A világ lehetséges vetületei: diagrammatikus reprezentációk egy típusa: a térképek

Barna Béla

térkép a földfelszín valamely kisebb vagy nagyobb részét arányos kicsinyítésben ábrázolja. Definíció szerint a térkép a Földön, más égitesten, vagy a világűrben található természeti és társadalmi jellegű tárgyak, jelenségek, vagy folyamatok méretarány szerint kicsinyített, generalizált, magyarázó ábrázolása síkban. A térkép a felszín elemeit ortogonális vetítéssel alaprajzszerűen, vagy egyezményes jelekkel ábrázolja.
A térkép nagy (igazából össze sem hasonlítható) előnye a szöveges leírásokkal, szöveges közlésekkel szemben, hogy bármilyen aprólékos és részletes szövegi leírást olvasunk is egy területről vagy akár egy folyamatról, mégsem tudjuk úgy áttekinteni és megismerni azt, mintha térképen látjuk magunk előtt. A térképi ábrázolásnak minden szövegi leírással szemben az az óriási előnye, hogy a terület térbeli kiterjedésben egyszerre három dimenzióban és a rajta lévő természetes és mesterséges részleteket, tereptárgyakat arányosan kicsinyített formában vagy egyezményes térképjelekkel ábrázolja. A legrészletesebb könyvek szövegi leírásai sem nyújtanak olyan hű képet az adott terület nagyságáról, felszínének változatosságáról, a folyók, a vízválasztók, hegyvonulatok, országhatárok, városok, iparvidékek, mezőgazdasági területek kölcsönös viszonyáról, mint a térkép. Csak térképen szemlélhetjük egyszerre akár az országnyi nagyságú kiterjedésű területeket vagy kisebb tájegységeket.
Különösen fontos szerepe van a térképnek a gazdasági életben is, az ipar, az energia, a település, az úthálózat, a közlekedés, a mezőgazdaság fejlesztési terveinek kidolgozásánál. Ismeretes, hogy minden létesítmény felépítése előtt, legyen az akár lakóház, út, híd vagy gyártelep, mérések alapján részletes helyszínrajzot és tervrajzot kell készíteni. A földhivatalokban és a mezőgazdasági termelés irányításához a különféle mezőgazdasági művelési ágak területi megoszlásának nyilvántartására a szántóföldek, a rét-, legelőterületek, a szikes, mocsaras, a rizst termelő területek, a szőlő- és erdőterületek vagy új vetésforgók tervezéséhez feltétlen szükségünk van részletes térképre.
Magyarországon a kötelező adózás elrendelésével kapcsolatban, a ma használatos kataszteri térképeink készítését 1854-ben, illetőleg 1856-ban kezdték el. Rövidesen megszervezték a telekkönyvi nyilvántartást is. De térképeket használnak a bányászatban, az erdészetnél, a hajózásban, a légi forgalomban és a gazdasági élet még sokféle területén is. Fontos szerepük van a térképeknek honvédelmi vonatkozásban is, s még lehetne sorolni.
Láthatjuk tehát, hogy az életnek szinte alig van olyan területe, ahol mindennapi tennivalóink közepette ne használnánk térképet, s akkor még nem is beszéltünk a hagyományos használókról, a kirándulókról, az autósokról, turistákról. S ha elfogadjuk azt a tételt, hogy a térkép jóval többet nyújt egy szövegi leírásnál (mellyel kommunikálunk), akkor a térképet el kell fogadnunk mint a kommunikáció egy igen speciális eszközét. Speciális, mert mint fent említettem, egyezményes jeleket használ, azaz részben nem verbálisan kommunikál, másrészt minden térkép tartalmaz verbális elemeket is, ezt hívjuk a térkép névrajzának.
Az ember jelhasználó, sot a legfőbb jelhasználó lény, és alighanem ebből következően a legbonyolultabb és legkidolgozottabb jeleket használó lény is, s ez különösen megmutatkozik a térképjeleknél. Elsőként a térképek rajzi elemeit szeretném vizsgálni, különös tekintettel a névrajzra. A névanyag éppúgy a tájékoztatást szolgálja, mint a térkép egyéb jelei. Ha azonban a fontossági sorrendet vesszük tekintetbe, akkor a névanyagot az elsők között kell említeni, hiszen ha egy térkép számunkra teljesen ismeretlen területet ábrázol, de névrajzot tartalmaz, jobban tudunk tájékozódni, mintha semmiféle felirat sem szerepelne rajta. (jelentősége van a betűtípusoknak is, hiszen pl. a félkövér hivatalos antiqua betűkkel a megyeszékhelyeket jelölik).
Másodsorban foglalkozni kell a térképen található számokkal (a szám nagyságának, színének is megvan a maga fontossága és jelentősége, pl. a tavak mélységét kifejező számok a térképen kék színnel történik), valamint nagyon fontos terület a térképi ábrázolásnál alkalmazott színek területe is. A térképi ábrázolásban évszázadokon át szokássá vált, hogy a térkép tartalmának egy-egy csoportját különféle színnel ábrázolják. A régi kéziratos térképeken használt színeket a mai térképeken is megtaláljuk. A térképeken a nevek és feliratok betűi, továbbá a földfelszínen található emberi létesítmények ábrázolása fekete. A vizek kék, a domborzat barna vagy szürke, az erdő és a növényzet a zöld szín különféle színárnyalataival jelennek meg a térképen.
Vizsgálni szeretném továbbá szemiotikailag a települések ábrázolását, az emberi kultúra sokrétű alkotásainak térképeken való megjelenését is, így az ipari létesítmények, utak és hidak, vasutak, történelmi és turisztikai vonatkozású tárgyak ábrázolását. Ugyanígy a növényzet, a felszíni vizek, a domborzat ábrázolásával is szeretnék foglalkozni. Mint az eddig felsoroltakból is kitűnik, a térkép tehát a létező világ szinte minden "tereptárgyát" jelölni próbálja valahogy, s e számtalan dolog mindegyikére különböző térképeken azonos- vagy éppen teljességgel különböző- jeleket használ. Ezekkel összefüggésben vizsgálni szeretném a térképjelek egymáshoz fűzodő viszonyát és a jelek használatának szabályszerűségeit. A helyes domborzatrajzzal szemben például kettős a követelmény: a harmadik dimenziót úgy kell ábrázolnia, hogy a domborzat látható, a magasság pedig mérhető legyen. A síkrajzilag ábrázolt tereptárgyak rajza lehet alaprajzhű (pontosan mérhető), alaprajzhoz hasonló (méretarányos, de sok elemet már generalizáltan ábrázol) és helyzethű (erősen generalizált). Nem mindegy és teljesen mást jelenthet a névrajz elhelyezése is a térképeken: a nevek írás-módja minőségi és mennyiségi különbségek kifejezésére is alkalmas, és a helyzet sem mindegy. A domborzati neveknek például lehetoleg az egész területet le kell fednie, a településneveknek viszont nyugat-keleti irányban kell írni.

