Frithjof Schuon: A vallások transzcendens egysége

Az adott kommunikáció-elmélet (elmélet-töredék) szokásos megnevezése
Szakrális kommunikáció (de az interkulturális kommunikáció területén is hasznosítható megállapításokat tartalmaz)

Az elmélet érvényességi területe
Metafizika, teológia

Az elméletben érvényesülő kommunikáció-fogalom típusa
A vallás a metafizikai vagy egyetemes igazságokat dogmatikai nyelvre fordítja le, és bár a dogma benső igazságában nem ragadható meg minden ember számára, megragadható ama hit által, amely a nagy többség számára az isteni igazságokban való részesedés egyetlen lehetséges módja. A vallás egy tisztán intellektuális tudást tartalmaz, amelyet saját dogmatikai és rituális szimbólumainak fátylán keresztül közvetít.

Az elmélet leíró vagy magyarázó?
Magyarázó

A koncipiálásba bevont funkciók
Diszkurzív gondolkodás, intellektuális intuíció, hiedelem

A koncipiálásba bevont szerkezet(ek), illetőleg szerkezeti egységek
Az igazság abszolút és relatív szintjei, a vallás ezoterikus és exoterikus szemléletmódja, szimbólumok, forma és tartalom, szó szerinti és abszolút jelentések, vallási formák, tradíció, realitás

A koncipiálásba bevont színterek
Kereszténység, iszlám, hinduizmus, buddhizmus, taoizmus, konfucianizmus stb. Nyugat és Kelet.

A koncipiálásba bevont dinamikák
A civilizációk, ezzel összefüggésben az egyes vallási formák (és a szellemet kifejező művészeti irányzatok) felemelkedése és hanyatlása.

Az elmélet kapcsolata más elméleti konstrukciókkal
Schuon egyfajta hierarchiát állít fel a filozófiai, teológia és metafizikai gondolkodásmód között. A filozófiai nézőpont Isten létezését vagy nemlétezését próbálja bizonyítani, pedig Schuon szerint a megismerés racionális módja semmiképpen nem terjed túl az általánosságok területén, és önmaga révén semmilyen igazságot nem képes felfogni. Az ész csak közvetítő, és semmiképpen sem forrása a transzcendens tudásnak. A teológiai nézőpont nem foglalkozik Isten bizonyításával, de hiedelemre alapozza önmagát. A metafizikai nézőpontban már sem bizonyításról, sem hiedelemről nincs szó, kizárólag a közvetlen vagy intellektuális evidenciáról, ami abszolút bizonyosságot foglal magában.

Az elmélet-alkotás célja
Frithjof Schuon a könyve címében megfogalmazott programot tűzte ki, vagyis hogy kimutassa a különböző vallások transzcendens egységét. Ehhez megkülönbözteti a vallás ezoterikus és exoterikus szemléletmódját, utóbbi a szó legmagasabb értelmében felfogott egyéni érdek szemléletmódja, előbbi pedig az a metafizikai tudás, amely a vallási szimbolizmuson keresztül nyilvánul meg. Schuon szerint az igazságot több szinten és különböző formai dimenziókban is meg lehet ragadni, vagyis az igazság meghatározhatatlan számú összefüggésben közelíthető meg. Az emberek döntő többsége számára az ezoterizmus szintje elérhetetlen, ezért számukra az exoterikus szint szükségszerű és megfelelő is - a vallás a dogmákon keresztül érhető el. Az exoterikus doktrína nem birtokol abszolút bizonyosságot, minden ilyen doktrínában aránytalanság áll fenn dogmatikai követelései és dialektikai garanciái között: követelései abszolútak, amennyiben az isteni tudásból és akaratból származnak, garanciái azonban relatívak, mivel egy emberi nézőponton, az ész és érzelem nézőpontján alapulnak. Mivel az exoterikus csak egy individuális érdeket tart szem előtt (az üdvözülést), semmi haszna nem származik más vallási formák megismeréséből, és definíció szerint önmagát tekinti egyedül igaznak és legitimnek. A tiszta és abszolút igazság ezzel szemben csakis saját összes lehetséges kifejeződésén túl található meg, amely kifejeződések nem tarthatnak igényt ezen igazság attribútumaira; az ettől való relatív távolságuk fejeződik ki különbözőségük és sokféleségük révén, ami miatt szigorúan lehatároltak. A metafizikai bizonyosság abszolút, mivel a metafizika teljességgel az intellektuális intuícióból ered, és az intellektusban a megismert és a megismerő azonos. (Az intelligencia megkülönböztetendő a diszkurzív észtől, utóbbi az ember jellegzetessége, előbbi pedig minden élőlényben megtalálható.)

Egy adott vallási forma mindig egy, bizonyos partikuláris feltételek által meghatározott emberi közösség számára jön létre (még ha vannak is olyanok, akik egy másik közösség számára létrejött vallási formát tesznek magukévá, ugyanis a lényeg az, hogy az adott formát képes-e az egész közösség adoptálni), míg az ezoterizmus azoknak szól, "akiknek van fülük a hallásra", és nincs szükségük magyarázatokra és bizonyítékokra. Schuon ezen elméletét a kereszténység, iszlám, hinduizmus, buddhizmus stb. területéről, szent irataiból hozott példákon keresztül fejti ki, rámutatva arra, hogy bizonyos vonatkozásokban valamennyi vallási forma felülmúlja a többit, és ezek a jellegzetességek adják az adott forma létének elégséges okát.

Schuon beszél az egyes vallások jellegzetességeiről és olyan alapvető kérdések exoterikus és ezoterikus értelmezéséről, mint a predesztináció és a szabad akarat, valamint a világban fellelhető rossz problémája. Továbbá kitér az egyes civilizációk művészeti irányzatainak magasabb vagy alacsonyabb rendűségére is, a misszionáriusi tevékenység létjogosultságára, a vallási terjeszkedés határaira.

Az elmélet eredeti alkalmazási terepe
Vallások közti kapcsolat

Az elmélet háttérdiszciplínái
Metafizika, teológia, filozófia, fenomenológia

Néhány fontosabb bibliográfiai tétel

Biblia

Korán

Védák

Eckhart Mester: A Teremtés könyvének magyarázata

Frithjof Schuon: In the Tracks of Buddhism

Frithjof Schuon: Sufism: Veil and Quintessence

Frithjof Schuon: Understanding Islam

Ibn 'Arabi: Értekezés az Egységről (Risalat al-Ahadiyah)

Az összefoglalót készítette: Huszár Orsolya,
2011. január 15.