Reflexiók
Fülöp Zoltán: Paradigmaváltás a horrorfilmben c. témafelvető dolgozatára, előadására

[Árendás Zsuzsa], [Barkóczy László], [Bácsván László], [Bodó Balázs], [Boros Viktória], [F. Tóth Krisztina], [Felföldi Barnabás], [Frazon Zsófia], [Gergely Erzsébet], [Kardos Genovéva], [Kemenesi Zsuzsa], [László Mónika], [Magyar Vera], [Molnár Csilla], [Sándor Zsuzsa], [Szekfű Balázs], [Vályi Gábor], [Veres Mandy]

[vissza a listához]

Érdeklődéssel olvastam a témafelvetőt, s annak ellenére, hogy nem tartozom a horrorfilm-nézők (népes?) táborába, tehát nem ismerem azt az anyagot, amit a témafelvető elemez, "megfogott" az alapötletet. Azt nem látom egészen pontosan, hogy miért is esett a szerő választása erre a műfajra, miközben mint hangsúlyozza, alapvetően társadalomtudományos érdeklődés, és nem művészetelméleti, filmesztétikai motivumok vezérlik. Tehát, miért is a horror? Mennyiben számit "reprezentativ" mintának néhány, szabadon kiválasztott film befogadási folyamatait vizsgálni, azaz milyen általánositó szándékú következtetések vonhatóak le majd? Milyen kommunikáció-elméleti modellt kiván alkalmazni a szerző?

[vissza]

Bár a horrorfilm világa talán egy kicsit távol áll tőlem (egész egyszerűen nem szeretek félni, szorongani - még a főhősért sem), mégis örömmel tapasztaltam, hogy az esszében említett filmek nagy részét már láttam valamikor. Érdekes kérdés, hogy készüljön bármilyen műfaj szerint is egy film, mindig készülnek olyanok is (gyakran vele egy időben, vagy annak nyomán), melyek az adott műfaj szégyenei. Ez érvényesülhet a horrorfilmeknél is, azzal a különbséggel, hogy a hatásvadászat itt még jobban tettenérhető, a horrorfilm eszköztára az elmúlt évtizedekben annyira letisztult, hogy egy-egy b kategóriás filmnél, szinte előre tudja a néző, hogy milyen ijesztő szörnyűség következik. Ez persze könnyebb vizsgálhatóságot tesz lehetővé, a film a funkcióját betölti, mégsem említjük a műfaj jeles reprezentánsai között. Vagyis számos filmen nyomonkövethető, hogy a nem a klasszikus mester - tanítvány viszony van meg két film között, sokkal inkább gazdasági okai voltak egy film elkészítésének.
Egy kérdés: A különböző horror paródiák csak karikírozzák, vagy inkább görbe tükröt állítanak a valódi horrorfilmek elé?

[vissza]

A posztmodernnek nevezett filmek csoportjának leírásakor az egyik leggyakrabban emlegetett sajátosság a művészfilm és tömegfilm határainak elmosódása. Ebben döntő szerepet játszik az általad kiemelten kezelt önreflexivitás megjelenése a tömegfilmekben is, hiszen korábban ezt a művészfilmek kizárólagos sajátjának tekintették. Másrészt pedig a tömegfilm önreflexivitása teszi lehetővé, hogy más filmekre is reflektálni kezdjenek, tovább rombolva ezzel a műfaji határokat is. (A Sikoly nemcsak a horrorparódia felé indul el, de a zsákszámra készülő "high school movie"-k elemeit is magába vonja, új kontextusba helyezi.)

[vissza]

Maga a téma nagyon érdekes - irigylésre méltó, ha a kutatáshoz moziba, videotékába kell járni horrorfilmekért - még számomra is, aki egyáltalán nem ismeri sem a műfajt, sem annak paradigmatikus felosztását. Ennek köszönhető, hogy csupán olyan szempontokat tudok felvetni, melyek vélhetőleg csak számomra érdekesek, de a téma szempontjából igazából nem relevánsak.