Eddig az "általános" térképekről szóltam. Ezeken kívül érdemes megvizsgálni a tematikus térképek nagy csoportját is, szemiotikai és kommunikációelméleti kutatásuk sok érdekességet tartalmazhat ugyanis. A tematikus térképek egyrészt bizonyos tárgyak jellegzetes tulajdonságait, szerkezetét, funkcióit mutatják be, másrészt a legkülönbözőbb tudományágak adatai alapján a Föld felszínén közvetlenül nem észlelhető tárgyak, jelenségek elterjedését ábrázolják. A tematikus térkép lehet kvalitatív (minoséget szemléltető, ilyen például a földtani vagy politikai térkép), kvantitatív (mennyiséget szemléltető), statikus (adott időpontra vonatkozó állapotfelvétel eredményei) és dinamikus (az elemek térbeli és időbeli változását ábrázolják), de lehet analitikus (a térkép csak egyetlen téma elszigetelt és kiragadott ábrázolását tartalmazza), komplex-analitikus és szintetikus is.
E tematikus térképek jelrendszerének és ábrázolási módszereinek (jelmódszer, pontmódszer, felületi módszer, kartogrammódszer, mozgásvonalak módszere, stb) a vizsgálatát is kutatási programom céljául tűztem ki.
Mindezen térképjelek vizsgálata és elemzése mellett, mintegy szemléltetésként és igazolásként szeretnék létrehozni egy térképjel-adatbázist. Ez az adatbázis tartalmazná a Magyarországon fellelhető különböző térképek (autóstérképek, szaktérképek, turistatérképek, stb...) jelkulcsának elemeit, és a használatos térképek legfontosabb rajzi jeleit a tárgyuk szerinti csoportosításban. (ez többek között azért is fontos lehet, mert egymáshoz teljességgel hasonlító, azonos jellegu, azonos formátumú térképnek ha csak egy jelben már eltér egymástól a jelkulcsa, az már zavarhatja a megértést, a "jelolvasást" és előre tekintve zavarhatja a feltételezett kommunikációs csatornát is.

