Wessely Anna: A kultúra szociológiája

"A kultúra szociológiai vizsgálatához éppúgy hozzátartozik a mindennapi tudás és a tudomány, a vallás és a művészet tanulmányozása, mint az életmódé vagy a kulturális politikáé. A jelen szöveggyűjtemény csak e diszciplína alapfogalmait, fő kérdéseit, fejlődése jelentősebb állomásait mutatja be, a tanulmányokban érintett témák nem fogják át a kultúraszociológia egész tárgykörét." (Wessely, 1998:26)

A szerző a kultúra szociológiai aspektusait tehát a teljesség igénye nélkül járja körül. Wessely a tanulmánykötet bevezetőjében történelmi áttekintést ad a kultúra fogalmának változásáról, Cicertól az 1980-as évekig, hogy aztán az említett fő aspektusok a kötet fejezeteiben R, Williams, N. Elias, F. Tenbruck, I. Hunter, Th. W. Adorno, H. J. Gans, M. Douglas, B. Isherwood, R. Collins, P. Bourdieu, G. Schulze tanulmányaiban mélyebben kibontakozzanak. R. Williams tanulmányaiban a kultúra szót etimológiai vizsgálat alá veti, majd kibontja a kultúra fogalmának lehetséges értelmezéseit. Elias a civilizáció és kultúra ellentétpárját veszi górcső alá, szembeállítva a "fejlett" és "primitív" társadalmakat. Tenbruck a polgári kultúrát elemzi az újkori társadalomszerkezet változásainak tükrében, a kultúrát az általános élet önálló szférájaként tételezve, "amelyben a kulturális javakat többnyire írásban rögzített kulturális objektivációként termelik és továbbítják". (Tenbruck in Wessely 1998: 53) Hunter a kritikai kultúrakutatás korlátainak kérdéseit feszegeti, Adorno pedig a félműveltség elmélete című tanulmányában a kultúra kettős jellegére mutat. Visszautal a társadalomra, a kultúrának közvetítő szerepe van a társadalom és félműveltség között, "ahol viszont a valóságos élet alakításaként fogták föl a kultúrát, ott a kultúra egyoldalúan az alkalmazkodás mozzanatát hangsúlyozta, ara intve az embereket, hogy egymáshoz csiszolódjanak." (Adorno in Wessely 1998:97) Gans Népszerű kultúra és magas kultúra című írásában a tömegkultúrát, s kritikájának jövőjét elemzi, érvei kézenfekvőek: a kritikusokat a XIX. század óta mindig az épp aktuális szabadidős-tevékenység aggasztotta: az alkohol, a tiltott szerelem, manapság pedig a látványsportok, s a tv nézőinek passzivitása. Egyidejűleg olyan entitásokat vizsgál, mint szimbolikus kultúra, magas kultúra, tömegkultúra, a médiát pedig a társadalom szerves részének tekinti, mely hozzájárul a társadalom kulturális és politikai légkörének alakításához. M Douglas és B. Isherwood a javak, mint az adott kultúra tárgyi elemeinek, és használatának különböző változatait vizsgálja, példákkal illusztrálva, mit jelentenek a fogyasztási javak a különböző típusú kultúrákban. R. Collins a nemek viselkedését és kultúráját világítja meg, melyek "különbségei azoknak a tipikus mintázatoknak a különbségeiből fakadnak, amelyek alapján a nők és a férfiak részt vesznek az osztályok vertikális rendszerében és a státusszimbólumok termelésének és körforgásának a struktúráiban. (Collins in Wessely 1998: 160) Górcső alá vesz olyan fogalmakat, mint goffmanni munka, családi többletmunka, státusztermelés, jómódú nők önkéntes munkája. Bordieu a kulturális alkotások szociológiájáról írt tanulmányában a kulturális művek lehetséges elemzési terével foglalkozik, szembeállítva az internalista és externalista olvasatokat. Wessely szerint "a kortárs szociológusok közül Pierre Bordieu az, akinek eddigi életműve valóban kiterjed a kultúra szociológiai vizsgálatának valamennyi területére, aki írásaival csatlakozásra vagy kritikára, de mindenképp elméleteik pontosítására késztette a szakma művelőit. Bordieu a kulturális alkotások szociológiájáról írt tanulmányában a kulturális művek lehetséges elemzési terével foglalkozik. Schulze egy igen speciális területet dolgoz fel: "A Német Szövetségi Köztársaság kulturális átalakulásá"-ban a németországi gazdasági-társadalmi változásokat, s a kultúra-alakító hatásukat elemzi, a második világháborút követően.

Az adott kommunikáció-elmélet (elmélet-töredék) szokásos megnevezése:
kultúraszociológia.

Az elmélet érvényességi területe:
a társadalom és különböző szegmensei, különböző csoportok és rétegződések, kultúrák és szubkultúrák.

Az elméletben érvényesülő kommunikáció-fogalom típusa:
kultúraközi kommunikáció, társadalmi kommunikáció.

Az elmélet leíró vagy magyarázó?
Leíró.

A koncipiálásba bevont szerkezet(ek), illetőleg szerkezeti egységek:
a különböző társadalmi csoportok, a fogyasztási és kulturális javakat előállítók.

A koncipiálásba bevont színterek:
a falu, város, a fogyasztás és a művelődés, szórakozás színterei.

A koncipiálásba bevont dinamikák:
a társadalmi változások, melyeket a technikai-tudományos fejlődés (pl. a könyvnyomtatás, az új médiumok megjelenése), az urbanizáció, a tömegtermelés és az általa implikált fogyasztás mozdít elő. Wessely rávilágít a társadalom és kultúra szakadatlan kölcsönhatására, dialektikájára.

Az elmélet kapcsolata más elméleti konstrukciókkal:
értékesítéspolitika, művelődéspolitika.

Az elmélet-alkotás célja:
a kultúra fogalmának egyértelmű meghatározása lehetetlen vállalkozás. "A kultúraszociológiában Alfred Weber … a társadalom vizsgálatában három analitikus dimenzió - társadalmi struktúra, civilizációs folyamat, kulturális arculat - elkülönítését tartotta szükségesnek. (Wessely 1998:9) A kultúraszociológusok azon generációja, melyhez Weber is tartozott, a társadalom és kultúra fogalmakat szinonimaként használták. A későbbi felfogásokban a kultúra értékkészlet, normarendszer lett, hogy aztán az 1970-es években a megjelenjen az új kultúraszociológia. "Társadalomszervező tényezőként vizsgálja - a magyarázó változó rangjára emeli - az egyes társadalmi nagycsoportok kultúráját." (Wessely ,1998: 9) Társadalmi diskurzusokat, tevékenységeket elemez, melyekkel a társadalom tagjai formálják az együttélés különböző viszonyait.

Az elmélet eredeti alkalmazási terepe:
szociológia, kommunikáció, filozófia, retorika, politika.

Az elmélet háttérdiszciplínái:
gazdaságpolitika, pszichológia, filozófia, esztétika, etika, genealógia.

Néhány fontosabb bibliográfiai tétel

Felkai Gábor: A német szociológia története a századfordulótól 1933-ig I-II. Századvég Kiadó, 2006.

Giddens, Anthony: Szociológia. Osiris, 2008.

Osborn, Richard - Van Loon, Borin: Szociológia másképp. Edge 2000 kft, 2008.

S. Nagy Katalin: Szociológia közgazdászoknak. Typotex Kiadó, 2007.

Weber, Max: Politikai szociológia. Helikon Kiadó, 2009.

Az összefoglalót készítette: Török Judit,
2011. január 13.