Reflexiók

Zsigmond Andrea: Nyelvbe kódolt képzetek - a metafora kiterjedtsége
(Populáris alkotások kognitív szemantikai vizsgálata)

(2006.11.20) c. témafelvető előadására

[Bota Szidónia], [Demeter Márton], [Fellner Zoltán Ákos], [Füri Katalin], [Gagyi Ágnes], [Ganzler Orsolya], [Herendy Csilla], [Kardos Zoltán], [Kató Linda], [Knapp Ádám], [Körtesi Gyopár Tekla], [Kovács Lajos], [Kriskó Edina], [Magyar Ábel Ágnes], [Margitházi Orsolya], [Mucsi Eszter], [Munk Veronika], [Nagy István], [Nagy Károly Zsolt], [Németh Mihály], [Németh Viktor], [Palovits Ildikó], [Péterfi Rita], [Sebestyén Eszter], [Simon Miklós], [Sipos Tünde], [Suhajda Virág], [Szanyi Ágnes], [Szentistványi Rita], [Török Marianna],

[vissza a listához]

Az általad felvetett téma nagyon érdekes. A példaanyagod szerteágazó, néha szinte túl merésznek érzem, ahogy egymás után következnek a különböző kontextusokból kiemelt esetek. Pedig szinte mindig relevánsnak tartom azt, amit egyenként mondassz róluk, de lehet, hogy így egymás után következve inkább rontják, mint erősítik egymás hitelét. Az irodalmi példák nagyon sikeresek, és magyarázatukban jó fogodzókat biztosítanak az általad bemutatott elméletek.
A szó és kép viszonya a legizgalmasabbnak az aforizmák, a karikatúrák, a viccek esetében tűnik, mert itt érvényesebbnek tartom az állításaidat, a nyelv és a kép közötti dialógusra vonatkozóan. A témafelvetőben van néhány példa (mint pl. az ásványvíz-reklám, az egyik videoklip), amit vitathatónak tartok, mert úgy gondolom, hogy az esetükben inkább egy reklám-, klipkészítési ötlettelenségről, nem az általad más példákkal jól igazolt szó és kép közti megtermékenyítő viszonyról van szó. Populáris alkotások elemzésekor azt hiszem érdemes külön utalni arra, hogy te magad ugyanazon a "technikán" belül mit és miért tartassz ravaszabb, jobb megoldásnak.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Ha jól értem a témafelvető szövegét, akkor az előadó populáris alkotások alatt elsősorban a videoklippet és a reklámfilmet érti, és igyekszik azokat olyan módszercentrikus paradigma alá bevonni, amely - az én olvasatomban - a metafora és mezőelmélethez hasonlít.

Természetesen nem értek egyet azzal, hogy ez a két műfaj egy, mesterségesen zárt halmazon belül vizsgálható lenne - például nem tudom, hogy a reklámfilmek mitől nevezhetők populárisnak - , de gondolom a kutatónak vannak érvei e meghatározás mellett. Ugyanakkor szeretnék célozni arra, hogy a populáris és elitkultúra dialektikája általában kopottas, és anakronisztikusnak mondható. Ami valóban közös bennük, az talán az egyértelmű kommerciális cél, mindazonáltal engedje meg, hogy néhány - talán kissé érzelmi alapú - megjegyzést tegyek:

Kifejezetten gondolom, hogy az ön által elemezni kívánt műfajok produktumai túlnyomó többségben túlbiztosított, önreflektív mechanizmusoknak engedelmeskednek, képileg a - sokszor nyilván nem tudatos - plagizálás kiüresedett, ostoba, merev kánonjainak a rabszolgái. Írom ezt mindazért, mert a metafora számomra elnyomódott redundanciát, megnövekedett információtartalmat, a jelentések olyan expanzióját teremti, ami nem nevezhető szabványosnak. Úgy gondolom, a szabvány maga a redundancia, a várt megjelenések pedig kifejezetten információminimumot jelentenek. Ezért azt gondolom, hogy a reklámok és videoklippek tetemes hányada sokkal inkább a köznapi kommunikáció minimumát választja stratégiának, természetesen egy alaposan kidolgozott, óvatosan alkalmazott, kommerciális vizuális kódexet kidolgozva és használva.

Umberto Eco írja:

"szinte sorsszerű, hogy egy új forma ötlete mindig talál - akár öntudatlan módon is - olyan embercsoportot, amely kész semlegesíteni az alkotó gondolatot, reprodukciók és adaptálások játékává változtatni, egyszerű sablonná degradálni azt, ami példa volt."

