Reflexiók a

Komplexitás

(2005. május 10) c. projekthez

[Gagyi Ágnes], [Skrabski Fruzsina], [Sólyom Barbara], [Wilhelm Gábor]


Gagyi Ágnes:

Felmerült annak a kérdése, hogy minek a komplexitásáról beszélünk, a leírás tárgyáéról, vagy a leíráshoz használt modelléről. A kettő viszonyában kirajzolódó komplexitás lesz az érdekes, ha azt nézzük, hogyan képes a leírás közelíteni a tárgyához, hiszen világos, hogy létezhet kevésbé komplex és komplexebb tárgy, másrészt hogy az, hogy a tárgynak milyen típusú komplexitását vagyunk képesek megragadni, a modell jellegétől függ. Egyik alapvető élményem ezzel kapcsolatban az, hogy az akadémiai magyar fonetika két kötetéhez képest mi Szilágyi N. Sándortól 42 szabályban tanultuk meg ugyanazt, mert más alapfeltételekhez kötöttük a leírást.
A záró konferencián előadott modell szerint, amelyben az evolúciósan kialakult felkészültség-szerző képességet a participációs elmélet kommunikáció-fogalmával hoztam összefüggésbe, az információ- vagy felkészültség-szerzés képessége maga is strukturált. Ez a struktúra nem csak hogy befolyásolja, hogy milyen információkat vagy felkészültségket képes az ágens elsajátítani, de, úgy tűnik, minél többféle, kevésbé a könyzettel való közvetlen reakción (s az erre kialakult öröklött viselkedésmintán) alapuló információra vagy felkészültségre nyitott egy ilyen struktúra, annál inkább nő a lehetősége annak, hogy az ágens viselkedését ez a komplex rendszer határozza meg, a környezeti feltételektől függetlenedve. Ez jelentheti azt, hogy az ágens egyre tágabb és változatosabb környezetben lesz képes túlélni, de mint a szövőmadarak és a varjak fészekanyag-választásánál láttuk, azt is jelentheti, hogy a felkészültség-szerzés struktúrája átveszi az irányítást, s a környezethez való sikeres adaptáció szempontjából hátrányos viselkedést eredményez. Arra gondoltam, talán a kultúrával kapcsolatos, funkció vs. "az ember szabad lényege" típusú vitákhoz is hozzászólhatna ez.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]


Skrabski Fruzsina:

A komplexitás lehet egy komoly Isten-érv is: a világ bonyolult és összefüggő, működő és működtett rendszere Alkotóra utal.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]


Sólyom Barbara:

A komplexitás, összetettség fogalmáról nekem a társadalmi, szociális rendszerek, rendszerelméletek ugranak be, ahol többek között a rész (rendszeresek, alrendszerek, intézmények)-egész (maga a társadalom) viszonyát vizsgálták. Erről részletes előadásokat hallhattunk Karácsony tanár úrtól Niklas Luhmann kapcsán, de a komplexitással foglalkozott még Parsons, Durkheim, Habermas stb. is.
Ha a kommunikációt definiáljuk, akkor az különböző méretű és összetettségű, komplexitású felek (egyének, kisebb-nagyobb csoportok, szervezetek, régiók stb.) között létrejövő kapcsolat, amelyben a méret és az összetettség meghatározza a kommunikáció jellegét is. Ez az összetettség egyben változatosságot is jelent, a felek változatosságát. De a komplexitás fogalma magára a kommunikáció tudományára is vonatkoztatható, amennyiben komplexitás alatt a többféle szakma, tudományág stb. eszközeit, szempontjait, eredményeit felhasználó, egyesítő módszerről vagy szemléletről, ill. tudományágról van szó.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]


Wilhelm Gábor:

Ha hajlandók vagyunk - valamilyen szintig - a pragmatizmus álláspontjára helyezkedni, és a metafizikát e kérdésben békén hagyni, akkor könnyen belátható, hogy a komplex-egyszerű megkülönböztetés, szembeállítás alapvetően a megfigyelőtől függő valami. Ő az, aki eldönti, hogy az adott megfigyeléskor, leíráskor a komplexitás növeli-e, vagy inkább leegyszerűsíti a helyzetet - a saját igényei szerint. A megfigyelő dönt arról, hogy az adott szempontjai szerint növeli-e a figyelembe veendő változók, tulajdonságok számát, vagy inkább csökkenti. A megfigyelő dönti el, hogy a céljainak egy durvább vagy egy finomabb leírás megfelelőbb-e.
Mindez másképp úgy is megfogalmazható, hogy minden dolog leírása, kategorizálása, megkülönböztetése elvben végtelen számú, éppen a leírás módjának esetlegessége (kontingenciája) miatt, valamint a leírások minden esetben valamilyen perspektívát tükröznek. Hogy egy egészen absztrakt példát vegyünk: melyik szám komplexebb: az 1 vagy a 913? Ez nyilván attól függ, milyen szempontok mentén érdekel minket a válasz. Ha azt nézzük, hogy melyikkel hányfajta műveletet lehet elvégezni, akkor nehezen tudunk sorrendet létrehozni.

Ebből a szempontból érdekes a kérdés az élővilág esetében. A természet evolúcióját le lehet írni a komplexitás növekedésével, ám semmiképpen sem valamilyen teleológiai értelemben. Ráadásul az élőlények komplexitásának relatív növekedése nem minden esetben jelent előnyt. Önmagában a komplexitás nem jelent előnyt az élővilágban. Bizonyos helyzetekben kifejezett hátrányt jelent, például hosszú időn keresztül stabil vagy lassan változó környezetben. Ennek egyik oka abban keresendő, hogy a komplex rendszerek belső környezete gazdagabb, és ennek az irányítása bonyolultabb, mint az egyszerűbbeké.

Egy külső leírás szempontjából viszont gyakorlatilag bármilyen rendszer leírható vagy megfigyelhető akár egyszerűnek, akár komplexnek.

Irodalom

Coveney, Peter - Highfield, Roger (1995): Frontiers of Complexity. New York: Fawcett Columbine.

[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]