Reinhart Koselleck: Az aszimmetrikus ellenfogalmak történeti-politikai szemantikája

Zsigmond Andrea recenziójához

A recenzió szerzője jól összefoglalta a könyv mondanivalóját, néhány javítást és kiegészítést tennék. A harmadik elemzett fogalompár két variációja az ember és a nem-ember, illetve a felsőbbrendű és alsóbbrendű ember (tehát az emberfeletti embert nem a nem-emberrel szemben tárgyalja Koselleck). A hellén-barbár distinkciónál az érvre Koselleck nem a biológiai, hanem a természeti szót használja helyesen, hiszen a nemzetiség/földrajzi hovatartozás nem biológiai faktor, még ha arról is beszélünk, hogy a "hellénséghez" hellénnek kell születni (biológiai ismérv lehet a faj, nem, de a nemzetiségre ez nem igaz).

A koncipiálásba bevont dinamikák ponthoz fontos hozzátenni, hogy a tanulmány ebben az értelmezési keretben arról beszél, hogyan konstruáljuk meg ellenségeinket. Az aszimmetrikus fogalmak szimmetrikusan egyenlő vagy szimmetrikusan ellentétes fogalmak nyomán alakulnak ki. Az előbbiekhez tartoznak az olyan fogalmak, mint pl. város, párt, rend, egyház - ezek a konkrét tapasztalatok referenciáit illetik valamilyen névvel. Az így létrejött kifejezések valamilyen konkrétumra vonatkoznak, de általánosan is használhatók. Szimmetrikusan ellentétes fogalmak pl. a férfi és nő kategóriája: ezek egyrészt ellentétet tartalmaznak, másrészt semlegesek, használatuk a másik elismerését is tartalmazza. Amikor azonban megtörténik ezek átpolitizálása, a szimmetrikusan egyenlő fogalmak elé határozott névelő kerül (A párt), a szimmetrikusan ellentétes fogalmakat pedig elkezdik különböző értékelések mentén használni (pl. érdemesek és érdemtelenek), ez a használati mód pedig kettéosztja a világot, és a fogalmak aszimmetrikussá, kirekesztő jellegűvé válnak. Ezek a fogalmak arra is szolgálnak, hogy az érintettek identifikálják magukat, és az egyenlőtlenül ellentétes szavak használata révén a szavak cselekvő funkciója fordul át ellenségkonstruáló gondolkodássá azáltal, hogy e használat cselekvési és gondolkodási pályákat jelöl ki, elváráshorizontokat konstruál. Így politizálódott át pl. Nietzsche "felsőbbrendű ember" fogalma, amely nála még csak a jövő emberét jelentette, az átlagembert a jövőben meghaladó magasabb típust, jobb minőséget. Amint azonban a kifejezés politikai értelmet kapott, az ellenpólus már nem az ember mint visszamaradó lény, hanem az alsóbbrendű ember, akit ki kell irtani.

Koselleck következtetése, hogy "mindaddig, amíg a cselekvő közösségek magukba fogadnak és magukból kizárnak embereket, létezni fognak aszimmetrikus ellenfogalmak és negációs technikák, amelyek az adott konfliktusokkal együtt mindaddig fennmaradnak, amíg új konfliktusok nem keletkeznek".

Lektorálta: Huszár Orsolya,
2011. január 15.