Végül egy kéréssel szeretnék önhöz fordulni: ha valamennyire egyet tud érteni az általam megfogalmazottakkal, kérem, gondolja át annak lehetőségét, hogy érdemes lenne azt a folyamatot is megvizsgálni, ahogy egy - költői értelemben vett - METAFORA az Eco - és az általam - megfogalmazottak alapján kiürül. Véleményem szerint akkor már nem beszélhetünk metaforákról, hanem pusztán egy funkcionális szószedetről. Tudom, ez jóval nagyobb munkát jelent, és sokszor nem egyszerű egy - egy "új, de mégsem új összefüggésnek" utánajárni, felkutatni a "vizuális adatbankban" az eredeti tartalmat, de bízom benne, hogy az ezekből levonható tanulságok kárpótolnak a fáradtságért.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Nagyon érdekes a téma, bár szerintem mindenáron nem kell a szépirodalmi képiséget a populáris videó- vagy reklámklippek vizuális tematizáltságával összekapcsolni. Szerintem azért bizonyos értékhatárokat nem mossunk össze: a reklámfilmek elsődlegesen fogyasztói érdekeket szolgálnak ki, a videóklippek pedig többségében nem kifejezetten az intlellektuális, kritikusan gondokodó fiatsághoz szólnak (és, jegyzem meg csendben, rendszerint 2 videóklipp közé egy reklámklipp ékelődik). Senki ne kövezetten meg érte, de az idei eddig előadott témafelvezetők egy jó részén azt látom, mintha igazából nem is kommunikáció-tudományi programban lennék, hanem valamilyen PR vagy újságíró főiskolán. Egynémely témafelvezetőnek (és szerzőinek folyamatos közszereplésének az egyes kurzusokon) az a kicsengése, mintha a kommunikáció-kutatókat nem tudományos kíváncsiság, hanem a médiaipar és a PR fellendítése mozgatná.

Engedtessék meg egy rövid kis anekdota. Sosem felejtem el, amikor Szíjjártó Zsolt (a PTE-BTK (akkor még) kommunikációs tanszékének vezetője egy szóbeli felvételi bizottságban pár éve kijelentette, hogy a kommunikáció-tudomány nem újságírás és média, ezért aki akar, az menjen Havas Henrikhez vagy Gyárfás Tamáshoz. Ezután pedig másfél évvel a tanszék neve kommunikációs- és médiatudományira változott.

Hát, elgondolkodtató. Befejezésképpen álljon itt egy nagyon szép, gazdag képi információval (vastagon kiemelve) rendelkező Pilinszky vers, ha Andrea ez a kognitív nyelvészettel le tudja fordítani egy MTV-n felnőtt (vereset soha nem olvasott) polgártársunknak, hát akkor leveszem a (nem létező) kalapom.

Pilinszky János: TEREK

A pokol térélmény. A mennyország is.
Kétféle tér. A mennyország szabad,
a másikra lefele látunk,
mint egy alagsori szobába,
föltről lefelé látunk, mintha
egy lépcsőházból kukucskálnánk lefele
egy akarattal nyitva hagyott (felejtett?)
alagsori szobának ajtaján át.
Ott az történik, ami épp nekem
kibírhatatlan. Talán nem egyéb,
kibontanak egy rongyosládát,
lemérik hány kiló egy hattyú,
vagy ezerszeres ismétlésben arról beszélnek azzal
az egyetlen lénnyel, akit szeretek,
amiről se írni, se beszélni
nem lehet, nem szabad.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Nagyon izgalmas volt a beszélgetés, de ehhez is mint sok mindenhez egy kukkot sem értek. Mindenesetre szándékomban áll foglalkozni ezzel a tudománnyal, remélem személyedben segítőre találok. Két gondolatot fűznék hozzá az órán elhangzottakhoz: 1. Nagyon érdekes volt párhuzamot találni a kognitív nyelvészeti és az általam használt művészeti kompozíciós szempontok között: perspektíva, előtér-háttér, dinamika, mozgás, irányultság. 2. A beszélgetés alapján arra jutottam, hogy inkább a populáris irány érdekel, mégis megemlíteném, hogy az ún. "magas művészetben" (nagyon rossz kifejezés, de most nem jut jobb eszembe) elég tiszta példákkal lehet találkozni a témáddal kapcsolatban (pl. Joseph Kossuth szék installációja).

