bodijreflexiok2002v

Reflexiók
Bódi Jenő: Identitás, tér, eredetiség c. témafelvető dolgozatára, előadására

Nagyon pontosan meghatározott foglamakkal, koherens gonolatmenetben építi fel témafelvetőjét Bódi, aktuális, akár divatosnak is mondható kérdéseket boncolgat. Kár, hogy nem tudtunk meg többet a konkért problémáról és kérdés-felvetésről mely alapján dolgozni akar a jövőben, illetve a tervezett kutatásról, milyen módszertant, empirikus megközelítésmódot kíván használni.

Nagy és komoly élmény volt olvasni a tömör, jó stílusban megírt összefoglalót, mely lényegre törően, pontosan foglalja össze a témában releváns szerzőket és állításaikat. Csupán remélhetem, hogy a jövőben, saját kutatási témámmal sikerül csatlakoznom ehhez a kutatáshoz, és Bódi segítségével közelebb jutok annak a kérdésnek a megválaszolásához, hogy a a digitális térben létrehozott absztrakt terek milyen módon illeszthetők a Bódi által felvázolt rendszerbe.

Különös élvezettel olvastam Bódi Jenő dolgozatát, illetve hallgattam meg annak előadását a szemináriumon, mert korábban (1996) én is részt vettem a Káli-medencében egy terepgyakorlaton, de természetesen a kellemes emlékeim felidézésén túl "intellektuális élmény" is volt a szöveg, melyben az identitás, tér, idő (eredetiség és hagyomány) bonyolult egysége egyfajta néprajzi-antropológiai kutatás tárgyaként van jelen. A dolgozat minden bizonnyal kitűnő elméleti alapul szolgálhat a jövőbeli kutatáshoz, bár nem tudom, hogy pontosan hogyan is kívánja a szerző ezt a témát kutatni, milyen empirikus módszerekkel, milyen szempontból, és vajon célként mit tűzött maga elé (leírás, elemzés stb.), valamint nem világos számomra, hol érhető tetten a "kommunikatív nézőpont".

F. Tóth Krisztina:

1. Azt gondolom, nagyon érdekes volna - amennyiben belefér a munkádba - a metropoliszokban (mint tipikusan modern jelenségekben) a hely és a tér fogalmának feltérképezésével foglalkozni.
2. Másfelől viszont érdemes ebben a jelenségkörben olyan, egyre terjedő jelenségekre figyelni, hogy például a munkahelyek egyre kevésbé kötődnek identikus helyekhez. Itt most nem a távmunkára gondolok (az egy másik kérdés, noha az identitás, és különösen a munkahelyi identitás szempontjából az is igen érdekes), hanem inkább a munkahelyek általános lokalizálatlanságára főleg a multinacionális cégek esetében. Ilyenkor előfordul, hogy a munkatárs évente-félévente másik országban dolgozik, nincs helyhez kötött munkahelye, sőt otthona sincs egy jól meghatározható fizikai tér értelmében. Azaz mindig lakik valahol, mindig dolgozik valahol, de földrajzilag mindig másutt. Ennek természetesen a céghez való lojalitás é szempontjából nagy szerepe van, de mi történik közben az identitással?

[vissza]

Felföldi Barnabás:

