécs).

A felvetésben, a vizsgálat második részének jelzettben, szinte kérdés-feleletnek tűnik a két utolsó pont, akár munkahipotézisként is elfogadható.
- "Milyen módszerekkel lehet a vállalati szektort társadalmi szerepvállalásra késztetni? -
Felvetésre ott érzem a válasz szándékát is, az együttműködés kommunikációs lehetőségeire kérdező harmadik pontban.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Nem csak maga a témafelvető, de az elköszönő konferencián tartott előadásod (a magyarországi kutatásodról) is nagyon felkeltette az érdeklődésemet a téma iránt. Nagy vállalatok nevéhez szeretik fűzni az emberek a legtöbb környezeti és társadalmi válság okát. Ilyen kutatások és eredményeiknek a megjelentetése még inkább ösztönözheti őket, hogy többet tegyenek a CRS nevében. Azt is érdemes lenne megvizsgálni, hogy miért van az, hogy pl. külföldi multik, akik oly büszkék a nyugati országokban elért eredményeikért, a volt kommunista országokban vagy a harmadik világban semmit vagy alig tesznek valamit ezért. Miért nem képesek a kormányok ugyanazt a "policy"-t behajtani rajtuk, mint amit a nyugati országokban a kormányok és civil szervezetek megkövetelnek.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Hiányoltam, hogy Linda nem helyezte el a vállalat életében, gyakorlatában, döntéshozási szintjein a CSR-t. Az én kérdésem, hogy hol találom, vagy hol tudom megfogni? Felvetődött, hogy kommunikációs eszköz, amely több területen jelen van, hogy marketing aktivitásokkal fonódik össze, vagy azokra épül rá, esetleg azokba bele, de nem hangzott el, hogy ez mitől más, mint a marketing vagy pr, amely már régebb óta virágzik. Van ennek különálló létezése? Vagy ez a "mindenütt sehol" kategóriája? Milyen nagyobb összefüggésbe ágyazva érdemes vizsgálni? (Ez utóbbira Horányi Tanár Úr tért ki néhány szóban.) Illetőleg mi a kapcsolata más "imázsgondozó" aktivitásokkal?
A másik fő vonal, a CSR indíttatása. Honnan jön? A vállalatok saját (belső) igényének terméke, társadalmi elvárásokra adott válasz vagy olyan megfontolásból kerül mindinkább előtérbe, mint a Green Paper vagy éves CSR jelentésre vonatkozó törvényi előírások (Franciaország), CSR Központ (Dánia), miniszteri rangú CSR felelős (Nagy-Britannia), minisztériumi CSR igazgató (Magyarország)?

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

A szöveg szerzője a kutatási terv bemutatásakor fájó hiányérzetet hagyott maga után bennem: adós maradt a válasszal, miért tekinti adekvát disszertációs témának a CSR jelenlegi helyzetének bemutatását. Akkori - nyilván kissé elhamarkodott - megfogalmazása szerint azért, mert a vállalati felelősségvállalási stratégiához kapcsolódnak kommunikációs tevékenységek, feladatok is. A hallgatóság ezzel szemben talán azt várta volna, hogy a kiváló ismeretterjesztő prezentáción túl Linda ekkor kifejti: a vállalati felelősségvállalás gondolata maga kommunikatív.
A politikai, gazdasági és versenyképességi szempontokon túl a gondolat ugyanis értékelvű: voltaképpen az első komplex foglalata annak, mit képvisel nyilvánosan a vállalat, mint fenomenon, és az ágensek, vagyis annak in-ex érintettjei (munkavállalók, fogyasztók, partnerek etc.) a társadalmi felelősséget illetően. Úgy is mondhatjuk, a CSR részint (vélt - vagy valóságos - ez itt a kérdés!) értékközösséget konstituál, valamint másodlagos jelentéssel ruház fel egy szervezetet és egyben annak valamennyi stakeholder-ét (legalábbis a CSR célja szerint, ide persze tehető kérdőjel is).
Ebből aztán számos egyéb is következik. Vizsgálható ezen értékek valódisága, egybeesése vagy eltérése a személyes értékek mátrixától, megfeleltethetősége a társadalom állapotának és tényleges igényeinek, globális kihívásoknak és helyi sajátosságoknak - valamint akár pozíconálható ez a tevékenység, mint társadalomszervező vagy közösségi kohéziós erő, másodlagos keresletgenerátor (képzőművészetek, környezetvédelem, informatika), újabb irány lehet a visszacsatolások sorsa - és még sorolhatjuk.