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Ahogy Miklós is mondta az órán, nekem úgy tűnik, hogy egy elég kompakt problémaérzékelés látszik a témafelvetődből, és ebben a fázisban nem baj, hogy nem fogalmaztál meg ennél konkrétabb hipotézist - semmi akadálya, hogy később megtedd.
Ezen az úton az lehet egy kérdés, hogy egy irodalmi vagy reklámelemzési területen belül maradva új eszközökként hozod be a kognitívos szempontokat, gyakorlatilag egy (akármilyen) tartalom elemzéséhez, vagy valamilyen más, sajátos problémakört jelölsz ki magadnak. Ha a társadalmi kommunikáció a kontextus, amelyen belül a témád megfogalmazódik, akkor talán érdemes lenne egész kommunikációs szerkezeteket nézni, amelyekben ennek a szempontnak a segítségével új mechanizmusokat tárhatnál fel. Vagy úgy is mondhatnám, hogy a kognitív szemantika a témád szempontjából egy eszköz lesz egy klasszikus terület vizsgálatára, vagy önmagában egy új területet jelent?

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Rendkívül érdekes és eredeti téma, amit Andrea választott. A dolgozatából kiderült, hogy határozott elképzeléssel rendelkezik a kutatása tárgyáról és jártas az ehhez kapcsolódó szakirodalomban is. A témafelvető írásos változatából ugyan nem derül ki egyértelműen, hogy a konkrét kutatás hogyan épülne fel, de feltételezem, ezt Andrea szóban ismertette.

Ami nekem szembetűnő: rendszeresen különböző nyelvű, különböző kulturális közegekből származó példákat hoz fel akár egymás erősítéseként is. Mennyire egyértelmű az, hogy egy kép metaforaként, egy bizonyos kontextusban ugyanazt jelenti a braziloknak, mint a norvégoknak? Vagy pont ezzel a leegyszerűsítéssel, a kulturális különbségek félretételével kívánja bizonyítani a szerző, hogy a képi metaforák a befogadás szempontjából egyforma hatást váltanak ki?

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Úgy gondolom, hogy Andrea által felvetett téma izgalmas és érdekes. A témafelvetőt olvasva (és az órán az előadást meghallgatva) azzal kapcsolatban támadt némi hiányérzetem, hogy Andrea többször is utal képekre, reklámokra, klipekre, de magát a hivatkozott példákat - vizuálisan - sem a prezentációban, sem pedig a témafelvetőben nem láttam. Amikor közismert videoklipre vagy reklámra, plakátra és hirdetésre utal, - ha épp ismerem az adott klipet, hirdetést stb. - akkor tudok Andrea gondolatmenetével haladni, de ha nem, akkor "lemaradok", kép hiányában nem tudom teljesen követni az okfejtést, mint pl.: "Az Izvorul Alb ásványvíz reklámjában, melyben fiatal nő, gyermek, majd ifjú lebeg a vizek felett... stb.".
Képekről beszélni/írni nagyon nehéz, sokszor azzal válik egyértelművé a képhez tartozó gondolatmenet, ha bemutatjuk magát a képet is. A dolgozatban említett képek - most még - Andrea számára is hozzáférhetők, (lementhetők, archiválhatók) de 10 év múlva már nem biztos hogy bárki számára azok lesznek.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Bár világos a problémaként felvetett jelenség bemutatása, a szövegben kevés utalás található arra vonatkozóan, hogy a szerzo milyen eszközökkel igyekszik annak utánajárni, illetve milyen hipotézis(ek) mentén képzeli el a tervezett kutatást.

A kommunikáció (itt most mint jelenségszféra) vizuális aspektusaival való foglalatoskodáskor a legtöbbször lehetetlen megkerülni a befogadói környezetet. Drámai eltérések mutatkoznak akár csak egyetlen színhez kapcsolt jelentés esetében a más-más kulturális vagy szociális hátteru befogadók között.

A magam részérol a felvetett probléma esetében azt is lényeges és kutatható kérdésnek tartom, hogy az esszében felsorolt mufajokban alkotók burkolt vagy éppen kendozetlen szándéka megjelenik-e végül a befogadói olvasatban, észleletben, bár kétségkívül egy ilyen jellegu megközelítés a puszta hatásvizsgálat felé mozdíthatná el a téma kutatóját.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

A témafelvető alapján számomra nem teljesen egyértelmű mely tömegkommunikációs műfajokat vonja be a kutató a vizsgálatba. Véleményem szerintem a tömegkommunikációs műfajok rendkívül nagy eltéréseket mutathatnak az adott kérdésben, ezért fontos lenne a vizsgálandó területek definiálása.

