bacsvanlreflexiok2002v

Reflexiók
Bácsván László: Környezetvédelmi kezdeményezések és a társadalom (reprezentációk, konfliktusok, kommunikációk) c. témafelvető dolgozatára, előadására

A témafelvető meglehetősen messzirő inditva részeltezve mutatja be a környezetvédelmi civil mozgalmak és kezdeményezések történetét Európában, s ezzel párhuzamosan azok társadalmi konfliktus-jellegét elemzi, mely eslősorban az eltérő környezet-értelmezésekből fakad, illetve az ember-környezet kapcsolat nagyon elütő megközelítéseiből. Kitér a kelet-európai társadalmak rendszerváltó környezetvédelmi mozgalmaira, melyek egy átfogó rendszer kritikát öleltek fel általában, Megállapítja, hogy sajnálatos módon ezekben a társadalmakban nem sikerült fenntartani a környezetvédelmi témák iránti civil érdeklődést, s a politikai beszédmódból is igencsak kiszorult a "zöld kérdés"(egyetlen rendszerváltás utáni államban sincs komoly politikai képviselete a "zöld érdekeknek", jelentsen ez bármit is. Bácsván azt mondja, hogy ez elsősorban azért történik igy, mert hiányzik e társadalmakból egy olyan erőteljes "középoztály", mely a modernitással együttjáró fogyasztói értékrendről lemondva inkább a posztmateriális értékeket preferálná. Ezután a szerző elemzi a media szerpét, illetve mulasztásait e téren, számos media-elméletet vonva be a gondolatmenetbe.
Általános meglátásként azt gondolom, hogy jobban át kéne gondolni a szerzőnek, mivel is akar foglalkozni pontosan, mert nagyon szerteágazó, szétfutó a témafelvetője. Nem találom a pontos kérdésfelvetést, mit érez kutatható, és jól körülhatárolható problémának e nagyon complex kérdéskörben, milyen empíriát, módszereket akar bevonni, és a felvetett sokféle elméleti megközelítés közül melyiket választja kiindulási alapként. Mindezen hiányosságok mellett tetszik a társadalmi konfliktus-környezetvédelem-kommunikáció értelmezési keretek összekapcsolása a témafelvetőben, nem beszélve, hogy egy mennyire adekvát problémáról van szó.

(Idézetek a dolgozatból, színessel a hozzáfűzött megjegyzések)

"Az új társadalmi mozgalmak, és köztük a környezetvédő kezdeményezések, közvetlenül kapcsolódnak a nyugat 1968-as forradalmi hullámához." (vö: alább: nem forradalmi)

"Legfőbb értéknek a természetességet tekintik, ennek következtében fontossá válik az autenticitás (a mesterségesség, hamisság elutasítása), a helyettesíthetetlenség elve (ami eltűnik az nem hozható már vissza), a személyes szükségleteket meghaladó fogyasztás elutasítása (ahol persze kérdéses, hogy mi is a szükségletek "egészséges mértéke", illetve ki határozza meg) és végső soron az elidegenedés alóli felszabadulás".(nem tisztázott,hogy valóban mi a legfőbb érték: mi a természetesség elve? A természet mellett élni? A természetben élni? )

"A zöldek nem forradalmárok, kezdeményezéseiket a kései kapitalizmus válságtendenciái hívták életre, az egyre inkább nyilvánvalóvá váló ökológiai kockázatok érzékelése." (feljebb ennek ellenkezője hangzott el) "Relatív sikerességükben fontos szerepet játszik a forradalmiság..." (részemről elkülöníteném a forradalmiság és a lázadás fogalmát. T.i. az előbbi valamiért, az utóbbi valami ellen folyik. Engem érdekelne, hogy a '68-as lázadásokból és forradalmi megnyilvánulásokból hogyan lett .) "...hiánya (illetve egy szűkebb területre koncentráltsága), amely szélesebb mozgásteret biztosít számukra, lehetővé teszi, hogy a mozgalmak párttá válva akár a kormányzati hatalomig meneteljenek (mint Németországban)."