Ha Linda a fentiekkel egyetért, az nyilván azt is jelenti, hogy eddigi vizsgálódásai során maga is túllépett már azon a - kétségkívül nagy ívű - tervén, hogy a CSR-t mint jelenséget a maga teljességében bemutassa, kényszerűen megmaradva azonban a leírásnál.
Ebből arra következtetek tehát, hogy a működésen túl az elemzés igényével az okokat és a mögöttes mozgatókat firtatja majd, akár azon az áron is, hogy mivel a fentiek közül csak néhány, őt leginkább érdeklő elemet érint, azokat azonban mélységében vizsgálja, ezért nem ő jegyzi majd az első magyar nyelvű átfogó CSR-kézikönyvet. Ha ugyanis ez volna a célja, nyilván másik doktori iskolát választott volna.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Igen érdekes a téma, aktuális, még egy olyan embernek is mint én, aki a nevén és a tapasztalt jelenségeken kívül mást nem tudott a dologról.
Véleményem szerint a szervezeten belüli CSR vizsgálata esetén sok közös pont lehet Rácz Judit témájával, a tudásmenedzsmenttel.
A külföldi példák alapos vizsgálata sokat segíthet, ezekkel érdemes összehasonlítani a hazai gyakorlatot etikai, emberi jogi szempontok alapján. Mit jelent a különböző iparágakban a felelősségteljes viselkedés? Mennyire vannak meg nálunk állami szinten vagy akár a médiával kapcsolatosan a feltételek és lehetőségek a hatékony CSR-tevékenységhez...? Az etikai vonatkozások különösen érdekesek lehetnek, hiszen ettől lesz ez egy fokozottan érzékeny terület.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Egy ötletem lenne a módszertanhoz, de fogalmam sincs, hogy megvalósítható-e. A vállalati CSR-tevékenységek ismerete függvényében ki kellene találni egy projektet, ami véleményed szerint jó eséllyel pályázhat vállalati támogatásra (és akár esetleg egy másikat is, ami pedig egyáltalán nem jó eséllyel pályázhat) és végigjárni vele a nagy cégeket, közben tanulmányozni a folyamatot "kívülről", de mégis a gyakorlatban. Aztán természetesen jelezni kellene nekik, hogy ez egy tudományos teszt része. Persze ez komoly etikai kérdéseket vet fel, ami miatt lehet, hogy megvalósíthatatlan. Csak arra gondoltam, így lehet igazán látni a működést, jobban, mintha például maguk a vállalat munkatársai mondják el a folyamatot.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Korábban a Pannonnál dolgoztam, és a vállalat ma is nagy jelentőséget
tulajdonít a minél jelentősebb társadalmi felelősségvállalásnak.
Aktuális projektjük is tanulságos lehet készülő tanulmányodhoz:

A Pannon társadalmi szerepvállalásának fontos része, hogy felkutatat és
megvalósít olyan módszereket, amelyek a környezetünk tudatos védelmét
szolgálják. Ennek részeként a Pannon dolgozói 2006 augusztusától fokozatosan
áttérnek az újrahasznosított papírok és a környezetbarát nejlon- és papír
táskák használatára.
Az újrapapír használatával egy tonna esetén megmentünk 17 fát, megtakarítunk
4100 kWh elektromos energiát, 26500 liter vizet, valamint 27 m3-rel kevesebb
szemét kerül lerakóba.

"Nagyvállalatként kötelességünk példát mutatni, és felelősséggel együtt
élni a környezetünkkel" – mondta Ove Fredheim a Pannon vezérigazgatója. "A
társadalmi szempontból felelős hozzáállás nem csupán kommunikációs
szempontból komoly érték, hanem stratégiánk, mindennapi tevékenységünk és
kultúránk része."