Kérdésként merül fel bennem, hogy milyen átfedés mutatható ki a populáris alkotások és a tömegkommunikációs műfajok között.

A kutatási eredmények bemutatására alkalmas lehet egy alapvető metrika felállítása, a szavak és jelentések egymáshoz viszonyított távolságának kifejezésére. Később ez vizualizálhatóvá válik egy háromdimenziós ábrán. Ezzel a módszerrel több halmaz is közérthetően bemutathatóvá válik, és összehasonlításuk is egyszerűbben elvégezhető.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Ha jól értelmezem a témafelvetőt, a tömegkommunikáció különböző műfajai, jelesül elsősorban a reklám és a videoklip által használt jelrendszerek vizsgálata adná a kutatási koncepció alapját. Érdekesnek tartom annak vizsgálatát, hogy milyen kapcsolódási pontok fedezhetőek fel a szépirodalomban, illetve a reklám, videoklip világában a komplex megértést segítő utalások, nyelvi és képi befolyásoló eszközök között.
Érdemes vizsgálat tárgyává tenni a reklámok által használt állandó kifejezéseket, kulcsszavakat és a hozzájuk kapcsolódó általánosan elfogadott jelentéstartalmakat, illetve ezeknek az aktuális divat szerinti változásait.
Tartalomelemzéssel összegyűjteni, majd jelentéstartalmuk szerint csoportosítani ezen kulcsszavakat, majd összehasonlítani reklámbeli és irodalmi jelentésüket.
Itt lehetne kitérni arra is, hogy a jelentéstartalmak alakulásában mekkora szerepet játszik maga a reklám, mennyire alakítja (ha alakítja) a befogadó értékítéletét.
Érdekes lehet, hogy milyen értelmezésbeli kapcsolatok léteznek az alapvetően fogyasztásra ösztönző reklám vagy a (zömében felszínes) szórakoztatásra törekedő klippek és a szépirodalmi művek között.
Az alapvetően ösztönökre ható reklámokban az értékek sematizálása és leegyszerűsítése zajlik, éppen a minél gyorsabb, jobb és hatékonyabb megértés érdekében. A képi üzenetek és megjelenő szöveg mellett ugyanakkor a képi hatások, a kameramozgás, távolságkezelés, effektek stb. teszi teljessé az üzenetet - ezek alkalmazása a reklámon belül képes megváltoztatni vagy kibővíteni a jelentést. Ugyancsak érdekes probléma az egy másodperces, vagy ennél is rövidebb, a tudatalattira ható reklámok kérdése.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Nem lehet az, hogy azáltal, hogy a kommunikációnak és a pszichológiának a szükségességét vagy relevanciáját elfogadták és beépítették a mindennapi életbe ez okozhatja ezeket a változásokat is, hogy egyre nagyobb teret kapnak és hangsúlyt. Persze a megszilárdított, ún. klasszikus eszmék és az új dolgok harcáról is beszélhetünk itt. Hiszen valószínűleg a reklám készítésnek is van egy nagyon hosszú története, hogy mi alapján, miért pont az lett a reklámszöveg és milyen korban kikhez ért ez el és milyen célt is szolgált. A két tudomány fejlődésével valószínű, hogy mindezen kérdések érvényessé váltak és időszerűvé. Különösen, ha ennek megnézzük egy sokkal durvább olvasatát, hogy az emberek egyfajta pszichológia kísérlet részesei. Vajon lehet- e az embereket, vagy szabad-e a pszichológiai kísérletek által kipróbált és működő elméleteket alkalmazni, azért, hogy eladjanak valamit? Vajon ez a kérdés mikor fog felvetődni, hogy meddig szabad a tudományos kutatások által kipróbált eszközöket tesztelni olyan embereken, akik nagy része nincs tisztában azzal, hogy kvázi kísérleti nyúl és igazából sokszor ösztöne által, vagy tudat alatt cselekszik. Vagyis kiveszik a kezéből azt a lehetőséget, hogy tudatosan eldönthesse, hogy valóban akar valamit megvenni, vagy csak egy kísérleti állat.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Nemcsak maga a dolgozat többszöri elolvasása, de a témafelvető bemutatása is nagyon lenyűgözött, mert - annak ellenére, hogy a nyelvnek ez a megközelítése teljesen ismeretlen számomra - főleg a nagyon szemléletes példák következtében állandó "áhá-élményeket" kaptam. Sajnos érdemben nem tudok hozzászólni a témához (habár épp most olvasom Lakoffnak a "Philosophy in the Flesh" c. munkáját), viszont a filmes etűdkészítés (és a dokumentarista filmezés) egy fontos elemét fedeztem fel benne, amit szeretnék összehasonlításként megemlíteni. Ugyanis egy etűd vagy dokumentumfilm sikere, mely nem csupán egy történet vagy esemény puszta elmesélésre törekszik, hanem valamit meg akar értetni a bemutatott téma Sitz im Leben-jéből (kulturális, ideológiai stb.), akkor a különféle montázs idők és terek kialakításával más többletszinteket képes érzékeltetni. Másként fogalmazva: a vágás által az 1+1 nem = 2, hanem legalább 3, de legtöbbször ennél sokkal több. Ez még inkább megsokszorozódik, ha a narratíva, a zene és az előbbi képi montázs a megfelelő módón juttatja kifejezésre azt, amit az egész képes kifejezni, a részeiben viszont soha nem lenne képes ugyanarra. Ez arra is rávilágít (számomra mindenképp), hogy az ún. filmes (képi, zenei és szöveges) montázstechnikák, már régen benne rejlenek az ember kognitív jellegében. Te ezt így fogalmazod meg: "Karikatúrák, viccek, illetve reklámok eddigi vizsgálata során kiderült számomra (Zsigmond 2005), hogy a céltartomány általában nyelvi szinten van jelen az alkotásban, a forrástartomány inkább képi síkon. Illetve ha az alkotás tisztán nyelvi jellegű, akkor tárgyi hordozó megnevezése utal benne a forrástartományra, a céltartományt inkább a szintaxis, a nyelvi kontextus építi."

