Reflexiók a

Konstitúció / interpretáció
c. projekthez

2005-2006 tanév:
[Gagyi Ágnes], [Sipos Tünde], [Szentistványi Rita], [Török Marianna],

2004-2005 tanév:
[Skrabski Fruzsina], [Sólyom Barbara], [Wilhelm Gábor]

Gagyi Ágnes:

Összerakom, ami eddig nekem ebből lejött:

A konstitúció és interpretáció kétféle tudománytörténeti irányzat értelmezési gyakorlata. Nem a dolgok minőségére vonatkozó eldöntendő kérdés tehát, hanem a módszer kérdése. További kérdés csak az lehet, hogy mikor melyiket érdemesebb alkalmazni, s ezt a problémamegoldás hatékonysága dönti el.
Az ágensre vonatkozóan lehetnek külön izgalmak ebben az ügyben, mivel ott a konstitúció és az interpretáció az ágens számára észrevétlenül tud egybeesni. A spektatív (?) szimbolizáció ilyen például: jelentéskonstrukció történik, de ezt mi felfedezésként, rájövésként éljük meg. Ugyanilyen lehet egy igazság felismerése egy csoportban, stb. Lehet, hogy ha nekiállunk a társadalmi kommunikációt elemezni abból a szempontból, hogy mi írható le jobban konstitúcióként, és mi interpretációként, ez nagyon hatékony eszköz lehetne olyan kérdések kibontására, amelyekhez az egyik vagy másik szemléletmódhoz tartozó elméletek nem tudnak megfogni.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Az "interpretáció" szó számos interpretálása (?) fellelhető, melyek - többé kevésbé - békésen megférnek egymás mellett. A projekt során elhangzott elméleti megközelítések mellett egy gyakorlati alkalmazásra hívom fel a figyelmet.
A mediációban az interpretálás mint kerülendő viselkedés szerepel. A mediátornak, ahhoz, hogy képes legyen betölteni szerepét (egy asztalhoz ültesse a konfliktusban álló feleket, megindítsa köztük a megszakadt kommunikációt, majd elvezesse őket egy megállapodásig) nagyfokú összhangot kell kiépítenie mindkét féllel. Az összhang elérését segíti például, ha figyelmesen hallgat, ha kellően nyitott, ha tiszteletben tartja mások érzéseit, stb. Csupa olyan dolog ez, mely egyáltalán nem kézzelfogható, nem egyértelmű, ám a szakkönyvek ügyelnek arra, hogy alaposan és részletesen, példákkal megtámogatva világossá tegyék, milyen magatartást értenek alattuk. A kerülendő, az összhangot aláásó tényezők között említik a közbevágást, az utasítások adását, a kioktatást, a moralizálást és a felek viselkedésének interpretálását. Például: "Úgy tűnik, önt nem izgatja túlságosan, hogy milyen kárt okozott x-nek."
Mások belső állapotai, érzései, véleményei nem olvashatók ki tisztán a viselkedésből, és az interpretálás gyakran együtt jár valamilyen ítélettel, melyet jobb elkerülni, hiszen az ítélkezés csak hierarchikus viszonyban létezhet, a mediáció viszont éppen egy egyenlő viszonyokon alapuló felállást kíván megvalósítani.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

A konstitúció-interpretáció vitáról, arról, hogy ez elkülöníthető-e mereven, Geerz model of / model for fogalma jutott eszembe (Geerz: Religion as cultural system). Geerz a gátépítést hozza példának: amikor elméletekkel és a vízáramlás jellemzőinek táblázatba foglalásával "modellezzük" a valóságot, annak érdekében, hogy jobban megértsük a gátak működését, ez a model for, azaz a valóságnak a modellje.
A másik esetben ezek az elméletek és táblázatok alapján építjük meg a gátat - vagyis ebben az esetben az elmélet és a táblázatok a valóság számára szolgálnak modellként.
A kulturális mintázatoknak és a (például vallási) szimbólumoknak megvan ez a kettőssége: úgy adnak jelentést a társadalmi / pszichológiai valóságnak, hogy egyrészt kifejezik, másrészt alakítják.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Sajnos részletes háttéranyagok feldolgozására nem volt időm, így nem szólnék hozzá ehhez a vitához, de örömmel látom, milyen élő, izgalmas beszélgetés lehetett.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

A témához ajánlom Nyíri Kristóf és Szécsi Gábor: A szöveg, mint interpretáció című írását.

http://nyitottegyetem.phil-inst.hu/filtort/ktar/szny/ong_mark.htm

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

A konstitúció valaminek a megalkotása, létrehozása szabályrendszerek segítségével. Egy társadalmi berendezkedés, egy kommunikációs rendszer, egy játék, stb. működésének alapját adja a konstitúció.

Számomra az interpretáció kifejezés értelmezést, magyarázást, magyarázatot jelent. A művészetek terén kicsit módosul a fogalom, egyfajta művészi előadásmódot jelent illetve egy művészeti alkotás bemutatását, tolmácsolását egy egyéni értelmezés keretein belül.
A szociálpszichológiában szokták alkalmazni az interpretatív közösség fogalmát: egy bizonyos típusú médiatartalom élvezetére és értelmezésére specializálódott csoport. Pl. kamaszok azonos/hasonló zenei tv-csatornákat néznek, vagy azonos rádió csatornákat hallgatnak. Az ilyen csoportokban a látott/hallott/olvasott médiaanyagot megbeszélik, ezzel nemcsak információhoz jutnak az adott médiatartalommal kapcsolatban, hanem magukról és a világról is ki tudnak alakítani egy képet. Az identitás érzéséről nem is beszélve.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Az interpretáció egyik 19. századi elmélete (hermeneutika) Schleichermachernél található, mely sok szempontból megegyezik Herderével, az elődjével, illetve Schlegelével.
Schleichermacher az elméletében a jelentést a nyelvi használathoz, a használat mögötti szabályrendszerhez köti. A verbális megnyilatkozások interpretációja részben nyelvi: mely a használatra, azaz a jelentésre koncentrál; részben pszichológiai: mely a szerző szándékaival foglalkozik. Az interpretáció Schleichermacher számára holisztikus (részben a szemantikai holizmusa következtében): különböző nagyságrendű kontextusok figyelembe vételével halad előre, éppen ezért körkörös és fokozatbeli.
Davidson radikális interpretációjának a célja, hogy a nyelvi anyag alapján kihámozza azt a tudást, mely a nyelvi megértést lehetővé teszi.

A konstituálás fogalma megjelenik Husserlnél. Itt a tapasztaló szubjektum a világot objektumokká strukturálja, konstituálja, mégpedig általános jelentésfunkciók révén.
Általánosabban a konstituálást egyfajta relációként lehet definiálni, mely adott entitásokból valamit létrehoz, ami azonban nem azonos ezekkel az entitásokkal. Ugyanis ugyanazt a létrehozott valamit más entitások is konstituálhatták volna az adott időpontban. A konstituálás mint reláció tehát más jellegű dolgok megjelenéséért felelős. A konstituáló tulajdonságok alapvetőek a dolog (esemény, helyzet) szempontjából, a kontingens tulajdonságok viszont nem.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]