Az adott kommunikáció-elmélet (elmélet-töredék) szokásos megnevezéseA történelem, a művészetek, a média együtthatása, megértéselmélet, rendszerelmélet
(Balassi Kiadó Bp. 2003)
Azért választottam ezt a tanulmánygyűjteményt, mert olyan összefüggésekben vizsgálja
a címben nevezett fogalmakat, mellyel hiánypótló elemekre mutat rá az összesen
17 szerző tollából született tanulmánykötet. Az alábbi szempontsor alapján ismertetem
a tizenhét tanulmányt.
A szerkesztők egy Gadamer-idézettel kezdik az Előszót: "A megszólalás nem azt jelenti, hogy második létezéshez jutni. Az, amiként valami megmutatkozik, ennek a valaminek a saját létéhez tartozik. Tehát mindennek, ami nyelv, spekulatív egysége van: önmagában hordja a lenni és a megmutatkozni különbségét - olyan különbség ez, amely ugyanakkor éppen hogy nem akar különbség lenni." A kötet írói, akiket egy évtizedes közös költészettörténeti kutatás hagyományai kötnek össze, azt tűzték ki célul, hogy meggondolásaikból olyan teljesítményeit térképezzenek föl az újabb kultúra- és médiatudományoknak, amelyek a hazai szellemtudományokban még nem fejtettek ki számottevő hatást, s esetleg csupán ismertetések vagy kiragadott szövegrészeik fordítása képviseli őket a szélesebb szakmai nyilvánosságban.
Az adott kommunikáció-elmélet (elmélet-töredék) szokásos megnevezése
A történelem, a művészetek, a média együtthatása, megértéselmélet, rendszerelmélet
Az elmélet érvényességi területe
irodalom, nyelvészet, történettudomány, művészetelmélet, médiatörténet, kultúratudomány,
pszichoanalízis, diskurzuselemzés
Az elméletben érvényesülő kommunikáció-fogalom típusa
Társadalmi- és kultúraközi kommunikáció, irodalmi kommunikáció
Az elmélet leíró vagy magyarázó?
Az elméletek között van leíró és magyarázó is.
A koncipiálásba bevont szerkezet(ek), illetőleg szerkezeti egységek
Az első, átfogó egységben a kultúraelméletek és a történeti teóriaképzés kultúraelméleti
vonatkozásai állnak előtérben.
A második nagyobb csoport a kultúra, nyelv és medialitás közvetítő teljesítményéről
szól. Az áttekintéseknek ez a csoportja főként arra nézve lehet tanulságos,
hogy milyen következtetések vonhatók le a medialitást az emberi érzékelés kiterjesztéseként
modelláló (McLuhannél kezdeményezett) elméletek, illetve a médium mint a megismerést
elsődlegesen kondicionáló, vagy egyáltalán lehetővé tevő fundamentális kód történetiségét
feltáró archeológiák (Friedrich A. Kittler) összevetéséből. Írnak továábá a
szerzők a szó és írásbeliség közötti viszony kultúrtörténetének (Walter J. Ong,
Eric A. Havelock) irodalomtudományi tanulságáról és az olyan médiaelméletek
kérdésekről, amelyek a művészet (inter)mediális feltételrendszereinek antropológiai
vonatkozásait vizsgálják (K. Ludwig Pfeiffer, W. J. T. Mitchell).
A koncipiálásba bevont dinamikák
A kutatócsoport hagyományosan hermeneutikai és dekonstrukcós előfeltevésekkel
végezte a modernség újraértelmezésére irányuló költészettörténeti vizsgálódásait.
Az, aki bizonyosfajta ellentmondást fedezett föl az egykori két nagy rivális
iskola eljárásainak "összehangolási" kísérleteiben, ma - különösen
az új historizmus, a diskurzuselemzés, a (kontingenciaelvű) luhmanni rendszerelmélet
vagy a "dehierarchizált" archeológiakutatás "vidám pozitivizmusa"
láttán - nemcsak azt állapíthatja meg elégedetten, hogy e "nem-hermeneutikai"
diskurzus felől mindkettő éles bírálatban részesül. - írják a szerkesztők. Többek
között ez tetten érhető Lőricz Csongor a Medialitás és diskurzus c. írásában.
Az elmélet-alkotás célja
Az olvasó bevonása az irodalom- és kommunikációtörténet időbeliségébe.
Az elmélet eredeti alkalmazási terepe
hermeneutika, irodalomtudomány, történelem, kultúratudományok
Az elmélet háttérdiszciplínái
Filozófia, költészettan, szemiotika
Néhány fontosabb bibliográfiai tétel
Hans Georg Gadamer: Igazság és módszer. Budapest: Gondolat, 1984.
Moritz Bassler (szerk.): New Historicism Tübingen und Basel, Francke 2001
Michel Foucault: Archeologie des Wissens, Frankfurt am Main, 1992 (5. kiadás)
Szegedi- Maszák Mihály: Literary Canons, Budapest, Akadémiai, 2001
André Bazin: Mi a film? Esszék, tanulmányok. Budapest, Osiris, 1995
Niklas Luhmann művei
Marshall McLuhan: Understanding Media, New York, 1964
Az összefoglalót készítette: Görözdi
Dóra
2011. január 12.