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Számomra csak az nem derült ki Andrea felvetéséből, hogy a mentális folyamatok tekintetében milyen utat akar bejárni. A vizsgálat tárgyai jól körülhatároltak témafelvetőjében, a közelítésmód több mint érdekes, a miként, az lesz a nagy kérdés. Hogyan közelítene az intuitív processzorhoz?

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Érdekesek a példák, ahogy az elképzelés is az úgymond "elit" vizsgálati szempontok "populáris" műfajokra való alkalmazására. Habár sem a hipotézist, sem a konkrét vizsgálati módszert nem igazán sikerült kibogoznom a témafelvetőből - megvan rá az esély, hogy a vizsgálati szempontok mentén végül elmosódni látszik majd a (talán nem is létező) határ elit és populáris között, hiszen a metaforahasználat hatásmechanizmusa - a felsorolt példák esetében - nagyon is hasonlónak tűnik. Ezek után számomra sokkal inkább az lenne a kérdés, hogy ha előbbi feltevés igazolódik, akkor a vizsgálati szempontod felől nézve mi az, ami megkülönbözteti az elitet a populáristól (ha van ilyen egyáltalán)?

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Úgy az írott, mint a szóbeli témafelvető (nem nyelvészként is) igen gondolatébresztő volt. A legérdekesebb számomra a témában annak kérdése, ami röviden elő is került a beszélgetés során, mégpedig a képiség avagy a nyelviség elsődlegessége. Az, hogy egy karikatúrát valójában nyelvileg értek meg, felveti a kérdést, hogy beszélhetünk-e képi/vizuális humorról, vagy ennek mindig van egy nagyon meghatározó nyelvi vetülete, vagy éppen előzménye? Illetve más mechanizmus alapján működik-e a fordított folyamat? (amikor például egy szójátékot, vagy egy viccet éppen úgy érthetek meg, ha vizualizálom magamnak)
Érdekes lehet még annak vizsgálat, hogy vajon egy kép/reklám/klip szöveg nélkül mennyiben kelt más képzeteket/jelentéseket/érzéseket/fogalmi metafórákat/stb. a befogadókban, mint a hozzá készült szöveggel társítva, illetve fordítva.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