A papírokon vízjel mutatja a kezdeményezés szlogenjét: közel a
környezethez. Az újrapapír használata mellett a Pannon a napi munkavégzésben
is csökkenti a papír használatát az elektronikus alkalmazások további
bővítésével. A dolgozók által használt újrapapír mellett ezentúl
természetazonos anyaggá lebomló nejlon tasakokat használ a Pannon, ősztől
pedig a papírtáskák is környezetbarát megoldással készülnek.

A Pannon üzleteiben visszagyűjti a használt mobilokat. A készülékek
szervezett visszagyűjtése 2004. márciusától datálódik. A biztonságos tárolás
érdekében ezévtől az ügyfelektől a munkatársaink veszik át ezeket az
akkumulátorokat. Az akkumulátorok mellett szárazelemek is kerültek a
gyűjtőbe, aminek együttes mennyisége 2004-ben 98 kg, 2005-ben már 719 kg
volt.

Idetartozik az is, hogy a Pannon figyel arra, hogy csak visszaváltható
üveges ásványvizet vásároljon az irodai reprezentáció céljára. Ezzel nemcsak
a saját felelősségünket jelezzük, de talán a nálunk tárgyaló partnereknek is
ösztönzést adunk hasonló lépésekre.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Azt írod a témafelvetődben, hogy: "Az NGO-k kiemelt szerepe mellet nagy hangsúly van az ide kapcsolódó kormányzati kezdeményezéseknek, döntéseknek is, ezeket is tanulmányozom".
Valójában ezt a részt tartanám az igazán érdekesnek, hiszen addig csak egyoldalú kommunikációról beszélhetünk, vagy PC tevékenységről, amíg nem fogalmazódik meg egy releváns, konkrét, és határozottan artikulált elvárás, igény az általad is említett multinacionális vállalatokkal szemben.
Felnőttek-e a kéréshez, az igénymegfogalmazáshoz, az esetleges presszió gyakorlásához az NGO-k, és partner-e ezek segítségében a mindenkori hatalom, vagy ügyesen lavírozok a két fél között?
A felvetés többi része - az én témabeli felkészültségem szempontjából - zavarba ejtő profizmussal van megkomponálva. Gratulálok a témaválasztáshoz.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Szerintem érdemes lenni kicsit történelmi távlatba tenni a CSR-t, mert itt is arról van szó, hogy új jelenségnek gondolunk valamit, ami csak egy új kifejezés. Pontosabban egy új kifejezés új tartalmakat vagy tartalommódosulást is hoz, ezzel együtt az adakozás, támogatás, jótékonykodás, gondoskodás stb. ősrégi dolog, szervezeteknél, egyéneknél egyaránt. Ezt azért is tartanám fontosnak meg érdekesnek, mert jobban lehetne elemezni a CSR tartalmát és formáit az elődei hátterével. Meg egyéb kortárs adakozási formákkal is párhuzamba lehetne állítani.
Megvizsgálnám ill. véleményt alkotnék arról, hogy mi a különbség aközött, ha valaki jót tesz és kommunikálja (esetleg túlkommunikálja), vagy nem kommunikálja, sőt, esetleg nem is azonosítja mint jótevést.
Megszabadulnék attól a dilemmától, hogy jótevés-e az, ha közben nekünk is jó. Egyrészt mert nehéz meghúzni a határt, másrészt folyton gyanakodhatnánk, harmadrészt az jönne ki belőle, hogy az az igazi CSR, ami a cégnek rossz, hátrányos, veszteséget okoz, de mégis csinálja. Negyedrészt - talán nincs is tisztán önzetlen adakozás, mert a köszönet, a hálás pillantás is minősülhet bezsebelt haszonnak.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Úgy vélem, hogy a szeminárium alatt kialakult beszélgetés, amely csaknem vitává dagadt, nagyon hasznos lehet a számodra. Annyi információ, érv és vélemény hangzott el, hogy amennyi szerintem nagyon ritkán.
Ahogy szóban is említettem, sokat segíthet csoport és sorstársunk (Török Mariann) korábbi kutatása, akinek a témája csaknem megegyezik a Tiéddel. A vállalatok társadalmi felelősségvállalása a címe a 2005 májusában tartott előadásának. A honlapon a konferenciák menü alatt találod meg a 2004-2005-ös elköszönő konferecia anyagai alatt ezt a 30 oldalas dolgozatot, melyben Mariann elsősorban a magyarországi cégek adakozó kedvét tanulmányozta.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Érdekes téma ez a CSR, és különösen Magyarország viszonylatában, mert szerintem itt eléggé kevéssé jelenik meg (nem számítva a multikat)
Amilyen megközelítést én hiányolok, az valami mélyebb elméleti háttér, ha egyáltalán lehet ilyenről beszélni. Talán szociológiaelméletekből a társadalmi tőke elmélet, az alternatív közgazdasági elméletek, de talán még a mémelmélet is felmerül (hiszen a vállalati jóhír - rosszhír szintén mém-módjára terjed). Önmagában a gyakorlat vizsgálata a miértekre nekem kevéssé ad választ. Miért terjed - nem terjed el a fogyasztói bojkott? Mennyiben etikai és mennyiben gazdasági a CSR és milyen társadalmi folyamatok - trendek találhatóak meg a hátterében.

