Reflexiók

László Flóra: Kisebbségi média /kisebbségek a médiában. A roma média kialakulása és szerepe a többségi média tükrében

(2006.10.30) c. témafelvető előadására

[Bota Szidónia], [Demeter Márton], [Fellner Zoltán Ákos], [Füri Katalin], [Ganzler Orsolya], [Herendy Csilla], [Ilg Barbara], [Kardos Zoltán], [Kárpáti György], [Knapp Ádám], [Körtesi Gyopár Tekla], [Kovács Lajos], [Kriskó Edina], [Magyar Ábel Ágnes], [Margitházi Orsolya], [Mucsi Eszter], [Munk Veronika], [Nagy István], [Nagy Károly Zsolt], [Németh Mihály], [Németh Viktor], [Palovits Ildikó], [Péterfi Rita], [Sebestyén Eszter], [Sipos Tünde], [Suhajda Virág], [Szanyi Ágnes], [Szentistványi Rita], [Török Marianna], [Vári Péter], [Wild Judit], [Zsigmond Andrea]

[vissza a listához]

A témafelvetőben röviden utalsz arra, hogy a kereskedelmi és a közszolgálati médiakínálatot külön kell választani, ezt fontos lenne nagyon részletesen megnézni, hogy a kétféle médiatípus kik számára kovácsol bármit is a roma-tematikából, így sokkal árnyaltabb lesz a romák többségi médiában megjelenített képe.
A romákat tematizáló kutatásokból gyakran hiányolom az arra való odafigyelést, hogy mit nyújt az illető média (legyen az a többségi vagy a saját kisebbségi, elsősorban nyilván az utóbbi) a roma közönség számára. Mert tudjuk, hogy a kulturális értékek megjelenítése és az anyanyelv ápolásán túl a médiát fogyasztó közönség elég hangsúlyos része a szórakoztató tartalmak után kutat, nincs az a kisebbségi sors, ami ezt kiírthatná:). Mit tudnak kezdeni ezzel az igénnyel a roma médiatermékek?

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Az előadó által három részre osztott struktúrához e hármas tagoltságot megtartva szólok hozzá:

1.) A roma média kialakulásának, fejlődésének követése tűnik számomra a legkönnyebben kivitelezhetőnek, empirikusan kutathatónak - az előadó nagyfokú felkészültségét és korábbi kutatásait figyelembe véve. Érdekes lehet elgondolkodni azon, hogy míg a többségi média kereskedelmi - szórakoztató és közszolgálati csatornákat külön - külön üzemeltet, addig egy roma rádiónak (például) ezek funkcióit, fellelhető előnyeit egyetlen konstrukcióban kell megvalósítani, és így próbálni meg informálisnak és szórakoztatónak lenni egyaránt, feltéve, hogy közszolgálatisága mellett széles közönség figyelmére is igényt tart.

2.) A többségi média romákról sugárzott képét érzem a leginkább összetett, és bonyolult elemzéseket kívánó feladatnak.
Szükségét érzem, hogy definiáljuk: mit értünk többségi médián, milyen médiumokat kíván a kutató bevonni a vizsgálatba? Az előadáson utaltam rá, hogy - nézettségtől függetlenül - külön lehetne választani az alapvetően szórakoztató és az ismeretterjesztő műfajokat. Ugyanis, bár egy kereskedelmi televízió szórakoztató műsora magas nézettséget produkál, feltételezhető, hogy információhatékonysága - a hitelesség szempontjával is kalkulálva - mégis alacsonyabb lehet, mint egy kisebb nézettségű, de hitelesebbnek gondolt ismeretterjesztő film, dokumentumfilm esetén
A felvető utal rá, hogy a médiaszereplések erősítik a sztereotípiákat a kisebbségekkel szemben. Mindazonáltal tudvalevő, hogy a média nem a kisebbségekkel szemben, hanem általában erősíti a sztereotípiákat, és ez alól a kisebbségek sem kivételek. Sajnálatosan - legalábbis ebből a szempontból - ide tartozik a hagyományosan nem az elektronikus médiumok közé sorolt, de többek által elsősorban tömegkommunikációnak tartott film(művészet) is.
Külön tanulmányt érdemelne e hatás elemzése, kódbeli, észlelési, műfajelméleti stb.vonatkozásai, ezért azt érzem, hogy a 2. rész nem lehet általános kutatási terület, hanem szigorú szűkítésre szorul. Ugyanakkor elgondolkodtató, hogy egyes, specifikus médium, netán konkrét műsor(típus) elemzésekor levonhatunk - e következtetéseket az egészre vonatkoztatva - véleményem szerint nem, ahhoz már túlságosan differenciált és plurális a média - tér ( plágiummal: médiagalaxis ).

3.) A többségi médiába integrálódott kisebbségi műsorokról: a műsorstruktúrát konstituáló tényezők - tudomásom szerint - közszolgálati médiumok esetén a médiatörvényben meghatározottak szerint kell, hogy alakuljanak. A közszolgálatiság - ebben a felfogásban - azt is jelenti, hogy nézettségre való tekintet nélkül köteles viszonylag szűk érdeklődés kielégítésére is. Ezek a műsorok ennek a rétegnek szólnak, az ő szolgálatukra teremtettek, és az, hogy a célzott rétegen kívüliek egy széles körét is bevonja, már egyfajta koorientációt feltételez. Hogy kinek a feladata, érdeke lehet(ne) ennek megteremtése, az az "identitás - integráció - asszimiláció" dialektikájához kapcsolódó kérdés, mely - hacsak a szerzőnek nincsenek hatalmas erőtartalékai - ugyancsak szétfeszítheti a dolgozat kereteit.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Sajnos nem tudok jelen lenni a prezentáción, így az írott anyaghoz szólnék hozzá. Bevallom őszintén én nagyon problematikus területnek tartom a roma médiareprezentáció kérdését, és nem vagyok meggyőződve arról, hogy valós, és nem generált problémával állunk szemben. Nem igazán értem, hogy a roma médiatematizáltság témája kommunikációs szempontból miért specifikus. Miért különlegesebb a romák kisebbségi médiareprezentációjának vizsgálata, mint például a hazánkban élő zsidó vagy német kisebbség médiamegjelenése? Ha beszélhetünk roma-médiáról, akkor ezzel az erővel beszélhetnék zsidó- vagy sváb-médiáról is?