"Így a szemléletek megváltoztatására irányuló kísérlet, egy alapvető emberi viszony átdefiniálására irányuló próbálkozás, egy sajátos "osztályozási harc" része (Bourdieu). Nem véletlen, hogy az ökologisták, különösen a "mély ökológia" képviselői nem szívesen beszélnek természetről, vagy természeti környezetről, hanem az elkülönítő megnevezés helyett egy integratív fogalmat (leggyakrabban: Gaia) keresnek, amely magában foglalja a földi élet teljes viszonyrendszerét. A nyelvi differencia mögött pedig a valóság szemléletének lényegi különbsége áll, illetve a szemlélet megváltoztatására irányuló törekvés." (Egy álláspont. De biztos, hogy a modern tudás állítja szembe a kettőt?) "A modern tudás ugyanis szembeállítja az embert a természettel."

"A modern tudomány alapját..." (mit értesz ez alatt?) "...jelenti az az elv, hogy csak a kívülállás, elválasztás révén juthatunk objektív, azaz helyes ismerethez, a megismerőnek és megismerés tárgyának ezért szükségképp szét kell válnia."

"A nooszféra már nem a környezet része, nem az emberi világon kívülálló terület, hanem szorosan az emberhez tartozik. Valami, amit az ember folyamatosan létrehoz, hozzá tartozik, vagy amire gondot visel. Ez a "gond" (Heidegger) jelöli ki az emberi létezés határait, a természet azon része, amellyel közvetlen kapcsolatba kerülünk már a részünké válik, így nem idegen, nem az emberi világhoz képesti környezethez tartozó. Ennek a gondnak a tudatosítását tekintik egyik legfontosabb feladatuknak a környezetvédők".(????????)

Bácsván témafelvetőjében nem kérdez, hanem állít, és ez jól van így, láthatóan alaposan végiggondolt, kiérlelt, jól alátámasztott, kerek gondolatmenetet tárt elénk. Ez a kerekség azonban nem ad fogódzót a releváns továbbgondolási irányok feltárásához, hiszen orientációja befelé mutat.
Mégis, ha valamit hozzá tudok tenni e dolgozathoz, az a saját témám, az internet és különböző közösségek kapcsolatának szempontrendszere.
A többi néhány korábbi témafelvető esszé kapcsán már beleütköztünk a globalizáció nehezen definiálhatóságába, megragadhatatlanságába. E téma kapcsán azonban lehetőség nyílik a fogalom jó megragadására, hiszen ha azt állíjuk, hogy a környezetszennyezés igazi globális probléma, még mindig nem állítottunk mást, minthogy a szennyező és szennyezett, a pozitív és negatív következmények viselői földrajzilag igen messze is lehetnek egymástól. A környezet védelme lokális feladat, a környezetszennyezés viszont a lokálison túlmutató szinten jelent problémát. E kettősséggel a környezetvédelemmel foglalkozó szervezetek is szembe találták magukat: a helyei megoldások hatékonyságát jelentősen javítja a téma globális exponálása. Az azonos időben zajló, egymással összehangolt tevékenység hatékonysága is nagyobb elszigetelt, önálló akciókénál.
Ennek támogatására viszont szükség van a globális kommunikációs és médiatérre, melyben nem csak a báziskommunikáció, de a nyilvánossághoz való közvetítés is történhet.
Véleményem szerint alaposabb figyelmet érdemelne az internet mint médium alkalmazása, alkalmazásának hatékonysága a környezetvédelem eszköztárának elemzésekor, pontosan azért, mert ahogy azt Bácsván helyesen felismeri, az első és legfontosabb kérdés, a problémák megfelelő tálalása, illetve a közbeszéd megfelelő tematizálása, nem csak helyi, de globális szinten egyaránt.