Néhány megjegyzést szeretnék tenni a témafelvetővel kapcsolatban, majd a témával kapcsolatos szakirodalmi szövegeket fogok ajánlani.
Először is, talán elcsépeltnek tűnik (de csak tűnik, mert ténylegesen kevesen foglalkoznak vele), de az Európai Unióhoz való kapcsolódás és a régiók kialakítása, továbbá a lokális kulturális identitások keresése miatt különösen fontos lehet a térhez kötődő identitások kulturális szerveződési módjairól való gondolkodás. Engem őszintén meglepett, hogy ezek a kérdések már a nyolcvanas évek közepén erősen foglalkoztatták a nyugat-európai társadalomtudósokat (Bourdieu, Mormont stb.). Van tehát mihez kapcsolódni.
Másodszor, talán érdemes lenne a tér/hely kulturális szerveződéseinek mikéntjét megvizsgálni az idő-képzetek vonatkozásában. A városból való elmozdulás, hipotézisem szerint, az "időben való különböző elmozdulásokat" is feltételez egyszersmind. A tengerparti kikapcsolódásra vágyó turista például szeretné időlegesen felfüggeszteni az időt: "ki-kapcsolódik" a számára megszokott, de terhessé váló társadalmi időből (a "mókuskerékből" stb., amelynek terepe a város), és időn kívüliségre vágyakozik. Az Akropolisz vagy a World Trade Center romjaihoz zarándokoló vagy az erdélyi falvakat járó turista a képzelt múltba szeretne merülni, közvetlen tapasztalatot, de legalábbis valami "hangulatot" szeretne magával vinni a "múltból a jelenbe". Az első két példánál (Akropolisz, WTC) ez talán nyilvánvalóbb, de a falvakat járó ember ilyen vágya már kevésbé. Pedig szerintem ugyanazon a diszkurzív-ideológiai forrásvidéken kell keresgélnünk, mint a vidéket újra felfedező értelmiségiek és a táncházmozgalom esetében tehetnénk. Jövőutazást is tehet a turista: a szocialista blokk országaiból nyugatra szabadulva egy vágyott jövőkép jelent meg a szemünk előtt: a "De jó volna itt tartani" sóhaja mögött persze mindig is ott volt a kifürkészhetetlen jövő és a politikai realitás nyomasztó tudata: "de talán sohasem fogunk idáig eljutni". Múlt, jelen, jövő és időnkívüliség tehát mindig a tér-képzetek részét képezi.
Harmadszor, kevéssé világos a számomra (nyilván, az esszé nem teszi eléggé explicitté), hogy mi az a kommunikációs probléma (mint tudományos probléma), amit a kutatás a fókuszába állít.
Végül, ígéretemhez híven, szeretnék a figyelmedbe ajánlani néhány, a témádhoz kapcsolódó tanulmányt. (A pontos hivatkozásokat azért spórolom le, mert úgyis megtudod, ha elkéred ezeket az írásokat tőlem, amiket én majd szívesen kölcsönadok Neked.)

Frykman, Jonas és Löfgren, Orvar: Culture Builders. (Ennek a könyvnek a "The Nature Lovers" c. fejezete lehet számodra érdekes. Sajnos, nekem ez a fejezet nincs meg, mert csak a könyv 2. részét fénymásoltam le Lundban, annak idején - ó, én botor! Tudtommal viszont a PTE Kommunikációs Tanszékén megvan az egész könyv.)

Löfgren, Orvar: Learning to Be a Tourist.

Grimstad, Ingun és Lyngo, Johanne Inger: The Pleasure of the Holiday Cabin.

Hansen, Kjell: Protesting against the Consequenses of Welfare. Emerging Ethnification in Marginal Areas of Sweden. Replika, 1997, Special Issue: Ambiguous Identities in the New Europe.

Hansen, Kjell: Välfärdens motsträviga utkant. (Nekem megvan a könyv angol nyelvű, 10 oldalas összefoglalója. Ha minden igaz, van a könyvből példány a PTE Komm. Tanszék Könyvtárában is.)

Elberg, K. K.: The Perception of Village.

Lehtonen, J. U. E.: The Finnish Peasent - Town and Urban Culture.

Nedrelid, T.: Use of Nature as a Norwegian Charasteristic. Myths and Reality.

Rosander, G.: The "nationalisation" of Dalecarlia. How a special province became a national symbol for Sweden.
Haraldsson, D.: Skydda var natur! Svenska Naturkyddsföreningens framväxt och tidiga utveckling. (A könyv angol nyelvű összefoglalójával szolgálhatok. Az SNF nem más, mint a Svéd Természetvédelmi Szövetség.)

Jasper, J. M.: Nosztalgia. Magyar Lettre International, 2000, 36. szám.

