Velics Gabriella:

Adalékok a paradigma fogalom értelmezéséhez

I.

Thomas Kuhn "A Tudományos forradalmak szerkezete" megírásától (1962) haláláig küzdött a félreértőkkel. Ugyanis Kuhn tudományfejlődés-modellje egyrészt túl komplexnek bizonyult, másrészt a mű "olvasmányossága" felületes olvasást és hamis redukciókat eredményezett. E felületes olvasás kapcsán került az értelmiségiek szóhasználatába a paradigmaváltás kifejezés, mely köznapi értelme már csak nyomokban hasonlít az eredetire. A szakmai dekóderek (tudományfilozófiai iskolák) természetesen saját olvasatukat hozták létre.

Hronszky Imre: "Kuhn-értelmezések egy részben félreértett és egy figyelmen kívül hagyott szerzőtől című tanulmányában (In: Tudomány és történet. Szerk. Forrai Gábor - Margitay Tihamér, Typotex, Bp, 2002.) Margarite Mastermann és Joseph Rouse adaptációjáról szól. Mastermann hitte, hogy ha kisebb fejlesztéseket végez Kuhn modelljén, az elsők között járulhat hozzá a modell alapvetően új mondanivalójának megértéséhez, Rouse pedig az igazi Kuhnt akarta rekonstruálni és továbbfejleszteni.

Mastermann egyetlen tanulmányt írt erről a témáról, ezt úgy ismeri a szakmai közönség, mint az az írás, melyben a szerző rámutat, Kuhn A tudományos forradalmak szerkezetében 21-féle értelemben használja a paradigma fogalmat. Kuhn ezen túl Mastermann érdemének vélte annak a gondolatnak a kikristályosodását, hogy a paradigma koncepció szerint elmélet hiányában a kutatás valamely konkrét mintát, analógiát követő jelleggel működik. Ezen túl Mastermann egy olyan alapértelmezést adott e koncepciónak, amely már lényegesen eltért Kuhn felfogásától. Azaz, hogy a tudomány fejlődése analógiák megtalálásán keresztül megy végbe, ezeket az analógiákat eszközként működtetik, ami hagyománnyá alakuló "látásmóddá" válik, ezért a tudományfejlődés sajátosságai az analogikus modellalkotás logikáján nyugodnak.
Szerinte Kuhn érdeme a normáltudomány fogalmának kidolgozása, és hogy a tudományt ténylegesen megvalósuló önkorrekciós rendszernek tekinti. M: "Hogy van normáltudomány az egyértelmű: a tudomány általában szokás irányította rejtvényfejtő, nem pedig filozófiai tevékenység." A paradigma a tudományos kutatás, mint rejtvényfejtés eszköze. M: "A paradigma lehetővé teszi a tudományos kutatást, amikor még nincsen elmélet." A paradigma alapvető értelme, szerepe szerint szerszám, mesterséges eszközként való működése, hiszen a tudomány paradigma vezérelte kutatás. Megfejtendő, hogy hogyan lesz a kutatás folyamatában ez az eszköz metafizikai "világnézet". A paradigma a kutatás elindítója, de egyben látásmód és konkrét kép is, amit analogikusan lehet és kell is használni. Ezt az analogikus felhasználást a paradigma alapvető tulajdonságai - konkrétsága, finomítatlansága, nem befejezettsége - teszik lehetővé.
Mastermann kiinduló meggyőződése az, hogy a paradigmák tudományos szerepének megértéséhez meg kell fordítani a szokásos kérdésfelvetés módját. Ha azt kérdezzük, mi a paradigma, akkor nehézségekbe ütközünk (21-féle dolog), ha azt, hogy mit csinál, akkor a nehézségek eltűnnek. A normáltudomány szokásos működése során rejtvényeket állít fel és fejt meg. A rejtvény mindig mesterséges tárgy, csak eszközökkel lehet megoldani. A normáltudományos kutatás alakítja át a problémákat rejtvényekké és teszi ezzel pontosan megoldhatóvá. M: "a normáltudományos tevékenység nem egyszerűen problémamegoldás, hanem rejtvényfejtés." Rejtvénnyé alakítani egy problémát ugyanis azt jelenti, hogy a probléma megfogalmazása segítségével biztosítjuk, hogy az megoldható legyen (vagy hogy válsághoz és ezzel átmenethez vezessen. Ez utóbbi során folytonosság jön létre, a kutatás képes továbbhaladni, és kiküszöbölve a válságot, újra rejtvényfejtő struktúrához jut. Mastermann szerint a félreértők a paradigmákat nem rejtvényfejtő funkciójukban, nem mint eszköz vizsgálják, hanem elméletnek tekintik, s ezzel alapvetően félreértik Kuhn mondanivalóját.
Mastermann szerint Kuhn a paradigmát három értelemben (szociológiai, világnézet, eszköz) használja, én ebből azt emelem ki, melyre Kuhn válaszában reflektált. Ez a paradigmának a szociológiai definíciót ad: A paradigma tudományos (intellektuális, verbális, viselkedési, mechanikai, technológiai) habitusok valamely tapasztalatilag azonosítható halmaza. Kuhn ezzel egyetért (1969): "Miután izoláltam az individualista specialisták egy csoportját, utána azt kérdezném, mi volt közös a tagjaiban, ami képessé tette őket a rejtvények megoldására…a paradigma, vagy a paradigmák halmaza az a válasz, amit könyvem erre a kérdésre ad. Ez Mastermann kisasszony szociológiai jelentésű terminusa. Erre most már valamely más terminust kellene előnyben részesítenem, talán a diszciplináris mátrixot."