Ilyen kérdések:

érdemes-e megkülönböztetni egymástól a horror irodalmi megjelenését, és az irodalmi alkotások filmes feldolgozását? A rémtörténetek romantikabeli megjelenése és sikere, valamint az akkor íródott regények mai feldolgozásának sikere vagy éppen kudarca közötti összefüggések feltárása érdekesnek tűnik. Különösen akkor, ha azt mondhatjuk, hogy a romantikus rémtörténetek (Poe-tól Lovecraftig) mára kanonizálódtak, ami a horrorról csak az általad is jelzett megkötésekkel mondható el.
Ezt a gondolatmenetet folytatva, és ide kapcsolva a yuppi kultúrát, talán érdemes lehet kitekintést tenni Bret Easton Ellis prózájára, és hatására az amerikai (és magyar) magas- és tömegkultúrában.
A téma órai tárgyalásakor felmerült a horrorfilmek önreferenciálitása. Ehhez kapcsolódva megismételném Johnson (Interface culture) parazita médiumokról szóló modelljének esetleges felhasználhatóságát.

[vissza]

Nagyon tetszik a témaválasztás, a dolgozat és a kutatás koncepciója jól átgondoltnak tűnik, a kutatás irányvonalai végig követhetőek a szövegben, alig várom, hogy olvashassam a disszertációt! Csak pár kérdés:
Miért akarod vizsgálni a tematizált erőszakot a médiában, mit vársz ettől?
Összehasonlítod-e a magyar és az amerikai hatásokat, hogy a horrorfilm a befogadókra hogyan hatott?
Írod, hogy szeretnéd megtudni, hogy mi idézi elő a szocio-kulturális tartalom kiüresedését. Ezt hogyan lehet vizsgálni? Lehet, hogy érdemes lenne valamilyen kommunikációs-modellt is használni).

[vissza]

1. Érdemes volna szerintem, főleg a másolás témaköréhez illesztve, vizsgálni a szerialitás jelentőségét és változását a horrorfilmekben. Gondolok itt egyfelől a folytatásokra (ebben jeleskedik a maga távolságtartó módján a Sikoly 1-3., de ez nyilvánvalóan eltér pl. a Rémálom az Elm utcában-folytatásoktól, vagy akár az Ördögűző-folytatásoktól), amelynek amúgy is nagy dömpingjét éljük a mozifilmeknél általában (csak csendesen jegyzem meg, hogy szerintem a tévében jól működő szerialitás visszahatásáról van szó). Másfelől viszont az újrafeldolgozások, felújítások vonatkozásai is érdekesek lehetnek (pl. Ragyogás, Pszicho). Természetesen nem szabad elfelejteni, hogy a szerialitás a filmben nem posztmodern jelenség, noha, különösen az idézések, újrafeldolgozások révén jól beilleszthető a posztmodern megközelítésbe is.
2. A műfaj-összeolvadás jelenségére szerintem érdemes kiemelten figyelni. Hiszen szintén a kilencvenes években kezdtek elburjánzani az olyan műfajmegjelölések, mint pszichotriller, akcióhorror, stb. Mára ez úgy tűnik, lecsengett, de nyilván nem a műfajok letisztulása miatt (ilyesmiről szó sincs), hanem valószínűleg egyszerűen nem kérdés többé, hogy egy adott filmet betuszkoljunk-e egy műfaji kategóriába, és ha igen, milyenbe. Ha a hagyományos filmes kategóriákat akarnánk erre használni, az akár megközelítőleg is pontos műfaj-megjelölések valószínűleg többsorosak lennének.
3. A horror esetében mindenképpen nagy szerepe van az etalon-filmeknek (mely időszakban milyen filmek szolgáltak etalonként úgy, ahogyan pl. az Ördögűző). Ezek változása-cserélődése is sokatmondó lehet társadalmi szempontból. Ehhez kapcsolódik a "nagy filmeknek", a műfaj mérföldköveinek tekintett alkotásoknak a hatás-változása (megint vissza a feldolgozásokhoz).