A rendszerváltás utáni gazdasági összeomlásnak kétségtelenül a legelső vesztesi a hazai romák voltak. Akárhogyan is nézzük, hazánkban jelenleg is a romák képzettsége a legalacsonyabb, ezt roma kisebbségi képviselők is elismerik. Sajnos az eddigi kormányzatok a rendszerváltás óta nem tudják a romákat felzárkóztatni, sem az életszinvonal sem a oktatás területén. Ezt hivatott bizonyos szinten korrigálni az a kormányzati kommunikáció, amely először a politikai nyilvánosságban kezdte mesterségesen reprezentálni a romákat, majd a kormánypárti média agendaként megkonstruálta a roma problémát. (Plasztikus példája ennek a targikus olaszliszkai ügy(amit a szerző is megemlít), amikor a roma média azonnal az EU kisebbségi jogvédő szervezetihez fordult, amikor a Magyar Nemzet "Cigányok lincseltek Olaszliszkán" címmel egy meglehetősen objektív, tárgyilagos cikket közölt. Azt már csak félve kockáztatom meg, hogy valójában maga a roma média generált roma ügyet az olaszliszkai eseményekből.)

A kutatási téma módszertani lépéseivel nem igazán értek egyet, mert azok maguk is ezt a mesterségesen generált helyzetet tükrözik. Számomra úgy tűnik, hogy a kutatás eleve egy előítélettől terhelt (mondjuk ki nyíltan, ellenség) képből indul ki, miszerint a többségi média eleve torzított képpel közelít a roma kisebbséghez, amit visszatükröz a roma média. A fő problémám, hogy a kutatás a roma/nem roma tengely mentén indul el, és nem a többségi/kisebbségi megkülönbözetése mentén. Az utóbbi szociológiai aspektus, de az előbbi politikai.

Ezért igazán szakirodalmat se tudnék ajánlani, mert a roma média kérdését én inkább közéleti, mint tudományos problémának érzem.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

A dolgozatod azért tanulságos számomra, mert én hajlamos vagyok a kezdeteknél indítani és ellenállhatatlan késztetést érzek, hogy mindent összefoglaljak és elmagyarázzak. Egy kicsit nálad is ezt érzem, bár úgy látom, erre már többen figyelmeztettek. Mindenestre szerintem is mindhárom megközelítés egy teljes önálló téma is lehet. Személy szerint engem a többségi média roma képe, illetve a többségi médiában látható műsorok hatása érdekelne mind a romákra, mind a nem romákra vonatkoztatva. Például Győzike milyen képet hagy maga után?

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Minden évfolyamban kb. ketten-hárman foglalkoznak hasonló témával, konkrétabban a romák médiában való megjelenésével. Ez a tény is azt igazolja, hogy a választott kutatási terület nagy érdeklődésre tart számot. Ugyanakkor azt a nehézséget is magában hordozza, hogy nehezebb másabb, új aspektusból vizsgálni a területet. Talán a konkrét esetek tanulmányozása - mint ahogyan azt a szerző is tervezi - segíthet új megvilágításba helyezni a témát.

Az 1998-as felmérés és a 2000-es "Barátok közt" epizód hatásvizsgálata nekem már kicsit réginek, kevésbé aktuálisnak tűnik hat-hét év elteltével. Egész biztos vannak frissebb kutatások is, amelyeket alapul lehet venni. Már csak azért is, mert az azóta eltelt idő alatt a médiában is változtak a trendek. A szerző még úgy ír a romák főműsor-időben való szerepeltetéséről, mint a programigazgatók által eleve elvetett lehetőségről, ezzel szemben napjainkban az egyik legnézettebb műsor az RTL Klub vállalkozása, a "Győzike" c. produkció, amelynek lehet vitatkozni minőségéről, de kétségtelen, hogy sok nézőt vonz. Ugyanígy a médiaérdeklődés középpontjába kerültek azok a fiatal énekesek, akik a "Megasztár" valamelyik szériájában szerepeltek. Egyik esetben sem mondható el, hogy a nézők negatívan reagáltak volna szerepeltetésükre.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Flóra, a megjegyzésem ugyanaz, amit a témafelvetőd előadásán tettem. Ha azzal foglalkozol, a többségi média milyen képet sugároz a romákról, a tartalomelemzés mellett érdemes lehet a vizuális vonatkozásokra is odafigyelni, pl. ha nyilatkozik valaki, akkor milyen környezetben, milyen beállításban (milyen kameraállást alkalmazva), hol, milyen fényviszonyok közt veszik őt fel.
Úgy érzem, hogy egyelőre túl nagy az a terület, amit a kutatás során le akarsz fedni, a témafelvetődben is három blokkban írsz róla. Lehet, hogy érdemesebb lenne egy kisebb szeletet választani, ahogy írod is: "Kutatásom része lenne a napi sajtó egy aktuális tartalomelemzése." Talán a dolgozatodban is említett olaszliszkai eset hálás téma lehet, tekintettel a téma továbbélésére a társadalomban.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Az általad felvázolt téma egy része valóban már sokat kutatott terület, jelesül a romák megjelenése a többségi médiumokban. A roma sajtó, rádió, tv és weboldalak kialakulásának története és ezek minősége azonban már kevésbé van feltérképezve. Bár, ha jól értem, az a feltevésed, hogy a romákról a többségi médiumokban megkonstruált kép erősen befolyásolja saját médiumaik romaképét. Ez pedig többnyire a szegénység, a kultúra és a konfliktusok, később pedig (1997) a diszkrimináció tematikái. Ezek a témakörök valóban a magyarországi sztereotípiákat tükrözik. Én azonban nagyon vigyáznék a sztereotípia kutatással, ugyanis ezek a reprezentációk nem mindig nyíltan bukkannak elő. Másrészről óriási különbség van az írott sajtóban felbukkanó rejtett vagy nyílt sztereotípiák és a képi megjelenítés között. Éppen ezért ajánlatos lenne csak egyfajta orgánumra koncentrálni.
Egy nagyon jó barátom a HVG és a Heti Válasz című hetilapok két-két évfolyamát hasonlította össze a romákról megjelenő összes cikkben, olyanokban, amelyek direkt róluk szóltak és olyanokban is, amelyekben csak említették a romákat valami kapcsán. Arra a meglepő eredményre jutott, hogy noha a két hetilap merőben eltér egymástól, a romákról kialakított képük csak nagyon kicsi eltérést mutat. Mégpedig abban az irányban, hogy talán a Heti válaszban több sikersztorit olvashatunk egy-egy roma életút kapcsán. Ugyanakkor a cikkek kódolására hasonlóan mérhető kódrendszert kellett kialakítani a megfelelő szeterotípiákra vonatkozólag. Szerintem már ez is óriási feladat, mindezt hogyan lehetne megoldani mondjuk a televízió esetében? Mi lenne például a negatív sztereotípia? Például amikor az RTL klub Fókusz műsora egy cigány vajda esküvőjét közvetíti, ahol színarany korona van a 14 éves ara fején, ez negatív vagy pozitív a többségi néző szemszögéből? Milyen a kép és szöveg viszonya?
Véleményem szerint ki kellene választanod egyfajta médiumot és azt vizsgálni.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

