Reflexiók

Fellner Zoltán Ákos: A valláspatológia szerepe a társadalmi konfliktusok kommunikációs feloldásában

(2007.05.14) c. témafelvető előadására

[Demeter Márton], [Gagyi Ágnes], [Haász Sándor], [Herendy Csilla], [Knapp Ádám], [Körtesi Gyopár Tekla], [Kovács Lajos], [Kriskó Edina], [Mucsi Eszter], [Németh Mihály], [Németh Viktor], [Péterfi Rita], [Sipos Tünde], [Zsigmond Andrea]

[vissza a listához]

A témafelvető alkalmával utaltam rá, - és ezt Ákos megerősítette - hogy történt egy elmozdulás a valláspatológiai megközelítés PTC - ben való elhelyezése felé. Ezek szerint - ha jól gondolom - a patológiai/patológikus/patológiás a problémafelismerés és megoldás lehetséges helyeinek egyike, hasonló módon a szimbolikus- hoz és a kommunikatív- hoz.

Mivel ez az értelmezés alapvetően megkívánja a normalitás fogalmának (vagy valmi hasonlónak) tisztázását, úgy gondolom hogy a Faucoult - féle történeti megközelítést alapul véve Ákos valóban értékelhető eedményekre tehet szert.

A normalitáshoz tartozó tudások megszerzésére - fentiek, és a PTC bizonyos értelmében is - a patológikus megfelelő terep lehet. A neuroscience talán legfontosabb kutatási területihez használja a patológiás tünetegyütteseket, amelyekhez konkrét léziók tartoznak. Ezeket mindig össze kell venni a - mondjuk - normális, vagyis sérülésektől mentes egyedek vizsgálati eredményeivel. Egy léziót akkor tud léziónak tekinteni, ha van képe a sérülésmentes területekről. Máskor szándékosan roncsol is - agyterületeket -, hogy megfigyelhesse például a percepció változásait. A Bayes - teoréma szerint adott diagnózis (CAD) valószínűsége mindig egy adott szimptóma (angina) létezésének függvénye. A neurofiziológia konkrétságával szemben a pszichológia más - más irányzatai különböző 'világokat' tartanak relavánsnak: arra lennék kíváncsi, hogy Ákos hogyan viszonyul ezekhez a - sokszor alapvető - különbségekhez. Patológiásnak ugyanis lehet tekinteni az occipitális lebeny állapotát ugyanúgy, mint egy viselkedést, egy kognitív algoritmust vagy problémamegoldási kísérletet, egy mentális állapotot, egy cselekedet célját, egy esemény értelmezését (vagyis fenomenológiáját), a tudattalan tartalmakat stb.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Az órán előadott kerethez lenne egy pár megjegyzésem. Ez egy olyan koherens, globális és szofisztikált rendszer, ami, nekem is úgy tűnik, sok gyakorlás után is rengeteg izgalmat tartogat. Ugyanakkor a saját kutatásod pozicionálása szemponjából szerintem hasznos lenne, ha még pár lehetséges elméleti keretet figyelembe vennél, és esetleg ezekhez képest választanád ezt, úgy, hogy meg van indokolva, miért jobb ez, mint a többi. A hátrányai, amiket látok:

nem igazán tesz lehetővé empirikus kérdésfeltevéseket, mivel bármilyen választ képes újra integrálni (csak nem falszifikálható állításokat tehetsz vele).
Nem segít elhatárolni a saját pozíciódat a kutatási témától. Lacannál a tudományos beszéd ugyanannak a szimbolikus mediációnak a folyamatának számít, mint amit le próbál írni. Ez egy olyan, lezárhatatlan, személyes projekt, amivel kapcsolatban felmerül az a praktikus kérdés, hogy mennyire segít neked záros határidőn belül letenni az asztalra valami használhatót.
A lacani iskola a tudományos kutatásban, nekem úgy tűnik, nem vált virágzó iskolává, talán az első két pont miatt is. Nehéz lenne vele olyan eredményeket találni, amiket könnyen tudsz kommunikálni a tudományos szférában: 1.) mert kevesen beszélik ezt a nyelvet, 2.) mert nem valószínű, hogy olyan konkrét eredményekre tudsz jutni vele, amelyek az elméleti háttértől függetlenedve is érdekelhetnek másokat.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Ha jól értem három szempontú értelmezési sorrendet állítottál fel témafelvetődben, ez pedig az identitás és társadalmi konfliktusok összekapcsolása, melynek hátterében vallási elköteleződések állnak. Az hogy a legtöbb társadalmi konfliktus mögött szekularizált konfliktus állna érdekes megközelítés, bár ennek ellenkezője kevésbé tűnik megalapozottnak. A témafelvető elméleti struktúrája jól felépített, a kutatás vázát és empirikus megalapozottsága nekem hiányos.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Ákos témájához sajnos most sem tudok többet és jobban hozzászólni, mint fél éve.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Ha jól értem, a kutatás az egyén vallási konfliktusaiból származtathat társadalmi konfliktusokat, azok kialakulását és eredőjét vizsgálná.
Azt írod, hogy társadalmi konfliktus akkor áll elő, amikor olyan egyéneknek ütközik a személyes érdekorientációjuk, akik időben egybeeső, ugyanakkor véges számú eszközt vagy javakat akarnak kisajátítani. Ebben napjainkban milyen releváns szerepe van a vallási meggyőződésnek, illetve a vallásosságnak? Egyáltalán mit értesz vallásosság alatt és mely vallásokról van szó? Arra gondolok, hogy a klasszikus értelemben vett vallásosság, vagy vallási meggyőződés mára alapvetően megváltozott. A vallási kérdések lassan kikopnak a közbeszédből, a közvélemény számára - legalábbis Magyarországon - másodlagossá vált a transzcendencia kérdése.
Ez nem jelenti azt, hogy ne alakulhatnának ki társadalmi konfliktusok az eltérő vallási értelmezések, vagy az egyén szakrális adaptációjának zavaraiból, de szerintem érdemes lenne pontosabban meghatározni ezeket a konfliktusokat.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

A társadalmat alapvetően különböző hívőkre osztja fel a témafelvető, de azt hiszem itt sokkal árnyaltabb megfogalmazások lehetségesek, kellenek esetlegesen. Gondoljunk olyanokra, akik nem kapcsolódtak semmilyen egyházhoz, de mégis vannak erkölcsi szabályaik, amelyeknek megfelelnek, mely megegyezik jelen esetben az egyházi értékekkel is, de ez nem jelenti azt, hogy ő hívő is lenne egyben. Illetve vannak üzleti megfontolások esetleg, amelyek háttérbe szorítják az egyéni vallási-erkölcsi megfontolásait. Van olyan is, amikor nem vállalhatja fel az egyéni értékrendjét politikai, szakmai, üzleti megfontolásból. Tehát egyéni szinten más az értékrendje, mint társadalmi szinten. Sokféle lehetőség van, ezért ez megköveteli az árnyaltabb megfogalmazást is.
Egy vallású gyökerű társadalmi kérdést azt hiszem nem szabad csak és kizárólag a lélektani hátterének feltárásával törődni, nagyon fontosak a szociális, családi, gazdasági, történelmi aspektusai is ennek.
A vallás, ahogy a témafelvető is említi egy nagyon intim kérdés, az hogy ki milyen vallású az még talán könnyebben megtudható. De az a kérdés, hogy ez milyen mértékben befolyásolja, szövi át az egyén életét, gondolkodását és hat cselekedeteire, szerintem egy nagyon bonyolult és összetett kérdés, olykor még az egyén maga sincs tudatában teljes mértékben ezeknek a mértékével.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Számomra nagyon érdekes jelenséget feszeget a témafelvető. Azt viszont sohasem tudtam eldönteni, hogy pl. egy társadalmon belül mi szolgáltatja a vallási konfliktust, ill. hogy mikor a vallás maga egy társadalmi konfliktus oka. Két pédát szeretnék megemlíteni: az egyik az észak-írországi nacionlizmus, amit katolikus-protestáns jelzővel címkéznek és egészen bizonyos, hogy a feszültségek oka (márcsak történelmileg nézve is) nem a felekezeti hovátartozás, hanem a nemzeti identitás. Hogy az anglikán ill. katolikus egyház szóvivője volt ezeknek a csoportoknak, az sem tagadható. A másik példa a szerb-horvát konfliktus (beleértve a 10 évvel ezelőtti háborút). Ebben az esetben mindenki a nemzetiségi kérdést nevezi meg a konfliktus okaként, de történelmileg nagy a valószínűsége annak, hogy a vallási hovatartozás (ortodox vs. katolikus) úgyszintén a probléma gyökere lehet.
A vallási zavarokat én leginkább az egyének tévhitében (bad faith) látom. Ha az én téves egysége kialakult és ameddig pluzibilis marad, egészen bizonyosan belső erőforrást jelent: a kétértelműségek megszűnnek, az esetlegességek bizonyosságokká válnak. Az egyén tudja, hogy ki ő, és ez pszichológiailag a legkielégítőbb állapot. Közösségre nézve a fundamentalizmust hordja csírájában.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Előre is elnézést, ha a kérdés nagyon talmi. Mit értünk vallási konfliktuson? Egyének konfliktusait? Különböző vallású egyének konfliktusait? Vallásos és nem vallásos egyének konfliktusait? Előbbiek konfliktusait az élet bármely kérdésében vagy "szigorúan" vallási kérdésekben? Az egyén egyénen belüli konfliktusait valamilyen vallásos tárggyal szemben vagy vallásos tárgy vonatkozásában?