[vissza]

Amennyire meg tudom ítélni, hiánypótló munka születhet majd Zoli vállalkozása nyomán, ami már önmagában is lelkesítő. Nem arra gondolok, hogy a horrorfilmről még nem írtak magyarul, mert írtak, hanem arra, hogy a horrorfilm és egyáltalán a populáris film ilyen - a műfaji kérdéseket társadalmi folyamatokhoz kapcsoló - megközelítésére kevés a példa hazánkban. Néhány kritikai megjegyzésem és egy filmajánlatom volna a továbbiakban Zoli számára.
Nem értem, hogy mi a tudományos értelemben vett haszna annak, ha Zoli a médiában megjelenő tematizált erőszakot vizsgálja. Egyedül akkor látnám indokoltnak ezt, ha - az egyébként nemigen létező - magyar horrorfilmek sorban reflektálnának, netán egyértelmű (képes vagy egyéb) utalásokat tennének a magyar tévéhíradók, netalán kibeszélő showk erőszak-ábrázolásaira, képi és szöveges kliséire, szereposztásaira stb.
Az sem teljesen világos számomra, hogy mi a kutatás karakteresen kommunikációelméleti nézőpontja, problémafelvetése. Úgy értem ezt, hogy a filmről beszélve természetesen mindig könnyen előkerül a kommunikáció fogalma, mert egy tömegkommunikációs médiumról van szó. De ezen túl mitől kommunikációelméleti a megközelítés? A (horror)film vizsgálható lélektani szemszögből éppúgy, mint esztétikai (műfajelméleti) kérdések mentén. Lehet, hogy immanensen benne van a témafelvetőben ez a sajátosan kommunikációs nézőpont, és csak én nem láttam meg benne (sejtéseim vannak csupán), de mindenki számára (Zolit is beleértve) hasznosabb volna, ha ez kimondottá válna.
Végül, szeretném Zoli előtt megcsillantani a reményt, hogy esetleg magyar "horrorfilmet" is elemzés tárgyává tehet. A magyar filmművészetben is felbukkan - igaz, sajátos konstellációban - egy horror-szerű film: a '80-as években született Jancsó Miklós Szörnyek évadja c. filmje (forgatókönyv: Hernádi). A film (melynek már a címe is utal valami 'szörnyűségre') persze nem horrorfilm a klasszikus definíció(k) szerint. A "szörny" egyszer sem bukkan fel a filmbéli tóból (Loch Ness?), csak a szereplők beszélnek róla. Még egy nyomozó is előkerül, akiről nem derül ki egyértelműen, hogy az érettségi találkozóra érkezett, vagy pedig kirendelték hivatalból, hogy utánajárjon a 'titoknak'. Vagy szaglásznia kell volt osztálytársai között, hogy jelentést írjon? Aztán másfajta titkokra derül fény, és gyilkosság is történik; végül Jézus halottakat támaszt fel. Azt hiszem, hogy az igazán érdekes kérdés nem az, hogy a film "valódi" horrorfilm-e vagy sem. Hanem inkább az, hogy miért éltek Jancsóék horrorfilmes utalásokkal, miért érezték ezt akkor lényegesnek és használhatónak - miközben a horrornak egyáltalán nincs gyökere, hagyománya a magyar filmben; másrészt pedig ők maguk sem törekedtek "tiszta" horrorfilm megalkotására. Talán tévedek, és a Szörnyek évadján kívül más magyar horrorfilmek (vagy horror elemekkel, klisékkel élő filmek) is születtek. Ezzel együtt még mindig gyümölcsözőbb volna ezeket a filmeket összehasonlítani külföldi társaikkal, mint a magyar hírműsorokkal bajlódni.