A szerzo azt írja, hogy terevezett kutatása „három oldalról közelíti meg a roma média elemzését“. A bemutatott kutatási egységek azonban (1) fejlodéstörténet, (2) romakép a többségi médiában, ehhez még reakciók, valamint (3) kisebbségi média a többségiben, megítélésem szerint túlságosan szerteágazóak, felaprózhatják a vizsgálat közben elotérbe kerülülo releváns jelenségeket. Persze ez a helyzet jóval szerencsésebb, mintha egy szuk problémakör kitágításán kellen gondolkodni...

A témáról az utóbbi idoben nem kevés forrásértéku elemzés, tanulmány született; jelen program is befogadott több hasonló kutatási tervet. Érdemes volna az esszében felsorolt problémák közül azt az egyet kiválasztani, amire igazán érdemes fókuszálni. Ha nekem kellene választanom (szerencsére nem), akkor kisebbségi és a többségi média relációját vizsgálnám meg, különös tekintettel azokra a lényegében autonóm médiaproduktumokra, amelyek egy országos médium musorfolyamában jelennek meg idorol idore. Nevesítenék is egyet: ilyen lehet a több televíziócsatornát is megjárt Provokátor c. magazinmusor és annak alkotógárdája.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

A témafelvető kapcsán Ákos észrevétele jutott nekem is eszembe: a többségi-kisebbségi média helyett roma-nem roma a felvetés, melyért kár, más kérdés, hogy a szerzőnek szíve-joga ezzel foglalkozni, ha érdekli, kutatnivaló jócskán akad. Ám a téma bőven kínál elfogult és torz álláspontokat, sőt a szakirodalom egy része is fenntartással kezelendő. A romák gondolkodásmódjának, életvitelének ismerete nélkül nehezen kaphatunk objektív végeredményt. Jó példa erre a Rádió C. Lemondott nem roma főszerkesztőjének nemcsak a rádión belüli roma-nem roma észrevételeit érdemes elolvasni, de különösképpen érdekesek a rádió hallgatottságról, a rádió hallgatóinak összetételéről tett megjegyzései. Kétségtelenül aktuális és kényes témát választottál. Sok sikert és kitartás!

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

A témafelvetőben olvasottakkal egyetértek, ahhoz túl sok mindent nem is szeretnék hozzáfűzni. A szerző figyelmébe ajánlanám ugyanakkor Gerorge Gerbner kultivációs elméletét és az ehhez kapcsolódo kutatásokat, melyben többek között az USA fekete lakosságának, illetve más hátrányos helyzetben lévő csoportjainak média megjelenését és ennek a csoportokra és a többségre gyakorolt hatásai vizsgálja. Szintén érdemes lenne a fejlődés kérdését a hatékonyság szinonímájaként elemezni, úgymint az esetleges nominális visszaszorulás mellett megfigyelhető e minőségbeli javulás. Véleményem szerint bár kétségtelen, hogy a roma média átvesz értelmezéseket a cigánysággal kapcsolatban a többségi médiától, azonban a többségi média szerkesztői valahonnan merítenek, amikor a romákkal foglalkoznak - a forrás pedig óhatatlanul az esetek jelentős részében vélelmezhetően éppen a roma média.
Ezeket a kapcsolódásokat, az információáramlás minőségét és irányát is vizsgálat rágyává lehet tenni. Ami a konkrét kutatási tervet illeti, úgy gondolom csak akkor kaphatunk teljes képet a kérdésről, ha minél nagyobb időintervallumot felölelő, különböző irányultságú médiumok tartalomelemzése valósul meg.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