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Az előző félévben leírt hozzászólásomhoz az alábbiakat tenném hozzá:

A társadalmi konfliktusok kommunikációs feloldására maguk a társadalmi konfliktus résztvevői képesek, nem pedig a valláspatológia. (A feloldásnak számtalan formája, módszere és jellemzője lehet és különböző keretekbe ágyazódhat, ilyen lehet a valláspatológia is.)
A mélyinterjúkat kikkel és hogyan végeznéd? Ahhoz, hogy modellt lehessen alkotni, megfelelően csoportokra bontott, megfelelő számú, vallási konfliktusban résztvevő egyént kell vizsgálni.

Az előző félévi témafelvető (szerkezeti) áttekinthetősége nekem is hiányzott a mostaniból.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Nagyon érdekesnek találtam konferenciaelőadásodat, különösen azt, amit a modernitás válságával kapcsolatosan mondtál.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Ákos egyértelmű és jól követhető volt a témafelvetőd. Végre valaki nekifog ennek a kérdéskörnek! Érteni vélem és érdekesnek is találom a témádat.
Mivel a pszichológia is bevont diszciplína a vizsgálódásod tárgykörébe, ezért én alapvetően innen és nem a filozófia szemszögéből látom a kérdést - de ez az én szegényes filozófiai ismereteimről szól. Megfontolásra tartom érdemesnek, hogy mindenképp a korai gyermekkorban érdemes keresni az egyes személyiséggel kapcsolatos zavarok okait.
Bár nem közvetlenül kapcsolódik a témához inkább elgondolkodtató háttérirodalom, de ha már gyermekkorról beszélünk, had ajánljam figyelmedbe A. C. Neill: Summerhill című magyarul is megjelent könyvét, amely az általad is említett, család, oktatás, nevelés problémakörnek egy nagyon érdekes empíriája.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Fellner Zoltán Ákos témafelvető dolgozatát rendkívül izgalmasnak tartom. Mivel előadását nem hallottam, ezért annak csupán írott változatára hagyatkozhatom.
Számomra a következő két kérdés fogalmazódik meg a téma kapcsán:
1. A vallási tapasztalat értelmezésének különbségeiből eredő vallási konfliktust, valamint az adaptációs konfliktust taglaló részben azt írod, hogy "...a vallási konfliktusok kialakulásának melegágyát a mindenkor aktuális korai kötődés zavaraiban keressük."
Kérdezném, hogy minden esetben egészen biztosnak tekinthető-e a dolgozat ezen megállapítása. Nem tételezhetők-e olyan helyzetek, amelyek más okokra vezethetők vissza, amelyek gyökerei nem a kora gyermekkorba nyúlnak vissza.
2. Az adatgyűjtés nehézségeiről írva kizárod a mélyinterjús adatfelvétel lehetőségét. De csupán kérdőíves módszerrel hozzájuthatsz-e a kutatáshoz nélkülözhetetlen információkhoz. Ugyanis kétségtelen, hogy vannak buktatói, nehézségei egy mélyinterjúnak, de a kérdőíves adatfelvétel sok szempontból szűkebb kereteket jelent. Nem jár-e információvesztéssel a mélyintejús adatfelvétel lehetőségének kizárása?