[vissza]

A szöveg felépítése jó, következetes, a téma tágabb történeti, elméleti (?) "beágyazására" van törekvés - láthatóan a tervezett kutatás egy már elkezdett kutatómunka továbbgördítése.
Tk maga a vizsgálat tárgya/"terepe" is világosan meghatározott (90-es évek horrorjai - az élvezet és a terep szerencsés találkozásaként) de azt talán kevésbé értem, hogy miért csak azok a filmek: "amelyeket nem lehet egyértelműen egyik kategóriába sem sorolni" (idézet az opuszból). Vagy ez a fajta különbözés tendenciózusan jellemző a 90-es évekre? További jó, hogy a szöveg előre menetelének több pontján jelölöd, hogy melyek is azok a szegletek, ahol maga a kutatás történhet.
A másolással "foglalkozó" rész viszont elnagyolt! Nyilván a dolog azért ennyire nem egyszerű.

Kutatási irányokkal kapcsolatban:
a médiában tematizált erőszak kérdőíves vizsgálata nem vezet-e nagyon távolra, illetve várható-e a vizsgálattól tényleges eredmény (néhány evidencia megállapításán túl) a vizsgálat eredeti irányára, a horrorfilmekkel kapcsolatban. Az eredeti kutatási kérdésfeltevésnek, nem a más művészeti műfajok palettáján való elhelyezés-e a "valódi" kontextusa?
az amerikai társadalom kulturális logikája, illetve ennek vizsgálata hogyan függ össze a (vélhetően?) magyarországi befogadói hatásmechanizmusokkal?
Másként: a megadott három kutatási irány csak nagyon lazán kapcsolódik össze, pontosabban a felszínre kerülő eredmények egymásra vonatkoztatása véleményem szerint rendkívül problematikus. Míg a szöveg elején megfogalmaztál egy lehetséges kutatási kérdéskört/problémakört, addig a kutatási irányok részben teljesen más megközelítési lehetőségekről beszélsz. Ha sarkosan akarnék fogalmazni, akkor azt mondanám, hogy a kijelölt területek teljesen "hasra-ütés-szerűek", és nincsenek elméleti és módszertani szinten alaposan végiggondolva.

Különben nekem tetszik a téma (ha ez számít valamit) de egy koherens disszertációhoz jobban le kellene szűkíteni a témát arra az alapproblémára, amivel ténylegesen és alaposan foglalkozni akarsz.

Néhány ötlet:
műfajkeveredésről: Geertz Elmosódott műfajok: a társadalmi gondolkodás átalakulása (Az értelmezés hatalma tanulmánykötetben)
a 90-es évek horrorjait talán érdemes keretezni más művészeti műfajokkal kapcsolatos (hasonló vagy különböző) megállapításokkal. Így jobban megjelenhetne egyfajta kulturális (és akár társadalmi) kontextus.

[vissza]