A térképek jeleinek vizsgálata után rá kell térni egy ebből következő kérdésre: mégpedig, hogy a térképpel lehet e kommunikálni? Ha a kommunikáció egyik általánosan elfogadott definícióját vesszük (a kommunikáció bármely jelrendszernek az emberi érintkezésben való szándékos és kölcsönös felhasználása) akkor igen. A kérdéskör azonban jóval körültekintőbb vizsgálatot igényel. Ha például egy leegyszerűsített nyelvi-kommunikációs modellbe helyettesítjük be a térképet, akkor a következőket kapjuk: a beszélő a mi esetünkben a kartográfus, a nyelv a térkép jelrendszere, az üzenet a térkép a hallgató pedig a turista, autós, tehát a térkép használója. A csatorna a mi esetünkben a papír, a beszédhelyzet pedig tulajdonképpen úgy írható körül, hogy autóban ülve egy forgalmas sugárúton, vagy esőben egy sziklán lógva nézem-e a térképet. Az eredményes közlésfolyamatnak feltétele az is, hogy a valóság, amelyről beszélünk, egészében vagy legalább egy részben ismert legyen a hallgató előtt is. A térképek kapcsán a "valóság" kérdése érdekesen alakul, hiszen a szövegi leírások alapján az olvasó csak saját fantáziájára van utalva és az egymásután felsorolt adatok és jellemzések alapján maga kénytelen kialakítani valamely képet. Ez azonban még az általa ismert területre vonatkozóan is nagyon sok pontatlan, torz és téves képzetet eredményezhet. A térkép ese-tében azonban a valóság egy viszonylag pontos leképezéséről van szó, ám egy számunkra teljesen ismeretlen területet nehezen tudunk hitelesen elképzelni. A térképismeret tehát nemcsak elméleti, hanem inkább gyakorlati tudást jelent. A térképismeret nemcsak a térképjelek felismerését jelenti, hanem azt, hogy magát a térképet tudjuk olvasni. Ez pedig magában foglalja a térképjelek ismeretén túl a szabad térképolvasást, vagyis a térképen ábrázolt terület megelevenítését, úgy, mintha azt a valóságban szemlélnénk.
Kutatásom következő lépéseként egy rövid térképtörténeti áttekintő vizsgálatot szeretnék adni, különös tekintettel arra a kérdésre, hogy a régmúlt időktől kezdve napjainkig hogyan szolgálta a térkép az emberi kommunikációt. Térképnek tekinthetjük e például a nomád népek sziklarajzait, amelyek nemcsak a varázslás célját szolgálták, de megmutatták azt is, hogy a folyón túl mondjuk sok az elejthető vad, s ez hogyan közelíthető meg. Az ókori térképek foként gazdasági vonatkozásúak voltak: Egyiptomban a Nílus megismétlodő áradásai a birtokhatárokat évről évre iszappal borították, az egyéni parcellákat évenként ki kellett tűzni. Emiatt Egyiptomban nagyon korán kialakult a mérnöki kar. Az ekkor készült térképek fontos elemei voltak a társadalmon belüli kommunikációnak. Később a nagy tengerjáró népek (kezdve a főniciaiakkal) kezdtek térképeket készíteni. A 13-15. században a kereskedelem és a hajózás együttes fellendülése és a távoli területekkel folytatott kereskedelmi tevékenység nemcsak a földrajzi ismeretek bővülését eredményezte, hanem igen nagy hatással volt a térképek készítésére is. Ettől kezdve a térképek egyre gyorsabban fejlődtek, és a megismert területekkel együtt nőtt a térképeken szereplő információ mennyisége is, egyszerűsödtek a térképjelek (korábban rendes díszítő rajzok szolgálták a térképen a kommunikációt, mint például szörnyetegek a dél-orosz síkságon, kutyafejű emberek a mai Lengyelország területén, stb.). Ha a térképek fejlodését vizsgáljuk, akkor arra a következtetésre juthatunk, hogy a térkép az egyik legjobb szondája annak is, hogy hogyan fejlődött az egyes törzsek közötti, majd később különböző társadalmak és birodalmak közötti kommunikáció a világ egyre jobb megismerése után globális kommunikációvá.
Ma már ha például egy amerikai internetes levelezőtársunk elküldi nekünk városa térképét, másodpercek alatt több száz dolgot tudhatunk meg városáról: vannak e környékén hegyek, sípályák, van e vasútvonala, milyen gyárak települtek a külvárosba, van e sétálóutca, milyen múzeumok vannak a belvárosban, milyen környéken fekszik az egyetem, és igencsak leegyszerűsíti a kommunikációt az, hogyha bejelöli hogy hol lakik: ekkor ugyanis hosszadalmas és felesleges magyarázatok helyett (ti. ha meg akarom látogatni otthonában) elég egy pillantást vetnem arra hogy hol a reptér és hol lakik ő. Ez a rövid példa is mutatja a térképeknek a kommunikációban betöltött szerepét, s melyet a téma szerteágazó volta miatt nem is lehet teljesen, de azért célom részleteiben vizsgálni e kutatás keretében.