Schlögel, K.: Nagyvárosi korridor, régiók és vidékek Kelet-Közép-Európában. Magyar Lettre International, 2001, 41. szám

Silverstein, Paul A.: A "másik" Franciaország. Regionális és transznacionális etnikai identitások. Replika, 38. szám

[vissza]

Frazon Zsófia:

A szöveg jól elkülöníthető tartalmi egységekből áll, a tagolás világos és érthető. A fogalmak elrendezése során a logikai előremenetel is követhető, és (talán) a legfontosabb kiinduló szakirodalom felhasználásával találja szembe magát az olvasó (úgy mint én).
Mégis: a szöveg alapján nem látható/tudható egyértelműen, hogy milyen kutatással (elméleti/empirikus, esetleg mindkettő) fogsz (úgy mint Jenő) foglalatoskodni a tervezett vizsgálat/kutatás/disszertáció során. Persze ez így nyílván egy kicsit sarkított, hiszen a felsorakoztatott fogalmak/megközelítések azért körvonalazzák azt a témát, és talán azt a megközelítést (elméleti, módszertani) is, amit alkalmazni akarsz, de ezt szerintem le lehetett volna írni. E nélkül a szöveg tulajdonképpen egy jól rendezett, szemelvényszerű fogalmi bevezető, a szakirodalom alapján összerakott mozaik. Viszont egy kutatás elején használható kiinduló keretül szolgálhat, ezért a szöveg elkészítése a kutatás menetében logikailag indokolt (a módszertani részek hiányát viszont ez a logika sem indokolja.)
Az idő fejezetben, a múlt és a jelen kapcsolata résznél jutott eszembe, hogy talán az "etnográfiai jelen" fogalma szintén egy használható megközelítéssel bővítheti a fogalmi keretet (ugye, szól az etnográfus?)
Ehhez:
Köstlin, K. Der Alltag und das ethnografische Präsens
Sanjek, Roger: The ethnographic present
Hastrup, Kirsten: The ethnographic presens: a reinvention
Burton, John W.: Shadow at twilight: a note on history and the ethnographic presens
Ha pontosabb adatok kellenek, azt szívesen, és a szövegek is megvannak (szerintem nagy része KommTsz-en fénymásolatban szintén)

[vissza]

Gergely Erzsébet:

Egyetlen kérdésem van, és egy, illetve két észrevételem, miközben a teljes mértékű elismerés mellett aligha tudok valamit is kritikai személettel hozzátenni a munkádhoz, olyannyira teljesnek, és mindenre kitekintőnek látom.
1. Mi a tulajdonképpeni kérdés, mi képezi a kutatás tárgyát? Avagy másként: mi az a kérdés, amire válasz mindaz, amit a trémafelvetőben leírtál? Talán/valószínűleg benne van, de a magam fajta laikus olvasó számára még sincsen jelen.
2. A bibliográfiában említed Pataki Ferenc nevét egy Erős Ferenc által szerkesztett könyvbeli tanulmány kapcsán. Érdemes lenne áttekinteni azt a tanulmánykötetet is, melynek szerzője Pataki Ferenc maga, címe azonos az általad említett tanulmányéval, alcíme: Az identitáselmélet vitatott kérdései, Akadémiai Kiadó, Bp., 1987, Scientia Humana sorozat.
3. Végül arra szeretnélek ösztönözni, hogy keress valamiféle fórumot, ahol publikálhatod írásodat. Úgy vélem - mint már említettem - igen jó összefoglalása a vonatkozó irodalmaknak, (továbbá annál fogva, hogy nem tartalmaz olyan elemeket, mint pl. "azt szeretném kutatni, hogy...", "kutatási témám", stb., erre különösen alkalmasnak látom).

[vissza]

Kemenesi Zsuzsa:

Véleményem szerint a kortárs társadalmak társadalmi és kulturális tájképének megváltozása kapcsán egyrészt az azonos alakúság, megfeleltethetőség megszűnéséről beszélhetünk, másrészt a globalizációról, mint mindent elsöprő elem párbeszédéről.
Barkóczy László témafelvetője után most megnyugtató hallani, hogy a helyi hagyományok, a kulturális örökség felfedezésével, felhasználásával és átalakításával új regionális kultúrák, identitások jönnek létre.
A késomodern társadalmakban az autentikusság felértékelodésével kapcsolatban nekem az szúr szemet, hogy milyen egyenletlenségekről beszélhetünk. A néptánc kapcsán a hagyományörző kulturális csoportosulások erőtlensége, szegényessége mellett a műtárgypiac identitást konstruáló magabiztossága található meg.
Az "örökség" és az "emlékezet" fogalmainak összekapcsolódása mögött is az identitás keresésének gyakorlata húzódik - ez műtárgy birtoklásakor gyakran úgy jelenik meg, hogy akinek tárgya van, annak múltja, identitása van. Visszafelé működik a rendszer.