1. Mondod: az általad választott filmek "azért érdemesek a komolyabb vizsgálatra, mert társadalomtudományi aspektusokat is hordoznak magukban". Gondolod, hogy ez általában nem így van? Ha másként nem is, úgy abban az értelemben mindenképpen hordoznak magukban társadalomtudományi vonatkozást, hogy létrejöttek, tehát valamely réteg/valakik igényét kielégítve beszélnek az illető egyének intellektuális és szórakozási igényeiről, illetve az alkotók szórakoztatási és ekként a tömegekhez intézett/intézendő gondolatairól, melyek a film műfajára való tekintet nélkül tartalmazhatnak az adott korban érvényes erkölcsi tanításokat. Tehát úgy vélem, minden filmnek lehet társadalomtudományos olvasata, hiszen mindig valaki(k) (alkotók) nézetét tükrözi valaki(k) (befogadók) számára, és ez az együttes a kívülálló jelenség iránt érdeklődő egyén gondolkodásában is társadalmi vonatkozású kérdéseket vet fel.
2. A téma szakirodalmi feldolgozása mellett vizsgálni készülsz a médiában megjelenő tematizált erőszakot. Miért látod ezt szükségesnek? Azért kérdezem, mert a leírtak nem győztek meg ennek szükségességéről, hacsak nem a horrorfilmek vizsgálatára reflektáltan készülsz ezt kivitelezni. Ugyanis miféle (azonnali, nyilvánvaló kapcsolatról árulkodó) összefüggés lehet a horrorfilmek és a médiabeli erőszak között? Nem tagadom egyébként, hogy kapcsolat nem állhat fenn, de ha ez van is, oly mértékben rejtett, hogy aligha lehet ez egy érintőleges kérdés, hiszen a megválaszolása igen komoly kutatást igényelne, és a te vizsgálatod szempontjából inkább divergens, attól elvezető, mint koherens, azt megvilágító kérdésfelvetést hordoz magában.
3. Értelmezni készülsz továbbá "a '90-es évek amerikai társadalmának kulturális logikájára vonatkozó irodalmát". Az amerikai társadalom - nem kérdéses - a választott filmek kapcsán kerül a képbe.
3.1. Egyrészt mi értendő a kulturális logika alatt? Hogyan értelmezendő ez?
3.2. Összevethető, avagy párhuzamba állítható-e a '90-es évek amerikai társadalmának ebbeli vizsgálata, és a média (az akkor amerikai, vagy az akkori avagy mai magyar??) vizsgálata a mai, az alkotó amerikaihoz képest 'befogadó' magyar társadalom vizsgálata. (Nem lenne-e ennek alapján célszerű inkább magyar filmeket vizsgálni, ha egyáltalán van ilyen ebben a műfajban?)
3.3. Nem képezhet-e bukfencet az, hogy az alkotáshoz és a magyarországi befogadáshoz képest 10-15 évvel később kerül sor a vizsgálatra. Hiszen - úgy vélem - időben kissé távoli eseményekről van szó ahhoz, hogy ebben a formában tekintve releváns lehessen a kutatás.
4. A dolgozatodban olvasható utolsó megjegyzés - jóllehet, talán rosszul érzékelem - számomra bizonytalanságról árulkodik. Ez még indokoltabbá teszi következő kérdésemet: mi az a tulajdonképpeni kérdés, amire szeretnél választ találni? Ha a horrorfilmeket ilyen széles spektrum mentén vizsgálod, akkor talán el is hanyagolható az erőszakvizsgálat, hiszen akkor a filmeket elemzed általánosságban, különböző aspektusok mentén. Ha azonban a társadalomtudományos kérdésfelvetésen és ez irányú elemzésen van a hangsúly, akkor feltétlenül szükséges a szűkítés.
5. Javaslom tehát először is a MIT kérdés feltevését, amely egy szűk területre koncentrálódó precíz válaszadását követően a MIKÉNT, azaz a módszer megtalálása a fontos. (Nem hinném, hogy egy jelenlegi kérdőíves felmérés tükrözheti a befogadás időszakabeli (adott esetben a médiában megjelenő, illetve megjelent) erőszak-képet.)
6. Hiányolom a bibliográfiát. Minden bizonnyal annál több forrásból merítettél dolgozatod megírása közben, mint amennyiről a lábjegyzetek sora tanúskodik.