II.

Joseph Rouse szerint Kuhn tudományos forradalmakról kifejtett álláspontjának két, egymásnak ellentmondó értelmezése alakult ki. Az első felfogás szerint a tudomány reprezentálja a világot a róla alkotott kép formájában, a másik szerint pedig a tudomány egy olyan gyakorlat, ami újraformálja a világot. Első esetben a kutatás helye az obszervatórium, a második esetben a laboratórium. E két felfogásnak megfelelően ha a tudományt gyakorlatnak fogjuk fel, akkor egészen eltérő olvasatát kapjuk A tudományos forradalmak szerkezetének, mint ha a reprezentacionalista nézőpontra helyezkedünk. Rouse nézete szerint a normál tudomány: kutatás, melynek során a tudósok tudják, hogy merre kell haladniuk. A paradigmák elsődlegesen nem elméleti elköteleződések, amiben a tudósok megegyeztek, hanem a sajátos tapasztalati kontextusokban való konceptualizálás és beavatkozás mintaként szolgáló útjai. Valamely paradigma elfogadása jobban hasonlít valamely ügyesség elsajátítására és alkalmazására, mint elméleti állítások megértésére és elfogadására. Használata egyszerre többféle jártasságot is megkíván: fogalmak, matematikai technikák alkalmazását, igényli egyfajta eszközrendszer felhasználását és annak felismerési képességét, hogyan kell változtatni és beavatkozni sajátos elméleti és gyakorlati helyzetekben.
Rouse úgy gondolja, hogy Kuhn maga gyakorlatként értelmezi a könyvét. A normáltudomány ebben az értelemben közös gyakorlatot jelent, és nem pedig a hitek feletti konszenzusra, illetve a hitek és a tények közötti megegyezésre való törekvést. R: "Ezek a közös gyakorlatok a műveleteknek valamely közös területén folynak, amit Kuhn újabban "diszciplináris mátrixnak" nevezett el." A diszciplináris mátrix az a mező, amelyen belül alkalmazzák a közös fogalmakat, szimbólumokat, apparátusokat és elméleteket. Ez megnyitja a tárgyak egy területét a megértés, a manipuláció és a beavatkozás előtt. Fontos, hogy jelentős nézetkülönbségekre van lehetőség ezen a területen belül, gyakran nagyon alapvető kérdések tekintetében is. De, mindenki tudja miről van szó, az miért fontos, és mit kell tenni, hogy a problémáikat megoldják.

Eredeti források:

Mastermann M., 1970, The Nature of a Paradigm. In: Lakatos-Musgrave: Criticism and the Growth of Knowledge. Cambridge Univ.Press, 1970. 59-90.p.

Rouse J., 1987, Knowledge and Power, Toward a Political Philosophy of Science. London, Cornell Univ. Press.