[vissza]

László Mónika:

1. Munkádban melyik a hangsúlyos a három cimben emlitett fogalom közül?
2. Az előadásban nem volt világos, hogy ez egy elméleti vagy empirikus munka lenne?

[vissza]

Magyar Vera:

Nagy kérdés manapság, hogy a globalizáció hatására milyen mértékben és mennyire elviselhetően növekszenek a nemzetek, régiók, tájegységek közötti különbségek, és hogyan, mikor, milyen intenzitással indul meg a "felzárkózás", homogenitás, uniformizálódás. A helyi társadalmi normák, értékek és a fentről (kintről) irányozott messze ható szervezetek elvárásai között számos esetben áthidalhatatlan ellentétek, konfliktusok húzódnak. Erre a társadalomtudományok is érzékenyen reagáltak (ld. akcióantropológia - mentsük, ami menthető, de azt nagyon!).
Előadásod után is felvetődött a "hogy kerül a csizma az asztalra?" kérdés ("hol van ebben a kommunikáció?"). A kultúra és a kommunikáció szorosan összefügg egymással, Szerintem egy nagyon izgalmas témakört választottál, nagyon izgalmas kommunikációs vonulatokkal. Nem feltétlen szükséges bepasszírozódnod egy "hagyományos"-nak mondható kommunikációs fiókba, sőt! Ám, ha vannak kétségeid, gondold tovább az alábbi foszlányokat:

A témafelvetőben a szerző csak röviden érinti az identitás kérdéskörét. Kiemeli a modern identitásfelfogást, amely szerint az identitás szubjektíven konstruált, szimbolikus jellegű, az idő és tér tengelye mentén szerveződik. Nem látom végiggondolva azt, hogy a későmodern nyújtotta "lehetőségtér" után hogyan következik be a posztmodern társadalmi állapot turista-lét metaforája, akit a folyamatos úton lét és egyfajta strukturált tér - idő hiánya jellemez.

Szerintem, mivel kulcsfogalom az identitás, ennek mentén kísérli meg a szerző vizsgálni tér és idő fogalmát, ezért fel kell majd dolgozni az identitással kapcsolatos szakirodalmat pl. Jan Assmann: Én és Mi identitás paradox dimenzióján az Én identitást felosztja egyéni és személyes összetevőre, vagy Paul Ricoeur idem (ugyanazonosság) és ipse (őmagaság) kategóriái.
Érdekes irodalom még: Csabai-Erős: Testhatárok és énhatárok

A dolgozat szerzője azt boncolja, hogy a 60-as évektől a városi ember által újrafelfedezett rurális tér, a vidék mint kulturális modell milyen jelentőséggel bír. A turisták, akik térre, "időre"(hagyomány, örökség), autenticitásra, eredetiségre vágynak, és céljuk az örökség megőrzése,"a konzerválás", egyfajta mintaadás. Ennek révén új regionális kultúrák, identitások jönnek létre.
Ezzel összefüggésben meg kellene fogalmazni azt, hogy a szerző milyen, kik közötti kommunikáció mentén kíván vizsgálódni, és akkor talán az is világossá válna, hogy mi is az igazi probléma, amire a választ keresi.

A szemináriumon kiderült, hogy a vizsgálat terepe a Káli-medence, arról viszont nem hallottunk, hogy itt milyen módszereket alkalmazva fog történni az agyaggyűjtés. Szerintem lehetne kutatni az őslakosok és betelepültek narrációit, illetve a személyes emlékezet mellett a kollektív emlékezetet is a már említett Jan Assmann kommunikatív és kulturális emlékezet fogalmainak figyelembevételével.