[vissza]

Fülöp Zoltán tervezett kutatásában a kilencvenes évek horrorjait kívánja vizsgálni. Témafelvetőjében jól végigjárva, bemutatja a horrorfilmeket a posztmodernben, kitérve a műfajok problematikájára, megmutatva a horrorfilm társadalomtörténeti dimenzióját, a filmekben megjelenő másolást.
1. Talán árulkodó lehet az etalon filmek vizsgálata tekintetében - például Drakula esetében - társadalmi szempontból az is, hogy az egymást követő feldolgozásokban miként ábrázolták pl. Drakula személyét, milyen személyiségi jegyekkel felvértezetten. Valamint tulajdonságaival valójában - a kor kívánalmainak tekintetében - mit volt hivatott sugallni a társadalom irányába.
2. "Egy új mű láttán, hallatán a néző, hallgató előtt feldereng a megelőző művek nyomán lefektetett játékszabályok és elvárások horizontja" olvasható a témafelvetőben. Kérdés: valójában mi alakítja a nézőben, hallgatóban az elvárást, és mint azt a témafelvető leszögezi "a műfajok nem állnak rendületlenül a helyükön", ez esetben milyen kiindulási alapja lehet a nézőnek, mire alapozhatja a mű felé támasztott elvárási horizontrendszerét.
A horrorfilmek a posztmoderben című fejezetben olvasható a dolgozatban: a filmművészetben a horror-műfaj változó intenzitással jelenik meg, amelynek társadalmi-kulturális okai vannak.
Kérdés: Melyek azonban a főbb kulturális okok, alakító tényezők, amik egy adott korszakban megbecsültté vagy éppen kevésbé népszerűvé tették a horror-műfajt?
3. A témafelvetőben Fülöp Zoltán a kutatás egyik irányaként megjelöli a médiában megjelenő tematizált erőszak vizsgálatát is, ehhez ajánlanám Császi Lajos: A média rítusai (Osiris, MTA-ELTE Kommunikációelméleti Kutatócsoport, Budapest, 2OO2.) könyvének Katasztrófák médiaprezentációi fejezetét. Az író megközelítésében a médiaesemények dramatizált szerepjátékok. "A médiaesemények első fázisát a szeparáció jelenti, a másodikat a belépés a megpróbáltatások és tanítások liminális világába, végül az utolsót a visszatérés a mindennapi életbe az újonnan felvett szereppel." Ez esetben is a néző a hőssel azonosul, hasonlóan egy horrorfilm megnézésénél.
A tematizációhoz segítség lehet: Béres István - Horányi Özséb: Társadalmi kommunikáció kötetének Tamás Pál fejezete.

[vissza]

Pszichológusok szerint mi nyújtja az öröm vagy elégedettségérzetet a horrorfilmek megtekintése kapcsán?

[vissza]

1. Mennyiben a horror műfajra jellemző szerinted a belső műfaji reflexió, a más filmek idézése
2. Mennyire tartod horror műfaj specifikusnak a szerialitás jelenségét?

[vissza]

Nagy kérdés számomra, hogy az effajta filmekben készen talált, avagy kapott cselekmények és (az események előrehaladtával egyre bizarrabb) tárgyiságok - az egyes elgondolások szerint - miként és mennyire képesek befolyásolni az emberek szabadságérzetét, szabad cselekvési lehetőségeit? Ezek a filmek, képek valóban meghatározóan és erőteljesen részei fogyasztói életvilágának (persze nyilván vannak bizonyos szintek), és mely értelemrétegek révén, mivé alakulnak át?
Nyilván tekinthetjük a horrorfilmeket egyfajta torzulatként. A torzulat pedig mindig összehasonlítást tartalmaz (annak, ami van, azzal, aminek lennie kellene). Érdekelne, mit gondolsz arról, hogy hogyan szerzünk tudomást - ezen filmek által, segítségével, stb. - arról a másikról, amihez képest torzultnak látjuk emezt?
Mivel minden vizuális élmény időbe és térbe ágyazódik be szemlélője számára. Itt azonban jelentős eltérések lehetnek. Milyen megoldások születtek arra, hogy pl. a hozzám hasonló horrorfilmes-múltot nélkülöző néző is értsen valamit a trancsírozáson kívül?