A romákról kialakított kép a médiában, a romák megítélése a többségi társadalom szemszögéből, illetve a romák identitás keresésének és megtalálásának kérdése fontos. És egyre sürgetőbb kérdésként jelentkezik. Azonban aggaszt az a kérdés, amelyet Flóra is felvet, hogy vajon ezek a kutatások, vagy jelen kutatás mennyiben segíti elő a romák öndefiniálásának kérdését illetve helyük megtalálását a társadalmi életben. Úgy tűnik nekem, hogy kevéssé sajnos, hiszen itt is egyfajta elszeparálódásról van szó, a romák nem a társadalomban találják meg helyüket, hanem önmaguk kis közösségein belül. Ez megint csak elszigetelődéshez vezet. Sajnos úgy tűnik nekem, hogy a többségi társadalom ugyanúgy nem tudja őket elfogadni és ők sem tudják helyüket megtalálni a társadalmi szervezeten belül. Azt hiszem alapvetően egymás kultúrájának mélyebb megismerése, közös kulturális rendezvények szervezése, vagy más események szervezése sokkal közelebb vinné az embereket egymás kultúrájának megismeréséhez. A tolerancia kérdésére is vannak bőven tanulmányok és a médiában a kisebbség szerepeltetésére az amerikai média egyik legjobb példa a kisebbség- többség viszonyának megoldására. De úgy érzem, hogy azzal, hogy megszabják a romák számát mondjuk egy műsoron belül, vagy filmen belül, attól még az emberek nem lesznek toleránsabbak a romákkal szemben sajnos, erre mai napig sajnos jó példa az amerikai média. Szerintem sokkal fontosabb egymás kultúrájának megismerése, amelyet már a korai óvodai, iskolai képzésen belül el kéne kezdeni, hogy megismerhessék egymás kultúráját, örömet leljenek egymás kultúrájának megismerésében és felfedezésében. Azt hiszem soha nem működött egy felülről szerveződő rendszer, amely azt akarja, hogy egy idegen kultúrát elfogadjanak az emberek, azonban az alulról szerveződés sokkal nagyobb sikereket ért el ezügyben. Kalo Glaso koncert, Deladap koncert vagy a Sorsok? című dokumentumfilm, amely sokkal többet mutat meg egy másik nép kultúrájából, mintha egy idegen közegbe, idegen szerepekkel ruházzák fel őket. Pl. Barátok Közt, amely a megkérdezett romák számára semmilyen pozítiv vagy negatív hatással nem bírtak, hiszen nem érezték magukénak azt a figurát, akit az ügyvédnő képvisel, illetve ugyanúgy azt sem, akit a Győzike és családja képvisel.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Magyarország a balkáni térség egyik legszerencsésebb országa, mert a két világháború utáni feldarabolása megszabadította a nagy számú kisebbségektől és egyúttal konfliktusmentessé tette a helyzetét. Ezt a triviális megjegyzést csak azért teszem, hogy kifejezzem miért gondolom azt, hogy a magyar öszlakoság számára a roma kérdés maradt az egyetlen olyan kisebségi kérdés amivel foglalkozni kell, és miért Magyarország a térség mintaadója. Ez teremészetesen magával hozza mindazt a kötelezettséget amit egy ország politikájának mégis meg kell tennie ahhoz (pl. az oktatásban, a médiában való jelenléttel, a kultúrális élettér kialakításával stb.), hogy zökkenőmentessé tegyek az integrált, békés együttélés lehetősgét. A témafelvető előadásakor felvetődött, hogy 2000 körül (után?) egy nagyobb tanulmány jelent meg a magyarországi roma kérdésről, de amint a szerző is írja, ez egy állandóan alakuló helyzet mely okot ad arra, hogy a kérdés továbbra is kérdés maradjon és jelentős időbeli változáskra (lehetőségekre és útvesztőkre) mutasson rá.
Föltételezem, hogy az erre vonatkozó bőséges irodalom és a szerző előzetes kutatása segíti a további munkát, de azt hiszem, hogy más - a szociológusok által "földrajzi" értelmben vett odalátogatás mellett -, nem "nemzeti kisebbségek", hanem egyéb szubkultúrákról végzett kutatások módszereit és eredményeit is érdemes megnézni . A témafelvetőt nagyon világosnak és módszertanilag is előre kigondoltnak éreztem.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Flóra egy régóta aktuális társadalmi problémához, a romakérdéshez nyúl témafelvetőjében. A magam részéről kritikusnak gondolom az alapfogalmak megragadását, mert eddig nem sok idevágó szakirodalommal találkoztam. Mi az, hogy roma média? Biztos, hogy azt vagy csak azt kell alatta értenünk, hogy adott médium szerkesztői etniaki hovatartozásukat tekintve romák? Roma karakter megjelenése az egyes műsorokban mennyire jellemző, milyen körülmények között, milyen kontextusban történik? A roma szereplő az adott műsorban egyáltalán romasága okán ven-e jelen vagy romasága mennyiben kap hangsúlyt, milyen megfontolásokból? Csupa izgalmas kérdés, amelynek empirikus vizsgálata épp azért nehéz, mert az adott etnikum alulreprezentált a médiában. Flóra a legnagyobb nehézségekre szerintem a mérési módszerek kidolgozásakor és a téma szűkítésekor fog találkozni.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Engem folyamatosan nem hagy nyugodni egy kérdés, különösen az "olaszliszkai" és "mentőüldözős" eset óta, amely látszólag talán nem kapcsolódik a témádhoz, de szerintem nagyon is. A magyar értelmiség "beteges attitűdje" a diszkriminációhoz, nem engedi nevén nevezni a dolgokat. Ahogy 1992-ben csak úgy forgathattunk a tököli fiatalkorúak börtönében, ha a kiegyensúlyozottság (látszatának fenntartása) érdekében két roma elítélt mellett megszólaltatjuk a mindösszesen két "magyar" elítéltet (akik az intézményben tartózkodtak) is, szigorúan kerülve a roma többség felől rájuk nehezedő diszkriminatív nyomás (ők egyszerűen csak "halálfélelemnek" nevezték) témáját. Így sikerült annak idején egy erősen torz képet bemutatnunk a fiatalkorú bűnözők szociális hátteréről, ahogy most is ezt tette a média a tömeges nyomásgyakorlás (nevezhetjük "agressziónak" is) tipikusan kulturális sajátosságokból eredeztethető esetei kapcsán. Én azt gondolom, hogy amiről nem beszélünk, az nem szűnik meg problémaként létezni. Nem vagyok ugyan különösebben elmélyült ismerője a roma etnikum kultúrájának, de a rokonsági összetartozás és az ezt veszélyeztető bármilyen trauma (mint pl. a hozzátartozó elvesztésének lehetősége vagy tényleges elvesztése) feldolgozásának kulturálisan rögzült rítusai egészen másfajta cselekvési reakciókat váltanak ki egy roma közösségből, mint ami a többségi társadalom számára megszokott és elfogadott. Ezek olykor csak súrolják, máskor át is lépik a többségi társadalom által alkotott korlátokat. De ha ezekről az eltérő kulturális hagyományokból eredeztethető konfliktusokról álszent módon, az etnikai sajátosságok elmaszatolásával beszélünk, akkor legalább annyira tévúton járunk, mint amikor ugyanazon okból nem akarunk tudomást venni arról, hogy a börtönstatisztikák mögött meghúzódó, társadalmi méretű szociális defektet (a roma kisebbség elképesztő mértékű kirekesztését a "jóléti rendszerváltásból") a többségi társadalom éppen annak elhallgatásával tartja életben és termeli újra. Engem például különösen érdekelne az, hogy fontosnak tartaná-e maga a roma kisebbség, hogy ezekről a problémákról úgy beszéljen akár a többségi, akár a roma média, hogy nem elhallgatva az etnikai érintettséget próbál a konfliktus mélyére ásni a megértést segítő, árnyaltabb képet nyújtva annak mind kulturális mind szociális hátteréről.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

