Reflexiók

Holczer Márton: A technológiai kommunikáció

(2006.12.04) c. témafelvető előadására

[Fellner Zoltán Ákos], [Gagyi Ágnes], [Ganzler Orsolya], [Herendy Csilla], [Ilg Barbara], [Kardos Zoltán], [Kárpáti György], [Kató Linda], [Knapp Ádám], [Körtesi Gyopár Tekla], [Kovács Lajos], [Kriskó Edina], [Magyar Ábel Ágnes], [Nagy István], [Nagy Károly Zsolt], [Németh Viktor], [Palovits Ildikó], [Péterfi Rita], [Sebestyén Eszter], [Simon Miklós], [Suhajda Virág], [Török Marianna], [Vári Péter], [Wild Judit], [Zsigmond Andrea]

[vissza a listához]

Luhmann szociológiai rendszerében közvetlenül nem értelmezhető a döntéhozatali és pályázati, vagy vállalatvezetési technológia. Az igaz, hogy Luhmann szociológiai összefüggésekre alkalmazza a beszédaktus elméletet és megkülönböztet különböző, a társadalmi hasznosság szempontjából lényeges beszédaktusokat. A perlokuciós és inlokúciós aktusok megkülönböztetésének kétségtelenül az a feladata, hogy a társadalmi kommunikáció hasznosságát biztosítsa, és bineáris módon működjenek, meghatározva ezzel a közvetlen döntéshozatalt és előtérbe helyezni a társadalmi hasznosság elvét. Azonban egyrészt Luhmann megmarad az elméleti leírás szintjén, másrészt a mai értelemben vett vállalatvezetési vagy döntéshozatai technológiákról Luhmann idejében aligha beszélhetünk, ezért úgy érzem, hogy Luhmann rendszerére nem lehet PR kérdéseket vonatkoztatni.

Annak kérdése azonban érdekes lehet szociológiai szempontból, hogy a PR miért fordul a tudásszociológia felé? Mit tud egy deskriptív és egy innovációs terület mondani egymásnak?

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Gondolom, a témafelvetőhöz képest szűkíteni fogod a témádat, ahogy arról az órán szó volt. Leginkább az emberi társadalmak evolúciójának és a technikának/technológiának az összefüggéseit tárgyaló résszel vitatkoznék, de ez talán mégis inkább csak felvezető szerepű.
A fejlesztéspolitikai viták vizsgálata igen érdekes témának tűnik, különösen mivel ezzel bekerülnek a képbe olyan társadalmi dinamikák, amelyek épp hogy nem a technológia autonóm (?) rendszerébe tartoznak - erről beszéltél is. Nekem ezek a találkozások igen érdekeseknek tűnnek, azonban itt már talán kevésbé a technológiai kommunikáció, mint inkább a technológiai fejlesztések társadalmi beágyazottsága lenne a vizsgálat tárgya. Hogyan viszonyul ez a témafelvetőd nagyobb részében tárgyaltakhoz?

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Hasonlóan néhány időben előttem reagálóhoz a témafelvető esszé elolvasása után nem vált számomra egyértelművé, mi a kutatás pontos menete, hogyan válik igazolhatóvá az a hipotézis, hogy a műszaki fejlődéssel koevolúcióban fejlődött ki a szociális lét, s legfőbbképp hogyan kapcsolható mindehhez a fejlesztéspolitika. A felvezető rész ugyan alaposan kidolgozott, részletes, kétséget nem hagy a szerző tájékozottsága, témában való jártassága felől, de a kutatási terv részletezése ezzel szemben eltörpül. Mindenképpen pozitív ugyanakkor, hogy időkeretbe illesztett menetrendet határozott meg Márton a kutatás teljesítéséhez.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Hozzászólás: Márton a következőt írja témafelvető dolgozatában: "A gutenbergi könynyomtatás nem tudott hatékony alternatívát kínálni a képek reprodukciójának, ezért Európában tisztán szöveges formában is hatékonyan kellett ábrázolni." A témához kiegészítésként ajánlom Ivins: A nyomtatott kép és a vizuális kommunikáció c. könyvét, amelyben részletesen olvashat az idézett gondolatról, illetve arról, hogy a tudományok fejlődése akkor kapott igazán szárnyra, amikor a képi sokszorosítás igényére megoldást találtak. A technika-technológia kérdéskörhöz egy Ivins-i gondolat: sok eljárásról, kézműipari ágazatról nem volt leírás addig, amíg Diderot és társai be nem fejezték a gazdagon illusztrált Encyclopediát.
Ivins, William M. Jr.: A nyomtatott kép és a vizuális kommunikáció. Ford. Lugosi Lugo László, Enciklopédia Kiadó, 2001 [1952]