1. a kommunikáció mint jelenség és mint tevékenység a felvázolt témában benne foglaltatik avagy tetten érhető legfőképpen a következőkben:

az emberek elkívánkozása és menekülése a városokból (: hétvégi telkek; falusi házak / tanyák vásárlása és időszakos vagy teljes odaköltözés)

kommunikáció, mert
az egyes ember (vagy eszmékkel vezérelt szervezett embercsoport)
így válaszol
a társadalom "városba kényszerítő" megszólítására

és teret átívelő módon válaszol

[de hozzáteszem: ez nem csupán a modern nagyváros(i ember) problematikája; lásd a legkülönfélébb városi civilizációk a legkülönfélébb történelmi korokban és földrajzi helyen: a birtokos megtartja vidéki (természetközeli) javait és a városban is építtet/vásárol amennyiben az uralkodó udvartartásának, a közéletnek avagy általában véve a politikának szereplője kíván lenni]

3. éppenséggel az kérdés, hogy a helyi kultúra tovább éltetése vagy megőrzése történik-e valójában a falusi lakóházak megvásárlásával, felújításával és egy korábban ott zajló élet tárgyainak a megtartásával
de az kétségtelen, hogy

a régi ház, a használati tárgy újbóli birtokbavétele (még akár új funkcióba helyezéssel is)

kommunikáció, mert
a megőrzött tárgyi világ (építmények, használati tárgyak) segítségével az ember kapcsolatfelvételt kísérel meg őseivel

így az időt átívelő módon válaszol

[de hozzáfűzöm: egy helyi organikus folyamatba szól bele, egy állandóan változót próbál egy időpillanatába merevíteni; és teszi ezt hiteltelenül, hiszen a tárgyat-épületet kiszakítja eredeti fizikai-szellemi összefüggésrendszeréből (ti. azok már megváltoztak) - lásd az előadás napján zajlott szemináriumi beszélgetés "fakanalas" példája]

2. a fentebb megmutatott két kommunikációs jelenség egyúttal nem más mint az ember térbeli és időbeli identitáskeresésének két szépséges és gyötrő példája

Az identitás szerveződésének térbeli rendeződéséről. Az identitás az "én-más" illetőleg a "mi-mások" oppozíció tengelyén alakul. A kisgyerek, ha felfedezte identitását, később nemi identitását, rövid időn belül oppozícióként látja (hat éves korra ez kialakul). Ekkor, eddig és később csak akkor lesz valamilyen neme, mikor egy vagy több ellenkező nemővel kerül kapcsolatba (l. Karinthy Frigyes). Ugyanilyen oppozíciók mentén alakulnak a csoportidentitások is. Vagyis egy csoport csak akkor alakít ki identitást, ha van egy másik csoport, akivel szemben ez megtörténhet. Vagyis én ha otthon vagyok, csak akkor vagyok csíki (kifejezetten), ha udvarhelyi vagy gyergyói van körülöttem, csak akkor vagyok magyar, ha románok vannak körülöttem. Csak akkor kell felnőttnek, vagy tanárnak lennem, ha gyerekek vannak körülöttem. Ha itt vagyok, erdélyi vagyok (egyesek szerint akár román, bárhogy tiltakozom). Ezek az identitás-elemek nyilvánvalóan kifejezetlenül mindig ott vannak, de más csoporttal (vagy tagjaival) kapcsolatba kerülve fejeződnek ki. Az identitás kifejezése nem föltétlen verbális jellegű, viselkedés-szerepbeli megnyilvánulásai is vannak. Az öltözködés, mozgás, a szóhasználat (a verbális tartalmak formai megnyilatkozása) stb. lehet identitás-nyilvánítás (ha életkor-csoportról van szó, elég körülnézni Budapesten). Ilyen értelemben minden identitáskifejezés kommunikációs aktus.
Ezek az csoportidentitások valóban térbeli elrendeződésűek, de az a meglátásom, hogy ez nem egy valódi tér, hanem egy szociális tér. Mert mi a helyzet itt Budapesten, ahol igen nagy a csoportok száma? A Baumann megközelítés - bár értékelést is tartalmaz -, rámutat erre, de egy olyan helyen, ahol egyszerre több identitás fejeződik ki egyszerre (vagyis nem lehet közösségi az, ahol egyszerre több csoport képviselteti magát), ez a térbeliség nem valódi térbeliség, nem a tér valamilyen mentális rendezése, hanem a társadalmi viszonyok mentális rendezése, s ennek lehet térbeli megnyilvánulása. És itt érthetővé válik a Giddens illetve Bausinger által felmutatott tér-kiüresedés. A térbeli elrendeződés már nem rendezőelv, a viszonyok igen.
Érdekes lenne végiggondolni ezt E.T.Hall Rejtett dimenziók c. könyvében leírt patkánykísérlettel összevetve, ahol a populáció megnövekedésével kialakulnak olyan társadalmi viszonyformák, jelenségek, mint a poligámia, homoszexualitás. Másfelől: az egyénileg alakított identitásformák és tartalmak szubjektív meghatározottságúak, ezeket a szubjektív tartalmakat felfoghatjuk a meglévő társadalmi minták (kultúra) tükröződésének, ennek átadási folyamata ismét kommunikációs aktusok sorozatán keresztül valósul meg.