Az adatbázis feldolgozását, tekintettel az adatok várható mennyiségére (előreláthatóan több száz, esetleg ezer jellel fogok dolgozni) számítógép segítségével kell elvégezni. A feldolgozás során d-rülnek ki majd a konkrét szempontok is, nevezetesen hogy a különböző jeleket hogyan lehet és hogyan célszerű csoportosítani, esetlegesen hogy a magyar térképek jelállományát melyik másik ország térképeinek jelállományával érdemes összehasonlítani (célszerű egy hozzánk közel álló ország, pl. Szlovákia térképeivel az összehasonlítását elvégezni, de érdemes egy extrémebb esetet is venni, pl. egy sivatagi arab ország térképeivel.) Érdemes ugyanakkor a jeleket olyan szempontból is összehasonlítani, hogy egy adott konkrét területre (pl.Tunézia) milyen jelkulcsot használ az amerikai, a német, az orosz, a magyar és az arab kartográfia).
Következő lépésként a térképjelek szemiotikai elemzését, egymáshoz fűződő viszonyát, valamint a jelek használatának szabályszeruségeit kell vizsgálni. Ez lenne dolgozatom következő nagyobb fejezete, és ehhez kapcsolódna a már említett tematikus térképek jelrendszerének vizsgálata is.
Ezt követően egy másik kisebb egység lenne a térképeknek a kommunikációban betöltött szerepének, valamint a térképekkel való kommunikáció lehetoségeinek a vizsgálata.

Az előzőekben vázolt témák egyikéhez (a térképekkel való kommunikáció) kapcsolódna a kutatás egy tulajdonképpen gyakorlati alfejezete, mely a Térképek a tömegkommunikációban alcímet viseli:

Térképek a magyar sajtóban

A sajtó fejlődése során nemcsak a sajtófotó fejlődött kiugróan az elmúlt évtizedek során, hanem más, a szöveget kísérő "illusztrációk" (illusztrál, latin = 1. vmely szöveget szövegképekkel ellát 2. szemléltető anyaggal (ábrával, képpel, példával) megvilágít, bizonyít, igazol, közelebbrol kifejt, megmagyaráz) is. Ezek fejlődése persze nem oly látványos, és a sajtófotóval ellentétben az átlagembernek ezek jelenléte is alig szembetunő, a médiakutatók által pedig periferikusan vizsgált a terület. Jelen dolgozatomban a sajtó szövegét kisérő (vagy olykor helyettesítő?) illusztrációk közül a térkép, illetve a térképszerű ábrázolásokat vizsgálom meg.
Először a magyar sajtótérképek rövid történeti áttekintését szeretném adni. A nyomdatechnika fejlődésével egyre nagyobb számban jelentek meg a térképek a sajtóban, de kevesen gondolnák, hogy már a magyar sajtó megszületésének idején is találkozhatunk velük. Görög Demeter [1] újságíró és kartográfus a XVIII. század végén már újságok számára készített térképeket fő segítőjével, Kerekes Sámuellel. Egyébként mindketten az 1789-ben indult bécsi Magyar Hírmondó szerkesztői voltak, és a magyar sajtótörténetben nagy valószínűséggel ok voltak az elsők, akik rézmetszők és betűmetszők segítségével az újság híreinek illusztrálása céljából metszeteket és térképeket készítettek és mellékeltek a laphoz [2]. Ezt a gyakorlatot folytatja az 1806-ban indult Hazai Tudósítások címmel indított újság is, melynek szerkesztője Kultsár István volt. Az ő személye abból a szempontból különleges, hogy Kultsár volt az újságszerkesztők közül az első, aki tiszteletdíjat fizetett a költőknek. Ezenkívül lapja jövedelmét könyvek kiadására, valamint ami vizsgálódásunk szempontjából fontos, térképek készítésére használta fel, ezzel is követve Görög Demeterék korábbi példáját [3]. A több mint 200 évvel ezelőtt induló újságok tehát már használtak térképet, igazán gyakorivá azonban csak a XX. század folyamán vált a cikkek térképekkel való illusztrálása. Az első szervezett rendszert, mely adatok és információk gyűjtésével és azok tematikus térképeken történő bemutatásával foglalkozott, egy emigráns magyar térképész-kartográfus hozta létre "Roszta" néven, ez 1920-tól 1922-ig működött Bécsben. A térképek, melyet az ügynökség létrehozott, elsősorban az államhatárok változásaira és ezeknek békeegyezményekre vonatkozó hatásaikra koncentráltak. Ennek az időszaknak a vizsgálata nem végezhető el azonban a nagy magyar térképész, Radó Sándor [4] neve nélkül. Az ő meggyőződése az volt, hogy a sajtó híreit nehéz megérteni és megjegyezni, ha az események helyszíneit nem tudjuk térben elhelyezni [5]. Radó már 28 éves korában (1927-ben) megalapította a Pressegeographie (Sajtóföldrajz) sajtóügynökséget, majd később Svájcban a Geopresst - avégett, hogy a legkülönfélébb lapok magyarázó térképekkel illusztrálhassák világpolitikai tárgyú írásaikat [6]. Ez a második világháború végéig működött. A következő jelentős lépés a sajtótérképek fejlődésében Magyarországon az 1960-as évek közepén történt. Ekkor egy különleges kiadványt is alapítottak Budapesten [7]. A neve Cartactual volt, 1965-ben hozták létre, azzal, hogy friss térkép-információval támogassa a nemzetközi ügynökségeket. Kezdetben négy alkalommal jelent meg, főszerkesztője Radó professzor volt. A későbbiekben egy kéthavonta megjelenő periodikává vált és fokozatosan növekedett méretben és fejlődött megjelenésében (színek száma, megjelenési nyelvek, bibliográfiai információs kiegészítők). A Cartactual információkat gyűjtött az új térképi elemekről (autópályák, víztározók, vasutak, stb.) valamint a földrajzi változásokról (új nevek, új adminisztratív egységek, stb.) a világ minden tájáról. Ezeket a térképek előfizetéses alapon kerültek szétosztásra térképkiadókhoz, könyvtárakhoz, egyetemi tanszékekhez, valamint érdeklődő emberekhez a világ minden táján egészen az 1990-es évek elejéig. A Cartactual utolsó éveiben (foszerkesztője Csáti Ernő volt) a Nemzetközi Kartográfiai Társulás (International Cartographic Association, ICA) támogatásával készült. A Cartactual egy különleges professzionális kiadvány volt a maga 25 éves megjelenése során.