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Nagyon sok hasznos információ birtokába jutottam a dolgozat elolvasásakor, nevezetesen, hogy a technika és a technológia szavakat milyen összefüggésekben lehet használni a hétköznapi értelmükön túl, a társadalomelmélet(?) szakterületén. A társadalomtörténeti felvezető után "A technológia korszaka" című fejezetben többféle megközelítési módot vázolsz fel a technológia definiálására, amelyekben kiemeled, hogy a tudományos technikák mellett a technológia tapasztalati tudást is jelent. Paul Lowe meghatározása mellett, talán a szoftver-hardver (eszköz/anyag-szabályrendszer) hasonlat a legtalálóbb a műszaki és a szociokulturális evolúció összekapcsolására.
Éppen ezért sajnálom, hogy az általad konkrétabban megcélzott kutatási terület, a fejlesztési tervek esetében nem magyarázod meg, hogy hogyan is nézne ki ez a szoftver-hardver rendszer, és hogyan működne konkrétabban, mint technológiai kommunikáció.
A jobb érthetőség kedvéért egy példán kellett volna bemutatni, mivel azzal, hogy azt állítod: A technológiai kommunikáció nem egy önálló alrendszer, hanem a különböző társadalmi rendszerek programjait általánosan módosító, a befektetési jellegű döntéseket segítő tényező. csak általánosságot mondtál, aminek valójában a gyakorlatban kellene, hogy relevanciája legyen.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

A korrekt definíciók összeállítása nagyon nagy segítséget adhat kutatás menetének, módszereinek meghatározásakor. Egészen valószínű, hogy Niklas Luhmann elmélete – bár kétségkívül izgalmas kiindulópont – nem lesz elegendő ahhoz, hogy a szerző adekvát eredményt kapjon az általa vizsgálni kívánt témakörről.

Talán jó ötlet volna körbejárni a technológiai kommunikáció fogalmát egyes mesterséges nyelvek kontextusában, vagy a kognitív tudomány terepéről kiindulva.

A témafelvetést ugyanakkor izgalmasnak, eredeti ötletnek tartom és sok sikert kívánok a munkához!

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

"A kutatás célja a technológiai kommunikáció különböző konstruktivista felfogásainak összegyűjtése és feldolgozása." De mi a hipotézis? Milyen felvetést szeretnél bizonyítani, cáfolni? A kutatási módszertani, lényegi részére elfogyott a lendület a hosszú bevezetést követően. Bár ez lehetséges, hogy elhangzott az előadáson, de nem voltam jelen, így ebben az esetben elnézést a kérdésért.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Mindenféleképpen szükséges lenne meghatározni, hogy mit értünk technológiai kommunikáció alatt, vagyis mi ennek a kifejezésnek a konkrét definíciója. Fontos kiválasztani, mely önmagában is működőképes alrendszert vizsgálja a kutatás, hogy elkülönítve bemutatható legyen a kommunikáció folyamata, eredménye. Javaslom a probléma mikropolitikai szintű feldolgozását, hiszen ez egy jobban kezelhető adatmennyiséget, kutatási halmazt jelenthet, melyben jobban követhetőek az egyes kommunikációs lépések is.

A fejlesztéspolitikai terület kutatásában magas fokú lobbizás és politikai érdekek húzódnak meg - akár vállalati, akár makroszinten -, amelyek vizsgálatának elhagyása hamis eredményeket mutat.

