A komplexitás szemléletének megjelenése Thomas Kuhn A tudományos forradalmak szerkezete c. művében

A tudományos forradalmak szerkezete c. tudományfejlődés-elméleti mű szerzője, Thomas Kuhn, végzettségét tekintve elméleti fizikus. Egyetemi tanulmányai végeztéhez közeledve - mondhatni - egy véletlen folytán került be egy kutatási programba, amelyet nem természettudósok számára írtak ki, kifejezetten olyanoknak, akik korábban nem foglalkoztak tudománytörténettel. Ez a kurzus szolgált apropóul 1962-ben megjelent könyvéhez.
Kuhnt és tudományfejlődés-elméleti munkásságát, mely a tudományfilozófia és a tudománytörténet között egy új területet képez, megkerülni nem lehet. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy környezete és a tudományos világ Kuhnt vagy ősellenségének, vagy elvbarátjának tekinti, de semleges senki sem marad.
Művében azt írja le, hogy a tudomány világában miként történik meg az egyes paradigmák "leváltása", a korábban kiátkozott tanok miként cserélik le a régieket, s válnak az ún. normál tudomány részévé, azaz miként megy végbe az új tanok intézményesülése.
Kuhn elméleti fizikusi végzettsége miatt példáit jellemzően a természettudományok világából veszi. A komplexitás mint szemléletmód mindvégig jelen van könyvében, különös tekintettel az egyes tudományágak fejlődésének történetére. A fénytan kapcsán részletesen ismerteti, hogy miként épülnek be a Newtonnak a fizikai optikáról kialakított elgondolásaiba az azt megelőző elképzelések; vagy Franklin csaknem az összes elektromos jelenséget magyarázni tudó paradigmája alkotórészének miként tekinthető Gray munkássága.
Hasonlóképp ahhoz, ahogy az Arisztotelész előtti kinetika, az Arkhimédész előtti statika, a Black előtti hőtan, a Boyle és a Boerhaave előtti kémia vagy a Hutton előtti történeti földtan is magába foglalja a korábbi, az adott terület elgondolásait.
A tudományos forradalmak szerkezeté-ben tehát a komplexitás mint meghatározó nézőpont, egyfajta gondolkodásmód jelenik meg.

Készítette: Péterfi Rita
2005. június