A felvetett téma igen szerteágazó, sok irányból vizsgálható és megragadható, így valószínűleg inkább a szűkítése okoz majd problémát.
Néhány kérdés, javaslat a témafelvető kapcsán:
Érdekes lenne a roma kisebbségi műsorokat/médiát a saját közegében vizsgálni, azaz az egyéb kisebbségek műsoraihoz/médiájához (ha van ilyen) viszonyítva.
Mennyiben követik ezek a műsorok szerkezetileg, eszközeikben stb. a többségi média nyújtotta sémákat? Avagy éppen milyen új műfajokat, megoldásokat vezetnek be, melyek azonban nem feltétlenül szivárognak vissza a többségi médiába?
Hogyan ítéli meg a roma közönség a nekik készült műsorokat? Felmérhető-e valamennyire ez a hatás?
A kisebbségi média/műsorok egyáltalán célcsoportjuknak tekintik-e a többségi médiafogyasztókat?
Mennyiben befolyásolja a többségi média sugallta roma-kép/sztereotípia a romák identitását?

Az elemzéshez szükséges műsorok és anyagok felkutatásában segítségedre lehet a Nemzeti Audiovizuális Archívum, a NAVA (www.nava.hu).
A sztereotípiakutatáshoz pedig:
Hunyadi György (szerkesztő), Nguyen Luu Lan Anh (szerkesztő): Sztereotípiakutatás. Hagyományok és irányok. ELTE Eötvös Kiadó, 2002.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

A roma média jellemzői, a többségi médiához való viszonya kommunikációs szempontból jól vizsgálható terület, mert sok (társadalmi) konfliktus és probléma kapcsolódik hozzá.
Mivel a roma média erősödésével a romák (roma szervezetek) erőteljesebb és hatékonyabb komunikációs kapcsolatba kerülhettek, érdekérvényesítő képességük is megnövekedett, és ez hat minden funkcióra és területre. Ilyen a nyelv kérdése is. Mint tudjuk, ma Magyarországon a (cigány és román anyanyelvű) romák egy része nyelvi (tannyelvi) diszkriminációban részesül, mivel tanulmányait nem kezdheti meg anyanyelvén, amely sok szempontból káros (a kutatások szerint is) számukra a továbbiakra nézve. Az oktatásban egy, szinte teljesen ismeretlen idegen nyelvvel kerülnek szembe, anyanyelvüket mint élő idegen nyelvet tanulhatják. Ezt a helyzetet a jelenlegi oktatási rendszer és a NAT is erősíti. Ahhoz, hogy nyelvi jogi szempontból ne legyen diszkrimináció, ideális esetben mindenki számára anyanyelven kellene folynia az alapoktatásnak, vagy a kisebbségi nyelvnek választhatónak kellene lennie az államnyelv mellett. A kisebbségi nyelvet és az államnyelvet emellett külön tartárgyként is kellene oktatni, lehetőleg minél több kétnyelvű tanárral.
Mivel szerintem a téma szempontjából fontos terület lehet ez, ajánlanám a következő olvasmányokat:

Réger Zita: Utak a nyelvhez: Nyelvi szocializáció, nyelvi hátrány. Budapest, Akadémiai Kiadó. 1990.
Réger Zita: Vizsgálatok a cigánygyermekek magyar nyelvi oktatása-nevelése köréből. Budapest, MTA Nyelvtudományi Intézet 1978-1980.
Kemény István: A romák és az iskola. Educatio 1996/1. 71-83.
Kontra Miklós-Hattyár Helga: Magyarok és nyelvtörvények. Budapest. 2002.
Kontra Miklós - Philipson, Robert - Skutnabb-Kangas, Tove - Várady Tibor (szerk.): Language: a right and a resource. Budapest. 1999.
Skutnabb-Kangas, Tove: Nyelv, oktatás és a kisebbségek. Budapest, Teleki László Alapítvány. 1997.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

A kutatási terv világos, áttekinthető és pontos. A romák médiareprezentációja a magyarországi roma médiumokban-terület ráadásul a téma kiaknázatlan kutatási területeinek egyike. Éppen ezért, szerintem érdemes a kutatásban a többségi médiareprezentációval szemben a kisebbségi médiumokra szűkíteni, és azt több irányból feldolgozni:
1) a kialakulás története, intézménykutatás, vagyis a magyar médiarendszerbe való ágyazódás (Roma Sajtóközpont, Roma Média Iskola, Független Médiaközpont roma újságíróképzései, roma újságíróknak szóló MTV-tanfolyam: Bogdán Marcsi tud róla mesélni, RTL Klub üvöltve beharangozott, majd nyoma elveszett roma újságíróprojektje, stb)
2) műfaj és reprezentációvizsgálat (mit mutat?), illetve - ami talán a legérdekesebb és legizgalmasabb terület:
3) a közönségkutatás mind a roma, mind nem roma közönség oldaláról
(lásd Hammer Ferenc phd-munkáját, Közbeszéd és társadalmi igazságosság címen jelent meg, és a szegénységábrázolást e hármas rendszerben elemzi).