Érdekes lehet annak a vizsgálata, hogy kik azok a személyek, akik szava döntő befolyású és ez kapcsolódhat-e bizonyos pozícióhoz, státuszhoz, illetve személyiségtípusokhoz.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Számomra kevéséé megragadható a kutatás tárgyává tett probléma, illetve ennek kommunikációs aspektusai. Úgy gondolom e téren, lehetne kicsit pontosítani a hipotézisen, illetve konkrétabban megfogalmazni magát a problémát.
Ami a kutatás tervezett fázisait illeti a felvázolt módszer működőképesnek tűnik, ugyanakkor szerintem el kellene dönteni, hogy a kérdéskörrel kapcsolatos elméletek összegyűjtésére, vagy ezek empirikus kutatására koncentrál e inkább a kutató. A témafelvető szóbeli ismertetésekor elhangzott alkalmazási terület véleményem szerint nehezen kutatható, ráadásul érzékeny a szubjektív tényezőkre, valamint az irracionális döntésekre. Arra gondolok, hogy a fejlesztéspolitika és a hozzá kapcsolódó nyilvános viták szükségszerűen elsősorban a politika szféráját érintik. S bár nyilván technológiai kérdésekkel is foglalkozik a döntések végül politikai indíttatásúak lesznek. A kutatás ennek a paradoxonnak a feltárására irányulhatna elsősorban.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Nagyon érdekes témafelvetés. Nagyon érdekes a vizsgálata annak, hogy a materiális/műszaki fejlődéssel koevolúcióban fejlődött a szociális lét. Ennek a felismerése egy nagyon fontos pont szerintem, de ami kérdés engem igazán elkezdett foglalkoztatni a témafelvetőt olvasva az az, hogy mindezt folyamatában láthatjuk. Vagyis hogy minden technikai újítás egy új korhoz kötödik. De ami még érdekesebb, hogy szerintem ez egy olyan folyamat része is lehet, hogy valami kiváltja azt, hogy ezek az eszközök létrejöjjenek fizikai, szellemi folyamatok, aztán létrejönnek és tökéletesítésre, csiszolásra szorulnak majd elvesztik az értelmüket, mert egy újabb folyamat következik. De nagyon fontos dolog szerintem, hogy mik válthatják ki ezeket a technikai újításokat van e rá, lehet- e rá kiváltó okokat találni,illetve magára az egész folyamatra olyanokat amelyek esetlegesen univerzálisnak mondhatóak. Mindez talán azért lenne fontos kérdés, mert minden technikai újításnak megvan az a szomorú velejárója, hogy a technika tökéletesítéséhez elengedhetetlenül szükséges egy háború, ahol gyakorlatban tesztelhetik, tökéletesíthetik a technikai találmányt. Vajon lehet-e ezt valahogyan másképp is tenni, valami más lehetőségnek a keresse nagyon érdekes és izgalmas kérdés lenne. Vajon képes rá az ember, hogy megváltoztassa ezen folyamatait, vajon képes e felismerni a folyamatokban rejlő azonosságokat és attól egy eltérőbb rendszert alkotni. És vajon és ez a legfőbb kérdés szükség van- e erre, vagy ezáltal a beavatkozás által milyen negatív változások történhetnek.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

A témafelvetővel kapcsolatosan szeretnék csatlakozni ahhoz, amit a "Kutatási terv fázisai"-ban részben Te magad megfogalmazol: "...szükségesnek látszik kiválasztani vagy kialakítani olyan elemzési keretet, amely révén valamely szociális rendszerben vagy konkrét szervezetben vizsgálhatóvá lesz a technológiai kommunikáció. Ezután egy, a későbbiekben konkretizált alkalmazási területre van szükség, amely révén a technológiai kommunikációt mintegy "működés közben" figyelhetjük meg."
A dolgozat, úgy éreztem én is (és társaink hozzászólásai is ezt sugallják), hogy ezt hiányolja és nem segít a megértésben és közös együttgondolkodásban. Ugyanakkor nagy figyelemmel olvastam a technológiai kommunikációról szóló fejtegetéseidet és Luhman elméletének alkalmazását. Én magam a kommunikációnak ezt a területét kevésbé ismerem, viszont Lewis Mummfordnak a "Gép mítosza" c. munkájához egy recenziót és kommentárt kellett írjak egyszer. A kommentár részben a két nagy kommunikációkutató McLuhan és James Carrey, valamint Feeneberg technológia felfogását is röviden vázolnom kellett. Ezért idemásolom hátha segít a további kutatásban és több fajta megközelítésben:

McLuhan írásaiban az emberhez szelídíti a modern technológiát és "technológiai humanizmusról" beszél, ami keresi a módját annak, hogy a technológiát belülről, magából értse meg s ezáltal keresse azon új utakat, amelyeken a technológiai tapasztalat elsősorban mint kreatív lehetőség jelenik meg az emberek előtt és nem mint az embert ki- és elhasználó gépezet. Ezért használ McLuhan a jelenkor leírásánál olyan képeket és fogalmakat, mint a "kozmikus korszak" vagy a "Finn ciklus". Az új technológiák lehetőséget adnak az embernek arra, hogy mitikus, integrált részvételt biztosítsanak a társadalomban vagy a közösségben, mert a számítógéptől a televízióig, a legtöbb új technológia képes "újpünkösdi" feltételeket adni a részvevők számára.
A technológiai humanizmus szerint az új technológiák előnye, hogy kiterjeszthetőek, a pluralizmust képviselik, kreatívak és egyetemesek (McLuhan szerint mini Egyesült Nemzetek) és lehetőséget adnak a részvevőnek arra, hogy megélje a szabadságát, ami egyik legfontosabb köteléknek tekinthető ebben a folyamatban.
Mások, mint pl. James Carey állítja, hogy az elektronikus kor nem apokaliptikus megérkezés, de nem is valami különleges jó kegyelmében való nem-részesedést jelent. A technológia az technológia. (Electronics is neither the arrival of apocalypse nor the dispensation of grace. Technology is technology.) Ezért meg kell különböztetnünk - Feenberg nyomán - kétféle kategóriát, amelybe azt belesűríthetjük: a) instrumentális elmélet és b) szubsztantív elmélet.

1. Az instrumentalista nézet (instrumental theory) az, amely legelterjedtebben vallott, és amely szerint a technológia arra van, hogy felhasználói célját szolgálja. Ebből következik, hogy a technológia mint olyan, csupán "semleges" valami, aminek semmi értéke nincs önmagában. A technológia nem bennfoglaltan jó vagy rossz, de használható bármiféle politikai, társadalmi célok elérésére, legyen az akár egy személy, akár egy egész intézmény, aki azt kontrollálja. A technológia egy "racionális létező", egyetemesen alkalmazható, ami hasonló felhasználási esélyeket ad nagyon különféle helyzetekben. Ilyen és hasonló propozíciók alapján a használat hogyanja és miértje egyedül a felhasználó szabad döntésének van kitéve. Lehet kivételt tenni és kritikát gyakorolni ezen nézet felett, pl. morális értelemben, de a technológia környezeti, etikai vagy vallási értéke a hathatóságra van redukálva. Ebben az értelemben, ha egy technológia nem éri el célját, akkor a helytelen felhasználót kell hibáztatni, akik lehetnek politikai, katonai, nagy vállalati stb. felhasználók.

2. A szubsztantív technológia (substantiv theory) ellentétét vallja a fenti nézetnek (képviselői többek között Ellul és Heidegger). Azt állítja, hogy az új technológiák egy egészen újfajta kulturális rendszert alkotnak, amelyek teljes egészében újrastukturálják a társadalmi világunkat mint kontrol-tárgyat (object of control). Ebben a folyamatban állítja Heidegger, hogy mi emberek nem vagyunk mások, mint "várakozó tartalékok", "nyers anyagok", akik azt várják, hogy mikor lesznek felhasználva ebben a folyamatban. A modern társadalom újrastrukturálásának a gyökere - folytatja Heidegger - a hatalom nihilista akaratában gyökerezik, amelyben az ember és a Lét a tárgy szintjére van degradálva. Nem arról van szó, hogy a gép az, ami "felülkerekedett", hanem mi azáltal, hogy használatul választjuk őket, egy tudtunkon kívüli kultúrát választunk. A technológia szubsztantív hatása abban áll, hogy az ember újfajta környezetévé, életformájává vált.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Több ponton nem értek egyet Márton megállapításaival. Szkeptikus vagyok abban a tekintetben, hogy az adaptációt stabilitás segíti elő (Eddig úgy gondoltam, hogy a kihívások, amelyekre az ember vagy más fajok választ, megoldást találni kényszerülnek. Jólétben nem tipródunk fejlesztéseken, átalakításokon, jólétben élvezzük, amink van, ami jutott.)
Kérdésem, hogy a rendszerbefoglalás, miért jelenik meg értékként?
Másrészt nem tudom, mitől/miként determinálja a technologizálódás folyamatának kommunikáció általi megragadhatósága a technológiai kommunikáció társadalomszerkezetre gyakorolt hatásának vizsgálati lehetőségét? Mi a kapcsolat ezen fogalmak között? És mi a logikai kapcsolat ezen folyamatok - technologizálódás megragadása és valami más (kommunikáció) társadalomszerkezetre gyakorolt hatás vizsgálata - között?
Másrészt Márton felvetéseit nehezen tudom összeegyeztetni az önzéssel. Ajánlom figyelmébe az önző gének elméletét (Richard Dawkins és John Krebs munkássága nyomán), majd az annak nyomán kialakuló elméletet, az állati jelek modern elméletét. Az információ (tudás) megosztása kérdéseiben egész más álláspontot képvisel, főként az egymással nem rokon állatok közti jeladások tekintetében. (Ez annak kapcsán ötlött fel bennem, hogy a közösségek közti tudásátadásról beszél és kényszerű osztódásról.)
Zárszóul pedig ajánlom figyelmébe a nemzetközi klíringrendszerek - mint szociokulturális vívmányok - vizsgálatát, amelyek egyetlen közös pontj az amerikai gépi nyelv. (Az infrastruktúra, a gépi környezet régiónként, országonként más és más. Talán célszerű lenne mindenekelőtt számbavenni a sztenderdizáció ellen ható tényezőket, egyéni igényeket, amelyek a sztenderdizációval paralel specializációkat indukálnak.)