A kutatás témája - 'Nyelvbe kódolt képzetek' - számomra nagyon izgalmas, mert lehetővé teszi a tömegkommunikáció (a tömegkommunikáció egyes műfajainak) nyelvhasználati vizsgálatát, tehát alapvetően nyelvészeti beállítottságú. Ennek alapjaként a nyelvi-fogalmi képek (vagy ha leszűkítve tekintjük: metaforák) elemzése állhat. A metafora és a metaforahasználat tipikus formája (művelete) az emberi gondolkodásnak, mivel alapvetően a mindennapi tapasztalatainkra épül. A már konvencionálisnak (vagy éppenséggel észrevehetetlennek…vagy kiürültnek?) tűnő metaforák mellett azonban mindig újakat alkotunk, ahogyan (relatíve) új jelentések bemutatására törekszünk. A reklámokra, plakátokra ez mindenképp igaz, és erőteljesen meg is próbálják kiaknázni ezt a lehetőséget.
Tehát ha jól értelmezem, akkor a kutatásban egy jelenség (a metafora) "kimutatása", bemutatása és elemzése lenne a cél kognitív szemantikai szempontból. Mivel a metafora szemantikai szempontból az egyik legfontosabb nyelvi jelenség (mert tulajdonságok és más jelentésösszetevők dinamikus interakcióját rejti magában,), ezért kiválóan alkalmas kutatási tárgynak A metafora mindig is a hétköznapi nyelvhasználat része volt, a szépirodalomban pedig nagy burjánázásnak indul(t), s ezekből is a közhasználatba kerül(t) nagyon sok. A jelentések azonban minden "mozgásnál", aktuális használatnál változnak. A szépirodalmi metaforák (és legfőképp az azt érintő irodalmak!) ezért valóban vezérfonalként használhatók a reklámok stb. metaforáinak vizsgálatakor. Az egésznek pedig keretet adhat a kognitív szemlélet, eszközként állhat rendelkezésre a jelenségek vizsgálatához, értelmezéséhez. A mi az igazán érdekes, és ennél nehezebb feladatnak tűnik: a metaforák (és a hozzá kapcsolódó kognitív műveletek) (tömeg)kommunikációs szerepének, funkciójának, céljának stb vizsgálata. Ehhez tipikusnak mondható (különböző) kommunikációs és társadalmi helyzetekben és kontextusokban megnyilvánuló metaforákat stb. lehetne elemezni, és a különbségekre összpontosítva vizsgálódni.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Szubjektív leszek: az alapos szakirodalmi háttérrel, logikus felépítéssel megtámogatott világos témafelvető esszé nekem a legérdekesebb mind közül. A tömegkommunikációs műfajok, populáris alkotások befogadásának mikéntjével foglalkozó kutatási terv kellően érzékenyen és komplex megközelítésben kezeli a témát. A hipotézisről, illetve a majdani disszertáció kutatási módszertanáról kevés szó esik az esszében, de ezt nem látom problémának, az esszé enélkül is kerek, a további lépéseket pedig izgatottan várom.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Tőlem kissé távol áll ez a terület, éppen ezért is kíváncsi voltam rá, hogy mire is vagy kíváncsi. De ez nekem nem derült ki. Látom, hogy mit vizsgálsz, azt is, hogy milyen szempontok szerint és mit látsz benne. De az nem világos, hogy milyen újat akarsz találni? Mi az a nagy titok, ami a háttérben megbújik? Amit a hétköznapi szemlélő nem lát meg, ami úgy befolyásolja, hogy az nem reflektált? Lehet, hogy minden, csak ez nekem annyira evidens, hogy éppen azért nem vettem észre. De tény, hogy nekem hiányérzetem van e tekintetben.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Igazából nem nagyon tudok hozzászólni a szöveghez. Egyfelől azért, mert nagyon jónak tartom, s többedik olvasásra is csupán egy-két passzusnál támadtak kételyeim, melyeket azonban még nem tudok olyan módon megfogalmazni, hogy azokat kritikai megjegyzéssé is tudjam formálni. Másfelől - s a kettő nyilván összefügg - ezek a kérdések saját kutatásom során is felbukkannak s ezért olyan közelről érintenek, hogy ebben a formában nem nagyon tudok összeszedetten reflektálni. Csupán egyetlen apró momentumra szeretném felhívni a figyelmed: a téma longitudinális szempontból is jól kutatható, s ebben nagyon jó és tanulságos a 17. századi röpiratok tanulmányozása.