1. Egy esettanulmányt írsz majd az említett faluról, vagy pedig általában írsz a térhasználat - és ezzel összefüggésben az identitás - változásáról?
2. Mely pontokon csatlakozik a dolgozatod a kommunikáció-elmélet folyamába?

Nagyon jól megírt szöveg ez, mert nekem, aki mindehhez egyáltalán nem értek, sikerül koherens képet adnia, mégpedig világosan definiált alapfogalmak mentén - szerintem ez nagy dolog.
Csak néhány apróság, amit meg tudok jegyezni:

ha már Tönnies szóba kerül az identitásválság kapcsán, talán meg lehetne említeni Durkheimet is, akinek legalább két alapműve, a társadalmi munkamegosztásról és Az öngyilkosság foglalkozik az itt is tárgyalt témával, nem mellékesen bevezetve az anómia, mint kollektív (tkp. identitás- ) krízisállapot fogalmát.

Az identifikációs folyamat Hall által meghatározott, tér-idő mentén szerveződő reprezentációs rendszerei nem állnak némileg rokonságban az A. Schütz által meghatározott életvilág fogalmával [1]? Ennek ugyanis szintén ez a két koordináta-tengelye van; valamint szerintem szintén felfogható "identifikációs folyamatok reprezentációs rendszerének" [ha ennek a kifejezésnek van értelme] .

A Giddens kapcsán említett tér és hely kérdéshez: szerintem legalábbis jól kiegészíti az itt említetteket Jean Baudrillard szimulakrum-felfogása [2] (a térkép elsőbbsége a területtel szemben, stb);

A Schulze - hivatkozásnak nem találtam meg a feloldását. Ezzel kapcsolatban a kérdés: G. Schulze Die Erlebnisgesellschaft című művéről van szó?

Jegyzetek:
[1] vö.:Alfred Schütz - Thomas Luckmann: Az életvilág struktúrái (részletek). In:Hernádi Miklós (szerk.) : A fenomenológia a társadalomtudományban. Bp., Gondolat, 1984. 269-321.
[2] Jean Baudrillard: A szimulákrum elsőbbsége. In: Kiss Attila Atilla - Kovács Sándor s.k. - Odorics Ferenc (szerk.): Testes Könyv I. (deKON-KÖNYVek 8.) Szeged, Ictus és Jate , 1996. 161-195.

A témafelvető dolgozat - bár sem a konkrét kutatási kérdéseket, sem a kutatás szűkebben értelmezett kereteit nem definiálja - kiemelkedően alapos, s egyben élvezetes olvasmány. Bódi Jenő a releváns nemzetközi szakirodalom főbb gondolkodóinak szövegeiből logikusan építkezve - fogalmait gondosan előre definiálva - mutatja be, hogyan függ össze az identitás a tér és az eredetiség problémaköre, s ugyanakkor írása egy percig sem öncélú, a valóságtól elszakadt, pusztán elméleti jellegű fejtegetés.