Fontos lenne tisztázni, mely médiumokat szeretnél a kutatásba vonni, akarsz-e különbséget tenni hír- és magazinműfajok, elektronikus, illetve írott médiumok között, vagy esetleg egy konkrét műsor longitudinális vizsgálatával foglalkozol. A kutatási tervben kevés szó esik a módszertanról, ami viszont a közönségkutatást tekintve a vizsgálat legnehezebb része. Hasonló kutatási témámban is küzdök a problémával, a befogadás komplex rendszerének empirikus tetten érésének lehetőségeivel. A mai módszertani ismeretek szerint a hatásvizsgálatokban a kvalitatív metódusok jelentik a megoldást, amelyeknek viszont legalább annyi ellenzője, mint támogatója akad.

Néhány ötlet:

Cikk a Roma Média Iskoláról: http://www.c6.hu/metropolis/?pid=16&aid=97

A Bernáth-Messing előtti kutatásokból:

VICSEK Lilla: Cigánykép a magyar sajtóban - Szociológiai Szemle, 1997: 3. szám., illetve online: http://www.lib.uni-corvinus.hu/szocio/1997-03/vicsek.htm

HEGEDŰS T. András: A cigányság képe a magyar sajtóban (1985-86). In: Tanulmányok a cigányság beilleszkedéséről. Szerkesztette Hegedűs T. András. Budapest: Országos Pedagógiai Intézet, 1987.

CSURDI Sándor (szerk.): Kisebbségkép a tömegtájékoztatásban. - Regio Könyvek Kisebbségi Könyvtár, Budapest, 1993.

A szociológiai háttérről:

SZÉKELYI Mária - ÖRKÉNY Antal - CSEPELI György: Romakép a magyar társadalomban. In Szociológiai Szemle 2001/3

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Mint általában az olyan témák, amiről mindenkinek meg van a határozott véleménye, ez is kérdések sorát válja ki belőlem.
Miért fontos ez a téma? Miért éppen a romák? Miért nem, pl. a román ortodoxok vagy a(z ortodox) zsidók vagy a kínaiak?
Ha már identitás, miért az audiovizuális média és a sajtó? Miért nem a nép(i) zene, költészet, irodalom tradicionális tevékenységek, ünnepek, rituálék?
Ha már romakép, kiknek a romaképe? A nem-romáké? A romákkal együtt élő vagy a romákról csak halló nem-romáké? Az elmaradott térségekben élő szegény, és iskolázatlan romáké? A diplomás "integrálódott" romáké? stb.
A roma média mihez képest nevezhető kellően reprezentáltnak, ha ennek a kifejezésnek van egyáltalán valós tartalma? A romák reprezentáltságához képest a társadalomban? Az ellensúlyozáshoz mérten - amit esetleg valaki megítél? Más kisebbségek médiareprezentáltságához mérten?
S, akkor még olyan kérdéseket fel sem tettünk, hogy a társadalomnak milyen roma-jövőképpel rendelkezik? A romák milyen roma-jövőképpel/képekkel rendelkeznek? Van-e, aki meg akar oldani valamit vagy csak olyanok, akik az éppen aktuális érdekeiknek megfelelően használnak tüneteket megragadó példákat?
Ha van romakérdés, akkor az hogy szól?
Sajnos(?) nekem nincs határozott véleményem a kérdésben, de érdekel a téma. Kíváncsi vagyok a folytatásra. S, kérdéseim biztos, hogy mindig lesznek!

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Az egész felvetést izgalmasnak, aktuálisnak és átgondoltnak tartom. Két apró megegyzésem van csak:

1. Érdemes volna végiggondolni, hogy ez a kutatás és felvetés maga hogyan illszekedik a hazai roma-kutatások, a romák/cigányok médiaviszonyait taglaló tanulmányok közé? (Pl. a felvetés szövegében milyen retorika fedezhető fel?) Ennek tudatosítása, a saját kutatói attitűddel szembeni reflektív hozzáállás hosszú távon hasznos lehet.

2. A szövegből viszonylag kevés tudható meg az alkalmazott módszerekről.

Gratuláció és üdv: Nagy Károly Zs.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

A témához ajánlom: http://www.radioc.hu/
A szerkesztők szerint a Rádió © elsősorban a romák rádiója. A szerkesztők célja, hogy a cigányok a saját rádiójukat hallgassák benne, nem egy szócsövet, amelyet a többségi társadalom fordít feléjük.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Érdekesnek és fontosnak tartom a téma felvetését.
Amit lehetséges vizsgálandó kérdéseknek tartok:
I. A roma médiumok kialakulása során mennyiben függött a nem roma média jellemzőitől? Mennyiben maradhatott a saját kommunikációs stílusuk a romáknak a különböző médiatípusokban?
II. Milyen a "töltelékműsorok" hatása a roma lakosságra, és milyen a nem roma lakosságra Mónika show, stb.?
III. A törvényben szabályozott közszolgálat műsorokkal kapcsolatban érdemesnek tartanám a roma műsor főbb jellemzőinek - nézettségi arány, annak összetétele, stb. - összevetését a többi hivatalosan bejegyzett tizenhárom nemzeti kisebbséghez szóló műsorokkal. Ezt azért is tartom érdekesnek, mert a törvény egyszerre adott lehetőséget mind a 14 kisebbség számára önálló műsorkészítésre. Kérdés, hogy melyik kisebbség hogyan értékeli az eltelt időszakot.(Pl. Mindenki hátrányosnak tartja-e a műsor idősávját?)