Bácsván László dolgozatának már címe is nyilvánvalóvá teszi, hogy itt egy hatalmas téma tárgyalására tett kísérletről van szó. Dolgozata jól szerkesztett, gondolatmenete világosan követhető, felvillantja a legfontosabb szempontokat: ember és természet viszonya, a természetfelfogás változása, a környezetvédő mozgalmak története, különös tekintettel azok rendszerváltás utáni helyzetére térségünkben, a "zöld-témák" mentén keletkező társadalmi konfliktusok, a zöldekkel kapcsolatos társadalmi reprezentáció.
Számomra azonban mégsem világos, hogy Bácsván László kutatásának mi a tárgya. A téma rendkívül összetettnek tűnik, és sok helyen adhat alkalmat empírikus vizsgálatra, alaposabb elemzésre, akár azáltal is, hogy vagy a konfliktus, vagy a kommunikáció vagy a reprezentáció kap nagyobb figyelmet a jövőben, bár ezeket teljességgel elválasztani, gondolom, nem lehet.
A Dilemmák és kihívások alcím alatt Bácsván László azt veszi sorra, hogy mi módon lehetne eredményesebbé tenni a környezetvédő kezdeményezések kommunikációját. Itt a korábbi elemző-leíró szemléletet egy értékítéletet tartalmazó rész követi ezzel, amiből nem derül ki, hogy ezek a szerző vagy a mozgalom által megfogalmazott célok, illetve kritériumok-e.

1. Mit értesz kommunikációk alatt? Kommunikációs folyamatokat, szituációkat, kommunikátumokat, üzeneteket, kommunikációs stratégiákat, nyilvános közleményeket?
2. Érdemes volna elolvasnod Domschitz Mátyás: A globalizáció zöld narratívája c. írását. Ez a pécsi Tudásmenedzsment c. periodikában jelent meg (2002. november), és egy zöld levelezőlista szövegeiben vizsgálja a globalizáció szociális reprezentációját. Azt hiszem, hasznos lehetne a számodra. Ha nem tudnád megszerezni a lapot, akkor megsúgom, hogy Mátyás végzős hallgató nálunk, és ha írsz neki az aquaria@infornax.hu címre, biztosan elküldi neked a szöveget.
3. Egyébként is ajánlom a szociális reprezentációval kapsolatos szövegek olvasását; ez elég átfogó (bár elég bonyolult) elméleti keretet ad, egyszersmind pedig módszertani segítséget is nyújthat a reprezentációs vizsgálatokhoz. (László Jánosnak a Társas tudás, elbeszélés, identitás c. könyve pl. ilyen; de a Béres-Horányi szerkesztette Társadalmi kommunikáció kötetben is van neki egy írása ebben a témában, kiindulópontnak az is jó.)
4. Érdekes volna a konkrét vizsgálódásban feltérképezni a zöldekről, a zöld mozgalomról bármely, a zöld körökön kívüli társadalmi csoportban kialakult/működő reprezentációkat, és szembeállítani ezt a zöld csoportok saját zöld-reprezentációval (amelyeket természetesen szintén fel kell deríteni előzőleg). Nagyon tanulságos lenne meragadni az ebben rejlő különbségeket, és összevetni a konfliktusok tendenciáival, illetve megnézni, hogy az általad vázolt konfliktusok mennyiben vezethetők le ezekből a reprezentációs különbségekből.

[vissza]

Felföldi Barnabás:

Kedves Laci! Örülök annak, hogy kutatási területként ilyen mai (pontosabban: egyre inkább előtérbe kerülő) jelenség-együttest választottál. Nagy előnye ennek a választásnak, hogy viszonylagos újdonsága ellenére a szociológiai, ökológiai, természet- és társadalomfilozófiai kutatás és gondolkodás nyugaton már jelentős eredményeket produkált az "ökológiai probléma" és a "zöld mozgalmak" megismerésében és értelmezésében, továbbá van már ennek a kérdéskörnek néhány jeles hazai szószólója, teoretikusa is (főleg a Liget folyóirat köré szerveződő írókra, gondolkodókra, aktivistákra gondolok). Másik jelentősége a választásnak az, hogy a kutatás vélhetően a modernitás sajátosan kelet-európai változatára, azon belül pedig magyar jellegzetességeire fog éles fényt vetni.
A dolgozat a kelet-európai környezetvédelmi kezdeményezések társadalmi fogadtatásának lehetséges konfliktus-zónáival és azok meghatározóival (eltérő érdekek, társadalmi reprezentációk és kommunikációk) foglalkozik. Reflexióimban egyrészt fölvetek egy a dolgozatod egészét érintő problémát, másrészt néhány kisebb kiegészítést, megjegyzést szertnék tenni. Remélem, hasznodra lehetek velük!
Lássuk az előbbit! Nem igazán tudtam a dolgozat elolvasásának végeztével eldönteni, hogy valójában mit is akarsz: bemutatni és elemezni, értelmezni egy helyzetet, előfeltevéseket megfogalmazni erre a helyzetre vonatkozóan, vagy pedig 'how to do'-típusú javaslatokkal élni valakik (a zöldek?) számára. Ez a bizonytalanságom inkább a dolgozat második felében erősödött föl (a 3. ponttól kezdődően) - ott, ahol már kommunikációs kérdésekkel (nyilvánosság, társadalmi reprezentációk) foglalkozol. Valószínűleg ennek a tisztázatlanságnak tudható be az is, hogy leíró és értelmező mondatok keverednek értékelő-megítélő megjegyzésekkel. Ez összezavarja az olvasót (engem legalábbis): mit olvas, mire akarja a szerző 'kifuttatni' a gondolatmenetet, továbbá a szöveg egyes részei milyen funkcióval bírnak tulajdonképpen? Számomra tisztább lett volna, ha fölvázolod, hogy az ökológiai problémákkal kapcsolatban a különböző, szociológiai, társadalomfilozófiai stb. irányzatok és iskolák hogyan gondolkodnak a társadalomról és a társadalmi kommunikációról, a társadalmi reprezentációkról, miben hasonlítanak és térnek el ezek a gondolkodásmódok, illetve Te hogyan pozicionálod magadat ezekhez képest. Ezek után olyan tudományos problémákat kellene megfogalmazni, amelyek kijelölik az elmozdulás irányát.
A második oldal utolsó bekezdésében fejtegeted, hogy 'a környezetvédelem kérdése elsőrendűen a politikai mezőben jelenik meg' [1], és lehetséges okokat is megemlítesz. Ezeket szeretném kiegészíteni azzal, hogy a 'mozgalmak közti együttműködés nem megfelelő szintje'' és a 'civil társadalom kialakulatlansága' mögé is érdemes nézni, ami szerintem főleg társadalomtörténeti vizsgálódást kell, hogy jelentsen. A civil társadalom - abba az értelemben, ahogy azt ma Nyugat-Európában használják - a polgári társadalom tudatosan és polgári értékek mentén alulról (ön)szerveződő dimenzióját (grassroots) jelöli. A magyar polgárosodás azonban, mint tudjuk, megkésett (19-20-21. sz.) és részleges polgárosodás, már amikor nem akasztotta meg e folyamatokat háború, forradalom vagy diktatúra. A társadalmi viszonylatok és kapcsolathálók mesterséges (értsd: felülről, hatalmi szóval történő, ideológiai elvek és hatalmi érdekek mentén való) elszakítása és radikális újraalkotása a háború után megvalósíthatónak tűnt, és a kommunista Rákosi-rendszer eléggé hatékony munkát végzett e téren. Ez a társadalmi-hatalmi átalakítás (ill. annak következményei) majd az erre építő kádári konszolidáció évtizedei egészen biztosan nem kedveztek az ún. 'civil társadalom' kiépülésének; ugyanakkor nem szabad egyoldalúan tekinteni erre a folyamatra, mert a félfeudális társadalmi-politikai berendezkedést (ami Magyarország nehéz terhe volt már régóta) legalábbis strukturális értelemben valóban sikerült fölszámolnia. Kérdés, hogy milyen lett volna egy amerikai (nyugati) támogatással megvalósuló társadalmi-politikai átalakítás a háborút követően, elősegítette volna-e az anakronisztikussá vált feudalisztikus kötöttségek alóli felszabadulást, illetve mennyiben lett volna szervesebb a változás, mennyire erősítette volna egy polgári demokratikus értékrendszer mentén szerveződő öntudatos civil szféra kiépülését. Ha pedig a Szabó Márton-féle sémában gondolkodunk, mely szféra áll a rendszerváltozás utáni társadalmi mozgalmak középpontjában: politikai, gazdasági, kulturális vagy mindhárom egyszerre? Vagy a különböző társadalmi mozgalmak esetében más- és máshová esnek a hangsúlyok? Persze, ez már a feltételezések világa, és nem is a Te kérdéseid. Inkább ajánlok kiinduló irodalmat.