A Cartactualon kívül létrehoztak egy szolgálatot is, mely cég már sokkal érdekesebb kutatásunk szempontjából, azaz a sajtó perspektívájából nézve. A cég, mely egy térképészeti ügynökség volt és a Terra nevet viselte, 1966-ban alapították azzal a céllal, hogy rövid határidővel földrajzi és politikai térképeket készítsen a magyarországi napi sajtó számára, ill. több színű "insert" térképekkel lássa el a fejlődő TV műsorokat. Suara Róbert és stábja térképek százait készítette el évente, melyek segítettek a változó világ megértésében [8]. Ezzel szemben, más forrás szerint 1957. február 26-án alapították meg a Terra országos térképszolgálatát, amely a legfrissebb híreket közölte térkép formájában. A kezdeményezés régiónkban egyedülálló volt [9]. Az első évben a Nemzetközi Szemle és a Világesemények dióhéjban c. újságok, valamint néhány napilap fekete-fehérben közölte a térképszolgálat anyagait, foként a politikai világesemények illusztrálására. Az 1957-es évben összesen 150 térképet publikált a Terra, amelyeket személyesen Radó professzor és munkatársai készítettek - túlórában. 1958-ban már az összes budapesti napilap igényelte a szolgáltatást, a 19 megyei lap pedig heti szolgáltatást fizetett elő. Ez általában féloldalnyi magyarázatot és nyomdakész térképet jelentett. 1963 körül elkészültek az elso export-térképek az akkori NDK havilapjai számára, 1964-ben pedig színes térképsorozatok magyarországi kirándulóhelyekről szlovák nyelven egy pozsonyi hetilap számára. Egyébként az összes Terra-térkép teljes mértékben manuális módszerrel készült tisztázati rajzként. A rajzolók közül kiemelendő Száva Nándor neve, aki bármikor, még hétvégeken is vállalta, hogy a budapesti napilapok számára akár órák alatt is elkészítse a sürgős tisztázati rajzokat. Évente 300-350 darab térkép készült, kb. 50 hasonló tartalmú térképet osztottak szét a megyei lapok számára. 1957 és 1965 között több mint 3000 térképet készítettek. 1966-tól a Terra Szolgálat tovább fejlődött. Külön csoport készítette a térképeket a televízió számára. Ez technikai, módsze-tani problémákat vetett fel, például ki kellett küszöbölni a képernyő ún. párnahatását. 1974-tol 1978-ig - fokozódó gazdasági nehézségek közepette - Gárdonyi Péter volt a Terra-csoport vezetője. A napilapoktól egyre kevesebb megrendelés érkezett, 1980-tól pedig ezeket a térképeket - csökkenő anyagi lehetőségeik miatt - a napilapok szerkesztőségei már maguk állították elő. 1988. Január elsejével a heti Terra-szolgáltatást is leállították [10].
Az 1980-as évek végi, 1990-es évek eleji politikai és gazdasági változásai tehát a sajtókartográfia területén is jelentős változásokat, átalakulásokat okoztak. Finanszírozási okok miatt megszűnt a Terra és a Cartactual, az addigi állami tulajdonú sajtótermékeket privatizálták. Továbbra is jelentek meg térképek a napi sajtóban azonban a színvonal jelentos mértékben visszaesett. Hogy mennyire, részben ez is tárgya vizsgálatomnak, de ezen kívül még számos kérdésre keresem a választ. Mennyi és milyen térkép jelenik meg a magyar sajtóban (napilapok, hetilapok, TV-musorok, Internet), melyik lap havonta hányszor közöl szöveges cikkeit kiegészítő térképet? A lapokban megjelenő ábrák, diagrammok hány százaléka térkép? Kiterjedne a vizsgálat a lapokban közölt térképek minőségére és pontosságára is, valamint az itt használt speciális jelek (pl. a koszovói bombázáskor repülő-jellel jelölték a bombázások helyeit, ellentétben a "normál" térképekkel, ahol ez 99 %-ban repülőteret jelent) használatára is. A vizsgálat során választ keresnék arra is, hogy a lapokban közölt térképek mennyire egészítik ki és mennyire segítik a szöveges részt, egyáltalán, hogy térkép nélkül meg tudnánk-e érteni az adott írást, vagy esetleg egy térkép leközlése hosszú-hosszú mondatok leírásától és magyarázatától mentesítené az írást. Vizsgálnám azt is, hogy milyen esetekben milyen térképeket közöl a lap, azt, hogy csak jeleket vagy csak névanyagot használ e a térkép. Vizsgálnám a térképeket kommunikációs szempontokból is: egy általánosan művelt (földrajzot tanult, érettségizett) újságolvasó mennyi földrajzi nevet ismer(het) a térképen közöltekből (ez lemérhető a gimnáziumi atlasz esetleg az általános földrajzi világatlaszban szereplő névanyaggal való összehasonlítással). Vizsgálnám azt is, hogy milyen témák mellé milyen gyakran kerül térkép a tömegkommunikációban (több-e a háborús konfliktusok területeit bemutató térkép?, stb.), de azt is, hogy mely területeket mutatja be térképen leggyakrabban a média a vizsgált időszakban? [11]