[vissza]

A dolgozat szerzője a 90-es évek horrorfilmjeinek narratíváját kívánja vizsgálni, ugyanis az a véleménye, hogy ebben az időszakban is(!) megváltozott a narratíva.
Kérdés, hogy ennek egyetlen oka-e a fogyasztói társadalom elvárásrendszerének átalakulása. Szerintem a szerző által részletesen bemutatott posztmodern nem tekinthető csupán háttérnek, kontextusnak, hanem az egész jelenség mozgató folyamatáról van itt szó. Ilyen szempontból lenne szükséges a posztmodern irodalmának feldolgozása.

A második fejezetben Fülöp Zoltán rövid áttekintést ad a horror mint filmműfaj fejlődéstörténetéről. A műfaj formai jegyeinek változásai mellett érdemes lenne a későbbiekben arra is kitérnie, hogy a főszereplő horrorfigurák milyen társadalmi típusokat, archetípusokat stb. testesítenek meg, fejeznek ki, ugyanis ennek, véleményem szerint, kommunikációs szempontból kiemelkedő fontossága van. Például a 20-as évek horrorjában Drakula gróf vagy Caligari professzor már letűnt társadalmi típusokat testesítenek meg, mint e süllyesztőbe került arisztokrácia illetve a magányos humanista tudós alakjai.

Az a véleményem, hogy a műfaj nem csak a 90-es években kerül közel önmaga paródiájához, hanem a műfaj történetében ez végig jelen lévő jegy, hiszen a félelmetes és a nevetséges csak egy lépésre van egymástól.

A témafelvetőt végigolvasva nem derül ki, hogy milyen típusú kommunikációról van szó, és ez kik között zajlik:

műfaj és alkotó
műfaj és konkrét film
konkrét film és társadalmi környezet
műfaj és társadalmi környezet
horrorfilm és kortárs befogadók

[vissza]

nagyon értékesnek (és persze gondolatébresztőnek és egyúttal elgondolkodtatónak) találom az esszét;
értékeit már az 1. fejezet is hordozza, mert az ott felsorakoztatott gondolatok - úgy vélem - a szerző témáról kialakított teljes szemléletmódját mutatják avagy előre vetítik és egyúttal az alaphelyzetet is risztázzák,
mert
a) a néző befogadói szerepéről az egyéni megítélés aspektusából nyilatkozik (illetve az esszé szerzője ilyen vélekedést használ fel)

így szinte kínálja az Umberto Eco-i nyitott mű gondolatát, amelynek a gondolatmenetbe történő felvételét javaslom és
amely talán kiszélesíthető lenne az esszében egyébként később felvetett reflexió gondolatával; azaz
a posztmodern horrorfilmek társadalomreflektív és önreflektív jellege vajon milyen módokon szövődik be a befogadó egyéni megítélésébe - vajon nem szűkíti-e le az egyéni megítélés terepét?

illetve kínál egy kommunikáció-felfogást - vajon nem kellene-e ennek jellemzőivel is foglalkozni?

b) a műfajok kérdésének nem statikus, ellenkezőleg: mobil, sőt dinamikus felfogását vallja mind a folyamatos változás, mind az egymás közötti átrendeződés szempontjából és
ezzel kapcsolatban a szerző azt kívánja vizsgálni, hogy "ezek a változások milyen társadalmi-kulturális kölcsönhatások erőterében mozogva jönnek létre";

ugyanakkor úgy gondolom, hogy a fentebbi felfogás a néző-befogadó irányából végzendő olyan izgalmas vizsgálatot is kínál, amely szervesen szolgálná a témakibontást, azaz
vajon a film-kategorizálás és ennek nyilvánossága (hiszen ott olvasható a műsorújságban, hallható-látható a reklámokban) mennyiben befolyásolja a néző filmválasztását (netalán előítéleteket szül-e) és a látott filmről alkotott véleményét?

[vissza]

1. Érdemes-e a horrorfilmeket, mint külön műfajban jellemezni a paradigmaváltást - miközben l zajlik a tarantino-féle videokölcsönzős filmrendezési hullám?
2. Érdemes lenne-e vizsgálni, hogy a horrorfilmek szokásos eszközei hogyan jutnak ki másfajta filmekbe?