Gyáni G. - Kövér György: Magyaroroszág társadalomtörténete a reformkortól a második világháborúig. Osiris, Bp. 2003. (Most jelenik meg, én az Osiris-prospektusban láttam.)
Valuch Tibor : Magyaroroszág társadalomtörténete a XX. sz. második felében. Osiris, Bp. 2001.

Egy másik meglátásom, hogy szerintem érdemes lenne foglalkoznod Serge Moscovici munkásságával, aki nem csak az innováció szociálpszichológiai vizsgálatát végezte el, hanem a szociális reprezentáció elméletének is az 'atyja'. (Tudom, foglalkozol a dolgozatodban a társadalmi reprezentációkkal, de nem ilyen összefüggésben.) Az Osiris Kiadó nemrég adta ki a Társadalom-lélektan c. könyvét. (További magyar nyelvű szakirodalom ezen a területen: László János írásai.)
Tetszettek azon soraid, amelyekben a kommunikációs tartalmakat és jellegeket meghatározó előfeltevések, rutinok, habitusok, normák kulturális meghatározottságát taglalod, illetve azt, hogy ezek konfliktusforrásként jelenhetnek meg a környezetvédők és a helyi lakosság, a környezetvédők és a helyi politikusok viszonylataiban, erősen befolyásolva a kölcsönös megértés és az 'egyezkedések' folyamatait. Talán újfent Moscovici szociális reprezentáció elmélete kívánkozik ide, mert ha ez az oldala (is) érdekel a kérdésnek, akkor érdemes volna megnézni, hogy a média milyen reprezentációkat állított elő a természetvédőkről és a természetvédelem ügyéről az elmúlt 10-15 évben Magyarországon, illetve, hogy ezek a reprezentációk megjelennek-e helyi szinteken (és hogyan) konkrét ügyekkel kapcsolatban.

Jegyzetek:

[1] Ezt támasztják alá az én tapasztalataim is. Sőt, az sem garancia a politikai szándékok kiküszöbölésére, ha a természetvédelmi kérdésekről nem a politikusok beszélnek a nyilvánosság előtt, hanem szakmai jellegű médiaműsorokban van róluk szó. Épp az imént hallgattam egy környezetvédelmi magazint, amit az egyik országos rádióadónk sugárzott, és ahol a műsor zárszavában arról beszélt a műsorvezető, hogy a hazai környezetvédelmi munkát Európa-szerte elismerik, és sikerült a hazai éleővilág sajátosságait, különleges értékeit megőrizni, de már most nyugati befeketető, bankárok, spekulánsok fenekednek földjeinkre. Most még megvédik földjeinket az érvényben lévő törvények, de lehet, hogy ez már nem sokáig tart.
A gondolatmenet nem volt kifejtve teljesen, de a kétpólusú szerkezet egyik feléből kikövetkeztethető, hogy a majdani külföldi földvásárlók egyrészt az uniós csatlakozás után fogják ellepni Magyarországot, másrészt a nemzeti értékeinket képező természeti javainkkal várhatóan felelőtlenül, pazarló módon fognak bánni, tehát csorbulni fognak a természetvédelem és így a haza érdekei is. Természetesen nagyon könnyű cáfolni ezt az elméletet: 1. gyakran a magyar földek magyar gazdái is felelőtlenül bánnak természeti értékeinkkel ; 2. a kérdés kulcsa a törvényi sazbályozás minőségében és a törvények betartatásának hatékonyságában van, függetlenül a földtulajdonos nemzeti hovatartozásától.
Ezek után valószínű a következtetés: ha könnyű belátni a sugalmazott és félig kimondott vádak sebezhetőségét, akkor demagógiáról van szó, tehát populista politikai szándékok húzódhatnak meg a szavak hátterében.