Gratuláció és üdv.: Nagy Károly Zs.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Ajánlom figyelmedbe Umberto Eco és Roland Barthes műveit.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

A témafelvetést nagyon érdekesnek találom. Azonban nem találtam a hipotézist, bár ez lehet, hogy csak azért van, mert a nyelvészet távol esik a saját szakterületemtől. A szerző nagyon sok területet vesz górcső alá témája szempontjából - főleg a tömegkommunikáció területeiről. Eggyel, ha lehet, megtoldanám: az Internet világával. Mind képi, mind szövegi tartalom tekintetében tele van olyan új kifejezésekkel, képi megjelenítésekkel, amelyek merőben eltérnek az irodalmi példáktól, mégis saját kutatásaim során meglepően sok hasonlóságot vélek felfedezni- igaz rövidített formában-, mint amit a szerző leír a metaforákról és a hozzájuk kapcsolódó szemantikai sémákról, elméletekről. Ilyenek például: az internetes felületen található reklámok, az általános chat felületek, a p2p programok chat felületei, amelyeket már csak a gyakorlott felhasználók értenek, de ők is egyfajta képi világra építik rövidítéseiket, szlengjeiket.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Andrea témafelvetője kapcsán olyan érzésem volt, tudja, hogy mit szeretne vizsgálni, de még nem forrt ki benne igazán. Amit mondtál az elgondolkodtató volt és érdekes. Mégis úgy gondolom, hogy a szépirodalmat és a reklámokat, videoklipeket külön kellene választani, hiszen ha csak a célcsoportjaikat tekintjük, abban is különböznek. Úgy vélem, ha helyükre teszed a műfajokat és mindegyiket a saját medrében kezeled még érekesebb eredményekre bukkanhatsz.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Témafelvetődben kifejezetten elgondolkodtatónak találtam a szépirodalom, videoklip, reklámfilm hármasának egy kutatási témán belüli megjelenítését, a metafora kiterjedtségének szempontjából való megközelítését.
Jó néhány ponton sikerült olyan összefüggéseket megmutatnod, melyek igen izgalmasnak tűnnek számomra. Például a következő: "Karikatúrák, viccek, illetve reklámok eddigi vizsgálata során kiderült számomra (Zsigmond 2005), hogy a céltartomány általában nyelvi szinten van jelen az alkotásban, a forrástartomány inkább képi síkon. Illetve ha az alkotás tisztán nyelvi jellegű, akkor tárgyi hordozó megnevezése utal benne a forrástartományra, a céltartományt inkább a szintaxis, a nyelvi kontextus építi."

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Nagyon érdekes a témafelvetés, emellett komplex és feszes. Egy dolog hiányzik nekem a témakörből csupán: a képek és a szavak egymásrautaltsága. A képek alátámasztásához ugyanannyira szükségesek a szavak, mint fordítva.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Ha mondható témafelvetőre, hogy esztétikai élményt nyújt, akkor én most ezt teszem.
Nem egyértelmű még a műfaj, sőt, tán a tudományterület sem, amiben Andrea vizsgálódni kíván, sem az eszközök, módszerek. Ami világos és egyértelmű viszont: a jelenség, amit élményszinten jól ismer, különböző műfajokban biztosan kezel. És ez a fontos. Jól láthatóan tudja, mit akar vizsgálni, több oldalról is keresi a fogást vizsgálata tárgyán. Megközelítésében tárgyhoz illő stratégiát alkalmaz: a metafora jelenségét metaforikus eszközökkel, több tárgyon, több műfajban, műfajok fölött átívelő terminológiával, olykor szinte költői nyelvezettel kezeli. A dolgozat témája és megközelítése egy még szükségszerűen laza körvonalú felsőbb szinten, már most érezhetően, jól harmonizál. Ez adja szépségét.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Úgy vélem, a kutatásnak még nincs konkrét és jól körülhatárolható fókusza, így első lépésben ezt kellene bepótolni - bár ezt bizonyára Te is sejted.
A téma amelyről írsz és amelyet kutatni szeretnél a kedvenceim közé tartozott évekkel ezelőtt, így a figyelmedbe ajánlom a neuro-lingvisztikus programozást. (Ha ismered, akkor elnézést kérek.) Az NLP egyeb között azzal is foglalkozik, hogyan kommunikálhatunk sikeresen. Ennek kapcsán dolgozták ki a szerzők a reprezentációs rendszerek és az érzékletes szavak elméletét, amely érdekes lehet számodra a szemantikai alapokhoz. A könyv, amelyben bővebben utána lehet nézni mindennek: Joseph O'Connor és John Seymour: NLP című könyve. (Bioenergetic Kft, 1996.) Igaz az NLP-t elsősorban tanfolyamokon lehet megérteni és elsajátítani, a könyv (amelyet a hazai nlpések fércmunkának tartanak) arra mégis jó, hogy (homályos) ablakot nyisson Számodra e területre.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

A témafelvető nekem nagyon érdekes volt, számos új gondolatot ébresztett bennem, és sokat tanultam belőle.
Nem láttam viszont egyértelműen, hogy mi a továbblépés? Mi a célja, alapfeltevése - hipotézise, irányultsága és lépései a kutatásnak? Milyen célú a populáris alkotások vizsgálata?
A képi metaforák alkalmazásának, a villanásnyi érzetkeltő sémák megjelenítésének informatív jellegével lehetne többet törődni. A témafelvetőből kiderül, hogy- a szó negatív értelmében vett - manipulatív alkalmazásuk eléggé elterjedt. A kérdés, hogy lehet-e és hogyan őket tanításra, felfedezésre alkalmazni?