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Számomra nagyon érdekes a téma és különösen a megközelítés módja, annak ellenére, hogy az okfejtésed olykor kissé leegyszerűsítettnek tűnik és homályban hagy fontos területeket. Igazából azonban egy másik elemzési keret jutott eszembe arról, ahogyan tekintesz a kommunikációra (ha tetszik a "technológiai kommunikációra"). Ez pedig a rendszerszemléletű gondolkodásmód, amelyet egyrészt Peter Senge fejt ki The Fifth Discipline című tanulmányában a formális és nem-formális tanuló szervezetek alapelveiként, másrészt Michael Fullan a "változásban való vezetés" gyakorlataként. A rendszerszemlélet az önszerveződő rendszereket vizsgálja a környezet, a társadalom és a gazdaság összefüggéseiben. Azt állítja, hogy a rendszer három "lába" (és ezen belül öt elve) az aspiráció (személyes fejlődés és közös jövőképek), a reflexív kommunikáció (mentális minták és a csoportban tanulás) és a komplexitás megértése (rendszerszemléletű gondolkodásmód) - ahol az együttműködő tanulás, a dialógus a minták megváltoztatásának eszköze. Szokás az öt rendszerelvet másképp is megfogalmazni: 1. Amit csinálok (személyes fejlődés), 2. Amiért csináljuk (közös víziók, jövőképek), 3. Akik vagyunk (mentális minták, modellek), 4. Akik segítenek (dialógus, csoportban tanulás), 5. Ami (történt) történik velünk (rendszer).
Az elmélet az ipari társadalom "futószalag-szerkezetű" rendszerét - melyre a fragmentáltság, a produktivitás és az uniformizáltság jellemző - állítja szembe a posztindusztriális társadalom "élő-szervezetével" - melyet véleménye szerint a kölcsönös függőség, a sokféleség és az önszerveződés jellemez. A rendszerszemléletű elemzés kulcsfogalmai a gondolkodásmód megváltoztatásának képessége, a probléma átlátásának képessége, a problémakezelés módja (tünet helyett a problémára való fókuszálás) és a nyelv szerepe mindezekben. Az elmélet különös hangsúlyt fektet a perspektíva megváltoztatására, ami azt jelenti, hogy a rendszerre elsődlegesen mint egészre tekint, és ebből a perspektívából vizsgálja a részleteket, szemben az európai gondolkodásmód analitikus jellegével.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Érdemes volna megvizsgálni annak lehetőségét, hogy a technológiai kommunikáció és az arra alapozott folyamatok megtalálhatók-e a jelen magyar politikáiban, akár fejlesztéspolitikáiban. Ha ugyanis ez nem érhető tetten vagy nem valószínű, hogy egyértelműen kimutatható, akkor az elmélet nem fog találkozni a gyakorlattal és a dolgozat egyik része a másikkal.
Ez természetesen nem jelenti a kutatás végét - mielőtt elkezdődött volna - csak más koncepciót tesz szükségessé. Pl. annak keres egy elméleti keretet, amit technológiai kommunikációként definiált. Ezt teheti úgy is, hogy szintetizálja az eddigi elméleteket, de úgy is, hogy ezekre alapozva egy új elméletet kreál.
De vizsgálhatja a valós folyamatokat is, a maguk komplexitásában. Ez azért is lehet izgalmasabb, mert itt más erőket és eredőket is azonosíthat, mint egy ideális vagy legalábbis letisztult modell mutathat.
Ezzel együtt megvan az a nehézsége is, hogy nehéz lesz tetten érni az olyan motivációkat, amik a fejlesztést szolgálni képes ötleteket szabotálja.
Mindennek a vizsgálata közben fontos lesz azt is differenciálni, hogy a vizsgált társadalmi kontextus a saját evolúciójának milyen fázisában van, illetve, hogy ez a körülmény, hogyan befolyásol(hat)ja a vizsgált folyamatokat.