Jegyzetek

[1] Görög Demeter: jogász, újságíró, kartográfus (1760. november 4., Hajdúdorog- 1833. Szeptember 5., Bécs) Tanítványaival sokat utazott, közben térképeket gyűjtött, helyszíni vázlatokat készített. Esterházy herceg szolgálatában valóságos térképészeti műhelyt rendezett be, rajzolókat, rézmetszoket foglalkoztatott. 1802-1811 között 60 megyei térkép készült el: a mű címe Magyar Atlas volt. Görög Demeter 1831-ben az MTA tagja lett. In: Magyar Utazók Lexikona (szerkesztette Balázs Dénes), Panoráma, Bp., 1993 p.142 [vissza]

[2] Kókay György: A magyar sajtó története a kezdetektől 1849-ig In: A magyar sajtó története (é.n.) p.38 [vissza]

[3] Kókay, im. P.50 [vissza]

[4] Radó Sándor (1899. november 5- 1981. ) térképész, hírszerző, a Dóra jelenti című visszaemlékezés-kötet írója. Az Állami Földügyi és Térképészeti Hivatal főosztályvezetője volt, és oroszlánrésze volt abban, hogy az akkori szocialista országok közül először Magyarországon jelent meg Nemzeti Atlasz, valamint hogy a világon elsőként Magyarország készített olyan egységes felépítésű, ábrázolásmódú és kivitelű regionális atlaszt, amelyik egyidejű statisztikai adatfelvételre támaszkodott. Az ő javaslata alapján és tevékeny közreműködésével készült el 1964 és 1976 között a világon a legelső részletes, 1:2500000 léptékű, méterrendszerű Föld-térkép. [vissza]

[5] DR. PAPP-VÁRY Árpád: Radó Sándor in: Földrajzi Közlemények, 1998. 3-4. szám, p.229 [vissza]

[6] D.Gy.: Radó: egy nagy magyar térképész In: Népszabadság (Magyar Tükör), 1999. november 5., p.8 [vissza]

[7] KASZAI Pál és GERCSÁK Gábor: Sajtótérképek Magyarországon (Nemzeti Jelentés, html változat: Zentai László) A jelentés interneten való elérhetősége (2000.04.05.-i állapot): Hiba! A hivatkozási forrás nem található. 7p. [vissza]

[8] KASZAI, GERCSÁK im. P.2 [vissza]

[9] CSÁTI Ernő-SUARA Róbert: A Terra térképszolgálat in: Földrajzi Közlemények CXXII. (XLVI.) kötet, 1998. 3-4. szám, p.199-200 [vissza]

[10] CSÁTI-SUARA, im. P.200 [vissza]

[11] Barna Béla: Kommunikáció a térképpel - Témafelvető esszé, 1999 (kézirat) [vissza]