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Témád nagyon aktuális és nagyon érdekes mégis a szűkítését javasolnám, mivel szerintem sok oldalról próbálod megközelíteni a kérdést. A témafelvetőd kapcsán is éreztem, hogy mennyi minden érdekel a roma sajtóval kapcsolatban és ezekre mind szeretnél választ találni. Ennek ellenére mégis úgy vélem, hogy a három megközelítés külön-külön is lehetne egy-egy dolgozat, esetleg mind a hármat megírhatnád :) és akkor teljesülne a vágyad.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

A László Flóra által felvetett kérdést rendkívül izgalmasnak és aktuálisnak tartom.
A dolgozatban felvázolt három kutatási terület mindegyike külön-külön is elég jelentősnek tűnik, nem gondolom, hogy mindhárommal egyszerre kellene foglalkozni.
Számomra a legérdekfeszítőbbnek a második részben megfogalmazottak tűnnek, vagyis az, hogy miféle képet sugároz a többségi média a romákról. Szerintem alaposabb munkát végezhetsz, ha figyelmedet és érdeklődésedét a három egyikére fókuszálod, s ott keresel kérdéseidre választ.
Ha végül úgy döntesz, hogy a kérdéskört szűkíted, a vizsgálathoz időben érdemes a módszertani kérdéseket tisztázni. A felsőbb évfolyamokra járók között vannak, akik hasonló témával foglalkoznak, lehet, hogy érdemes velük is felvenned a kapcsolatot.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Szerintem nem ignorálható e témában egy igen fontos kérdésfelvetés: vajon az önálló roma média, illetve a többségi médiában lévő roma műsorok és roma szereplők nem erősítik-e a sztereotípiákat?

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

"Kutatásom témája a kisebbségi média, ezen belül is a roma média kialakulása, önnállósódásának folyamatai, valamint jelenlegi működésének jellemzői."
A dolgozatot nyitó idézet 3 önmagában is jelentős méretű témát mutat fel. Úgy látom a dolgozatból, és a szóbeli előadásban is mintha erre utaltál volna, hogy nincs a dolgozatnak még fő csapásiránya, központi fókusza. Egy nagy massza áll előtted, melynek minden része ízletes, de a fazékba nem érdemes berakni mindent. Ha eldöntötted, mit szeretnél főzni, könnyebb lesz az alapanyag válogatás, de a receptek között is nehéz lesz eligazodni.

Az előítélet, sztereotípia témában ajánlom figyelmedbe a következő tanulmányt: Margo J. Monteith Corrine I. Voils, University of Kentucky, Exerting Control Over Prejudiced Responses. (Cognitive Social Psychology: The Princeton Symposium on the Legacy and Future of Social Cognition. Book by Gordon B. Moskowitz; Lawrence Erlbaum Associates, 2001.)

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

A roma kisebbséggel foglalkozó bármely kutatásnak fontos szerepe, helye van ma Magyarországon, mivel a kisebb integrációs sikerek ellenére az etnikai előítéletek, feszültségek - mindkét oldalról - jelen vannak. Nem kérdéses, hogy a kisebbségek médiamegjelenései csökkenteni képesek a létező előítéletet, azonban ahogy a szerző is megfogalmazza, a médiában megjelenő romakép sokszor inkább ront, mint javít a helyzeten. Bár a témafelvető alapján nekem nem volt teljesen tiszta, hogy mi a konkrét hipotézis, amelyet bizonyítani kíván a szerző, a témafelvető számomra informatív és jól összefoglalt.
Két ötletem van a továbblépéshez, egyrészt érdemes megkeresni az Eötvös József Cigány Pedagógiai Társaságot, akik cigányság kultúrája témájában különböző dokumentumfilmeket készítenek, ők és a kapcsolatrendszerük valószínűleg tud segíteni a többszempontú vizsgálatban (http://www.eotvostarsasag.hu. Az elnök Rácz Gyöngyi, nagyon kedves hölgy).
Másrészt talán érdemes a kérdést a másik oldalról is megvizsgálni - miképpen jelenik meg a többség a kisebbségi médiában?

Elméleti elemézhez ajánlom Pokol Béla írásait, aki a luhmanni rendszerelmélet alapján elemzi a tömegkommunikáció és politika kapcsolatát (Pokol B.: Szociológiaelmélet, Felsőoktatási Koordinációs Iroda Budapest 1997, de majdnem minden Pokol könyvben megtalálod : ), ahol a média bináris kódjának (kommunikációs alaporientációjának) a hírérték létét / hiányát tekinti, és ez magyarázatot adhat a botrány-orientált roma-kép megjelenéséhez a médiában.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

A hozzászólások ellentmondásossága mutatja, hogy érdemes ezt a témát kutatni. A témafelvető és a szemináriumon elmondottak alapján én is úgy gondolom, hogy ugyan több érdekes kérdés is felvetődött, de érdemes lenne kicsit pontosítani a vizsgálódás területét, és utána a módszertant is ehhez igazítani.
Kisebbségek esetén előfordulhat, hogy saját magukat a többség szemével nézik. Ez a romáknál fokozottan igaz lehet, hiszen a roma értelmiség a magyar iskolarendszerben, a magyar kultúrában szocializálódik. Véleményem szerint a roma média vizsgálatánál érdekes lenne ezt a jelenséget is megvizsgálni: mennyire sikerül a roma médiának önálló roma identitást kialakítania, és mennyiben tekint a romákra a többségi társadalom szemszögéből?

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Három szintet, illetve szempontot jelöltél meg a témafelvetőebn tervezett kutatásod tárgyául: a kisebbségi roma média helyzetét/történetét, a többségi médiában a romák reprezentációját, illetve a többségi és kisebbségi média viszonyát a romák helyzete szempontjából. Itt felteszel egy jó kérdést: "lehetséges-e, egyáltalán kell-e a kisebbségi (roma) médiát hatásosabban integrálni a többségi médiába".
A kérdés megválaszolásához a médiarendszer komplexitásából érdemes kiindulni. Te következetesen kisebbségi és többségi médiát említesz, de ez valójában 1. közösségi, 2. közszolgálati, 3. kereskedelmi.
Mindegyiknek más a funkciója, és ha ezek összekeverednek (pl a "többségi médiában" roma szerkesztők által készített műsorok elkülönülése), akkor valami nem jól működik.
Problémának érzem a témafelvetődben, hogy a médiarendszernek ez a három eleme nem különül el világosan. Mindenképpen a három funkciót kellene első lépésben elkülöníteni, és aztán eldöntheted, melyikkel foglalkoznál inkább.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