A költői metaforával kapcsolatos "élősködés" kifejezés engem kicsit bántott :(. Viszont mutatta, hogy a versek és a klippek több hasonlóságot is rejthetnek, főleg a jelenkori, elsősorban szabadverses költészet érdekes alkotásait tekintve, mint pl ez:

"csak mennek
sivatag-napok tengerében
holnapok hínárosában
s úgy vélik
a dolgok mélyéhez közelednek
pedig a halálon kívül
semmi közük semmihez
tudják mi a bűn a feloldozás
s hogy a tapasztalás öröméért
gyakorlatoznak keresztutakon
elhiszik hogy minden kínnal
többek lesznek
lerokkant jelenben
isteni eledelként teszik szájukba
a szeretet szikkadt kenyerét"
(Pethes Mária: Lerokkant jelenben, http://alkoto-haz.hu/?q=node/51)

Itt is megjelennek azok az elemek, amiket mondtál (pl. szeretet=étel, élet=utazás)

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Nagyon tetszett Zsigmond Andrea témafelvetője, különösen azért, mert a befogadás kérdése engem is nagyon érdekel, ugyan nem a nyelvi, hanem képi szinten, de így is sok értékes segítséget és motivációt kaptam saját kutatásomhoz. Különösen a Bodor-novellák elemzésének módját tartottam nagyon érdekesnek. Azzal, hogy a szavak konnotatív jelentéseinek feltárásával keresi a szöveg befogadása nyomán keletkező érzeteket, a befogadást, a szépirodalmi mű megértését elérhető távolságba hozza. Számomra azt sugallja, hogy nem feltétlenül kell egy ilyen szépirodalmi mű befogadásához széleskörű előzetes műveltség. Főleg, mert a "magas művészet"befogadása szerintem sem csak tudatos, reflektált aktus, ahogy azt Bourdieu leírja. Ez az, amit én is kutatni szeretnék a képek kapcsán. Azt szeretném feltárni, hogy a képzőművészeti alkotások milyen típusú befogadása lehetséges előzetes művészettörténeti ismeretek nélkül. Ebben a munkában Andrea eredményei ösztönzőleg visznek előre.
A témafelvetőből kiderült, hogy Andrea behatóan ismeri a témát, korábbi kutatásai átgondolt problémalátást tükröznek. Véleményem szerint érdemes lenne nem csak a kognitív pszichológia, hanem más pszichológiai irányzatok recepcióelméleteit is megvizsgálni, és megnézni, hogyan illeszkednek a kutatási témához és eddigi eredményeihez.
A témafelvetőből hiányzott viszont az, hogy pontosan mi is a kutatási kérdés, mik a hipotézisek és milyen módszereket szeretne a vizsgálat során alkalmazni. Ezeknek a megválaszolása fontos kutatói döntéseket igényel, és elengedhetetlen a továbblépéshez.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Izgalmas megközelítést választottál a tömegmédia műfajainak elemzésére. Populáris - mondod a témafelvetőd címében. Szerintem érdemes ezt a magas- elit- tömeg- populáris kultúráról folyó vitát egy kicsit megnézni, és tisztázni a te pozíciódat benne. Ettől függetelenül sokat ígérő, hogy ugyanazon a szemüvegen keresztül tudsz ezekre a szövegekre ránézni, mint az úgynevezett magas-kultúra vagy elitkultúra szövegeire. Ebből kisülhet valami érdekes, és szerintem Lakoff metaforaelmélete jó kiindulási alap.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

A dolgozat érdekes olvasmány, a sok példa segít a hasonlóságok megértésében, azonban néha érdemes lenne a választást kevésbé esetlegessé tenni, s valamely konkrét területet megvizsgálni, és azon keresztül igazolni a dolgozat hipotézisét, mint ahogy a munka alapjául szolgáló vizsgaanyag is tette Bodor Ádám egyes szövegei (novelláinak, első regényének) vizsgálata során.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]