[vissza]

Frazon Zsófia:

A szöveg jól átgondolt, szerkesztett és következetes: "tudományos" szöveg. Egy társadalmi konfliktus társadalomtudományi fogalmakkal való leírásra és bemutatásra, a témában rejlő empirikus kutatási pontok körvonalazásával.
Talán egyetlen hiánya a kutatási terep konkrét meghatározása.

[vissza]

Kardos Genovéva:

1. Pontosan összefoglalva, jól nyomon követhetően vezeti végig Bácsván László a zöld mozgalmak múltját, a környezetvédő kezdeményezések létrejöttétől, a működésük miatti konfrontálódási lehetőségek (a rivális, a hatalmi és a civil szektorral) során át, rávilágítva a környezetvédelmet érintő nyilvánossági problémakörig. A témafelvetőből számomra az nem derül ki egyértelműen, hogy tervezett kutatásnak, mely kérdéskör képezi fókuszpontját. A téma ugyanis nagyon összetett, ezért lehet, hogy célszerűbb lenne különálló egységekre bontani. Igaz, ez a későbbiekben annak is függvénye lehet, hogy milyen vizsgálati módszereket kíván használni.
2. A környezetvédők és a társadalom konfliktusai összefüggésében olvasható a dolgozatban: "a zöldek legtöbbször egyfajta szakértői szerepben jelennek meg, üzeneteik hatékonysága így nagymértékben múlhat a nyilvánosságban való megjelenésük esélyein".
A hatékonysággal összefüggésben esetleg vizsgálható: a hatékonyságért milyen kommunikációs elemeket, technikákat, csatornákat használnak a környezetvédő szervezetek, és ezek hatékonysága miként mutatkozik meg?
3. A Greenpeace látványosan megtervezett akciói valóban vonzzák a média figyelmét, azonban a csendesebben dolgozó szervezetek is bővelkednek eredményekben. Például, a tíz éve működő hazai Levegő Munkacsoport eddigi tevékenysége alatt számos, a döntéshozók tudatára és a közvéleményre ható eredményt könyvelhet el. Kérdés: a lakosság, a köznapi ember mennyire ismeri egyáltalán a hazai zöld szervezeteket? Tud-e azoknak a döntéshozókra gyakorolt munkájáról?
4. A környezetvédő szervezetek oldaláról felvetődhet úgy a kérdés: a környezetvédő tevékenység tekintetében miként is közelíthető meg a hatékonyság fogalma, mikor beszélhetünk valóban hatékonyságról?
5. Egyetértek azzal a megfogalmazással, hogy a "modern média esetében különösen lényeges az a tény, hogy az általa konstruált valóságban nem veszünk részt". A "városi ember számára a természet sokszor elsődlegesen, mint kép, mint üzenet létezik". De, mint milyen kép? Mit jelent a köznapi ember számára az a szó, hogy környezetvédelem? Mit lát a fogalom mögött? Az egyén számára lebontva mi a környezetvédelem?
6. Lehet, hogy kitérhetne a kutatás a környezetvédelemre való nevelés kérdéskörére is, ez hol kap helyet a társadalmi reprezentációs mezőben? (A környezeti nevelés definíciója a Környezeti Nevelési Kommunikációs Programiroda (KöNKomP) szerint: " a környezeti nevelés olyan értékek felismerésének és olyan fogalmak meghatározásának folyamata, amelyek segítenek az ember és kultúrája, valamint az őt körülvevő biofizikai környezet sokrétű kapcsolatának megértéséhez és értékeléséhez szükséges készségek és hozzáállás kifejlesztésében. A környezeti nevelés hatást gyakorol a környezet minőségét érintő döntéshozatalra, személyiségformálásra és egy széles értelemben vett viselkedésmód kialakítására." - áll az iroda honlapján.) A környezeti nevelést - definiálásán kívül - azonban milyen módon lehet a személyiségformálás elemeként tekinteni?