[vissza]

Bár a Zoltán által tartott előadás során elhangzott, hogy a dolgozat összeállításakor nem volt tisztában az annak terjedelmére illetve a megfogalmazás tudományos igényességére vonatkozó követelményekkel, maga az írásmű ígéretes, a doktori téma első megfogalmazásához képest elméletileg jól megalapozott, a kutatás fókuszát (slash-horror filmek), illetve a feldolgozás kontextusát (posztmodern társadalom) és fogalmi kereteit értelmesen lefektető munka.

Kiemelkedően jónak tartom a horrorfilmeket koruk és származási helyük társadalmi kontextusában értelmező, azokat kultúr- és társadalomtörténeti szempontból állandóan változó célú, formájú, tartalmú alkotásoknak teknintő megközelítést. Hasonlóan fontos, hogy Zoltán a tömegkulturális alkotásokat nem tartja - a hatvanas évek végének kultúrakutatási forradalmát még mindig túlélő [1] szemléletnek megfelelően - a "magaskultúránál" alacsonyabb értékű, kártékony, és kutatásra érdemtelen területnek.

A kutatási irányok között nem feltétlenül érzem szükségesnek a médiában tematizált erőszak mélyreható vizsgálatát, ha csak Zoltán dolgozatában nem szerepelnek vezérfonalként "a nézők fejében összemosódnak a fikciós és a valóság alapú - főleg hírekre épülő - média műfajok" típusú, egyébként nehezen bizonyítható vagy védhető állítások. A horror szakirodalom - mind az irodalom illetve filmelméleti megközelítés - fontos kiindulópont lehet, mint ahogy - a filmek keletkezésének kontextusául szolgáló - az 1990-es évek amerikai társadalmának megértése is. Ugyanakkor az amerikai kritikai kultúrakutatás filmelméleti irányzata a doktori értekezés elkészültéig minden bizonnyal kitermi - ha nem termelte ki máris - az e műfajt elemző első komoly munkákat, s ezek - elsőségükön túl - minden bizonnyal az amerikai társadalmat jobban ismerve, s így értelemszerűen hitelesebben értelmezik majd a slash-horrorok társadalmi beágyazottságát. Engem sokkal jobban izgatna, hogy ez a műfaj miért legalább ugyanolyan sikeres hazánkban, s milyen speciálisan helyi értelmezések, "használatok" jellemzőek e filmek honi fogyasztóira. Ez a megközelítés nemzetközi szinten is érdekes dolgozatot eredményezne, s - mivel a filmet nézők reakcióinak, illetve társadalmi/kulturális helyzetüknek empírikus vizsgálatára épül - segítene elkerülni, hogy a dolgozat pusztán a szerző szubjektív intuícióira és értelmezésére építő, spekulatív írásművé váljon [2]. Az empírikus kutatás nyilván a filmesztétika felől a kritikai kultúrakutatás vagy a kultúrantropológia felé mozdítaná a diskurzust, s így feltételezi e diszciplínák szemléletének, illetve módszertani kereteinek megismerését is.

Jegyzetek
[1] Ez a szemlélet sokkal finomabb formában jelenik meg a magaskultúra elsüllyedésével kapcsolatban egyáltalán nem értéksemleges, a dolgozatban is hivatkozott Radnóti Sándor munkáiban. (György Péter (2002): Memex, Budapest: Magvető)
[2] Amilyen például Király Jenő hivatkozott műve.

[vissza]

A horror filmek átalakulásában (áttematizálódásában) vajon milyen szerepe lehet a televíziózás elterjedésének és az erőszak állandó reprezentálódásának (hírként, filmként, show-ként, stb.)? Egyáltalán rendelkezik-e még olyan sajátosságokkal a horror film, amellyel egyéb produktumok nem?

[vissza]