Még egy dolog. Írsz arról, hogy a nyomtatás eredményeképpen csökken a közös előzmények szükségességének mértéke a megértés szempontjából. Érdekes lenne megvizsgálni ezt, illetve ezek arányait azzal összefüggésben, hogy a fiatalok - bár folyamatosan olvasnak valamit - egyre kevésbé tudják értelmezni az olvasottakat.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Sajnos nem nagyon tudok hozzászólni a szöveghez, egyszerűen azért, mert be kell vallanom: nem nagyon értem. Nekem nem áll össze, hogy mivel is akarsz lényegében foglalkozni. Nem érzem a szöveg logikáját. Ha a dolog második része, a fejlesztéspolitika & Co. a lényeg, akkor már megfoghatóbb számomra, viszont túldimenzionáltnak vélem a szöveg - és a felvetés - első részét, és kevéssé kidolgozottnak a kutatás módszertanát.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Érdekesnek tartom a témát. Az út, ahogy vizsgálódni kívánsz világos. Az alapkérdés, vagy feltevés azonban nem.
Mi a konkrét kérdés, vagy elgondolásod a várható eredmény tekintetében? Tulajdonképpen a Luhmanni elmélet elemzése, vagy annak továbbvitele és alkalmazása a mai magyar viszonylatok között? Ha ez utóbbi, akkor konkrétan milyen módon, milyen módszerrel? Konkrétan hogyan is lehet ezt az elméletet ráhúzni a valóságra?

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Sajnos egyetlen nap nem tudtam jelen lenni, és ez pont a 4-e, amikor a témafelvetőd tartottad, így csak az írott szövegre tudok támaszkodni. Ez alapján egyetlen dolog nagyon foglalkoztat, hogy hogyan fogod konkrétan vizsgálni a kérdéskört. A kompiláció része világos, ellenben a kutató-elemző módszer számomra a homályba veszik.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Témafelvetőd olvastán Barabási Albert-László Behálózva című könyve jutott eszembe, s ezt ajánlanám figyelmedbe. Bár a könyv maga elsősorban a hálózatok rendszerfelépítésével foglalkozik, az internet és az úgy nevezett hálózat-modellek elve szerint épülő világra, mégis segítséget jelenthet témád továbbgondolásában, mivel Barabási példák hosszú során keresztül ismerteti elméletét. Ezen példák az informatikán túl többek között a gazdasági életből is származnak.

Barabási Albert-László: Behálózva. A hálózatok új tudománya. Magyar Könyvklub. Budapest. 2003

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Nem nagyon értem a felvetést, ugyanis a technológiai kommunikáció "csak" egyfajta hozzáállás vagy ha úgy tetszik, gondolkodási séma.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Bár a technológiai kommunikáció (technológia menedzsment) viszonylag távol áll az érdeklődésemtől, az elmúlt évben a participáció alkalmazási lehetőségeit kutatva, izgalmas, témádhoz kapcsolódó területekre bukkantam, amelyeket disszertációd harmadik (empirikus) részéhez bizonyára hasznosnak fogsz tartani.

A 80-as évektől kezdve a Skandináv országokban és Nagy Britanniában önkormányzati működés, kockázatkezelés, döntés-előkészítés, területén egyre inkább tért hódító participatív szemlélet olyan, új kommunikációs technikákat érlelt ki, amely az érintetteknek a döntéshozatalba való bevonásával, a szakértői munkának is merőben új értelmet adott. (Várkonyi 2005) Éppen, az érdekeltek bevonása révén, a szakértői tudás abszolutizálása helyett, annak konkrét és szituációhoz kötött viszonylagosságát hangsúlyozva.

