Reflexiók a

Konstitúció / interpretáció

(2005. április 12) c. projekthez

[Skrabski Fruzsina], [Sólyom Barbara], [Wilhelm Gábor]

A témához ajánlom Nyíri Kristóf és Szécsi Gábor: A szöveg, mint interpretáció című írását.

http://nyitottegyetem.phil-inst.hu/filtort/ktar/szny/ong_mark.htm

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

A konstitúció valaminek a megalkotása, létrehozása szabályrendszerek segítségével. Egy társadalmi berendezkedés, egy kommunikációs rendszer, egy játék, stb. működésének alapját adja a konstitúció.

Számomra az interpretáció kifejezés értelmezést, magyarázást, magyarázatot jelent. A művészetek terén kicsit módosul a fogalom, egyfajta művészi előadásmódot jelent illetve egy művészeti alkotás bemutatását, tolmácsolását egy egyéni értelmezés keretein belül.
A szociálpszichológiában szokták alkalmazni az interpretatív közösség fogalmát: egy bizonyos típusú médiatartalom élvezetére és értelmezésére specializálódott csoport. Pl. kamaszok azonos/hasonló zenei tv-csatornákat néznek, vagy azonos rádió csatornákat hallgatnak. Az ilyen csoportokban a látott/hallott/olvasott médiaanyagot megbeszélik, ezzel nemcsak információhoz jutnak az adott médiatartalommal kapcsolatban, hanem magukról és a világról is ki tudnak alakítani egy képet. Az identitás érzéséről nem is beszélve.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]

Az interpretáció egyik 19. századi elmélete (hermeneutika) Schleichermachernél található, mely sok szempontból megegyezik Herderével, az elődjével, illetve Schlegelével.
Schleichermacher az elméletében a jelentést a nyelvi használathoz, a használat mögötti szabályrendszerhez köti. A verbális megnyilatkozások interpretációja részben nyelvi: mely a használatra, azaz a jelentésre koncentrál; részben pszichológiai: mely a szerző szándékaival foglalkozik. Az interpretáció Schleichermacher számára holisztikus (részben a szemantikai holizmusa következtében): különböző nagyságrendű kontextusok figyelembe vételével halad előre, éppen ezért körkörös és fokozatbeli.
Davidson radikális interpretációjának a célja, hogy a nyelvi anyag alapján kihámozza azt a tudást, mely a nyelvi megértést lehetővé teszi.

A konstituálás fogalma megjelenik Husserlnél. Itt a tapasztaló szubjektum a világot objektumokká strukturálja, konstituálja, mégpedig általános jelentésfunkciók révén.
Általánosabban a konstituálást egyfajta relációként lehet definiálni, mely adott entitásokból valamit létrehoz, ami azonban nem azonos ezekkel az entitásokkal. Ugyanis ugyanazt a létrehozott valamit más entitások is konstituálhatták volna az adott időpontban. A konstituálás mint reláció tehát más jellegű dolgok megjelenéséért felelős. A konstituáló tulajdonságok alapvetőek a dolog (esemény, helyzet) szempontjából, a kontingens tulajdonságok viszont nem.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]