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

A múlt félévben témafelvetőd egyik legnagyobb előnyének tartottam, hogy világos a szerkezete, hogy könnyen áttekinthető és logikusan épül fel. Sajnálom, hogy ebben a félévben új arculatot adtál a témafelvetőnek, amelyből épp a tiszta tagolást elősegítő alcímek hiányoznak.
A kutatásod módszere megváltozott, ám mivel más nagyobb tartalmi változtatás nem történt, csupán azt tudom ismételni, amit a múlt félévben.
A cím egyértelműen arra utal, hogy a konfliktusok feloldásában van szerepe a valláspatológiának (A valláspatológia szerepe a társadalmi konfliktusok kommunikációs feloldásában) ugyankkor a dolgozat nem említi, milyen módon képzeli a szerző ezt a feloldást. Sőt magáról a konfliktusfeloldásról szó sem esik. Lehet, hogy azért, mert egyértelműnek tartja a feloldás mikéntjét, bár ezt nehezen hiszem el. A konfliktus feloldható személyes tárgyalással, mediátorral, facilitátorral, jogi úton, erőszakkal és még bizonyára számos módon. ?Meglátásom szerint, azért nem tér ki a konfliktusfeloldásra a szerző, mert a valláspatológiának (a dolgozat címétől eltérően) kevésbé a konfliktusok feloldásában, mint inkább kialakulásában és fennmaradásában, tovább megyek: feloldhatatlanságában van szerepe.
Második kérdésem a 2. 2. Társadalmi konfliktus című részhez kapcsolódik. "Társadalmi konfliktus akkor áll elő, amikor olyan egyéneknek ütközik a személyes érdekorientációjuk, akik időben egybeeső, ugyanakkor véges számú eszközt vagy javakat akarnak kisajátítani." Az idézett mondat mintha azt sugallná, hogy minden társadalmi konfliktus érdekellentéten alapul. A megállapítással nem értek egyet. Megjegyzem, a szóbeli előadáson is elhangzott, hogy vannak információ hiányon, többleten alapuló konfliktusok, ott viszont az érdekellentétet felölelő vitákról nem esett szó. E két típus mellett érdemes lenne tekintetbe venni az értékalapú konfliktusokat, vagy akár a Sennett említette karakterológiai konfliktust: Ki az igazi radikális? Ki igazán forradalmár? Ki az igazi árja? Stb.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Azt írod, "a társadalmi konfliktus ugyanolyan evólúciós képződmény, mint az érdekorientáció". Mitől evolúciós? Minden közösségben, az állatok közösségeiben is vannak konfliktusok… Valamit rosszul értek?
"Azonban mivel az ember pszichés struktúrájából származóan társaslény, ezért a vallásos emberek rendszerint vallási közösségeket alkotnak." - nem fordítva, nem a vallási közösség van előbb? Ahhoz, hogy csatlakozni tudj egy valláshoz, előbb annak a közösségnek léteznie kell. Napjainkban legalábbis valahogy így működik, nem? Nem külön-külön létező vallásos emberek állnak össze egyszer csak közösséggé.
"A valláspatológia tárgya tehát a szakrális létezésre vonatkozó ismeretek rendszerének olyan zavara, mely gátolja mind az egyén vallásos meggyőződésének, mind a vallási közösség belső és külső dinamikájának egészséges fejlődését." Mind-mind? Nem vagy-vagy?
Túl nagyok nekem a lépések a különböző területek között ahhoz, hogy könnyen belássam az azonosíthatóságukat: társadalmi konfliktus mélyén vallási konfliktus mélyén pszichés mélyén korai kötődés-zavar…

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]