A kisebbségi média kérdésköre oly fontos, hogy mindig örülök, ha ebbena témában olvashatok terveket. A szerző által tervezett dolgozat valószínű, konkrét eredményeket is tudna produkálni, de egy kicsit félő, hogy túl sok mindennel akar foglalkozni a szerző. Valóban hasznos lehet a roma média kialakulása, az önnállósódás folyamatainak, valamint jelenlegi működésének kutatása. De azon túl, hogy a roma média többségi médiához való viszonyát vizsgálja a szerző, fontos lenne megnézni, hogy ez a média a célközönség számára mit jelent, annak kommunikációs rendszerébe hogyan illeszkedik. Szerintem ennek feldolgozása még koherensebben is illeszkedik a dolgozat elsőt témájához, mint a tervezett II. fejezet. Mindezekkel együtt az ott felvázolt hipotézis pontosítását és feldolgozását is fontosnak tartom, hisz "a roma média kialakulása nem független a többségi média romákról sugárzott képétől" gondolat igazolása valószínűleg komoly közpolitikai következményekkel járna. (Javaslom, hogy Hammer Ferenc ez irányú kutatását és özpolitikai javaslatát is csatolja az irodalomlitához a szerző.)
Összességében azt mondanám a tervről, hogy fontos - számomra is izzgalmas - kérdéseket tervez feldolgoznia szerző, de talán érdemes lenne a munkaterv valamelyik részére kocentrálni, hogy alapos munka szülessék.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

A társadalmat alkotó többség és kisebbség fogalma nem ültethető át a média területére. Javaslom a többségi és kisebbségi médiát definiálni. Ugyanúgy finomítást javasolnék, akkor amikor a közszolgálati médiában való megjelenést említesz. A közszolgálat egyszer intézményt (pl.: MTV, MR, Duna TV) másrészt tartalmat jelent, melyet akár egy kereskedelmi műsorszolgáltatót is készíthet.
A Rádiózásról és televíziózásról szóló törvény és annak alkalmazása a jelen és a múlt elemzését segíti.
Javaslom figyelemmel kísérni az ORTT által 2006-ban készített "médiatörvény" tervezetett, illetve azt a munkát amely a MEH-ben zajlik, és a Nemzeti Audiovizuális Média Stratégia megalkotását tűzte ki célul.

http://ted.europa.eu/udl?uri=TED:NOTICE:2232-2007:TEXT:HU:HTML

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

A kutatási felvető harmadik pontjában lévőkhöz szeretnék kapcsolódni.
"Hipotézisem szerint mindkettőre igaz, hogy termékeik a többségi társadalomhoz nem jutnak el kellőképpen. A romák közötti kommunikációt, az identitás tudatot noha erősítik, a többségi társadalom romákról alkotott képének befolyásolására, a sztereotípiák esetleges csökkentésére nem alkalmasak."

Az idézethez kapcsolódóan több észrevételem is lenne.

A "kellőképpen"' mértéke számomra nem világos, márpedig ha jól vettem ki, akkor ez a vizsgálódás egyik alapja.

A roma média, és a mainstream média roma képe a hipotézis szerint nem alkalmas az előítéletek csökkentésére, ám kérdéses számomra, hogy ez hogyan derülne ki. Tudtommal a hatás-vizsgálatok döntően longitudinális vizsgálatok egyrészt; másrészt pedig az sem tiszta számomra, hogy egyáltalán bárhol a világon van-e arra példa, hogy valamilyen médiatermék csökkentette a bármilyen kisebbséggel kapcsolatos előítéletek.

Összességében szerintem nagyon fontos kérdésekről van szó a témafelvetőben, - a roma média önállósodása egyfelől az elengedhetetlen önszerveződést jelenti, de egyúttal felmerül, hogy ez nem jelent-e újabb különállási tényezőt - ám nem világos számomra, hogy ezt a hatalmas témát hogy lehet megbízhatóan feldolgozni. Noha a vázolt három oldalú megközelítés lenne valóban a legalaposabb, mégis szerintem hasznosabb kiválasztani egy részét a problémának, s azt vizsgálni részletesebben.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Úgy látom, nem lesz könnyű a sok különböző kérdésirányt összekapcsolnod, de a munka előrehaladtával biztosan letisztul majd, melyek a fontosabb irányvonalak, amiket vizsgálni akarsz, mert izgalmasabbnak tartod őket, s a többi háttérként szolgál majd, vagy egy-egy kérdésirányt bizonyára el is lehet majd hagyni.
Néhol csupán adatszerűen említesz eseteket, máshol értelmezed is őket (arra a bekezdésre gondolok, ahol azt taglalod, egyik választáskor előtérbe került a roma-kérdés, a másiknál már nem). Ki kellene találni ennek a logikáját, mikor mutatsz be egyszerűen adatokat, mikor értelmezel... (Lehetőség szerint mindig olvasnék értelmezést - persze nehéz ezeket igazként elfogadtatni. És érteni vélem az esetlegesség okát: nem tudhatod minden jelenségnek a magyarázatát... egyelőre :)
Vannak a felvezetőben számomra is izgalmas kérdések, kíváncsian várom a fejleményeket. Tetszik pl., hogy figyelni akarsz a többségi és kisebbségi média egymástra hatására. A sztereotípiák bemutatása is nagyon érdekel.
Gondoltál arra, hogy a médiában megjelenő roma-képet vmivel ütköztesd, szembesítsd? Meredeken fog hangzani: azzal, hogy milyenek a romák a "valóságban"? Fogalmam sincs, ez hogyan vizsgálható, de.. Valamilyen, a médiától eltérő felület csak található...
Más: azt nem látom még, hogyan tud szervesülni a dolgozatban egy tetszőlegesen kiválasztott híranyag vizsgálata.
Az alcímen bizonyára még pontosítani fogsz, ebben a formában nehezen érthető.
Hivatkozol egy-egy példára, pl. az "olaszliszkai eset"-re, de jó lenne azt elmesélni, nem mindenki tudja (fogja tudni majd a nagydolgozat olvasásakor), miről van szó.
Helyesírásra vonatkozó megjegyzésem volna még (ha már nyelvészeti indíttatású a témám :), szóösszetételekre vonatkozik: "televízió- és rádióműsorok, később önálló rádióadók", "rádió- és televízióműsorok", ezeket így, egybe kell írni. Tudtommal...

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]