Láttam, hogy a fundraising-kérdést is szeretnéd megvizsgálni. Ehhez ajánlom a NIOK egyik kiadványát, Angela Rosati: Adománygyűjtési technikák itthon és külföldön, NIOK, Budapest, 1997. c. könyvét, ami sok Amerikában használatos - nálunk talán kevéssé működő - technikát mutat be.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

A vállalatok társadalmi felelősségvállalása fontos és szerteágazó téma. Éppen ezért a témafelvetőben vázolt kutatási témakörök egyfelől túl általánosak, másfelől pedig túl sok is, tehát szerintem érdemes lenne szűkíteni a vizsgálódást 1-2 konkrét kérdésre, problémára.

Ugyan a gazdaságszociológiához nem nagyon értek, de például - egy provizórikus történeti-elméleti részben - érdemes lehet megnézni, hogy a különböző gazdasági berendezkedések (kommunizmus vs liberális gazdaságpolitika, hogy csak két szélsőséget említsek) mennyiben kedveznek a vállalatok társadalmi felelősségvállalásának. Ugyanis a kommunista vállalatok vállalati üdülői, óvodái stb. talán mind a társadalmi felelősségvállalás irányába tett lépésként értelmezhetőek, még ha nem is úgy gondolták őket. És ebben például rejlik egy érdekes kutatási kérdés: mennyiben használják ki a privatizált volt szocialista nagyvállalatok a rendszerváltás előtti, a társadalmi felelősségvállalás kategóriájába sorolható elemeket, tevékenységeket, infrastruktúrát?

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Linda, jól értem, a kommunikációnak a CSR vonatkozásában egyszerű önreklám szerepe volna? Tehát azt ajánlanád a vállalatoknak, végezzenek CSR tevékenységet, mert az jobb reklám nekik, mint másfajta reklámok? Vagyis a vállalatok érdeke látszik elsődlegesnek, nem a társadalomé. Úgy tűnik, e két véglet között csúszkálsz, és a vállalati érdek felé hajlasz, különben azt is vizsgálnád, mennyi kárt okoz az illető vállalat a környezetnek, csak azután azt, hogy ebből mennyit tud vagy hajlandó CSR-rel kompenzálni.
Többször használod a "kell" segédigét, de nem látom, a kényszerítő erő igazából miben áll: lesznek-e elkerülhetetlen következményei annak, ha egy vállalat nem hajlandó CSR-t folytatni. Idézlek: "Egy szervezetnek tudatában kell lennie annak, hogy manapság nem kizárólag gazdasági egységet jelent, hanem egy felelős társadalmi intézményt is. A profitmaximalizáláson kívül egy cég céljai között szükségszerűen meg kell jelennie környezetvédelmi, szociális, továbbá emberjogi aspektusoknak."

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]