[vissza]

László Mónika:

1. Minek a reprezentációját vizsgálod? Az, hogy az Öko mozgalmak hogyan mutatják meg magukat a társadalomban, vagy hogy az emberek mit gondolnak a mozgalmakról?
2. Az előadásodban beszéltél a kulturális különbségek vizsgálatának szükségességéről, kérdésem, hogy mik közötti különbségekre gondolsz?

[vissza]

Magyar Vera:

Összeszedetten, lényeglátóan mutatod be a zöld mozgalmakat. A hozzám hasonló, e témában igencsak laikus szemlélő is megfelelően megismerheti a főbb vonulatokat.
Valamiképp azonban hiányzik belőle a megfelelő számú kérdés. Ha néhány megkezdett gondolatmenetet tekintünk, akkor túl sok és szerteágazó probléma vetődik fel, ha azonban a kérdőjeleket számolnánk, abból túl keveset találhatunk. Amit felvázoltál azonban igencsak "többkutatós" témakör.
Több vonzó oldalát is megvillantod a zöld mozgalmak kommunikáció-kutatásának, de talán mivel még neked sem nem sikerült választanod közülük, az én számomra sem egyértelmű, merre is indulsz el, hogyan darabolod a nagy falatot. Néhány vágási felület lehet (az általad is említetteken kívül):

Bácsván László témafelvetőjében a zöld mozgalmak elmúlt három évtizedben lezajlott megjelenését, kibontakozását és a politikai életbe való bekerülését követi végig, majd összefoglalja, milyen lehetőségei és konfliktusai vannak a hazai zöld mozgalmaknak. Írása pontosnak és tárgyszerűnek tűnik, amikor sorra veszi a konfliktuslehetőségeket, illetve amikor megállapítja, hatékony zöld mozgalom nem bontakozhat ki erős és független, ahogy ő nevezi, posztmateriális középosztály nélkül. Ezek az észrevételek, úgy tűnik, megalapozottak, csak éppen a szociológia és a politológia keretein belül maradnak. A szerző gondolatmenete akkor kap kommunikációs kontextust, amikor a kulturális konfliktusok lehetőségéről ír, ahol megállapítja: "A kultúra, mint szabályok és kommunikációk struktúrája vagy nyelvtana alapvetően határozza meg az interperszonális megértés esélyeit." Ehhez kapcsolódik a természettel kapcsolatos fogalomhasználat különbségeit elemző okfejtése is a következő, 3. részben.
Külön is kiemelésre érdemes a Greenpeace-mozgalom megközelítése, hiszen tevékenységüket kifejezetten kommunikációs szempontúnak ítéli meg. Az irántuk tanúsított figyelem, és a visszatérő szociálpszichológiai, politológiai megközelítés is jelzi, Bácsván László a kommunikáció interakcionista felfogását vallja, (ezt azután maga is elismeri: 4. rész).
Bár a szerző megállapításai végig átgondoltnak tűnnek, tájékozott a témában, mégis hiányzik témafelvetőjéből néhány alapvető tézis.
A következőkre gondolok:

Amíg ezekre nem tér ki a szerző, addig dolgozatát korrekt helyzetjelentésnek tekinthetjük a zöld mozgalomról és hazai esélyeiről, némi kitekintéssel a közeljövő felé.

1. vizsgálod-e hogy a civil társadalomba hogyan tagozódnak be a zöld mozgalmak?
2. Minek a kommunikációját vizsgálod? Azt hogy az Öko mozgalmak hogyan kommunikálják - mennyire hatékonyan, milyen módszerekkel, stb - a saját céljaikat?

