Reflexiók az
Intencionalitás
(december 7.) c. projekthez
[Fejes Edina], [Gagyi Ágnes], [Skrabski Fruzsina], [Sólyom Barbara], [Vályi Gábor],
Az intencionalitás nyelv előtti megjelenése, mind ontogenetikai, mind pedig filogenetikai szinten, arról árulkodik, hogy egy, a túléléshez fontos eszközről van szó. Érdekes lenne megvizsgálni, hogy ez a genetikailag adott tulajdonság a kultúrában milyen módon jelenik meg, van-e analógiája a memetika szintjén?
[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]
Sajnos nem látom, hol tudnám a magam számára hasznosítani azokat az intencionalitás-fogalmakat, amelyekről beszéltünk. Nem találom, hol indokolt akár a "valamire irányulás", akár a "szubjektív állapot, amely összeköt a környezettel" fogalmakat spekulatíve körülrajzolni, és önálló jelenségként kezelni. Úgy tűnik, az a hasznosítás, hogy az ember és állat közötti határvonalat ennek a fogalomnak a segítségével húzzuk meg, inkább éppen egy "szándék" érvényesítésére jó, különbségek komplexitásának elemzésére kevésbé. Nem látom, miért kellene azt gondolnunk, hogy az "irányulás" hétköznapi esetei, amelyekre az intencionalitás példáiként az idézett szerzők hivatkoznak, egyetlen jelenség eseteiként lennének azonosíthatók. A fogalom filozófiai hasznát részben fel tudom mérni - éppen abból adódhat, hogy komplex, falszifikálható vizsgálat helyett spekulatív összefoglalásra alkalmas inkább.
[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]
Ajánlom a témához kapcsolódó érdekes írást, Szécsi Gábor: Intencionalítás és nyelvi jelentés című előadását, ami azzal foglalkozik miképpen kerültek a nyelvi kommunikáció alapjait taglaló elméletek gyújtópontjába a tudat intencionalitásával kapcsolatos kérdések?
http://www.phil-inst.hu/highlights/agytudat/szecsi.htm
[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]
A kognitív pszichológiában
hangsúlyos szerepet kap az intencionalitás kérdése. Az egyik jeles előfutára
Franz Brentano. Brentano szerint az intencionalitás egyfajta szubjektív magatartás,
amely valamire irányul, talán nem is létezik, ám belsőleg tárgyként adott. Háromféle
intencionális viszonyt különböztet meg: a képzetalkotást, az ítélést (létezik-e
valami vagy sem) és az érzést. Ezen tényezőkből vezethető le a mai reprezentációs
tudatelmélet.
Chisholm szerint történetileg az intencionalitás vonatkozást, irányultságot
jelent, későbbi értelmezésben a lélek, a figyelem valamire való feszült irányulását
is jelenteni kezdte. A kognitív pszichológiába pedig az intencionalitás egyrészt
egy elmén belüli létezésmód, másrészt az elmén kívül is létezhető tárgyakra
irányulást is jelenti. Vagyis kettős jelentésű szóról van szó, ami így is egy
kicsit konkrétabb, mint Brentanoé. A kognitivisták mind a mai napig, ha az intencionalitásról
beszélnek, akkor megjelölik, melyik fogalmat értik alatta.
Ha az intencionalitást kommunikációs értelemben határozzuk meg, akkor
azt mondhatjuk, hogy az emberi kommunikáció alapvetően intencionális, vagyis
amikor kommunikálunk, akkor azt általában szándékosan, valamilyen céllal tesszük,
tehát egy tudatos, szándékolt cselekvésről van szó.
Köznapi értelemben az intenció valami jövőre utaló szándékot jelent,
a filozófiában a valamire vonatkozást.
[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]
E témában nem csak műveltségem igen hiányos, de saját szakmai érdeklődésemtől és egyéb általam vizsgált területektől is igen távol esik, így nehéz érdemben reflektálnom, további javaslatokkal ellátnom a projekt tagjait. Az Ilg Barbara, Haász Sándor, Murai Gábor, Sipos Tünde és Wilhelm Gábor által készített bevezető anyag ebből a perspektívából úgy tűnik, hogy a félév projektjeinek írásos anyagai közül a legátgondoltabb és legkidolgozottabb munka, mind eszmetörténeti kitekintését, mind a főbb problémák, megközelítések felvázolásának terén. Nem vagyok kibékülve az evolucionista, biologista megközelítésekkel a tudati folyamatok alakulása kapcsán (sem és egyáltalán, az ember kulturális működése kapcsán úgy általában), de ez már az én saját problémám és nem von le semmit a projekt által végzett munka értékéből.
[vissza a listához] [vissza a lap tetejére]