Várkonyi egy dániai tanulmányútját követően, a technológia menedzsment módszerek közül hármat ismertet:

CTA (Constructive Technology Assessment), melynek alapgondolata szerint "társadalmi tanulási folyamat szerveződik a probléma megoldása során, amely egy interaktív folyamatban jut el az érintettek olyan szervezett együttműködéséhez, amelyben kölcsönösen gyűlnek ismeretek…A létrejövő nyilvános társadalmi vitákon keresztül a CTA egy konfliktusorientált társadalmi tanulási folyamat döntő részévé válik". A technológia hatáselemzés gyakorlata Dániában participatív és konstruktív, ami lehetővé teszi a szakértők és az érintett felhasználók opponensként való cselekvését a probléma megoldása során.
TF (Technology Forsight) szintén stratégiai orientációjú, hosszabb időszakra, szélesebb perspektívák feltárására alkalmazott módszer.
PTA (Prospektive Technology Analysis) a hatáselemzés, előre tekintés és értékelés integrált módszere, amelynek során megfigyelhető, amint az "előrejelző" képesség az "előretekintés" felé tolódik el. Az alternatív jövőképek a lehetséges eszközök segítségével szisztematikus előretekintés lehetőségét nyújtják [1]. (Várkonyi 2005.)

( És végül: ez egy nagyon gyakorlatias terület. Bár fontosnak és adekvátnak látom, nem biztos, hogy Luhmannál kell fél évre legyökerezned...)

Hronszky Imre: Bevezetés a technológia hatáselemzésbe. Budapest, OMFB 1994

Várkonyi László: Technológia Hatáselemzés és Társadalmi Participáció. in:
http://goliat.eik.bme.hu/~hronszky/varkonyi/Technologia%20hataselemzes_cikk_Varkonyi.pdf

Várkonyi László: Technológia menedzsment módszerek szerepe az innováció-politikában 2005 in: Buzás N. (szerk.) Tudásmenedzsment és tudásalapú gazdaságfejlesztés. SZTE Gazdaságtudományi Kar Közleményei 2005. JATE Press, Szeged, 50-62. old.
http://www.eco.u-szeged.hu/tudkozlemeny/2005_Varkonyi.html

Várkonyi László: 2003 A participatív technológia hatáselemzés jelentősége Dániában /kézirat/ http://www.phd.hu/tavasziszel/tsz_2003/tudomanyosszekciok/tavasziszel2003_varkonyilaszlo.htm

ez a link úgy látom, már nem működik, helyette

Várkonyi weboldalát ajánlom:
http://goliat.eik.bme.hu/~hronszky/varkonyi/publikacio.html

Jegyzet:

[1] Hasonló technikáról számolt be Suhajda Virág a Projekció projekt kapcsán. [vissza]

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

A témafelvető dolgozat nagyon érdekes kérdéseket feszeget, mégis, számomra nem egyértelmű, hogy mi a kutatás célja, milyen hipotézis vizsgálatára vállalkozol. A tézis, miszerint a technológiai jellegű folyamatok térnyerését tapasztalhatjuk, szerintem is helytálló, ám nem egyértelmű hogy ez milyen konzekvenciákat vonz maga után. A cél olyan technológia kialakítása, amely segíti pl. a projektek döntéshozatalát, vagy valami egészen más, pl. a döntéshozás folyamán felmerülő kommunikációs problémák vizsgálata? A témafelvető legutolsó bekezdései szólnak arról a problémáról, amely a témafelvető előadás alapján az elemzés kiindulópontjának tűnik - a fejlesztéspolitikai döntéshozás hatékonyságának problematikája.
Attól függően, hogy mely irányba szándékozol elindulni, javaslom a döntéselmélet tanulmányozását, avagy a szociotechnikák és alkalmazásaik mentén érintett területek (döntéselmélet, csoportdinamika, hálózatelmélet, kognitív tudomány) vizsgálatát.