Biztos vagyok benne, hogy ilyen elméleti megalapozottsággal nem lesz problémája azzal, hogy a szövegben már jól összeszedett gyakorlati alkalmazási területek (például: vidék revitalizáció, nemzeti parkok, múzeumok, hagyományteremtő állami illetve civil kezdeményezések) közül válasszon egyet - vagy találjon valami újat. Ha valami hiányzik nekem, az az empírikus kutatás módszertana, de belátom: bár a téma tálcán kínálja magát - az utcán és tájházban hever - feldolgozásához nem feltétlenül szükséges elhagyni a könyvtárt.

A minden bizonnyal üdítő személyes beszélgetésen túl a következő szövegeket ajánlanám neki:

Identitás egy globalizált világban (kulturális hibridek, fragmentált identitások,)
Appadurai, A. (1996) Modernity at Large. The Cultural Dimensions of Globalisation, London: University of Minnesota Press.
Apter, E. (2001) 'On Translation in a Global Market' in Public Culture, Vol. 13, No.1. pp. 187-204.
Cheah, P. and Robbins, B. (1998) Cosmopolitics: Thinking and Feeling Beyond the Nation, Minneapolis: University of Minnesota Press.
Castells, M (2000) The Power of Identity, Oxford: Blackwell.
Featherstone, M. (ed.) (1990) Global Culture, London: Sage.
Featherstone, M (1995) Undoing Culture: Globalisation, Postmodernism and Identity, London: Sage.
Grossberg, L. (1997) 'Cultural Studies, Modern Logics and Theories of Globalisation' in McRobbie, A. (ed.) Back to Reality? Social Experience and Cultural Studies, Manchester: Manchester University Press.
Harvey, D. (1990) The Condition of Postmodernity, Oxford: Blackwell
Lash, S. and Urry, J. (1994) Economies of Signs and Space, London: Sage
Morley, D. (1992) 'Where the Global Meets the Local: Notes from the Sitting-Room' in Television, Audiences and Cultural Studies, London: Routledge.
Morley, D. and Robins, K. (1995) 'Tradition and Translation' in Spaces of Identity, London: Routledge
Morley, D. (2000) 'Cosmopolitics' in Media, Mobility, Identity, London: Routledge
Tomlinson, J. (1999) Globalisation and Culture, Cambridge: Polity

Városi kultúra és identitás, szimbolikus helyek:
Appadurai, A. and Holston, J. (1996) 'Cities and Citizenship' in Public Culture, Vol. 8. No. 2, pp. 187-204.
Bloomfield, J. and Bianchini, F. (2001) 'Cultural Citizenship and Urban Governance in Western Europe' in Stevenson, N. (ed) Culture & Citizenship, London: Sage.
Hannerz, U. (1996) 'The Cultural Role of World Cities' in Transnational Connections. Culture, People, Places, London: Routledge.
McGuigan, J. (1996) Culture and the Public Sphere, London: Routledge.
McRobbie, A. (1999) In the Culture Society. Art, Fashion and Popular Music, London: Routledge.
Sassen, S. (1996) in 'Whose City Is It? Globalization and the Formation of New Claims' in Public Culture, Vol. 8. No. 2. pp. 205-223.
Zukin, S. (1995) The Cultures of Cities, Oxford: Blackwell.
Zukin, S. (2000) 'How to Create A Culture Capital: Reflections on Urban Markets and Places' in Tate Modern Catalogue 2002, London: Tate Modern.

Autenticitás és kapitalista kulturális termelés:
Appadurai, A. (1986) 'Introduction: Commodities and the Politics of Value' in Appadurai, A. (ed.) The Social Life of Things. Commodities in Cultural Perspective, Cambridge: Cambridge University Press.
Horkheimer, M and Adorno, T. W. (1993) Dialectic of Enlightenment, New York: Continuum.
Buck-Morrs, S. (1999) The Dialectics of Seeing: Walter Benjamin and the Arcades Project, London: The MIT Press.
Featherstone, M (1991) 'Theories of Consumer Culture' in Consumer Culture and Postmodernism, London: Sage.
Tomlinson, J. (1991) Cultural Imperialism. A Critical Introduction, London: Pinter Publishers

Nem világos számomra, hogy ez miképpen kapcsolódik a kommunikációhoz és azt sem értem, hogy mi lesz a későbbiekben kutatásod tárgya.