A környezetvédelmi kezdeményezésekkel kapcsolatos társadalmi - és szervezeteken belüli illetve közötti - konfliktusok pontos diagnózisa a dolgozat. A társadalmi kommunikációval és a környezetvédők és a társadalom közötti érdek/érték ellentétekkel kapcsolatos szociológiai szakirodalom feldolgozása példa értékű, ahogyan a külföldi környezetvédelmi kommunikációs tapasztalatok mellett a hazai helyzet lokálisan specifikus problémáinak bemutatása is kitűnő.
László sokszor normatív kijelentéseket tesz (mit kéne tenni), ami nem feltétlenül felel meg a tudományos diskurzussal kapcsolatos elvárásoknak (távolságtartás, értéksemleges leírás és elemzés). Ezen azonban lehetne segítene egy reflexív körrel, ahol a szerző bemutatja saját helyzetét, involváltságának körülményeit (hiszen gyaníthatóan nem csak a távolból vizsgálja e mozgalmakat). A társadalomtudományok reflexív fordulata a hatvanas évek végén leszámolt az objektivitás illúziójával, így ez nem jelentene problémát, sőt.
Nem látom viszont a konkrét kutatási témát, bár feltehetőleg az elméleti háttér még mélyebb kutatása után megfelelő elméleti keretben ismertetve néhány hazai, - a konfliktus természetét tekintve hasonló - környezetvédelmi szervezetek és a helyi lakosság közötti konfliktust, illetve az annak társadalmi kommunikációját esettanulmányként ismertető dolgozat kézenfekvőnek tűnik.

Clifford, J. (1986) 'Introduction: Partial Truths' in Clifford, J. and Marcus, G. E. (eds) Writing Culture. The Poetics and Politics of Ethnography, London: University of California Press

Clifford, J. (1988) 'On Ethnographic Authority' in The Predicament of Culture, London: Harvard University Press.

Edwards, B. (1999) Inside the Whale: Deep Insider Research, Paper for AARE Conference, Melbourne, November 1999.
Available on the Internet: http://www.aare.edu.au/99pap/edw99006.htm, last accessed: 15th of April 2002.

Finken, S. (2000) 'Bringing Ethnography Home', in Svenson, L., Snis, U., Sorensen, C,. Fägerlind, H., Lindroth, T., Magnusson, M. Östlund, C. (eds.) Proceedings of IRIS 23, Uddevala: Laboratorium for Interaction Technology, University of Trollhättan.
Available on the Internet: http://iris23.htu.se/proceedings/PDF/98final.PDF, last accessed: 15th of April, 2002.

Haller, D. (2002) 'Reflection on the Merits and Perils of Insider Anthropology' in: Haller, D. (ed) Heteronormativity in Anthropology, Issue of the German Anthropological Journal kea, No. 14, pp. 113-146.
Available on the Internet: http://amor.rz.hu-berlin.de/~h0920cyt/Native.htm, last accessed: 15th of April, 2002

Hammersley, M. (1992) 'On Practitioner Ethnography' in What's Wrong with Ethnography, London: Routledge.

Haraway, D. J. (1991) 'Situated Knowledges: The Science Question in Feminism and the Privilege of Partial Perspective' in Simians, Cyborgs, and Women. The Reinvention of Nature, London: Free Association Books.

Keith, M. (1992) 'Angry Writing: (Re)presenting the Unethical World of the Ethnographer' in Environment and Planning D: Society and Space, Vol. 10. pp. 551-568. - Ez lehet nagyon fontos. Nekem asszem még megvan.

Rosaldo, R. (1989) Culture & Truth. The Remaking of Social Analysis, Boston: Beacon Press.

Szívesen olvasnék részletesebben a hazai viszonyokról. Biztos, hogy a környezettudatos életmód egyértelműen kisajátítható a "független középosztály" számára? Nem lehet, hogy számos ponton úgyismint táplálkozás (friss zöldség, gyümölcs, kevés tartósítószer, vagy előre gyártott étel), a szabadidő eltöltés módja, a tárgykultúra stb. területén a középosztályba nem tartozók (is) hordoznak értékeket? Például a Medián egyik friss felmérése szerint a "legzöldebbek" Magyarországon a tipikus háziasszonyok.
Csatoltam pár linket friss hazai kezdeményezésekről, hátha tudod használni:
www.geocaching.hu
http://zoldgeneracio.kvvm.hu
www.jovohaz.hu
Érdeklődésedre tarthat számot továbbá:
Pataki György - Radácsi László (szerk.): Alternatív kapitalisták. Szentendre, Új Paradigma Kiadó. (2000)