Javasolt források:

csoportdinamikai jelenségek leírása a technológiai kommunikációt gátló-elősegítő tényezők vizsgálatához:
Rudas János (1990): Delphi örökösei, Gondolat Kiadó, Budapest

Hálózatelmélet a hatékony technológiai kommunikációs folyamatok megalapozásához:
Csermely Péter (2005): A rejtett hálózatok ereje, Vince Kiadó, Budapest
Barabás Albert László (2003): Behálózva. Magyar Könyvklub, Budapest

Döntéselmélet a fejlesztéspolitikai döntéshozásban felmerülő különböző faktorok értelmezéséhez
Johnson, David B (1999): A közösségi döntések elmélete, Osiris Kiadó, Budapest

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

A kutatási terv szándéka, hogy a technologizálódás folyamata és eljárásai a kommunikációban megragadhatóvá válnak, remélve, hogy ezzel együtt a technológiai kommunikációnak a társadalomszerkezetre gyakorolt hatása vizsgálhatóvá lesz.
A történelmi párhuzamokon túl a dolgozat tervezi, hogy számba vegye és rendszerezze a már megszületett reflexiókat, azonban várhatóan komoly feladat lesz olyan elemzési keret kialakítása, amely révén valamely szociális rendszerben vagy konkrét szervezetben vizsgálhatóvá lesz a technológiai kommunikáció, pedig a dolgozat sikerének ez az alapja. A dolgozat nem tervezi, pedig hasznos lehetne, hogy a kialakított keretet többféle kommunikáció elemzésére is használja, s ne maradjon meg a fejlesztéspolitikai dokumentumoknál (melynek kiválasztása egyébként is esetlegesnek tűnik).

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

A téma ismertetésén nem vettem részt, így csak az írásos szövegre támaszkodtam. A cím érdeklődésemet felkeltette és kíváncsian olvastam végig az írást. A probléma felvetést, kutatás módját nehezen értelmezhetőnek tartom kétszeri átolvasás után is. Saját területemhez - tudásalapú gazdaság, információs társadalom - annak műszaki és gazdasági vonatkozásaiban nehezen tudtam kapcsolni.
Nem világos hogy a fejlesztéspolitikai viták és az elmélet tesztelésének kapcsolata számomra.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

A témafelvető dolgozatból nekem nem derült ki világosan, hogy a szerző pontosan hogyan tervezi értelmezni - és a vizsgálat alapjául tenni - a technológiai kommunikációt, így csak következtetni tudok arra, hogy a Luhmann-ból kiindulva egyfajta szemléletmódként tekint rá, s amely nem egy társadalmi alrendszerként (nem elkülönült valamiként) felfogható.

Amennyiben ez így van, akkor nem teljesen értem, hogy miért pont fejlesztéspolitikai viták képeznék a kialakított elméleti keret tesztelésének alapját, hiszen a fentiek alapján az következik, hogy a technológiai kommunikáció az inkább egy gondolkodásmód, ami vagy megnyilvánul dolgokban, vagy nem. Így egész nyugodtan lehetne akár közbeszerzési pályázati kiírásokat és a nyertesek indoklásait elemezni, vagy bármilyen törvényelőkészítési vitaanyagot, vagy akár bármelyik parlamenti vitanapot. Tovább menve, szerintem indokolható lenne három szektorban végig kísérni - akár - fejlesztéspolitikai vitát: kormányzati, for-profit és non-profit szektroban, mivel gyanítható, hogy más gondolkodási sémák mozgatják - s ezáltal az érvrendszereket - a vitában résztvevőket.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Tetszik, hogy a "technológia" terminust olyan alaposan definiálod.
Nem egészen értem viszont, milyen értelemben használod a "kommunináció" szót... Pl. mit jelent a technikai kommunikáció? Jobban megérteném talán, ha több teret szentelnél a definíciójának...
Írod, hogy "A technológia fogalma nagyon kevéssé reflektált terület a társadalomelméletben (...) Ezért elsőszámú kihívásnak tekintem, hogy számba vegyem és rendszerezzem a már megszületett reflexiókat." Azt is össze szeretnéd gyűjteni, milyen olyan reflexiók születtek, melyekben nem hangzik ugyan el a "technológia" szó, de ugyanarról tűnnek értekezni, mint a fogalmat magát is használó társaik?
Luhmann rendszerelméletének bírálatai is születtek. Bizonyára azokat is megvizsgálod. Hadd ajánljak egy ehhez kapcsolódó tanulmányfüzért. A napokban forgattam Kálmán C. György Te rongyos (elm)élet c. kötetét, Közösségek, kánonok, rendszerek című fejezete ilyen vonatkozásúnak tűnt.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]